Címke: bdsm

Az egész akkor kezdődött mikor a legjobb barátnőmmel Vivivel egy csendes délutáni napon kávézás közepette vágyainkról beszélgettünk. És én elmondtam neki, hogy bár megelégszem a sima szexel is, de amire igazán vágyom az az, hogy valakinek a szolgája lehessek, kipróbálhassam, hogy milyen az ha ostorral vernek el… Vivi pedig csak hallgatott, mondhatni meg is értett engem. Ami érdekes volt, hogy nem lepődött meg, talán még az arca se rezzent, mikor hallgatta pajkos gondolataim. Na de mikor reagált megértettem, hogy miért tudott ilyen higgadt maradni ez ügyben. Ugyanis Vivi azt mondta, hogy tudna segíteni rajtam ez ügyben, mivel ő maga is érdeklődik a dolog iránt, persze leszögezném, hogy neki ekkor volt barátja. Elárulta, hogy a barátjával nagyon sokszor merülnek bele a BDSM világába, és ami azt illeti jobban is érzik magukat benne mint egy sima szex után. Na én viszont ezen nagyot néztem. Igazából azt se tudtam mit mondjak erre. Vivi felajánlotta, mi lenne ha átmennék egyszer hozzá kipróbálni milyen is ez az egész valójában. És azt is hozzá tette, hogy ha benne van mindenki a barátjával együtt próbálhatom ki. Azt is elárulta, hogy ő kifejezetten domina, és nagyon örülne ha domina vágyait nem csak a barátján hanem egy nőn azaz rajtam is kiélvezhetné. Azt válaszoltam neki, hogy rendben, előbb vagy utóbb úgy is kipróbáltam volna. Próbáltam többet megtudni, hogy milyen tervei vannak például, miket szokott csinálni a barátjával, de ő csak annyit mondott, hogy „ha most elárulnám A-tól Z-ig abban nem lenne semmi izgalom, majd mikor átjössz megmutatom milyen is ez a világ, és utána eldöntheted, hogy mennyire jön be neked”. Persze nem hagytam békén, és megkérdeztem, hogy mennyire fájdalmas. Válaszolt, „a fájdalom vele jár, így jobb ha felkészülsz, mert nem csak simogatás lesz az egész”… 1 mp erejéig elgondolkoztam rajta majd beleegyeztem. Meg is beszéltük, hogy vasárnap este átmegyek, de hozzá tette, hogy amint belépek az ajtón, már nem leszünk azok a hétköznapi jó barátnők, onnantól kezdve átadom magam a kínnak. Én viszont nem riadtam vissza, döntésemet véglegesítettem, majd témát váltottunk és beszélgettünk tovább.
Eljött hát a vasárnap, és a megbeszélt időpontra át is mentem Vivihez. Este 6-ra beszéltük meg, de én egy olyan negyed órával előbb odaértem. Nagyon izgultam, elvégre sose csináltam még ilyet, csak videókban néztem ilyeneket. Meg hát persze, semmi részletet nem árult el, így lelkileg felkészülni is alig tudtam. Annyit persze megbeszéltünk, hogy ha már nem bírnám, akkor a „vörös” az a szó amivel megállíthatom Vivit, vagy ha bevan tömve a szám akkor háromszor „a-a-a”, és le is áll. Térjünk is vissza vasárnap délutánra. Picit a megbeszélt időpont előtt, de odaértem, és csöngettem. Kis idő után újra csöngettem, mivel nem jött senki. Továbbra se nyitott ajtót senki. De mivel nem is hallottam semmit, így inkább megvártam a megbeszélt időpontot. Gondoltam Vivi is lehet még nincs otthon… Mire 3 órát ütött az óra, úgy gondoltam újra csengetek, bár ha eddig nem hallotta akkor miért hallaná harmadszorra. Egy próbálkozást megért, és egyszer csak valami kopogást hallottam, ami egyre csak hangosodott. Mintha valamilyen magas sarkú hangja lett volna. És egyszer csak az ajtó is elkezdett nyitódni. Picit mérges voltam Vivire, mert kint állhattam 15 percen keresztül, miközben ő végig otthon volt. Mire az ajtó kinyitódott, Vivi fogadott. És bármennyire is próbáltam felkészülni a fogadtatásra, még így is meglepődtem, mikor megláttam tetőtől-talpig szadó-mazó ruhában. Fekete bőr combcsizmában, talán latex szoknyában, és jóformán csak a melleit fedő bőr felsőben fogadott. Viszont úgy láttam, hogy nem volt annyira boldog.
-Fáradj be, mondta Vivi.
Amint átléptem az ajtó küszöbét, már csukódott is az ajtó, és hallottam amint bezárja mögöttem. Megkérdeztem hogy van, de ő nem válaszolt. Ott állt és mérgesen nézett csak rám. Elég fura helyzet volt az egész, de idővel rájöttem, hogy ő komolyan gondolta azt mikor, mondta, hogy mikor belépek az ajtaján, már nem leszünk barátnők. Aztán megszólalt Vivi.
-Na idefigyelj te kis ribanc.
Ezen meg is lepődtem rendesen. Majd folytatta.
-Látom nem tanítottak meg az illemre. Volt egy megbeszélt időpontunk, de te úgy gondoltad ha többször megnyomod a csengőt, azzal minden rendben lesz. Na majd most megtudod, hogy hogyan is kell viselkedni. És csak, hogy tudd, innentől kezdve te nem gondolkodsz, itt az van amit én jónak látok. Te mostantól az én kis kurvám vagy megértetted?
Ledöbbenten álltam ott és egyszerűen szóhoz nem tudtam jutni.
-Nem hallom! Ordította Vivi.
-Igen megértettem. Kissé reszketve, de válaszoltam.
-Megértetted mi? Kérdezte Vivi.
-Mostantól neked Vivi Úrnő vagyok, megértetted?
-Igen, Vivi Úrnő. Válaszoltam.
-Rendben van, most pedig megtanulod, hogy viselkedik egy kurva. Vetkőzz! Parancsolt rám.
Erre mondhatni felkészültem, így elkezdtem megválni minden ruhámtól.
-Gyorsabban, nem érünk rá egész nap. Még sokat kell tanulnod. Mondta Vivi.
A bugyimon és a melltartómon kívül mindent levettem, majd vártam a következő parancsot.
-Mit mondtam? Kérdezte Vivi.
-Hogy vetkőzzek le. Válaszoltam.
-Akkor mér van rajtad a tanga meg a melltartó?
-Bocsálts meg Vivi Úrnő, már is leveszem.
-De gyorsan, mert ez plusz egy büntetés.
Megváltam a bugyimtól és melltartómtól is, és bár a tudatomban ott volt, hogy a legjobb barátnőm előtt állok ott anyaszült meztelenül, mégis kissé szégyelltem magam.
-Ugye tudod, hogy ez így nem lesz jó. Mondta Vivi.
-A te házad otthon lehet, hogy egy szeméttelep, de az enyém nem az. Nagyon gyorsan tedd rendben a ruháid.
Igaza volt, elvégre csak ledobtam magamról őket. Szépen összehajtottam mindet. Megnézte.
-Rendben lesz Vivi Úrnő? Kérdeztem.
-Te nem kérdezel, csak ha engedélyt adok rá. Megértetted?
-Igen Vivi Úrnő, bocsáss meg.
-Majd ha eleget bűnhődtél már, meggondolom, hogy megbocsájtok-e neked.
-Először is megtanítalak egy kis illemre, aztán utána jöhetnek a büntetések.
-Négykézlábra te kis ribanc! Parancsolt rám.
Én pedig engedelmeskedtem. Ezt követően elment 1 szobába, majd mikor visszajött láttam a kezében egy nyakörvet, amit a nyakamra is tett, majd elkezdett a lakásában sétáltatni mint egy kutyát. Picit ez is megalázó volt számomra, de sejtettem, hogy ez csak az előjáték. Egyszer csak megálltunk majd Vivi leült egy székre, és azt parancsolta, hogy vegyem le a csizmáját, és nyaljam tisztára mocskos lábát. Nem volt könnyű feladat, mivel a csizmán nagyon sok fűző volt, így eltartott egy darabig míg lehúztam a lábairól. Majd elkezdtem nyalni. Picit büdösek is voltak, de gondolom egész nap nekem tartogatta ezt is, tehát elkellett viselnem. Már egy ideje nyalogattam a lábait, mire megszólalt.
-Elég te kurva. Lábnyalásban legalább jó vagy. De még korát sem tanultál eleget.
Hírtelen felállt, majd a hajamnál fogva elráncigált egy ilyen keresztszerűséghez, majd felrántott. Hogy őszinte legyek nem volt kellemes. Még egy picit fel is nyögtem.
-Nem megmondtam, hogy csak akkor beszélsz ha kérdezlek? Kérdezte.
-Igen Vivi Úrnő, bocsáss meg.
-Hányadszorra kell megbocsájtanom? Ez így nem lesz jó ugye tudod? Na majd most megszólalsz, garantálom.
Majd előbb kezeimet végül pedig lábaimat is ehhez a kereszthez bilincselte, ezzel teljesen átadva magam szadista uralmának. Persze ebbe én egyeztem bele. Ami viszont érdekes volt, hogy nem először jártam Vivi lakásán, de eddig ezt a szobát egyszer sem láttam. Most így, hogy kilettem feszítve, körbetudtam nézni a szobában, és hát érdekes dolgok voltak, mit ne mondjak. Pl. ez a kereszt. De az egyik fal tele volt különböző ostorokkal, aztán volt egy kis asztal is amin bilincsek, kötelek, szájpeckek, maszkok, vibrátorok, dildok és ilyen különböző csipeszek… És még sorolhatnám talán. Térjünk vissza a kifeszítésemre. Amint kifeszített, megragadta az arcom, és így szólt hozzám.
-Na milyen te kis kurva? Erre vágytál nem? Na de itt nem állunk ám meg. A nap végére könyörögni fogsz nekem, ebben biztos vagyok.
Közbe kisebb pofonokat is leosztott. Majd oda ment a kis asztalkához, és elkezdte válogatni az eszközeit. Kíváncsian figyeltem, miket választ. Majd mikor megfordult láttam a kezében egy szájpecket, aminek a labdája piros volt és mindkét oldalához 1-1 bőrszíj volt erősítve, ami körbefogta a fejem. De még mielőtt betömte volna szám, beleköpött a számba. Próbáltam nem lenyelni, de mind hiába, egyből be is tömte a számat. Innentől kezdve teljesen kilettem neki szolgáltatva, és ha ez még nem lett volna elég, most először úgy igazán kurvának képzeltem magam, aki teljesen megvan alázva, még ha a barátnőm is teszi ezt velem. Bevallom a szájpecek is fura volt. Mire felkerült a szájpecek, a következőket mondta.
-Lehet hogy azt mondta, beszélni fogsz, de hogy pontosabb legyek, inkább nyögni fogsz a fájdalomtól.
Vivi nagyon jól alakította a szerepét. Már ha fogalmazhatok így. Mikor kellet komolyan beszélt, mikor már látta, hogy szégyenemben elsüllyednék csak mosolygott közbe de akár már nevetett is ha a helyzet megkívánta. Folytatta.
-Ugye nem gondolod, hogy ezzel végeztünk is? O, nem. Ezzel csak átadod magad a szenvedésnek, a kínnak. Hisz te az én kurvám vagy, szenvedjél is ahhoz méltóan.
Vissza ment az asztalhoz, és a kezébe vett egy ezüst láncot, aminek a két végén fémcsipeszek voltak. Sejtettem, hogy mire készül velük, és jól sejtettem. A lánc egyik végét felcsíptette az egyik mellbimbómra. Már ez is pokolian fájt. Az a fémcsipesz valami eszméletlenül összeszorította a bimbóm. Még a szemem is elkezdett könnyez ni a fájdalomtól. Nem mondom, fel is nyögtem hírtelen. Aztán a másik mellbimbómra is rácsíptette, ami ugyanazt az érzést váltotta ki. Hogy őszinte legyek nagyon megkellett szoknom, hiszen az elején elképesztően fájt. Arról ne is beszéljünk, hogy míg én a fájdalom hevében csak nyögtem, addig Vivi a fémcsipeszeket összekötő fémbilincset ráncigálta, közben csak nevetett rajtam. Majd abba hagyta, és így szólt.
-Na ez már fájt?
Még mindig a fájdalom járt az eszembe, csak nyögtem.
-Nem hallottam!
Hírtelen megrántotta a láncot. Az érzés pedig, mintha leakarná tépni a bimbóim. De hiába a fájdalom, hiába volt betömve a szám, bólogattam, hogy igen, igen, igen! Talán ha nem lett volna a szájpecek ordítottam volna. Majd válaszolt.
-Nagyon helyes. Látom nagyon élvezed ezeket a csipeszeket, van ám még.
Közbe bólogattam, hogy ne, és folytatta.
-Nézd, ezt nem is gondoltam volna. Te aztán termékeny 1 kurva vagy mit ne mondjak.
Hogy mire értette? A fémcsipeszek olyan szorosan szorították a bimbóim, hogy bármennyire is hihetetlen, kevés tejet is kiszorítottak. Majd folytatta.
-Tény, hogy nagy csöcseid vannak, de ilyen termékenyek is…
Ami azt illeti igen, a melleim nem voltak kicsik. De azok a kosárlabda méretűek se voltak. Normálisak voltak. Majd az ujjával megtörölte az egyik bimbóm, majd lenyalta róla.
-Hm, és még finom is. Téged fejni kéne, olyan finom.
Aztán a másik bimbómról is letörölte azt viszont az orromra kente…
-Na jól van, látom megbarátkoztál a csipeszekkel.
Ami azt illeti már nem is fájt, de már annyira nem is éreztem a bimbóim.
-Vivi visszament az asztalhoz, és még egy ugyanilyet vett a kezébe.
Próbáltam valahogy kifejezni, hogy nem akarom, de ez nem érdekelte.
-Ha jól emlékszem ígértem valamit. Itt is van a másik lánc. De várjunk. A bimbóidra már nem fér fel. Na de akkor hova tegyük? Oh meg is van, van egy mocskos pinád is. Na, gond egy szál se.
Mikor meghallottam, mit tervez, rángatóztam, nyögtem, hogy csak azt ne. Igaz, még nem próbáltam ki milyen, de olvasgattam, hogy ehhez képest a mellbimbós szorítás álom. Nem kellett sokat várni, az egyik csipesz már fel is került a pinám egyik felére. Erre máig nem találok szavakat, hogy mit éreztem, de leegyszerűsítve, a pokol hozzá képest üdülőhely szerintem. Egyszerűen még a szájpecek sem gátolhatta meg, hogy hatalmasat ordítsak, nem beszélve mikor már mind2 csipesz lefelé húzta a pinám a nehéz láncok segítségével. Persze akkor egyből nem igazán tudtam gondolkodni, a fájdalom beborította az agyam, de egy idő után ráeszméltem, hogy várjunk csak, egy panelházban vagyunk. Azaz biztos, hogy volt hallgató közönségem is. De mint mondtam, ezzel ekkora nem tudtam foglalkozni. A fájdalom átjárta minden porcikám, olyannyira, hogy már nem csak könnyeztem, talán már sírtam is. De ha ez nem lett volna elég mind a mellbimbóimat szorító csipeszek láncára is és a pinámat lefelé húzó láncra is 2 db kis vasgolyót tett. A melleimnél már kezdtem elfelejteni, hogy egyáltalán rajta van a csipesz míg nem rá nem kerültek a golyók. És bár éreztem amint az a súly lefelé húzza, de már nem fájt annyira, mint mikor a csipeszek rákerültek. Na a pinámnál nem ez volt a helyzet. Azok a súlyok mintha kiakarták volna tépni a helyéről a pinám. Nem beszélve arról, hogy mikor rátette Vivi a golyókat, megtartotta, majd elengedte, és picit a lábaim össze is rogytak. Majd játszadozott velük egy ideig. Előre-hátra lökdöste őket, én pedig csak nyögtem közbe a fájdalomtól. Ahogy láttam Vivi nagyon élvezte a helyzetet. Bár, ha jobban belegondolok a hétköznapokban is ég és föld a különbség köztünk. Én alapból egy kissé visszahúzódóbb természet vagyok, ő viszont vadabb természetű, de mindennek ellenére is jól kijövünk a hétköznapokba. De térjünk is vissza a helyzetemre. Egy idő után abba hagyta és elkezdett matatni a pinámnál. Enyhén be is tette az ujját, majd így szolt.
-Nocsak nocsak. Itt valakinek nagyon lucskos a pinája. Csak azt nem tudom, ki adott engedélyt erre…
Szó mi szó, tényleg benedvesedtem. Ezt követően megragadta az arcom, és elkezdett pofozni. Közben mondta.
-Nem meg mondtam, hogy itt az van amit én mondok? Te az enyém vagy! Az én kis kurvám. A tested minden szeglete az enyém, értetted? Ez az én pinám! És csak akkor lehet lucskos mikor én akarom. De legalább látom, hogy élvezed ezt az egészet. Tudod mit? Legyen ahogy te akarod.
Igazából, nem tudtam mit tervez, de azt sejtettem, hogy semmi jót. Ezúttal is az asztal felé ment. És most egy vibrátort vett a kezébe. Hírtelen örültem, hogy most végre elélvezhetek, de megmondta, hogy ha elmerek élvezni, bűnhődök. Minden bizonyára ez volt a célja vele, mivel előbb vagy utóbb elélvezek. Egy ideig bírtam is, de egyszer csak, mondjuk úgy, hogy csak úgy ömlött belőlem. Az érzés nagyszerű volt, de a következmények még vártak rám. Egy nagyon erőset rántott a pinámat összeszorító csipeszek láncain. Ez még szerintem az előbbinél is jobban fájt.
-Nézzük csak milyen vörös lett valakinek a pofija. Mondta Vivi.
Nem láttam magam, de hittem neki.
-Nem meg mondtam, hogy csak akkor élvezhetsz el ha én azt mondom? Látom nem tanultál még eleget. Majd most megtudod, hogy bűnhődnek a neveletlen kis kurvák.
Kezeimet kioldozta, majd lábaimat is. És bár alig volt erőm talpon maradni, nem hagyta, hogy összeboruljak. Mellbimbóimat szorító csipeszek láncaival odaráncigált a szoba közepére. Pedig már kezdtem megfeledkezni a bimbóimról. Hát most azok szakadtak majdnem ki a helyükről…
Ezt követően egymáshoz bilincselte csuklóim, majd felfüggesztette őket egy a plafonról lelógó láncra. És már tényleg alig bírtam a lábaimon állni, egyszer csak Vivi egy nagyot húz a láncon, és már csak a lábujjhegyem érintette a földet. Vivi nagyon mérges volt rám. Mérgében azt se tudta mit vegyen most el az asztalról. Majd egy ostor mellett döntött. Hasonlított a lófarokra. Elsőre nem tudta eldönteni, hol csapjon meg vele, majd mikor mögöttem volt így szolt.
-Hogy neked mekkora picsád van… Biztos sok nagy fasz megfordult benne. Tudod mit? A seggedet fogom elverni.
Egyszer csak a seggemen csattant az ostor. Nem tudom, hogy teljes erőből vagy nem, de valamivel fájdalmasabbra számítottam. Persze nem csak egyet kaptam. Egy ideig számoltam, és a 10. után már nem is szünetelt, egymás után kaptam a verést. És rájöttem, hogy elhamarkodott voltam, mikor azt gondoltam, hogy ez nem is olyan rossz. 30-nál állt meg. És hát eléggé csípett a fenekem. Szerintem teljesen vörös lehetett. Arról ne is beszéljünk, hogy minden egyes csapás után nagyobbat lendültek a pinámat húzó láncok. Miután leállt, a következőket mondta.
-Nem semmi egy kurva vagy mit ne mondjak. Azt hittem bőgni fogsz már, de úgy látom, még ez se volt elég. De sebaj, én ráérek holnap reggelig is.
Most az egyszer nem tudtam mire készül, mivel megszabadult az ostortól, és nem vett a helyébe semmit.
-Most biztos elkezdtél örülni, hogy nincs több játékszer a kezemben. Nyugodj csak meg, ami most következik, ahhoz a puszta kezem is elég.
Valami folyadékkal kente be a kezét. Ha tippelnem kellett volna, akkor síkosítóra tippeltem volna. Hát igen az volt. Először a pinámat érintette meg, majd így szólt.
-Úgy gondolom, itt már elég örömöt okoztam neked, nézzük meg milyen a hátsó bejáraton.
Minden megmaradt erőmmel próbáltam ellenkezni, kivéve az „a-a-a”-t nem használtam, mivel azt tényleg csak arra tartogattam, mikor már teljesen elhagyott az erőm. Majd folytatta.
-Mondtál valamit?
Nyőgtem…
-Nem értem, akkor vágjunk is bele.
Egyszer csak érzem, hogy egy hideg ujj érinti meg a „hátsó bejáratom”, már ha Vivi szavaival élek. Vivi viszont szép lassan hatolt be. Először csak az egyik ujját tolta be szép lassan, ami még úgy nem is volt olyan kellemetlen. Majd egy idő után 2 ujjal, 3 ujjal és így tovább… Talán mikor a 2. ujját is használta, az volt az a pont mikor már kezdett átmenni a fájdalomküszöbön. A 3. ujjánál már kezdett viszont nagyon fájni, na de mikor már mind az 5 ujja bennem volt, az valami pokoli volt. Azt viszont nem láttam meddig tolta be a kezét, de azt éreztem, hogy nem csak az ujjhegyei voltak bennem. Szerintem a csuklójáig bennem volt, ami eszméletlenül fájt már. Arról ne is beszéljünk, hogy már egy ideje pisilnem is kellett, és ez is megnehezítette a dolgom, hogy visszatartsam. Egyszerűen már majdnem az eszméletem is elvesztettem a fájdalomtól. Mindeközben a fájdalomtól már nem csak nyögtem, hanem már ordítottam a szájpecek alatt, és már nem sírtam. Nem. Ekkor már bőgtem inkább. Igen. Persze Vivi ezt is élvezte, és csak nevetett közbe. Már nem tudom mennyi ideje lehetett a fenekembe a keze, de egyszer csak minden eddiginél feljebb nyúlt és ekkor jött el az a pillanat mikor minden erőmtől megfosztva lábaimon végig elengedtem a vizeletem. Majd az „a-a-a”-val jeleztem, hogy ennyi, nem bírom tovább. Vivi pedig vette a jelet, és szép lassan kihúzta kezét fenekemből, kivette a számból a szájpecket, és megkérdezte, hogy minden rendben? Elsőre nem igazán tudtam érthetően válaszolni, de aztán mondtam neki, hogy most ennyi elég volt. Majd levette a csipeszeket melleimről és pinámról, ami azért úgyszintén fájt, majd Vivi gyorsan meg is simogatta, hogy ne fájjon, majd eloldozta a kezeimet is. Majdnem a földre is borultam, de Vivi megfogott, és a kanapéra segített. Persze én még mindig remegtem és sírtam. Alig tudtam szóhoz jutni, majd pár perc múlva mondjuk úgy, hogy magamhoz tértem. Vivi hozott nekem teát is. Elvégre a szájpecektől eléggé ki is száradtam, majd mire lenyugodtam átbeszéltünk mindent. Vivi először is megkérdezte, hogy nincs-e semmi bajom, és hogy, hogy éreztem. Az ordítástól picit berekedve, de válaszoltam.
-Huh, ez nem volt semmi. Ez a vége, itt már egyszerűen elvesztem, annyira fájt. De még most is érzem.
Vivi látta, hogy azért megviselt, hisz picit még mindig remegtem.
-Szerintem elég jól bírtad, a végét én se bírnám sokkal jobban, ha ez megnyugtat. Tudsz járni?
Ha nehezen is de felálltam, de a járás hát nem volt annyira kellemes.
-Figyelj, itt maradhatsz estére, így nem mehetsz haza. Mondta Vivi.
-Rendben, ez nem rossz ötlet. Válaszoltam.
-Összességében nem tudom eldönteni milyen volt. Talán a jó fele húzok. Lehet, hogy fájdalmas volt végig, de valahogy élveztem.
-Mi volt a legjobb benne és a legrosszabb? Kérdezte Vivi.
-Hát nem is tudom. Például bármennyire is megalázva éreztem magam, az tetszett nekem. Ugye, hogy ki voltam szolgáltatva teljesen. Persze emiatt még mindig szégyellem magam, de talán az. Bár az is tetszett, hogy bevolt tömve a szám. Na de mi volt a legrosszabb? Egyértelműen a vége. Ott már egyszerűen nem bírtam ki.
-Mit gondolsz, érdekel még ez a világ? Bevállalnál még 1-2 hasonló helyzetet?
-Így elsőre erősen elgondolkodtat, de meglehet, hogy benne lennék egy újabb hasonló „kalandban”.
-Rendben. De ugye nincs harag?
-Oh, de hogy is. Figyelmeztettél, én pedig belementem. De azt megkell hagyni, jól alakítod a domina szerepét.
-Köszönöm. Ha úgy gondolod szeretnél még visszatérni e-tekintetben, én benne vagyok. Csak szólnod kell.
Majd ránéztem az órára, és láttam, hogy 9 óra mindjárt.
-Huh, elment az idő.
-Hát igen, elég jól bírtad. Mondta Vivi. Én azt javaslom, aludjuk ki magunkat, leginkább te.
Beleegyeztem, Vivi megágyazott nekem, majd elmentünk aludni. Elég hamar elaludtam, majd mikor reggel felkeltem, már semmit nem éreztem. Reggel még beszélgettünk egy keveset, aztán mindenki ment a maga útjára. Vivi előtte még megkérdezte, hogy számíthat-e rám, és én azt válaszoltam, hogy lehet rá esély.