Egy olasz szexisten

Forró, rekkenő hőség volt. Bár már október felé járt az idő, én még mindig a szexibbnél szexibb, mutatósabbnál mutatósabb spanyolos ruháimban, és szexi tűsarkúimban virítottam. Imádtam forgolódni a társaságban. Férfiak erre, férfiak arra… És mind majd megőrül értem. Elég egy csípő ringatás, egy kacér mosoly, egy kacsintás, vagy csak épp, hogy kicsit hátrarázzam a hajam.

Az apám vacsorát rendezett egy ilyen októbari napon. Idióta ügyfelek megint, akiknek a gazdag elkényeztetett kiscsajt kell alakítanom. Hát én ebből nem kérek! Az egyik legjobb étterembe kellett volna mennünk.

Anyám beszólt, hogy vegyek fel valami szolidat, mert ez fontos. Szolidat… Mikor vagyok én szolid? Kérdeztem magamtól. Különben is. Elegem van mindenből. Addig húztam az időt, ameddig a szüleim nem vártak tovább, és otthon hagytak azzal, hogy sietek oda. Mentem is. De nem akárhogy! Felvettem egy vörös, testhez tapadó csodát, aminek a szoknya része combközépig ért, és hozzá egy fekete magassarkút. És ekkor még csak nem is tudtam, milyen gyönyörű este vár rám.

Kiszálltam az autómból, ahogy odaértem. Napszemüveg volt rajtam, de mondanom sem kell, minden férfinek majd leesett az álla. Volt ott a parkolóban egy ezüst színű Porsche is, aminek a gazdája éppen leparkolt, és abban a pillanatban kiszállt. Olyan férfit még én életemben nem láttam! Nagyon magas, még nálam is legalább egy fejjel magasabb, pedig nem vagyok kicsinek mondható. Széles váll, ami izmosabb volt az eddigieknél, amit valaha is láttam. Kreolos, olaszos bőr, fekete haj, és elbűvölő, nyers erőt sugárzó arc. Telt ajkak, és ékes, a világgal dacoló tekintet. Kifogástalan öltönyt viselt, kigombolt inggel. Minden nő álma. Egy olasz szexisten részletei…