A kórházban töltött napjaim kezdtek egy kicsit hosszúra nyúlni. Fizikailag teljesen jól éreztem már magam, csak azt sajnáltam, hogy azóta sem láttam azt a forróvérű kis vöröst. Pedig akárhányszor rágondoltam állt mint a cövek és kipróbáltam volna egy-két dolgot még vele.
Eljött az utolsó éjszakám is a kórházban. Már vártam a másnapot nagyon, hogy végre elmehessek. Holdtölte volt, bevilágította a szobámat és a fehér, szinte földöntúli fényárban nehezen aludtam el. Mire mély álomba szenderültem volna óvatosan nyílt az ajtó és valaki besurrant rajta. Minden érzékemmel feszülten figyeltem, hogy mit akarhat ez a hívatlan éjjeli látogató, mert ha a személyzet lenne, villanyt kapcsolna. Óvatosan kinyitottam a szemem és megláttam szívem nővérkéjének lángvörös hajzuhatagát a beszűrődő holdfényben. Felugrottam az ágyból elkaptam a derekát és számat szorosan az ajkaira tapasztottam. Kicsit megijedt, de a csókom ismerős izét érezve viszonozta szenvedélyesen.
– Nincs sok időnk, édes! – súgta a fülembe. – Ügyeletes vagyok, megléptem az osztályról kicsit, hogy veled legyek mielőtt holnap kiengednek téged.
Gyorsan kigomboltam a köpenyét és a földre dobtam. Tudta a kis huncut, hogy mire készül, mert nem volt rajta csak a combfix harisnya es egy csipkés harisnyatartó. A vágyam azonnal láthatóvá vált. Szorosan magamhoz öleltem, szenvedélyesen csókolózni kezdtünk miközben egyik kezemmel a feszes fenekét, másikkal a mellét markolásztam. Amikor a kis szexy vörös kigombolta a nadrágom és kezébe vette a szerszámom nem bírtam már uralkodni magamon. Az ágyra löktem szétfeszítettem a lábait és tövig behatoltam a lucskos puncijába.
Csak úgy visszhangzott a kórteremben a cuppogásunk. Nem kellet sok egyikünknek sem és nagyot élveztünk. Nem akartam egyből elengedni ezért magamhoz öleltem az ágyban és elnyomott az álom mindkettőnket. A vörös nővér részletei…
