Enyhe fintorral az arcomon teszem le a telefont. Holnapra bejelentkezett egy 3 fős üzletember csapat. Biztos még egyikük sem látott soha lovat közelről. Hosszú hétvégére jönnek, pihenni és lovagolni. Majd küzdhetek velük a karámban futószáron…. ahhh! Na mindegy, majdcsak kibírom valahogy. A lényeg, hogy sok pénzt hagyjanak itt.
Másnap délelőtt meg is érkeznek. Próbáltak lazán és sportosan öltözni, de látni, hogy feszengnek nyakkendő nélkül. Megmutatom a szobákat, majd felsorolom a programlehetőségeket, hogy kedvükre válasszanak. Kettő közülük esti vadászatot, egy pedig kora reggeli tereplovaglást választ egyelőre.
– Van tapasztalt lovas vezetőjük? – kérdezi parancsoláshoz szokott hangon – A legjobbat akarom.
Végigmérem a férfit. Hóna alatt egy laptop, mellényzsebében két mobiltelefon.
– Igen? Önnek van lovas tapasztalata uram? Csak lovagolni tudókat engedünk terepre, tudja balesetveszélyes. – válaszolok kissé gúnyosan. A férfi felvonja a szemöldökét a hangnemre.
– Azzal maga ne törődjön, csak küldje ide a vezetőt reggel 7-re, és kérem egész nap ne zavarjanak, a szobámba kérem az ételt is, jó napot. – Ezzel hátat fordít és becsukja maga mögött szobája ajtaját, ami az orrom előtt csattan. Micsoda beképzelt alak! Na majd meglátjuk a lángja is akkora-e mint a füstje…
Megbasztak a lovasok részletei…