A nyíregyházi technikum elvégzése után a mátraaljai főiskolára jelentkeztem. A középiskola alatt kollégista voltam, és megérintve ezt a szabadságot döntöttem úgy, hogy minél messzebb kerüljek otthonról. Korábban élveztem az utazást, de az évek múlásával egyre unalmasabbá vált. Ha tehetem igyekszem mindig a leggyorsabb és legkényelmesebb módot választani, jelen esetben a vonatot, és előnyben részesítem az IC-t. Noha esetemben két személyvonat kell az eléréséhez ami totál megbonyolítja, de legalább ezt szeretem.
Miután végeztem a decemberben tervezett utolsó vizsgámmal, csomagoltam nagy gonddal a karácsonyi ajándékokat a másnapi utazáshoz. Serénykedésemet olykor megszakítottam egy-egy cigarettaszünettel, melyet tekintettel a szobatársakra mindig a folyosón folytattam. A füstölés közepette járt az agyam, hogy mindent bepakoltam? Töprengés során egy lány szólított meg, hogy tudok-e tüzet adni? Andi volt az, szem-szomszédom barátnője. Ő is Nyíregyházán végzett és Ő is hasonlóan gondolkodott annak idején a továbbtanulást illetően, amikor ide jelentkezett. Albérletben lakott, de barátja miatt gyakran megfordult a kollégiumban. Nagy szerelem övezte kapcsolatukat, ami még máig is tart. Gyorsan előkotortam zsebemből a gyújtót, és tüzet adtam. Nincs rossz alakja, az IQ-ja is a helyén van, de mivel más adja neki a betevőt, így soha nem is gondoltam arra, hogy megkörnyékezzem. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy holnap jön Ő is haza, de más vonattal. Rábeszéltem, hogy tartson velem. IC-n még egyszer ült, hamar belement, így nem volt nehéz legyőzni a gondolatot, hogy egyedül utazom majd. Nosza gyerünk az állomásra helyjegyet venni! Jegyváltás után elköszöntünk egymástól, én a koliba indultam, Ő az albérletbe.
Kefélés a vonaton részletei…