A kolomp utolsó hangjának kicsengése is elhallgatott. Kati térdelve ült a pokróc szélén. Én hanyatt feküdtem a pokrócon, fejemet Kati combjain pihentettem, néztem az eget. Két kezemmel fejem mögé hátranyúlva Kati combjait fogtam két oldalról, és hosszú karjaimat lassan kinyújtva, a formás bronzbarna idomokat visszafelé simítva kezeim becsúsztak a sárga rövidnadrág laza szárai alá. Addig nyújtózkodtam, míg elértem Kati popsijának domborulatát. Még egy kis helyezkedés, fejemet feljebb toltam az ölében, hasa felé közeledve, és ujjaim összetalálkoztak a fenekén. Nem volt rajta bugyi. Kati eközben teljesen kigombolta és szétnyitotta az ingemet, és két kézzel kezdte simogatni a mellkasomat, de közben néha az arcomat is megcirógatta. Ahogy felnéztem rá, láttam, hogy mosolyogva néz, és lassan előrehajol. Ettől aztán laza trikója az arcomra omlott, és nem láttam semmit. Csak éreztem, hogy valami nedves melegség cuppan a hasamon. Fejemet oldalra fordítottam, arcomat és fülemet Kati combjának belső felszínéhez nyomtam, így maradtam egy kicsit, majd még egy kicsit tekertem a nyakamon, és én is cuppantottam egyet a combjára. A következő pillanatban fejem fölött éreztem, hogy hasa heves mozgásba kezdett, hirtelen vett néhány mély lélegzetet, és mintha mondott is volna valamit, de lehet, hogy mégsem. Kezeimet lassan visszahúztam, és ahogy kint voltam a nadrágszárából, elindultam felfelé, trikója alatt, a derekáig. Ahogy túljutottam a nadrág felső szélén, és két kezemmel két oldalról fogtam a derekát, megálltam, és figyeltem lélegzését. Ő is valami ilyesmit figyelhetett, mert mindkét alkarját végigfektette mellkasomon, tenyereivel betakarva hasamat. Közben nadrágomat kezdtem igen szűknek érezni, ráadásul nem egyenletesen, hanem ütemesen. Tovább vándoroltattam kezeimet felfelé, ezáltal lehúztam arcomról a trikó laza omladékát, és ahogy fejemet visszafordítottam hanyattfekvő helyzetbe, elém tárult a látvány, Kati mellei, amit az előbb egy pillanatra már láthattam, de most mozgásában, több lélegzetvételnyi időn keresztül szemlélhettem. Kicsit hátrább fordítottam fejemet, így ajkaimmal elértem Kati hasát, pontosabban körülbelül a gyomorszája környékét. Orromat nyomta ugyan egy kicsit, mégis így maradtam egy darabig, és nyelvem hegyével finoman megérintettem a bőrét. Teste szinte rányomódott a számra, el kellett fordítanom a fejemet, hogy meg ne fulladjak. Éreztem, amint az arcát a mellemre teszi, és szájon át hevesen lélegezve, leheletével fokozza amúgy sem kevés hőségérzetemet. Kezemmel már a hátát tapogattam, miközben éreztem, hogy egész testében megremeg. Magamhoz szorítottam. Karjait kinyújtotta, így rövidnadrágom alsó szélén éppen túlérve combom tövébe helyezte tenyereit. Ujjait kissé behajlította, és körkörös mozdulatokkal simogatni kezdett, de minden körben egy kicsit visszább húzta kezét, és nadrágom szélét. És egyre közelebb kerültek kezei egymáshoz, és a szűkös alsónadrágomban reménytelenül feszengő hímtagomhoz. Ekkor hatalmasat kordult a gyomrom. Közvetlenül Kati fülébe. Mindketten mozdulatlanná dermedtünk egy pillanatra, majd Kati, mint aki most ébred rá hogy hol vagyunk és hova kell mennünk perceken belül, elkiáltotta magát: – Ebéd!!! Én is magamhoz tértem, összeszedtük cókmókjainkat, megigazítottuk ruházatunkat és sietve elindultunk lefelé. Megvolt az ebéd és az utolsó délutáni strand érdekesebb esemény nélkül. Utána elővettem a trombitát, fújtam néhány kitartott hangot, de a felső f”-et csak egy-egy pillanatra sikerült megszólaltatni. Délután elmentünk tűzrevalót gyűjteni. Volt már egy rakás, talán elég is lett volna, de inkább több legyen, mint kevesebb. Felmentem megszokott kidőlt fatörzsemhez. Üldögéltem rajta egy keveset, és közben a legutóbbi itt jártamkor történtek jártak a fejemben. Felidéztem magamban minden apró részletet. Jólesett rágondolni is. Mire visszaérkeztem két nagy száraz ággal a kezemben, addigra már Józsi bá beásott a földbe függőlegesen egy nagy vastag egyenes ágat, lefektetett mellé egy másikat vízszintesen úgy, hogy ennek vége nekiért az előbbi oszlopnak, és elkezdte gúlába rakni körülötte a gyújtósnak valót. Az én ágaim mentek a tartalék-kupacba. A gúla közben egyre csak hízott, egyre nagyobb ágdarabok kerültek rá, míg felépült egy kb. két méter magas fatorony. Józsi bá kihúzta a vízszintes ágat, így szabaddá vált a begyújtó alagút. Megvacsoráztunk. Utána a tűzrakás körül kezdtünk gyülekezni. Amikor már mindenki ott volt, Ernő bá mondott egy köszöntőt, és Józsi bá meggyújtotta a tüzet. Ezután egy hagyományos tábortűzi műsor következett, sok dallal, tréfával, verssel, prózával. Közben eszembe jutott, hogy nem is beszéltük meg, hogyan állunk majd ki, ha sorra kerülünk. Úgy gondoltam, hogy nem is a tűz környékén kellene, ha már úgyis sötét lesz akkorra. Kellene még beszélni Katival. De hol is van? Az előbb még itt énekelt a többiekkel, most meg nem látom sehol. Csendesen eloldalogtam, besétáltam a házba, bekukkantottam a szobákba, egy-egy pillanatra a villanyt is felkapcsoltam, de nem volt ott senki. Körbejártam az épületet, de semmi eredmény. Körülnéztem a sátraknál, de nem láttam ott sem. Beléptem abba a sátorba, amelyben az én helyem volt mindjárt a bejárat mellett az első. Botorkáltam a sötétben, ki akartam tapogatni, hogy a trombitát a fejpárnámon hagytam-e legutóbb, vagy felakasztottam a rudazatra az ágy fölé. Ahogy így tapogattam, észrevettem, hogy valaki fekszik az ágyamon. Hamar rájöttem, hogy Kati az. Pokrócomat magára húzta, és úgy szuszogott, mint aki alszik. Tényleg alszik? Egyszer már megtréfált ezzel. Jobb oldalán feküdt, háttal felém. Kitapogattam, milyen helyzetben van. Haját félrekotortam az arcából, fölé hajoltam, egészen közel, míg arcunk összeért. Kellemesen sima és meleg volt. Reakció semmi. Benyúltam a pokróc alá. Éreztem, hogy Kati testén valami melegítő ruhaféleség van. Tapogattam tovább, már a fenekénél tartottam, de még nem volt vége a melegítő felsőnek. A combja tövénél aztán megkerült a felsőrész széle. Ahogy még tovább tapogattam, éreztem, hogy combját is ugyanaz az anyag borítja, mint testének felső részét. Lassan a lábai végére értem, de a nadrág még tartott. Aztán ahogy annak is meglett a vége, kezemet bedugtam a nadrágszárba. Ott megtaláltam Kati meztelen talpát. Ahogy hozzáértem, hirtelen felhúzta a lábát, de egyébként mozdulatlan maradt. Gyanús volt nekem ez a ruházat. Reggel a melegítőmet a párnám alá tettem. Alányúlok, nincs ott. Értem már. Azazhogy nem értem. Miért jó Katinak, hogy az én melegítőmben alszik az én ágyamban? Ha jól emlékszem, beszélni akartam vele. Fel kéne ébreszteni. De talán még nem sürgős. A tábortűznél még jól hallhatóan ment a műsor, a tűz lobogása a sátorlapon keresztül is látszott. Lerúgtam a cipőmet és befészkelődtem a pokróc alá Kati mellé. Megkerestem a melegítő felső alsó szélét, bevezettem alá a kezemet. Ezután finoman kirángattam Kati trikóját a nadrágból, és annak is alányúlva megkerestem a mellét, ráhelyeztem a kezemet és így maradtam percekig. Kati egyenletesen szuszogott. Elkezdtem lassan körkörösen simogatni. Kati nyugtalan fészkelődésbe kezdett, majd ijedten megfordult. Abban a pillanatban homlokon csókoltam, majd ahogy megtapogatott, nagy sóhajtással suttogva mondta: – Petyusom, de megijesztettél. Ezután átkarolt és egészen hozzám bújt. Még éreztem heves szívdobogását, de lassan megnyugodott. – Nem kell még mennünk? – kérdezte nemsokára. – Lassan ideje lesz. Alig lobog a tűz, a műsornak vége, már csak énekelnek. Kikászálódtunk a pokróc alól, Kati a melegítőmből is. – Fáztál? – kérdeztem, miközben vállát átkarolva gyöngéden magamhoz húztam. – Nem nagyon, de olyan jó volt benned lenni. Vagyis … azt képzeltem, hogy itt vagy körülöttem. És most olyan jó, hogy tényleg itt vagy. Ma már másodszor voltam úgy, hogy zavaromban nem tudtam megszólalni. Kati átkarolt, hátulról megfogta a vállaimat, és felhúzta magát annyira, hogy arcunk egy magasságba került. Ezáltal feneke felemelkedett az ágyról. Ekkor egy hirtelen gondolattal bal kézzel a térdhajlata alá nyúltam, és az egész leányt az ölembe ültettem. Így már jó volt a magasság. Jobb kezemmel hátát és derekát simogattam, ballal pedig a combjait. Arcunk összeért, és ahogy mozgattuk, kölcsönösen simogattuk egymás arcát. Aztán szinte véletlenül ajkaink is találkoztak, de csak egy pillanatra. Hirtelen megálltunk, és pár másodpercig mozdulatlanul ültünk. Végre meg bírtam szólalni: – Még egyszer! Ismét összeérintettük ajkainkat, de most már szándékosan. Aztán még néhányszor, és hosszabb időre. Ahogy így ültünk, szájunkat összeérintve, bal kezem ismét elkezdett mozogni, és Kati combja mentén becsúszott a nadrágjába, egészen a combja tövéig. Nyelvem hegyét picit kidugtam, és lassan megtapogattam vele Kati ajkainak belső szélét, mire ő egészen magához szorított, és testével kígyózó mozgásba kezdett. Ő is kidugta a nyelve hegyét, így összeértünk, mire ijedten elrántottam a fejem. Elég finnyás voltam, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy valakinek a nyálas nyelvét nyalogassam. – Mi a baj, Petyusom? – kérdezte Kati, miközben továbbra is úgy mozgott, mint a kígyó, melleit hozzám dörzsölve. – Semmi, … csak … olyan furcsa volt. – Neked is? … És nem akarunk még egy ilyen furcsát? – Hát, … nem is tudom … – Tudod, mit? Hozd a trombitát és menjünk! Mindjárt mi jövünk. Felhúztuk lábbelinket, megigazítottuk öltözékünket, leakasztottam a trombitát a sátorrúdról, és indultunk volna, de Kati megfogta a karomat. – Várj egy picit! – mondta – Kezdjük el egyszer a közös dalt! Elénekeltük az első két sort: A nap nyugodni tér, leszáll a csendes éj… Kimentünk, megkerültük a társaságot, és mögöttük helyezkedtünk el, ahol már a hegy felé emelkedik a terep. Józsi bácsi még rárakta a tűzre a tartalék ágdarabokat, és a fellobbanó lángoknál jól láttuk a tűz körül elhelyezkedő csapatot, de ahol mi voltunk, ott már olyan sötét volt, hogy egymásból is alig láttunk valamit. Ernő bá elmesélte egy régi tábori élményét, majd így folytatta: – Most pedig elénekeljük az utolsó közös dalunkat, utána maradjatok csendben, hátha hallunk még valamit. – azzal elkezdte a dalt, a többiek pedig csatlakoztak: – Szellő zúg távol, alszik a tábor … Ahogy a dal a vége felé közeledett, egyre jobban szorítottuk egymás kezét. Izgultunk egy kicsit, nem tudtuk, hogy fog elsülni az egész. Aztán vége lett a dalnak, csend volt, csak a parázs pislákolt. Kezdőhang, ütemezés, elkezdés. Úgy tűnt, hogy nagyon jól szól. Persze nem voltunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk ítélni, hogyan hallják a többiek, de a völgy túlsó oldaláról visszaverődő utózengés meggyőzött arról, hogy a hangunk hallatszik. Ahogy a közös dalt befejeztük, elengedtem Kati kezét, hogy ne zavarjam a magánszámában. Ő azonban újra megfogta a kezemet, és így kezdte el a következőt. s s m d r r t, s,___ Erdő mellett estvéledtem, l l__ s f s s m d___ subám fejem alá tettem, m__ f s l__ s__ d t,l,__ összetettem két kezemet, r r d t, d d r d__ úgy kértem jó Istenemet: Én Istenem, adjál szállást, már meguntam a járkálást, a járkálást, a bújdosást, az idegen földön lakást. Adjon Isten jó éjszakát, küldje hozzánk szent angyalát, bátorítsa szívünk álmát, adjon Isten jó éjszakát. Le voltam nyűgözve. Kati hangja betöltötte a völgyet, csodálattal hallgattam, milyen gyönyörűen énekel itt valaki, aki éppen az én kezemet szorongatja. Aztán ennek a dalnak is vége lett. Kati elengedte a kezemet. Ott álltam mellette, még mindig a hatása alatt voltam, csak álltam és néztem a pislákoló parazsat, amely környékén a társaság már kezdett mocorogni. Néhányan elindultak a sátrak felé, de legtöbben még ott maradtak. Kati ismét kézen fogott, és suttogva, de izgatottan megszólalt: – Petyus! Ébredj! Takarodó következik. Felemeltem a trombitát, beleleheltem, majd a számra igazítottam, és elkezdtem a takarodót. Elég fáradtnak éreztem magam, a számat is. Igyekeztem a tőlem telhető legjobb trombitahangot nyújtani, de igencsak nehezemre esett. Közben felidéztem magamban a délelőtti gyakorlásnak azt a mozzanatát, amikor Kati velem szemben ült, és tekintetével minden hanghoz erőt adott, szinte velem együtt küzdve, hogy sikerüljön. És ahogy erre gondoltam, elérkeztem a magassági csúcspontot jelentő hanghoz, szerencsésen túljutottam rajta, majd valahogy az egésznek a végére értem. A következő dolog, amire emlékszem, az, hogy ülök a földön, valaki masszírozza a vállaimat, tök sötét van, vagy legalábbis nem látok semmit, zúg a fülem, valaki suttogva beszél: – Petyusom! Jól vagy? Szólalj már meg, mi van veled? – Mi ez a sötét? Eloltották a tüzet? Hol a trombita? – Mindjárt megkeresem, ide esett valahová. – Milyen volt a takarodó? – Az utolsó hang egy kicsit rövid volt, de amúgy szépen elfújtad. Aztán ahogy átöleltelek, majdnem fellöktél. Alig bírtalak leültetni. Látod már a parazsat? – Igen, megjött már a kép. Régen volt a vacsora, és lement a vérnyomásom. – Itt a trombita, vigyük a helyére. Fel bírsz már állni? – Igen, de várj még egy kicsit! Felálltam, a trombita madzagját fejemen átvetve a vállamra akasztottam, szembe fordultam Katival, és kezeimet vállaira tettem. Majd karjait simítottam végig, miközben éreztem, hogy kissé libabőrös. A domb lejtőjén álltunk, Kati volt feljebb, így egész a combjáig leért a kezem. Észrevettem, hogy kis terpeszben áll. Jobb lábamat előrenyújtva beléptem lábai közé, kissé átnyúlva alatta. Térdem hozzáért mindkét combjának belső oldalához. Aztán bal lábammal is közelebb léptem, jobb térdem átment a combjai között, és combjaink súrlódtak egymáshoz. Mindkét kezemmel megfogtam Kati fenekét, magamhoz húztam amennyire lehetett, éreztem, hogy előre-hátra billeg, farizmai megfeszülnek, miközben két kézzel hónom alatt átnyúlva vállaimba kapaszkodik, és teljesen hozzám simul. Nagy sistergést hallottunk, és most tényleg elsötétült minden, csak a csillagokat lehetett látni. A ház tornácán világított egy lámpa, de az a túlsó oldalon volt. – Na kipróbáljuk még egyszer azt a furcsát? – kérdeztem. – Hát, … nem is tudom … – idézte Kati, és rátapasztotta száját az enyémre. Beindította melldörzsölő kígyózását, miközben nyelveink egymást kerülgetve ölelkeztek az egymásra tapadt szájunkból kialakult közös térben. Közben arra gondoltam, hogy az elmúlt egy nap alatt milyen sokat adtunk egymásnak, hogyan segítettünk kihozni a másikból a lehető legjobbat, míg végül megajándékoztuk egymást az első csókkal.