Egy éjszaka

Meleg, fülledt péntek volt, pont egy jó kis bulizáshoz való. Az egyik srácnál éppen most indult be az egész… nem volt nagy tömeg csak épp elég, hogy jól érezzük magunk. Egyik csajjal kitaláltuk, hogy boroskolázzunk, igaz sosem voltam vele túlzottan jóban, de most valahogy tökéletesen összehangolódtunk és megittunk 2 litert. Már éreztem, hogy ittas vagyok (talán azért, mert előtte alig ettem) így kicsit le kellett ülnöm. Beszélgettünk a többiekkel, és azon tanakodtunk, hogy ki-kivel aludjon. Egyik lehetőségem az lett volna, hogy Gyurival, azaz a volt barátommal, na meg egy másik csajjal aludjak… Beleegyeztem, de magamban gondoltam, hogy neeem, ez nem történhet meg. Ő és az a lány már régen elmentek aludni mikor én a többi sráccal meg az ivópartneremmel még az erkélyen álltunk. Éppen füveztek én meg vártam, hogy mi lesz ebből az estéből. Megkínáltak engem is és nem mondtam nemet, hiszen, hogy is mondhattam volna olyan állapotban? Épp elég volt ahhoz az a pár slukk, hogy még jobban érezzem magam. Viktor, az egyik legcsúnyább srác felajánlotta, hogy aludjak vele… Én meg csak menekültem előle… Mondta, hogy feküdjek mellé, hogy direkt hagyott helyet nekem, de éreztem, hogy nem ez vár rám. Pisti bejelentette, hogy aludjak vele, én meg persze, hogy igent mondtam. Imádom ezt a srácot, helyes, aranyos, édes és jól csókol (Ezt csak onnan tudom, hogy régebben szívatott azzal, hogy le akar kapni és 1-2-szer sikerült is neki). Mikor lefeküdtünk egymás mellé ő hátulról átölelt és én boldogan kezdtem volna elaludni. De ekkor elkezdte csókolgatni a nyakam, finoman, puhán egy harapást sem ejtett. Majd megfordultam… Egy éjszaka részletei…

Kurválkodó Borci – Az első hármas

Talán úgy kb. két éve egy szeretkezésünk után a férjem, Feri, aki a faszát a számba veri, azzal hozakodott elő, hogy nem lenne-e kedvem ahhoz, hogy bevonjunk egy másik személyt is a kapcsolatunkba harmadiknak.

Gondolhatjátok! Kicsit kiakadtam első körben. Hogy még egy nőt beszervezni? Mert? Talán nem szeret már engem, vagy nem kíván annyira? Igaz, egy kicsit duci vagyok, de ez annyira gond lenne? Efféle gondolatok cikáztak fejemben, gondolataim minduntalan próbálták bennem összetenni a boldog párkapcsolatunk puzzle-ként széthulló képét, de hiába. Egyszerűen nem értettem, mi lehet a gondja velem.

Aztán elmondta csodálkozásomra, hogy nem nőre gondolt, hanem férfira. Higgyétek el, ez sem esett nagyon jól. Hogy a férjem meleg lenne? Persze nem, inkább biszex hajlamú, hiszen velem is szexel, nővel. Ezután a gondolatom után (mivel hangosan gondolkodtam) egy nagy nevetésbe torkollott párom beszélgetése. Ő úgy értette, hogy “nekem” egy másik pasit. Sajnos a váratlanság szülte azt, hogy a felfogásom nagyon lassú volt, de végül összeállt a kép, s egyre jobban tetszett. Tény, hogy az sem töltött el boldogsággal abban a pillanatban, hogy másik pasit akar szervezni nekem.

Arra gondoltam, hogy talán nem akar már velem együtt lenni, szeretkezni, talán nem kíván engemet annyira, s esetleg ezért akarja, hogy (uram bocsá’…) megdugjon más. Na ebben is tévedtem. Hosszas beszélgetések követték ezt a jelenetet, s a felállás a következő lett.
Kurválkodó Borci – Az első hármas részletei…

A tökéletes játszótárs

A tökéletes játszótárs 34 éves, 185 cm magas, 92 kg, 47 cm-es bicepsze van, csupa izom. Barna hajú, zöld szemű, 19 cm-es farka van és nagyon-nagyon rossz fiú!

Felhív telefonon, és csak ennyit mond:

– Drágám, ma este megyek, nagyon hiányzol! Készülj!

Mély, férfias hangja még percekkel a beszélgetés után is ott cseng a fülemben, és megborzongok. Már napok óta vártam, hogy hívjon, s most ész nélkül készülődök. Nagyon csinos szeretnék lenni. El akarom kápráztatni, ezért mélyen kivágott ruhát veszek fel, magassarkú cipőt, harisnyát, harisnya tartóval, csipkés bugyit. Hajamnak minden tincse a helyén kell legyen, kifestem magam, vérvörös körömlakk, és tűzpiros rúzs… Tudom, szereti, ha nőies vagyok.
A tökéletes játszótárs részletei…

A leszbi szomszéd

A történtek után a futás sem használt semmit. Akkurátusan lefárasztottam magam, úgy, hogy lábaim ólomsúlyúak voltak, ahogy felvonszoltam magam a lépcsőn, de az agyam ugyanúgy kattogott. A parton látott trió szenvedélyes menete ezen nem hogy segített volna, de még rontott is. Hullafáradt voltam, a szemem majd leragadt, de továbbra is az Ő arcát láttam magam előtt és a szavait hallottam a fülemben. Minden egyes mozdulatát, minden egyes szavát úgy értelmeztem, mintha felhívás lenne táncra… És itt persze tánc alatt nem a ritmikus mozgást értem… Bár, végeredményben, az is ritmikus mozgás.
Már szinte égett a bőr a képemről. Ez egy kedves lány, aki csak barátságos szomszéd akar lenni. A szüleit is ismerem. Az anyjával épp ma beszélgettem egy jót, bár az is talán épp azért volt jó, mert közben Rá gondoltam. Ó, a francba is! Nem lehetek ilyen perverz! De, végeredményben, miért lennék perverz? Tizenhat éves. Na és? Én sem vagyok sokkal több.
Ezen felkacagtam. Igaz, mondjuk a szülei szemével nézve a köztünk lévő korkülönbség szinte már semmi. Csak a gyerekek között számít akár a legkisebb korkülönbség is. Akár minden egyes év is. Ez is bizonyítja, hogy még csak egy nagy gyerek vagyok. De akkor is. Akármilyen nőies és vonzó, akármilyen kacér, akkor is csak tizenhat. Hiába hitegettem magam, hogy ez nem számít… De miért is akarom meggyőzni magam? El kéne már felejtenem azt a kiscsajt. A szomszédom. Ennyi. Kész. Ha ágyba vinném, attól változna valami? Valószínűleg utána már nem is kellene annyira. Mint a dalszöveg is mondja: Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell, neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt. De ha megkaptad, már nem érdekel, ott rohad a szemétdombon majd… Persze ő nem „rohadna a szemétdombon” így se, úgy se, de amúgy nagyon is találó ez rám. Viszont meg kell kapnom, hogy elfelejtsem? A leszbi szomszéd részletei…

Szextrió

Már négy óra körül kiszabadultam az egyetemről, de mégis úgy éreztem magam, mint a hadifogoly, aki évtizedek multával szabadul ki egy szovjet munkatáborból, és csont soványan, elkínzottan baktat haza Szibériából. Ennek persze csak a hangulata fogott meg, mert nem voltam se hadi, se fogoly, csont soványnak a legkevésbé sem mondhatnám magam… nos, elkínzottnak talán, de még a haza vezető út hossza sem mérhető a Szibéria-Pest távolsághoz. Az a kis élvezkedés a tetőn Erikkel alig adott egy kis plusz energiát, ami már a rögtön utána következő szeminárium végéig sem tartott ki. Elfogyásával együtt pedig újult erővel tértek vissza a gondolataim Róla.
Amikor végre haza értem, elégedetten konstatáltam, hogy a teherautónak már nyoma sincs az utcánkban és a költöztetők is szőrén-szálán eltűntek. Nem fognak hiányozni. Arra vágytam, hogy felbaktassak a lépcsőn, és belépve a lakásba ledobjam magamról a ruháimat, belevessem magam egy teli kád forró vízbe. Miközben baktattam felfelé, elmerengtem azon, talán az egész csak álom volt. Félig még alva készültem el reggel, a kávé pedig nem hatott addig, amíg el nem értem a sarokra, a villamoshoz, vagy talán még az egyetemig is. A füttyögő költöztetők csak egy rémálomba hajló ábránd, a jóképű negyvenes családapa, korát meghazudtolóan jótestű felesége és az ő alakját öröklő lánya pedig csak pajzán gondolataim szüleményei voltak. Az emeletünket megközelítve azonban megcsapta fülemet a hangos visongatás. Egy gyerek hangja, ami lassan kettévált fejemben, jelezve, hogy valójában két gyerekről van szó. Aztán meghallottam az anya dorgáló hangját is, bár szavait nem értettem, és megcsapta orromat a sülő étel szaga. Kétségtelen, nem álom volt. Új szomszédaim tényleg léteznek, legalábbis az anya a két gyerekkel. Ha pedig ők valódiak, akkor annak kell lennie a… Szextrió részletei…

Szexhétvége

A barátommal már régóta terveztük, hogy végre eltöltsünk egymással egy igazán kellemes estét, de sajnos nagy bánatomra eddig még nem volt jó alkalom. Már pár hónapja együtt voltunk, de még nem feküdtünk le egymással a tökéletes pillanatra vártunk. Egy nyári délután ujjongva hívott fel, hogy talált egy szép kis erdei nyaralót és ki is bérelte egy egész hétre ahol végre nyugodtan kettesben lehetünk és közben pihenünk is nyári vakáció néven. Mivel még a szüleimmel laktam nagy nehezen tőlük is engedélyt kértem és vonakodva bár de belementek. Másnap gyorsan bedobáltam a holmimat egy sporttáskába és már robogtunk is fel a Mátra kanyargós hegyi utain. A barátom egy takaros kis faház mellett csikorogva lefékezett és elindultunk, hogy felfedezzük a házat. Csodálatos volt a környezet és embereknek jó pár kilométernyire van csak nyoma, nem kell attól félni, hogy esetleg megzavarnak minket.
Szexhétvége részletei…