Dugás a fák között

Látom a sziluettjét. Pontos volt, én pedig megint késtem. Előbb érzem meg az illatát, mint hallom meg az első szavát. A padon ül, az erdő szélén, ott, ahol legutoljára találkoztunk. Éppen hogy éjfélt ütött az óra, amikor elindultam otthonról. Kitapogatom, hol a pad széle, leülök mellé, majd odanyúlok hozzá. Alig súroltam az inge gallérját, ő már tudja, mit akarok és olyan közel ül hozzám, hogy az arca pár centire van csak az enyémtől.
A levegő fülledt és meg sem mozdul. Nem tudom eldönteni, hogy köztünk forrt-e így fel, vagy csak ez a nyári este ennyire meleg.

Gondolatok cikáznak a fejemben, össze vagyok zavarodva. Szavak, mozdulatok emlékképei, amelyek annyiszor eszembe jutottak már. Még mindig csendben ülünk egymás mellett, alig merünk megmozdulni. A Hold fényében megcsillan a szeme, csak azt, és a távoli falu halovány fényeit látom, ahogy átszűrődnek a ritka növényzeten. Ő a szemembe néz, egyszer-egyszer pedig lejjebb csúszik, és az ajkamra tapad a tekintete. Minden idegszálam megfeszül, dobol a vér a fülemben és hiába kéne, nem jutok levegőhöz. Az ő arca nyugodt mosolyra húzódik, biztató, féloldalas, alig észrevehető mosolyra, s ettől kicsit nekem is könnyebb lesz. Mélyet szippantok a levegőbe, és megint megérzem azt az illatot, amely számomra a legémelyítőbb és leghívogatóbb a világon.
Érzem, ahogy a keze a derekam köré fonódik. Ha lehet, az arca még közelebb kerül az enyémhez, bennem pedig megint meglódul a vér. A mosoly még mindig ott bujkál a szája szélén, én pedig nem tudom, mit kezdjek a kezeimmel.
Dugás a fák között részletei…

Dugás és szopatás

A két fiatal, akikről most szó fog esni nagyon rég óta ismerik egymást, pontosabban 17 éve.
Nagyon jól megértették egymást, szinte olyanok voltak, mint a testvérek. András 17 éves volt, kedves illedelmes fiú volt. Míg a barátnője, Alexa kicsit makacs és hát szabad nyelvezetű volt, talán ezért is jöttek ki ilyen jól. Mind a ketten ugyan abban a suliban tanultak, ugyan arra a szakra jártak, és ugyan abban az osztályba. De volt egy titok, amit még maga a fiú sem tudott.

Egyiknap mikor éppen suliban voltak szünetekben mindig egymással beszélgettek, nem lehet tudni miért, de mind a ketten vonzódtak egymáshoz, de nem merték bevallani egymásnak, míg nem András szünetben oda nem ment Alexához.
– Alexa, el tudnál jönni velem sétálni? Kérdezett rá udvariasan, de a lány nem nagyon bírta, hogy ilyen udvarias vele, de belement.
– Nem bánom. Ezzel elindultak a folyóson ki az aulába ahol nem volt senki, egyik sem mondott semmit. András szeme végig szaladt a testén megtekintve a lány küllemét.
Rövid szoknya volt rajta kis koponyákkal díszítve, a rövid ujjú póló volt rajta egy felirattal az elején,,, Ne bámuljál, nem vagyok TV. ` De hamar észrevette a lány, hogy éppen a mellette álló srác a mellét nézi legalább is szerinte. Ezért rá is kérdezett.
– Mi van, még nem láttál melleket? Rögtön eltekintett, másfelé hiszen ez neki kínos volt, hogy ezt feltételezi róla.
Dugás és szopatás részletei…

A hosszú út

Hitetlenkedve hallgatta az előtte álló emberke szavait, azon kapva magát, hogy nem is tudja elhinni. Az egész annyira fantasztikusnak, annyira irreálisnak tűnt. “Miért ÉPPEN ÉN??”- kérdezgette magától, persze csak gondolatban. Hiszen csak egy egyszerű, szürke kisember, egy senki, egy porszem a sivatagban. Miért PONT rá esett a választás?? Második gondolata az volt, vajon hogyan fogja ezt Dettinek elmondani? Az utat gyalog tette meg a lány szüleinek házáig. Detti, akárcsak ő, nem volt abban az anyagi helyzetben egyelőre, hogy külön költözzön. Mehetett volna busszal, de úgy érezte, gondolkodnia kell. Tudta, mit kell tennie, tudta, hogy el kell mondania, de nem tudta, hogyan.Teljesen elmerülve a gondolataiban, átvágott az úton, csikorgásra kapta fel a fejét. Egy kopott Opel állt meg néhány centire tőle, idősebb hölgyvezetője az ablakot letekerve odaszólt neki: „normális vagy, édes fiam??” Bocsánatkérő mozdulatot tett a kezével, dühös volt önmagára. „más nem is hiányzik, mint hogy elüssön valaki”- szidta önmagát. Tovább ballagott az úton, élvezte az őszi napsütést. Szerette ezt az évszakot, sokakkal ellentétben gyönyörűnek tartotta.
A hosszú út részletei…

Apa aki pont most dugta meg a fia barátnőjét

Elérkezett végre a családi nyaralás. A legjobban várt eseményre augusztusban került sor, verőfényes napsütést ígértek a meteorológusok. A kis családunk bővül, ugyanis egyetlen gyermekünknek, a fiúnknak barátnője lett. Tomi 23 éves, most fejezi be az egyetemet. Összejött egy 19 éves lánnyal, aki ugyanazon az egyetemen kezdte tavaly az évet, mint amin most Tomi van. Helgával már találkoztunk, többször járt nálunk. Csinos, átlagos testalkatú lány, aki kedves és mosolygós. Nem csodálom, hogy a fiam belehabarodott. Idén ő is velünk jött, egy Balaton parti településen béreltünk ki egy házat, de nem közvetlen a part közelében, hanem felkúszva már a Badacsony kissé hűvösebb lankái közé.

Természetesen férfiból vagyok, különösen szép látványt nyújtott Helga. A feleségem sem kutya, Miranda igazi bombázó még mindig, még éppen nem milf, de 40 évével és tapasztalatával nem sok mindenki tudna mit kezdeni. De mikor elsétált előttem Helga a falatnyi bikinijében, ami szinte semmit nem takart, miközben mellei szépen lobogtak a járása során, állandóan merevedésem volt, amit a nejem is észrevett.

Apa aki pont most dugta meg a fia barátnőjét részletei…

Pajzán barátnők

Andrea letette a hőálló zsinórt a konyhai pultra. Amy a pult mellett állva idegesen nézte. Andrea melegen rámosolygott, hogy megnyugtassa, majd lesegítette Amyről a cipőjét.
-Ne aggódj ennyire Amy drágám! Mesés leszel, mire végzek veled.
Ez egyáltalán nem nyugtatta meg Amyt. Különösen a “végzek” szóra helyezett hangsúlytól remegett meg.
-De…de te tudod Andrea…én nem vagyok oda attól, hogy megsüssenek…nem vagyok olyan lány, mint néhányan ebben a városban.
Andrea felnevetett, miközben kigombolta Amy nadrágját, majd azt mondta:
-Te is olyan jól tudod, mint én, hogy az, hogy mennyire “vagy oda”, egyáltalán nem számít. Kisorsoltak, úgyhogy te leszel a fő fogás a polgármester vacsoráján.
Andrea egyszerre húzta le a fiatal nő nadrágját és bugyiját Amy bokájáig.
-Nem kell úgy tenned, mintha a véged nem izgatna fel.
Felemelte Amy reszkető, de nem ellenálló lábait és teljesen lehúzta a nadrágot és a bugyit, majd félredobta őket. Andrea végigfuttatta ujjait Amy combjain és csípőjén, majd a nő pólója alá nyúlt. Ahogy elkezdte lehúzni a pólót hozzátette:
-Be kell vallanom, hogy -bár te nem örülsz a dolognak- én boldogan jelentkeztem, hogy önkéntesként segítsek neked. Van valami benned Amy…nem is tudom hogy nevezzem.. valami, amitől összefut az ember szájában a nyál.
Finoman megszorította Amy hegyes melleit, mielőtt teljesen áthúzta volna a pólót a nő fején. Amy még mindig riadtnak látszott, és Andrea ugyan élvezte ezt, de valamivel mégis kényelmesebbé akarta tenni új barátnője helyzetét. Megragadta a tűzálló zsinór tekercset és Amy elé tartotta. Pajzán barátnők részletei…

Forró emlékek

Mindig a legjobb barátoké a leghálátlanabb szerep. Most is így volt ez… Isabelle édesanyja engem kért meg, hogy helyette – ő képtelen – pakoljam össze dolgait a lakásban, és amit úgy gondolok, dobjam ki, amit szeretnék, tartsam meg… Ő már elvitte, amit akart.

Félve nyitottam ki a lakás ajtaját, és kellett egy perc is, míg beléptem. Napsárga falak köszöntöttek az előszobában. Nem akartam sehova sem nézni, nehogy lássak valamit, amitől elsírom magam. Sebesen mentem át a nappalin, be a hálószobába. Hatalmas ágy, rajta Isa kedvenc vadvirágos ágytakarója… Elfutotta a szememet a könny, mikor egy nagy lendülettel lehúztam az ágyról. Az ágynemű még őrizte az illatát, ki kellett nyitnom az ablakot, de nyár révén nem akaródzott kiillanni a virágillatnak. Tovább pakoltam, le mindent az ágyról. Eszembe jutott, hány éjszakát beszélgettünk itt át, néha sírtunk a pasik miatt, és volt olyan is, mikor gyermeklány-kuncogva, nevettünk bele az éjszakába egy-egy üveg borral a kezünkben, alig-részegen. Furcsa érzésem támadt, mintha Isabelle a szobában lett volna, szinte hallottam őt lélegezni, s egy pillanatra erősödött parfümjének illata is.
Forró emlékek részletei…

Tavaszi huncutság

Amikor az optimizmust valaki kiradírozza a szótáradból, mikor a depresszió veszi át az uralmat érzelmeid mezején, gyomrod görcsben, szemed könnyben, lehet, akkor vár reád valaki a kanyarban.

Gyógyírt kerestem a válás után, mert fájt itt belül. Nagyon fájt. Hat év színtiszta szerelem, ki az ablakon, becsapva éreztem magam, tőrbecsalva. Soha nem léptem félre a hat év alatt. Pedig volt egy-két ajánlat, incselkedő lehetőség, és a monogámia alapvetően nem az én belső hitem, de megpróbáltam az Ő, az én, a boldogságunk kedvéért. Vannak kiknek semmi sem elég, pénz, jólét, szeretet. Csak éppen nincs ráírva a homlokukra, mi is lakozik ott a leges leg mélyén. S most itt állok egymagam, se ház, se asszony, se gyerek. Igaz a kislány az Ő első házasságából született, de nagyon összenőttünk, Anna többször is kért,” hadd szólítsalak apunak”. Ott és akkor úgy döntöttem, soha többé meg nem tagadom önmagam. Miért is tenném, hisz szabad az élet, szabad a szerelem. Talán a legőszintébb érzelmi megnyilvánulás egy ember életében, igaz, lehet az egyik legkomplikáltabb is. Attól a ponttól kezdve nem érdekelnek morális útmutatások, (legyenek azok társadalmi, vallásos, vagy kulturális eredetűek), sem erkölcsi dogmák. Hogyan is szabhatna valaki határt, a szerelem, vagy csak a szex vonzerejének.
Tavaszi huncutság részletei…