Dee lassan haladt a takarítással, mert állandóan tüsszentenie kellett. Mikor már ötödször fújta az orrát, eldöntötte magában, hogy szól Mrs. Davidnak, hogy őt inkább a konyhába ossza be, mert nem bírja, ha a por az orrába megy. Bár tudta, hogy az asszony, nem nagyon veszi figyelembe az ilyen kéréseit, ezért úgy gondolta, hogy azért megpróbál szólni. A konyhát különben se nagyon szerette, mert ott egész nap szem előtt volt, és mindig tett valami olyat, ami miatt leszidták. A takarításban az volt a jó, hogy egyedül lehetett. Ebben a panzióban ahol dolgozott és lakott is, nyolc szoba volt a vendégeknek az emeleten és három a földszinten, amiket reggeli után, mikor már mindenki elment dolgozni, ő rakott rendbe. A bánya közelében volt a ház, három állandó vendégük is ott dolgozott. A többi szobában ritkábban volt vendég. Ugyan ki is jött volna lakni egy ilyen lerobbant helyre, ahol csak a szénport lehetett nyelni.
Dee azért mégiscsak boldog volt, hogy itt dolgozhatott, és a melléképületben még egy pici szobája is volt, ami csak az övé volt, legalábbis addig, míg Mrs. David olyan kegyes, hogy munkát ad neki. A szobája eredetileg egy kamra, még ablaka is csak egy pici volt, mint a kamráknak általában, de ez őt nem zavarta. Egy éve már, hogy itt lakott és dolgozott, és egy évvel ezelőtt, nagyon hálás volt Mrs. Margaret Davidnak, hogy befogadta őt. A lány és a bányász részletei…