Egy forró nyári nap este, elmentem az ismerõsömhöz. Megbeszélt találkozó volt. Mind a ketten tudtuk, hogy mit akarunk a másiktól. Amikor odaértem hozzá, nagyon feszültek voltunk mind a ketten. Beszélgettünk, kávéztunk. A testvérével lakott egy panelházban. Szerencsére egyedül voltunk, és nem is vártuk haza a testvérét. A nagy melegtõl, és a falakból áradó hõtõl, mind a kettõnk izzadt volt. Hosszas beszélgetés után, mondtam neki, hogy kellemetlenül érzem magam, és ha szabad lefürdenék. Neki sem kellett kétszer mondani. Engedett egy kád vizet, beletett valami fantasztikus illatú, és kellemesen simogató habfürdõt. Forró erotika a fürdőkádban részletei…
Címke: erotika
Nagy dugás a pincében
A nap már épp lenyugodni készült Eger nyári fái alatt… oly méltósággal lengedeztek a vitézek és szépasszonyok körül… a bormámorban úszó tekintetek csillogása elvonta a figyelmet minden másról.
A társaság jól érezte magát már az X pincéhez érve ahol egy igen szemrevaló dús keblekkel megáldott, roppant kedves szőkeség szolgált ki minket.
Alakját kirajzolta egy testhezálló miniruha, vállait egy vékony kardigán fedte, mivel a pincékben hűvös van ilyenkor is.
Mélyen dekoltát ruhája azonban nem hagyott a tekintetemnek máshová kalandozni.
Bár gondolataim folyamatosan rajta jártak, de nagy szakértéssel ízlelgettem tovább a borokat amiket kínált.Egy óvatlan pillanatban megharaptam a szám szélét, amit persze egyből kiszúrt…
-Ízlik a bor?-kérdezte
-Nagyon finom vagy! -vágtam rá zavaromban..
Nagy dugás a pincében részletei…
Szervezem a kérót, hogy Vivikét alaposan a magamévá tehessem
Szervezem a kérót, hogy Vivikét alaposan a magamévá tehessem.
Utazás, mikor, hol, ki-mikor ér rá, Raminak mit hazudjak (mindent, is), írnom kell a palinak, hogy lécci, had tuszkoljak már a zsebedbe egy lavor pénzt két óráért, és persze cicukának is rá kell bólintania – nem, még nem rám, és igen, ezt a poént sosem hagyom ki. 🙂
Elképzelem, hogy találkozunk, mosolygunk, megölelem, puszi, csók, és tuti, hogy még beszélgetésre is lesz idő, ha mást nem akkor: ah, oh, még, uh, nyomjad, még, oda ne! Ilyenek. Jó lesz!
Írok is kúró kéró tulajdonosának.
Gépelek veszettül: Kedves…
Mikor a tévéből kiordít az énekes:
Szervezem a kérót, hogy Vivikét alaposan a magamévá tehessem részletei…
Te hogyan veszítetted el?
Te hogyan veszítetted el? – kérdezte egyszer egyik magántanítványom. Lány volt, 17 éves, én éppen cikkeket írtam egy fiataloknak szóló portálra, és megkérdeztem tőle, szerinte miről olvasna a korosztálya szívesen. Az első témajavaslatai között szerepelt a szüzesség elvesztése, és elmondta azt is, hogy őt ez foglalkoztatja mostanában leginkább.
Én azt gondoltam, hogy nehéz erről beszélni egy fiatalnak, mivel a szavainkkal normákat szabunk neki, ami elég nagy felelősség.
Nekünk is ilyen normákat szabtak: filmekkel, könyvekkel vagy éppen a hallgatással, de őket ez nem különösebben zavarta.
A szüzesség misztériumáról, tabujáról és megéléséről beszélünk most. Fontos téma ez az emlékeink, az önértékelésünk és a következő generációk miatt is.
Három történet
Én nem emlékszem rá, hogyan lettem felvilágosítva, kiskamaszként már eléggé képben voltam, akkori barátnőim két-három évvel voltak idősebbek nálam, ami a szexualitás szempontjából elég soknak számított abban a korban. Én még éppen csak felvittem a babáimat a padlásra, amikor ők már fiúzni kezdtek. Te hogyan veszítetted el? részletei…
Forró emlékek
Mindig a legjobb barátoké a leghálátlanabb szerep. Most is így volt ez… Isabelle édesanyja engem kért meg, hogy helyette – ő képtelen – pakoljam össze dolgait a lakásban, és amit úgy gondolok, dobjam ki, amit szeretnék, tartsam meg… Ő már elvitte, amit akart.
Félve nyitottam ki a lakás ajtaját, és kellett egy perc is, míg beléptem. Napsárga falak köszöntöttek az előszobában. Nem akartam sehova sem nézni, nehogy lássak valamit, amitől elsírom magam. Sebesen mentem át a nappalin, be a hálószobába. Hatalmas ágy, rajta Isa kedvenc vadvirágos ágytakarója… Elfutotta a szememet a könny, mikor egy nagy lendülettel lehúztam az ágyról. Az ágynemű még őrizte az illatát, ki kellett nyitnom az ablakot, de nyár révén nem akaródzott kiillanni a virágillatnak. Tovább pakoltam, le mindent az ágyról. Eszembe jutott, hány éjszakát beszélgettünk itt át, néha sírtunk a pasik miatt, és volt olyan is, mikor gyermeklány-kuncogva, nevettünk bele az éjszakába egy-egy üveg borral a kezünkben, alig-részegen. Furcsa érzésem támadt, mintha Isabelle a szobában lett volna, szinte hallottam őt lélegezni, s egy pillanatra erősödött parfümjének illata is.
Forró emlékek részletei…
A szopa-Tó
Nyári meleg este volt. Hazafelé kerékpároztam egy kisebb túra végeztével. Megpillantottam egy tavat, közelebb kerekeztem, és láttam,hogy elég tiszta a víz. Megálltam, és mivel sehol senki – gondoltam egyet – , levetköztem meztelenre, hogy megfürödjek a habokban, lemosva az út porát.
A víz nagyon kellemesen hüs volt, jól is esett lubickolni. Egészen erotikus érzés volt, ahogy a víz nyaldosta szerszámomat, a hideg megtette a magáét, s egészen apróra zsugorítva fütykösömet és zacsimat. Mégegyszer körülnéztem, de nem láttam senkit – igaz elég sötét volt már. Kimentem a partra, hogy megszárítkozzak csöppet. Lefeküdtem a hátamra, a még meleg homokba, s néztem a csillagokat. Lágy szellö fújdogált, birizgálva farkamat, amitöl egy kissé magához is tért a hüs hullámok dermesztö, zsugorító hatása után. Felkönyököltem és néztem a tavat. A víztükör enyhén fodrozódott, s egy helyen, messzebb a parttól, körkörösen mozgott a víz. Magasabbra emeltem fejemet, s láttam, hogy valaki más is élvezte a természetet. A hátizsákomban lévö távcsövemhez nyúltam, hogy azon keresztül nézzem az eseményt. Felcsillant szemem, mert észrevettem, hogy egy nöci lubickol -szintén meztelenül-, a hüs vízben. Most már felülve figyeltem, s láttam, ahogy ugrálgatott, formás és dús keblei föl, s le hullámzottak, és fantasztikusan jó teste volt. A hideg víz nála is hatott, mert bimbói oly kemények lettek, hogy szinte karcolták a vizet. A látványtól cerkám mocorogni kezdett, lassan felemelve fejét, mintha ö is látni szeretné.
A szopa-Tó részletei…
A Floridai út
Idén is elérkezett július negyedike, ami számomra nem csak a Függetlenség Napja miatt érdekes – bár a tűzijátékot kifejezetten kedvelem, és ráadásul Bostonban, ahol élek, mindig hatalmas és nagyon látványos –, hanem a floridai kiruccanásom miatt, ami az elmúlt öt év során egyfajta „tradicionális zarándokúttá” vált számomra. Ezúttal is a már szokásos menetrendet követtem: kivettem két hét szabadságot az aktuális munkahelyemen (gyakran váltogatom őket, még keresem az igazi hivatásomat…), július ötödikén autóba vágtam magam, és kedvenc (valójában egyetlen) autóm volánja mögött elindultam nővéremhez a távoli Florida, pontosabban Miami felé. (Itt jegyezném meg, bárminemű irigység nélkül, hogy neki bizony volt esze, beházasodott egy igencsak gazdag családba, és most megengedhetik maguknak, hogy egy jókora majdnem-tengerparti házban lakjanak, ami kifejezetten hívogatóbb a nyári vakációm eltöltésére, mint a kis bostoni albérleti lakásom.)
Egy ekkora autóút elsőre bizonyára őrültségnek hangozhat, mert ugyan miért akarna valaki kétszer két napot autózni ahelyett, hogy megoldaná két háromórás repülőúttal, de két érvem is van az autó mellett. Először is, az út során beiktatok néhány rokon- és barátlátogatást, amitől természetesen az út még tovább tart, de persze nem bánom. Előszőr beugrok a nagyiékhoz New Haven-be, majd Paul bátyámhoz Philadelphiába, aztán unokatestvéremékhez Richmondba, majd a legjobb barátnőmhöz Lisa-hoz Savannah-ba (ott telepedett le a férjével, jó korán házasodott), és végül így érkezek meg nővéremékhez Miaimiba. Jól szétszóródott a banda, de legalább egy észak-déli vonal mentén. 🙂 A Floridai út részletei…