A Floridai út


Idén is elérkezett július negyedike, ami számomra nem csak a Függetlenség Napja miatt érdekes – bár a tűzijátékot kifejezetten kedvelem, és ráadásul Bostonban, ahol élek, mindig hatalmas és nagyon látványos –, hanem a floridai kiruccanásom miatt, ami az elmúlt öt év során egyfajta „tradicionális zarándokúttá” vált számomra. Ezúttal is a már szokásos menetrendet követtem: kivettem két hét szabadságot az aktuális munkahelyemen (gyakran váltogatom őket, még keresem az igazi hivatásomat…), július ötödikén autóba vágtam magam, és kedvenc (valójában egyetlen) autóm volánja mögött elindultam nővéremhez a távoli Florida, pontosabban Miami felé. (Itt jegyezném meg, bárminemű irigység nélkül, hogy neki bizony volt esze, beházasodott egy igencsak gazdag családba, és most megengedhetik maguknak, hogy egy jókora majdnem-tengerparti házban lakjanak, ami kifejezetten hívogatóbb a nyári vakációm eltöltésére, mint a kis bostoni albérleti lakásom.)
Egy ekkora autóút elsőre bizonyára őrültségnek hangozhat, mert ugyan miért akarna valaki kétszer két napot autózni ahelyett, hogy megoldaná két háromórás repülőúttal, de két érvem is van az autó mellett. Először is, az út során beiktatok néhány rokon- és barátlátogatást, amitől természetesen az út még tovább tart, de persze nem bánom. Előszőr beugrok a nagyiékhoz New Haven-be, majd Paul bátyámhoz Philadelphiába, aztán unokatestvéremékhez Richmondba, majd a legjobb barátnőmhöz Lisa-hoz Savannah-ba (ott telepedett le a férjével, jó korán házasodott), és végül így érkezek meg nővéremékhez Miaimiba. Jól szétszóródott a banda, de legalább egy észak-déli vonal mentén. 🙂

A másik ok az, hogy imádok vezetni és (nő létemre) imádom az autókat. Különösen a nagy és régi autókat, a tipikus „országúti cirkálókat”. Leginkább egy 56-os Chevy Impalára vágyok, de persze ezt nem engedhetem meg magamnak, mert ugyebár egy ilyen járgány, ha jó állapotú és nem kell vagyonokat költeni rá, úgy $25000-től indul alsó hangon, de az igazán szép példányokért kétszer-háromszor ennyit is elkérnek. Így aztán egy 86-os Oldsmobile Cutlass Cruiser-em van, hatalmas, szögletes kocka-kombi, 5,7 literes V8-as motorral, természetesen háromsebességű automatával és hajószerű rugózással. (Erről jut eszembe, apa mindig csak „a hajó”-nak csúfolja, de én imádom, maga a megtestesült nyugalom, az ideális utazóautó – persze nem feltétlenül a bostoni dugókban. Apa szerint az ír vér miatt vonzódom annyira a „hajókhoz”, merthogy állítólag az írek nagyon jó hajókat készítettek a múlt század elején. Ja igen, a családunk feléig ír, innen a vörös hajam és a kékeszöld szemem, de szerencsére a szeplőket nem örököltem.) Ez csak $2500-ba került, de csak mert „nagyon jó” állapotú volt, amikor vettem. Ettől függetlenül persze kellett rajta javítgatni bőven, szerencsére én is konyítok valamennyit a dologhoz, és akkoriban, amikor vettem egy autószerelő volt a pasim. 🙂 Majd egyszer veszek valami puccosabb verdát is, majd amikor már sínen lesz a karrierem. Egyelőre pincérnőként, postásként, futárként és jóga oktatóként dolgoztam, ami nem egy nagy karrier, de még csak 24 vagyok, van még időm.
Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Tehát, autózok délnek, még csak valamivel Richmond után járok, most jön a leghosszabb szakasz Savannah-ig. Eddig minden rendben ment, átlagos út. Történetem szempontjából az egyetlen említésre érdemes dolog, hogy az Interstate 95-ös autópályáról letérve, pár perce megálltam egy út menti boltocskánál rágcsálni valót meg ásványvizet venni. Amikor bementem, még csak lógott az eső lába, amikor pár perc múlva kijöttem viszont már durván zuhogott, és bár csak húsz métert kellett futnom a bolttól az autóig, ennyi is elég volt, hogy bőrig ázzak. Mindegy, nyár van, ha kisüt megint a nap meleg lesz, addig is van fűtés az autóban, majd megszáradok… Ekkor vettek az események nem várt fordulatot.
Ahogy hajtok kifelé a parkolóból, az elképesztően sűrű esőfüggönyön keresztül egy vadul csápoló alak tűnik fel. Közelebb érve látom, hogy egy fiatal férfi az illető, pólóban és shortban, kisebb hátitáskával, láthatóan tökéletesen bőrig ázva, és hogy a „csápolás” valójában stoppolás akar lenni. Első ösztönös reakcióm és egyben alapelvem, hogy „stopposokat nem veszek fel” (annyi szörnyűséget lát az ember a tévében, filmekben), de… Ezúttal ez bizony nagyon hülyén jönne ki; itt ácsorog szerencsétlen a felhőszakadás közepén, én az autóval alig gurulok (hiszen most indultam csak el a parkolóból), tisztára „gáz” lenne a pedálra taposva felgyorsítani és ott hagyni az út szélén. Egy pillanatnyi habozás után megállítottam az autót és leengedtem az ablakot:
– Szállj be gyorsan! – kiabáltam ki neki a zápor zaján és motor duruzsolásán-kerepelésén keresztül. Nem kellett kétszer mondanom.
– Köszi. – mély tónusú, kellemes férfihang – Jól elkapott a zápor, reménykedtem, hogy valaki felvesz. – mondta gyorsan beszállva, a hátitáskáját hátradobva a hátsó üléssorra, az én cuccaim mellé.
– Merrefelé tartasz?
– Délnek. Valójában egészen Tampa-ig mennék, de persze bármeddig viszel is, nekem tökéletes. Ha másfelé mész, az is remek, ha kiraksz valamelyik Interstate autópálya felhajtó környékén, ott valószínűleg előbb-utóbb felvesz valaki aki délnek halad.
– Én is délnek megyek – mondtam, egyelőre nem említve, hogy úticélom Miami, ami felé Tampa nagyjából útba is esik, lévén mindkettő a Floridai-félszigeten. Ki tudja előre, milyen útitárs lesz; így mondhatom később azt, hogy „bocsi, innentől másfelé megyek, eddig tudtalak elhozni”, anélkül, hogy kínosan félúton kellene kitessékelnem.
– Max – nyújtotta kezét és rám mosolygott. Határozott élű, markáns arca, rövidre nyírt haja, és mosolygós szeme volt. Nem tudtam nem észrevenni a határozott, jól kimunkált izmokat napbarnított bőre alatt, mint ahogy azt sem, hogy enyhén libabőrös.
– Adele – ráztam kezet vele. Tenyere, ujjai hidegnek érződtek kezemben. Nyilván áthűlt a zuhéban, még ha nyár közepe is volt, ki tudja hány percig ázhatott már a meglepően hideg égi áldásban. – Ha gondolod vedd le azt a csuromvizes pólót, én meg ráhúzom a fűtést, hogy felmelegedj és megszáradj egy kicsit – nem igazán gondoltam végig, csak kimondtam az ötletet, egyből ahogy jött.
– Igen, az jó lesz, köszi. – és ezzel egy mozdulattal kibújt pólójából, és a hátsó ülésre dobta, a hátitáskájára.
Ahogy hátrafordult, nem tudtam megállni, hogy végig ne mérjem izmos felsőtestét, szépen kidolgozott mellizmait, hasán az ülve is látszó kockákat. Gondolatban szinte megnyaltam a számat; Max igencsak az esetemnek számított, legalább is ami az alkatát illette. Kicsit megborzongtam, és bevallom őszintén, szexuális gondolataim támadtak (ebben nyilván közrejátszott az is, hogy már hónapok óta nem volt pasi az életemben). De legalább is eltűnődtem, hogy szívesen végignyalnám azokat az izmokat. Persze ha ismerném, és nem egy vadidegen lenne… Még mindig bámultam, amikor visszafordult, tekintetünk találkozott. Elkaptam fejemet, mint akit rajtakaptak valamin, és inkább gázt adtam.
A zápor nem akart csitulni, az ablaktörlő hősies küzdelmet vívott a szélvédőt ostromló vízözönnel, és vesztésre állt. Meglehetősen koncentrálnom kellett a parkolóból való kisorolásra, majd, hogy az országúton a megfelelő helyen kanyarodjak rá az Interstate-re vivő bekötőútra. Közben magamon éreztem a tekintetét. Egy alkalmasabb egyenes szakaszon felé pillantottam. Még épp láttam, hogy lelegeti rajtam a szemeit, mielőtt gyorsan elkapta a tekintetét. Kisebb melegség öntötte el a testemet, éreztem, hogy valószínűleg kicsit el is pirulhattam. Ekkor tudatosult ugyanis bennem a helyzet teljes valójában. Egy autóban ülök egy szexi, félmeztelen, vizes pasival, akit nem ismerek, és aki ismeretlenül is bejön nekem. Elképzeltem, hogy ő mit láthat. Egy kisportolt, szintén bőrig ázott nő, mélyen dekoltált világos sport felsőben … ami szabadon hagy egy jó részt a hasamból, és amit alatt épp nem hordtam melltartót… Melleim ugyanis formásak voltak de nem túl nagyok, így ritkán éreztem a melltartó hiányát, és különösen nem egy hosszú-hosszú vezetés során. Most viszont a felsőm víztől cuppogott, és bár nem ellenőriztem, de sejtettem, hogy valamennyire áttetszenek rajta a mellbimbóim. Alul pedig egy sportos, nem túl vastag anyagú, meglehetősen rövidke shortot viseltem. Fehér lábaim (ír őseimnek hála a lebarnulás nem tartozott az erősségeim közé) éles kontrasztot alkothattak az ülés sötétvörös bársony-utánzatú bevonatával. Határozottan erotikus jelenet. Max nem szólt, gondolom hagyta, hadd fókuszáljak a vezetésre.
Az autópályára felérve az eső alábbhagyott majd teljesen elállt. A hallgatás kezdett kicsit kínossá válni számomra, szerencsére Max beszélgetést kezdeményezett:
– Régen láttam már ilyen jó állapotú Cutlass Cruiser-t. – mondta az autót szemügyre véve.
– Köszi, igyekszem karbantartani. – válaszoltam, és egy rápillantottam. A tekintetünk találkozott, mindketten megint zavartan elkaptuk a fejünket. Ismét megbizseregtem.
– Értesz az autókhoz?
– Nos, mondjuk úgy, hogy bütykölök rajtuk ezt-azt… – és magam sem tudom miért, hozzátettem – A volt pasim pedig autószerelő volt.
– Ejha! Ez tetszik! – mondta rám mosolyogva, majd felhúzott szemöldökömet látva megmagyarázta:
– Én is szerelgetek járgányokat a haverommal, van pár régi vasunk.
– Akkor hogyhogy stoppolsz? Csak nem lerobbant a kocsid? – néztem rá kérdőn. Nem mindennap próbál az ember stoppal eljutni az ország másik végébe.
– Az enyém nem. A haveromé viszont igen. És sajnos épp azzal indultunk Floridába.
– Akkor ezek szerint nem csak én vagyok csodabogár, hogy képes vagyok olyan messzire autózni, amilyen messzire normális ember csak repülővel megy. – feleltem neki nevetve.
– Nem, én is szeretek autózni. Különösen egy ’69-es Dodge Charger-el.
– Wow! – elismerően füttyentettem – Az szép gép. Már a hathengeres, vagy még a V8-as?
– V8-as, az 5.9 literes.
– Négysebességes kézi, vagy háromsebességes automata?
– Sajnos csak az automata. Ez lett egyébként az utazásunk végzete, behalt az automata. Alig indultunk el egy órája, amikor a váltó hirtelen úgy döntött, hogy nem hajlandó a továbbiakban harmadik fokozatba váltani. Joe, a haverom, úgy döntött, hogy visszavergődik vele kettesben Petersburgba. Van ott egy ismerős, akinek a műhelyében ott lehet hagyni, vagy talán ki is deríteni hogy mi a baja. Nem öt perces munka, rossz esetben lehet, hogy váltót kell cserélni. Én meg úgy döntöttem, hogy megpróbálok eljutni Tampába.
– Mi jót csinálsz Tampában – ekkor kapcsolatam csak – … már ha nem túl indiszkrét a kérdés?
– Nem, dehogy. Csak rokonlátogatás. Hát te?
– Hasonló, rokon- és barátlátogatás.
Nem írnám le a teljes, hosszadalmas beszélgetésünket, miközben autóztunk délnek, immár napsütésben, lehúzott ablakkal. Igen jó beszélgetőtársnak bizonyult, és nem csak autók terén; beszélgettünk mindenféléről: politikáról – jobbára az őszi választások várható eredményeit latolgatva –, globális felmelegedésről, sportról – mindketten rendszeresen futottunk, ő nyaranta szörfözött, én régebben szörföztem de mostanság már nem –, filmekről, zenékről, könyvekről, utazásról, miegymásról. Meglepően sok dologban értettünk egyet és meglepően sok témáról tudtunk belefeledkezve beszélgetni.
Ahogy telt-múlt az idő, egyre többször találkozott össze véletlenül (hmm, tényleg véletlenül?) a tekintetünk. Max, bár természetesen már jó ideje megszáradt, továbbra is póló nélkül üldögélt mellettem, amit persze én egyáltalán nem bántam. A témák között egyre gyakoribbak lettek a személyes jellegűek – család és gyerekkor, szokásaink, preferenciáink, ízlésünk és hasonlók. A fordulat furcsa módon épp akkor következett be, amikor átmenetileg ismét autókra terelődött a szó. Emlékszem, ahogy egy korábbi autójavítás megvitatása közben Max megkérdezi:
– Említetted, hogy a korábbi barátod autószerelő volt? – a kérdés még teljesen ártatlannak tűnt.
– Aha. – Bólogattam miközben figyeltem ahogy egy sofőr jelentősen gyorshajtva előz végig mindenkit.
– Na és mivel foglalkozik a mostani barátod? – majd gyorsan hozzátette – Csak ha nem titok, persze. – A kérdés kicsit váratlanul jött (valóban?), de nem láttam értelmét túl sokat gondolkozni rajta, mondtam az igazat:
– Most éppen nincs barátom.
– Mióta? Mi történt? – Pár órája ezek a kérdések még bőven túl személyesek lettek volna, de mostanra teljesen természetessé vált, hogy elmesélem.
– Pár hónapja. Egyszerűen egy idő után nem működött a kapcsolatunk – és elmondtam a történetemet. Max figyelmesen végighallgatott, itt-ott belekérdezett. Érdekes volt magam számára is, hogy milyen könnyedén beszéltem arról, ami pár hónapja még alaposan megrázott. Amikor a végére értem, Max megjegyezte:
– Hát, nem lehetett egyszerű. És biztosan nem könnyű hónapok óta egyedül lenni. – Mikor ránéztem, sármosan mosolyogva hozzátette: – Tudod, gyönyörű, fiatal lány, tombolnak a hormonok, semmi szex hónapokig – És szélesen vigyorogva kacsintott, tudtomra adva, hogy csak húzza az agyamat. 🙂 Ennek ellenére sikerülhetett elpirulnom, de hamar visszavágtam:
– Honnan tudhatod? Egy ilyen jóképű, fiatal, életerős, kigyúrt pasit bizonyára vár otthon egy szőke cicababa – vagy talán minden városban egy? – kacagtam, és visszakacsintottam.
– Áhhh, egy ideje nincs senkim. – és elhallgatott.
– Hogyhogy? – kérdeztem, végig se gondolva hogy esetleg nem akar beszéni róla. – Nem kell elmondanod ha nem akarod – tettem gyorsan hozzá.
– Nem, szívesen elmesélem. Lényegében annyi, hogy a volt pomponlány barátnőm félredugott majd lelépett a helyi rögbicsapat egyik játékosával.
– Neee, most szívatsz! – mondtam neki hitetlenkedve.
– De, komolyan. Tudom, klisé, de tényleg ez volt. – és elmesélte a sztorit.
A történet végeztével megjegyezte:
– Szóóóval egyikünknek sem jár senkivel… – mondta, kicsit elnyújtva a „szóval”-t.
– Yeppp. – válaszoltam, kíváncsian hogyan folytatja. Ismét az ismerős bizsergés.
– Itt vagyunk egy kis figyelemre és kényeztetésre vágyva… – folytatta játékosan-tűnődve.
– Yeppp. – mondtam ismét.
– Szexre éhesen… – próbálkozott be.
– Aaaa-ha. – válaszoltam elnyújtva a szó elejét, hasonlóan vigyorogva rámnézve.
– Mert bevallom őszintén, én bizony imádom a szexet. – mondta kérdően rám nézve.
– Én nem különben. – válaszoltam, ezúttal kihívóbban visszanézve rá.
– Csak tudnám hol találhatnék egy vörös hajú istennőt, aki hasonlóan gondolkodik, és több mint valószínű, hogy nem hord melltartót? – ennél a pontnál egész testem végigbizsergett, különösen a puncim tájékán. Úgy döntöttem belemegyek a játékba.
– És én ugyan hol találhatnék egy kigyúrt testű hadvezért, aki hajlandó lenne imádni vörös hajú istennőjét, és nem visel semmit felsőtestén? – mondtam széles mosollyal cukkolva, mire Max nevetett, majd komolyabbá vált tekintete, ahogy megkérdezte-kijelentette:
– Egyre gondolunk?
– Én valami ilyesmire – válaszoltam és felé hajoltam a vezetőülésben, számat csücsörítve. Max csókot adott a számra, nyelveink épp csak találkoztak, mert gyorsan vissza kellett fordulnom, nem vehettem le hosszabb időre a szememet az útról vezetés közben.
– Én is. Plusz én még valami ilyesmire is – mondta, és térdemre helyezte a kezét, majd sokat mondóan rámnézve lassan haladni kezdett felfelé a combon.
Már számítottam, jobban mondva inkább talán vártam valami ilyesmire, így nem is rezzentem össze érintésétől. Ehelyett az eddigieknél erősebb bizsergés futott végig rajtam, melegség öntötte el testemet. Jól esett meleg, sportolástól-súlyzótól érdes-kérges kezét a testemen érezni, hagytam hadd menjen tovább. Max pedig ment is, feljebb és feljebb, egészen combom közepéig, majd ott egy pillanatra megállt, rám nézve. Bíztatóan rámosolyogtam („Adele, mit csinálsz?” harangozott fejemben egy pillanatra a vészcsengő, de elhallgattattam), mire folytatta haladását feljebb és feljebb. Kisvártatva elért a rövidnadrágom aljáig, de nem állt meg itt, hanem ujjaival amennyire lehetett a rövidnadrágom szára alá hatolt, és minthogy felfelé tovább nem tudott menni, elindult befelé a combomon. Ösztönösen egy leheletnyit szélesebbre tártam a lábaimat, amit ő észre is vett, és felbátorodva folytatta. Hamarosan a bugyim szélével játszott, majd a bugyimon keresztül simogatni kezdett. A nadrágszáram miatt nem ért el teljesen a puncim közepéig, csak a nagyajkamig jutott, de ez is elég volt ahhoz, hogy alaposan benedvesedjek. Éreztem ahogy mellbimbóim megkeményednek, láttam ahogy sortja árulkodóan feszülni kezd. Halkan felnyögtem. Erre Max még jobban felém fordult, szinte ráfeküdt a kardánboxra és másik kezével a hasamat kényeztette. Egyre nehezebbemre esett a vezetésre koncentrálni és az úton tartani a kocsit. Ő pedig feljebb haladt, bedugta kezét a felsőm alá, és a melleim aljával játszott. Közben egy autós megelőzött, az utas – idősebb nénike – vigyorogva nézett ránk, feltartott hüvelykujjával „ez igen, jól csinálod”-ot mutatva, ahogy felismerte, hogy mi történik.
– Max – nyögtem ki nagy nehezen – ez túl jó ahhoz, hogy vezetni tudjak közben… és mások is vannak az úton – Mindez tökétesen igaz is volt.
– Hajts le annál a lehajtónál – mutatott Max a következő lehajtót jelző táblára, és levette rólam kezeit. Ahogy az édes inger abbamaradt, egyből hiányérzetem támadt, és gondolkozás nélkül rávágtam:
– Oké.
Ekkor tudatosult bennem teljesen, hogy mit is csinálok: gyakorlatilag épp most egyeztem bele egy (fergetegesnek ígérkező) szex-menetbe ezzel a sármos többé-kevésbé idegennel, akivel alig pár órája találkoztam először életemben. Eddig nem számítottam a futó- és „egyéjszakás” kalandok nagy hívének … „de hát mindent el kell kezdeni egyszer”, gondoltam magamban, mire kajánul elvigyorodtam. A nagyi (imádtam a nagyimat) erre biztos azt mondaná, hogy „úrihölgy ilyent nem csinál” … de „basszus, én nem vagyok úrihölgy! :-)”, gondoltam, és még szélesebben vigyorogtam. Elkapott valami vad ösztön, tomboltak a hormonjaim (vagy valami hasonló), és az elmúlt két órában olyan kívánós lettem, mint amilyent korábban még sosem tapasztaltam. Azt is hamar eldöntöttem, hogy nem megyünk motelbe, hanem valami jóféle autentikus útszéli autós szex lesz. A gondoltat, hogy esetleg rajtakaphatnak, amitől egyébként korábban a frász tört volna ki, most érdekes módon csak még jobban felizgatott.
Letértünk hát az Interstate autópályáról egy kisebb útra, majd arról lefordultunk egy még alsóbbrendű, szinte teljesen forgalommentes útra. Max közben ismét simogatni kezdte a lábamat, kellemes borongásokat keltve testemben; éreztem ahogy mellbimbóim lassan már-már átszúrják a felsőmet. Lassan vezettem, az út szélét vizslatva egy alkalmas beálló, földút vagy legalább egy bozótos után kutatva. Maxnak persze feltűnt az igencsak nyugdíjas sebesség, kérdőn rám nézett, mire én:
– Alkalmas helyet keresek – mosolyogtam rá.
– Ejha, semmi motel … tetszik a gondolkodásod! – és rámkacsintott. Mosolya nyomán kis gödröcskék jelentek meg arcán, ujjai pedig ismét a puncim szélét környékezték; én meg gondolatban (vagy talán hangosan is?) felnyögtem. Legyen már valami megállóhely, vagy megállok az út közepén és ráugrok!
Fohászom meghallgatásra talált egy jobbról feltűnő földút képében. Gondolkozás nélkül lefékeztem az autót, és ráfordultam a földútra, ami úgy tizenöt méter után inkább csak két keréknyommá vált, elég nagyra nőtt fűvel a két vágat között. Tökéletes! – gondoltam. Erre nem valószínű, hogy bárki járna mostanában, sehol egy település vagy akár csak farmépület a környéken, és munkanap van, kora délután (később tudatosult bennem, hogy ettől függetlenül tökéletesen elképzelhető volt, hogy magánterületen jártunk, birtokháborítást elkövetve, ami persze nem baj amíg le nem bukunk…). Pár tucat métert mentünk befelé, elhaladtunk néhány bokor és fa mellett, az út pedig egyre inkább terepjárónak való lett; féltem, hogy esetleg elakadunk, így inkább megálltam. A kocsiból kikászálódva röviden felmértem a területet: cserjés-fás „erdő” az egyik oldalon, néhány bokor után szántóföld a másik oldalon. A bokrok és a fák takarást nyújtottak, viszont ha valaki pont a földút bejáratánál állna meg (mondjuk pisilni, én már csináltam ilyesmit párszor, a pasiknak meg még egyszerűbb az ilyesmi…), az bizony biztosan észrevenné az autót, lévén hogy nem haladtunk túl sokat befelé, és hogy az ösvény (találóbb, mint földútnak nevezni) egyenesen, kanyargás nélkül haladt. De ez nem tudott eltántorítani, sőt, a lebukás veszélye (még ha valószínűleg elenyésző is) izgalommal töltött el. Maxnak sem akadt ellenvetése.
A „tetthelyet” illetően az első ötletem a kocsim tekintélyes méretű csomagtartója volt, amit a hátsó ülés ledöntésével királyi méretű ággyá lehetett varázsolni – ha nem lett volna a csomagtartó és az ülés is telepakolva kismillió utazótáskával, kajás zacskóval, ajándékokkal, könyvekkel, autó alkatrészekkel, meg ki tudja még mivel (még ajándékba szánt cserepes virág is akadt… ez van ha az ember többnapos autóútra, barát- és rokonlátogatásra megy). Kizárt, hogy ezt kipakoljuk, aztán meg vissza. Plusz dögmeleg is volt bennt. Max felmérve a helyzetet meg is jegyezte:
– Autós szex helyett autó melletti szex?
– Akár! – vigyorogtam vissza, előhalászva és Max kezébe nyomva egy strandoláshoz tervezett extra nagy plédet. Megkerültük az autót, hogy az takarjon minket az út felől. Ekkor Max szemében pajkos fény gyúlt, kaján vigyorra húzta a száját, és megkérdezte:
– Csináltad már motorháztetőn? Mint a szexfilmekben?
– Még nem – nyögtem, miközben az ötlettől elöntött a forróság a lábam között – De itt a ragyogó alkalom! – mondtam, és egyszerre borzongtam meg és pirultam el. Közben pedig hálát adtam a sorsnak, hogy a gyárilag a hűtőmaszkból kiálló Oldsmobile embléma már egy ideje letört, egyébként érdekes lett volna a művelet 🙂
Maxnak nem is kellett több, két rázással széthajtotta a plédet és hanyagul a motorháztetőre dobta. Aztán felém fordult, egy mozdulattal elkapott, karjaiba zárt és erősen magához vont, majd száját a számra tapasztotta. Nyelveink egyből felfedezőútra indultak, játszottak egymással. Nem csalódtam: Max tökéletesen csókolt. Éreztem, ahogy kipirulok, mellbimbóim megfeszülnek, puncim lüktetni kezd. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire beindulva. Ahogy ölelt, hátamon átfont kezei a felsőm alá hatoltak, hátamat simogatták. Szavak nélkül is értettük egymást: egy pillanatig szüneteltettük a csókot, testünk elvált egymástól, kezeimet feltartottam, ő pedig egy határozott mozdulattal lehúzta rólam a felsőmet, felfedve melleimet. „Wow”-csak ennyit mondott és máris csókolni kezdte melleim tetejét, oldalát, alját, majd a már szinte fájdalmasan feszülő-ágaskodó mellbimbóimat, én pedig felnyögtem. Kisvártatva ismét magához húzott, megint heves csókolózásba kezdünk. Melleim izmos hasának-mellkasának feszültek, a bőr a bőrön kontaktustól ismét felnyögtem, karjaim libabőrössé váltak az izgalomtól.
Pár percig csókolóztunk így – ő kissé lehajolva én pedig kissé ágaskodva, mivel Max jóval magasabbra nőtt az én százhetvenkét centimnél (talán úgy százkilencven lehetett). Ahogy szorítottuk egymást, éreztem, ahogy ágyéka egyre keményebben feszül nekem és boldogsággal öntött el a tudat, hogy ezt én okozom, hogy ő is legalább annyira beindult tőlem mint én tőle. Mielőbb meg kellett ismerkednem testének eme egyre csak keményedő részével! Szája helyett előbb most nyakát, majd izmos mellkasát kezdtem csókolgatni. Max helyeslően húzott magához. Nem időztem sokat, haladtam lejjebb hasának kockáira, simogattam, végignyaltam őket, majd még lentebb fordítottam figyelmemet – ő pedig egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bánná a gyors tempómat lefelé. Letérdeltem elé, kioldottam shortján a gombot, lehúztam a zipzárat és egyszerre szabadítottam meg a shortjától és az alsónadrágjától. Farka, fogságából kiszabadulva, abban a pillanatban előugrott, tettre készen. Elkerekedett a szemem: szerszáma hosszú volt, jócskán vastag, körülmetéletlen … és szép. Eddig még egyszer sem illettem e jelzővel férfi hímtagot, de az ő farkát bizony szépnek találtam, olyan tökéletesen formázott, hogy egy pornósztárnak is becsületére válna. A látvány hatását határozottan fokozta, hogy tökéletesen csupaszra borotválta (gyantázta?) magát, így még méretesebbnek tűnt amúgy is jókora férfiassága. A fanszőrzet-irtás nagy hívének számítottam, jómagam is teljesen csupasz voltam „odalent délen”, de férfinál hasonlót eddig még csak pornófilmben láttam. Ahogy a gondolat felbukkant, egyből ki is csúszott a számon:
– Hűha! Nem vagy te véletlenül pornósztár másodállásban? – kérdeztem vigyorogva, mire Max tagadólag megrázta fejét és széles vigyorral csak ennyit válaszolt:
– Tetszik?
– Mmmm-hmmm. Meglehetősen. – és kezembe vettem az irányítást… 🙂
Megérintettem farkát, ujjaimmal végigkövettem kontúrját, simogattam. Nehezemre esett betelnem a látvánnyal. Láttam, hogy pénisze egyre jobban ágaskodik, így hát megmarkoltam, mire Max helyeslően felnyögött. Éreztem, ahogy keményedik és még nagyobbra-vastagabbra nő a szerszáma, ahogy forrón pulzál a kezemben. Fel-le mozgatni kezdtem kezemet a rúdján, ő egyre gyakrabban és nagyobbakat nyögött, én pedig éreztem ahogyan puncim forrósodik, nedvesedik. De ennyinél nem állhattam meg, ízét is meg kellett tapasztalnom: számba vettem makkját, nyelvemmel simogattam, kényeztettem. Max keze a hajamba túrt, és húzta fejemet gyengéden maga felé. Amennyire csak tudtam, mélyebben a számba engedtem farkát, de nagyobb része így is kívül maradt. Egy perc múlva Max légzése szaggatottá vált, folyamatosan nyögött, sóhajtozott, majd végül megállított, mondván, hogy ha így folytatom akkor pillanatokon beül elélvez – így hezitálva bár, de átmenetileg elváltam csodás szerszámától.
– Most a te fordulód következik! – mondta rám kacsintva, majd végigcsókolta nyakamat.
Csak rövid ideig időzött nyakamnál és vállamnál, hamar áttért melleim kényeztetésére, simogatta, csókolgatta őket. Nagyon jól esett, de igazából a puncim volt az, ami lüktetett a vágytól. Max megérezte, hogy mit szeretnék, egy mozdulattal lehúzta rólam rövidnadrágomat, majd habozás nélkül a bugyimat is. „Csodás” – mondta (éreztem, ahogy elpirulok), majd tétovázás nélkül megragadott, felemelt, és óvatosan a motorháztetőre fektetett hanyatt, ő maga pedig letérdelt, és végigsimította belső combjaimat, amitől megremegett, kellemesen megborzongott testem.
Nem incselkedett puncimmal túl sokat – szerencsére, mert említett testrészem már nem bírt magával, most azonnal követelte az érintést –, hanem egyből a nyelvével kezdte kényeztetni csiklómat, hüvelynyílásomat. A szexuális feszültség korábban sosem tapasztalt sebességgel, szinte másodpercről másodpercre növekedett altájékomon, Max pedig, ismét csak tökéletesen szinkronban igényeimmel, folyamatosan gyorsította nyelvjátékát. Aztán ahogy csiklómat nyalta-csókolta, egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül bedugta két ujját nedveimtől túlcsorduló hüvelyembe. És ennyi volt… Testem íjként megfeszült, és lesújtott rám az orgazmus mindent elsöprő hulláma. Távolról, megmaradt minimális tudatosságom ködén keresztül éreztem, hogy Max száját a puncimon tartja, de ezt kivéve minden más megszűnt egy pillanatra, csak a gyönyör létezett – ami hatalmasabb volt mint korábbi partnereimmel és jóval tovább is tartott. Nem hittem volna, hogy testem fizikailag képes ilyen intenzív gyönyörérzet megélésére…
Mint ahogy azt sem, hogy az orgazmus elcsitulását követően szinte egyből megint kielégülésre vágytam. Max pedig készségesen folytatta munkáját odalent, nyelvével csiklómat és környékét izgatta, miközben ujjai hüvelyemben indultak felfedezőútra. Kezeim hajában matattak, és önkétlenül húzták fejét puncim irányába. Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy életem legjobb orális szexében volt részem. Perceken belül éreztem, hogy nemsokára ismét elélvezek – viszont ezúttal ujjai helyett valami nagyobbat szerettem volna magamban tudni. Így ezúttal én állítottam meg őt:
– Max?
– Hmmm-mh-mhh-hmm? – jött az artikulálatlan válasz lábaim közül, ugyanis a nyelvjátékot egy pillanatra sem szüneteltette.
– Ez… Ahh… – összerándultam ahogy felsóhajtottam, kezdtem ismét vészesen közel járni – Ez túl jó, mindjárt megint elmegyek. – Max felnézett:
– Épp ez a lényeg. – mondta vigyorogva, majd egyből tért is volna vissza ahhoz, amit abbahagyott, de ismét megállítottam.
– A farkadat akarom. Gyere belém! – Max felállt és fölém hajolt, szemembe nézett, én pedig bólintottam.
– Nálam nincs gumi. A haverom autójában maradt. – jegyezte meg kérdőn rám nézve.
– Nálam sincs.
– Fenébe… – Max felsóhajtott. Nem hagyhattam annyiban. Annyira be voltam indulva, hogy feltétlenül meg kellett kapnom, magamban kellett éreznem a farkát. Végig sem nagyon gondolva, csak ennyit mondtam:
– Nem baj. – Max még habozott, ezért vigyorogva hozzátettem: – A tabletta csodája.
Magamban hálát adtam az égnek, hogy nem hagytam abba a tabletta szedését. Egy pillanatra ugyan bevillant a gondolat, hogy nem csak a teherbe esés az egyetlen veszély óvszer nélküli szex esetén, de amilyen hamar jött, olyan hamar tova is tűnt a gondolat. Magamról tudtam, hogy egészséges vagyok, Max pedig… nos ő meg úgy nézett ki mint maga a megtestesült egészség. És meg kellett kapnom… Persze felelőtlenség volt, amit csináltam, de akkor és ott csak az izgalom és vágy létezett.
A hüvelynyílásomhoz igazította makkjának csúcsát és lassan nyomulni kezdett előre. Sejtettem, hogy fenomenális érzés lesz vastag és hosszú, kőkemény péniszét magamba fogadnom, de a valóság minden képzeletemet felülmúlta. Felnyögtem a gyönyörtől. Hüvelyem készségesen tágult ahogy lassan haladt bennem előre. Jókora mérete ellenére akadálytalanul haladhatott, hála annak, hogy addigra puncim már szinte túlcsordult a nedveimtől. Előrenyomulását csak az állította meg, ahogy makkja erőteljesen hüvelyem végének fúródott és egyben szeméremdombja a puncimnak feszült; eszményi méret, pontosan végigért, illetve egy „fél számmal” nagyobb volt nálam, amit pont tökéletes. Ezúttal mindketten nagyot sóhajtottunk.
Aztán visszahúzódott, ugyanolyan lassan. Majd ismét előre mozdította csípőjét, ezúttal valamivel gyorsabban. Majd ismét ki és be, egy kicsit gyorsabban, erősebben. Fenomenális érzés volt. Max pedig gyorsított… Kezeivel megragadta csípőmet és húzott magába. Te jó ég, mindjárt megint elélvezek! – éreztem, és közben arra gondoltam, hogy ki kell tartanom még egy kicsit, kizárt hogy Max ilyen hamar a csúcsra érjen. Azt akartam, hogy lehetőleg mindketten egyszerre jussunk az orgazmus kapujába.
Hűséges autóm azonban megmentett: a gyorsabb tempó hatására „huppogni” kezdett a motorháztető. Egymásra néztünk, felnevettünk. Max gyengéden felemelt a gépháztetőről; én a nyaka köré kulcsoltam kezeimet és átfontam lábaimat derekán. Mozgatni kezdte csípőjét előre-felfelé, döfésszerűen ostromolva hüvelyem végét, méhszájam környékét. Az eddiginél még mélyebben hatolt belém, még jobban kitöltött, ahogy állva szeretkeztünk. Megint nagyon közeledtem az orgazmus határához, így gyorsan megkértem: folytassuk a földön.
Max miközben egyik kezével tartott, a másikkal lehúzta az autó orráról a plédet, és ledobta a földre, majd óvatosan hanyatt ráfektetett. Ahogy súlyunktól lelapult a fű a pléd alatt rájöttem, hogy az sokkal puhább és kényelmesebb mint a motorháztető, majdnem olyan jó mint egy ágy. (Hölgytársaim: itt jegyezném meg, hogy a motorháztetős szex menő ugyan a pornófilmekben, de van nála sok kényelmesebb lehetőség! :-)) Lábaim továbbra is átfontva tartottam Max csípőjén-fenekén, ő pedig fölém hajolt, átfonta karjait vállaim alatt, és vállaimnál fogva szorított-húzott magához. Közben mellkasa melleimhez ért, amire szinte áramütés járta át a testemet. Tudtam, hogy testem minél nagyobb felületen kívánt érintkezni az ő testével, így én is átfontam hátán a kezeimet, és magamhoz szorítottam. Max pedig tövig nyomult belém.
Életem legteljesebb szex-élményben volt részem: a lehető legszorosabb módon összefonódva, izzadtságban úszva, nedveimtől túlcsorduló puncival, tövig belém temetett farkával, szinte csak az ösztönöktől vezérelve szeretkeztünk. Nem csak dugtunk, nem csak szexeltünk, hanem szeretkeztünk. Volt valami szinte misztikus összhang, gondolatok nélküli kommunikáció, kölcsönös figyelmesség. Éreztem, hogy mindketten egyforma sebességgel közeledünk a csúcs felé. Mindketten ziháltunk, nyögdécseltünk ahogy a tempó és a feszültség folyamatosan nőtt. „Te jó ég, akkora orgazmusom lesz, hogy belehalok!” – sejtettem. Biztosan tudtam, hogy intenzívebb lesz, mint eddig bármi.
– Közeledek… Hogyan… – Kérdezte volna Max, de két nyögés között közbevágtam:
– Bennem… Ahhh… Ki ne… ki ne merd venni a vége előtt… – Nyögtem ki nagy nehezen.
Ez volt a végszó. Mindketten nagyon közel járunk. Max rákapcsolt, még gyorsabban pumpált. Mozdulatai döfésekké váltak, amik hüvelyem legmélyebb zugait ostromolták, miközben csupasz szeméremdombja minden ütemnél csupasz puncimnak, csiklómnak ütközött. Őrülten húztuk egymásba magunkat. Még néhány döfés és a kapuban álltam. Most… mindjárt… mindjárt… Max farka sokat mondóan meg-megfeszült, egyre erősebben és egyre gyakrabban. Mindjárt… mindjárt… Még egy döfés… és még egy… aztán egy hatalmas döfés… rándulás… Max farka hatalmasat rándult, és hirtelen nyomást éreztem hüvelyem legmélyén, majd elöntött a forróság, ahogy ondójának első hatalmas adagját belém lőtte, magához szorítva, és csípőjét többé már nem mozdítva. Ez volt a jel testem számára: az ő orgazmusával párhuzamosan az enyém is lesújtott rám. Agyam kikapcsolt, gondolataim megszűntek, énem szétesett; csak a gyönyör létezett. Egész testem kéjes görcsbe rándult. Éreztem ahogy hüvelyem Max farkával szinkronban pulzál, ahogy szinte feji péniszét, minél több nedűt kicsalva belőle. Hallottam, ahogy mindketten meglehetősen hangosan újra és újra felnyögünk. Aztán kiszaladt belőlem a levegő, új lélegzetet venni pedig nem volt erőm, testemet annyira letaglózta az orgazmus hihetetlen kéje, hogy átmenetileg elfelejtettem hogyan kell lélegezni. Tehetetlen voltam, az orgazmus teljesen uralta testemet. A kéj olyan szintre fokozódott, hogy egy pillanatra elsötétült és elhallgatott a világ, csak a gyönyörérzet maradt. Életemben nem élveztem még ekkorát.
Lassan, nagyon lassan csitulni kezdett az orgazmus, szétesett lényem lassan összeszedte magát, és végre sikerült levegőt vennem is. Max továbbra is bennem volt, testünk szorosan egymáson, hevesen dobogó szívvel, zihálva. Beletelt egy-két percbe, amire teljesen magunkhoz tértünk, és pulzusunk is lejjebb kúszott a vörös tartományból. Éreztem, ahogy nedv-patak kezd áradni kifelé lábaim között ahogy farka, különös hiányérzetet keltve, kicsúszott belőlem. Bizonyára alaposan elázott a pléd egy kis része, de kit érdekelt ez most… Hosszasan szájon csókoltuk egymást, majd Max lassan lekászálódott rólam, mellém feküdt a pléden, arcomat, nyakamat, melleimet, hasamat cirógatta. Egy darabig egyikünk sem szólt, csak néztük egymást mosolyogva – szavakra nem volt szükség, csillogó szemeink precízebben kommunikálták egymásnak érzelmeinket mint ahogy a szavak képesek lettek volna. Végül ő szólalt meg előszőr:
– Ez nem semmi volt… – mondta hajamat simogatva.
– Ekkorát még életemben nem élveztem. – válaszoltam szintén a hajába túrva.
– Hát én sem… Úgy tűnik, összeillünk. – húzott közelebb magához.
– Össze bizony. Enyhe kifejezés. Mintha csak egymásnak teremtettek volna minket. Azt … – nem tudtam befejezni mert ajkaink egymáshoz értek, és csókolózni kezdtünk.
Valamivel később rendbe szedtük magunkat, visszatelepedtünk az időközben kemencévé vált autóba (Max természetesen póló nélkül), és folytattuk utunkat délnek. Hamar rájöttünk, hogy ez az utazás tovább fog tartani mint általában, mivel nem egészen egy óra múlva már megint a következő autópálya lehajtóra vadásztunk, hogy alkalmas „légyott-hely” után nézhessünk 🙂 Amikor megérkeztünk barátnőmhöz (ekkor azért már felvetettem vele a pólóját :-)), majd jóval később nővéremékhez (mert természetesen végig jött velem Miami-ig, majd később terveztünk beugrani Tampa-ba), már úgy mutattam be, mint a barátomat – és közben magamban mosolyogva arra gondoltam: „Csak meg ne kérdezzék mikor és hogyan jöttünk össze!” 🙂