Én már nem vagyok fiatal, a gyermekeim– egy lány meg egy fiú – családos emberek, sőt, az unokáim sem éppen kicsik. A fiam, miután megnősült, külföldre költözött, a lányom azonban itthon maradt. Ő is férjhez ment, és van nekik egy aranyos kislányuk, aki középiskolába jár. Kezdetben nálunk laktak, de aztán elköltöztek tőlünk, azonban nem messzire, itt béreltek lakást a másik utcán, úgyhogy továbbra is sűrűn voltunk együtt, s a lányuk, Mónika, mitőlünk járt iskolába, mivel mindkét szülő dolgozott. Ezt most már múlt időben mondom, mert a lányomék házassága, sajnos, megromlott, s úgy döntöttek, hogy jobb lesz elválni. Mónika az anyjánál maradt, s még több időt töltött nálunk, mint azelőtt, s mi – a világ többi nagyszülőjéhez hasonlóan – a rajongásig szerettük és kényeztettük őt. Megítélésem szerint én voltam kezdettől fogva a kedvence, velem játszott a legszívesebben. Amikor hazajött az iskolából, jött és egyenesen ült az ölembe, ott érezte magát a legjobban. Együtt csináltuk a leckét, s a titkaiba is egyedül csak engem avatott be. Biztos volt benne, hogy a titkok nálam biztonságban vannak, senkinek se fogom őket tovább adni.
Nem sokkal azután, hogy a szülei elváltak, nálam is tragédia történt. Rövid ideig tartó betegeskedés után meghalt a feleségem. Ekkor a lányom Mónikával együtt hazaköltözött.
Rohamosan közelgett Móni tizenhetedik születésnapja, s én nem tudtam, hogy mivel lepjem meg. Megkérdeztem hát:
– Mit szeretnél születésnapodra?
– Mit? Hogy elvedd a szüzességemet! – súgta a fülembe.
Nem akartam hinni a füleimnek.
– Hogy mit?
– Jól értetted: Hogy neked adhassam a szüzességemet – mondta immár hangosan.
– Én, a saját öregapád, hogy elvegyem a szüzességedet?
– Igen. Mi van abban olyan szörnyű? Nem annak kell-e adnunk a szüzességünket, akit a legjobban szeretünk? Márpedig én téged szeretlek a legjobban a világon!
– Na, de ott van a fiúd, a Miki, nem gondolod, hogy erre a “szivességre” őt kellene megkérni?
– Á, a Miki még gyerek, nem szívesen bíznám rá ezt a kényes feladatot. Neki még nem volt dolga nővel, azt se tudná, hogyan fogjon hozzá. Különben is akkora a szerszáma, hogy meg lehet tőle ijedni.
– Hát még ilyet se hallottam. Ezek szerint azt is tudod, hogy az én szerszámom meg kicsi.
– Nem azt mondtam, hogy kicsi, hanem hogy tőled, meg a te szerszámodtól nem félnék annyira. Egyébként tudom, hogy mekkora, mert titokban már láttam néhányszor.
– Móni, ezt verd ki a fejedből, jó?
És gyorsan elkezdtem másról beszélni.
De Móni a témát nem verte ki a fejéből, s az én fülembe is bele ültette a bolhát. Ettől kezdve valahányszor eszembe jutott a dolog, az én alsónadrágomban elindult valamiféle mozgolódás. Évek óta nem volt dolgom nővel, s most újra ébredezni kezdett a férfiasságom. Most először vettem észre, hogy a lakásban nem is egy, hanem két érett nő sürgölődik körülöttem. Móni a kívánságát egy szóval sem említette többé, de nem is kellett, mert valahányszor találkozott a tekintetünk, mindjárt tudtuk, hogy mire gondol a másik.
A lányom sem éppen csúnya, de Móni valóságos szépség. Hogy-hogy ezt eddig nem vettem észre? Fényes barna haja élénk ellentétben van világoskék szemeivel. Kreol színű bőre még jobban kiemeli szemei kékségét. Karcsú dereka, hosszú izmos combjai formás testet sejtetnek a ruha alatt. Mellei ugyan csak akkorák, hogy egy férfitenyérbe elférjenek, de nem is kell több. Az arca közönségesnek tűnik, de csak addig, amíg el nem mosolyogja magát. Olyankor a szemei is felragyognak, s a látvány mindenkit elbűvöl. Ajkai húsosak, fogai hófehérek – na, de nem folytatom tovább, mert a nadrágom eleje máris kezd emelkedni.
Sokat vergődtem az elmúlt hetekben, nem volt se éjjelem, se nappalom. A Sátán felkínált egy szűz lányt, nekem csak el kellett fogadnom. Mit csináljak? Elfogadjam? Ő is akarja, nem csak én. (Mert időközben odáig jutottam, hogy már én is akartam. ) Dehát ez bűn! Egy szűz lány megrontása! Vagy ha mindketten akarjuk, akkor az már nem is megrontás? Még ha a saját unokánkról is van szó, akkor sem? Ráadásul kiskorú. Vagy aki 17 éves, az már nem is kiskorú? És ha senki sem tudja meg, akkor mi a helyzet?
Nagyon szenvedtem, s ezt Móni is látta rajtam, s egyre csak mosolygott. Azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
– Nos Tata, – szólt egy pénteki napon – holnapután van a születésnapom, elhatároztad már magad?
– El! – mondtam, magam is meglepődve a hirtelen adott válaszon. Holnap délelőtt megcsináljuk.
A nyakamba ugrott, s hosszan megcsókolt.
– Te vagy a legdrágább tata a világon!
Nekem meg elkezdett reszketni a lábam.
Az időzítés azért volt jó, mert Móni szombaton nem ment iskolába, az anyjának meg aznap éppen be kellett mennie a vállalatba. Tehát egyedül maradtunk, miénk volt az egész lakás.
Este az ágyban hosszan imádkoztam, pedig ritkán szoktam imádkozni. Elmondtam Istennek, hogy mi a szándékom, és hogy segítsen véghezvinni. Legjobban azért könyörögtem, hogy Mónit boldoggá tehessem, ne kellemetlen élményként élje át az egészet. Arra is kértem Istent, hogy ne vegye bűnnek, amit teszek, hiszen örömet akarok szerezni annak, akit a legjobban szeretek.
Amikor kifogytam az imádságból, eszembe jutott, hogy mi lesz, ha a fütyim csütörtököt mond? Elővettem gyorsan, és elkezdtem simogatni, huzogatni, veregetni. Jól működött: fölállt s el is élveztem. Megnyugodva aludtam el. Hosszú idő óta ez volt az első nyugodt éjszakám.
Másnap mikor felébredtem, a lányom éppen indulni készült. Úgy köszönt el, hogy
– Sziasztok! Aztán jók legyetek nekem!
– Jók leszünk – ígértük meg, miközben majdnem elnevettük magunkat, Móni is meg én is.
Elsőnek én tusoltam le. Alaposan megmostam minden porcikámat. Utánam Móni következett. Ő is alapos munkát végezhetett, mert jó sokáig maradt a fürdőszobában. Azalatt én bekapcsoltam a gázfűtést, és mindent előkészítettem, ami kellhet a nagy művelethez: vatta, törülköző, papír, síkosító stb. A rolókat leengedtem, csak az állólámpát hagytam világítani. Narancssárga fényben úszott a szoba. Természetesen az italról sem feledkeztem meg. Móni kedvenc italát vettem elő.
Mikor Móni megjelent, már kellemes meleg volt a szobában.
– Na, hogy van, mit álmodott az én Szépségem? – kérdeztem.
– Nem valami jól aludtam, nem is álmodtam semmit, mert izgulok egy kicsit – válaszolta.
– Akkor igyál gyorsan néhány kortyot ebből a nedűből, az ellazít. Koccintottunk és szorosan egymás mellé ültünk az ágyon. Éreztem, hogy egész teste remeg. Hogy eltereljem egy kissé a figyelmét, elmondtam neki egy viccet:
Juliska elment a paphoz gyónni, mert hogy ők a Jancsival “aztat” csinálták.
– És hogyan csináltátok? Meséld el! – bíztatta a pap.
– Hát az úgy volt, hogy először csak beszélgettünk a kiskapuban, aztán meg csókolóztunk is, amikor meg elkezdünk fázni, akkor bementünk a szobába s leültünk egymás mellé az ágyra. Ott aztán nemcsak csókolóztunk, hanem a Jancsi elkezdett tapogatni meg fogdosni – de mindenfelé ám! Aztán hirtelen hanyatt döntött, a szoknyát a fejemre borította, a bugyimat lerántotta – oszt úgy.
– Ej, ej, lányom, – mondta a pap – Amikor hanyatt lökött a Jancsi, nem gondoltál arra, hogy bűn, amit csináltok?
– De gondoltam, én, hogy bűn, hogyne gondoltam volna, csakhogy akkor már vétek lett volna abbahagyni.
Ezen olyan jót nevettünk, hogy egyszeribe megszűnt mindkettőnk lámpaláza.
Mónin nem volt más, csak melltartó meg bugyi. Persze tűzpiros mind a kettő, hiszen ez a szín a bikavadító. Énrajtam meg csupán egy gatya díszelgett.
– Milyen csodás a tested! – volt az első, amit mondtam neki.
– Állj fel és fordulj körbe, hadd bámullak meg minden oldalról! És milyen bársonyos a bőröd! A melleid melltartó nélkül is ilyen feszesen állnak! Akkor vegyük is le őket! És a bugyi vajon mit takar? Egy szőrös háromszöget? Igen! Én ezt éppen így szeretem a legjobban, amikor jó szőrös. Gyere, hasra fektetlek szépen, és megmaszírozom a hátad, csak előbb jól bekenem ezzel a krémmel. Úgy! Föntről leig, s lentről fölig. Milyen formásak és izmosak a lábaid! Na és a farod! Ezt egy kicsit tovább fogom maszírozni. Jó így? Most áttérek a hátadra, így ni, most a válladat maszírozom meg a nyakadat. Ez biztosan jólesik. Igaz? Most visszatérek a combjaidra – csak tedd szét egy kicsit őket. Úgy! Emeld meg egy kicsit az ülepedet! Ez az! Így most a puncidhoz is hozzáférek. Csiklandós? Nem? Most pedig megkérlek, hogy fordulj hanyatt. A lábaidat nem kell kiegyenesíteni. Ez a folyékony krém nagyon finom illatú, igaz? Bécsből hoztam, nálunk ilyet nem árulnak. Adok egy puszit, amiért ilyen szófogadó vagy. Jaj, azok a szemek! Nem merek sokáig beléjük nézni, mert félek, hogy megvakítanak. Lássuk inkább a melleidet, azok is csodásak. Meg kell csókolnom azokat is, még mielőtt elkezdeném maszírozni őket. Micsoda pompás mellbimbók! Nehéz tőlük megválnom. Most ugrunk egyet, ide le a lábaidra. Ugye milyen jól esik, ha a talpadat masszírozom? Most pedig elindulok a combjaid felé. Szép lassan, hogy beindulhasson a vérkeringés, Húsos combjaid külön figyelmet érdemelnek, különösen a belső oldaluk. Mit érzel? Tetszik? Most megint ugrunk egyet: fel a hasikóra. A köldök környéke is érzékeny szokott lenni. Neked milyen? És ha teszek rá egy puszit? Meg még egyet? Hogy ez már nem a köldököd? Nem persze. Ki mondta, hogy az? Ez a kiserdő rejti a mennyország kapuját. Elég gyenge a megvilágítás, így közelebb kell hajolnom, hogy igazán gyönyörködhessek benne. Mert ennél szebb látvány egy férfi számára nem létezik. Ugye milyen jól esik, ha ezt a részt simogatom? Kezeimmel széjjel húzom a szeméremajkakat, s a kisajkakat óvatosan megcsókolom. Érezted? Most pedig elkezdem ezt az érzékeny testrészedet alig érezhetően nyaldosni. Most nem látok semmit, a szememet be is húnytam, csak a nyelvemmel tapogatózom itt a sötétben. Csináljam erősebben, gyorsabban? Te hogy szoktad, amikor maszturbálsz? A nyelvem most rátalált a csiklódra. Ha azt ingerlem, az biztosan jól esik. Gyorsítsak? Gyorsítok. Még? A nyelvem elfáradt, most majd az újammal folytatom. Ne félj, nem fog fájni, az ujjamat is jól megnyálaztam. Hallom, hogy gyorsul a lélegzeted. Ez jó jel. Ez azt jelenti, hogy jól csinálom. Akkor most megint nyalni fogok. Hogy jobb? Így? A csiklód előbújt és megnagyobbodott. Mit mondasz? Ne hagyjam abba? Dehogy hagyom! Eszem ágában sincs! Most kézzel is meg nyelvvel is csinálom egyszerre. Meglásd, mindjárt elélvezel. Ugye mondtam?! Sikoltozz csak nyugodtan, senki se hall bennünket. Rángatózó tested mindent elmond: a csúcsra érkeztél!
Móninak egész teste izzott a nyönyörtől. Minden nő ilyenkor a legszebb.
– Szoktál maszturbálni? – tettem fel az ostoba kérdést.
– Persze, hogy szoktam, de ilyen fantasztikus gyönyört még egyszer sem éreztem. Ehhez úgy látszik tényleg egy igazi férfi kell. Köszönöm, Tatikám!
– Hanem emlékszel-e még, miért jöttünk össze ilyen szép számban? – kérdeztem.
– Hogyne emlékeznék! – nevette el magát.
– Nos, ha kipihented magad, akkor térjünk a tárgyra.
– Jaj, de én úgy félek!
– Semmi okod a félelemre, meglátod milyen óvatos leszek. Észre sem veszed, s máris felnőtt nővé teszlek. Úgy gondoltam először, hogy majd hátulról, kutyapózban csinálom a dolgot, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis inkább előről hódítalak meg. Látni akarom, hogyan reagálsz.
– Hogy te milyen választékosan fejezed ki magad…
– Tudod, hogy hívják ezt a pózt?
– Misszionáriusi póz!
– Mondd magyarul: papi póz!
Ezen mindketten jót nevettünk.
– Tessék tehát hanyatt feküdni, és várni a hódítót! A térdeket felhúzod, s a lábakat kissé szétteszed – úgy.
Én elkezdtem a combjait simogatni, s mind jobban közeledni a pinusához. A Vénusz-dombon levő kiserdővel hosszasan foglalkoztam, majd mind közelebb kerültem Móni testének bejáratához. Az újammal meggyőződtem róla, hogy ott tényleg még senki sem járt. Ekkor a gatyától megszabadulva elővettem a szerszámomat, amely már igencsak szerette volna látni, hogy mi vár rá. Gyere, mondtam, te következel. Jól megagyusztáltam, hogy megkeményedjen, majd bekentem síkosítóval és útjára bocsájtottam.
– Elérkezett a nagy pillanat, Móni, lazíts, amennyire csak bírsz!
Persze, nem hamarkodtam el a dolgot. A fütyimmel előbb csak a környéket ingereltem, de aztán célba vettem azt a parányi lyukat, amely a pinus közepét jelölte, s megindultam befelé. Nagyon lassan, végtelenül óvatosan. Móni feljajdult. Akkor visszahátráltam, de a következő pillanatban újra támadásba lendültem. Ezt többször is megismételtem. De nem halogathattam a dolgot a végtelenségig. Egy óvatlan pillanatban döftem egy nagyot, s a szeméremhártya máris átszakadt. Móni felszisszent, de nem szólt egy szót sem.
– Nem fáj? – kérdeztem.
– Csak egy picit – érkezett a válasz.
– Akkor folytatom.
És valóban folytattam, de továbbra is nagyon óvatosan, milliméterről miliméterre haladva befelé. Keményre duzzadt farkincámon egy vékonyka vérpatak jelent meg, s Móni arcán is egy hasonló méretű könnypatak csillogását pillantottam meg. Megálltam egy percre. Visszaút most már nincs, be kell fejezni a műveletet. Nagyon óvatosan, de végig benyomtam a fütyimet. Annak ott a helye! Móni vagínája erősen szorított, alig bírtam kiszabadulni belőle. Nem hátráltam ki teljesen, hanem újra visszabújtam, s megpihentem egy kicsit. A szorítás érezhetően felengedett, s én ezúttal könnyeben kiszabadultam Móni hűvelyéből. Harmadszorra még jobban sikerült a dolog. Ekkor teljesen kihúztam a fütyimet, amely továbbra is büszkén meredezett, noha vér borította egész testét.
– Ennyi volt az egész – mondtam. Ugye nem fájt?
– Egy kicsit azért fájt – mondta, amit a szeméből kicsorgó könny is megerősített.
– De legközelebb már biztosan nem fog fájni – próbáltam megnyugtatni.
Vattával felitattuk a vért, róla is meg rólam is, és egymást forrón átölelve megpihentünk.
– De hiszen neked semmi örömed nem telt az egészben, amit eddig csináltunk – szólalt meg egy idő után Móni.
– Nem. De ez a nap nem is rólam, hanem rólad szól – mondtam.
– Az nem úgy van! – vágott közbe Móni. – Hol az a fütyi, hogy megkapja a jól megérdemelt jutalmát? Én már nem egy fiúnak kivertem a farkát, ki akarom verni a tiédet is!
És minden ellenkezésem ellenére Móni megragadta a fütyimet, s addig nyaggatta, amig fel nem állt. Ekkor a szájába vette, majd a kezével huzogatta, veregette amíg az el nem sült. Látszott, hogy valóban nem először csinál ilyet.
– Csodás vagy, Móni! – szóltam elismerőleg. – Most az lenne jó, ha legalább még egyszer egyedül maradhatnánk, s leellenőrizhetnénk, hogy az a ma megnyitott nyílás valóban jól működik-e. Hanem jó lesz, ha gyorsan rendet csinálunk, mert anyád minden pillanatban hazatoppanhat, s akkor lebuktunk. Ajánlom, hogy ezt a zsíros és agyonra gyűrt lepedőt a mosógépbe tegyük a többi szennyessel együtt, s a gépet el is indítsuk.
Alig hogy eltakarítottuk a bűnjeleket, máris megjelent a lányom. Nagyon dühös volt, mert amiért bement a vállalatba, az nem történt meg. Az aznapra ígért szállítmányt majd csak egy hét múlva, a következő szombaton fogják elküldeni. Mónival összevillant a tekintetünk.
– Jé, de rendesek vagytok – kiáltott fel a lányom –, még a mosógépet is beindítottátok. Benneteket érdemes egyedül hagyni!
Mónival megint összekacsintottunk, és majdnem elnevettük magunkat.
Másnap a születésnap jó hangulatban telt el. Én egy aranynyaklánccal meg egy csokor piros rózsával leptem meg az ünnepeltet. A piros színnek, a vér színének jszimbólumát csak mi ketten értettük. Móni hosszú forró csókkal köszönte meg az ajándékokat. Az anyja meg is jegyezte:
– Úgy viselkedtek, mint két szerelmes…
Alig vártuk, hogy megint szombat legyen. Ez volt életem legszebb napja. Ezúttal nem húztam le a rolókat, mindent látni akartam, s láttam is. Hogy Móni mit érzett, azt pontosan nem tudom, de hogy én szerelmes voltam a saját unokámba, annyi szent. Nem akartam elhinni, hogy a sors egy ilyen tündéri fiatal teremtménnyel ajándékozott meg vénségemre. Mindent elkövettem, hogy számára is örökre emlékezetes maradjon ez a nap.
Magam fejtettem le róla a ruhát, s a testével nem tudtam betelni. Minden négyzetcentiméterét elhalmoztam csókjaimmal, hosszabban időzve azokon a helyeken, amelyekről úgy találtam, hogy érzékenyebbek. Újra fiatalnak éreztem magam, s fáradhatatlanul ingereltem Móni egész testét. Amikor végre a lábai közé értem, alaposan megcsodáltam, amit ott találtam. Először csak simogattam a pinus környékét, majd mind intenzívebben kezdtem ingerelni a csiklót s a kisajkakat. Végül az egy héttel korábban csinált nyílásba is bemerészkedtem. Előbb csak egy újjal, majd kettővel. A nyelvemet is beledugtam, s alaposan összenyálaztam. Csorgott a nyál mindenfelé.
– Tudod mit, Móni? – szóltam. – Csinálj te is valamit! Itt van a fütyim, vedd kezelésbe, mert ilyen állapotban mit sem tudok kezdeni vele.
És Móni szótfogadott. Alaposan kezelésbe vette a férfiasságomat. Csak úgy csorgott róla a nyál, és állt mint a parancsolat. Én akkor még néhányszor végigsimitottam a lábaközét, bedugtam a pinusba a két újjamat, s akcióba léptem. Móni a hátán feküdt. Én igazítottam egyet a lábain, hogy jobban közéjük férjek, s rádőltem, miközben a száját egy forró csókkal betapasztottam. Fél kézzel a fütyimet irányítva elkezdtem a behatolást. Az első centiméter után meg kellett állnom, annyira összeszorult Móni vagínája. Vártam hát egy kicsit, s visszahúztam, majd újra benyomtam a fütyimet, de most már mélyebben. Így ment ez jó darabig, mire végre úgy éreztem, hogy beljebb már nem mehetek. Ekkor megpihentem.
– Látod, megérkeztünk – súgtam Móninak, s ismét egy csókkal tapasztottam le a száját.
Kifelé is nagyon óvatosan húztam a fütyimet, és még mielőtt teljesen kijött volna, gyorsan visszafordítottam.
– Bent maradsz! – parancsoltam neki magamban.
Nem is engedtem kijönni még jódarabig, hanem állandóan ki-be tologattam, ami mind gördülékenyebben sikerült. A szorítás felengedett, s az én fütyim vidáman nyargalászott ki-be, ki-be.
– Tudod mit, Móni? Próbáljunk ki egy másik pózt is! Fordulj meg és helyezkedj el négykézláb, s én majd hátulról hatolok beléd.
Amikor Móni a kívánt pózba helyezkedett, én megsimogattam a popsiját, a fütyimen is igazítottam egyet, mert már lankadozni kezdett, s újra célba vettem a mennyország kapuját. Egy idő után azt éreztem, hogy kezdek fáradni. Márpedig eltökéltem, hogy addig csinálom, amig Móni el nem élvez.
– Tudod mit, lánykám? Pihenjünk meg egy picit!
– Elfáradtál, Tata?
– El. De csak néhány perc szünetet kérek.
Amíg pihentünk ott egymás mellett, eszembe jutott valami.
– Tudod te Móni, hogy te vagy az első lány, akinek elvettem a szüzességét?
– Ne mondd! Hát a nagyi?
– Bizony sem ő, sem a többi nő, akivel összehozott a sors, már nem voltak szüzek, amikor testközelbe kerütem velük.
– Hát ez érdekes. Ezek szerint ötven évvel ezelőtt sem voltak erkölcsösebbek a lányok, mint ma?
– Nem bizony. Dehát miért is lettek volna? Kefélni szép, kefélni jó! Nem igaz?
– Most már kezdem én is azt hinni – válaszolta Móni.
– Akkor folytassuk! Helyezkedjünk úgynevezett kanalas pózba, az kényelmes és mindkettőnknek egyformán kellemes. Mindketten oldalra fordultunk, Móni elöl, én mögotte, s kezdődhetett az újabb szexcsata. Ezt a pózt azért szeretem, mert valóban kényelmes és a nőt kézzel is ingerelheti az ember, miközben a punciját hevesen döfködi. A bal oldalunkon feküdtünk, így a jobb kezem teljesen felszabadult, s azt csinálhattam vele, amit akartam. Lassan kezdtem, s csak fokozatosan növeltem a tempót. Szilárd elhatározásom volt, hogy Mónit a csúcsra juttatom, mielőtt magam is elélveznék. És sikerült! Szegény kislány majdnem elvesztette az eszméletét, amikor bekövetkezett nála az orgazmus. Kapálózott, dobálta magát, miközben artikulálatlan hangokat hallatott. Látszott rajta, hogy nincs egészen észnél. Én kirántottam gyorsan a fütyimet, s egyre próbáltam őt lenyugtatni. Percekig tartott, mire valamelyest magához tért.
Három év telt el azóta. Móni ma már főiskolás, csak ritkán látjuk egymást, Pesten jár egyetemre. Nem tudom mit válaszolna, ha megkérdeznék tőle, hogy ki vette el a szüzességét. Én biztosan nem fogom elárulni senkinek – csak nektek.