Az új lakótárs

Dina csomagjait szorongatva keresgélte a 210-es szobát a kollégiumi folyosón. Amikor végre rátalált, sóhajtva tette le a holmiját és bekopogott. Egy szőke lány nyitott ajtót.
– Szia! Én vagyok az új szobatársad – üdvözölte.
– Kerülj beljebb! – invitálta a másik. – Horváth Evelin vagyok – és nyújtotta a kezét.
– Szabó Edina – viszonozta Dina. Evelin kézfogása határozott és erős volt.
Lopva végigmérték egymást. Mindketten kb. 170 cm magasak, kisportoltak voltak. Dina fekete haja és kék szeme érdekes ellentétet jelentett Evelin szőkeségével és barna pillantásával szemben.
– Sportolsz? – kérdezte Dina. – Én aerobic versenyző voltam mostanáig!
– Igen. De az nem neked való… – mondta lekicsinylően Evelin.
Dina vállat vont, majd az ágyra borította a holmiját.
– Megyek zuhanyozni. – közölte Evelinnel, és belépett a fürdőszobába.

Az új lakótárs részletei…



Petting a szobatársammal

Otthagyott a pasim, kidobtak az albiból, és a tanulmányaim sem sejtettek semmi jót, ami a jövőt illeti. Evett az önsajnálat, és a kétségbeesés. Nem tehettem mást, elindultam az egyetemre, az egyetlen helyre, amit valamilyen szinten még az otthonomnak tekintettem.

Reggel nem volt órám, úgyhogy az utolsó 1000-eim egyikéből vettem magamnak egy szendvicset, egy pohár narancslevet, és egy adag kávét, és rosszkedvűen majszoltam őket. Nagyon korán reggel volt. Az első órám délben kezdődött, úgyhogy addig elhatároztam, hogy elmegyek megnézni a hirdetőtáblát, hogy esetleg van-e kiadó albi a számomra.

Akármi. Aztán kezdtek beszállingózni a csoporttársaim. Valakinek biccentettem, valakivel néhány szót váltottam, de senkivel sem akaródzott megosztani a problémámat, inkább magányra vágytam, és heves önsajnálatra. Úgy tizenegy lehetett, mikor megjelent a két legjobb barátnőm, az asztalnál.
– Szia Orsi! Csak nem hazamész a hét kellős közepén? – kérdezte Kati, majd rögtön meglepődve vette észre szánalmas hangulatomat, és javított a kérdésen – Mi a baj?
– Kirúgtak az albérletemből, és jelenleg nincs hová mennem. – azt hiszem ez volt az első, hogy fennhangon kimondtam szomorú esetemet, és ezzel a lendülettel el is bőgtem magamat.
Petting a szobatársammal részletei…



Leszbi kalandok

Egy gyönyörű, tavaszi reggelen történt. A felkelő nap álmosan kúszott magasabbra és magasabbra, sugarai még erőtlenül törtek millió darabra a hullámokon, mikor Vivien meglátta Őt…

Vivi a parti sétányon üldögélt egy tengerre néző egyszerű fapadon. Korán felébredt és mielőbb látni szerette volna a végtelen hullámokat. Fürödni még korai volt, ezért egy pohár narancslével a kezében élvezte az óceán nyújtotta végtelen látványt. Közben barátnőjére gondolt. Tegnap későn este érkezett meg Cintiával, hogy egy feledhetetlen, élményekben gazdag hetet töltsenek a Szigeten. Cinti még a hotelszobában aludt, nem volt szíve felébreszteni. Elválaszthatatlan barátnők voltak. Sőt! Az utóbbi időben ennél több is kialakult köztük. Az apró mozdulatok, elejtett megjegyzések és a fokozódó testi vonzalom mindkettőjük számára világossá tette, hogy kapcsolatuk hamarosan egy forró, véget nem érő szenvedélyes szeretkezésben teljesedik ki.

Gondolataiba merülve lassan szürcsölte az üdítőt, mikor meglátta a lányt. A part felől közeledett, így a tengerből ébredő nap sugarai hátulról érték őt. Vivient elvakította a szemből érkező erős fény, így először csupán kibontakozó sziluettjét élvezhette. Már az is maga volt a csoda! Magas, vékony alkat, ringó mozgás, tökéletes vonalak. Vivi a homlokához emelte kezét, hogy tenyerét napellenzőként használva jobban lássa a lányt. Fehér top volt rajta, rövidnadrág és edzőcipő. Nyilvánvaló, hogy reggeli kocogását végezte a parton és most onnan tért vissza. Vivi mozdulatlanná dermedve figyelte a közeledő ismeretlent. Hosszú, barna haja volt, barna szeme és érzéki vastag ajkai. A lány is észrevette őt. Egy kedves mosolyt küldött Vivi felé, és ahogy elhaladt mellette, végighúzta hosszú ujjait a vállán. Egy pillanattal később már el is tűnt az egyre sűrűbb parti forgatagban.
Leszbi kalandok részletei…



Mónika kipróbálja

Sokáig csak a fiúk érdekeltek, Mónika azonban új távlatokat nyitott előttem 21 éves koromban. Már a szomszédunkban lakott évek óta, sokszor össze is futottam vele, magas barna hajú lány volt, szemüveges, kedves és közvetlen.

Amikor összevesztem Ákossal – két év együtt járás után, úgy éreztem, minden összedől körülöttem, magam alá zuhantam. Lefogytam, sokat sírtam, nem tudott megvigasztalni senki. Mónika egy ilyen napon csöngetett be hozzánk, elfelejtette a kulcsát magával vinni, de a szülei csak éjszaka voltak várhatóak Bécsből. A mobilja lemerült, töltője a lakásban.

– Ne haragudj, de iszonyúan kell pisilnem. – majd miközben megmutattam neki a mellékhelyiséget, elmondta, mi történt vele.

– Te szegény, biztos éhes és szomjas vagy.
– Megetettem, megitattam, majd beszélgetésbe elegyedtünk.

– Dóri, nagyon sápadt vagy, ha tudok valamiben segíteni…..

Elmeséltem neki a szakításomat könnyek között, de két óra múlva már nevettem, Mónika sziporkázott, viccei, megnyugtató hangja, az erő amit adott, egészen feldobott.
Mónika kipróbálja részletei…



Lau ébredése

Laura Robbins egy este szakadó esőben hagyta el a munkahelyét, amikor belebotlott az új titkárnőbe, Karen Washingtonba, a sötét utcán az előtt a hatalmas felhőkarcoló előtt, amelyben mindketten dolgoztak. Karen hegyes magas sarkúja egy reccsenéssel eltört és a nő bokáját megrándítva zuhant a vizes járdára. Felnyögött a fájdalomtól. Fázott, ruhája pedig teljesen átnedvesedett.
Laura ijedten hajolt le hozzá. Alig ismerte Karent, aki épp csak néhány napja érkezett a céghez.
– Segíthetek? – kérdezte kedvesen.
– Istenem. Azt hiszem tényleg kificamítottam. – nyafogta a nő. Sötét szemeiben a fájdalom könnyei remegtek.
Lau ébredése részletei…