A barátnők vigasza

Mindketten túlvoltunk már számos kapcsolaton és csalódáson. Õ egyszerûen nem talált magához való pasit, engem meg szinte minden pasi átejtett. Egyikünknek sem volt még olyan kapcsolata, amely tovább tartott volna pár hónapnál. Szerelmesek is csak ritkán voltunk, de egymást annyira fontosnak tartottuk, mint más a párját.

Egyik alkalommal szokásos heti vigasznapunkat tartottuk éppen az albérletében, készen arra, hogy megátkozzunk minden férfit, akivel valaha is viszonyba kerültünk, amikor arról kezdtünk el beszélgetni, mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha egymást szeretnénk.
Elõször csak poénként játszottunk el a lehetõséggel, nem is akartunk többet. A gondolat azonban mindkettõnk fejébe befészkelte magát, és a szokásos heti vigasznapjaink egyre meghittebbek, bensõségesebbek lettek.
Jól esett megsimogatni, letörölni az arcáról a könnyeket, puszit adni, hogy nevessen újra, és õ is viszonozta minden egyes apró gondoskodásomat. Többször aludtunk már együtt, ez nem számított újdonságnak, viszont mindketten éreztük, hogy lassan kezd átalakulni a közös alvások ártatlan barátnõi mivolta. A barátnők vigasza részletei…

Csak csajok

Az egész egy szép péntek délután kezdődött egy kávéházban, ez szinte már szokás volt barátnőimmel suli után mindig a kávéházban lógtunk. Ekkor megjelent az a lány, akivel ki nem állhatjuk egymást, de komolyan két ennyire különböző ember, naná hogy nem bírja a másikat ő nagyon jómódú úri kislány az ember első ránézésre, úgy könyvelné el, mint egy cicababát, aki rettenetesen kényes. Igaz én sem panaszkodhatok hisz mindig is volt szép házunk csodálatos kert igen mondhatni, hogy az én családom és jómódú, de nekem mégsem szállt a fejembe. Én nem vagyok az, akihez hozzáér valaki, rögtön szalad apucihoz .Kiállok magamért,sőt meg is védem, ha kell akár verekedésbe is belemegyek. Emellett focizom amit imádok. Ő meg táncol szóval azért érthető ha nem bírtuk egymást.

Persze ezek olyan következtetés, amit az ember hallásból állapít meg, hisz ha soha nem beszélünk a másikkal nem tudhatjuk meg hogy igazából milyen ember is az az illető, és hát mi ketten is ebbe a hibába estünk. Ez sokban befolyásolta a történteket. De nemcsak belsőre voltunk ennyire különbözőek külsőre is. Neki fekte hosszú haja, gyönyörű zöld szeme igen bekell vallanom az mindig is megigézett most, hogy így visszagondolok csak ezelőtt sose ismertem be kicsivel alacsonyabb volt nálam hosszú karcsú teste, nekem barnás hajam volt ami minding felvolt dobva vagy szőkével vagy feketével esetenként vörössel, sötét barna szemem és kicsivel sportosabb kiállásom a focinak köszönhetően.
Csak csajok részletei…

Barátnők és szeretők

Hello mindenki! A nevem Eszter. Budapesten lakom egy kis földszintes házban. A ház az egyik rokonunké volt, ám amikor ő elköltözött a szüleim megengedték, hogy ide költözzek. Ez egy éve történt. Akkor voltam 21. Azóta egyedül élek itt. Megpróbáltam az egyetemről idecsábítani néhány embert, hogy legyen lakótársam, ám ez nem igazán sikerült. Már lassan beletörődtem hogy egyedül lakom ebben a viszonylag nagy házban, ám ekkor a helyzet váratlan fordulatot vett.

Történt ugyanis hogy a régi gimis barátnőm Dalma, aki már hét éve Angliában élt, írt egy e-mail hogy haza jön. Dalma apukája angol volt, úgyhogy az első adandó alkalommal vissza akart menni a hazájába. Ez sajnos be is következett és tizedikben Dalmát átíratták egy londoni iskolába. De a barátságunk nem szűnt meg. Leveleztünk, e-mailoztunk, SMS-eztünk és néha telefonáltunk is egymásnak. Szóval Dalma hazajött. És mivel az itteni házukat már eladták nem volt hova mennie ezért megkért, hogy hadd lakjon nálam. Én persze boldogan beleegyeztem. Örültem, hogy vele lakhatom együtt. Hiszen nem hiába voltunk már tizenkét éve barátnők (nyolc osztályos gimibe jártunk).
Barátnők és szeretők részletei…

Az új lakótárs

Dina csomagjait szorongatva keresgélte a 210-es szobát a kollégiumi folyosón. Amikor végre rátalált, sóhajtva tette le a holmiját és bekopogott. Egy szőke lány nyitott ajtót.
– Szia! Én vagyok az új szobatársad – üdvözölte.
– Kerülj beljebb! – invitálta a másik. – Horváth Evelin vagyok – és nyújtotta a kezét.
– Szabó Edina – viszonozta Dina. Evelin kézfogása határozott és erős volt.
Lopva végigmérték egymást. Mindketten kb. 170 cm magasak, kisportoltak voltak. Dina fekete haja és kék szeme érdekes ellentétet jelentett Evelin szőkeségével és barna pillantásával szemben.
– Sportolsz? – kérdezte Dina. – Én aerobic versenyző voltam mostanáig!
– Igen. De az nem neked való… – mondta lekicsinylően Evelin.
Dina vállat vont, majd az ágyra borította a holmiját.
– Megyek zuhanyozni. – közölte Evelinnel, és belépett a fürdőszobába.

Az új lakótárs részletei…

Petting a szobatársammal

Otthagyott a pasim, kidobtak az albiból, és a tanulmányaim sem sejtettek semmi jót, ami a jövőt illeti. Evett az önsajnálat, és a kétségbeesés. Nem tehettem mást, elindultam az egyetemre, az egyetlen helyre, amit valamilyen szinten még az otthonomnak tekintettem.

Reggel nem volt órám, úgyhogy az utolsó 1000-eim egyikéből vettem magamnak egy szendvicset, egy pohár narancslevet, és egy adag kávét, és rosszkedvűen majszoltam őket. Nagyon korán reggel volt. Az első órám délben kezdődött, úgyhogy addig elhatároztam, hogy elmegyek megnézni a hirdetőtáblát, hogy esetleg van-e kiadó albi a számomra.

Akármi. Aztán kezdtek beszállingózni a csoporttársaim. Valakinek biccentettem, valakivel néhány szót váltottam, de senkivel sem akaródzott megosztani a problémámat, inkább magányra vágytam, és heves önsajnálatra. Úgy tizenegy lehetett, mikor megjelent a két legjobb barátnőm, az asztalnál.
– Szia Orsi! Csak nem hazamész a hét kellős közepén? – kérdezte Kati, majd rögtön meglepődve vette észre szánalmas hangulatomat, és javított a kérdésen – Mi a baj?
– Kirúgtak az albérletemből, és jelenleg nincs hová mennem. – azt hiszem ez volt az első, hogy fennhangon kimondtam szomorú esetemet, és ezzel a lendülettel el is bőgtem magamat.
Petting a szobatársammal részletei…

Leszbi kalandok

Egy gyönyörű, tavaszi reggelen történt. A felkelő nap álmosan kúszott magasabbra és magasabbra, sugarai még erőtlenül törtek millió darabra a hullámokon, mikor Vivien meglátta Őt…

Vivi a parti sétányon üldögélt egy tengerre néző egyszerű fapadon. Korán felébredt és mielőbb látni szerette volna a végtelen hullámokat. Fürödni még korai volt, ezért egy pohár narancslével a kezében élvezte az óceán nyújtotta végtelen látványt. Közben barátnőjére gondolt. Tegnap későn este érkezett meg Cintiával, hogy egy feledhetetlen, élményekben gazdag hetet töltsenek a Szigeten. Cinti még a hotelszobában aludt, nem volt szíve felébreszteni. Elválaszthatatlan barátnők voltak. Sőt! Az utóbbi időben ennél több is kialakult köztük. Az apró mozdulatok, elejtett megjegyzések és a fokozódó testi vonzalom mindkettőjük számára világossá tette, hogy kapcsolatuk hamarosan egy forró, véget nem érő szenvedélyes szeretkezésben teljesedik ki.

Gondolataiba merülve lassan szürcsölte az üdítőt, mikor meglátta a lányt. A part felől közeledett, így a tengerből ébredő nap sugarai hátulról érték őt. Vivient elvakította a szemből érkező erős fény, így először csupán kibontakozó sziluettjét élvezhette. Már az is maga volt a csoda! Magas, vékony alkat, ringó mozgás, tökéletes vonalak. Vivi a homlokához emelte kezét, hogy tenyerét napellenzőként használva jobban lássa a lányt. Fehér top volt rajta, rövidnadrág és edzőcipő. Nyilvánvaló, hogy reggeli kocogását végezte a parton és most onnan tért vissza. Vivi mozdulatlanná dermedve figyelte a közeledő ismeretlent. Hosszú, barna haja volt, barna szeme és érzéki vastag ajkai. A lány is észrevette őt. Egy kedves mosolyt küldött Vivi felé, és ahogy elhaladt mellette, végighúzta hosszú ujjait a vállán. Egy pillanattal később már el is tűnt az egyre sűrűbb parti forgatagban.
Leszbi kalandok részletei…

Mónika kipróbálja

Sokáig csak a fiúk érdekeltek, Mónika azonban új távlatokat nyitott előttem 21 éves koromban. Már a szomszédunkban lakott évek óta, sokszor össze is futottam vele, magas barna hajú lány volt, szemüveges, kedves és közvetlen.

Amikor összevesztem Ákossal – két év együtt járás után, úgy éreztem, minden összedől körülöttem, magam alá zuhantam. Lefogytam, sokat sírtam, nem tudott megvigasztalni senki. Mónika egy ilyen napon csöngetett be hozzánk, elfelejtette a kulcsát magával vinni, de a szülei csak éjszaka voltak várhatóak Bécsből. A mobilja lemerült, töltője a lakásban.

– Ne haragudj, de iszonyúan kell pisilnem. – majd miközben megmutattam neki a mellékhelyiséget, elmondta, mi történt vele.

– Te szegény, biztos éhes és szomjas vagy.
– Megetettem, megitattam, majd beszélgetésbe elegyedtünk.

– Dóri, nagyon sápadt vagy, ha tudok valamiben segíteni…..

Elmeséltem neki a szakításomat könnyek között, de két óra múlva már nevettem, Mónika sziporkázott, viccei, megnyugtató hangja, az erő amit adott, egészen feldobott.
Mónika kipróbálja részletei…