szexkaland – Szex történetek, és pornó mesék

Mindketten túlvoltunk már számos kapcsolaton és csalódáson. Õ egyszerûen nem talált magához való pasit, engem meg szinte minden pasi átejtett. Egyikünknek sem volt még olyan kapcsolata, amely tovább tartott volna pár hónapnál. Szerelmesek is csak ritkán voltunk, de egymást annyira fontosnak tartottuk, mint más a párját.

Egyik alkalommal szokásos heti vigasznapunkat tartottuk éppen az albérletében, készen arra, hogy megátkozzunk minden férfit, akivel valaha is viszonyba kerültünk, amikor arról kezdtünk el beszélgetni, mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha egymást szeretnénk.
Elõször csak poénként játszottunk el a lehetõséggel, nem is akartunk többet. A gondolat azonban mindkettõnk fejébe befészkelte magát, és a szokásos heti vigasznapjaink egyre meghittebbek, bensõségesebbek lettek.
Jól esett megsimogatni, letörölni az arcáról a könnyeket, puszit adni, hogy nevessen újra, és õ is viszonozta minden egyes apró gondoskodásomat. Többször aludtunk már együtt, ez nem számított újdonságnak, viszont mindketten éreztük, hogy lassan kezd átalakulni a közös alvások ártatlan barátnõi mivolta. A barátnők vigasza részletei…

Egyedülállóként elég gyöngén álltam anyagilag, és némi jövedelem kiegészítésként szövegszerkesztést vállaltam egy kiadónál. Elég gyors vagyok, meg precíz is, az első legépelt munkám után aztán sorozatosan jöttek a kéziratok, elfoglalva minden üres estémet, de legalább olyan külön jövedelemhez jutottam, ami kihúzott állandósult zavaromból, ugyanakkor még szívesen is végeztem a feladatot. Csak egyszer volt a munkaellátottságban egy kis átmeneti zavar, amikor a kiadó profilváltás következtében a szépirodalomról egyre inkább a jobban jövedelmező füzet terjedelmű, de kapósabb erotikus tartalmú irodalom felé fordult. Küldték a kéziratokat folyamatosan, ismét volt munkám. A szerzőket nem ismertem, csak a kéziratot kaptam meg, s rákaptam, hogy mielőtt kezdeném beírni a szövegszerkesztőbe, előtte átolvasom, hogy értsem, amit írok.

Az első egy-két írás annyira izgalomba hozott, hogy komolyan úgy éreztem, nem vállalhatom a további munkát, mert a lelki békém fölborul, ha ilyesmikről olvasok. Úgy éreztem, hogy túl sok közöm lett annak az embernek a személyiségéhez, akinek a gondolatait láthattam. Ráadásul annyira intim gondolatok voltak, hogy egészen közelinek éreztem magamhoz, gyakran úgy tűnt, hogy egészen hozzám szól, vagy rólam szól. Belehelyezkedtem a szereplők közötti kapcsolatba, és képes voltam érezni azokat az érintéseket, simogatásokat, amiket leírva láttam. Olykor megesett, hogy egy-egy lázas szerelmi jelenettől annyira átforrósodtam magam is, hogy félbe kellett szakítanom a munkát és nagy sóhajtozások mellett járkálgattam az üres lakásban föl-alá, vártam, hogy lehiggadjon bennem a feltámadt igény valami igazi érintés iránt.
A kézbesítő futár részletei…