Mindketten túlvoltunk már számos kapcsolaton és csalódáson. Õ egyszerûen nem talált magához való pasit, engem meg szinte minden pasi átejtett. Egyikünknek sem volt még olyan kapcsolata, amely tovább tartott volna pár hónapnál. Szerelmesek is csak ritkán voltunk, de egymást annyira fontosnak tartottuk, mint más a párját.
Egyik alkalommal szokásos heti vigasznapunkat tartottuk éppen az albérletében, készen arra, hogy megátkozzunk minden férfit, akivel valaha is viszonyba kerültünk, amikor arról kezdtünk el beszélgetni, mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha egymást szeretnénk.
Elõször csak poénként játszottunk el a lehetõséggel, nem is akartunk többet. A gondolat azonban mindkettõnk fejébe befészkelte magát, és a szokásos heti vigasznapjaink egyre meghittebbek, bensõségesebbek lettek.
Jól esett megsimogatni, letörölni az arcáról a könnyeket, puszit adni, hogy nevessen újra, és õ is viszonozta minden egyes apró gondoskodásomat. Többször aludtunk már együtt, ez nem számított újdonságnak, viszont mindketten éreztük, hogy lassan kezd átalakulni a közös alvások ártatlan barátnõi mivolta. A barátnők vigasza részletei…