A hivatásos kényeztető

Az elmúlt 4-év alatt, eddig két alkalmi ˇˇkapcsolatomˇˇ volt. Nem tudom ,hogy ez soknak v. kevésnek számít. Tudom,hogy lehetett volna több is,de eléggé rossz tulajdonság ,hogy válogatok. Nem fekszem össze akárkivel,és kell hogy meg tudjon fogni valamivel. Beát 4 éve ismertem meg. Eltelt kb 1 hónap,mire találkoztunk. Unalmas nyári vasárnap. Átlagos dolgokról beszélgettünk. Aztán megkérdezte,hogy vele miért nem beszélgetek a szexről? Azt válaszoltam,hogy azt csinálni kell,és nem beszélni róla. Élt a lehetőséggel,mondta hogy találkozzunk. 🙂 Úgy gondoltam,hogy nincs veszteni valóm:bízhatok benne x számú levelezés után. Láttam elég fotót róla,tudtam ,hogy nem lesz probléma,ha szexre kerül a sor. Teltebb volt a testalkata,de nem zavart,mert nagy mellekkel párosult. 🙂 Barátnője lakásán találkoztunk. Ő már addigra lezuhanyzott,Én is elmentem gyorsan letusolni. Lefeküdtünk az ágyra,és elkezdtünk beszélgetni. Próbáltam finoman kezdeményezni:mondtam h csoki illatú tusfürdőt használtam,és szagolja meg a hasamnál. Felhúzta pólóm,éreztem a haját,ahogy kellemesen csikizte a hasam… Gondoltam elkezdi csókolgatni a hasam,aztán megy lejjebb.. De nem! 😀 Kérdeztem tőle:csak ennyi?Így itt hagysz? 😀 Mondta ,hogy beszélgessünk még,hogy oldódjon. Nem kellet sokat beszélgetni.Lassan szex lett a téma,és hamar engedett a vágyaknak… Tudtam,hogy több palival kavart.De nem érdekelt,akkor arra volt szükségem,hogy végre valakit keményen megdughassak. Nem csókolóztunk,gumi alap volt,semmi érzelem,szóval nagy baj nem lehetett belőle… Olyan extrát tudott,ami miatt úgy éreztem,mintha pornófilmben lettem volna:spriccelt a puncija(squirit). Csodálatos érzés volt,az ilyesfajta orgazmusnak a szemtanúja lenni. A hivatásos kényeztető részletei…



A barna dákó

Utálom ezt a sznob világot. A szüleim jogászok és természetesen tőlem is elvárják, hogy ezt a hivatást gyakoroljam. Amikor még fiatalabb voltam, örömmel teljesítettem az irányomban támasztott elvárásaikat, vettem részt a fényes, gyémántoktól csillogó, de sznobságtól bűzlő partikon, ismerkedtem össze mások menthetetlenül idióta gyerekeivel, lehetőleg fiaival, hogy aztán később esetleg a nagy reményeknek eleget téve valakivel véglegesen is összehozzon a sors. Testvérem nem volt, így aztán egyedül vergődtem keresztül a szabályoktól és etikettől agyontűzdelt társasági eseményeken. A barátnőim – amennyire annak lehet nevezni az érdekkapcsolatok miatt kikényszerített érdekbarátságokat – sosem értették mi a bajom, így egy idő után felhagytam azzal a vágyálmommal, hogy megváltoztassam, ha legalább egy kicsit is a körülöttem forgó világot.

Magániskolába jártam, így esélyem sem volt „normális” emberekkel találkozni, partizni meg végképp nem engedtek el, legalábbis 18 éves koromig. Akkor is csak a város legsznobabb helyére, ahol csak és kizárólag a krémek krémje, de lehetőleg annak fiai gondolták úgy, hogy amit művelnek az a szórakozás. Hamar felhagytam ezeknek a helyeknek a látogatásával is, mert mérhetetlenül idegesített az a fennkölt önimádat és az egótól ropogósra vasalt öltöny és szövetgatya mennyiség, amivel itt találkoztam. Hogy arról ne is beszéljek, hogy mennyire sokan voltak humortalan tökkelütöttek és mennyire nem találtam senkit, akivel nem csak a legújabb telefondivatról vagy legmenőbb autóról lehetett fecsegni – ha csaj volt, persze jött a műköröm és a Gucci -, az egymást túllicitáló nyaralási célpontokról és túlzásba vitt „Hogy keféltem magam ezzel és ezzel eszméletvesztésig” történetekről nem is beszélve.
A barna dákó részletei…



Intim adok-kapok

Van valami végzetszerû abban, hogy kiket ismerünk és kiket nem. Ez a kör nagyon sokáig épül, majd egy bizonyos idõ után már csak stagnál, míg végül szép lassan leépül. Természetesen a lehetõségek is beszûkülnek, de úgy vélem az igazi ok saját magunkban keresendõ, mennyire tudunk nyitottak maradni új ismeretségek felé.
Régebben az egyetlen út kitörni ebbõl a szûkülõ körbõl a különbözõ szórakozóhelyeken át vezetett. A hét második felében, esténként a megfelelõ helyeken mindig lehetett találkozni ismerkedni vágyó, másik nembéliekkel. Élõben ez hallatlanul egyszerû, mert kölcsönös szimpátia nélkül el sem indul a folyamat, ha pedig adott, akkor elõbb-utóbb odatalál a folt a zsákhoz, vagy fordítva. A történet akkor kezd el bonyolódni, mikor kiderül, hogy a felek eltérõ kimenet reményében fogtak hozzá. Ez elég suta helyzetekhez tud vezetni, különösen, ha mindkét szereplõ túl van már egy-két italon, mikor is a gesztusok könnyebben utat találnak, mint a tények. Így aztán tíz mosolyból jó ha egy mögött rejtõzik hasonló szándék, de ugyan ki olyan szerencsés, hogy mindig éppen azzal kerül kapcsolatba?
Ma már az internetes társkeresõk révén a tér és az idõ problémáit meg lehet kerülni, sõt az egyre kifinomultabb listázási funkciók révén a lehetõ legpontosabb célcsoport keresést is el lehet végezni. Így aztán az életben oly gyakran elõforduló, téves célú ismerkedések számát itt minimálisra lehet csökkenteni. Ha valaki az érdekel, akkor ebben a világban az is gyorsan kiderül, hogy ki a legény a sorban. Gondot inkább csak az jelent, hogy az anonim ismerkedés miatt a kölcsönös szimpátia hiánya csak többszöri nekifutásra szokott kiderülni, ha egyáltalán el jut odáig a dolog. Intim adok-kapok részletei…



Mocskos szex

Gyorsan térdre ereszkedsz, és a popsidat tolod felém. Csillog a puncid a lemenő nap fényében. Lassan becsúsztatom a farkam a puncidba. Tövig nyomom. Cicaként a mellkasodat leteszed, és még feljebb tolod a popsid. Megfogom a csípődet, minden kihúzás után magamra húzlak, erősen. Aprókat nyögsz, érzed, hogy végig benned vagyok. Figyelem a popsid hullámzását. Megmozgatod a hátsód, mikor tövig vagyok benned. Fénylik a farkam a nedvedtől. Meg a popsid környéke is. Mocskos szex részletei…



A suzukis picsa

Régóta vágytam egy terepjáróra. Tudom, sokan így érzünk, és azt is tudom, hogy a többségnek – sajnos – elérhetetlen e vágy beteljesülése. Nekem is annak tűnt, de tavaly mégis sikerült vennem egy X5 típusú gépet, full extrás kivitelben. Egy barátom régóta Svájcban él, és győzködött, hogy onnan hozzak be egy autót, mivel olcsóbbak, mint itthon, és megkíméltebbek is. Mivel örököltem, gondoltam, megnézem, mi mennyibe kerül. Egy szó, mint száz, megvettem, és másnap már jöttem is haza vele, hogy mielőbb elintézhessem a papírok dolgát. Végig autópályán jöttem, egyedül, ami kissé unalmas volt, de vittem cd-ket, azokat hallgattam. Nem sokat pihentem, a kb. 1000 km-t tíz óra alatt tettem meg. Kora este már az M3-ason gurultam, élveztem az autó kényelmét, és azt a nyugodt magabiztosságot, amit egy ekkora karosszéria adhat az embernek.
És tulajdonképpen itt kezdődik a történet:

Épp hogy kiértem Budapestről, észrevettem egy autót, ami az út szélén állt, vészvillogó bekapcsolva, motorháztető nyitva, az autó mögött pedig egy nőt láttam. Az autók egymás után húztak el mellettük, de a no nem próbált segítséget kérni, csak állt, és nézte az autót. Gondoltam, nem ártok, ha megkérdezem: segíthetek-e? Index jobbra, lassítás, és megálltam a „mi autónk” mögött. Jól esett kinyújtani a lábaimat, és előre örültem, hogy valakihez szólhatok. Kiszállva megdöbbentem: A kicsi kocsi eleje felől dühös káromkodást hallottam. Újabb döbbenet: hiszen én ezt a nőt ismerem! A háziorvosom asszisztense, a neve Szilvia, és nekem régóta tetszik, de férjezett. Odaléptem hozzá:
A suzukis picsa részletei…