Csak csajok

Az egész egy szép péntek délután kezdődött egy kávéházban, ez szinte már szokás volt barátnőimmel suli után mindig a kávéházban lógtunk. Ekkor megjelent az a lány, akivel ki nem állhatjuk egymást, de komolyan két ennyire különböző ember, naná hogy nem bírja a másikat ő nagyon jómódú úri kislány az ember első ránézésre, úgy könyvelné el, mint egy cicababát, aki rettenetesen kényes. Igaz én sem panaszkodhatok hisz mindig is volt szép házunk csodálatos kert igen mondhatni, hogy az én családom és jómódú, de nekem mégsem szállt a fejembe. Én nem vagyok az, akihez hozzáér valaki, rögtön szalad apucihoz .Kiállok magamért,sőt meg is védem, ha kell akár verekedésbe is belemegyek. Emellett focizom amit imádok. Ő meg táncol szóval azért érthető ha nem bírtuk egymást.

Persze ezek olyan következtetés, amit az ember hallásból állapít meg, hisz ha soha nem beszélünk a másikkal nem tudhatjuk meg hogy igazából milyen ember is az az illető, és hát mi ketten is ebbe a hibába estünk. Ez sokban befolyásolta a történteket. De nemcsak belsőre voltunk ennyire különbözőek külsőre is. Neki fekte hosszú haja, gyönyörű zöld szeme igen bekell vallanom az mindig is megigézett most, hogy így visszagondolok csak ezelőtt sose ismertem be kicsivel alacsonyabb volt nálam hosszú karcsú teste, nekem barnás hajam volt ami minding felvolt dobva vagy szőkével vagy feketével esetenként vörössel, sötét barna szemem és kicsivel sportosabb kiállásom a focinak köszönhetően.
Csak csajok részletei…

Barátnők és szeretők

Hello mindenki! A nevem Eszter. Budapesten lakom egy kis földszintes házban. A ház az egyik rokonunké volt, ám amikor ő elköltözött a szüleim megengedték, hogy ide költözzek. Ez egy éve történt. Akkor voltam 21. Azóta egyedül élek itt. Megpróbáltam az egyetemről idecsábítani néhány embert, hogy legyen lakótársam, ám ez nem igazán sikerült. Már lassan beletörődtem hogy egyedül lakom ebben a viszonylag nagy házban, ám ekkor a helyzet váratlan fordulatot vett.

Történt ugyanis hogy a régi gimis barátnőm Dalma, aki már hét éve Angliában élt, írt egy e-mail hogy haza jön. Dalma apukája angol volt, úgyhogy az első adandó alkalommal vissza akart menni a hazájába. Ez sajnos be is következett és tizedikben Dalmát átíratták egy londoni iskolába. De a barátságunk nem szűnt meg. Leveleztünk, e-mailoztunk, SMS-eztünk és néha telefonáltunk is egymásnak. Szóval Dalma hazajött. És mivel az itteni házukat már eladták nem volt hova mennie ezért megkért, hogy hadd lakjon nálam. Én persze boldogan beleegyeztem. Örültem, hogy vele lakhatom együtt. Hiszen nem hiába voltunk már tizenkét éve barátnők (nyolc osztályos gimibe jártunk).
Barátnők és szeretők részletei…

Pajzán barátnők

Andrea letette a hőálló zsinórt a konyhai pultra. Amy a pult mellett állva idegesen nézte. Andrea melegen rámosolygott, hogy megnyugtassa, majd lesegítette Amyről a cipőjét.
-Ne aggódj ennyire Amy drágám! Mesés leszel, mire végzek veled.
Ez egyáltalán nem nyugtatta meg Amyt. Különösen a “végzek” szóra helyezett hangsúlytól remegett meg.
-De…de te tudod Andrea…én nem vagyok oda attól, hogy megsüssenek…nem vagyok olyan lány, mint néhányan ebben a városban.
Andrea felnevetett, miközben kigombolta Amy nadrágját, majd azt mondta:
-Te is olyan jól tudod, mint én, hogy az, hogy mennyire “vagy oda”, egyáltalán nem számít. Kisorsoltak, úgyhogy te leszel a fő fogás a polgármester vacsoráján.
Andrea egyszerre húzta le a fiatal nő nadrágját és bugyiját Amy bokájáig.
-Nem kell úgy tenned, mintha a véged nem izgatna fel.
Felemelte Amy reszkető, de nem ellenálló lábait és teljesen lehúzta a nadrágot és a bugyit, majd félredobta őket. Andrea végigfuttatta ujjait Amy combjain és csípőjén, majd a nő pólója alá nyúlt. Ahogy elkezdte lehúzni a pólót hozzátette:
-Be kell vallanom, hogy -bár te nem örülsz a dolognak- én boldogan jelentkeztem, hogy önkéntesként segítsek neked. Van valami benned Amy…nem is tudom hogy nevezzem.. valami, amitől összefut az ember szájában a nyál.
Finoman megszorította Amy hegyes melleit, mielőtt teljesen áthúzta volna a pólót a nő fején. Amy még mindig riadtnak látszott, és Andrea ugyan élvezte ezt, de valamivel mégis kényelmesebbé akarta tenni új barátnője helyzetét. Megragadta a tűzálló zsinór tekercset és Amy elé tartotta. Pajzán barátnők részletei…

Az új lakótárs

Dina csomagjait szorongatva keresgélte a 210-es szobát a kollégiumi folyosón. Amikor végre rátalált, sóhajtva tette le a holmiját és bekopogott. Egy szőke lány nyitott ajtót.
– Szia! Én vagyok az új szobatársad – üdvözölte.
– Kerülj beljebb! – invitálta a másik. – Horváth Evelin vagyok – és nyújtotta a kezét.
– Szabó Edina – viszonozta Dina. Evelin kézfogása határozott és erős volt.
Lopva végigmérték egymást. Mindketten kb. 170 cm magasak, kisportoltak voltak. Dina fekete haja és kék szeme érdekes ellentétet jelentett Evelin szőkeségével és barna pillantásával szemben.
– Sportolsz? – kérdezte Dina. – Én aerobic versenyző voltam mostanáig!
– Igen. De az nem neked való… – mondta lekicsinylően Evelin.
Dina vállat vont, majd az ágyra borította a holmiját.
– Megyek zuhanyozni. – közölte Evelinnel, és belépett a fürdőszobába.

Az új lakótárs részletei…

Lau ébredése

Laura Robbins egy este szakadó esőben hagyta el a munkahelyét, amikor belebotlott az új titkárnőbe, Karen Washingtonba, a sötét utcán az előtt a hatalmas felhőkarcoló előtt, amelyben mindketten dolgoztak. Karen hegyes magas sarkúja egy reccsenéssel eltört és a nő bokáját megrándítva zuhant a vizes járdára. Felnyögött a fájdalomtól. Fázott, ruhája pedig teljesen átnedvesedett.
Laura ijedten hajolt le hozzá. Alig ismerte Karent, aki épp csak néhány napja érkezett a céghez.
– Segíthetek? – kérdezte kedvesen.
– Istenem. Azt hiszem tényleg kificamítottam. – nyafogta a nő. Sötét szemeiben a fájdalom könnyei remegtek.
Lau ébredése részletei…