Barátnők és szeretők


Hello mindenki! A nevem Eszter. Budapesten lakom egy kis földszintes házban. A ház az egyik rokonunké volt, ám amikor ő elköltözött a szüleim megengedték, hogy ide költözzek. Ez egy éve történt. Akkor voltam 21. Azóta egyedül élek itt. Megpróbáltam az egyetemről idecsábítani néhány embert, hogy legyen lakótársam, ám ez nem igazán sikerült. Már lassan beletörődtem hogy egyedül lakom ebben a viszonylag nagy házban, ám ekkor a helyzet váratlan fordulatot vett.

Történt ugyanis hogy a régi gimis barátnőm Dalma, aki már hét éve Angliában élt, írt egy e-mail hogy haza jön. Dalma apukája angol volt, úgyhogy az első adandó alkalommal vissza akart menni a hazájába. Ez sajnos be is következett és tizedikben Dalmát átíratták egy londoni iskolába. De a barátságunk nem szűnt meg. Leveleztünk, e-mailoztunk, SMS-eztünk és néha telefonáltunk is egymásnak. Szóval Dalma hazajött. És mivel az itteni házukat már eladták nem volt hova mennie ezért megkért, hogy hadd lakjon nálam. Én persze boldogan beleegyeztem. Örültem, hogy vele lakhatom együtt. Hiszen nem hiába voltunk már tizenkét éve barátnők (nyolc osztályos gimibe jártunk).

Dalma gépe pénteken kora délután érkezett Ferihegyre. Természetesen én a reptéren vártam. Amikor a gép leszállt nagy izgalom lett úrrá rajtam. Hét éve nem láttam őt. Fényképet nem küldött úgyhogy azt sem tudtam pontosan, hogy néz most ki. Amikor az utasok elkezdtek kifelé szállingózni izgatottan figyeltem, hogy vajon hol lehet. Sorra néztem a korombeli lányokat. És egyszer csak kilépett az ajtón. A gyomrom összeszorult, a szám kiszáradt és alig kaptam levegőt. Álmomban sem gondoltam volna hogy ilyen gyönyörű lett. Nagyjából olyan magas volt, mint én. Hosszú hollófekete haja a hátát verdeste. Zöld szemei égkőként világítottak. Feszülős farmernadrágot és toppot viselt így kirajzolódtak előttem testének tökéletes vonala. A formás melle, gömbölyű feneke, izmos combjai és minden, ami csak egy nőben szép lehet. Körbenézett az előcsarnokban majd a szeme megakadt rajtam.

– Hello Eszti! – kiáltott fel boldogan csilingelő hangján. Olyan volt a hangja, mint a madárcsicsergés. A torkom összeszorult. Egy szó sem jött ki a számon.
– Szia Dalma! – nyögtem ki végre mikor már odaért elém.
– Régen láttalak. – sóhajtotta és átölelt. Testem megfeszült puha bőrének érzésétől. Én is átöleltem és a fülébe suttogtam:
– Te is nagyon hiányoztál nekem.

Bepakoltuk a bőröndjeit a Ford Cabriomba majd beültünk és elindultunk hazafelé. Az egész úton rajta tartottam a fél szememet. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy a hajába belekapott a szél és hosszú fürtjei lebegtek mögötte. Csillogó szemeivel figyelte a várost körülöttünk.
– Már el is felejtettem hogy milyen szép ez a város. – sóhajtotta.
– Ez a romhalmaz? – néztem körül. – London ezerszer szebb nem?

Dalma csak rám mosolygott és tovább szemlélte a tájat. Nem tudtam elképzelni, hogy mi szépet lát ebben a városban. London, az szép. Barcelona is. Párizsról nem is beszélve. Dalma mindhárom városban járt az elmúlt hat évben és mégis úgy gondolta, hogy ez a kis közép-európai főváros szebb, mint a gyönyörű nyugati nagyvárosok. Ő mintha olvasott volna a gondolataimban ismét felsóhajtott és elgondolkodó hangon beszélni kezdett.
– Tudod Eszti ez az a város, ahol felnőttem… Ez az otthonom. És az otthont valahogy mindig szebbnek látja az ember… Főleg ennyi év után.

Viszonylag hamar hazaértünk. Segítettem Dalmának bevinni a csomagjait aztán felajánlottam, hogy körbevezetem a házban. A pár négyzetméteres előszobából, ahol a kabátokat, cipőket tartottam, egy rövid folyosószerűségbe vezetett az út. Innen nyíltak a szobák. Ahogy beléptünk a folyosóra szinte rögtön balra volt a nappali. Egy szép tágas szoba. A sarokban egy hatalmas sarokgarnitúra állt, amit még a rokonok hagytak itt. Itt voltak még a tanszereim, a hí-fi, a számítógép meg minden egyéb, ami egy nappaliban lenni szokott. A nappali mellett volt a hálószoba. Egy hatalmas franciaágy foglalta el a szoba nagy részét. Ezt is még a rokonok hagyták itt, mert egyben nem lehetett kivinni a házból, szétszerelni meg nem akarták. Itt volt a TV, a ruhásszekrény meg hasonlók. A folyosó végén volt a konyha. Egy normális, szabványszerű konyha. Ezt most nem részletezném. És végül a folyosó másik oldalán a fürdő. Megmutattam Dalmának a hatalmas kádat, amiben akár négyen is kényelmesen elférnénk és a szintén óriási zuhanyt.
– Nagyszerű! – lelkendezett. – Akkor most lezuhanyoznék, ha nem bánod.

Dehogy bántam. Szinte kővé dermedtem, amikor kicsatolta az övét és elkezdte letolni a farmerjét. Úgy bámultam őt, mint egy megszeppent szerelmes kisdiák, aki nem meri megszólítani a csodált lányt. Szerencsére észbe kaptam, mielőtt még észrevette volna sóvárgó tekintetemet. Gyorsan megfordultam és elkezdtem kutatni a szekrényben.
– Itt… vannak a… törülközők. – mondtam és remegő kézzel kivettem egyet a szekrényből. Amikor visszafordultam Dalma már teljesen levetkőzött. Ott állt előttem teljesen meztelenül. Bár csak hátulról láttam de ez is bőven elég volt. Sima barna bőre, lágy ívű dereka, formás feneke és hosszú lábai teljesen megbabonáztak. Amikor belépett a zuhany alá szóltam, hogy leteszem a törülközőt a szekrényre és kimentem. Átkoztam is magam miatta. Kihagyni egy ilyen gyönyörű látványt. Na mindegy. Leheveredtem az ágyra és a gondolataimba mélyedtem. Nem értettem miért kerít hatalmába ez a furcsa érzés Dalma közelében. Szigorúan heteronak vallottam magam. Azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet két lány szerelmes egymásba. Ezt amolyan hóbortnak, feltűnési viszketegségnek tartottam mások részéről. Nem hittem benne hogy ez valódi szerelem is lehet.

Talán egy fél óra telt el és hallottam hogy nyílik az ajtó Dalma kijött a fürdőből. Pár perc múlva megjelent az ajtóban egy sötétkék sort nadrágban és egy szintén sötétkék ujjatlan trikóban. Haján néhány vízcsepp csillogott. Nehéz parfüm illat töltötte be a szobát. Két bőrönd volt a kezében.
– Segítek. – ugrottam fel rögtön. Ám hirtelen megtorpantam Dalma szúrós tekintetétől.
– Nem vagyok én olyan gyenge, hogy ne tudnék behozni néhány bőröndöt. – mondta.

Aztán mégiscsak beleegyezett hogy segítsek becuccolni és kipakolni. A hatalmas táskákból temérdek ruha került elő. Nadrágok, pólók, atléták. Dalma jobban szerette a fiús ruhákat. Kinézetre persze senki sem mondhatta volna rá, hogy fiú de nem is emlékszem rá hogy láttam volna valaha is szoknyában. Mármint normál szoknyában. Miniszoknyát se igen hordott de az még néha megesett. Aztán könyvek is előkerültek. Főleg útikönyvek Angliáról, Skóciáról, Walesről, Franciaországról és Spanyolországról. Ahol Dalma járt a szüleivel. Az apukája nagy utazó volt. Így keveredett annak idején az akkor még szocialista Magyarországra. Érdekelte a vasfüggönyön túli élet és régebbről már volt némi kapcsolata velünk, magyarokkal. Aztán fényképek is előkerültek. Először csak ott állva nézegettük őket, aztán leheveredtünk az ágyra és ott félig, fekve nézegettük őket. Rengeteg képe volt. Nem értettem miért nem küldött nekem is néhányat. Közben Dalma mesélt. Mesélt Angliáról, az ottani életről és a nyugat-európai kirándulásairól. Néha felsóhajtott.

– Olyan jó újra itthon!
Meg
– Úgy hiányoztál Eszti!
Ilyenkor átöleltük egymást. Olyan jó érzés volt hallani a nevemet a szájából. Úgy éreztem, hogy fontos vagyok. Már el is felejtettem ezt az érzést. Az egyetemen nem volt sok barátom így már szinte az árnyékban éltem. Ahogy összebújtunk ráomlott az arcomra selymes, hosszú fekete haja mely még nedves volt a zuhanytól. Éreztem puha bőrét, lágy illatát szinte egész lényét. Egy ilyen alkalommal nem tudom, hogyan elragadtattam magam és megcsókoltam. Ártatlan puszinak indult de aztán egy félreérthetetlen csók lett belőle. Hirtelen ráeszméltem hogy mit is tettem és gyorsan elhúzódtam.
– Bocsáss meg! – mondtam leszegett fejjel és éreztem, hogy elpirulok.

Hülyén éreztem magam. Lesve felpillantottam Dalmára. Nem tudtam, hogy fog reagálni rá. Azt hittem, hogy most rögtön összeszedi a cókmókját és elmegy. Talán még Magyarországot is itt hagyja. De nem. Nagy meglepetésemre közelebb húzódott hozzám és gyengéden fölemelte a fejem. Kisöpörte könnyessé vált arcomból a hajtincseket és rám mosolygott. Aztán közelebb hajolt és megcsókolt. Mennyei érzés volt puha ajkait érezni az enyéimen. A történteken felbátorodva visszacsókoltam és vad csókolózásba kezdtünk. Olyan érzés volt mintha a mennyben járnék. Több barátom is volt eddig. Mióta Dalma kiment Angliába inkább a fiúk társaságát kerestem. Dalma „elvesztése” olyan volt mintha a lényem egyik felét veszítettem volna el.

Sok fiúval csókolóztam,de egy sem csókolt olyan jól, mint ő. Lágy ajkai gyengéden simogatták az enyéimet. Nyelve vad táncot járt a számban. Testünk eközben teljesen összefonódott. Félresöpörtük a fényképeket és végig feküdtünk az ágyon. Ez a fekete hajú démon szinte letepert engem, és ajkaival vadul csókolgatta a számat. Aztán váratlanul elhúzta a fejét az enyémből és a szemembe nézett. Fekete haja belelógott az arcomba. Zöld szemei smaragdként csillogtak. Láttam benne a vágyat, az örömet és hogy ő is ugyanúgy kíván engem, ahogy én őt. Nem tudtam elhinni, hogy mindez igaz. Fölemeltem a kezem és végigsimítottam az arcát. Puha bőre olyan volt, mint a selyem. Aztán megfogtam a fejét, magamhoz húztam és megcsókoltam. Lassan fölemelkedtünk és az ágyon térdelve, folytattuk az ölelkezést és csókolózást. A kezem néha besiklott a ruhája alá és éreztem, hogy az ő selymes tenyere is be-becsusszan hol a pólóm, hol a nadrágom alá. Lassan elengedtem ajkaimmal az övéit és elindultam, hogy bebarangoljam a testét. Végigcsókolgattam a nyakát és a vállait.

Eközben ő hátrahajtotta a fejét, becsukta a szemét és nagyokat sóhajtott. Kezeimmel a trikója szélét gyűrögettem, majd lassan lehúztam róla. Mennyei látvány tárult elém. Vékony csipke melltartója alatt megpillantottam formás melleit. A keresztcsontján át odavezetett ajkaim útja és közben bőrének minden egyes négyzetcentiméterét végigcsókoltam. A mellei. Azok voltak talán a teste legszebb részei. Puhák voltak, mint a dunna. Mélyen befúrtam közéjük az arcomat. Nyalogattam és csókolgattam őket. Még mindig remegő kezeimmel kicsatoltam a melltartóját. Levettem róla és elhajítottam. Minél messzebb annál jobb. Most már teljes egészében elém tárultak gyönyörű, feszes mellei. Végigcsókoltam őket körbe-körbe. Szám néha rátapadt a mellbimbóira és szívtam, nyalogattam és csókolgattam őket. Eközben ő nagyokat nyögött.

Pár perc múlva elszakadtam ezektől a mennyei domborulatoktól és elkezdtem ismét fölfelé haladni. Ahogy egyre följebb értem testének egyre nagyobb részét szorítottam magamhoz. Hamarosan visszaértem gyönyörű ajkaihoz és ismét vad csókolózásba kezdtünk. Ekkor ismét elhúzta a fejért az enyémtől. Ajkaim sóvárogtak az övéi után. Szinte égtek a vágytól, hogy ismét azokat a puha ajkakat csókolhassák. Ám Dalma ekkor egy félreérthetetlen pillantást mersztett rám. Mintha azt mondta volna: „Most én jövök.” Azzal rögtön el is kezdte csókolgatni a nyakamat. Beletúrtam hosszú, selymes hajába és sóhajtozva hátrahajtottam a fejem. Ajkai egyre lejjebb értek végigcsókolták a nyakamat és egy pillanatnyi szünet után, amíg levette rólam a pólómat rátért a vállaimra. Majd éreztem, ahogy forró ajkai a melleimhez érnek. Már eddig is nedves puncim most már szinte ontotta magából a nedvet. Belemarkoltam a hajába és nagyokat sóhajtottam Észrevétlenül varázsolta le rólam a melltartómat és úgy csókolgatta a melleimet, ahogy egy fiú sem eddig. Éreztem, hogy teste eltávolodik az enyémtől, ám én vele együtt dőltem.

Ahogy ajkai elhagyták a testemet az enyémek ismét, elérték az övét. Végigcsókoltam a vállait majd elfektettem őt az ágyon végig simítottam a testét, és a lábait kezdtem csókolgatni. Azokat az izmos lábakat, amelyek ezt a gyönyörű testet hordozták. Dalma szeretett futni. Amikor még itthon élt akkor is minden napot azzal kezdett, hogy futott két-három kört a közeli park körül majd haza és a suliba. (Ez úgy három kilométer lehetett összesen.) Lábai ettől eléggé megizmosodtak. Nem dagadtak az izomtól de látszott rajtuk hogy nem egy tunya ember a tulajdonosuk. Lehúztam a sortját, és a combjait kezdtem csókolgatni. Egyre többet kalandoztam már teljesen átnedvesedett bugyija felé.

Eddig kezei a hajamat túrták ám most gyengéden elfordított és átemelte egyik lábát a teste fölött. Lehúzta a nadrágomat s a bugyimat, majd belemélyesztette a nyelvét a lucsokban úszó puncimba. Testem teljesen beleborzongott. Én is követtem a példáját. Letoltam a bugyiját és megpillantottam kissé szőrös punciját. Nem siettem el a dolgot. Lassan körbecsókolgattam ám közben testem meg-megvonaglott a néha szinte már túl mélyre hatoló nyelvétől. Aztán úgy gondoltam Csapjunk a lovak közé és belemélyesztettem a nyelvem a puncijába. Hosszú percekig feküdtünk így. Aztán én lassan lefordultam róla. Megfordultam az ágyon és a szemébe néztem. Ekkor ő ártatlan szemmel rám meredve bedugta a szájába a mutatóujját és végig nyalta azt. Ezután lassan végighúzta meztelen testemen és behatolt vele a puncimba. Nagyot nyögtem majd egy „Most megkapod” pillantást vetettem rá. Átkaroltam őt, magamhoz húztam és megcsókoltam.

Ujjaimmal kitapogattam a punciját és beletoltam a mutatóujjamat. Teste megvonaglott és éreztem, hogy a szája mosolyra húzódik az enyém alatt. Hosszú ideig feküdtünk így majd kissé eltávolodtunk egymástól és csak bámultuk egymás testét. Ekkor már úgy éreztem, hogy meg sem bírok mozdulni. Ekkor eszméltem csak rá, hogy milyen sötét van. Az órára tekintettem. Alig láttam valamit, de azt tisztán ki tudtam venni, hogy már kilenc óra elmúlt. Majdnem három órán át nyomtuk. Szemem lassan lecsukódott. Éreztem, hogy az a két puha kis kéz, amely oly gyengének tűnt fölemel és átfektet az ágy másik felére. A fejem alatt éreztem a párát és éreztem, hogy Dalma rám teríti a takarót. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy ő is mellém fekszik. Éreztem, ahogy átölel. Egy puha csókot nyomott a számra majd rám mosolygott. Ekkor már nem bírtam nyitva tartani a szememet és sec-perc alatt mély álomba merültem.

Másnap, amikor felébredtem már betöltötte a napfény a szobát. Azt hittem csak álmodtam de ekkor észrevettem, hogy Dalma még mindig ott fekszik mellettem. Kezeivel a takarót markolta és zöld szemeivel engem nézett.
– Mennyi az idő? – kérdeztem.
– Tíz óra. – válaszolta.
– És te még mindig ágyban vagy?
– Nem tudtam felkelni. – válaszolta. – Nem hagyhattam itt ezt a gyönyörű látványt.
Aztán megint megjelent az arcán az az ártatlan mosoly. Közelebb csúszott hozzám és megcsókolt.