Az érett asszony

Csak egy napja tudtam meg az egyetemi felvételi eredményeket. Hosszú út volt ez eddig is, de jó iráyban haladtam egy reményteli szabad élet felé. Pesti, egyedül élő nagyanyám ugyanis kitörő örömmel konstatálta, hogy jövőre az ELTE Informatikai Kar hallgatója leszek, ezért büszke is volt rám módfelett. Majd kiugrott a bőréből, amikor elfogadtam a meghívását a fővárosba költözésre. Mondanom sem kell, hogy milyen kedves volt a felajánlása, hiszen egy új világ felfedezése várt rám. Egy új világ, amit immár felnőtt fejjel kellett újra megismernem és kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Persze nem kezdődött valami felhőtlenül a dolog, mert már a beköltözésem utáni második napon nagyi megkért, hogy segítsek egy kedves barátnőjének helyrehozni a számítógépét. Na jó, gondoltam, ez a kérés bőven belefér, ha már úgyis ő viseli majd gondomat az elkövetkezendő pár évben. Nem mintha nagy örömömre szolgált volna nagymamákhoz járni PC doktorosdit játszani, de a gépeket imádtam, a kihívások mindig fel tudták kelteni az érdeklődésemet.

Legnagyobb gondot a tájékozódás jelentette, hiszen a városnak csak kevés részét ismertem, de térkép és IGO volt a tapizós telefonon.

A drága mamikám ettől függetlenül útba igazított rendesen, részletes leírást kaptam a Pasaréti lakóparkba jutáshoz, utca, házszám, emelet, melyik busszal menjek, stb, stb. Érdeklődve, nézelődve tettem meg az út jó részét. A házak annyira nem is érdekeltek, csak kiélveztem a városi nyüzsgést és persze vágyakozva kapkodtam a fejem a szebbnél szebb és csinosnál csinosabb lányok után. Bőven volt közöttük, akit szívesen vittem volna ágyba minden előző beszélgetés és ismerkedés nélkül is.

A lakópark közelében a buszból kiszállva végigtekintettem az épületsoron, de a fákkal benőtt parkosítástól nem igazán látszottak a házszámok, találomra indultam jobbra, meg azért is, hogy a közelben beszélgető három lánytól kérjek útbaigazítást. Egyikük egész magasnak tűnt, egy fejjel emelkedett a másik kettő felé. Vékony alkata ellenére nagyon csinos volt, széles homlokából a haja oldalra fésülve, csattal rögzítve világosbarnán csillogott a két szőke mellett. A másik lány, akit profilból láttam, hosszú, sima szőke hajával és a rövidnadrágjából kikerekedő meztelen fenekével bűvölt el. A harmadik társuknak csak a hátát láttam, rövid szárú fehér farmerjából és a kék felsőjéből következtettem az alakjára. Hosszú, szőke tincsei rendezetlen kötegekben hullottak alá egészen a derekáig.
Mielőtt még odaérhettem volna, a magas csaj a sima, szőke hajúval egyetemben elindultak valahová, a háttal álló meg lassú, andalgó léptekkel a ház felé vette az irányt. Na ez pont kapóra jött, gondoltam, legalább ismerkedem egy kicsit, léptem az egyedül hagyott alak után. Egy fél perc, és a bejárati ajtó közelében utol is értem.
– Bocsánat! Segítenél? – szólítottam meg a lehorgasztott fejjel előttem araszoló leányzót, aki a szavaimra villámgyorsan sarkon fordult, mint akit megijesztettek.
Földbe gyökeredzett egy pillanatra a lábam, amikor felismertem, hogy egy idősebb nő áll velem szemben. Első ránézésre olyan negyven körülinek véltem. Hátulról nézve alaposan megtévesztett a fiatalos öltözködése és az alkata. A haja fénylett, mint a tinédzsereké, a napbarnított lábai simasága és az ifjú leányok kedvenc viselete a vékony pántos neonfényű, narancssárga tangapapucs csak még fiatalabbnak sugallták a hölgyet. A valódi korát csak a keskeny ajkait zárójelekként körbevevő ráncok és a nyak és dekoltázs enyhén szeplős és barázdált állapota mutatta.
– Ezer bocsánat asszonyom! Nem akartam letegezni, csak azt hittem fiatalabb! – hebegtem mentegetőzésképpen, de a nő nem szólt egy szót sem, csak kérdőn, felhúzott szemöldökkel nézett a szemembe.
– Tudja, maga olyan csinos és csak hátulról láttam, megtévesztett az alakja és a szép frizurája!
A nő még most sem méltatott válaszra, csak félrehajtott fejjel elnézően, barátságos arccal figyelt, de halvány mosolyra húzódott a szája.
– Ne haragudjon, nem akartam tiszteletlen lenni! – folytattam, mert úgy éreztem, a nő vár valamire, és ekkor végre megszólalt.
– Nem voltál tiszteletlen, mással is előfordult már, és nem szükséges bocsánatot kérned. – mondta megnyugtató hangon.
Ott álltam a nőtől két méterre, és bennem ragadt a szó, csak néztem végig rajta, és próbáltam kitalálni a korát, de meghatározhatatlannak tűnt. Nagyon szép szőke haja kusza, de ápolt, enyhén göndör tincsekben hátrafelé felfésülve a homlokából, vékony arc és keskeny, hegyes orr, kecses nyak, és csodásan, peckesen domborodó formás mellek. Egy félhomályos helyen simán eladhatta volna magát harmincévesnek. Zöldes árnyalatban pompázó szemei megbűvöltek, dermedten álltam és bénán bámultam a szexi kis vadmacskát. Igaz, közelről azért látszott, hogy nem olyan feszes már a bőre, a karjain és az állán enyhén megereszkedtek a vonásai, de ez mit sem vont le a szépségéből.
– Miben segíthetek? – kérdezte kis várakozás után.
– Ja igen, a 8A épületet keresem, de nem találom a házszámokat. – vigyorogtam a szemébe.
– Akkor jó helyen jársz! – mutatott az alig észrevehető, apró feliratra a bejárati ajtó felett.
– Oh, köszönöm szépen! Olyan bamba vagyok, hogy körül sem néztem rendesen. Elvakított az ön szépsége! – mondtam merészen, mert arra gondoltam, hogy nincs veszteni valóm és nyugodtan bókolhatok ennek a szép nőnek minden hátsó szándék nélkül.
– Nem is vagyok már szép, de azért köszönöm, aranyos vagy! – nevetgélt magában, majd beengedett a lépcsőházba és bekísért a lift ajtajáig.
– Kihez mész, megkérdezhetem? – tudakolta rám nézve, amíg a liftet vártuk, de minden alkalommal, amikor rám nézett, kuncogott magában, én meg zavartan félrenéztem, mert úgy gondoltam, kinevet.
– Dési Juliát keresem. – mondtam a seggét bámulva, miközben a mennyeien kellemes parfümje illatát szagolgatva beléptem utána a liftbe. Az a kellemes vágy futott végig rajtam, hogy megmarkoljam a fenekét, perszer ez csak kósza gondolat volt.
– Te vagy a Vera unokája? – fordult szembe velem, és az arca még szélesebb mosolyra húzódott.
Nagyanyámat tényleg Verának hívták, akkor viszont ez a nő lenne a Júlia. – okoskodtam ki egy szemvillantás alatt. Nagyanyámnak milyen fiatal barátnői vannak…
– Igen, Attila vagyok. – csak a megilletődöttségtől elfelejtettem nyújtani a kezem, szabályosan bénáztam a nő előtt.
– Akkor megtaláltál, mert én vagyok a Júlia. Nagyanyád mesélte, hogy tisztelettudó, okos és aranyos gyerek vagy, de azt nem mondta, hogy ilyen pimaszul tudsz udvarolni a nőknek.
– Elnézést kérek, ha megbántottam, nem akartam…
– Dehogy bántottál meg, nagyon is tetszett! – mosolygott a zavarodott képembe.
– Nem szoktam ilyeneket mondani, de maga csinos és mindenképpen ki akartam fejezni az elismerésemet.
– Hát az sikerült! – Simogatta meg az arcomat, amitől teljesen lángba borulva vörösödtem el és gyengeség futott rajtam végig, amit azelőtt még sohasem éreztem. Magas volt, majdnem egy magasságból szemléltük egymást, de pokolian zavarba hozott az állandóan újra és újra előtörő nevetgélésével, ahányszor csak a szemembe nézett.
– Önnél talán sikerült, de a mai lányok nem a bókokra olvadoznak. – közöltem meggyőződéssel.
– Dehogynem, bármelyik nőt megkaphatod kitartással és hízelgő szavakkal. – mondta komoly arckifejezéssel, mielőtt elhagytuk volna a liftet. Végtelenül kedves volt tőle ez a mondata, mintha valamiféle segítség, vagy megerősítés lenne a számomra.
– Maga nemcsak elragadó, de végtelenül bölcs is egyben. – szóltam hozzá, amíg a folyosón az ajtózárral babrált, mire rám nézett és elnevette magát.

– Te minden nőnek így csapod a szelet? – kérdezte.
– Nem, ön az első, mert a korombeli lányokkal másképpen kell beszélni. – vigyorogtam vissza.

– És azt gondolod, ellenem fordíthatod azt, amit az előbb mondtam és hízelgéssel engem is levehetsz a lábamról? – tette fel kacéran a következő kérdését.
– Csak arra gondoltam, az esélytelenség tökéletes nyugalmával udvarolhatok. – próbáltam kivágni magam a megsemmisítő kérdésből, amin a nő elgondolkodott.

– Na ez szép, még csak nem is kellenék, mire is gondoltam… – viccelődött, miközben betessékelt a lakásba.
Jaj dehogynem, gondoltam magamban, de már nem mondtam ki hangosan, hogy ne keveredjek még jobban bele a sikamlós beszélgetésbe.
Szó se róla, nagyon szépen berendezett otthona gazdagságról árulkodott. Futólag körülnéztem, majd a cipőmet levettem, a táskámat pedig felakasztottam a fogasra.

– Na és hol a beteg? – tudakoltam a nőtől, aki erre furcsa, komor képet vágott és csak bámult a képembe.
– Hol a számítógép? – ismételtem meg a kérdést konkrétabban, mire a nőnél leesett a tantusz és “Jöjjön doktor úr!” felszólítással vezetett maga után az egyik szobába. Valószínűleg a hálószobája lehetett, már csak azért is, mert a nagyszoba oldalfalának közepén egy hatalmas baldachinos ágy díszelgett, mellette a sarokban a számítógép elegáns és formatervezett íróasztalon, valamint egy igazi tölgyfa szekrénysor a másik oldalon. A rendkívül vastag, kellemesen puha, sötétbarna szőnyegen ritka jó érzés volt végigsétálni. A falakat elegáns tapéta borította és itt- ott impresszionista festményekkel volt a helység díszítve. Persze legjobban az ágy a négy faragott oszloppal és a függönyökkel mozgatta meg a fantáziámat.

Nem vártam engedélyre, csak egyszerűen helyet foglaltam a gép előtt és már kapcsoltam is be, közben próbáltam megtudakolni a gazdájától, hogy mi is a hibajelenség. Júlia az egyik fotelt a székem mellé helyezte és az asztalra könyökölve annyit mondott, hogy indítsak egy explorert. Egész közel húzódott hozzám, és ennek kimondottan örültem. Kellemes illata és a közelsége mély benyomást tettek az érzékeimre. Próbáltam nem a nőt gusztálni az üresjárati időben, de a szemeim minduntalan rajta kötöttek ki. Hibátlan vállát olyan könnyű lett volna megsimogatni, de nem ezért voltam ott, és ahogyan mondtam is neki az ajtóban, esélytelennek éreztem magam vele szemben.
És elérkeztünk az explorerhez. Első indításnál még nem is történt semmi, de aztán meg kellett tapasztalnom, hogy minden második egérkattintás után pornóoldalak nyílnak meg képekkel, videókkal és minden egyéb szexuális reklámmal különböző témában.
– Most már érted, mi a probléma? – érdeklődött zavart mosollyal a képén Júlia.
– Teljesen világos, valahol bujkál itt egy tündéri kis vírus! – válaszoltam sápadtan, mert elszégyelltem magam a nő előtt a képeket nézve.
– Na hajrá! – kezdtem hozzá a módszeres keresgélésnek.
Nem tudom, Júlia mit észlelhetett a viselkedésemen és a minduntalan rá tévedő tekintetemen, mindenesetre különböző dolgokról kezdett csevegni, és ezt a beszélgetést egyáltalán nem nevezhettem felszínesnek. Egy rakás dolgot tudott már rólam, teljesen közvetlen volt velem, és az élet nagy dolgairól is megértően és kíváncsian kérdezgetett. Azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül élvezem a társaságát, és egyáltalán nem volt érdekemben hamar befejezni a számítógép javítást.
– Na és honnan kaphattam ezt a gyönyörűséget? – kérdezte az egyik megjelenő nagymellű, pompásan kitárulkozó, meztelenül pózoló lányra mutatva.
– Hááát, nem lehet büntetlenül pornót nézegetni…. – célozgattam tréfásan.
– És gondolod, hogy én ezt nézem? – kérdezte látszólagos felháborodással.
– Nem hinném, de talán a férje…. – folytattam a kötözködést.
– Drágám! Ő már meghalt hét éve daganatos betegségben. – közölte komoly arccal, amiből értettem, hogy fejezzem be a csipkelődést.
– Sajnálom…. az én anyukám is két éve ment el hasnyálmirigy tumorral. – néztem keserűen a monitorra.
A nő a karomra tette a kezét. Ránctalan, de kidagadó erekkel átszőtt keze forróságot árasztva töltött el újabb érzésekkel. Csak annyi tellett tőlem, hogy a kezére tettem a másik kezem és a szemébe néztem. Nem tudom mi ütött belém, de szemezni kezdtem vele és próbáltam minél mélyebben a lelkébe látni.
– Tudom… – mondta együtt érzően, majd felpattant ülő helyzetéből és kimenekült a szobából valószínűleg előlem. Értettem a célzást és éreztem, hogy kicsit túllőttem a célon a merészségemmel, viszont pár perc múlva ismét megjelent a hölgy, kezében üdítőket és teasüteményeket tartalmazó tálcával. Kedvesen kínálgatott, én meg egy pohárral a kezemben kíváncsian körbejártam a szobát. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy kisméretű képen a nő volt látható egy másik valakivel. Rögtön felismertem, hogy a magas, vékony csaj az, akivel érkezésemkor Júlia beszélgetett. Felvettem a képet, hogy közelebbről is megszemléljem.
– Ő a lányom! – hallottam a nő hangját.
– Úgy látom, itt nem állja meg a helyét a mondás… – gondolkodtam hangosan.
– Milyen mondás? – kíváncsiskodott a nő és odajött mellém.
– Hát a “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát”
– Csak azt ne mond, hogy csúnya a lányom! – csattant fel Júlia.
– Pont ellenkezőleg, mindketten olyan gyönyörűek, hogy nem tudnék választani! – engedtem el a következő kedveskedést, amire a nő szinte elpirulva vigyorgott egyet, majd visszaült a fotelba, de az arcán ott ragadt a mosoly.

Még pár percbe tellett, hogy befejezzem a vírusírtást, addig visszahuppantam a székbe a nő mellé, és most én kezdtem az életéről kérdezősködni. Meglepően nyílt és őszinte volt velem, mintha csak egy régi ismerősével beszélgetne. Egyfolytában azon járt közben az eszem, hogy talán mégsem vagyok annyira közömbös neki. Aztán elkészült a gép, s nekem indulnom kellett volna, de a nő nem engedett. Késő délután lévén meghívott vacsorára, mert a fizetséget természetesen nem fogadtam el. Nagyon ragaszkodott, hogy maradjak, és még azt is megígérte, hogy hazafuvaroz a kocsiján vacsi után. Ellenállhatatlanul tartóztatott, hát örömmel maradtam, egyébként is pompásan éreztem magam a társaságában.
Nem hagytam egyedül egy percre sem, mentem utána a konyhába is, hogy közel legyek hozzá, amíg elkészíti az ételt. Egyetlen negatív dolog ért egész este, amikor a hűtőszekrényben matatott, észrevettem egy halom gyógyszert. Kísértetiesen hasonlított az összeállítás az anyám gyógyszereire. Picit előtérbe került édesanyám kedves emléke, de hamar elvonta a figyelmemet a Júliával folytatott beszélgetés.
Már javában az étkezés közepén tartottunk, amikor nagy csörtetéssel megérkezett Júlia lánya. Megállt az étkező ajtajában, és egy hellót kinyögve rám nézett. A keskeny arcán bájos mosollyal annyira ellenállhatatlanul állt ott, hogy le sem tudtam róla venni a szemem. Valami volt a levegőben, mert ő is csak nézett, és nem engedte el a tekintetemet. Már-már zavarba jöttem Júlia előtt, hát előre menekültem, és felállva az asztaltól a kezemet nyújtottam a fél fejjel magasabb lányának.
– Szia! Attila vagyok!
– Judit! – közölte nemes egyszerűséggel.
A varázst Júlia törte meg, örömmel közölte, hogy megjavítottam a számítógépet, mire Judit megköszönte, mintha csak az övé lett volna, majd kiment kezet mosni a vacsorához.
Nehezemre esett nem a lányokat bámulni az asztalnál. Judit még szebb volt, mint az anyja, de a különbséget csupán a Júlia kora okozta. Inkább testvérek lehetnének, mint anya és lánya, gondoltam, és nagyon vigyáztam, hogy egyforma érdeklődéssel forduljak mindkettejük felé a közös beszélgetésben.
Este tízkor Júlia maga után hívott, beültetett egy hófehér Audiba és könnyűszerrel, dinamikusan vezetve elutaztatott nagyanyám lakásához.
– Köszönöm ezt a szép estét, nagyon élveztem a társaságát! – köszöntem el még a kocsiban ülve, és vettem a bátorságot, hogy a nő tenyerébe csókoljak, amikor kedvesen megsimogatta az arcomat.
– Én is köszönök mindent és örülök, hogy megismertelek, nagyon aranyos srác vagy! – rebegte, én meg jobbnak láttam kiszállni, mielőtt valami őrültséget csinálok, mert a sötétben nagyon nagy kedvem lett volna megcsókolni.

Fél éjszaka róla álmodoztam, és felavattam az új ágyam, önfeledten maszturbáltam kétszer is egymás után Júliára gondolva, és persze a gondolataimba Judit is be- be csusszant. Kielégületlenül és magányosan ébredtem. Egész nap nem tértem magamhoz, nem találtam a helyem. Valami rettenetesen hiányzott, csak nem tudtam megfogalmazni a rosszkedvem okát.

Már este hét volt, mikor megcsörrent a telefonom, és a recsegő vonalban alig ismertem meg a Júlia hangját.
– Szia! Ráérnél egy kicsit, megint itt van a vírus a gépen! – hallatszott a remegő hangja. – én meg kinyögtem, hogy máris indulok, és már le is tettem a kagylót. Felvillanyozott a viszontlátás lehetősége. Amúgy sem volt a városban még barátom, ezért még kedvesebbnek tetszett a nő közelsége, nem kis mértékben az előző napi közvetlensége. Tűkön ülve utaztam végig az utat, pedig semmi okom nem volt a türelmetlenségre. Egyszerűen csak szerettem volna a lányok közelében lenni, mondhatni az új életemben ők voltak a legközelebbi ismerőseim.

A lépcsőházba könnyedén bejutottam, épp akkor indult egy család valahová, kinyitották nekem az ajtót. Még csak nem is sejtettem, hogy Júlia ajtaja előtt mekkora meglepetés fog érni. A nő egy világosbarna, pántnélküli felsőben nyitott ajtót. Szemmel láthatóan csak a formás mellek tartották rajta a feszes öltözéket, lejjebb meg egy fehér miniszoknya díszelgett valami lehetetlenül átlátszó fehér anyagból. Átvilágított rajta a fehér, csipkés bugyija, és a lábai között a háta mögül érkező fényben jól kivehetőek voltak a pompás combjai. Megilletődötten néztem rajta végig, majd észbe kapva, hogy ne bámuljam a bugyiját, a cipőire tévedtek a szemeim. Világosbarna, vékony pántos, magas sarkú cipője remekül harmonizált a felsőjével. A lábai csodálatosan szexisek voltak, hangosan nyeltem is egyet.
– Szia! – hallottam távolról a köszönését, de tőlem csak egy kurta hellóra futotta.
– Mire vársz, gyere be! – hívott szeretettel a lakásba.
– Meg kell mondanom, hogy ön egy igazi szexbomba! – buggyant ki belőlem, mikor végre a szemébe néztem. Valószínűleg nem régen hagyhatott a fodrásznál csinos kis összeget, mert a haja csodálatos fürtökben szexisen omlott a vállára, és az arca is ízlésesen, elragadóan kisminkelve mosolygott rám. Megrendültem. Jesszusom, hová kerültem, kérdeztem magamtól.
– Köszönöm, aranyos vagy! Látom, nem fogytál ki a bókokból! – jegyezte meg és elindult a szoba felé, hogy kövessem. Nos, hátulról ha lehet még vadítóbban nézett ki a nő feneke. Tökéletesen kivehető volt a bugyi csipkemintája, ami valahol a tanga és a normál méret közötti szélességgel egyszerre volt visszafogott és irtóra vérforraló. Júlia hirtelen hátranézett, és rajtakapott, hogy a fenekét stírolom, de csak kedves mosoly suhant át az arcán, és hívogatóan intett a kezével, hogy kövessem. Egy pillanatra pánik lett rajtam úrrá, amíg mögötte lépkedtem a csodás illatfelhőben. Mit akarhat ez a nő tőlem? Gondolni sem mertem, hogy ez a kiöltözés esetleg nekem szólhat, azzal nyugtattam magamat, hogy biztosan készül valahová. Igyekeztem természetesen viselkedni, de a közelsége nagyon nyugtalanított, és előjöttek azok az érzések, ami előző este a kocsiban. Őrült módon szerettem volna megérinteni, de csak egy kis taknyos kölyök voltam mellette.
Feszélyezve éreztem magamat, amíg helyet foglaltam a gép előtt és bekapcsoltam. Júlia most is mellém helyezkedett, olyan közel, hogy a meztelen lábszára a nadrágomon keresztül is kellemes meleget árasztva szinte hozzám simult. Kezdtem elveszteni a fejem és a koncentrációm, nehezemre esett elindítani az explorert. Persze a gépen vírusnak nyoma sem volt, hiába kattintgattam az egérrel ide- oda. Egy picit csapdában éreztem magam, a szemem sarkából jól láttam, hogy a nő egyfolytában engem figyel, de oda sem kellett néznem, az érzékeim egymás után adták le a vészjelzéseket.
– Hát itt semmi oda nem illőt nem találok. – dadogtam mereven bámulva a monitort.
Júlia előrehajolt, szinte kifordított testtel a billentyűzet és közém került, a hajkoronája eltakarta a monitort. Féloldalt az asztalra könyökölt és onnan mosolygott vissza felém fordulva kipirosodott képpel.
– Pedig délelőtt még ott volt. – bizonygatta nem túl nagy meggyőződéssel.
Lehetetlen volt kikerülni a várakozó tekintetét. Egy pillanat volt, ami örökkévalóságnak tűnt, hogy végiggondoljam a helyzetet. Addig udvaroltam a nőnek, hogy most ő kezdett ki velem. Gyorsvonatként száguldoztak a gondolatok a fejemben. Egyrészt visszatartó erő volt a nő tekintélyes megjelenése, tiszteletet parancsoló kora és szépsége, másrészt viszont forróság öntött el és csak ki kellett nyújtanom a karom, hogy ezt az érett gyümölcsöt leszakítsam. Lesz, ami lesz, férfiként kell viselkednem, gondoltam, és ennek megfelelően egy hirtelen mozdulattal közelebb hajoltam. Egy pillanatra még megálltam, hogy időt adjak a nőnek egy tiltakozásra, de azon kívül, hogy a Júlia arcáról eltűnt a mosoly és valami rejtélyes kifejezés ült ki rá, nem történt semmi sem. Itt az alkalom, gondoltam, és folytatva az előrenyomulást lágyan az asszony ajkaira adtam egy csókot. Júlia nem mozdult, de a lélegzetét visszatartva feszült figyelemmel kísérte minden moccanásom. Elhúzódva pici szünetet tartottam, majd újabb érzéki csókkal próbálkoztam, és Júlia előbb csak lágyan, aztán egyre odaadóbban visszacsókolt. Velem ellentétben nem használta a kezeit, az egyiken könyökölt, a másikkal a karomat fogta. Pillanatok alatt eszembe jutottak idősebb barátaim szavai, hogy az érett nőkhöz türelem és türelem, meg még több türelem kell. Ehhez is tartottam magamat, igyekeztem a kezeimmel a meztelen vállakat és a karokat simogatni, néha eltévedve az arcára és a nyakára, tarkójára. És a nő egyre jobban és jobban csókolt. Másodpercek alatt kinőttem a nadrágom, és odalenn szűkös lett a hely, de nem volt szabad sietnem. Valami azt súgta, hogy Júlia is ezt akarja, feltérképezni a lehetőségeket és nem elkapkodni a pillanat varázsát.
A nő csókjai beleégtek a lelkembe és mámorító bizsegést okoztak a testemben. Csókolóztam már máskor is lánnyal, ez most mégis más volt. Nem egyszerű szexnek tekintettem, sokkal inkább örömszerzésnek. Megfogott a nő egész lénye, és be kellett vallani magamnak, hogy jobban vonzódom hozzá, mint azt eddig hittem. Már eddig is megbabonázott a jelenléte, most pedig az ajkaival okozott valami zakatolást a fejemben, ami nem volt más csak a szívem költözött az agyam helyére.
Éreztem, hogy kényelmetlen lehet a testhelyzete, ezért a karjainál fogva gyengéden átültettem az ölembe, persze arra nagyon vigyáztam, hogy ne kelljen az ajkait parlagon hagynom, és a nyelvemet is bevetettem, hogy minél vadabb és perzselőbb legyen a reményteli előjáték.
Hosszas smárolás után Júlia felállt az ölemből. Már- már azt hittem, megunta a csókokat, de e helyett elém állt, a lábaim közé lépett, ráült az asztal szélére és a kezeimet kétoldalt a combjaira tette. Talán érezhette bennem a bizonytalanságot, azért vehette át a kezdeményezést. Mindenesetre megigéző szemekkel bátorított, hogy nincs mitől félnem, és kétoldalt a szoknyáját lassan felemelte. A combjaira helyezett kezeim követték az övéit, és a meztelen lábait végigsimítva felcsusszantak a bugyi csípőre illeszkedőt széléig, hogy abba megkapaszkodva ismét leereszkedjenek és magukkal vonszolják az immár szükségtelen alkalmatosságot. Előre kellett hajolnom, hogy az apró ruhadarabból kibújtathassa a nő a lábait, közben meg csókokat próbáltam adni a bársonyosan sima combokra, de nem túl sok sikerrel, olyan gyorsan történt az egész.

Júlia hátrafelé araszolva húzott maga után a baldachinos ágyra, majd végigfeküdt és maga mellé fektetett. És újra kezdődtek a véget nem érő csókok, de már sokkal bátrabban mertem használni a kezem. Mámorosan simogattam végig a felhúzott, meztelen virgácsait. Külön tetszett, hogy a szexi cipője még ott díszelgett a lábfején, és ha kicsit kiülő vérerekkel tarkított is volt a bokája, érzékien hangsúlyozta ki a nőies lábboltozatot.
Araszolva közeledtem a kezemmel a combjai belső feléhez, amit először kedvesen, becsukott szemmel fogadott, de mielőtt a felcsúszott rövid szoknya alatt elérhettem volna a punciját, a keze már ott is volt, és eltérített a szándékomtól, hogy az átlátszó szövet alól átvilágító sötét szőrszálak közé nyomuljak az ujjaimmal. Gyengéden, de határozottan terelte a kezem csípőmagasság felé, pedig meg voltam győződve, hogy a combjai között forróság és nedvesség vár majd. Annyit azonban elértem, hogy kigombolta a nadrágomat, és amennyire tőle tellett lejjebb tolta rajtam, viszont arra valamiért nagyon vigyázott, hogy ne érintse a nemesebbik testrészem. Már annyira kívántam, hogy leugrottam az ágyról, és teljesen levetkőztem, ő meg csak az ajkába harapva, könyökölve figyelt. Ellenállhatatlan akartam lenni, eleve úgy feküdtem vissza, hogy a nőt hanyatt döntöttem, és a combjai közé helyezkedtem. Szilárd meggyőződésem volt, hogy most azonnal fel kell nyársalnom, hiszen hosszú idő eltelt már az első csók óta, és én már elevenen lángoltam az izgalomtól. Mennyei érzés volt a péniszemmel a vaginát érinteni, de mielőtt behatolhattam volna, Júlia kedvesen megállított.
– Ne siess annyira, én már nem nedvesedem olyan hamar! – suttogta, amitől a féktelen szenvedélyem átment szerető féltésbe és csak nagyon óvatosan toltam a péniszem a forró szeméremajkak közé. Júlia összerezzent, de egyben boldogság futott végig az arcán, én meg igyekeztem aprókat mozogva a makkommal a csikló környékét ingerelni és csak enyhe nyomást gyakorolni a hüvely bejáratára. Éreztem, hogy rövid idő alatt mennyire megváltozik odalenn, de hogy bizonyos legyek a nedvességet illetően, lecsúsztam és a nyelvemmel akartam boldoggá tenni a nőt. Még a köldökéig sem értem, amikor Júlia megragadta a vállam, és visszahúzott.
– Ezt ne…, csak legyél most velem! – ölelt át egy pillanatra, majd fürge nyelvét mélyen a számba dugva vadul megcsókolt.
Nem volt min ellenkeznem. Könnyedén találtam meg az utat a nő hüvelyébe, megfeszítve a testem határozott mozdulattal nyomultam belé. Rövid szünetet tartottam, aztán komótos mozdulatokkal kezdtem mozogni benne. Szándékomban állt az aktust olyan hosszúra nyújtani, amennyire csak lehet és kiélvezni minden másodpercét a különleges együttlétnek. Sokáig csak magamra figyeltem, a kéj minden mozdulatnál újabb és újabb örömmel ajándékozott meg, és a csodálatos nő bársonyosan puha, szoros puncija a mennyország felé repített. Csak később figyeltem fel Júliára. Passzív volt, és mégsem. Mióta hozzákezdtünk a tényleges szeretkezéshez, a kezeit a feje fölé helyezve markolászta a párnáját. Picit mulatságosnak is találtam, hogy mennyire elengedte magát, semmi csípőmozgás, mozdulatlan karok és nagyon visszafojtott halk szuszogás. Még egy nyögés sem hagyta el a száját, az érzéseiről is csak a fel-felnyíló szemek és az arcizmok rándulása adott némi biztosítékot. Mindennek ellenére láttam, hogy élvezi a ráérősen lomha kefélést. Akkor mozdult meg csak, ha megpróbáltam nagyobb sebességre kapcsolni. Olyankor a szemembe nézve figyelmeztetőleg megrázta a fejét. Sosem tapasztaltam még ilyet, mert a korábbi barátnőim enyhén szólva másképpen viselkedtek, de a korosztályos különbség ellenére a Júlia nagyon konzervatív szeretkezésében is megtaláltam a tökéletes kielégítő örömet.
Sokáig tartott, de megérte az időt és fáradtságot. Örömmel néztem a nő arcát, amint egyre nehezebben folytja vissza a feltörő sóhajokat és egyre gyorsabb tempóban szuszog. Még akkor sem adott ki hangot, amikor az orgazmusa miatt a hüvelye keményen összeszorította a farkamat, ezért szinte meg kellett állnom. Az egyetlen dolog, ami változott, hogy megmozdult a keze, a tarkómnál fogva a vállára húzta az állam és a nyakamba csókolt. Érdekes érzés volt odalent, hogy a puncija milyen nehezen engedett a szorításból, olyannyira nehezen, hogy feltartóztathatatlanul közeledett a magömlésem. Hirtelen ötlettől vezérelve kihúztam a farkam és amennyire a szoknyától lehetséges volt a tövét a csiklóhoz nyomtam. Így élveztem el. Ájulás közelében pihegtem a nő teste felett, a világosbarna felsőjén hatalmas spermafoltot hagyva, Júlia meg fátyolos szemekkel mosolygott.
– Miért nem élveztél belém? – kérdezte halkan.
– Mert nem akarlak túlságosan benedvesíteni és folytatni szeretném. – mondtam határozottan, és mielőtt reagálhatott volna, már újra a puncijában is voltam.
– Lassan! Lassan! Még nagyon érzékeny! – fogta vissza a mozdulatot, amennyire lehetett. A célom viszont elértem, a nő kedvesen megölelt, magához szorított és kérte, hagy várjak egy percet mielőtt újra mozogni kezdek. Utána még nekem is szükségem volt két percre, hogy az együttlét ismét olyan intenzív érzésekkel töltsön el, hogy ismét teljesen beálljon a merevedésem. Júlia szemei kikerekedtek, és minden előrenyomulásnál cuppanós csókokkal jutalmazott, egészen addig, amíg ő is túl nem jutott az orgazmusa utáni rövid időszakon.
– Nagy kópé vagy te! – vigyorgott a szemembe, majd újra elengedte magát és minden kezdődött elölről. Sokkal felszabadultabb lettem. Volt még bőven felfedezni való a nő testén, hiszen a melleit még szinte nem is érintettem csak a ruhán keresztül, és kíváncsi voltam a hasára is. Fekvő helyzetében csak annyit tehettem, hogy aktus közben a haját a feje fölé tolva félkönyökre ereszkedtem, a szabad kezemmel meg lehúztam a ruhát a mellekről, majd a selyemfényű csipkés melltartót is leemeltem. Csodálatos didijei voltak a csajnak. A testalkatához képest nagynak számító mellek szinte szilárdan meredeztek a mellkasom felé. Élvezettel vettem a tenyerembe, hogy körbesimítsam és dédelgessem őket. Meglepett a keménységük és ruganyosságuk, a hatalmas sötétbarna bimbóudvarból alig kiálló kis bimbókkal. Lágyan belecsíptem, majd meghajolva végigcsókoltam őket. Júlia ennek hatására még mélyebbeket lélegzett. Észrevehetően a melle érintése nagyon pozitívan hatott rá, sokkal hamarabb megkezdődött az orgazmusa, mint előző alkalommal, én meg a tempót fokozva próbáltam utolérni az élvezetben. Megint valami újat tanultam, hogy soha ne hagyjam ki a szexből a melleket.
A súlyomat valamennyire a nőre engedtem, hogy a feje fölé vetett kezeit a sajátjaimmal összekulcsolhassam. Júlia nesztelen élvezése alig okozott változást a testében, csupán az amúgy is szoros puncija dolgozott a farkamon kitartóan. Hihetetlen volt a nő. Nem is értettem, hogy miért kell a testét ennyire visszafogni, de nekem így is csodálatos volt vele szeretkezni.

Elfáradtam. A kielégülés okozta átmeneti gyengeség hatására Júlia mellé feküdtem, akinek az első dolga volt, hogy szemérmesen magára húzzon egy lepedőt, pedig a szobában inkább forróság volt, mint hideg. Nem értettem a tetteit, hiszen épp most szeretkeztünk, és mintha félt volna, hogy meglátom a szőrös ölét. Annyit sikerült játékos csipkelődéssel elérnem, hogy a takaró alá nyúlva lehámoztam a szoknyáját és a spermától áztatott felsőjét. A melltartóját maga oldotta ki, és szégyenlősen takargatva magát visszafeküdt az ágyra. Én csak azért is meztelenül feküdtem mellé, hogy jól láthassa a még mindig félkeményen puhuló péniszem, és a hasamra pottyanó utolsó spermacseppet. Szinte éreztem, hogy mondani akar valamit, de türtőztette magát, és inkább a szemeimet kereste.
– Késő van, haza kellene már menned, kicsit pihenünk, aztán hazaviszlek, OK? – kérdezte.
– Nem maradhatnék veled reggelig? – kérdeztem vissza csalódottan.
– Haza kell menned, késő van és én is fáradt vagyok! – válaszolta. – De csodásan érzem magam! – nyugtatott meg a tenyerével végigsimítva az arcomat.
– És holnap is eljöhetek hozzád? – faggattam tovább, mert nem akartam elhinni, hogy hazaküld, mint egy gyereket.
– Nem, ez csak egyszeri alkalom volt, és most vége. Mindketten megkaptuk, amit akartunk, legalábbis remélem, és ez amúgy sem vezetne sehová.
– Értem… – csattantam fel kicsit bosszúsan, pedig dehogy is értettem. Nekem nagyon kellett a nő. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy vele maradjak és nem csak akkor ott az ágyban, hanem bárhol és bárhogyan.
Júlia elgondolkodva figyelt, én meg kétségbeesetten megpróbáltam megoldást keresni a kapcsolat folytatásához.
– Nem szeretnélek elveszíteni, és ha nem akarsz többé velem lenni, azt is megértem, de attól még találkozhatnánk. Szeretnélek elvinni holnap színházba a Csárdáskirálynőre, én még amúgy sem voltam…., egyedül meg nem akarok menni. – próbálkoztam a városban látott óriásplakát adta lehetőséget kihasználni, hátha Júlia beadja a derekát. A nő halvány mosolyra húzta a száját.
– Ígérem, hogy jól fogok viselkedni, úriember leszek! – tettem hozzá határozottan.
– Na jó, talán! Két feltétellel! A jegyeket én fizetem, mert tudom, hogy anyagilag gyengén vagy eleresztve, és velünk jön Judit is.
Mi sem kellett több, nem számított, hogy Judit is ott lesz, a lényeg, hogy találkozhatok Júliával, és talán ha jó fiú leszek, belátja, hogy kell nekem.
– Apró csorba esik majd a hiúságomon, ha nem én fizetek, de Judit ellen nincs kifogásom. – hajoltam hozzá közelebb, és próbáltam megcsókolni, de a kezei megálljt parancsoltak, és nekem meg kellett értenem, hogy ennyivel most be kell érnem. Azért a remény még ott volt, hogy nincs veszve ez a kapcsolat, annál is inkább mert a nő szemszögéből nézve tényleg nem lehetett valami sok jövője.
Kicsit sértődötten ültem az ágy szélére, hogy magamra vegyem a ruháimat, Júlia meg felült és hátulról átkarolva a vállamra hajtotta a fejét.
– Tudod, hogy nagyon kedvellek, de ezt nem folytathatjuk így, mit szólnának az emberek. – suttogta.
– Nem kell senkinek tudnia róla! – fakadtam ki, mire a nő magához szorított.
– Légy férfi kérlek, és értsd meg, nekem is vannak szempontjaim, ami miatt nem akarom folytatni. – a hangja lágy volt és szívhez szóló, ami megérintett. Nem tudtam vele tovább ellenkezni.

A hófehér Audi lágyan ringatózott alattunk a külváros kihalt utcáin. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, én kicsit morcosan vettem tudomásul a lekoptatást, és szerintem a Júlia fejében is hasonló gondolatok kavaroghattak. Mereven néztem előre, de éreztem, hogy rám- rám nézeget, viszont nem adott hangot az érzéseinek. Még erre a rövid kis autós kiruccanásra is olyan ruhát vett fel, hogy a vérem is felpezsdült mellette, de a sértődöttségem miatt most nem akartam körbeudvarolni. Nagyanyám lakótömbje előtt állt meg, én meg búcsúcsók helyett kipattantam az autóból egy sziát halkan elrebegve, és el akartam tűnni a szeme elől. Júlia hasonlóan kínosan érezhette magát a feszült csendben, de mielőtt becsukhattam volna az autó ajtaját, még utánam szólt.
– Honlap azért számíthatok rád? – kérdezte és miután megfordultam és ránéztem, olyan elbűvölő mosolyt engedett el, hogy nem tudtam volna nemet mondani. Legszívesebben visszaültem volna, hogy a lófarokba fogott hajánál fogva kényszerítsem egy szenvedélyes csókra, de nem tehettem, tudtam, hogy nem szeretné, most biztosan nem, és hűnek kellett lennem az ígéretemhez, hogy úriember leszek vele szemben.
– Kilenckor kezdődik, nyolcra ott leszek! – ragyogott fel a búbánatos képem.
– Gyere ötre, szeretettel várunk! – aztán megvárta, míg az ajtót becsapom és nagy gázzal elhajtott.

Az ajtót Júlia nyitotta ki előttem. Nagyon bízhatott bennem, mert öt órára csodásan felöltözve, ezüstszínű, ujjatlan, térdig érő kisestélyiben feszített előttem. A lábán még nem volt cipő, de már útra készen azok is ott készültek a kiruccanásra a közelben. Júlia haja ma is szexi kis vadmacskát varázsolt a nőből. A szép zöldes színű szemek barátságosan invitáltak beljebb a nő illatfelhőjének a közepébe. Zavarban voltam, nem tudtam eldönteni mi illik és mi nem ilyen helyzetben. Az ajkamon még ekkor is ott izzott a nő csókjainak emléke, de a józan eszemet megkötötte az ígéretem. Júlia két puszival üdvözölt, és mintha mi sem történt volna előző este, betessékelt a szobájába. Eszembe sem jutott megkérdezni, hol van Judit, akit a szobába lépve ott találtam a baldachinos ágyon ülve egy szál törölközőben. Az egyik oszlopnak támaszkodva keresztbe tett lábakkal játszadozott a telefonjával. Amint beléptem a szobába, a lány széles vigyorral és nevető szemekkel harsányan üdvözölt. Ledobta a telót a takaróra, majd hellyel kínált az ágy végében. Követtem a példáját, egy oszlopnak támaszkodva szembeültem vele. Judit először csak felszínes csevejjel kezdte, megköszönte a meghívást, aztán megdicsért, milyen fess vagyok. Örültem a könnyed beszélgetésnek, Júlia egyébként is kinn maradt valaminek, én meg feszélyezve éreztem magamat az előző nap történtek miatt. Egész társalgás alatt azt vártam, mikor száll le az ágyról, mikor nyílnak szét a combjai, hogy belássak a rövid kis törölköző alá. Bűnösnek is éreztem magamat a gondolataim miatt, mert ennyi idő kellett, hogy képzeletben megcsaljam Júliámat, ráadásul a saját lányával.
Judit olyan fürgén lépett le az ágyról, hogy egy sötét folt felvillanásán kívül semmit sem láthattam. Nem baj, nem vesztettem semmit, legalább nem kevertem magam kellemetlen szituációba, gondoltam. Vékony teste nem sokban különbözött az anyja alkatától, nekem tetszett, de más már azt mondta volna rá, hogy sovány gebe. Sajnos a haját sem a mamától örökölte, vállig érő, vékony szálú, vizes tincsei féloldalra fésülve várták a beigazítást. Judit átment a saját szobájába, én pedig kis időre egyedül maradtam.
A lány rekordsebességgel készült el. Pár perc alatt magára kapta a magas nyakú, zárt, fekete miniruháját és a hozzá illő fekete lapos szandált, és már libbent is vissza a Júlia szobájába. Nagyon csinos volt, még annak ellenére is, hogy a nagy hirtelen megszárított haja csak egyszerűen oldalra csatolva különösebb beavatkozás nélkül szabadon lógott a vállára. Rendkívül széles homloka és vékony arca egy okos és értelmes nő benyomását keltették és vékonysága ellenére a jóisten őt is igazi szépséggel ajándékozta meg.
– Le a kalappal, nagyon csini vagy! – hagyta el a számat egy mély sóhaj, amire Judit kipirulva elmormolt egy köszönömöt, majd visszahelyezkedett az ágyra és a magával hozott sminkfelszereléssel laza mozdulatokkal pingálta magát percről percre egyre gyönyörűbbé. Azon tűnődtem, hogy vajon Júlia hol lehet, és Judit miért pont előttem szépítkezik, mindenesetre kellemes elfoglaltságnak bizonyult a lány barátságos társasága. Kis idő múlva Júlia is megjelent. Pompásan festett, csak néhány ékszert aggatott még magára indulás előtt.
Mint kiderült, az asszony nagyon ügyes volt, délelőtt megszerezte interneten a jegyeket is, az előadás előtt meg vacsorázni vittek valami puccosabb helyre. Kicsit megilletődötten szemléltem a körülöttem zajló eseményeket. Judit jelenléte egyáltalán nem befolyásolt, annak ellenére, hogy szívesebben maradtam volna kettesben Júliával. Az zavart csak, hogy ők fizetik a színházjegyet, ők fuvaroznak, és ez bántotta a büszkeségemet. Nem így neveltek.
Kihasználtam az alkalmat, amikor Júlia az ezüst toalettjében elvonult a mosdóba, odahívtam a pincért, és nagy szívfájdalommal ugyan, de kifizettem a cekket. A havi zsebpénzem fele bánta az üzletet, de úgy éreztem, ez a helyes. A mellettem ülő Judit meghökkenve nézett, kutató pillantása és komoly arckifejezése sokkal jobban zavart, mint az, hogy megszabadultam a pénztől.
– Hogy te mekkora hülye vagy! – közölte nemes egyszerűséggel, de a kijelentése egyáltalán nem volt sértő, mert rögtön ezután barátilag megérintette a kezem.
– Szerintem ez így tisztességes! – erőltettem vigyort a kivörösödő képemre.
– Az lenne a helyes, ha jól fenéken billentenélek! – mosolyodott el a lány is.
– Ha megérdemlem… – hagytam félbe a megkezdett mondatot, mert Júlia visszaérkezett.
A nő rosszallóan megcsóválta a fejét, amikor a lánya elárulta, milyen ökörséget követtem el, de nem szólt kezdett kioktató hegyibeszédbe, elgondolkodva nézett a szemeimbe. Olyannyira lélekbe látóan tudott szemezni, hogy rendesen elszégyelltem magam, ugyanakkor volt a nézésében valami gyengédség és érzelem, ami jó jelnek számított, csak borzasztóan rámpirított annyi ember és főleg Judit előtt. Okos asszony volt, szó se róla. Egyszerűen témát váltott, megkegyelmezve az érzéseimnek az egyik pincérről kezdett halkan poénkodni, én meg nagyon hálás voltam neki.
Az előadás csodálatos volt. Az első tíz percet még nem nagyon élveztem, de aztán rá tudtam hangolódni a színjáték kissé bohókás hangulatára. A két nő között ülve kellemes bizsergéssel a testemben próbáltam összpontosítani az előadásra, időnként azonban ki- ki sandítottam valamelyik oldalra. Hol a lányok szexin keresztbetett combjait, hol a vékony pántos szandálba bújtatott, színesen rikító körömlakktól fénylő lábujjakat stíroltam. A Júlia csodálatosan feltornázott melleit és dögös dekoltázsát már nem mertem ilyen nyíltan mustrálni. A egészben mégis az volt a legkellemesebb, hogy a két nő tekintetét időnként a bőrömön éreztem.

Emelkedett hangulatban foglaltam el a helyem az anyósülésen, miután Júlia felajánlotta, hogy hazavisz. Már azon kezdtem törni a fejem, hogy milyen ürüggyel közeledjek megint Júliához, amikor Judit a hátsó ülésen megszólalt.
– Anya, engem vigyél haza elsőnek, mert rögtön bepisilek! – majd amikor vigyorogva hátrafordultam, egy cinkos kacsintással kötött velem valamilyen szövetséget. Egy pillanatra azt hittem, csak flörtölni akar, de a képére kiülő, szűnni nem akaró mosolynak valahogy egészen más jelentősége volt.
Egész úton az előadás élményeiről beszélgettünk. A csajoknak nagyon tetszett, hogy milyen feldobott lettem a színház után. Júlia komoly képpel érdeklődött minden megnyilvánulásom iránt, míg Judit élcelődött és csipkelődött velem. A hangulat remek, gondoltam még akkor is, amikor a nő leparkolta az autót a lakópark mellett és leállította a motort. Judit kipattant és “érezzétek jól magatokat!” felkiáltással elhagyta a terepet. Akkor hirtelen szöget sem ütött a fejemben a mondat jelentősége. Most kellene valami ötlettel előrukkolnom, elmélkedtem, de semmi sem jutott eszembe, csak ültem ott, mint egy szerencsétlen. Még rendesen a Júlia szemébe sem mertem nézni, mert nem akartam, hogy érezze a félszegségemet. A nő viszont felém fordult, kis idő múlva kinyújtotta a kezét és megsimogatta a tarkómat.
– Feljössz hozzám? – kérdezte, és érdeklődő tekintettel várta a válaszomat.
– Azt mondtad, nem lehet… – próbáltam erőt venni a rám törő érzelmeken, amik kivették belőlem a maradék erőt is, annyira elérzékenyültem.
– Azt mondtam, de éreztem, hogy mennyire megbántottalak, és ma azt is láttam, mennyire szeretnél megfelelni nekem. Nagyon figyelmes és kedves voltál egész este. Megérdemled, hogy másként bánjak veled. És…, és én is nagyon szeretném! – hajolt közelebb, és az ajkaink összeértek. Olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy magam is meglepődtem. Forró kezei cirógatták az arcbőrömet, amitől a vér a fejembe szállt. Csak hosszas érzelmes csók után vettem észre, hogy potyognak a könnyei.
– Mi a baj? – kérdeztem tőle ijedten.
– Semmi- semmi, csak menjünk már fel! – hallottam a mentegetőzést, amitől nem lettem okosabb, csak a sürgetése jutott el az agyamig. És tényleg, sietős lett neki. Szenvedélyesen ölelt és csókolt végig a gyalogos út alatt, amit az ajtajáig megtettünk, majd amikor bezáródott az ajtó mögöttünk határozott léptekkel ráncigált maga után a szobájába, arra sem hagyva időt, hogy a cipőmet lehúzzam, és arra sem, hogy a Judit ajtaja alatt kiszűrődő fényből következtetéseket vonjak le. Sodródtam az árral. Júlia vehemenciája teljesen meglepett, amikor felkapcsolta a világítást, hanyatt lökött az ágyon és minden teketória nélkül villámgyorsan levetkőztetett. Azt hittem, hogy most egy másik nő van előttem, mint előző este. Ez a követelőző természet nem vallott Júliára, de azért mégiscsak ráismertem, mert amikor a gatyámat is lerántotta és farkasszemet nézett a meredező péniszemmel, hozzá nem nyúlt volna, csak nevetve megjegyezte, hogy örül, hogy ilyen hatással van rám.
Rajtam lett volna a sor, hogy megszabadítsam a ruháitól, de ő hátrább lépett, kihívó mozdulatokkal megszabadult a bugyijától és felém térdelt. Éreztem, hogy az ágyéka keményen a péniszemnek préselődik, majd lassú körzésbe kezd, és menthetetlenül csúszik egyre lejjebb, hogy a makkom megtalálhassa az utat a hüvelyébe. Már- már azt hittem, pillanatok alatt benne leszek, amikor lehajolt hozzám, megcsókolt és mellém feküdve megkért: “csináld te!”. El se jutott a tudatomig, miért csinálta ezt, mert az agyam a rózsaszín felhőben úszva csak arra összpontosított, hogy együtt legyek vele és minél hamarabb bekerüljön a farkam a puncijába.
Amint elértem a célom, lomha mozgásba kezdtem. Emlékeztem az előző estére, Júlia milyen mozdulatokkal hozta a tudtomra, hogy lassan szereti, és ennek a lassúságnak ma is meglett az eredménye. A nő átment tökéletes passzivitásba és szétrakott végtagokkal egyszerűen csak hagyta, hogy keféljem. Én persze bevetettem mindent, a melleit kiszabadítva beszoptam a kemény bimbókat, a kezemmel meg próbáltam a feneke alá nyúlni, de ez utóbbit megakadályozta. Csodáltam őt, nemcsak a szépsége miatt, hanem a szexben tanúsított magatartása miatt is. Mozdulatlansága ellenére képes volt egész aktus alatt a szemeimbe bámulni. Úgy éreztem, mintha nem is a farkammal lenne közvetlen kapcsolatban, hanem az egész bensőmmel. Rendkívül hosszúra tudta így nyújtani az aktust, az sem zavarta, hogy az orromról időnként a testére cseppen egy- egy kövér izzadtságcsepp. Még csókokra sem tellett a szex ideje alatt, nagyon elgondolkodtató volt a tétlensége. Olvastam valahol, hogy ha a nő behunyja a szemét szex közben, akkor az azt jelentheti, hogy másvalakire gondol. Bár soha nem értettem egyet ezzel az okfejtéssel, most mégis meghatott az asszony átható tekintete.
Már zsibbadt a karom, fáradtan tartottam magam a nő felett, mire végre elérkezett a beteljesedés ideje. Szívesen váltottam volna más pozícióra, de ismerve a nő hozzáállását igyekeztem kiélvezni a misszionárius póz minden lehetőségét. Azelőtt csak két lánnyal feküdtem le, és abból is az egyikkel csak egyszer, így meg kellett állapítanom, milyen mérhetetlenül más a helyzet Júliával. A tétlensége ellenére nagyon tudtam élvezni minden rezdülését, oda tudtam figyelni az egyre szaporodó lélegzetvételeire, a nyakán kidagadó erek lüktetésére. A beszédes szemei meg mindent elmondtak a teste helyett.
Lassan vált a nő puncija egyre szűkebbé, míg végre megfeszült a teste és az orgazmus hullámokban jelentkező összehúzódásai kellemes érzésekkel töltöttek el és engem is élvezésre kényszerítettek. Óvatosan ráfeküdtem a nőre és kábultan próbáltam pihenni, amikor Júlia szorosan átkarolt és a számat kereste, hogy kiszáradt ajkaival megcsókolhasson. A nyelve vadul tolakodott a számba, az asszonyi kezek pedig lágyan simogatták végig a gerincemet. Kedvem lett volna ismét mozogni, de néhány mozdulat után rájöttem, hogy annyira nedvesek vagyunk, hogy nem jön össze a következő együttlét. Júlia nevetett a próbálkozásomon, aztán maga mellé fektetett, a mellkasomra hajtotta a fejét, fél oldalról a combját is keresztbe rakva rajtam csendesen szuszogott mellettem. Lenézve láttam, hogy a hosszú hajának vastag tincseivel megpróbálja letakarni a még mindig kemény péniszem. Nem értettem a dolog lényegét, de a hajszálak cirógatása jól esett.
– Hány éves vagy, megkérdezhetem? – kíváncsiskodtam kisebb lazítás után.
– No várjunk csak! Ha te vagy tizenkilenc, akkor…. akkor én háromszor annyi, mínusz három. – válaszolva mosolyogva.
– ötvennégy? – hüledeztem, mert nem akartam elhinni, amit a nő mond.
– Bizony, velem már nem nagyon dicsekedhetsz a barátaidnak. – mulatott a meghökkent ábrázatomon.
– A hajad értem, hogy ilyen szép, de az alakod nem tudom, kitől örökölted. A bőröd meg kész szemfényvesztés…
– Ne tudd meg, mennyi drága krémet kellett eddig magamra kennem és mennyit kellett futkároznom a parkban, hogy még most is ilyen legyek! – csípett belém játékosan, hogy felébredjek az ámulatomból.
– Gyönyörű vagy! – hízelegtem az arcát simogatva.
– Sokáig én is olyan vékony voltam, mint a Judit, csak az utóbbi öt évben felszedtem vagy hét kilót és kipárnázódtam egy picit.
– A melleid a legszebbek a világon!
– Tévedsz, az csak szilikon. Még a férjem csináltatta, magam sem értem, hogy mentem bele, talán ezzel akartam a tönkrement házasságunkat megmenteni. – világosított fel a tényekről.
– Nekem teljesen természetesnek tűntek! – és hogy bizonyosságot szerezzek, megmarkoltam a Júlia mellét, ami most is feszesen töltötte meg a tenyerem. Júlia szerette a mellei érintését. Érdekes módon most becsukta a szemeit és úgy fogadta a simogatásomat. Persze pár perc után már nem elégedtem meg ennyivel, és kibontakozva a nő öleléséből ismét akcióra készültem. A nyakra és a vállakra adott csókok megtették a hatásukat, a nő kedvesen viszonozta a kezdeményezésemet. Már túl voltam a melleken és a ruhát még lejjebb húzva elértem a köldököt, amikor ismét falba ütköztem. Júlia gyengéden, de határozottan értésemre adta, hogy nem szeretné, hogy tovább haladjak. Csalódottan vettem tudomásul, hogy ma sem puszilhatom meg a combjai között, de nem mutattam ki, hogy bántana a dolog, még hevesebben tértem vissza a csodálatosan ringatózó melleihez.
– Ne haragudj, de fáradt vagyok, aludnál most velem! – kérdezte kedvesen, aminek illett eleget tennem. Nem állt szándékomban az akaratomat ráerőszakolni. Sokkal jobban beleszerettem, mintsem hogy szexuális játékszerként tekintsek rá és az örömszerzésnek ez is egy módja volt, nem fizikai, hanem érzelmi szinten. Júlia kedvesen mosolyogva terült el ismét a mellkasomon, majd lehunyt szemmel próbált elaludni.
– Holnap is lehetünk együtt? – kérdeztem kicsit félve a választól.
– Holnap nem jó, most két- három napig dolgom van, megkérlek, hogy addig ne keress. Utána megígérem, hogy én foglak hívni, rendben? – simított végig a szőrös mellkasomon.
– Rendben. – egyeztem bele és elgondolkodva simogattam a nő hátát.
– Azt tudod, hogy nagyon fogsz nekem hiányozni? – próbáltam kimutatni az iránta táplált érzéseimet, amire a nő felnézett, mélyen a szemembe fúrta zöldes színű szemeinek ragyogó pillantását.
– Ha szexet akarsz, azt megkaphatod tőlem, de ne szeress belém. OK? Csak csalódás érne!
– Tudod, hogy azt nem én irányítom…, csak nem értem miért tiltakozol ellene. Már így is sokkal többet kapok tőled, mint amit reméltem, miért ne szerethetnélek, vagy udvarolhatnék neked? – kerestem a megfelelő szavakat.
– Nem is kell értened! Szerintem rám unsz hamarosan, udvarolni meg inkább a lányomnak kellene, úgyis nagyon tetszel neki.
– Komolyan? Nem is értem, hogy miért nem haragszik a kettőnk közötti kapcsolatért. Más már kikaparta volna a szememet, ő meg annyira aranyos és kedves. Rád unni meg nem is lehet, állandóan kívánlak!
– Azt látom, te aztán nem vagy szégyenlős! – birizgált meg kuncogva egy hajtinccsel a fitymaféknél, amitől összerándultam.
– És te mért vagy? – próbáltam a könyökénél fogva a kezét a farkamra tolni, de elhárította.
– Így neveltek! – hangzott az egyszerű válasz.
– Nem mersz hozzáérni? – erőltettem tovább, hátha mégis elérek valamit.
– Nem akarok! Tudom, hogy nagyon konzervatív vagyok, de nem megyek bele olyan dolgokba, amit nem szeretnék. Nem azért, mert utálom, csak valahogy alantasnak érzem.
– Szerintem nincs ebben semmi szégyenletes, sőt, minél többet adsz, annál közelebb érezhetnélek magamhoz.
– Ezért szeretnél ott is megcsókolni?
– Ezért is! Meg azért is, mert kíváncsi vagyok, meg azért, mert akkor jobban figyelhetnék a testedre, minden apró mozdulatodra. Meg azért is, mert az teljesen másfajta örömet okoz, mint a hagyományos szex. És főleg azért mert kényeztetni szeretnélek,semmit sem kellene tenned, csak elengedned magad és az érzésekre figyelned.
– És gondolom, várnád a viszonzást… – tételezte fel óvatosan a tényállást.
– Nem- nem várom el tőled. Amúgy is, ha jól értelmeztem a mimikádból, zavar a sperma illata.
– De jó megfigyelő vagy! Nagyon fintorogtam tegnap este?
– Csak egy kicsit, de mért nem szóltál, ha undorodsz tőle? – kérdeztem az ujjaimmal az ajkát megsimogatva, amire ujjszopással és gyengéd harapással válaszolt. Magamban elkönyveltem, hogy ebből soha de soha nem lehet már egy jó szopás, de nem nagyon vettem fel. A remény továbbra is ott élt bennem.
– Nem akartam csalódást okozni, mikor te olyan édesen bántál velem.
– És miért vagy még mindig ruhában?
– Mert azt hiszem, hogy így megőrizhetem a méltóságomat, vagyis ami még megmaradt belőle. – nevetett fel.
– Ennyire lealacsonyítónak tartod a kapcsolatunkat? – kérdeztem keserűen.
– Jaj dehogy, de vedd úgy, hogy ez csupán szex, és semmi több.
Borzasztóan hangzott, és éreztem ugyan, hogy nem mondja ki a teljes igazságot, azért a lelkem mélyén nagyon bántott. Nem is hittem el, hogy tényleg csak ennyi lenne, puszta szex.
Hallgatásba burkolózva szenderedtünk el, én magam még sokáig emésztettem a hallottakat. Reggel korán Júlia beültetet az autóba, hogy hazavigyen. Boldog mosolyt láttam az arcán és végtelenül kedves volt velem. Tehát mégsem csak a szex, ami miatt most itt lehetek, könyveltem el magamban. Kiértünk az ismerős területről és Júlia egy mellékutcában leparkolt. Mindig csodáltam, milyen jól vezet, dinamikusan és mégis olyan harmonikusan, hogy öröm volt mellette ringani az Audi anyósülésén.
– Vezetsz? – kérdezte, és válaszra sem várva kiszállt az autóból, hogy helyet cserélhessen velem. Mi volt ez, ha nem a szeretetének a bizonyítéka. Tudta, hogy van jogsim, és még nagyon friss, és azt is látta, hogy mennyire tetszik az autó, hiszen annak sokszor adtam hangot. Az asszony tehát saját magát cáfolta meg a kedveskedésével.
Félve indultam el a számomra ismeretlen meseautóval, Júlia meg oldalról nézve sugárzó tekintettel biztatott. Nem is tudtam, melyiknek örüljek jobban, a vezetésnek, vagy a nő odaadó figyelmességének. Még mindig ugyanaz az ezüstszínű ruha volt rajta, mint az este. Kissé gyűrötten is remekül állt rajta. A haját megviselte az éjszakai móka, de a borzasságtól csak még szexibb vadmacskaként feszített mellettem. Két váltás között átnyúltam az anyósülésre, és picit feljebb húztam a ruha szélét a combjain, amire ő látszólagos haraggal megdorgált kicsit, de nem igazította vissza, látni engedte hosszú combjait. Kiirányított valami ritkábban lakott területre, hogy nyugodtan gyakoroljam a vezetést, majd leparkoltatott egy bekötőúton, hogy halaszthatatlanul meg akar csókolni. Naivan azt hittem, hogy másról is lehet szó, a csőrözés alatt bátran simogattam végig a combjait. Júliában azonban tényleg csak a csók igénye volt meg, mert megint nem engedte, hogy megérintsem a punciját. Azt sem tudtam, van-e rajta bugyi, mert amikor reggel elindultunk, nem vettem észre, hogy magára vett-e valamit.

Hat hét telt el azzal, hogy Júlia minden hét keddjén eltűnt két- három napra. Először rosszul esett, hogy nem mondja el, hova megy, de aztán a második hét után a könyökhajlatban keletkezett hatalmas kék foltból kezdtem levonni a következtetéseket. Nekem csak annyit mondott, hogy vérvételen volt, és elszúrták a vénáját, de este a kivilágított szobában szeretkezés közben észrevettem, hogy a másik karján is megtalálhatóak a szúrások nyomai. Világossá vált, hogy valami nincs rendben. Hirtelen eszembe jutottak a hűtőszekrényben látott gyógyszerek, de amikor rákérdeztem, megkerülte a választ, és csak annyit mondott, hogy cukorbeteg. Tényleg elég furcsa volt az étkezése, hát nem kérdőjeleztem meg az igazmondását, ő meg ügyesen tudott terelni, eloszlatni az aggodalmamat.

Szóval hat hete találkozgattunk kisebb kihagyásokkal. Júlia csodálatos nő volt. Nagyszerű partnernek bizonyult mindenben. Eleinte féltem, hogy a korkülönbség problémákat fog okozni, de a nő könnyedén kezelte a helyzetet, ha kellett, elnézően terelgetett a helyes út felé, egyáltalán nem éreztette velem, hogy anyáskodna felettem. Egész augusztusban elhalmozott a kedvességével, nappal kirándulni vitt, esténként összebújt velem. Még a főiskolai előkészületekben is aktívan kivette a részét, hiába mondtam, hogy nem szükséges. Zavart, hogy annyit költött rám és fuvarozott mindenhova, még akkor is, ha én vezethettem. Mondtam is neki, hogy nem vagyok én egy dzsigoló, aki pénzéért van vele, de csak nevetett és még több figyelmességgel igyekezett a kedvemre tenni. Nagyon beleszerettem, és úgy éreztem, ő is mély érzelmeket táplál irántam. Egyetlen dolog aggasztott nagyon, többször is előfordult, hogy rosszullétre panaszkodott. Igyekezett mindig elbagatellizálni a helyzetet, de egy idő után megértettem, hogy sokkal nagyobb lehet a baj, mint amekkorának beállítani igyekezett.
Nagyanyám csak annyit tudott az egészből, hogy egy lányhoz járok, nem nagyon firtatta a dolgokat. Azt mondta megbízik bennem és le lehetett olvasni az arcáról, hogy örül a képemre kiülő vigyornak és a sugárzó boldogságomnak. Meg sem próbált lebeszélni az éjszakázásokról vagy az egész napos csavargásokról, sőt segített az anyagi kiadásaimat fedezni valamelyest. Cserébe persze hétköznapokon, amikor otthon maradtam, szívesen segítettem bármiben.
Aztán jött a hidegzuhany. Egyik keddi napon kórházba kísértem az öreglányt, amikor véletlenül megláttam Júliámat bemenni az onkológiára. Alig bírtam kivárni, hogy valamilyen ürüggyel utána mehessek, de már csak a folyosó végéről figyelhettem, hogy belép a kemoterápias kezelőbe. Megdöbbentem. Végiggondoltam a korábbi tapasztalataimat és levontam a konzekvenciát, hogy a barátnőm valószínűleg daganatos beteg. Magamba szakadva siettem el az épületből, hogy ne találkozhassunk össze. Nem tudom miért menekültem. Nem szerettem volna, hogy rájöjjön, tudom mitől vannak a rosszullétek. Nem értettem, miért titkolja előttem, de két napom maradt a dologra, hogy megemésszem. Először kétségbe estem, aztán azzal kezdtem vigasztalni magam, hogy nem lehet akkora a baj, különben szólna róla. Mindenesetre az általam elképzelt diagnózis borzasztó képet vetített előre.
Rettenetesen megviselt a tudat, hogy el fogom veszíteni, és talán pont ezért kezdtem titkolva a felismerést, napról napra romantikusabban közeledni hozzá, amire ő kislányosan bújós szeretettel, esténként meg hatalmas szexuális éhséggel válaszolt. Persze a szégyenlősségéből, a puritán hozzáállásából és az aktus alatti passzivitásából mit sem engedett, mégis gyönyörűvé és felejthetetlené varázsolta az együttléteinket. Nagyon igyekeztem érzelmi vonalon minél közelebb kerülni hozzá, ami egyáltalán nem esett nehezemre, hiszen rajongva szerettem, ő meg nyíltan felvállalt, és akárhová mentünk, nem rejtette véka alá, hogy hozzá tartozom.
Judit sokszor töltötte velünk az idejét, főleg hétvégenként még a kiruccanásainkra is elkísért. Nem tudtam rá közömbösen nézni, mert egyrészt bejött nekem, másrészt ott motoszkáltak a fülemben Júlia szavai, hogy tetszem a lányának. Nagyon vigyáztam, hogy soha, egyetlen jelét sem adjam, hogy ez az érzés kölcsönös. Véletlenül sem akartam megbántani Júliámat. A lány nyolc centiméterrel és három évvel felettem még csak a második évet kezdte a kertészeti egyetemen. Júlia egyszer elvitt a családi vállalkozásba és örömmel mutatta, Judit milyen szépen működteti a céget, mert ő maga hónapokkal ezelőtt visszavonult a munkától és a lányára hagyta a további igazgatást. Tényleg tetszett, ugyanakkor sajnáltam is Juditot, hogy iskola mellett még egy ekkora munkát is a nyakába kell vennie. Csodáltam is az erejét, elszántságát és a rendíthetetlen kitartását. Annál is inkább jólesett, ha ő is velünk volt, mert nemcsak felnéztem rá, de jó volt látni, ahogyan annyi gond mellett mosolyogni tud.
A lány szinte testvéri szeretettel volt irántam. Folyton rajtam lógott, ha velünk tudta tölteni az idejét. Meglepett, mennyire közvetlen, mennyire kitárulkozó és őszinte velem. Sokszor kaptam azon magam, hogy olyan dolgokról beszélgetünk, amit nem árultam volna el azelőtt senkinek. Megértő volt és közlékeny. Nyugodtan adott hangot a véleményének, ugyanakkor tudott bocsánatot kérni, ha úgy érezte, hogy valamelyik tréfájával megsértett, mert viccelődni azt nagyon szeretett. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy teljesen természetesnek vette, hogy fehérneműre vetkőzzön előttem egy- egy átöltözés alkalmával, engem meg evett érte a fene. Nehezemre esett vigyázni a kezeimre és kordában tartani a képzeletemet, ő meg legtöbbször érzésem szerint szándékosan provokált, belement minden hülyeségbe, birkózott velem és a legnagyobb természetességgel osztott puszikat Júlia előtt is, ha úgy volt kedve.

Imádtam a csajokkal lenni. Egyedül arra kellett vigyáznom, hogy a Júliával folytatott intimitás ne zavarja Juditot. Látszólag azonban ez nem okozott neki fejfájást,, vagy csak remekül palástolta. Próbáltam kihúzni a lányból is a Júlia betegségéről dolgokat, de azon kívül, hogy hárított, bánatos képpel küldött az anyjához információkért. Szeptemberben megkezdődött az iskola és a nappali kiruccanások törvényszerűen megcsappantak, ugyanakkor Júlia többször jött értem és vitt el ebédelni az előadások közötti szünetben, vagy hatalmas szendvicsekkel megrakodva várt az autóban az egyetem közelében. Ahogy egyre közelebb éreztem magamhoz Júliát, ő annál többször került elő már hétközben. Sokszor látszott a karikás szemein és a nyúzott ábrázatán, hogy nem érzi magát valami fényesen, de azért jött rendíthetetlenül. Hányszor gondoltam végig magamban, hogy szánalmat kellene érezzek, de nem éreztem csak féltést és meghittséget a közelében.

Szeptember közepe felé egy péntek estén vidáman érkeztem a kedvesemhez. Judit nyitott ajtót. Aggodalmas képpel engedett be, s már az ajtóban figyelmeztetett, hogy az anyja rosszul érzi magát. Júlia tényleg az ágyat nyomta. Sápadtan, beesett szemekkel pislogott a magára húzott takaró alól. Rémülten léptem közelebb, hogy csókkal üdvözöljem és mellé ültem.
– Csak egy kis hasfájás! – mosolygott a képembe, majd mentegetőzött, hogy ma nem lenne alkalmas társaság nekem. Én persze igyekeztem meggyőzni az ellenkezőjéről, de a nő hajthatatlan volt.
– Vidd el Juditit moziba, én meg alszom egyet! – mondta határozottan, majd magához húzott egy csókra.
– Holnapra jobban leszek! – tette hozzá.
– Remélem is, mert terveim vannak veled! – vigyorogtam kényszeredetten, és legbelül mélységes szomorúság töltött el.

Kétségek között húztam be magam után az ajtót, hogy bemenjek Judithoz, aki az ágyán maga alá húzott lábakkal ült és bámult a semmibe. Fátyolos szemekkel nézett rám, helyet kínálva maga mellett.
– Azt mondta, vigyelek moziba. – egyszerűsítettem a jövetelem okát.
– Nincs hozzá nagy kedvem, de talán jót tenne. – vonta meg a lány a vállát, viszont meg sem mozdult, nekem kellett belecsípnem a karjába, hogy mozduljon meg végre.
– Öltözz ki szépen, dicsekedni akarok veled! – ütöttem egy kicsit a fenekére amíg leszállt az ágyról, mire visszafordult és szemrebbenés nélkül közölte:
– Ahová pacsi, oda puszi!
Fülig vörösödtem, de próbáltam állni a tekintetét. A szemeiben valami furcsa csillogás jelent meg, amitől libabőrös lettem. Judit odalépett a szekrényéhez és elkezdett keresgélni. Kivett egy-egy ruhadarabot, magához mérte, majd visszatette és keresett tovább, mígnem egy szexi kis piros miniruhát ki nem dobott mellém az ágyra, aztán ott landolt mellettem egy fekete harisnyanadrág és egy fekete boleró is. Úgy kezdett átöltözni, mintha jelen sem lennék, lazán dobálta le magáról a ruhákat, hogy fehérneműben mellém ülve magára húzza a harisnyáját. Elbűvölten néztem, már a keskeny tanga látványa is kiverte nálam a biztosítékot, hát még azok a lassú és érzéki mozdulatok, ahogyan az átlátszó nylont a combjaira simította. Tudta mit csinál, éreztem, hogy játszik velem, csak nem tudtam mitévő legyek. Maradtam hát a jófiú és igyekeztem megelégedni a látvánnyal, miközben a lány többször is rám vigyorgott csodaszép barna szemeivel. Judit addig merészkedett, hogy a melltartóját is felém fordulva cserélte le, kicsit féloldalról jól kivehetően rajzolódtak ki a pici mellei, de a kicsinységük ellenére is bizsergést okoztak a testemben. Beállt a merevedésem és muszáj volt megigazítani a nadrágban a péniszem, aztán felhúzott lábakkal palástoltam a kidudorodó csomagot. Bármennyire próbáltam közömbösnek látszani, a lány észrevette a mozdulatomat. Eljátszotta, hogy nem tetszik a cseredarab, ezért azt is ledobta, és iszonyatos hosszú ideig válogatott félmeztelen, húzta az időt szerintem. Egy örökkévalóságnak tűnt, hogy elkészüljön végre. Már csak egyvalami hiányzott, hogy ott álljon előttem útra készen. Szándékosan választott szerintem piros platform cipőt, hogy kihúzva magamat is csak a válláig értem. Nem tudtam, hogy bosszút akar állni valamiért, vagy csak tetszeni akar a szívdöglesztő szerelésben, viszont az arcán megjelenő elbűvölő mosoly az utóbbit valószínűsítette.
Én vezettem az Audit és királynak éreztem magam a lány mellett, mint ahogyan Júlia mellett is az utóbbi időben. Judit kicsit visszafogott a kihívó viselkedésből, kiszállva az autóból belém karolt, úgy tipegett mellettem a pláza világos kőpadlóján. Egyfolytában magunkon éreztem mindenki méregető pillantásait. Bántott is, hogy Juditot annyi férfi bámulta meg, másrészt meg büszke voltam, hogy egy oltárian szexi nő van velem és már nem is bosszantottak annyira az irigy tekintetek.
Jobb híján valami krimit sikerült találnunk. Judit nagy terpeszben lecsúszott az ülésen, hosszú combjai miatt úgy helyezkedett, hogy a lába az enyémhez simult, a ruhája meg felcsúszott és simán láthattam a bugyi mintáját a harisnyán keresztül a szeméremdombja magasságában. Egy újabb szándékos provokáció, gondoltam és félve néztem körbe a majdnem üres teremben, hány tanúja van a lány cselekedetének, de a tátongó, üres sorokban nem volt senki a közelünkben. Igyekeztem is kigyönyörködni magam addig, amíg le nem kapcsolták a világítást és meg nem kezdődött a film. Rögtön egy félelmetes jelenettel indult a cselekmény, a lány meg kihasználta az alkalmat és hozzám hajolt, kezét a combomra tette. Éreztem a melegségét, éreztem, hogy szétárad bennem az elfojtott vágy és nem tudtam ellenállni a rohamosan bekövetkező merevedésnek. Júliára próbáltam koncentrálni, de valahol elvesztem a nő iránt érzett szeretetem és a testemet égető szenvedély között. Judit meg rájátszott azzal, hogy simogatta a combom belső felét. Falra tudtam volna mászni, a golyóim mocorogtam odalenn, de meg sem próbáltam leállítani a kisasszony áldásos szeretgetését.
Nem bántam volna, ha napokig tart a film, de egyszer mindennek vége szakad. A lány is nehezen vette tudomásul, hogy az előadásnak már vége van. Nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem, és a keze az enyémben is ragadt. Egyikünk sem akarta elengedni a másikét, hát kézen fogva sétáltunk az autóig szótlanul, egymásra mosolyogva. Csak a kocsiban kezdett el ismét játszani a kishölgy, hogy most ő vezet, és nem várta meg, amíg kiszállok, átmászott az ölembe. Jókat nevettünk, hülyéskedtünk hazafelé menet. Kényelmetlen volt, hogy rajtam ülve vezetett, alig láttam valamit féloldalt ülve, beleszólni a vezetésbe meg esélyem sem volt, de a közelségét nagyon élveztem. Bohóckodott egyfolytában, megnevettetett és persze a csípőjébe kapaszkodtam, mert nem tudtam hová tenni a kezeimet. A vékonyka derekát szinte a két kezemmel átértem. Súlytalannak éreztem volna, ha a csontjai kicsit jobban ki lettek volna párnázva, de így is csodálatos és izgalmas volt a közelsége. Nem hajtott le a garázsba, az épületsor melletti parkolóban állt meg egy lámpa alatt. Leállította az autót, de eszébe sem jutott kiszállni, amennyire tőle tellett, féloldalt fordult és magához ölelt. A csendben a lány jókedve átment komoly összeborulásba és talán ez váltotta ki, hogy a szipogása mögött némán sírva potyogni kezdenek a könnyei. Megsajnáltam, beletúrtam a vékonyszálú hajába és már csak egy hajszál választott el attól, hogy megcsókoljam.
– Olyan nehéz ez az egész! – sírta el magát, és én nem tudtam mire gondolni, csak a Júlia betegségére és arra, hogy ez a lány egyedül viseli a lelki terhet és a fizikait is. Nem kellett kimondania, mire gondol, anélkül is tudtam, és jobbnak láttam csendben maradni és simogatással nyugtatgatni.
Pár perc után Judit megnyugodni látszott. Óvatosan csúsztam lejjebb az ülésen, mert nagyon törték a combom az ülőgumói. Tornász ügyességgel emelte át az egyik bokáját a fejem felett, hogy ledobva a cipőit szemből az ölembe ülve a kormánynak dőljön.
– Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! – suttogta a szemeit törölgetve, mikor meglátta a sápadt képem.
– Semmi baj, legalább kiengedted kicsit a fáradt gőzt. – simogattam meg a derekát és próbáltam minél meggyőzőbben mosolyogni.
– Nincs elkenődve a festékem?
– Egy kicsit…. kicsit kurvás, de igazán jól áll! Tetszik nekem, ugyanúgy mint a szerelésed. – kezdtem ugratni, hogy felvidítsam.
– Kurvás vagyok? Na ne mond. Mennyit fizetsz egy menetért? – Judit tréfásan kíváncsi arckifejezéssel csúsztatta végig a csípőjét az ölemben, amitől beindult a vérkeringésem és a fejemből a vér a farkamba vándorolt.
– Amennyit csak kérsz. – válaszoltam összerándulva a farkamon végigszánkózó női ágyék érintésétől. Még szerencse, hogy a köztünk lévő ruha megakadályozta a továbbhaladást.
– Csak egy életre vagyok kapható, kevesebbel nem érem be. – hangzott a komoly és félreérthetetlen mondat Judit szájából egy mély sóhaj kíséretében. Aztán visszaborult a vállamra, forró arcát a nyakamhoz szorította és ágyékával a farkamra nehezedett.
– Erényességből jeles, ez is egy olyan dolog, amiért nagyon- nagyon tisztellek.
– Csak tisztelsz? Nem úgy érzem odalenn… – búgta a fülembe kedvesen, de már nem tett semmi többet a folytatásért, csak átkarolt és magához szorított.
– Nem tudtam, mit feleljek. Nem akartam belemenni semmibe, hát csak viszonoztam az ölelését és hallgattunk sokáig összeborulva.
Mivel már ősz volt, a hűvös éjszaka miatt nem maradhattunk kint sokáig. Judit két szeretetteljes, de testvéries puszi kíséretében leszállt rólam, kinevette a dudorodó nadrágom, azután hazaküldött az Audival, hogy másnap délben majd azzal mehessek vissza hozzájuk. Rosszul esett elengedni. Még sokáig néztem utána, ahogyan a magas sarkú cipőben eltipegett a bejáratig, aztán eltűnt a szemeim elől.

Be voltam szarva, hogy nézek majd a lányok szemébe az előző esti flörtölés miatt, ezért két szál rózsával érkeztem ebéd után. Törtem a fejem, hogy illik-e Juditnak is virágot adni, aztán úgy döntöttem, hogy igen. A rózsáknak köszönhetően és Judit diszkréciója miatt nem került sor semmilyen szemrehányásra. Hála az égnek, Júlia jobban lett. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megbizonyosodtam, hogy egy egyszerű gyomorrontás miatt volt az előző napi ijedelem. Júlia még meg is dicsért, hogy a lányára is gondoltam a virággal, és mosolyogva végignézte, hogy Judit két puszi után a nyakamba csimpaszkodva, hosszú másodpercekig ölelkezve fejezte ki a köszönetét. A lányban látszólag semmilyen szégyenérzetet nem okozott az előző esti kacérkodás.
Újabb két örömteli hét telt el a lányokkal. A tanuláson kívül szinte semmire sem volt gondom, mert Júlia és a nagyanyám rendívül figyelmes és odaadó háziasszonyok voltak, nekem csak a tanulásra kellett összpontosítanom. Judit egyik nap nevetve újságolta, hogy Vera néni, vagyis a nagyanyám azt hiszi, hogy vele járok. Az egész abból indult ki, hogy a szomszédjában lakó lány a Judit évfolyamtársa volt, és meglátott minket a mozizás estéjén. Na és beindult a pletyka a házban, viszont Judit sejtelmes mosollyal közölte, hogy meghagyta a lányt abban a hitben, hogy igaz, amit gondol. Nem győztem csodálni a lojalitását. Tudtam, hogy kedvel, de kérnem sem kellett, hogy felvállaljon ilyen kellemetlenségeket. Júlia mosolyogva megtetézte még azzal a dolgot, hogy kijelentette, többet kellene kettesben elmennem Judittal valahova. A lánya erre elpirult, jómagam meg belesápadtam az ötletébe.

Júlia azon a héten nem tűnt el, mint korábban, viszont még hétfőn közölte velem, hogy csütörtökön, a születésnapomon orvoshoz kell mennie. Láttam rajta, hogy aggódik, és hiába palástolja a félelmét, egyre jobban megviseli a várakozás. Olyankor bevetettem a bújós, kisfiús énem, és legtöbbször sikerült is jobb kedvre hangolni. A kapcsolat elején még azt hittem, hogy a nő csak kedvel engem, de az idő múlásával egyre szilárdabb lett a meggyőződésem, hogy amit irántam érez az több egyszerű szeretetnél.
A sors fintora, hogy majdnem egy napon születtünk. Október hónap első napjára volt a Júlia születésnapja a jogosítványára bejegyezve, nekem meg csak a másodika jutott. Judit már jó előre szólt, hogy figyeljek a szerdára, mert elgondolása szerint együtt lephetnénk meg az anyját valami ajándékkal. Én a magam részéről egy nem túl előkelő festménnyel készültem, amiért haza kellett volna utaznom apámhoz. Judit nagylelkűen felajánlotta, hogy elfuvaroz a saját kocsijával. Csak az időpont volt kérdéses, hajnalban kellett indulnunk, hogy megjárjuk a közel háromszáz kilométeres távolságot, és az időnket csak szerda reggelre sikerült összeegyeztetnünk. Ráadásul mindkettőnknek vissza kellett érnünk időben, mert nem illett rögtön az év elején kimaradozni az egyetemről.
Mikor hétfő este tíz óra magasságában egy rövid összebújás után hazaindultam, Júlia meg is jegyezte, hogy gyanús vagyok, hogy még a szex sem kellett. Nemsokkal azelőtt Judit szólt neki, hogy másnap reggel korán dolga lesz, és ebből a két dologból mintha valamit összerakott volna az asszony a fejében. Nem marasztalt, csak magában mosolyogva átöltözött és hazavitt. Olyan érzésem volt, mintha a lelkembe látna.
Másnap hajnali háromkor Judit jött értem a kocsijával. Óaranymetál Peugeot-ja csodásan ragyogott a lámpafényben. A cabrio teteje fel volt húzva a reggeli hidegben, de még így is elegánsan, nőiesen gurult be előttem a parkolóba. Be akartam ülni az anyósülésre, de a lány macskaügyességgel pattant át a kormány mögül, így majdnem az ölébe ültem.
– Mit csinálsz? – kérdeztem, mert azt hittem, megint csak a magakellető stílusában akar valamit elérni. Pedig a mozizás óta nem fordult elő vele, felhagyott a csábítgatásommal.
– Semmit, azt gondoltam te vezetsz, de ha az ölembe akarsz ülni, akkor csak tessék! – tárta szét a meztelen karjait. Egy vékony, kék-fehér csíkos, combközépig érő pólóruha volt rajta, alatta meg virágmintás melltartó és bugyi, mintha csak strandra készülne az októberi hidegben. Eszembe sem jutott volna, hogy a lány törékenynek látszó combjaira üljek, hát megtorpanva fintorogtam, kifejezve a nemtetszésemet. Kis ideig nem történt semmi. Judit elgondolkodva nézett, én meg megkerültem az ajtót és a volán mögé ültem. Ügyetlenül indultam az ismeretlen autóval. Teljesen el voltam foglalva a gépészkedéssel és a gondolataimmal. Addig teljesen világos volt, hogy Judit is mint Júlia, örömet akarnak szerezni azzal, hogy átengedik az autót. Meg is hatott a lányok kedvessége, csak nem tudtam, mivel viszonozhatnám. Juditnak főleg nem volt mivel meghálálnom a felém irányuló szeretetét. Júliával minden egyszerűbb volt ezen a téren.
– Ugye nem kell bocsánatot kérnem? – zökkentett ki útitársam a merengésből.
– Jaj dehogy, csak annyira közvetlen vagy, hogy nem szeretnék valami őrültségbe bonyolódni. Tudod, hogy anyukádat szeretem. – akartam indokolni a felháborodásom okát.
– Mit jelent nálad az, hogy túl közvetlen vagyok? – kérdezte kíváncsian.
– Azt, hogy a kettőnk közötti kapcsolat inkább erotikus, mint baráti, húzod az idegeimet és állandóan kétértelmű dolgokba viszel bele. – fakadtam ki.
Judit kicsit szomorkásan lesütötte a szemét és hallgatott. Talán a szavakat kereste, de biztos voltam benne, hogy mélyen elgondolkodott.
– Jól van, ne haragudj, tudod, hogy nagyon csíplek, csak bosszant, hogy nem tudom, mit akarsz elérni ezzel a provokatív viselkedéseddel. – próbáltam engesztelni, miután percekig hallgatott.
– Semmit…. csak tudod, nekem sosem volt testvérem, veled viszont minden olyan más. Azt hittem, hogy sokkal többet megtehetek, mint egy egyszerű baráti kapcsolatban és úgy éreztem, te is partner vagy. Tévedtem.
– Nem tévedtél, nekem sokat jelentesz! Nem tudom, milyen egy testvér, de én is sokkal többet megengedek magamnak veled szemben. Nem lenne ezzel semmi baj, csak én elsősorban nőnek nézlek, ráadásul nagyon szép vagy és tetszel. – magyarázkodtam, pedig éreztem, hogy ettől azért sokkal több van a dologban, amit nem akartam még magamnak sem beismerni. Pillanatnyilag az volt a fontos, hogy véletlenül se veszítsem el a bizalmát és titkon reméltem, hogy minden változatlan marad közöttünk. Nyomatékképpen átnyúltam és megsimogattam az arcát.
– Tulajdonképpen nem is értem, miért nincs senkid. Szerintem nagyon csini vagy! –tereltem a szót másra.
– Tehetek én róla, hogy elkerülnek a pasik? Csak a bunkók keresik a társaságomat! – fakadt ki végre.
– Talán azért van, mert túl elfoglalt vagy. Mióta ismerlek, látom, hogy nem jársz el sehova, maximum a kis szöszi barátnődhöz egy kis dumcsizásra. Hogy akarsz így ismerkedni? Jó, tudom, hogy dolgozol és tanulsz is egyszerre, de néha rád férne egy kis buli.
– Nem hagyhatom a céget, ilyen esélyem talán soha nem lenne az életben, a suli meg pont azért kell, hogy folyamatosan fejlődjek. – mondta határozottan, és én maximálisan egyetértettem vele ebben az ügyben.
– Tudod mi számíthat még? A megjelenésed. Mindig olyan előkelő, úrilányos vagy, de nem is ez a probléma, hanem az elegancia mögött rejtőzködik egy igényes kis vadmacska, és a fiúk félnek az olyan nőktől, akiket úgy gondolják, hogy nem tudnának mindenben kielégíteni. – tereltem a szót másik irányba, ezt legalább teljesen így is gondoltam.
– Menjél már! Nézz rám, egy csontkollekció vagyok! Egyszerűen nincs mit fogni rajtam, azért kerülnek.
– Ez nem igaz! Majd felszedsz néhány kilót, és még csodálatosabb leszel. sőt, negyven éves korodban is minden nő irigyelni fogja az alakod. Nézz Júliára, te is olyan leszel, vagyis máris olyan vagy! – próbáltam hízelegni, hogy jobb kedvre derítsem, ha már sikeresen kibillentettem belőle. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a lánynak milyen rossz az önképe. Milyen ügyesen titkolta addig, észre sem vettem.
Átnyúltam és megfogtam a vékony kezét.
– Ha már apukád nem lehetek, leszel a fogadott testvérem? – kérdeztem vigyorogva, de csak egy pillanatra mertem ránézni vezetés közben.
– Leszek! – szorította meg mindkét csontos kezével az ujjaimat.
– Nagy rajtad a nyomás az utóbbi időben, de majd igyekszem a kedvedben járni és elviszlek szórakozni, ha van kedved.
– Persze, az nagyszerű lenne! Igazad van, előfordult, hogy túl messzire merészkedtem veled, de ezen túl vigyázni fogok…
– Isten őrizz, nem szeretném, ha bármi változna közöttünk. Ezeket az intim perceket én is nagyon élvezem, csak arra vigyázzunk, hogy meg ne bántsuk Júliát. – vágtam közbe, mert veszélyben éreztem a lánnyal folytatott bensőséges kapcsolatot.
– Ami anyát illeti, csak egy dolgot kérek tőled! – váltott át megint komolyba.
– Mi az? – kérdeztem veszélyt sejtve.
– Tarts ki mellette, ameddig csak bírsz, és még az után is, ha lehet… mondta elfúló hangon könnyeket ejtve.
– Szándékomban áll, ha rajtam múlik, végig mellette leszek! – jelentettem ki elérzékenyülve.
Hosszú percekig mindketten emésztettük a hallottakat. Egyszerűen nem tudtam, mit is mondhatnék még. Tisztában voltam vele, hogy Judit miért kérte, maradjak az anyjával. A részleteket nem ismertem, de szerelmes voltam Júliába, és bíztam benne, hogy ha ő is igazán szeret, akkor hamarosan elmondja a dolgokat. Bosszantott, hogy nem óhajtotta a társaságomat a csütörtöki orvosi vizsgálaton, másrészt viszont megértettem, hogy nem egy hétköznapi megfázásról van szó, amiről könnyedén tudna beszélni.

A gondolatimba mélyedve vettem csak észre, hogy Judit a pólón keresztül huzigálja, igazgatja magán a melltartót. Először nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de a sokadik alkalom után vigyorogva kérdeztem, mi a baj?
– Szúr valami ebben a rohadt melltartóban! – próbált benyúlni a póló alá.
– Vedd le! – kacsintottam rá, amitől elmosolyodott.
– Az előbb beszéltük meg, hogy visszafogom magam. – ellenkezett.
– Testvérek között még elmegy! Amúgy is láttam már a formás kis melled.
– Előbb le kellene vennem a ruhámat. – lebegtette a lehetőséget, de egyáltalán nem éreztem a hangjában, hogy kifogása lenne ellene.
– Mire vársz még, kérvényt nyújtsak be? – sürgettem türelmetlenül. Éreztem, hogy izgalomba jövök, valószínűleg az arcomon is meglátszott a bizsergető forróság.
Judit kicsatolta a biztonsági övet, megemelte a fenekét, majd karcsú mozdulatokkal áthúzta a fején a csíkos pólóruhát. Az összes bordája kilátszott, a kiugró csípőcsontja fölött megkötött bugyi pántja enyhén a bőrébe vágott, apró mellei érzésem szerint alig töltötték ki a melltartót. Mégis, mindennek ellenére is izgató volt. Hátranyúlt, hogy kibontsa a felsőrészt tartó masnit, de mielőtt meghúzta volna, még megkérdezte:
– Biztos vagy benne?
– Teljesen biztos! Nyugodt lehetsz! – erősítettem meg.
Kibomlott a masni, aláhullott a bordák elé, míg a lány ki nem akasztotta a nyakából a felső pántot is. Elővillantak a pici mellek, a felém eső oldalon meg egy kipirosodott folt tanúskodott a lány igazmondásáról.
– Add ide! – nyújtottam a kezem és meg is kaptam egy pillanat alatt. Judit próbált domborítani, hogy a cicik szemrevalóbban domborodjanak, de ettől nem igazán nőttek nagyobbra. Mindenesetre jól megnéztem őket, és örömmel érzékeltem, a lány mennyire édes, mennyire természetes mozdulattal fordul felém, hogy jobban láthassam. Valaki rám dudált közben, mert átsodródtam a szembejövő sávba. Ijedten kaptam össze magam, visszaálltam, és lelassítottam.
A melltartóban belül jól kitapinthatóan ottmaradt az árcédulákat tartó műanyag szál belső része, amit egy mozdulattal kipattintottam, majd a melltartót a hátra dobtam. Mindvégig azon gondolkodtam, hogy ez a kis apróság nem azért került-e oda, hogy megint egy ilyen szituációba kerüljek a kitervelőjével. Judit csak utánanézett, meg sem próbálta visszaszerezni.
– Nem fáj? – mutattam a kipirosodott foltra.
– Mi? – kérdezett vissza.
– Ez itt! – lágyan megérintettem az ujjammal, majd a kisördög sugallatára körbesimítottam a bimbóját, csak aztán tettem rá a tenyerem, hogy gyengéden megmarkolásszam.
– Már nem! – suttogta Judit lecsukott szemmel, láthatóan feszülten figyelt az érzésre.
Végigsimítva áttértem a másik mellére, majd lefelé haladva elértem a köldök kicsi mélyedését, de itt sem álltam meg, rácsúsztattam a mancsom a bugyijára. A csaj ekkor megfogta a kezem.
– Itt álljunk meg, ha lehet!
Mámorosan kerestem az útpadkán helyet, hogy eleget tegyek a kérésnek, de mire megálltam, Judit éktelen nagy nevetésbe kezdett.
– Nem itt, úgy értettem, hogy ne menjünk tovább! – dadogta nevetőgörcsben.
Elhúztam a kezem, mire utána kapott.
– Azt akartam mondani, hogy ne csináljunk őrültséget, nem kellene papás- mamást játszanunk. – nevetett még sokáig, miután továbbindultunk.
Magával ragadott a lány kacagása, és már el is múlt a csalódottság érzése. Magamra haragudtam kicsit, mert pont azt akartam elkerülni, amibe Judit sikeresen belekevert. A fűtés ellenére a lány karja libabőrös volt. nem tudtam, hogy fázik, vagy az izgalom okozza, hát rászóltam:
– Öltözz fel!
Judit a két ülés között hátrabújva kereste a melltartóját, én meg odacsaptam egyet a tangából kikerekedő fenekére. Visszahúzódott és vihorászva a szemembe nézett.
– Ahova pacsi, oda puszi! – mutatott intőleg az ujjával, amitől én is felnevettem. A lány ismét hátrahajolt, mire közelebb hajoltam, és cuppanós puszikat nyomtam a hátsójára. Nem siette el a bikinifelső előkerítését, és visszahuppanva az ülésbe hatalmasat cuppanó puszit nyomott a képemre.
– Nem vagy csalódott? – kérdezte öltözködés közben.
– Nem, egyáltalán nem, nagyon jól érzem magam!
– Látod, pont ezt szeretjük benned annyira.
– Mit is? – nem értettem, mire akar kilyukadni.
– Hát…, szép lelked van, önzetlen vagy, türelmes, szerény, örökké mosolyogsz, sohasem beszélsz csúnyán, meg ilyenek. – vigyorgott a képembe.
– Köszi, aranyos vagy! És ez a “szeretjük”? Jól kibeszéltek a hátam mögött? – kérdeztem cseppet sem aggódva a válasz miatt. Egyértelmű volt, hogy a lány szeretetről beszélt.
– Tudod, hogy jó a kapcsolat közöttünk, mégiscsak az anyám. És igen, mindent, de mindent kibeszélünk. – vágott olyan sejtelmes képet, hogy majdnem elszégyelltem magam.
– Mit gondolsz, ki beszélte rá anyámat, hogy kezdjen ki veled, miután annyit áradozott rólad egész este. Ki szedte ki a szoknyából a bélést, hogy minél átlátszóbb legyen? Ki intézte úgy a dolgokat, hogy ne csak egyéjszakás kaland maradjál az életében? – sorolta az elképedt képembe az ismerős momentumokat.
– Én meg azt hittem, a személyes varázsom.. – nyögtem ki lehervadva.
– Anélkül nem is működött volna! – bíztatott a mosolyával, mikor látta, mennyire megilletődöm.
– Anya annyira mélypontra került lelkileg, hogy azt hittem, már itt a vég. Aztán jöttél te, és amikor mesélte, milyen szemtelenül udvaroltál neki, megfogalmazódott bennem a felismerés, hogy mi lenne, ha… Anyát könnyű volt rábeszélnem, mert félelmetesen jó hatással voltál rá, téged meg kihasználtalak az ő érdekében. Azt hittem, csak egy kaland lesz, de másnap azon kaptam magam, hogy anyám szabályosan beléd esett. Persze lelkiismeret furdalásom is volt miattad és sajnáltalak, mikor a színház előtt bánatos képpel beállítottál hozzánk, de nem rajtam múlt a folytatás, hanem rajtad.
– Jó tudni, hogy ilyen kerítőnő van mellettem. – jegyeztem meg kicsit epésen.
– Nem bántam meg, már csak azért sem, mert az anyám fülig szerelmes. Talán jobban szeret téged, mint az apámat szerette, de ez most mellékes. És ha ezzel tehetem szebbé a hátralévő idejét, akkor örülök, hogy megtettem.
– Mennyi ideje lehet még? – markolt a szívembe, a felismerés, amit már addig is sejtettem.
– Nem tudom, talán évek, talán annyi sem. Csak azt látom, hogy nagyon sokat van rosszul az utóbbi időben. – törölt el egy könnycseppet.
– Az lehet, hogy csak a kemo miatt van. – próbáltam vigasztalni nem sok sikerrel. A lány ismét sírva fakadt. A depresszió egyértelmű jelei megmutatkoztak a folyamatos érzelmi hullámzáson, de egyáltalán nem csodálkoztam, és nem is haragudtam. Egy kicsit lejjebb törte a szarvam, de a Júlia szerelme igazolta, hogy szerethető vagyok a magam erejéből is.
– Honnan tudsz a kemoról, anya elárulta?
– Megláttam a korházban…
– De ő nem tudja, hogy tudod! – nézett rám könnyes, boci szemekkel.
– Meg akarom hagyni ebben a hitben, és igyekeztem minél kedvesebb lenni vele. Mondtam már, hogy szeretem.
– Látod, pont erről beszéltem, hogy mit is szeretünk benned. Sokáig azt hittem, csak a szex miatt vagy vele, most meg teljesen megdöbbentesz. Sokkal mélyebb érzések vannak benned, mint amire számítottam.
– Ugyan már, cseppet sem vagyok szent, ne ess túlzásokba! – torkoltam le, zavart az ömlengése.
– Egy életre a lekötelezetted vagyok. – fogta meg a váltón pihentetett kezem.
– Egyetlen puszival ki tudsz engesztelni, különben meg én vagyok a te adósod és remélem, hogy ezt még párszor azért megvitatjuk. – kihúztam a kezéből a kezem, és mielőtt azt érezhette volna, hogy nem esik jól a simogatása, megmarkoltam a mellét.
– Meztelenül sokkal jobb volt! – fordítottam félre a fejem, mire Judit ismét mosolyogni kezdett.
Megcsörrent a telefonom. Legszívesebben a kormányt szorongató kezemmel vettem volna fel, hogy ne kelljen a Judit mellét elengednem. A kijelzőn Júlia neve villant fel.
– Szia! – szóltam bele.
– Szia kedves! Nem hiányzik valamid?
Köpni- nyelni nem tudtam ijedtemben, miért keres Júlia kora reggel. Sápadtan néztem Juditra. Ő árulhatta el, hogy hová megyünk?
– Szia drága! Csak te hiányzol! – mondtam a helyzetet gyorsan átgondolva. Judit kíváncsian rezzent össze. Ezek szerint mégsem ő árulkodhatott, vontam le a következtetést.
– Itt maradtak az igazolványaid. Te vezetsz vagy Judit? – hallottam a vonal másik végén.
– Én. – nyögtem értetlenül, és nem jöttek szavak a számra meglepetésemben.
– Óvatosak legyetek!
– Azok leszünk…, de… de honnan tudod, hogy együtt vagyunk?
– A füllentés nagyon rosszul megy nektek! – nevetett Júlia a telefonba.
– Gondoltam, hogy valami meglepetést akartok nekem szerezni, csak megtaláltam a tárcádat, hát felhívtalak. Remélem nem baj, hogy figyelmeztetni akartalak? – kiérződött a kedvesség a hangjában.
– Jó, hogy hívtál! Igazából délután lesz a nagyobb készülődés, arra az időre elvinnélek valahová. Jó az neked, ha háromkor találkozunk?
– Teljesen jó, de nekem az is elég lenne, ha velem vagytok, nem szükségesek az ajándékok.
– A kocka el van vetve, ha megkérhetlek, próbáld meg élvezni! – kicsit bosszús voltam, hogy ennyire átlátott rajtunk, de így is végtelen aranyos volt, hogy nem torkollt le bennünket. Magamban meg is fogadtam, ha Judit játszani fog velem, jobban fogok ügyelni a határokra.
– Én már most is élvezem és készülődök a délutánra! Nem is tartalak fel benneteket. Millió csók, és Juditot is puszild meg helyettem. – köszönt el.
Még sokáig találgattuk a lánnyal, vajon honnan a fenéből tudhatta Júlia, hogy együtt megyünk valahova. Az volt az érzésem, hogy Judit meglepődött, pedig egy percig őt gyanúsítottam. Ismerve a nemrég beismert közvetítő szerepét, nem volt kizárva, hogy mégiscsak besegített a sorsnak.

Végre beértem a szülővárosomba, és örömmel néztem végig az ismerős épületeket, régi, kedves emlékeket felidéző helyeket. Fokozott izgalommal mutogattam Juditnak, aki kíváncsian figyelte minden mondatomat. Szívesen vittem volna körbe a lányt a városkában, de idő hiányában a legrövidebb úton kellett édesapám házához mennünk. Már ki is világosodott, a nap aranylón fénylett a horizont felett, mikor benyitottam a szülői házam szép gyerekkort idéző kopott ajtaján. Apám már ébren volt, felöltözve, kiborotválkozva várt minket. A festmény már ott volt bekeretezve, a csomagoló anyag mellé készítve a dohányzóasztalon. Az öregem nagyon szép, ízléses keretbe foglaltatta az aktot. Kedves volt tőle, hogy magára vállalta a feladatot, és tudtam, hogy úgy sem venne el érte pénzt, egy igazán szerető öleléssel viszonoztam apai kedvességét. Magam is egészen másnak éreztem ezt a megható pillanatot, mint két hónappal korábban az elválásunk idején.
Apám talán meg is lepődött a Judit láttán, mert kikerekedett a képe, fülig húzódott a szája és elismerő pillantást vetve közölte:
– De gyönyörű kislány a barátnőd!
Látszólag nem zavarta, hogy a lány még a lapos szandáljában is magasabb volt nálam. Judit elbűvölő pillantással köszönte meg a bókot, kiosztott két puszit a bemutatkozáshoz, majd kézen fogott, mintha tényleg a barátnőm lenne. Nagyon jólesett, hogy apámat meghagyta ebben a hitben.
A kép nem egy nagynevű festő kitűnő képe volt ugyan, de első látásra Judit közölte, hogy ez sokkal többet ér, mint gondolta. Annakidején egy önjelölt művésznek tettem szívességet, tőle kaptam fizetség fejében. Nem volt valami szuper, de úgy gondoltam, illik majd a Júlia szobájában a többi kép közé.
Nagyon rövid volt az idő, amit beszélgetésre fordíthattunk. Láttam apám arcán a kíváncsiságot, amit Judit irányában kérdések özönével ki is nyilvánított. Türelmesen, kedvesen válaszolgatott, én meg visszahúzódva hagytam, nehogy valami ellentmondásba keveredjek az ideiglenes barátnőmmel. Világos volt, mint a nap, hogy a lány megnyerte jóapám tetszését.
Sajnos nem maradhattunk. Elérzékenyülve vettem búcsút az apámtól a kapuban, majd Judit is kiosztott neki két cuppanósat. Még utoljára egymás szemébe néztünk, és szavak nélkül éreztük át egymás szeretetét, amikor megéreztem, hogy Judit megfogja a kezem, mellém lép és átölel.
– Aztán ne okozz csalódást ennek a tündéri kislánynak! – szólt még utánam az öreg, Judit meg olyan gyorsan adott a számra egy puszit, hogy észhez sem tértem, aztán helyettem válaszolt apámnak:
– Nem fog, ebben biztos vagyok! – mondta, majd betuszkolt az autóba.
Még egy helyen álltunk meg. Judit megéhezett és be kellett mennünk a helyi bevásárlóközpontba. Legnagyobb megelégedésemre a lány először csak kézen fogva kísért, majd egymást átkarolva folytattuk az utunkat az áruval megrakott sorok között. Próbáltam kihúzni magam és úgy köszöngetni a folyton utamba kerülő régi ismerősöknek. Egyesekkel még meg- megálltunk néhány szót is váltani, és úgy dicsekedtem lánnyal, mintha az enyém lenne, ő meg rásegített az ölelgetős magatartásával.
– Te felvágsz velem? – kérdezte kacéran az autóba ülve, mikor minden ismerős eltűnt már a balfenéken.
– Határozottan igen, és nagyon remélem, hogy nem okozok vele kellemetlenséget! – válaszoltam, pedig magam is tudtam, hogy nincs mire.
– Ez többet ér minden bóknál, és jó látni, milyen boldog vagy! – nézett a szemembe, és ekkor éreztem meg igazán, hogy a lány játékossága mögött igazi, mély érzelmek rejlenek.
Visszafelé Judit vezetett. A vénasszonyok nyarának utolsó meleg napsugarai kellemessé változtatták a reggeli, csípős hideget. Judit nagyon sietősen faragta lefelé a kilométereket, én meg csak ültem és hol magam elé meredtem, hol a lány bájos arcát fürkésztem, hátha kitalálhatom a gondolatait. Judit gyakran nézett a szemembe, talán meg is érezte, hogy rajta töröm a fejem, ezért nem faggatott, csendben mosolyogva vette tudomásul a réveteg ábrázatom.

Délután háromkor Júlia jött elém az Audival az egyetemre. Ki volt csípve a kis születésnaposom, vajszínű miniszoknyában és hozzá tartozó hosszú ujjú, zárt felsőben domborított előttem, amiről két oldalt rojtok lógtak le. Ha fekete lett volna a haja, simán elment volna indiánnak. Szokásához nem túl híven most ki volt festve, amit soknak találtam, de megnagyobbított, kihúzott szemei és hosszú műszempillái fel voltak szerelve a nőiesség minden apró bájával. Sosem használt élénk színű rúzst korábban, azért is volt most annyira feltűnő az élénkpiros, felnagyított ajka, ami remekül passzolt a vállaira omló dús, szőke hajával. Szexbomba, volt az első gondolatom, és már azon gondolkodtam, hogy ha jól viselem magam, ez a nő ismét az enyém lesz.
Júlia pompás idomai és vadító külseje magára vonta a körülöttünk lévők figyelmét. Szerintem a legtöbben irigykedtek, amikor két röpke csók után elfoglaltam a helyem az autó vezetőülésén, a nő meg a vállamra téve a kezét felém fordult és kimutatta, mennyire közvetlen a kapcsolatunk.
– Hová megyünk? – kíváncsiskodott gyermeki örömmel.
– Először egy elhagyatott helyre vinnélek, hogy össze- vissza pusziljalak és úgy kívánjak boldog szülinapot, aztán mehetünk, ahová csak akarod. – mosolyogtam a csábító szempárba.
– Én is valami hasonlóra gondoltam, van itt a közelben egy tó, elhagyatott, ligetes a partja, ha van kedved sétálni, oda szívesen elmennék most. Mutassam az utat?
Kivezetett a város peremére. Tényleg elég elhagyatott volt a terület, de annál romantikusabb volt a látványa. Megálltam egy földút szélén és gyalog, kézenfogva indultunk a tavat megkerülni. Nem kellett sietnünk, a nap még melegen sütött, a madarak hangosan csiviteltek, a fák levelei alig rebegve mozdultak meg a langyos szélben. Egyetlen problémát a Júlia tűsarkúja jelentette, minden lépésnél belesüppedt a puha földbe.
– Na milyen volt a délelőtt Judittal? – kezdett a nő beszélgetésbe.
– Nagyon jó volt, hazamentünk apámhoz valamiért. – mondtam titokzatosan, és elég részletesen igyekeztem beszámolni a történtekről, kihagyva az ajándékot jelentő képet és a Judittal történt flörtölést a mondókából.
– Apám meg volt győződve, hogy Judit a barátnőm. Nagyon bejött neki, mindenről kikérdezte.
– Remélem nem mondtad el az igazat? – nézett rám kíváncsian.
– Nem, de ha te lettél volna ott, rád még büszkébb lettem volna! – fordítottam magamhoz egy csókra.
Határozott viszonzása sokkal izgatóbb volt, mint érzelmes. Mohón dugta a nyelvét a számba, mielőtt tovább haladtunk volna.
Már a fák takarásában haladtunk, amikor a tó felől érkező napsugarakban fürdőzve egy erősen megdőlt hatalmas fűzfa mellett megálltunk egy újabb csókra.
– Az az érzésem, hogy vagy a szandál nem stimmel, vagy nem ide kellett volna, hogy hozzalak. – léptem szorosan közelebb az asszonyhoz, amikor játékosan végig dőlt a fa széles törzsén.
– A szandál teljesen stimmel. Tudom, hogy szereted a szexi cipőket. Az eszedbe sem jutott, hogy el akarlak csábítani, azért hoztalak ilyen helyre? – egyenesedett fel, hogy a nyakamba csimpaszkodjon.
– Bevallom, hogy amennyire ismerlek, végképp nem gondoltam erre a lehetőségre. Túl visszafogott vagy, túl szemérmes.
– Nem is gondoltál rá, hogy jó lenne? – csodálkozott a higgadt válaszomon.
– Gondolni egyfolytában arra gondolok. Már a legelső nap, amikor beléptél előttem a liftbe, azon járt az eszem, hogy szeretném megfogni a feneked, de azóta sem tettem meg. Tisztellek, és szeretlek, tudom, hogy ezt például nem tolerálod.
Júlia felegyenesedett, megfogta a kezeimet és maga köré vonva ráhelyezte a fenekére.
– Na éppen itt az ideje, hogy megtedd. – suttogta, és rögtön átment az összeborulás smárolásba.
A vékony mini alatt jól kitapinthatóvá vált a tanga kicsiny, derékmagasságban összeérő része. Imádtam, amikor ilyen szerelésben lejtett előttem, most meg élvezettel simítottam végig a miniszoknya alatti félgömbölyű testrészen. Még azt is megtettem, hogy feljebb húztam a szoknyát, és a meztelen fenekét kezdtem markolászni, a nő meg még nagyobb szenvedéllyel csókolt elutasítás helyett. Pedig vártam, mikor unja meg. A tapasztalat sok dologra megtanított a rövid két hónap alatt. Nem így lett, vérszemet kapva dugtam az ujjaimat a feneke vágatába, hogy megfogva a félgömböket lágy emelgetéssel ingereljem a nő ágyékát.
– Teljesen felizgattál! – búgta érzékien a fülembe. Cselekednem kellett. Le akartam hajolni, hogy lehúzzam a bugyiját, mire eltolt magától és szemrebbenés nélkül közölte, hogy vetkőzzek le, ő maga meg kilépett a tangából és hátradőlve kényelmes helyet keresett a fűzfa oldalán. Sajnáltam is, meg nem is, hogy megint ruhában fog szeretkezni velem és nem láthatom a punciját. Kissé fura volt az erdő szélén meztelenül egy szál meredező farokkal állni, de Júlia nem hagyott időt ezen gondolkodni. Szorosan hozzá dőltem, és könnyedén hatoltam be a teljesen benedvesedett szeméremajkak közé. Tényleg fel volt izgulva a szerelmem. Apró furcsaság volt csak, hogy az egyik lábát felemelve keresztbe rakta rajtam, a kezei meg a nyakamat tartották mereven, hogy egyfolytában a szemembe nézhessen. Félóra csodálatos, lassú szex alatt Júlia képes volt megint mozdulatlan maradni, de ezen már rég túl voltam, dolgoztam helyette is. Ha úgy vesszük, ez kényelmes megoldás volt mindkettőnknek, mert Júlia élvezhette a szexet, én meg úgy érezhettem, hogy irányítom az irányíthatatlant. Ez alatt a röpke félóra alatt fordult elő először, hogy a kedvesem két orgazmust élt át egymás után pár percen belül. Megható volt, hogy mennyire szeretett ez a nő. Egész aktus alatt azt éreztem, hogy a mozdulatlansága ellenére mindent megtesz azért, hogy minél jobban élvezzem az együttlétet. Lágyan ölelt magához, amikor hörögve beleélveztem és gyengéden simogatta végig a hátam a gerincem mentén.
– Nem fázol kedves? Nem szeretném egy meghűlés miatt elmulasztani az egész éjszakás paráználkodást – kérdezte aggódással a nevetésében, és egyben megcsillantva előttem egy fantasztikus lehetőséget.
– Egy picit hideg a hátam, mert megizzadtam, de ez még kellemes. – nyugtattam meg.
– Menjünk haza! Baj lenne, ha ma tartanánk a te szülinapodat is, holnap nem tudom, milyen idegállapotban leszek?
– Judit szerintem még nem készült el… – ellenkeztem, mert megígértem a lánynak, hogy hatig távol tartom az anyját.
– Nem baj, csak nem rontom el a meglepetéseteket. Nem az ajándék a lényeg, hanem az, hogy együtt legyek veletek.
Lesz, ami lesz, gondoltam. Kicsusszantam Júliából és felöltöztem. Ő is visszavette a bugyiját és úgy indultunk összeölelkezve az autóhoz.
– Tényleg, elhoztad a jogosítványom? – jutott eszembe, hogy nincsenek nálam a papírjaim.
– Látod azt el is felejtettem, csak rád készültem! – mosolygott rendíthetetlen kedvességgel.
– Akkor most te vezetsz! – pattantam be az jobb oldalra, és mielőtt a nő feneke az ülést érhette volna, már ott is volt alatta a tenyerem.
– Mit csinálsz! Eltöröm a kezed! – emelkedett fel.
– Annyit bőven megér, hogy még egyszer megérintselek! – nevettem fel, de kihúztam a kezem és odahajoltam a nevető Júliához egy engesztelő csókra.
Visszafelé haladva Júlia nagyon szétszórtnak bizonyult, az egyik kereszteződésben rossz sávba sorolt, majd kapkodva igyekezett korrigálni. Egy türelmetlen autós pofátlanul rá is dudált.
– Mit csinálsz, hülye picsa! – kiabált át melléérve.
– Te talán tökéletes vagy, majom? – vágott vissza Júlia, pedig máskor higgadtan viselte az ilyen helyzeteket.
Szopjál le, ribanc! – adott gázt a fickó, és elhajtott, mielőtt még elmérgesedett volna a helyzet. Júlia kicsit bosszúsan mormolta maga elé, hogy „szopjon le a drága jó nagynénikéd”, aztán rám nézett és elvigyorodott.
Különben is, van akit leszopjak… nem gondolod? – a kérdése mellbevágott. Értetlenül, sápadtan bámultam a nőre, mert az aznapi viselkedése nagyon szokatlan volt. Nem is hittem, hogy komolyan mondja. Nem is a kérdésre válaszoltam, csak vigyorogtam és megkíséreltem nyugtatni, mert azt hittem, hogy így próbálja a feszültségét levezetni.
– Ne törődj vele, bunkó paraszt! Ha verekedni kell, még utolérhetjük! – tettem a vállára a kezem. Félrehajtotta a fejét és nyomott egy puszit a kezemre, aztán rászorította az arcát. Még ezt a kis mozdulatot is olyan kedvesen tette, hogy majd elolvadtam tőle. Sokáig figyeltem a meztelen lábait. Meg voltam győződve, hogy most nem tiltakozna, ha a punciját megérinteném, de olyan romantikusan tartotta a kézfejemhez az arcát, hogy nem volt szívem elrontani a pillanatot.

Judit kicsit bosszúsan vette tudomásul, hogy a megbeszélt idő előtt beállítottunk. Már majdnem elkészült az előszoba dekorálásával. A torta ott díszelgett az esztétikusan megterített asztalon a három teríték mellett, hatalmas virágcsokorral az asztal közepén, néhány lampion a falakon és persze az aranyszínű papírba csomagolt kép a falnak támasztva, széles piros szalaggal, masnival átkötve. Az ételek láttán meglepődtem, hogy talán Judit főzte, de egyben erősen kételkedtem is, mert nem nagyon csillogtatta ebbéli tehetségét. Rendelte a kaját a tortával együtt, mégis úgy gondoltam, hogy a szándék volt a fontos, nem a meglepetés. Még nem volt felöltözve, slampos pólóban, rövidnadrágban ténykedett, mikor Júlia a nyakába borult és túláradó szeretettel köszönte a lány készülődését.
Júlia meghatódva ejtett könnyet a képet nézegetve. Százszor is elmondta, mennyire tetszik , százszor is megölelt és összepuszilgatott bennünket. Segítettem Juditnak befejezni a helység és az asztal díszítését, aztán pezsgőt bontottam az ünneknap tiszteletére. Júlia csak néhány kortyot ivott, jómagam egy fél pohárral, készülve testileg és lelkileg a beígért éjszakai szeretkezésre. Bezzeg Judit az egész palackban maradt nedűt kitöltögette és elszopogatta. Ennek megfelelően a jókedve hihetetlen magasságokba emelkedve elnyomott minden gátlást és szemérmességet. A vacsorából alig fogyott valami, az asszony szinte semmit nem evett, a lánya meg inkább a pezsgőspoharat emelgette. Ettől függetlenül az este vidám hangulatban telt. Júlia tréfásan rászólt a lányára, hogy átöltözhetett volna, mire ő felhúzott orral elvonult, majd a lakásban fel- alá szaladgálva keresett ünnepibb göncöket.
– Szemérmetlen perszóna! – nevetett a nő, amikor a lány tangában és melltartóban többször is elsétált mellettünk. Azt sem tudtam, hova nézzek. Nem akartam bámulni Júlia szeme láttára, de elkerülhetetlen volt, hogy meglássam. Júlia még jobban nevetett a kipirult képemen.
– Tetszik neked? – kérdezte zavarba ejtő őszinteséggel, amikor Judit épp nem volt a közelünkben. Nem mondhattam nemet, hiszen az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy egy ifjú, csinos és hiányosan öltözött hölgynek tetszenie kell a férfiembernek. Másképpen már valami nagyon nem stimmelne.
– Eszményi. – feleltem óvatosan. Nem tudtam leolvasni Júlia arcáról az érzelmeket, egyfolytában mosolygott és az asztal felett szorongatta a kezem.
– Nyugodtan megnézheted, nem harapom le a fejed. Örülök, hogy ilyen jó kapcsolat van köztetek és tudom, hogy szeretsz!
– Szeretlek! – ismételtem utána, és enyhe bűntudatom támadt a reggeli, Judittal folytatott nyúlkálás miatt.
Judit közben felöltözött. Piros, picsányi farmerszoknyája és haspólója nem takart sokkal többet, talán csak annyi változott, hogy a kihívó ruhadarabok miatt szexisebb lett. Előkerült a piros platform cipő is, bár nem értettem, hogy miért volt rá szükség. És nagyon vadítóan ki is volt sminkelve, tűzpiros ajkai csodálatosan csillogtak a lámpafényben. Kicsit szíven ütött a jelenléte, mikor betipegett hozzánk, de nem akartam megdicsérni, mert ott volt velem Júlia. Ő bezzeg elismerően csettintett a nyelvével, és egy “de gyönyörű vagy” felkiáltással fejezte ki a lánya iránti csodálatát.
– Beléd fagyott a szó? – rángatta meg a kezem Júlia, hogy valamit mondjak én is Juditnak.
– Nagyon vagány! – sóhajtottam végignézve a csajt tetőtől talpig. Vékony, de csodaszép, hosszú lábai hibátlanul, fényesen csillogtak. A meztelen köldöke hívogatóan tátongott, hogy belecsókoljak. A karcsú vállakból induló törékenynek látszó karja pedig kecsesen emelte a lány frizuráját a magasba, hogy felborzolva még dögösebbnek hasson.
Judit egy újabb üveg pezsgővel érkezett. Nem mintha hiányzott volna, de senkinek sem jutott eszébe ellenkezni. Először az anyjához hajolt, adott egy pici puszit az arcára és szerényen, komoly képpel megköszönte a bókot , majd hozzám hajolt, a kezembe nyomta a pezsgőt és akkora puszikat osztott az arcomra, hogy a rúzs a képemen jól elmaszatolódott. A két nő jót nevetett rajtam. Judit mellém ült, hozzám dőlt és úgy noszogatott szóban, hogy bontsam már a pezsgőt, mert szomjas. Sosem láttam még addig inni, most újdonságként hatott a spicces lazasága, amivel csak akadályozott az üveg felnyitásában. Később aztán a lányok beinvitáltak a szobába. Nem kis része volt ebben a Judit fokozódó részegségének, az asztal mellett egyébként is kényelmetlen volt már az ülés.
A hatalmas franciaágyon kényelmesen elfértünk mindhárman. Júlia indítványozta, hogy kártyázzunk, ami ellen nem volt senkinek ellenvetése, hát a lányok is ledobták a cipőiket és körbeültünk. Előkerült a zsuga, kevertem, osztottam, de nem tudtam odafigyelni. Minduntalan a lányokat néztem. Az, hogy Judit szétvetett lábai között akadálytalanul gusztálhattam a szeméremdombját, cseppet sem lepett meg. Viszont még Júlián is ugyanaz az indiánszerelés volt, mint délután, ami szintén nem takarta a nő legnemesebb testrészét és persze mintha neki sem lett volna eszébe összezárni a lábait, csodálatos belátást engedett. Úgy tettem, mintha az ágyon lévő lapokat figyelném, valójában meg azon töprengtem, hogy jól látom-e, hogy a bugyiból kilátszó részen a bikinivonal le van borotválva. Juditon ugyanez nem volt kérdéses, a kilógó szőrszálak jól kivehetően meredeztek szanaszét.
Este tíz körül abbahagytuk a kártyázást. Na nem azért, mert minduntalan Júlia nyert, sokkal inkább a Judit szólongatásából lett elegünk. Végigterültünk az ágyon és még éjfélig cseverésztünk gyerekkori emlékekről és szerelmekről. Judit már józanodott, de kókadtan vonult a szobájába aludni, Júlia meg elment a fürdőszobába tisztálkodni. Jómagam szundítottam néhány percet, mert a hajnali kelés és a késő esti időpont a jókedvem ellenére is erre kényszerített. Már csak Júlia jött vissza fehér köntösben a szobába. Hamis mosollyal elküldött fürödni, ő maga meg belekezdett az ágy rendbe rakásába.
Nagyon igyekeztem, mert rohamosan közeledett a reggel, én pedig felajzottan várakoztam órák óta, hogy Júliával lehessek. Bíztam benne, hogy nem alszik el, ezért nem is hagytam neki csak pár percet. Majd hanyatt estem, mikor a sötét folyosóról beléptem a fényárban úszó helységbe. A baldachinos ágy közepén ott feküdt a nő meztelen, azazhogy egy piros bugyi volt rajta, és azzal a piros szalaggal, amivel a kép volt átkötve, most a csípője volt díszítve. Nem is gondoltam rá, hogy ilyen meglepetésben lesz részem. Júlia testhelyzete a szeretkezéseinket juttatta eszembe. A karjai és lábai szétvetve, enyhén meghajlított gerinccel ott mosolygott rám a szerencse gyönyörű istennője. Nem mindennapi, dús sörénye a feje fölött szabályosan el volt rendezve. Mellei hívogatóan édesgettek az ágyhoz közelebb.
Ledobtam a törölközőt a földre és megálltam az ágy szélénél, Júlia felett. Gyönyörködtem. Olyan módon kínálta fel magát, amit soha nem is reméltem. Nem volt szükség szavakra, bíztató szemei csodálatosan ragyogva gyújtották fel bennem a vágy sürgető lángjait. Elvesztettem az időérzékem. Csak álltam ott, mint egy faszent, és nagyon meg akartam örökíteni magamban ezt a megismételhetetlen pillanatot.
– Imádom, hogy ilyen gyorsan feláll! – suttogta Júlia a farkamat szugerálva.
– Ilyen ajándéktól ne is csodálkozz! – néztem végig rajta újra és újra, centiméterről centiméterre.
– Ki sem bontod az ajándékodat? Ma már a te szülinapod van! – szólított cselekvésre.
– Már semmi sem olyan sürgős, mint hittem… – léptem fel az ágyra a Júlia combjai közé és elhelyezkedtem törökülésben. Júlia követett a szemével, mint már oly sokszor szex közben. Valami ezüstös doboz csillant a szeméremdombon megkötött masni alatt. Nem akartam elsietni a dolgokat. A nő felé hajoltam, és mielőtt még bárhol hozzáértem volna, megcsókoltam, csak utána ültem vissza és lágyan érintve végigsimogattam térdtől felfelé a combokat, a csípőt, majd a nő oldalát. A melleinek külön perceket szenteltem. Megemeltem, megmarkoltam, a bimbókat körbesimítottam és élveztem a rugalmasságukat. A nő ódaadó felkínálkozása természetellenes nyugalommal töltött el. A farkam hiába meredezett, mégsem éreztem a késztetést, hogy vele foglalkozzak, percekig mintha nem is létezett volna.
Még megsimogattam a vállakat és a karcsú nyakat, mielőtt ismét megcsókoltam volna a piros ajkakat, csak utána kezdtem lélegzetvisszafojtva kibontani a szalagon kötött csomót. Egy kis, szürke doboz volt alatta, amit körbe forgattam a kezemben. Ki is nyitottam volna, ha nem olvasom el a Júlián maradt piros tangán lévő feliratot. “Nyalj ki!”, szólított a rövidke üzenet a szeméremtest felett. A nő szemébe néztem, aki meggyőző pislogással bólintott egyet. A dobozt egyszerűen lehajítottam az ágyról, az igazi ajándékom úgyis ott terült el előttem.
Júlia megmozdult. Az égnek emelve formás lábait arra ösztökélt, hogy levegyem róla a bugyit. Könnyedén megtettem, ő pedig visszatért a béka pozícióba. Meredten néztem. Kiugró szeméremdombja apró fekete szőrtüszőkkel tele, de frissen borotválva várta, hogy megérintsem. Ráhelyeztem minkét kezem, hüvelykujjam lecsusszantak a combok hajlatába. Mennyi érzés volt átvenni az ajándékom. Remegni kezdtek a kezeim, mikor az ujjaim enyhén szétnyitották a szeméremajkakat és feltárult előttem Júlia rózsaszín, nedvességtől csillogó puncija. Apró csiklója és piciny ajkai remegéssel válaszoltak az érintésre. Az egész nő remegett. Benne is, mint bennem az izgalom okozott egyre kellemesebb érzéseket. Lehajoltam, Júliával farkasszemet nézve megcsókoltam a melleit, majd lejjebb csúsztam és puszikkal borítottam be a hasát és a köldökét. A feszült várakozástól mély lélegzeteket vevő nő teste pompásan hullámzott az ajkaim alatt.
Nem engedte el a tekintetem. Mikor a fejem a combjai közé került, egy párnát gyömöszölt a feje alá, hogy továbbra is láthasson. Megbűvölt. Kétoldalt végigcsókoltam a combok belső felét, majd a szeméremdombját, csak utána dugtam a nyelvem a szeméremajkai közé, hogy a hüvelybejárattól a csiklóig végigszántsam és megízleljem a legselymesebb zugokat. Végtelen lassú voltam és kíméletlenül nyújtottam a perceket, hogy oda tudjak figyelni a partnerem lélegzetvételeire, és el ne siessem az egyoldalú kényeztetést. Tiszta meglepetés volt ma számomra a nő. Hosszú ideje éreztem, hogy igazán szeret, de ma odaadta nekem a lelkét is, ami fantasztikus boldogsággal árasztott el. Tudtam, hogy nehezen vetkőzte le a szemérmességét, még nehezebben csapott oda az elveinek, de éppen ettől volt annyira megható és csodálatos.
Júlia sokkal gyorsabban haladt az orgazmus felé, mint máskor, szeretkezés közben. Egy idő után lecsukta a szemeit és olyat tett, ami szintén szokatlan volt tőle, emelgetni kezdte a csípőjét, megfeszítette a derekát és kitolta az ágyékát felém, hogy jobban hozzáférhessek. Tempót kellett váltanom, hogy lépést tartsak vele, gyorsítottam a nyelvcsapásokon, míg a kedvesem a körmeit a vállamba marva egy hangos nyögéssel megfeszült, majd átadva magát a hullámzó kéjnek és elernyedt izmokkal felengedett.
Mellé feküdtem, valamiért eszembe sem jutott, hogy akkor rögtön magamévá tegyem. Úgy éreztem, hogy a szex után biztosan jólesne neki egy kis simogatás, hát lehúztam a kezeit az arcáról, amit nem tudom, hogy szégyenérzete miatt, vagy miért is takart el, majd magam felé fordítottam, és gyengéden simogattam az elérhető helyeken. Sugárzott az arca, megnyugvással vettem tudomásul, hogy jól sikerült az első franciás együttlétünk. Júlia mohón csókolni kezdett, és ismét meglepetés, megfogta a farkamat. Húzott rajta néhányat, majd hanyatt döntött, ő maga meg átfordulva a lábam felé a combomra helyezte a fejét, úgy nézett velem farkasszemet. A kezével lefordította a péniszem, így jól láthattam, mit csinál. Néhányszor egészen közel hajolt, már- már az ajkát érte a makkom, de mindig megtorpant és szemlátomást erőt gyűjtve újból és újból próbálkozott. Kitartó volt, viszont én meg akartam kímélni a kellemetlenségektől. Úgy voltam vele, hogy ráérünk még erre máskor is, ma már így is a fellegekben járhatok. Felültem hát, felhúztam magamhoz. Látszott az arcán valami fintor.
– Ne haragudj, nem bírtam megtenni, még nem készültem fel rá eléggé, vagy nem is tudom… – mentegetőzött, de én belefojtottam a szót, lágy csókkal köszöntem meg a próbálkozását. A drága érezte, hogy valami mást kell bevetnie. Visszafeküdve ismét a péniszemmel próbálkozott. Előbb csak lassan, aztán egyre gyorsabban húzogatta a fitymámat. Nagyon jó volt, a hátam mögött megtámasztottam magam, hátravetett fejjel élveztem a nő kezemunkáját és önfeledten álmodoztam. Arra is jutott lehetőség, hogy a mellettem fekvő nő punciját megérintsem, mert Júlia magától tárta szét a combjait, amikor megérezte, hogy ott akarom simogatni. A szeméremtest nedvesen csillogva keltett bennem újabb és újabb vágyakat. Álmodoztam, lelki szemeimmel elképzeltem, milyen lenne, ha most a kézimunka helyett vele lennék.
– Baszni akarlak! – csúszott ki a számon meggondolatlanul. Rögtön megrettenve a szám elé kaptam a kezem, mert ismerve Júliát azt hittem, ezzel véget is vetettem az intim együttlétnek. Gyűlölte a trágár beszédet, még nem is engem, mint Juditot szólta meg érte időnként.
– Bocs, kicsúszott a számon! – próbáltam szépíteni a helyzeten, de Júlia harag helyett kinevetett és egy pillanat alatt fordult meg mellettem, majd szabályosan magára húzott, hogy ráfeküdjek és a combjai közé kerüljek. A péniszemmel megérintettem a szeméremajkakat és csak annyira dugtam be, hogy épp csak a makkom hatolt a nő hüvelyébe. Játszani akartam. A nő ma tényleg partner volt mindenben, és amúgy is mindig vigyáznom kellett, hogy elég nedves legyen, mielőtt magamévá teszem. Aprókat mozdulva növeltem a kéjt az asszonyban. Júlia megfogta a fejem, és a vállára húzta.
– Basszál édes! Basszál keményen! – suttogta izgatottan. Felemeltem a fejem, belenéztem a szemébe, mintha egy ismeretlennel szeretkeznék ma.
– Mi van ma veled, mintha kicseréltek volna? – csodálkoztam rá a nő új, vadmacska személyiségére.
– Így nem tetszem? – kérdezett vissza.
– Megőrjítesz, annyira izgató vagy! – csókoltam a nyakába.
– Reméltem is, hogy tetszeni fogok! – mormolta a fülembe, és a kezével belemarkolt a fenekembe. Körmei bevágódtak a bőrömbe, úgy húzott magába ellentmondást nem tűrően.
– Megijesztesz, nem kell mindenbe belemenned a kedvemért!
– Aranyos vagy, hogy így féltesz, de nem csak miattad csinálom. Tudni akarom, milyen vagy, ha nem tartom kordában a szenvedélyed. Ezt már korábban meg kellett volna tennem. – sóhajtotta, majd mocorogni kezdett alattam, amennyire csak tőle tellett.
– Nem akarok fájdalmat okozni, sem testileg, sem lelkileg! – elleneztem a dolgot.
– Kúrj már meg végre, szépen kérlek! – szinte már könyörgésnek hatott a kiejtése.
Lassan kezdtem hozzá, semmivel sem csináltam vadabbul vagy durvábban, mint bármikor korábban. Júlia arcán végre megjelentek a kéj jelei, a légzése is felgyorsult. A meztelen talpait rárakta a vádlimra és elkezdte emelgetni a csípőjét. A kezeivel még mindig a seggem markolászta.
– Bassz meg rendesen drága, csináld keményebben! – nyögdécselte, amikor érezte, hogy nem változik semmi sem.
– Ha ezt akarod…! – húztam ki a péniszem, hogy csak a makkom maradjon a nőben. Meghintáztattam kicsit a testem, aztán nagy lendülettel bedöftem, hogy a szeméremdombján felütköztem. Júliából egy kéjes sikoly fakadt ki, majd amikor többször is megismételtem, minden behatolásnál a hangok is megérkeztek. A puncija hangos klappogással és cuppogással erősített rá az aktus erotikus hangjaira. Mérhetetlenül élveztem. Teljesen új élményt nyújtottak még a nyögések is, a punci hangjairól nem is beszélve.
Júlia két percnyi idő alatt elérte az orgazmust, hangos hörgéssel élvezett el, majd elernyedt a teste. Lassítottam, mert a puncija keményen rászorult a péniszemre és különleges gyönyörrel pumpálta volna ki belőlem a spermák millióit, ha követni tudtam volna a nőben száguldó kéjes érzéseket. Valahol még örültem is, hogy nem mentem el. Mikor a kedvesem további két, pihentető perc után újra éledezni kezdett, újult erővel ostromoltam ismét a testét még nagyobb vehemenciával, mint azelőtt.
Nem volt hosszú az aktus, mégis annál mámorosabbra és különlegesebbre sikeredett. Először Júlia ment el, és a hüvelyizmok utolsó rándulásainál már én sem tudtam elodázni a magömlésemet. Sosem hittem, hogy egy nőnek ilyen sorozatos orgazmusa lehet. Egyszerűen lenyűgözött a jelenség, megfogalmazhatatlan, spirituális szintre emelkedett a lelkem. Persze nem feledkeztem meg Júliáról, hiszen ő volt a tökéletesség érzésének a kiváltója, még szerelmesebb lettem, mint valaha bármikor.
Az aktus után törökülésbe helyezkedtem a drágám lábai között, és a megnyugtatása végett próbáltam a beesett hasát és a testét a válláig mindenhol érzékien simogatni. Júlia arca úgy ragyogott, mint még soha. Legszívesebben a punciját simogattam volna, azonban a lelke átmenetileg sokkal jobban érdekelt.
– Nagyon hangos voltam? – kérdezte, amikor már sokkal nyugodtabbnak éreztem.
– Nem, dehogy, azok az isteni, halk sikolyok nagyon tetszettek! – füllentettem, mert meg voltam győződve, hogy Judit valószínűleg az alkoholtól mélyen aludva semmit sem hallhatott.
– Sajnálom, hogy nem tudtam megtenni… – kezdett bele valamibe, majd elhallgatott.
– Mit nem tudtál megtenni? Minden tökéletes volt! – mosolyogtam vissza.
– Nem bírtam a számba venni.
– Még mindig itt tartasz, felejtsd már el! – markoltam a melleibe, mire becsukta a szemeit.
– Szerinted van rá lehetőség, hogy túllépjek az undoromon? – bár a kérdés inkább hatott hangos gondolkodásnak, mintsem hozzám intézte volna.
– Azt írták egy könyvben, hogy bele kell mártani az ujjunkat és meg kell kóstolni. Előbb csak egy apró cseppet, aztán fokozatosan egyre nagyobbat. Vagy lehet gumival is csinálni, az garantált és nem érezni az illatát. – adtam az ötleteket és a nő mellé feküdtem.
Júlia gondolkodóba esett. Hezitálva nyúlt a lábai közé, és ha nem is látványosan, de végighúzta a középső ujját a szeméremajkai között, hogy aztán az ajkai elé emelje. Hatásszünet következett. Láttam rajta, hogy erőt gyűjt, és már majdnem megállítottam, amikor végignyalta a csillogó nedveket. Nem történt semmi sem, megkönnyebbülve nyúlt le ismét újabb és mélyebb merítésre. Nem akartam, hogy ezt tegye, mielőtt kihúzhatta volna a kezét, a puncijára szorítottam az enyémmel.
– Ne csináld, kérlek, felizgulok, ha látom.
– Én pont azt szeretném, hogy kezdjük elölről, kívánlak! – csókolt meg és a péniszem megkeresve simogatni kezdett.
– Én szeretnélek kinyalni még egyszer, csak félek, hogy utána nem mernélek megcsókolni, félek, hogy visszataszítónak találnál. – mondtam magamhoz ölelve.
– Olyan istenien csináltad, ha csak ezen múlik, nem mulasztanám el… – feküdt hanyatt és a lábait szétvetve a szemével biztatott cselekvésre.
Fordítottam a dolgon. most én feküdtem mellé fordított testhelyzetben és úgy hajoltam a combjai közé. Így sokkal kényelmesebben elértem a csiklóját és meghagytam a lehetőséget, hogy simogathassa az egyre duzzadó péniszem. A kezeimmel a feneke alá nyúltam és széthúzva a félgömböket lágyan köröztem az ánusán a középső ujjammal. Júliám hangos dorombolással kezdte, majd az idő előrehaladtával egyre mélyebb sóhajokkal vette a levegőt. Nem éreztem semmi visszataszítót abban, hogy a hüvelyéből folyik a spermám és a nyálammal keveredve síkossá varázsolják az ánusába hatoló legutolsó ujjpercemet.
Tisztán érezhető volt a nő orgazmusa az ujjaimon. Ahhoz hasonlítottam, amikor a péniszem lövi ki magából az ondócseppeket, kemény összehúzódásokkal okoz kábító élvezetet. Valami ilyen mozgást éreztem a Júlia végbelében. És nem hagytam abba, csak gyötörtem, szívtam a csiklóját rendületlen, amíg a nő ki nem fordult alólam, hasra feküdve, nagyokat szusszanva, játékosan nevetgélve.
Már teljesen fel voltam izgulva, hat lóval sem lehetett volna visszatartani, hogy Júlia fölé ne feküdjek. Nem bírtam kivárni a percet, hogy a kedvesem lehiggadjon az orgazmus után, vadul igazítottam a farkam a nedves és tűzforró hüvelyébe és csak dugtam és dugtam keményen, ahogy korábban kérte. Júlia nagyokat nyögött, és valami elfojtott nevetésben nyilvánult meg, de még feljebb húzta a lábait és kinyomta a fenekét, hogy jobban hozzáférjek. Levegőért kapkodó, hangos hörgése mennyei muzsika volt a fülemnek. Hátulról egészen más érzéseket okozott a kefélés, hát még az elélvezés, amitől Júlia tehetetlenül elterült, én meg egy meggondolatlan mozdulat miatt kicsusszantam belőle és feneke hasadékában jutottam kielégüléshez, beterítve a nő hátát.
Júlia kinevetett. Gátlás nélkül röhögött, amikor aléltan, kielégült képpel mellé feküdtem. Ráhajolt a vállamra, dús haját megigazította és a szabad kezével játszani kezdett a lankadó farkammal. Szabályosan kipréselte az utolsó cseppet, aztán minden teketória nélkül a szájához emelte a kezét és megkóstolta.
– Nem volt rossz? – kérdeztem.
– Egyáltalán nem, most már meg is csókolhatnál, kedves! – nyújtotta felém mézédes ajkait és cseppet sem törődve az arcomon elkenődött spermás nedvességgel mohón falta az ajkaimat.

Hajnali négy volt. Megkértem a drága nőt, hogy forduljon hasra, hagy simogassam a hátát. Mindkettőnkben lecsengett a szexuális vágy, ezen kívül a nap is elég hosszú volt. Júlia figyelmeztetett, hogy másnap iskolába kell mennem, ha már nem is tanultam, legalább legyek ott, amikor kell.
– Szeretnélek elkísérni az orvoshoz! – akartam neki kedveskedni, de lágy puszi után nemet intett a fejével. Lekapcsoltatta a villanyt és szorosan átölelve csendre intett.

Nagyon mélyen aludtam. A behúzott sötétítőfüggöny miatt a szoba kellemes, csendes, félhomályos hangulata nyugodt pihenést biztosított. Vagy kétszer felébredtem, amikor Júlia megmozdult hajnalban, de ki sem nyitottam a szemem. Még akkor sem, amikor a nő leszállt az ágyról, és kiment a fürdőbe. Pillanatok alatt ismét álomba zuhantam. Csak akkor tértem magamhoz, amikor lágy kéz simított végig a mellkasomon és éreztem, hogy a matrac besüpped mellettem a súly alatt. Félálomban nyúltam a kéz után, hogy megragadjam. Az a kéjes gondolatom támadt, hogy mivel úgyis meztelenül fekszem a reggeli merevedésemmel egyetemben, talán Júlia nem ellenkezne, hogy a kezét a farkamra irányítsam. Az elképzelést tett követte. Eleinte ellenállást éreztem, ami teljesen rávallott a nőre, de pár másodperc után akadálytalanul nyomtam a péniszemre a forró kezet. Az ujjakat markolásra kényszerítettem és lassú csípőemeléssel mozgásba kezdtem. Éreztem, hogy a kéz besegít, és átveszi a kezdeményezést. Egy rövid ideig bírtam, aztán többet szerettem volna, de a kéz nem követte magától az ötletemet. Arra gondoltam, hogy megcsókolom Júliát, aztán valamilyen más módon folytatjuk a szexet. Fel is ültem, és csak azután nyitottam ki a szemem. Lefagyott a képemről a kéjes vigyor. Judit ült mellettem, kipirulva, szégyenlősen mosolyogva, az ő hosszú ujjai játszottak a farkamon fel- le. Mintha tűz égetett volna meg, úgy toltam el a kezét, és elfordulva hasra feküdtem. Kétségbeesetten kerestem valami takarót, amit magamra húzhatnék, de a légkondícionálóval felfűtött szoba miatt az ágyon a fejem alatt lévő párnán kívül nem volt semmi sem. Judit macskaügyességgel a hátamra vetette magát.
– Nehogy azt mond, hogy nem élvezted! – röhögött hangosan, én meg pánikhangulatban gondoltam végig, mi történt az elmúlt két- három percben.
– Tudod, hogy ezt nem szabad! Megbeszéltük! – dühöngtem.
– Nem én akartam, csak anya azt mondta, ébresszelek fel nyolckor. Sajnálom, hogy az agyad helyett a farkaddal gondolkodsz.
– Jézusom, bocsi! Júlia hol van? Már elment?
– Igen, és nem hagyta, hogy elkísérjem, pedig nagyon szerettem volna mellette lenni. Viszont téged rám bízott! – nevetett fel ismét és megcsiklandozta az oldalamat, majd leszállt a hátamról.
– Jól össze van karmolva a hátad! – simított végig a vállamtól a fenekemig.
– Éreztem, hogy időnként belém mart éjszaka, de nem halálos talán.
– Ezt le kell fertőtleníteni! Meg ne mozdulj! – utasított maradásra és kiszaladt a szobából. – fel akartam kelni, de nem szerettem volna elrontani a játékát, a szememet dörzsölgetve nyújtózkodtam egyet, míg vissza nem érkezett.
Nem volt miért takargatni a fenekem, úgyis látta már. Hagytam hát, hogy valami szörnyen csípős folyadékkal végigkenegesse a hátam, és jókat mulasson a felszisszenéseken. Mikor abbahagyta a kenegetést, lehajolt, és puszikat osztogatott gyors egymásutánban végig a gerincemen, majd a legvégén beleharapott a fenekembe.
– Ne izgass fel, kérlek! – fordultam felé. A szemei karikásak voltak és pirosak. Még most is az esti miniszoknyában és a haspólóban ült mellettem.
– Te sírtál? – kérdeztem, mert látszott a kipirosodott szemein. Szeretettel simogattam meg az elgyötört arcát, nem törődve a meztelenségemmel.
– Csak egy kicsit… – mosolygott a szemembe.
– Csak nem miattam? – ijedtem meg a lány érzéseitől.
– Nem, nem! Bántott egy kicsit, amit műveltetek, de nem azért…
– Akkor miért, áruld el, kérlek! – faggattam, mert láthatólag vonakodott elmondani.
– Ne légy kíváncsi, hamar megöregszel! – ölelt magához, hogy lezárja a témát.
– Feküdj ide mellém, egy kicsit! – kértem a lánytól. Judittal szembefordulva elhelyezkedtünk az ágyon. Alig értünk egymáshoz, sokáig csak szemeztünk. Nyoma sem volt a lányon rosszkedvnek, csodálatos mosolya és barna szemei melegséggel töltötték meg a lelkem. Én voltam a kezdeményező, magamhoz húztam a vékony testet és lágyan megölelve simogattam a hátát. Judit az egyik lábát a combjaim közé préselte, a keze meg lágyan cirógatott a mellkasomon.
– El fogunk késni! – figyelmeztettem az iskolába indulásra.
– Csöppet sem érdekel, most igazán jól érzem magam! – vonta meg a vállát, aztán az arcát a vállgödrömbe helyezte és csak ölelt mozdulatlanul. Kellemes illata volt, a haja csiklandozta az arcomat, de legjobban a bőre forrósága volt rám hatással, ami meg is mutatkozott a nemiszervem gyors növekedésében, hiába szerettem volna azt elkerülni. Judit megérezte a hasának nyomódó kakasom, és laza mozdulattal lenyúlt, hogy megsimogassa. Áramütésszerű volt az érintése. A lelkem tiltakozott, de a testem annál jobban kívánta a tapizást. Remegés futott rajtam végig, amikor a lány keze többször egymásutánban hátrahúzta a fitymámat.
– Ez nem ér, visszaélsz a meztelenségemmel! – nyögtem ellenkezésképpen. A lány elengedett, pillanatok alatt megszabadult a ruháitól, majd visszahelyezkedett még nagyobb vágyat okozva a lelkemben. Viszont a farkam nem fogta meg, az orrát húzgálva szagolt a tenyerébe.
– Te is megfogdostad a mellem! Különben is oroszlán szagod van, vagy mi a fene…, meg kellene fürdened.
– Jobb is, ha megyek, mielőtt belekóstolnék ebbe a gyönyörű fenékbe! – simítottam végig a félgömbölyű, nem túl párnás, de annál izgatóbb hátsóján, aztán jól behatárolva a helyet rásóztam egy tenyerest. Végig azon gondolkodtam, hogy megcsókoljam-e Juditit, de nem mertem. Biztos voltam benne, hogy az első csók után szex következne, azt meg nem akartam Júlia miatt.
– Tudod, ahova pacsi, oda puszi! – hallottam már harmadszor ugyanazt a felszólítást.
– Ezen ne múljon! – akartam kibújni az ölelésből és hasra fordítani a lányt, hogy megpuszilhassam a hátsóját, de játékosan ellenszegült. Könnyed birkózásba kezdtünk. A lány kacagott, én pedig vigyáztam, hogy ne használjam ki a testi erőmet vele szemben. Nem az volt a lényeg, hogy nyerjek, hanem a felhőtlen örömét akartam megőrizni. A nevetés persze elgyengítette, így könnyű volt mögé kerülni. Minden teketória nélkül simogattam meg hátulról a melleit, aztán hasra fektettem. Vékony alkata ellenére csodásan festett az ágyon elterülve. Abbahagyta a tiltakozást, és már csak a lepedőbe röhögcsélve szórakozott tovább, amíg meg nem érezte a gerincén a csókjaimat. Elcsendesedett. A sóhajok egyre mélyebbek, várakozással telibbek lettek. A medencecsontját elérve lejjebb kellett csúsznom a lábai közé, hogy a két félgömböt is akadálytalanul elérjem. A lány seggére adott csókok közben Judit előre lökte magát, mintha újra akarná kezdeni a birkózást, de nem jutott messzire. Átfogtam a jobb lábát, hogy visszatartsam, így csak a bal combját sikerült maga alá húznia, amitől megemelkedett a feneke és szétnyíltak a félgömbjei. Judit érezte, hogy előre nem szabadulhat, visszatolta a fenekét, ami az arcomnak ütközött és a következő puszi így a lány gátjára sikeredett a vagina és az ánusa között. Mindketten megmerevedtünk, Judit a talán a folytatást várta, én meg a saját lelkemmel viaskodtam, szabad-e ilyet csinálnom a barátnőm lányával. A vágy viszont kíméletlenül hajtott előre, így többször is végignyaltam a hüvelybemenettől egészen a farkcsont kemény pontjáig. Egyetlen dolog akadályozott meg a folytatásban, egy szőrszál került a számba, amitől nehezen tudtam szabadulni. Köhögni, öklendezni kezdtem, de legalább visszatért a józan eszem. Visszafeküdtem a lány mellé és megöleltem. Judit kacarászva nézett a szemembe.
– Te vagy az első fiú, aki hamarabb csókolta meg a pinámat, mint a szám! – közölte minden mellébeszélés nélkül.
– Persze! Ezentúl, ha meg akarom puszilni, előtte el kell, hogy fenekeljelek.
– Nem kell, de csinálhattad volna tovább! – villantotta rám vakítóan hófehér fogsorát.
– Ha nem lett volna olyan bozontos, akkor most nem itt tartanánk. – utaltam a lány fanszőrzetére.
– Bezzeg éjszaka nem voltál ilyen finnyás.
– Honnan veszed? – húztam fel a szemöldököm.
– Most én is mondjam, hogy “kúrj már meg végre, meg basszál édes, basszál keményen”? – utánozta Júliát kissé gúnyosan.
– Te hallgatóztál! – sápadtam el kínosan vigyorogva.
– Nem lehetett nem meghallani. – mondta szomorkásan.
– Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni. – puszilgattam meg az arcát.
– Tulajdonképpen én magam sem tudom, mit akarok. Azt szerettem volna, hogy anya boldog legyen, és eszembe sem jutott, hogy magamnak okozok vele kínszenvedést. – fakadt ki.
– Már érzem egy ideje, hogy szeretsz, de pont te voltál, aki belevitt ebbe az egészbe, és te kérted nemrégen, hogy tartsak ki mellette, amíg bírok, és még azután is.
– Tudom, csak rosszul esik…. – kereste a szavakat.
– És mi esne jól?
– Egy csók… talán… – mielőtt azonban befejezte volna a mondatot, már az ajkára tapasztottam az ajkamat. Háromszor smaciztam le a csajt, mielőtt elhúzódtam volna. Az arcán viszont így is valami megelégedett mosoly jelent meg, én meg megnyugodtam.
– Ezt még nem folytathatjuk, nem bírnék ellenállni neked! – toltam távolabb magamtól, hogy megsimogathassam a melleit és mélyen a szemébe nézhessek.
– Tudok várni rád, ameddig csak kell! – mondta, és két tenyere közé zárta a még mindig meredező farkamat. Nem simogatta, egyszerűen csak ezzel éreztette, hogy mennyire szeret.

Kilenc órakor Judittal elmentünk fürdeni, aztán a délelőtt második felére mindketten igyekeztünk a fontosabb dolgokat előtérbe helyezni. Én iskolába mentem, Judit a kertészetbe. Előadás alatt csak ültem és bámultam magam elé. Tanácstalan voltam, hogy hogyan tovább. Judit nyílt vallomása és Júlia meghatóan odaadó szeretete között vergődtem. Tudtam, hogy nem tudok Juditnak megfelelni, bármennyire is szeretnék. Júliát szerelemmel szerettem, pedig tisztában voltam a hosszú távú lehetőségekkel. Bántott, hogy engedtem a lányt olyan közel kerülni, hogy ha nem is feküdtem le vele, elég messzire jutottunk, és féltem, hogy akaratlanul is szenvedést okozok neki a puszta jelenlétemmel. Nem találtam megoldást és nem is akartam választani a két nő között. Azt már megtettem korábban, Júliát a magaménak tudhattam. Szilárd meggyőződésem volt, hogy ő kitart mellettem, amíg én is kitartok mellette. Ezer és ezer bizonyítékkal szolgált, hogy sokat számítok neki, ha nem is állandó társként, de barátként, szeretőként és minden egyéb más aspektusban is. Judit is közel állt hozzám. Ritka kellemes perceket szereztek a vele folytatott beszélgetések, a közelsége, a kihívó viselkedése, és ha nem is volt annyira szexi, mint Júlia, attól még a sovány kis gebe belopta magát a szívembe. Örömmel gondoltam rá, milyen rabulejtő szempár nézett vissza az első találkozásunk alakalmával, és milyen megható volt, amikor falazott apám előtt. Ja és a legfontosabb, hogy meg akartam óvni az érzékeny lelkét a további problémáktól, ami annyiszor nyilvánult meg hangulatingadozásban.

Hiába vaciláltam, nem találtam jó megoldást a problémára. Fáradtan és letörten hagytam el az egyetem területét. Délután öt óra volt. Gondoltam itt az ideje, hogy felhívjam Júliát és megkérdezzem, milyen eredményt hozott az aznapi vizsgálat. A telefon kicsörgött, de senki sem vette fel. Próbáltam hívni Juditot, de ő is kinyomta a telefont. Kétségbe estem. Most mindkét nő kegyeit elvesztettem, gondolkodtam logikusan. Biztosan kiderült a Judittal kezdett baromságom, és Júlia megharagudott, Judit meg alapból nem akar velem beszélni a reggel történtek után? Az nem lehet, a lány kedvesen, puszikkal és ölelésekkel búcsúzott el tőlem. Júlia meg szeret annyira, hogy először a szemembe mondja, ha valami baja van velem. Kétségek között vergődve mentem haza nagyanyámhoz, közben meg egyfolytában hívogattam a két számot sikertelenül. Este nyolckor nem bírtam tovább, elmentem a lányok lakásához, de nem voltak otthon, vagy csak nem nyitottak ajtót. Sápadtan, idegesen próbálkoztam még később is, mire az egyik szomszéd felvilágosított, hogy nincsenek Júliáék otthon.
Másnap reggel kialvatlanul kezdtem újra keresni a lányokkal a kapcsolatot, sikertelenül. Négyszer is megjártam az utat a lakásukhoz és ezerszer is csörgettem volna telefonokat, de mindkettő elérhetetlen volt. Szombaton egész nap a lakópark közelében szobroztam, hátha megláthatom valamelyiküket, hátha sikerül beszélnem velük. Nyomasztó lelkiismeret furdalás és magány tört rám, ami óráról órára egyre csak növekedett bennem. magamat okoltam a történtekért. Este hétkor lógó orral kullogtam haza a sötétedő utcán, amikor végre a teló csengőhangja megijesztett. Judit hívott vissza. Úgy fogadtam a hívást, hogy közben rosszat sejtve pánikoltam. Miért nem Júlia keres? A lány hangja alig volt hallható és remegett, sírás fojtogatta.
– Ne haragudj, hogy nem tudtál elérni. Nem bírtalak hamarabb hívni. – szipogott a telefonba.
– Mi történt, tudok valamit segíteni? – kérdeztem ijedten.
– Szerdán háromkor lesz anya temetése, a Farkasréti temetőben… el tudnál jönni…, gondolom szeretnél ott lenni? – sírta el magát a vonal végén.
Leforrázva álltam, és nem tudtam eldönteni, jól hallottam-e amit mond. Tudtam, hogy Júlia beteg, de ennyire nem, hogy egyik napról a másikra meghaljon. Láttam, hogy romlott az állapota augusztus óta, de csak nagyon apró jelek utaltak erre, és a múló rosszullétei sem indokolták ezt a hirtelenséget.
– Mi történt? – kérdeztem elfúló hangon, de a lány már annyira sírt, hogy sokáig nem tudott válaszolni.
– Majd elmondom. – Hüppögött két orrfújás között.
– Hol vagy most, napok óta kerestelek?
– Keresztapámnál Gödöllőn. Csak szerdán megyek haza. Gyere el a temetésre, kérlek! – és újra zokogásban tört ki. Még hallottam a háttérben egy ismeretlen férfihangot és egy másik nő suttogón nyugtató szavait, aztán minden elcsendesült, megszakadt a vonal.
Miattam van az egész! Vádoltam magam a történtekért. Nem értettem az egészet. Júlia a szülinapján még olyan vidám volt, és olyan rendkívüli szeretet és életkedv volt benne, mint még az ismeretségünk alatt sohasem. Mi történt azóta, hogy reggel otthagyott, és egyedül ment orvoshoz? Miért nem engedte, hogy vele menjek? Fájt a fejem, a gyomromban egy óriási követ éreztem.

Nagyanyám semmit sem tudott a bennem dúló önmarcangolásból, de észrevette a lehangoltságomat. Azzal a hírrel fogadott, hallottam-e, hogy a barátnőm anyukáját egy tóparton találták holtan, egy kidőlt fűzfán feküdve.
– Megmérgezte magát. – mondta, és próbált vigasztalni, miközben világgá szerettem volna ordítani, hogy a barátnőm volt az, aki meghalt.
Miattam, miattam, miattam! ismételgette egy hang a fejemben. Nagyon komoly bűntudatot éreztem. Borzasztó volt hallani, amikor a kidőlt fára utalt a nagyim, mert eszembe juttatta a nő szülinapján, a tóparton töltött röpke, de annál boldogabb pásztorórát.

A temetőkert fái között csendesen bandukoltam nagyanyám társaságában. Lehajtott fejjel bámultam a fekete cipőm orrát és cipeltem az élő rózsákkal díszített hatalmas koszorút. Az öreglány nem igazán értette, miért kellett akkora és miért éppen olyan drága, de nem engedtem lebeszélni magamat. Szilárd meggyőződésem volt, hogy Júlia megérdemli, mást már az életben úgysem adhattam neki.
A ravatalozóhoz érve kisebb csoport állt a baloldalon. Rögtön felismertem Juditot, aki kimagaslott a mellette álló, sötétruhás emberek közül. Mikor észrevett, elém jött, elmormolt egy csókolomot a felmenőmnek, engem pedig szorosan átölelt. Se puszi, se köszönés, de az arcomhoz nyomott képe és a reszketőn kapaszkodó karjai beszédesen mindent elárultak helyette. Sokáig úgy gondoltam, a lány haragudni fog rám, de ez a félelem csak a fejemben született meg. Úgy viselkedett, mintha legalábbis az én barátnőm lenne. Odavezetett a rokonaihoz és bemutatott a legközelebbi hozzátartozóinak. A ravatalozóba is bekísért, ahol a nyitott koporsó végében a koszorúk voltak a földre helyezve. Én is odatettem a sajátomat és a koporsó mellé léptem, hogy még egyszer utoljára megnézzem imádott Júliámat. Szerencsére Juditon kívül nem volt a közelben senki, így nyugodtan zipzáraztam ki a nylonzsák tetejét, hogy egyszer még utoljára megsimogassam a kedvest. Hideg volt, mérhetetlenül hideg, amikor a homlokára helyeztem a kezem. Rettenetesen fájt, hogy így kell látnom, pedig már hetekkel azelőtt lélekben készültem, hogy nem lesz hosszú a kapcsolatunk. Judit sírva fakadva a kezemre tette a kezét, de nem érintette meg a halottat, úgy álltunk ott a tiszteletet megadva hosszú másodpercekig. A képzeletem játszott velem. Tisztára olyan érzés kerített a hatalmába, hogy Júlia még halálában is mosolyog. Teljesen kisimultak a ráncai, lehunyt szemhéjai festetlenül is élettel teli nőiességet sugároztak.

Már esteledett, mire az utolsó vendég is távozott a lakásból, Judit magára maradt. Nagyimat úgy engedtem el, hogy mindenképpen a lánnyal maradok, amit az öreglány nagyon helyénvalónak talált. Délután a szűk családi körben kiderültek a dolgok. Judit elmesélte, hogy Júlia daganatos volt, és az orvos a csütörtöki rendelésen már csak 3 hónapnyi időt jósolt, de azt is keserves fájdalommal és viharosan gyors leépüléssel. Akkor tudtam meg, hogy az elhunyt kedvesem folyamatos fájdalommal küzdött már jó ideje, de addig segítettek a gyógyszerek. Nehéz szívvel értékeltem át a kettőnk kapcsolatát. Egy utolsó gyorsan fellángoló szalmaszál voltam a nő életében, egy rövidéletű mentőöv a viharos tengeren.
Sokáig jártam a lakásban, nem találtam a helyem, aztán elgondolkodva ültem az ürességtől tátongó hatalmas baldachinos ágy szélére, amíg Judit kikísérte az utolsó vendégeket. Hagytak maguk után egy kis rendetlenséget, és nem volt kérdéses, hogy helyre kell pakolni utánuk. Arra gondoltam, hogy a lányt lefektetem aludni, én meg majd takarítok. Otthonosan mozogtam már a lakásban, és nem éreztem semmilyen fáradtságot, csak némi ürességet legbelül.
Judit két csomaggal a kezében jött a szobába. Az egyiket rögtön megismertem, az az ezüstszínű dobozka volt, amit Júlia nekem szánt, de akkor csak félrelöktem, mert a nő teste sokkal, de sokkal jobban érdekelt. A másik egy ajándéktasakban lapult, azt kaptam meg elsőnek. Judit szabadkozott, hogy csak most köszönt fel, mert a szülinapomon vette, de este már nem találkoztunk, nem tudott magajándékozni. Két baráti puszival együtt nyomta a kezembe. Csodálkoztam is, hogy kicsit hűvös a kedveskedése, de a pillanatnyi lelkiállapotának tulajdonítottam. Egy csinos kis Puma pulóver került elő belőle. Judit halvány mosollyal nézte, hogy ledobom a zakót és a pulóvert veszem fel helyette. Pont a méretem volt, és tényleg nagyon tetszett. Hálásan néztem a lány szemébe, aki piros, kisírt szemekkel is olyan édesen tudott mosolyogni. Már első nap is tetszett, de most, feketében is elragadó volt. Hosszú, földig érő szűk szoknyája alól kilátszottak a harisnyás lábai. Fekete felsője felvette a vékonyka dereka lányos vonalait és feszesen simult a testére. A haja viszont most középen volt elválasztva, kétoldalra, hullámosan begöndörítve hullott a vállára. Ez a frizura kimondottan jól állt neki, határozottan aranyosnak találtam.
– Ez az anya ajándéka, még nem bontottad ki! – nyújtotta felém a kisebbik dobozt. Már ettől is elérzékenyültem, főleg amikor felnyitva megpillantottam a tartalmát. Az Audi kulcsai és papírjai voltak a nevemre jegyeztetve, és egy kép Júliáról, amin elbűvölően mosolyog. Nem tudom, nélkülem hogyan és mikor csinálta, de rettentően ideges lettem. Egy darabig csak fel- alá járkáltam a szobában Juditot kerülgetve, aztán visszahuppantam az ágy szélére.
– Én nem ezt akartam! – vágtam dühödten a szoba sarkába a dobozt, majd az arcomat a tenyerembe temetve sírva fakadtam. Egy percre megszűnt minden körülöttem, akkor jött ki igazán a fájdalom, amit addig magamba fojtva hordoztam. A temetésen nem tudtam sírni, valahogy nem is akartam felfogni, mi történik körülöttem.
Egy kéz nehezedett a vállamra, hogy a zokogástól remegő testemet nyugtatgassa, majd egy másik kéz a másik vállamon kényszerített felegyenesedésre. A könnyeim függönyében alig láttam, hogy Judit felém hajol, de éreztem, hogy lágyan, érzékien megcsókol. Észre sem vettem, a szűk szoknyát mikor vette le, mielőtt tiltakozhattam volna, már szemből be is ült az ölembe. Ritka kézügyességgel engedte ki az övemet, majd pillanatok alatt anélkül, hogy le kellett volna néznie kiszabadított a nadrágomból, és már a kezei között is találtam a farkamat. Mindezt úgy, hogy a nyelve mélyen a számban keresett felfedezendő helyeket, én meg csak a hátam mögött támaszkodtam meglepetten.
Csak akkor néztem le, amikor Judit elengedte a meredező farkamat, hogy a harisnyanadrágját a lába között kiszakíthassa. Kicsit küzdött vele, aztán a próbálkozását siker koronázta és a bugyiját is félrehúzva közelebb helyezkedett. Nem teketóriázott, csupán egy másodpercre állt meg, hogy a megfelelő helyre igazítsa a péniszemet, utána nagy sóhajjal ráereszkedett. Még lecsókolgatta a könnyeimet, csak aztán kezdett mozogni lassan, érzékien, ezer és ezer puszit osztogatva a megilletődött képemre. Tudtam, hogy szeret és én viszont szerettem, csak zavart a Júlia iránti szenvedélyem. Az aktus alatt végig Júlia vonásait kerestem, ami tulajdonképpen ott is volt előttem, csak ifjabb kivitelben és még merészebb kiadásban. Mindenesetre sokáig tartott, míg rájöttem, hogy nem szabad folytatnom az összehasonlítgatást. Júliám páratlan volt, de Judit egyénisége is párját ritkító. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy nem is figyeltem, a lány mit művel velem. Kétszer is arra eszméltem, hogy végigfutnak a testén az orgazmus hullámai, de olyankor mindig a Júlia emlékképe került előtérbe, elméláztam a szégyenlős viselkedésén és eszembe jutottak a mozdulatlan szeretkezések. Legutolsó mozzanatként becsuktam a szemem, és újra átéreztem a nő orgazmusát az enyémmel egyetemben, pedig az nem is az övé volt, hanem a csodálatos Judité. Haragudtam magamra, megfogadtam, hogy soha többé nem leszek ilyen figyelmetlen a lánnyal, aki izzadtan, kipirulva ült a térdemre, hogy lenyúlva megsimogassa a lankadó farkamat. Nagyon szégyelltem magam. Ő nem tudhatta, hogy nem rá figyeltem, de módfelett bántott az iránta tanúsított közönyösségem. Valahogy jóvá kell ezt tennem, próbáltam a lányra összpontosítani.
Lenéztem az ölembe, és a hófehér ingemnek a combjaim közé került sarkáról piros foltok üzentek vissza.
– Most jött meg? – simogattam meg a nő arcát.
– Nem. – hangzott az egyszerű és félreérthetetlen válasz.
– Atya ég! Miért nem mondtad, hogy még szűz vagy?
– Nem kérdezted, és szerintem tökéletesen megfelelő volt a pillanat.
– Ha tudom, vártam volna! Romantikusabban és kellemesebben szerettem volna lefeküdni veled. Eszembe sem jutott, hogy én vagyok neked az első, ráadásul nem is csináltam semmit, csak hagytam magam… – fakadtam ki keserűen.
– Csodálatos volt! Az időzítés pedig tökéletes! – hajolt közelebb a lány egy mézédes csókra. Érzésem szerint csak meg akart nyugtatni, és a keze újra húzogatni kezdte a farkamat.
Levettem a lányról a felsőjét, kicsatoltam a melltartóját és a piciny de feszes mellekben kerestem menedéket. Ő is követte a példámat, deréktól felfelé levetkőztetett, majd leszállt rólam, és a nadrágomtól, gatyámtól is megszabadított, mielőtt visszaült volna a térdemre.
– Nem gondolod, hogy meggyaláztuk Júlia emlékét? – kérdeztem óvatosan a harisnya leszaggatását folytatva.
– Tudod, anya nagyon jól ismert téged. Tudta, hogy sírni fogsz, és azt kérte, hogy ha meg akarlak tartani, vigasztaljalak meg… legalább háromszor…. Vagyis nem szó szerint így, de ez volt az értelme. Még arra is figyelmeztetett, hogy ne halogassam a dolgokat, nyugodtan vágjak bele, és törődjek veled. Azt hittem, ez csak hónapok múlva lesz, de tévedtem. – mélázott el szomorúan.
– Ugratsz? Mikor kérte? – ragadtam ki ezt az egy szót a mondandójából, visszaemlékezve a lány többszöri, kihívó viselkedésére.
– Csütörtökön, mikor hazajött az orvostól. Reggel ott talált a folyosón pityeregve, és hiába tagadtam tovább, megértett mindent. Azt hittem, haragudni fog, de csak megölelt, és teljes lelki nyugalommal közölte, hogy délután beszélünk.
– Tudtad, hogy öngyilkos lesz? – hüledeztem.
– Dehogy tudtam, nem is sejtettem, nagyon higgadtan viselkedett. Azt mondta, hogy mindenre felkészült lelkileg, csak miattunk érez keserűséget. Nagyon bántotta, hogy ilyen közel engedett magához, biztos volt benne, hogy szenvedni fogsz. Nem akarta, hogy lásd tönkremenni. Azon törte a fejét, hogy hogyan tartson távol magától. – hullottak a lány kövér könnycseppjei.
– Én ki akartam tartani mellette az utolsó pillanatig. – sírtam el magam én is a hallottak miatt.
– Tudom drága, és szeretném megköszönni, hogy olyan széppé varázsoltad anyukám utolsó két hónapját. A szerelem iszonyatos sok erőt adott neki. És szeretném még megköszönni, hogy most itt vagy nekem. – ölelt meg igazi szeretettel.
– Nem vagyok méltó a szeretetedre! – suttogtam a könnyeimet nyelve, de Judit lecsókolta az arcomról és kedvesen vigasztalt.
– Nekem te vagy az igazi, már az első szempillantásból éreztem! – nézett mélyen a fátyolos szemeimbe.
– Azt én is éreztem, de elvakított Júlia nőiessége, ne haragudj, hogy… – a számra tette a kezét.
– Abban nekem is kiadós részem volt, ne vádold magad. – sóhajtotta őszinte megértéssel a fülembe.
– Neked biztosan nehezebb! – töröltem el az arcán lecsorgó, szempillafestéktől feketéllő cseppeket.
– Veled majd minden könnyebb lesz! Tudom, hogy bízhatok benned, de most már hagyd abba a sírást, inkább szeretgess meg! – lökött rajtam egyet és hanyatt dőltem. A két kezemet a melleire húzta. Picinységük ellenére rendkívül feszesek és aranyosak voltak. Kitüremkedő mellbimbói szinte az ég felé meredtek, követelve a simogatásomat.
– Biztos, hogy jó ötlet volt most a szex? – kérdeztem még mindig bizonytalanul.
– Anya azt mondta, hogy felejtsek el mindent, amit addig mondott nekem a szexről, és ha jót akarok magamnak, akkor kezdeményezzek, és ne féljek az ismeretlentől. Azt is mondta, hogy soha ne hanyagoljalak el, mert ez az egyik legfontosabb dolog, amivel magamhoz tudlak láncolni.
– Nincs szükség láncokra, anélkül is szeretlek. – kapaszkodtam óvatos markolással a kicsi cicikbe.
– Tudom, de mondtam, hogy csak egy életre vagyok kapható! – emlékeztetett kihívó mosolyával.
– Annál jobb, ha így gondolod, mert jövő ilyenkor lehet, hogy megkérem a kezed.
– Ezt mond még el vagy háromszor, olyan jó hallani! – kérte incselkedve, és mindkét kezével maszírozni kezdte a farkam, hogy életet leheljen belé. Nagyot nyögtem a kakasomra szoruló kezektől.
– Jó így a hajad, nagyon szuper! – a lány lehajtotta, majd megrázta a fejét, hogy a göndör fürtök borzasan hullottak a szemébe.
– Ez a kisoroszlán most veled akar lenni. – sütötte le a szemét kipirulva.
– Be kell vallanom, hogy az előbb szex közben sokszor Júliára gondoltam, úgy éreztem, ennyivel tartozom neked, hogy őszinte legyek.
– Gondoltam, de ez természetes. Tudom, hogy szeretted! – mosolygott rám biztatóan.
– Jó az empátiás készséged, azt hittem megbántódsz, de nem akartalak félrevezetni.
– Nos, akkor várj egy percet, míg feljebb veszem a légkondit, aztán folytathatjuk a második menettel! – ugrott le rólam, hogy a távszabályzót megszerezze, majd beállította maximumra mielőtt visszahelyezkedett volna rám.
– Nem lehet! – mondtam játékosan, lefordítottam magamról és a combjai közé kerülve a puncijához nyomtam a makkomat, vigyázva, hogy be ne hatoljak.
– Még kettővel tartozom, tudod, háromszor kell, hogy megtarthassalak. – nevette el magát csilingelő hangján.
– Azt a kettőt tartsd meg békülős szexnek öreg korunkra, ha majd civakodni fogunk. – viccelődtem mosolyogva. Barna szemei vidáman csillogtak vissza.
– És addig nem lesz semmi? – mocorgott alattam, de nem tudta elérni, hogy megmozduljak, ő viszont a hosszú kezeivel elért, és az ánusomnak nyomta valamelyik ujját, azzal kényszerített, hogy közelebb kerülve elmerüljek a puncijában. Mámorítóan jó érzés volt a dupla élvezet, elöl a forró punci, hátul a birizgáló keze. Kör-körösen mozgatta az ujját a fenekemen.
– Tudom, mit gondolsz, hogy egy perverz kis kurva vagyok! – nevetett az elképedt képemen.
– Nem gondolom, hogy az lennél, sem perverz, sem kurva nem vagy! – löktem rajta egy nagyot, aztán ismét mozdulatlan maradtam.
– Tudom, miket szeretsz, anya mondott egy s mást! – búgta nevetgélve.
– Akkor gondolom, azt tudod, hogy tetszik a meztelen puncid. – nyúltam le, hogy megsimogassam a vénuszdombját.
– Nem akartam, hogy megint egy szőrszál miatt hagyjál félbe. – kacagott fel.
– Na és mit tudsz még? – kérdeztem játékosan, mert nagyon élveztem a szójátékot és a hátsómban dolgozó kezet.
– Tudom, hogy szereted a nőiesen szexi, kihívó ruhákat, a magas sarkú cipőket…
– Az minden férfira igaz lehet. – szakítottam félbe.
– Azt is tudom, hogy a nyalás a kedvenced. – mutatta a kinyújtott nyelvével is a levegőbe lefetyelve.
– Ez igaz. Minden nap úgy szeretnék elaludni, hogy megpuszilgatom a puncidat, reggelente meg úgy szeretnék felkelni, hogy előtte alaposan kinyaltalak!
– Majd szavadon foglak! Emlékszem, hogy hamarabb nyaltál be, minthogy megcsókoltál volna. – küldött egy szemérmes pillantást és a lábaival átkulcsolva még szorosabban húzott magába.
– Lehet, hogy kezdhetem félteni a seggemet? – incselkedett tovább.
– Nem kell félned, óvatos leszek, de majd máskor, most inkább élvezem a puncidat! – vettem a lapot, belementem a játékába. A fantáziámat megmozgatta a kis bestia. Mindenáron el akarta érni, hogy mozogjak benne, és ennek érdekében a fejemet a vállgödrébe húzta.
– Biztos voltam benne, hogy nem vagyok perverzebb, mint te! – nevetett fel – De csináld már, kérlek! Jó, hogy bennem vagy, de többet szeretnék! – suttogta, mintha valaki meghallhatná. Szabad kezével érzelgősen megsimogatta a tarkómat, lágyan beletúrt a rövid hajamba, és mélyet sóhajtva fejezte ki a türelmetlenségét.
– Mit csináljak? Nem értem! – úgy tettem, mintha nem tudnám, mit akar, évődve emeltem fel a fejem, hogy belenézhessek a gyönyörű szemeibe. Judit kicsit forgatta a szemeit, majd kimondta:
– Basszál kérlek, ha már ezt is kihozod belőlem! – nevetett fel pironkodva.
Hátrébb húzódtam, és vigyorogva döftem rajta egyet, de csak egyet. A csaj nagyot nyögött, aztán várta volna a következő mozdulatot, de az nem érkezett meg. Behunyta a szemeit, majd ismételt.
– Basszál… – mondta, de a folytatásra már nem tellett, mert ismét kapott egy lökést amitől felsóhajtott, és benne ragadt a szó. Ezt még vagy négyszer megismételte, mire elnevettem magam és a lány kipirultan, kislányos szégyenlősséggel önfeledt kacagással próbált megcsókolni.
– Imádok játszani veled! Mit szólnál, ha holnapután reggelig ágyban maradnánk? Kaja, pia bőven maradt, a szobában meleg van, és én nem kívánok mást csak szeretkezni veled. – kérdeztem komolyra fordítva a szót, érzelemmel megtöltve a közben adott lágy puszikat.
– Az csak másfél nap! Nem hiszem, hogy addig aludni hagylak… – dugta a nyelvét a számba és a szenvedélyes csókja után elterült merev, kitárulkozó testhelyzetben, mint annak idején oly sok alkalommal Júlia, én pedig boldogan tettem az édes és annál kellemesebb kötelességem a tétlenségbe merevedett női testen.