– Meg ne lássam még egyszer a konyhában a koszos holmidat! – rontott be a szobámba a nővérem a kifogásolt ruhadarabokat lobogtatva. Az ágyamon feküdtem, és próbáltam volna Ágoston tanaiban elmélyülni, ami a szent férfiúnak is dicsőségére vált volna egy ilyen családban. „Na, jól megszívtam ezt a nyarat” – gondoltam magamban, mikor Anita dühösen becsapta maga után az ajtót. A szüleink itt hagytak bennünket a nyári szünet idejére a nagyapám házában, egy kis Duna-parti faluban. Megértettük őket. Most kaptunk lakást Pesten, és megmagyarázták, hogy csak őszre tudják felújítani, az összeköltözésre. A nővérem még kihúzza a negyedik gimit a nagybátyáméknál, én meg úgyis új suliba kerülök a fővárosban szeptemberben, majd akkor együtt leszünk. Nem számoltam azzal, hogy a baby-sitterem túl komolyan veszi a feladatát, de úgy látszik belejött, mert már többet egrecéroztatott, mint anyám, pedig tőle tanulta.
Én a közeli nagyvárosban tanultam eddig, ahogyan a nővérem is. Hála a tanáraimnak, a pesti gimiben se tiltakoztak, mikor oda kértük a felvételt. Matekból, meg fizikából voltam jó, épp azért gondoltam, hogy nem árt egy kis világnézet a nyáron. Szótlanul összemarkoltam a zoknimat meg a gatyámat, hogy a mosókonyhából kialakított fürdőszobába somfordáljak velük, mikor utolért Anita enyhültebb kiáltása:
– Tudom, hogy siettél a focimeccs után, de nekem is van elég dolgom! Délután lemegyek a partra, ha akarod, velem jöhetsz!
„Micsoda kegy!” – röhögtem magamban. „Egyedül le se mernél menni.” Az osztálytársnői távol, pasiról meg nem tudtam, úgyhogy egészen magára maradt ő is a „csipasszal”, ahogy engem szokott néha tisztelni, ha nem jött ki neki a lépés. Őt is meg lehetett érteni. Egy egész nyár barátnők, programok nélkül. A Közgázra készült, szerintem volt is hozzá tehetsége, mert ő értette egyedül apám fejtegetéseit vasárnapi ebéd közben, néha még vitatkoztak is.
Az eseményt az jelentette, ha néha bebuszoztunk a városba, vagy lementünk a helyi szabad strandra, ahol a nővéremnek dülleszthették a mellüket az itteni motorszerelők, meg boltos fiúk. Bár az igazat megvallva, ebben se igen volt szerencséje, mert inkább csak idegenkedve nézegették a szöghajú, szemüveges, nagydarab nővérem, a régi divatú egyrészesében. Pedig szerintem egész jó alakú, és a szeme is szép, de ezek a surmók nem vették észre a belülről jövő sugárzását, és inkább a szőke, bikinis csajokra buktak. A kósza beszélgetéseknek hamar vége lett, mikor kiderült, hogy Anita nem érdeklődik az ugratós történeteik, és egyéb baromságaik iránt. Udvarló híján inkább csak feküdtünk a pokrócon, és olvasgattuk a kedvünkre való könyveket, újságokat. Közelről a melle se volt rossz, de nagyon lenyomta a hülye fürdőruhája, a fenekére meg én is csak akkor figyeltem fel, mikor néha a kertben napozott a bugyijában.
Én nagyon meg voltam kavarodva akkortájt, főleg nő ügyben. Nyolcadikban az utolsó osztálykiránduláson éltem át először az éjszakai spontán magömlés élményét, és mondhatom, megrázó volt. Egész este húztak bennünket a csajok. Talán úgy érezték, hogy ha távol vannak az eddig előnyben részesített gimis nagyfiúk, rajtunk is kipróbálhatják a nyiladozó nőiségük erejét, meg egyfajta jutalomjáték is volt a dolog. Elvégre mindaddig nem számítottunk, reménytelen kis pöcsök voltunk, akik háta mögött össze lehetett röhögni, hiszen azt sem tudtuk, mi az a menstruáció, nem is beszélve más „nagylányos” dolgokról. Úgy látszik, mégis működhettek a hormonjaim, mert aznap éjszaka pizsama alsót kellett mosnom két barátnőm nem titkolt átöltözésére, kibuggyanó melleire gondolva. Maszturbálni is lopva kezdtem, miután felfedeztem, hogy a combom egész jól helyettesítheti a képzelt csaj lábait, sőt a punciját is. Úgyhogy közben nem is fogtam meg a fütyim. Ez azóta is bevált, főleg mióta Anita rászokott, hogy néha kopogás nélkül benyit hozzám. Nem zavarta, hogy olvasok, vagy éppen fürdöm, igaz nem tiltakoztam ilyenkor. Cserébe nekem is szabad bejárásom volt hozzá, bár én nemigen nyaggattam őt semmivel. Majd pont vele fogom a pubertáskori problémáimat megbeszélni!
Még csak június vége volt, de másnap már délelőtt hihetetlenül tűzött a nap, remegett a kocsiút a hőségtől, mikor biciklin kenyérért indultam. Egyszerre értünk haza Anitával, lent volt a parton úszni egyet. Egy kicsit ingerült volt, de kiderült, hogy csak a dressze zavarja, mint rendesen. Én már nem mentem le, csak kifeküdtem egy plédre a ribizlibokrok mögé a lucernásba. Anita is kijött, de egy kicsit meglepődtem, mert láttam, hogy a fekete fürdőruhát egy régi pólóra cserélte, alatta meg csak egy pici bugyit visel.
– Mit nézel? Meg kell száradnia annak a szörnyetegnek, én meg napozni szeretnék – mondta megrántva a vállát, mikor látta, hogy bámulom az előre ugró melleit. A mellbimbója volt a legfurcsább. Nem olyan vastag forma volt, mint a lökött osztálytársnőimé, hanem inkább pici, pontszerű. Letette a szemüvegét, olvasnivalót se hozott magával. Letelepedett mellém, de amikor négykézláb igazgatta a pokrócot, beláttam a fehér hasához, egészen a hibátlan melléig. Nem bírtuk sokáig a rekkenő hőségben, először én húztam magamra a vizet az apánk eszkábálta olajos hordóból, aztán láttam, hogy Anita is készülődik.
– Zuhanyozol? Hozzam a szappant? – kérdeztem.
Nem tehettem róla, megmozdult a farkam a szűk nadrágomban, mert ruhában is hatottak rám a nővérem domborulatai, hát még ha meztelenül láthattam őket.
– Csak nem képzeled, hogy nudizok veled, Öcsike?! Majd ha nagyobb leszel! – kacsintott, és intett, hogy húzzam meg a fogantyút. Rázúdult a langyos víz, ő meg csak hápogott, de láttam hogy élvezi. Ebben nálam sem volt hiány, mert akár le is vetkőzhetett volna előttem, akkor se láttam volna tisztábban a kerek melleit, meg a két kis bimbót az udvarával, mint a zuhany után az átázott ingben.
– Így már jobb! – jelentette ki, majd kifeküdt a fűre. Néha-néha odapillantottam, mikor elemelte az anyagot a hanyatt fekvő testéről, hogy jobban száradjon. Akár a felső combját néztem, akár a dudáit, a kuksim mindig reagált, amit ő is nyugtázott egy-egy pillantással.
– Hiányoznak a lányok, Gabikám? – kérdezte anyáskodva.
– Mert neked aztán nagyon kijut a fiúkból! – vágtam vissza, amire csak annyit tudott elkomorodva mondani, hogy:
– Ja.
Egy kis idő múlva felkelt, és egy pakli kártyával jött vissza.
– Gyere, játsszunk! – Magam alá húztam a lábaimat, ő is törökülésbe huppant le velem szemben, és feltette a szemüvegét. Hát, ami azt illeti, ez még izgatóbb volt, mint az előző póza, mert nyíltan bámulhattam a cickóit, meg a sötétlő háromszöget a bugyijában, amit meg is tettem néha a lapjaim fölött. Egyre vidámabb lett, mikor sorozatban veszítettem el a partikat, én meg csak takargattam a merevedő farkam a lapokkal. Hol a nővérem Bermuda háromszögére kellett gondolom, hol a barátom gyűrött, magyar kiadású Playboy példányában szereplő nőcikre, akiket gondos konspiráció árán tudtam csak lecsempészni ide, a hálószobám magányába. Ijesztő pillanatok voltak ezek, mert néha meglódult az indulat a duzzadt heréimben, de szerencsére idejében el tudtam lazulni, mielőtt pecsétes lett volna a fürdőgatyám.
A játszmában viszont megpecsételődött a sorsom, de nem akartam ennyiben hagyni a dolgot. Az utolsó elvesztett ütéssel együtt odavágtam neki ezt is:
– Nehéz így játszani, ha közben kilátszik a szőröd! – Először a karját emelte fel, aztán a pólóját, hogy jobban lássa, amit magam már percek óta bámulok. Az átlátszó nadrágja mellett vastag szőrszálak kunkorodtak kifelé.
– Na és? Nem tehetek róla. – Azért elvörösödött egy picit. Zavartan keverte egy kicsit a lapokat, majd tőle szokatlan közlékenységgel mesélni kezdett:
– Volt ez már másképpen is. Emlékszel, mikor hirtelen kórházba kellett mennem? Illetve nem, valami versenyen voltál, azt hiszem. Olyan idős voltam, mint most te, és vakbélműtétem volt a megyei kórházban. Na, akkor teljesen leborotváltak lent is – mutatott a lába közé. – Még most is látszik a forradás. Látod, itt! – mondta, és elhúzta a bugyiját, hogy megnézhessem a halvány heget.
„Jézusom, mi van itt ma?” – gondoltam magamban, miközben dobogó szívvel vizsgáltam a műtét nyomát, de még inkább a sötét punciszőrt a bugyijában.
– Jó kis brancs volt a kórteremben. Sokszor játszottunk repülőst, mert az egyik srác elárulta, hogy az szeretne lenni. – Tudod hogy kell?
– Nem is sejtem.
– Az idősebb csajok csinálták, ha a srácok lepedője árulkodott.
Felültek az ágyra, és dülöngéltek, mert néha viharba került a repülő. Ilyenkor rávetették magukat a botkormányra, nehogy lezuhanjanak.
– Milyen botkormányra? – kérdeztem, de addigra már Anita kezében volt a szűk fürdőgatyámban meredező fütykösöm.
– Erre ni! – gurgulázott a nővérem, én meg csak hüledeztem. Volt is miért, mert velem együtt Anita sem számított arra, hogy az egész idő alatt felgyülemlett feszültség kiutat keres magának. A dulakodástól, meg az erőszakos markolászástól szinte kirobbant a spermám a lüktető farkamból, bár a nővérem csak azt érezte, hogy elönti a kezét a forró nedű.
– Pfuj! – húzta el a száját, és végre elengedte a makkom. Felpattantam, és berohantam a fürdőbe, de hallottam, ahogy Anita utánam kiáltja:
– Pedig még nem is használtam az elsütőbillentyűt!
„Jó vicc!” – gondoltam magamban, és sokáig visszhangzott a fülemben a nevetése, miközben a kádban tisztogattam magam. Anita lassan besomfordált utánam a fürdőbe, de akkor már egy tiszta alsógatyában álldogáltam a tükör előtt, és a kiserkenő szőröm szálai között kerestem a pattanásaimat.
– Ne haragudj, nem így képzeltem – kérlelt a nővérem.
– Én sem. Csak úgy látszik, egy kicsit túl vagyok töltve – mondtam lazaságot tettetve, pedig csak azért mertem ilyen fölényes lenni, mert éreztem, hogy Anitát furdalja a lelkiismeret.
– Megértelek – mondta a nővérem a pólóját gyűrögetve. – Én is olyan magányos vagyok…
– Gyere, … ugye nincs harag? – kérdezte, és ölelésre tárta a kezét.
Egymás vállára hajtottuk a fejünket. Nem tehettem róla, nem tudtam nem észrevenni a karjaimon a feszes melle nyomását, a meztelen felsőtestemen a még mindig izgatott mellbimbója érintését. Eltoltam magamtól, mielőtt megérezhette volna a fütykőm a hasával. Besétáltunk a házba, ahol Anita kitalálta, hogy este csapjunk egy murit, borral, meg pizzával, amit nemrégen tanult meg sütni. Segítettem a bevásárlásban, és tök jól eltelt az idő a tészta kelesztése és a sütése közben. Egy csomó dolgot megtudtunk egymásról, aminek megbeszélésére korábban se időnk, se kedvünk nem volt. Mondtam is neki, hogy ha korábban tudtam volna, hogy „az a dolog” ilyen jól összehoz bennünket, már korábban elélveztem volna előtte. Jócskán elpirult, mert szigorúan neveltek mindkettőnket, de úgy látszik a szesz dolgozott bennünk, mert végül felszabadultan, jót nevettünk egymáson.
– Játsszunk máskor is repülőset? – kérdezte a szemembe nézve.
– Hááát lehet… de csak akkor, ha közben kapaszkodhatok! – vágtam ki, és lassan, várva a hatást, a magasan álló mellei felé közelítettem a tenyerem. Megrezzent, de nem tért ki előlem. Egymás szemébe néztünk, miközben közelebb léptem, és óvatosan tenyerembe fogtam a két rugalmas félgömböt. Végre a kezemben voltak a környék legszebb dudái! Ahogy áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, éreztem, ahogy mozdul a kezemben a súlyos melle.
Nagy meglepetésemre nem mozdult – nekem óráknak tűnt a pillanat -, csak akkor, amikor már mindketten éreztük mellbimbója merevedését. Meglegyintett a konyharuhával, és arrébb lépett:
– Teee! Ezt nem volna szabad! – Mindketten elpirultunk, én izgatottan kortyoltam a borból, ő is zavartan félrefordult, egy darabig nem néztünk egymásra. Evés közben már csak néha beszéltünk, akkor is a ház körüli teendőkről, meg ilyesmi. Elalvás előtt arra gondoltam, nem is biztos, hogy olyan szörnyű lesz ez a pár hét együtt, a nagyi házában.