A lány és a bányász


Dee lassan haladt a takarítással, mert állandóan tüsszentenie kellett. Mikor már ötödször fújta az orrát, eldöntötte magában, hogy szól Mrs. Davidnak, hogy őt inkább a konyhába ossza be, mert nem bírja, ha a por az orrába megy. Bár tudta, hogy az asszony, nem nagyon veszi figyelembe az ilyen kéréseit, ezért úgy gondolta, hogy azért megpróbál szólni. A konyhát különben se nagyon szerette, mert ott egész nap szem előtt volt, és mindig tett valami olyat, ami miatt leszidták. A takarításban az volt a jó, hogy egyedül lehetett. Ebben a panzióban ahol dolgozott és lakott is, nyolc szoba volt a vendégeknek az emeleten és három a földszinten, amiket reggeli után, mikor már mindenki elment dolgozni, ő rakott rendbe. A bánya közelében volt a ház, három állandó vendégük is ott dolgozott. A többi szobában ritkábban volt vendég. Ugyan ki is jött volna lakni egy ilyen lerobbant helyre, ahol csak a szénport lehetett nyelni.
Dee azért mégiscsak boldog volt, hogy itt dolgozhatott, és a melléképületben még egy pici szobája is volt, ami csak az övé volt, legalábbis addig, míg Mrs. David olyan kegyes, hogy munkát ad neki. A szobája eredetileg egy kamra, még ablaka is csak egy pici volt, mint a kamráknak általában, de ez őt nem zavarta. Egy éve már, hogy itt lakott és dolgozott, és egy évvel ezelőtt, nagyon hálás volt Mrs. Margaret Davidnak, hogy befogadta őt.

Az árverésen ismerkedtek össze. Dee szülei meghaltak és a lány egyedül maradt, pénz nélkül, tele tartozásokkal. A ház ahol laktak, sem a sajátjuk volt, csak bérelték. A lánynak a bútorokat és a berendezés minden darabját el kellett adnia, hogy a tartozásokat ki tudja fizetni. Mrs. David, konyhafelszereléseket vásárolt és mikor Dee segített neki bepakolni a kocsijába, elbeszélgettek. A lány helyzete annyira kilátástalan volt, hogy, hogy majdnem elsírta magát. Az árverés után, mikor mindenkit kifizettek, csak pár fontja maradt, még szerencse, hogy a szomszédok megsajnálták és azt mondták náluk alhat pár napig, és ekkor Mrs. David fölajánlotta ezt az állást és a szobát. Az igaz, hogy a szobáért és az étkezésért, olyan sokat von le a béréből, hogy a végén alig marad pénze, de így is elégedett volt.
Ezen a napon már az utolsó szobába ment be, ahol Mr. Trevor lakott. Ezt a szobát szerette a legjobban, mert itt nem volt olyan rendetlenség. A többi szobában a koszos ruhák, szerte szétszórva hevertek a földön, és az ételmaradék, koszos zoknikkal keveredve és üres sörösüvegekkel vegyítve hevert az asztalon. Mr. Trevor mindig rendbe rakta a szobáját, mielőtt elment, így nála csak föl kellett mosni és port kellett törölni. Most is rend volt a szobában, az asztalon csak egy könyv volt, és az ágy is be volt vetve. Dee, úgy döntött, hogy ma nem törölget. Megpaskolta a párnákat az ágyon és odalépett az asztalhoz, megnézte a könyv címét, aztán nem tudott ellenállni és kinyitotta a könyvet, beleszagolt. Szerette az új könyvek illatát.
– Ez egy új könyv – sóhajtott és megsimogatta.
Imádott olvasni, de mivel pénze alig volt, nem tudott könyveket venni csak használtan és azt is ritkán. A kölcsönkönyvtárból rengeteget olvasott. Az órájára nézett és megállapította, hogy nagyon elszaladt az idő. A délelőtt dolgozók nemsokára jönnek haza munkából és neki az ebéd felszolgálásnál kellett segédkeznie. Letette a könyvet az asztalra és még egyszer végig simította. Gondolt arra, hogy talán el kellene kérnie Mr. Trevortól, hátha odaadná elolvasni, de aztán lemondott róla. Ez a férfi még csak két hónapja lakik a városban és nem barátkozik senkivel. Elmegy dolgozni, amikor hazajön, eszik és néha lemegy sportot nézni a tévében, de különben mindig egyedül van.
Még Teresának sem sikerült őt szóra bírni, pedig ő mindenkit meg tud hódítani, imádják a férfiak. Ő is itt dolgozik, most éppen a konyhán segít, és a söntésben szolgál ki a pultnál. Teresa alig idősebb nála, tizenkilenc éves. Dee most múlt tizenhét.
Dee mikor lement, az ebédlőben már megkezdte Mrs. David az asztalok terítését az ebédhez. Mikor Dee belépett morcosan szólt rá.
– Már megint elábrándoztad az időt, gyorsan segíts – alig végeztek, mikor már meg is jött Mr. Locklead és Mr. Dick, akik a bányában dolgoztak.
A két férfi leült az asztalukhoz és várták az első fogást. Közben lassan az ebédlő megtelt emberekkel és Dee azt sem tudta mit csináljon, annyi volt a dolga. Csak egyedül szolgált föl. Mr. Locklead és Mr Dick már végeztek és a korsó sörük után mentek is a szobájukba, mikor nyílt az ajtó és belépett Mr. Trevor, aki magas barna, izmos férfi volt. Leült egy asztalhoz és várt. Dee leszedte a használt tányérokat és megkérdezte.
– Hozhatom a levest Mr. Trevor? –
– Igen – mondta a férfi és közben rá sem nézett a lányra.
Dee másnap délelőtt nagyon sietett a takarítással és aztán, mikor benyitott Mr. Trevor szobájába, dobogó szívvel látta meg, hogy a könyv még mindig ott van az asztalon, ahol hagyta. Megkönnyebbülten sóhajtott és takarítás helyett leült olvasni. Abban reménykedett, hogy minden nap tud egy kis időt lopni az olvasásra, és akkor talán el tudja olvasni a könyvet. Mikor legközelebb az órájára nézett, már rohannia kellett az ebédlőbe. Ez aztán minden nap megismétlődött. A könyv csodálatos volt, csak Margaret Davis morgott minden nap, hogy miért tart minden nap olyan sokáig a takarítás az emeleten. Esténként Dee a szobájában ült és ábrándozott. Minden vágya az volt, hogy egyszer beülhessen egy könyvesboltba és egész nap csak olvashasson. Délután Teresa a hódításairól mesélt. Dee tudta, hogy ő az éjszakát a férfiakkal együtt is tölti, és ezért mindig kap cserébe valamit, főleg pénzt.
A következő héten Mr. Trevor délután dolgozott, így a takarítást is délutánra tették át. Mivel a másik két bányász, ezen a héten is délelőttös volt, a lánynak rengeteg ideje maradt olvasni. Már kevés volt hátra a könyvből és az egyik délután elmerülten olvasott, észre sem vette, hogy nyílik az ajtó és belép Mr. Trevor. A férfi meglepetten állt az ajtóban és a lányt nézte, aki ott ült az asztalnál és annyira belemélyedt az olvasásba, hogy észre sem vette. Nagyon megijedt, mikor megérezte a férfi, erős kezét a vállán, fölsikoltott.
– Maga mit csinál itt? –
– Mr. Trevor, kérem, bocsásson meg, többet nem fog előfordulni. Kérem, ne áruljon el Mrs. Davidnak – Dee majdnem elsírta magát. – Kérem, uram bocsásson meg, de ez a könyv annyira tetszett – rémülten nézett a férfira.
– Mióta olvasol itt nálam? – kérdezte a férfi nyugodt hangon.
– Már második hete, de minden nap egy kicsit tudtam csak, mert mennem kellett az ebédhez – szipogta a lány.
– Jól van kislány, nyugodj meg. Nem szólok Mrs. Davidnak. Hogy hívnak téged? –
– Dee Turner –
– Tetszett a könyv? –
– Igen! Nagyon! Ez olyan más volt, mint amit eddig olvastam – kezdett megnyugodni, és csak most gondolt arra, hogy még nincs is tíz óra, mert a férfinak csak tíz után kellett volna hazaérni a munkából. –Mr. Trevor, még nincs tíz óra – szinte szemrehányóan mondta.
– Nincs kislány, de omlás volt és előbb befejeztük – a lány csak most figyelt föl a férfi homlokán lévő véres horzsolásokra.- Maga megsérült! Hozok valamit és lemosom – már indult is kifelé, és pár perc múlva, egy tál vízzel és fertőtlenítővel meg kötszerrel jött vissza. Trevor az ágyán feküdt.
– Nem kell semmi, ez csak horzsolás – ellenkezett, de a lány leült mellé és egy tiszta gézzel, amit a vízbe mártott, törölgetni kezdte a seb környékét, közben halkan beszélt a férfihoz, mint aki bátorítja.
– Nincs semmi baj. Mindjárt végzünk. Ugye nem is fáj? No, ne kapkodja el a fejét, mindjárt kész lesz – aztán steril gézt fertőtlenítőbe áztatott és azzal a sebet tisztította.- Ez most csípni fog – mikor végzett, önkéntelenül is végig simította a férfi arcát, aztán fölállt és ki akart menni.
– Várj még! – szólt utána a férfi.
– Tessék uram! – fordult vissza a lány.
– Elviheted a könyvet olvasni – mondta a férfi és felé nyújtotta.
– Köszönöm Mr. Trevor – vette el a lány a számára kincsnek számító könyvet. – Ígérem, hogy már holnap visszaadom – a lány az arcán boldog mosollyal ment ki és visszament a szobájába.
Egész éjjel olvasott, de másnap reggelre végzett. A könyvet betette Mr Trevor szobájába az asztalra, és már ment is tovább dolgozni. Délben, mikor a férfinak vitte ki az ebédet, lepakolta a tányérokat a tálcáról és akkor a férfi megfogta a kezét. Egy pillanatig fogta csak, aztán elengedte, de Dee egész ebédidő alatt érezte magán a férfi tekintetét. Nagyon zavarban volt és emiatt mindent elejtett és Mrs. David őt behívta a konyhába mosogatni és Teresát küldte ki felszolgálni. Dee, megkönnyebbülten állt oda a mosogató elé és boldog mosollyal várta a koszos tányérokat. Másnap szabadnapos volt, és Teresa ki is gúnyolta, mert szerinte a lány nem tudja normálisan eltölteni a szabad idejét, de ő ezzel nem törődött. Tíz órakor kelt föl az ágyból, mert élvezte, hogy nem kell olyan korán otthagynia az ágyát. Reggeli után elindult a városba Mr. Herman könyvesboltja felé. Minden szabad idejét itt töltötte és a kölcsönkönyvtárban. Szerencsére Mr. Herman nem bánta, hogy a lány olyan sokat van nála. Az üzlet két pici helységből állt. Mikor belépett szokás szerint csak a tulajdonos volt benn, és olvasott. Mosolyogva üdvözölte a lányt.
– Örülök, hogy látlak Dee. Te vagy a leghűségesebb vásárlóm –
– Mr. Herman, tudja, hogy én alig vásárolok. Magának én nem vagyok jó üzlet, hiszen a legtöbb könyvét csak olvasom.
– Tudom Dee, de azt is, hogy minden pénzedet nálam hagyod. Tőled nem sajnálom a könyveimet, mert te megérdemled. Na, jó, nem zavarlak, válogass csak, de tudod, hogy délben be kell zárnom.-
– Igen, tudom, igyekszem. Köszönöm Mr. Herman – mondta a lány és közben már a könyveket nézegette. Nemsokára talált is egy kedvencet, amit szeretett volna elolvasni, de mikor az árát megnézte, már tudta, hogy ez egy ideig még nem lehetséges. Oda is ment a kiválasztott könyvvel a tulajdonoshoz. – Mr. Herman találtam egy könyvet, amire nagyon vágyom, de tudja…..-
– Mutassa Dee! – nyúlt a könyvért a férfi. – Igen, látom már, elteszem magának és majd fizetéskor eljön érte. Jó lesz így? –a lány örült a lehetőségnek.
– Igen! Köszönöm! Remélem a jövő héten már el is tudom vinni. Nem is nézelődök tovább, mert csak megfájdul a szívem a vágyakozástól. – Viszontlátásra Mr. Herman – lépett ki a boltból. Egy utcányira lehetett a könyvesbolttól, mikor lépteket hallott a háta mögött. Megfordult és Mr. Trevort látta, ahogy sietve közelít. Mikor odaért, a férfi mosolygott. Eddig még soha nem látta mosolyogni, pedig többet kellett volna neki, mert ez szinte megváltoztatta az arcát. A zord, magányos bányász egy pillanat alatt alakult át félénk, de kedves fiúvá.
– Hogyan lehet, hogy nem dolgozik Miss Turner? – szólította meg és, mintha régi ismerősök lennének mentek tovább egymás mellett.
– Szabadnapos vagyok. Na, és maga? Nem dolgozik ma? – kérdezett vissza Dee.
– Én is szabadnapos vagyok. Most hova megy? –
– Haza.
– Meghívhatom egy teára? – kérdezte a férfi, felé fordulva.
– Nem. Köszönöm. Sietek haza – utasította vissza az ajánlatot a lány. A férfi egy ideig csendben ment mellette, de aztán halkan megszólalt.
– Még akkor sem, ha cserébe ezt kölcsönadom? – Dee meglepődve ismerte föl a könyvet, amit nemrég kiválasztott a könyvesboltban. A férfi a kabátja zsebéből húzta elő. Rögtön arra gondolt, hogy Mr. Herman becsapta, mert eladta a könyvet ígérete ellenére. Aztán meg arra gondolt, hogy a férfi biztos ott volt a könyvesbolt hátsó helyiségében és kihallgatta a beszélgetésüket.
– Zsarol? – kérdezte komolyan.
– Nézze itt egy hangulatos kis cukrászda, hideg van, itt átmelegedhetnénk, és a tea is jót tenne, úgy tudom itt finom süteményt is adnak hozzá – a férfi megint mosolygott és kinyitotta előtte Mrs. Highsmith cukrászdájának ajtaját. Dee szó nélkül bement és leült egy asztalhoz, Mr. Trevor vele szemben ült le. Mrs. Highsmith rögtön jött is, hogy fölvegye a rendelést, de mikor megismerte a lányt, egy kicsit meglepődött. Ismerte Dee-t, mint ahogy szinte mindenki ismerte egymást, ebben a kisvárosban. A lány, még iskolás korában, a nyári szünetben többször is dolgozott nála. Megállt az asztalnál és kérdően nézett a lányra, miközben a férfihoz szólt.
– Mit parancsol Uram? – Mr. Trevor, Dee-re nézett és tőle kérdezte.
– Forró tea és sütemény? – Dee elpirult és úgy mondta zavartan, hogy igen. – Két teát és süteményt kérünk – az idős nő, még a pult mögül is őket figyelte. Trevor beszélgetni próbált.
– Kellemes hely, még sosem voltam itt. Maga járt már itt? –
– Igen. Vagyis nem. Vendég még nem voltam, de iskolai szünetekben nyáron dolgoztam itt – a lány zavarban volt, mert tudta, hogy Mrs. Highsmith majd mindenkinek elmondja, hogy látta a Turner lányt egy férfival teázni.
– Maga nem a szüleivel él? Hány éves? –
– A szüleim meghaltak, már egy éve – Dee lehajtotta a fejét és elpirult. – Már elmúltam 17 éves. –
– Bocsásson meg, nem akartam megbántani – a férfi is zavarba jött. Attól félt, hogy fájó sebeket tépett föl a lányban. Szerencsére a tea és a sütemény megérkezett. Dee-nek nem fájt a szülei halála, a kora miatt volt zavarban. Megszokta, hogy őt mindig elhallgattatják, hiszen még gyerek, kiskorú.
– Nem bántott meg. A szüleim alkoholisták voltak, apám a bányában dolgozott, de soha nem volt pénzünk, sokat éheztünk emiatt, mert mindig csak az ital volt a fontos. Amikor meghaltak, csak adósságot hagytak maguk után. Mindent el kellett adnom, hogy mindent kifizessek, azért volt áldás, hogy Mrs. David befogadott – A lány gyorsan beleivott a teájába, ami rögtön meg is égette a nyelvét. Köhögni kezdett, mert félre is nyelte és a tea a kabátjára loccsant. Letette a csészéjét és próbálta a sáljával eltakarni a foltot. Trevor látta, hogy kiömlött a tea, és szerette volna enyhíteni a lány zavarát, de attól félt, hogy megint valami kellemetlen témát talál, amivel csak rontja a helyzetet.
– Miss Turner! – kezdte. Dee ránézett zavartan. – Ne izguljon. Minden rendben van. Amíg kihűl a teája, addig odaadom a könyvet – előhúzta és átnyújtotta az asztal fölött, a lány átvette és belelapozott, közben egy süteményt rágcsált, aminek nem érezte az ízét a leégetett nyelve miatt, de a férfira nem mert nézni. Mr. Trevor látta a lány zavarát és ez még jobban zavarba hozta. Visszaadta a könyvet.
– Köszönöm. Ha elolvasta, majd elkérhetem? – Dee megitta a teáját, és a férfira nézett, majd fölállt. – Nekem most már mennem kell, köszönöm a teát – az ajtó felé indult.
– Várjon, megyek én is – sietett utána a férfi. Kifelé a pultra dobott egy bankjegyet, és ment a lány után. Szótlanul mentek a panzióig. Trevor rögtön a szobájába ment és rögtön az ágyára feküdt úgy kabátban. A lányra gondolt, akinek a tudásvágya és a szomorú sorsa magával ragadta. Bár alig beszéltek a lánnyal, de a panzió tulajdonosától és a söntésben dolgozó lánytól szinte mindent megtudott a lányról kérdezetlenül is. Sajnálta, egy koravén gyereknek látta a lányt. Dee, este a söntésben dolgozott, mert azért túlóra pénzt kapott és közben Teresával beszélgetett. A lány már tudott arról, hogy ő egy férfival teázott Mrs. Highsmith cukrászdájában, és faggatni kezdte, de mivel Dee alig mondott valamit, inkább áttért a kioktatására. A tanácsai talán hasznosak voltak, de Dee minden mondat után egyre jobban szégyellte magát.
– A pénzt mindig előre kérd el. Ha csak ajándékot ad, ne engedj neki – hasonló jó tanácsok hangzottak el. Teresa áradozott, hogy végre Dee is beadta a derekát és beszáll az üzletbe. Elismerően mondta neki, hogy pont egy olyan pasassal kezdte, mint Mr. Trevor, akit ő nem tudott elcsábítani. Dee éjfél felé fáradtan és megkönnyebbülten ment a szobájába aludni.
Másnap délelőtt éppen az emeleti fürdőszobát mosta föl, mikor valaki kinyitotta az ajtót. Megfordult és Mr. Dicket látta meg a háta mögött.
– Elnézést uram, mindjárt végzek –
– Ne siess Dee! – fogta meg a karját a férfi – Hallom, hogy végre te is beszálltál a ringbe. Nem leszek hálátlan, ha hozzám is kedves leszel – mondta a férfi és közben már csukta is be az ajtót a háta mögött. A lány félt.
– Mr. Dick! Kérem! Ne! – a férfi magához húzta és közben bontogatni kezdte a ruháját.
– Legyél okos kislány és inkább segíts – mondta a férfi. Dee rémülten próbált az ajtó felé menekülni, de a férfi szorosan fogta. Könyörögni kezdett, de a férfit ez nem hatotta meg, csak a lány ruháját rángatta és közben a másik kezével szorosan fogta. A lány kiabálni kezdett.
– Ne! Ne! Segítség! Segítsen valaki! – sikított végső elkeseredésében a lány és rémülten próbált meg védekezni. Pár pillanat múlva az ajtó kivágódott, és Dee nem is látta, hogy hogyan történt, de Mr. Dick már a földön feküdt egy hatalmas víztócsában, valószínűleg azért, mert mikor a földre került, a vödröt is fölborította, amiből a lány a padlót mosta. Az ajtóban Mr. Trevor állt és őt nézte.
– Történt valami baja, kislány? – kérdezte.
– Nem – suttogta Dee, de már a könnyeitől nem látott semmit. Trevor megfogta a karját és a szobájába vezette.
– Üljön le, és várjon itt – parancsolt rá, és elszaladt. Pár perc múlva Mrs. Daviddal jött vissza.
– Na, mi van Dee, mi történt? – kérdezte a nő türelmetlenül. Ő szipogva mesélte, hogy Mr. Dick a fürdőszobában erőszakoskodni kezdett vele, de a nő félbeszakította.
– Te buta liba, hát még mindig nem jött meg az eszed? Látod, Teresa okosabb lány, mint te vagy. Nekem ne panaszkodj, a férfi ügyeid meg intézd el magad, és ne csinálj botrányt a panziómban. Jó lenne, ha bocsánatot kérnél Mr. Dicktől – Dee megint sírni kezdett, és közben nem mert Mr. Trevorra nézni. Az asszony a férfihoz fordulva folytatta. – Maga meg ne avatkozzon más dolgába. Ha befizet rá, akkor viheti a lányt, de kapkodni nem kell, mert Dick előbb szólt -Trevor dühösen állt, de szólni nem tudott a haragtól. Mrs. David kifelé indult, de még visszaszólt – Aztán siess a takarítással, mert mindjárt tálaljuk az ebédet – Dee az asztalra borulva zokogott. Megalázottnak és tehetetlennek érezte magát. Tudta, hogy Teresa árulja a testét, és azt is tudta, hogy Mrs. David erről tud, de nem szól érte, mert tudta, hogy sok vendég csak Teresa miatt jött, és az lendít a forgalmon, de arra soha nem is gondolt, hogy majd őt is megpróbálják erre a piszkos üzletre rávenni. Az asszony a gyámja volt és neki védelmeznie kellene őt és nem eladni. Ő mindig arról álmodott, hogy majd egyszer jön egy férfi, akibe beleszeret és a férfi is szereti őt és összeházasodnak és szerelemből adja oda magát. Eszébe jutott, hogy azért gondolták, hogy őt is lehet árulni, mert előző nap látták a városban Mr. Trevorral. Most sírva nézett a férfira, aki még mindig ökölbe szorított kézzel állt a lány előtt.
– Ugye tudja, hogy én nem vagyok olyan, hogy én még sohasem tettem olyat – szipogta ijedten.
– Szemét banda! – mondta a férfi dühösen. – Hagyja itt őket, ne foglalkozzon velük. Nem szabad ilyen helyen maradnia egy percig sem – Dee megint sírni kezdett.
– Nem tudok hova menni. Nincs senkim, nincs semmim. Kiskorú vagyok és Mrs. David a gyámom – a férfi dühös volt.
– A fenébe az ilyen gyámmal! Itt nem maradhat – az asztalra csapott és kirohant. Dee szipogott még egy kicsit, aztán összeszedte magát és kitakarította a fürdőszobát, mikor végzett indult az ebédlőbe az ebédet felszolgálni. Nem szólt hozzá senki, de úgy érezte, hogy mindenki őt nézi, és a háta mögött róla beszélnek. Már végeztek az ebéd felszolgálásával, mikor Mrs. David szólt oda neki.
– A konyhában egy tálcára odakészítettem Mr. Trevor ebédjét, vidd föl neki és legyél okos, ne siess vissza –
– Igenis – mondta a lány és nem tudta mire vélni a változást. Elindult Mr. Trevor szobájába a tálcával, az ajtón kopogott. A férfi kiszólt.
– Tessék! –
– Az ebédjét hoztam uram – szólt be a lány. Mr. Trevor kinyitotta az ajtót.
– Jöjjön be! – Dee az asztalra tette a tálcát és indult is kifelé, még halkan jó étvágyat kívánt a férfinak. – Várjon, kérem – szólt rá a férfi.
– Tessék – állt meg a lány bizonytalanul a férfi előtt. Nem mert ránézni, lehajtotta a fejét.
– Miss Turner, szeretnék magának segíteni – kezdte a férfi.
– Miben akar nekem segíteni? –
– Abban, hogy kiszabaduljon innen, hogy itt tudja hagyni végleg ezt a szörnyű helyet – a lány még mindig nem nézett rá. Szégyellte magát.
– Mr. Trevor az lehetetlen, de ne aggódjon, máskor majd jobban vigyázok. –
– Maga egy buta gyerek, hát nem veszi észre, hogy egyedül nem tud semmit tenni, nem tud vigyázni jobban. Mrs. Davidnak tíz fontot fizettem azért, hogy fölküldje magát hozzám és Dick is fizetett neki. Azt tudnia kell, hogy most ott lenn, mindenki azt hiszi, hogy mi most nem beszélgetünk. Aztán majd fölküldi másokhoz is és maga menni fog. Akkor hogyan fog jobban vigyázni? –
– Nem! Ez nem lehet igaz! Nem kérhetett értem pénzt! – Dee elsírta magát.
– Én csak segíteni akarok, kislány. El kell innen mennie! –
– Hová mehetnék? Hogyan mehetnék el, mikor ő a gyámom? – Trevor odalépett hozzá és egy zsebkendővel az arcát törölgette.
– Én elviszem magát. Eljön velem? – a lány szipogva mondta.
– Nem tehetem, tudja, hogy fiatalkorú vagyok még – a férfi fölemelte a fejét és a szemébe nézett.
– Elveszem feleségül és akkor már azt tesz, amit akar. Hozzám jönne feleségül? – a lány elcsodálkozott, még a sírást is abbahagyta.
– Mit mondd? –
– Dee, legyen a feleségem, és akkor szabad lesz –
– Elvenne? De miért? –
– Azért, hogy szabad legyen! Bízzon bennem! Elmegyünk innen és akkor élhet nyugodtan – Dee megint könnyezni kezdett.
– Most meg miért sír? Ennyire szörnyű dolog, a feleségemnek lenni? –
– Én úgy képzeltem, hogy ha egyszer férjhez megyek, azt szerelemből teszem –
– Nem fogom, soha, semmire sem kötelezni, akkor válik el tőlem, amikor akar. Mondjon igent, Dee – a lány könnyes szemmel nézett a férfira.
– Igen. Igaza van, igent kell mondanom. Köszönöm Mr. Trevor. Köszönöm, amit értem tesz – a férfi megfogta a kezét.
– Philip vagyok. Örülök, hogy a feleségem lesz. Amíg itt leszünk, úgy kell tennünk, mintha tényleg valódi házasságot kötnénk, mintha egymásba szerettünk volna. Mrs. Daviddal én fogok mindent elintézni. Most menjen, kislány. –
– Köszönöm – kezdte megint a lány.
– Menjen már, ne köszönjön semmit. Nekem is mennem kell Mrs. Davidhoz lánykérőbe – megint mosolygott, és Dee majdnem elolvadt. Úgy érezte, hogy ebbe a férfiba könnyen bele tudna szeretni. – Tudja mit? Menjünk együtt, így senki sem fog kételkedni a szerelmünkben – átfogta a lány vállát és magához húzta.
– Még nem is ebédelt Mr. Trevor – nézett vissza a lány. A férfi szigorúan nézett rá.
– Philip! – mondta. Dee mosolygott.
– Philip, még nem ebédelt –
– Majd később, most nem vagyok éhes, nősülni készülök – elindultak lefelé. A söntésben egy pillanatra csend lett, mikor beléptek. Trevor csókot nyomott a lány homlokára és odasúgta.
– Ügyes legyél – a lány elvörösödve ment tovább dolgozni, Trevor meg Mrs. Davidhoz fordult.
– Asszonyom, beszélhetnénk négyszemközt? –
– Igen – válaszolt és intett a férfinak, hogy kövesse az irodájába. A férfi becsukta maga mögött az ajtót. – Hallgatom Mr. Trevor.
– Asszonyom, úgy tudom, hogy maga lett Dee gyámja, miután egyedül maradt.
– Igen.
– Asszonyom, nem kertelek, én el szeretném venni feleségül Dee-t amilyen gyorsan csak lehet – az asszony erre nem számított.
– Mit beszél? –
– Úgy tudom, hogy a maga engedélye kell a házassághoz – az asszony alig tért magához.
– Ilyen hirtelen? Ezt nem értem! –
– Asszonyom, mi szeretjük egymást.
– Akkor várjanak a nagykorúságáig – az asszony nem igazán akart megválni a lánytól.
– Nem lehet – mondta és járt az agya, hogy mit mondjon, amivel meggyőzhetné az asszonyt. Végül Mrs. David segített a tudtán kívül.
– Csak nem lett terhes az a buta liba? – Trevor elvörösödött, és rávágta.
– De igen, gyermeket várunk. –
– A kis álszent. Gyerekkel nem maradhatnak itt a nyakamon.-
– Egyezzen bele a házasságba és én elviszem innen, úgy hogy többé nem is hall rólunk – az asszony elgondolkodva nézett rá.
– Mikor akarja az esküvőt? – kérdezte.
– Szombaton délelőtt, aztán el is utazunk – a férfi remélte, hogy szombatra mindent elintéz.
– Jó! Intézze el a hivatalos iratokat és én aláírom – aztán még megkérdezte. – Hányszor is voltak együtt? – Trevor meglepődve nézett rá.
– Nem értem – mondta.
– Nem? Ha nem adja ide az alkalmankénti tíz fontot, akkor semmit nem írok alá. – Trevor keze ökölbe szorult. Ha eddig egy kicsit is kételkedett benne, hogy helyesen cselekszik, akkor most minden kételye elszállt. Uralkodott magán és úgy mondta.
– Ha aláírja, kap ötven fontot, de csak az aláírás után. –
– Rendben – egyezett bele az asszony. Trevor mikor kijött az irodából fölment a szobájába és néhányat telefonált, aztán lement a söntésbe és egész zárásig ott ült és a lányt figyelte. Az engedélyek beszerzését másnap intézte. Még három nap volt az esküvőig. Este tízre Dick teljesen lerészegedett, és azzal sem törődött, hogy a szemén lévő monokli miatt mindenki kinevette. Mikor bezárt a kocsma, Trevor odament Deehez és magához húzta.
– Gyere föl hozzám, beszélnünk kell – Teresa irigykedve nézte őket. Már tudta Mrs. Davidtől, hogy Dee férjhez megy, és azt is, hogy terhes. A lány engedelmesen odabújt a férfihez és fölment vele a szobájába. Mikor Philip becsukta az ajtót, mosolyogva fordult a lányhoz.
– Bocsánatot kell kérnem tőled Dee. –
– Miért? – kérdezte a lány és annyira ártatlan volt.
– Megbecstelenítettem. Sajnálom, de azt mondtam Mrs. Davidnek, hogy gyereket vár tőlem – a lány fölkiáltott rémülten.
– Mit várok? –
– Sajnálom, de csak így volt hajlandó beleegyezni a szombati esküvőnkbe – a lány elgondolkodva mondta.
– Akkor, Teresa azért beszélt velem olyan furcsán – a férfi folytatta.
– Holnap mindent elintézek és szombaton az esküvő után elutazunk. Ne félj Dee, most már senki sem fog bántani. –
– Fáradt vagyok, nagyon fáradt – mondta a lány. – Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most elmegyek aludni – suttogta Dee, és elindult kifelé.
– Jó éjszakát kislány – szólt utána Philip.
Dee éppen a szobája ajtaját nyitotta, mikor a sötét udvarban valami megmozdult. Odapillantott és rémülten vette észre, hogy Mr Dick közeledik feléje. A férfi részegen dőlöngélt és dühösen morgott.
– Én is befizettem, nekem még mindig tartozol egy menettel. Kis ribanc! Megjátszottad az ártatlant! – Dee rémülten fordult meg és rohant vissza a házba. Kopogás nélkül rontott be Trevor szobájába. A férfin már csak egy pizsamanadrág volt. Meztelen, izmos mellkasához bújt és azt suttogta.
– Félek! –
– Mi történt? – kérdezte a férfi és átkarolta.
– Dick részegen várt az udvaron és megtámadott. Elszaladtam – a férfi mellkasa vizes lett a lány könnyeitől.
– Ne félj! Ne sírj már! – lehajolt hozzá és gyengéden megcsókolta a homlokát, aztán az arcát és végül a szájára tapadt. Dee ügyetlenül csókolta vissza. Szédülni kezdett és furcsa, de csodás érzés uralkodott el rajta. Philip nehezen tudott elszakadni a lány szájától. – Én megőrültem! Dee bocsáss meg, nem akartam kihasználni a helyzetedet – eltolta magától a lányt. Dee csalódottan nézett rá. Jól esett neki a férfi gyengédsége, a csókjától teljesen megrészegült.
– Philip, én…. – a férfi megállította.
– Hallgass, kicsi lány. Senki sem szólhat, ha az elkövetkező napokban az én szobámban fogsz lakni. Ígérem, többet nem foglak zaklatni – Dee, arra gondolt, hogy pedig de örülne, ha Philip zaklatná. Szégyenlősen állt a szoba közepén.
– El kell mennem a cuccaimért – mondta halkan.
– Elkísérlek – Philip kabátot és papucsot vett fel és elindult a lány előtt. Az udvaron már nem volt senki. Dee gyorsan összepakolt egy táskába és már indultak is vissza. – Nálad nincs fűtés? – kérdezte a férfi és összehúzta a kabátját magán.
– Van itt egy kályha, de azt annyira nehezen lehet bekapcsolni, hogy ilyenkor már nem is szoktam. Amikor nem vagyok a szobában, akkor meg nem szabad működtetni. Tilos – Philip szobájában szerencsére meleg volt, de a lány, zuhanyozás után mikor lefeküdtek, odabújt a férfihoz.
– Aludj, Dee! – szólt rá a férfi és elhúzódott tőle. Másnap reggel a férfi még aludt, mikor a lány lement dolgozni. Teresa terítés közben azzal nyaggatta, hogy árulja el, milyen a férfi az ágyban. Egy ideig kitért a lány a kérdések elől, de aztán mikor már nem tudott mit mondani, csak lehunyta a szemét és azt suttogta.
– Gyengéd – Teresa irigyen elhúzta a száját és békén hagyta. Philip lejött reggelizni, gyorsan végzett és aztán egy futó csókot nyomott a lány arcára és aztán ment a hivatalokba, beszerezni az engedélyeket az esküvőhöz. Aztán a munkahelyéről a kilépést intézte és közben azon csodálkozott, hogy minden milyen simán ment. Az éjszakát együtt töltötték a lánnyal, de Philip még mindig szégyellte magát, azért, mert majdnem elcsábította ezt a gyereket. A lány olyan ártatlanul bízott benne, és ő minden éjjel küzdött, mikor a lány odabújt hozzá, hogy tudjon uralkodni magán és ne teperje maga alá. Pénteken, amikor a bankban járt, hogy pénzt vegyen ki a bankszámlájáról, egy butik kirakata előtt megtorpant, akkor jutott eszébe, hogy a lánynak, valami ruhát kellene néznie. Bement és hosszú válogatás után egy fehér kötött kosztümöt talált a legmegfelelőbbnek, egy fehér csizmát is becsomagoltatott, de megállapodott az eladónővel, hogy ha nem lesz jó a méret, akkor kicserélik. Mikor sz ajtóból visszanézett látta, hogy a két eladónő összedugja a fejét és úgy sugdolóznak. A férfi azt gondolta, hogy már biztosan mindenki tudja, hogy Dee gyereket vár. A panzióba érve, bement Mrs. David irodájába és miután a nő aláírta a papírokat, letett neki az asztalra ötven fontot.
– Mostantól Dee nem dolgozik – kiment a söntésbe és megfogta a lány karját. – Gyere kicsim, lejárt a munkaidőd. –
– De nekem még….- kezdte a lány, de ő nem engedte, húzta magával a szobájába. Mikor beléptek a lány elé tette a csomagokat.
– Próbáld föl ezeket, ha nem jó, ki tudjuk cseréltetni. Nem tudom a méreteidet, de úgy gondoltam talán jók lesznek – a lány elpirulva bontogatta a csomagokat. Mikor kivette a ruhát, fölsóhajtott.
– Ez csodaszép! – Nem érdekelte, hogy a férfi meglátja, amikor vetkőzik, ledobálta a ruháit és fölvette az ajándékokat. A méret pont jó volt. Nevetve forgott a férfi előtt. Aztán a csizmát próbálta föl, de az sajnos nagy volt, de nem mert szólni Philipnek, aki az ágyon ült és elgondolkodva nézte őt. – Olyan gyerek még, és úgy tud örülni – gondolta, aztán megkérdezte.
– Hányas lábad van Dee? – a lány rögtön mondta.
– Harminchatos –
– Akkor a csizma nagy lett – Dee elpirult, és látszott, hogy sajnálja a csizmát.
– Igen, de nem baj, majd vattát teszek az orrába. Lehajtotta a fejét és úgy nézegette a csizmát.
– Öltözz át, visszamegyünk és kicseréltetjük – mondta a férfi és odaállt az ablakhoz, háttal a szobának. A lány hamar elkészült és odaállt a férfi mögé.
– Indulhatunk – mondta halkan. Philip megfordult és csak most vette észre, hogy milyen vékony és kopott a lány kabátja.-Ezt is kell egyet venni – gondolta és belekarolt a lányba, úgy mentek az üzletbe. A csizmát sikerült rögtön kicseréltetni kisebbre. Aztán szólt a lánynak, hogy válasszon magának kabátot, vagy bundát is, Dee megállt és mintha elszállt volna a gyerekes lelkesedése. Nógatta egy ideig, aztán félrevonta.
– Mi a baj? Egyik sem tetszik? – Dee kínosan érezte magát.
– Nem kívánhatom, hogy ilyen nagy kiadásokba verje magát miattam. Ha itt veszünk kabátot, azt én soha nem tudnám visszafizetni, és magának is spórolnia kellene, már fölmondott a bányában is – suttogott a lány. A férfi elmosolyodott és megcsókolta a lány homlokát.
– Ne törődj az anyagi helyzetemmel. Köszönöm, hogy így aggódsz a pénztárcám miatt, de semmi okod nincs az aggodalomra. Nyugodtan válaszhatsz bármilyen kabátot. Nekem ez a bunda tetszik – mondta és leemelt egy gyönyörű ezüstszürke bundát a fogasról és a lány mögé állt vele. A lány belebújt, és alig mert a tükörbe nézni. El sem akarta hinni, hogy ez ő ott a túloldalon, azzal a csodaszép férfival a háttérben. A férfi már ment is és a pénztárnál kifizette a bundát. Mikor az utcán voltak, a lány még egyszer megkérdezte.
– Biztos, hogy nem okoz problémát, ez a sok kiadás? –
– Biztos – nyugtatta meg a férfi, aki a lány régi kabátját vitte egy táskában. Dee már az új bundáját viselte. Mikor már újra a férfi szobájában voltak, és Dee éppen a kabátot vette le, eszébe jutott, hogy még igazából meg sem köszönte. Odament a férfihoz és átkarolta a nyakát.
– Köszönöm Philip, ezt a sok szép ajándékot – mondta és megpróbálta megcsókolni a férfi száját, ami elég nehezen ment, mert a férfi válláig sem ért és csimpaszkodnia kellett. Lábujjhegyre állt és úgy próbálkozott. Philip meglepetten viszonozta a csókot, magához húzta a lányt, aztán fölemelte és az ágyra fektette. Fölé magasodott, aztán, mint aki most ébredt, megdermedt.
– Már megint megőrültem. Dee, ne provokálj! – szólt rá a lányra és fölállt. Dee is fölült és csalódottan nézett rá.
– Elnézést – suttogta megszégyenülten. Ezután leült a sarokban és olvasott. Pár óra múlva, Philip odaállt elé és megkérdezte tőle.
– Dee, téged nem érdekel, hogy holnap az esküvő után hová megyünk? –
– De igen, érdekel, de azt még nem tudom, hogy én hová fogok menni. Majd munkát keresek, és mindent visszafizetek. Annak örülök, hogy innen elszabadulok, de félek is az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, a magánytól. Te hová mész holnap? Megint bányában fogsz dolgozni? – kérdezte a lány.
– Dee, nem leszel egyedül, nem engedem, hogy gondjaid legyenek. Velem jössz Londonba és tanulni fogsz. Ha már nagykorú leszel, dönthetsz, hogy el akarsz válni. De addig, amíg kiskorú vagy, élvezd ki a gyerekkorodat és tanulj. Olyan okos lány vagy – Philip megfogta a kezét és a szemébe nézett. A lány rémülten kérdezte.
– De miből fogunk élni? Dolgoznom kell. –
– Nem kell dolgoznod. Ne törődj most ezzel. Feküdj le, aludj. Ki kell pihenned magad, holnap sűrű napunk lesz – Reggel Dee fölvette az új ruháját és a csizmát és büszkén ment le az ebédlőbe. Teresa egy nagy csokor rózsát tartott a kezében.
– De klassz a ruhád! – ámuldozott. – Szerintem ennek a mogorva bányásznak egy fillérje sem maradt. Szegénykém, ti éhezni fogtok. Nézd ezt a virágot is neked hozták – Dee megvédte a férfit.
– Ne féltsd te Philipet, ezt mind azért vette, mert szeret engem – mondta a lány büszkén, és szerette volna, ha ez tényleg igaz lenne. Az esküvői szertartás gyorsan lezajlott. A végén Philip rövid csókot adott a lány szájára. Ezután megköszönték a gratulációkat, és belekarolt a lányba és elsiettek. A csomagjaikat már kivitette a férfi a vasútállomásra. A vonaton egy mással szemben ültek és mind a ketten olvastak, aztán a lány a tájat nézte, addig amíg be nem sötétedett, aztán csak a sötét ablakot nézte és azon gondolkodott, hogy miért is hozta magával ez a férfi. Hogyan fognak együtt élni és főleg hol és miből. Késő éjszaka volt, mire megérkeztek. A lány kissé félt a nagyvárostól, hiszen eddig még alig mozdult ki a szülőhelyéről. Ijedten kapaszkodott a férfi karjába, az megszorította a kezét és besegítette egy taxiba. Nemokára egy csupaüveg, sokemeletes ház előtt szálltak ki. A portás végigmérte a lányt, aztán mikor Philip is odaért a csomagokkal barátságosan üdvözölte.
– Jó estét Mr. Trevor, régen járt itthon, adom is a kulcsát. –
– Köszönöm Joe. bemutatom a feleségemet. Ő Dee Trevor. Ezután ő rendelkezik a lakással –
– Igenis Uram. Szép estét asszonyom – a férfi udvarias volt. Elvette a csomagokat és vitte utánuk. Philip már a liftnél volt. Dee csodálkozva ment a férfi után, de nem szólt egy szót se, mert azt hitte, hogy álmodik. A tizenhatodik emeleten szálltak ki. A portás lerakta a csomagokat, Philip nyitotta a lakás ajtaját. Mikor Dee be akart lépni, a férfi visszahúzta, fölvette és átvitte a küszöbön.
– Be kell tartanunk a szokásokat – mondta a férfi, aztán odaszólt Joenak. – Ma volt az esküvőnk. –
– Gratulálok – mondta a portás és otthagyta őket, miután jó éjszakát kívánt. A lányt a kanapéra tette le a férfi és ő onnan nem is mozdult.
– Sok szerencsét Mrs. Trevor az új életében – mondta a férfi és odatérdelt a lány elé, megfogta a kezét. – Biztosan éhes és fáradt vagy, na és tele lehetsz kérdésekkel. Tudod mit? Amíg te lezuhanyozol, addig én készítek vacsorát, aztán lefekszünk, és amíg el nem alszol, én elmesélem neked, hogy hogyan lettem bányász – Philip megmutatta a fürdőszobát, aztán kivonult a konyhába. A hűtőszekrényt a bejárónő föltöltötte finomságokkal. Ezt Philip előző nap intézte el telefonon. Könnyű zöldséges halsalátát és narancslét tálalt föl. mikor elkészült, hallgatózott a fürdőszobánál. A víz már nem folyt és pár perc múlva a lány meg is jelent az ő hatalmas fürdőköntösében. leültek vacsorázni. Dee sokat evett és jó étvággyal.
– Nagyon finom volt. Köszönöm Philip – aztán tanácstalanul nézett körbe. – Még nem ismerem ki magam a lakásban – nézett a férfira.
– Elnézést, azt kellett volna legelőször megmutatnom, hogy mi hol van – körbementek. A lakás a nagy nappali, étkezőn kívül egy háló és egy dolgozószobával rendelkezett. A dolgozószoba falain, végig könyvespolcok voltak tele zsúfolásig könyvekkel. Dee elámult.
– Ez hihetetlen. Ez mind a te könyved? – a férfi csak annyit mondott.
– Most már a te könyveid is Dee – megfogta a lány karját és megszorította.
– Én olyan boldog vagyok. Ez olyan hihetetlen, ami velem történt – a férfi mosolygott.
– Akkor bújj gyorsan az ágyba és én mesélni fogok – nevetett és a hálószobába vezette a lányt. Dee levette a fürdőköntöst és hálóingben bújt be a takaró alá a hatalmas franciaágyban. Philip leült az ágy szélére és megsimogatta a lány arcát.
– Ne haragudj, hogy becsaptalak és nem mondtam meg, hogy ki vagyok. Évekig éltem a védett életemet, írtam a könyveimet, az életről, amitől már teljesen eltávolodtam. A könyveim hiába voltak sikeresek, de éreztem, hogy már hamis az amit írok. Aztán egy nap fölkerekedtem és be akartam bizonyítani magamnak is, hogy érek még valamit, hogy a két kezemmel is meg tudom keresni a betevőmet. Igazi emberekkel ismerkedtem meg. Már nem is tudom igazán, hogy mit akartam bebizonyítani magamnak. Aztán megismertelek, megtaláltalak és kimentettelek onnan. Most már aludj, kis Hamupipőkém – látta, hogy a lány már alig tudja nyitva tartani a szemét. Megigazította a takaróját és közben arra gondolt, hogy kit is kérjen meg, hogy segítsen a lánynak eligazodni a városban. Az nyilvánvaló volt, hogy olyan nőt kell keresnie, aki nem fogja a lányt kínos helyzetekbe hozni. Dee kinyitotta a szemét.
– Philip, te nem jössz aludni? – kérdezte és fölhajtotta a takarót.
– A nappaliban fogok aludni – hajtotta vissza a takarót a férfi. – Te csak aludj, nyugodtan. –
– Nyugodtan? – ült föl a lány fölháborodottan. – De hiszen ez a nászéjszakánk – mondta Dee, aztán rögtön el is pirult.
– Szép álmokat Dee! – mondta a férfi és kiment a szobából. Dee szomorúan nézett utána. Azt hitte, hogy egy kicsit legalább tetszik a férfinak és szeretett volna hozzá bújni éjjel, de most már látta, hogy a férfi nem érez iránta semmit és ettől sírhatnékja támadt. Szipogva fúrta bele a fejét a párnába. Reggel a lány korán ébredt és mezítláb ment ki a nappaliba. Philip a kanapén feküdt hason, és csak egy pizsama nadrág volt rajta, a takaró le volt csúszva a földre. Izmos felsőteste teljesen elbűvölte a lányt. Úgy érezte ez a férfi a legkedvesebb, legszebb és legerősebb a világon és ez a csodás férfi az ő férje, de nem szereti őt. Dee úgy érezte, hogy szerelmes a férjébe. Odament hozzá és óvatosan betakarta, aztán finoman végig simította a vállát, leült mellé a szőnyegre és ábrándozva nézte. Nem is tudta mennyi idő telt el, és a férfi még mindig aludt, a lány nem tudott ellenállni a kísértésnek, odahajolt és megcsókolta a férfi száját, aki ezt rögtön viszonozta is és erős karjaival átölelte a lányt és maga mellé húzta. Pár pillanat múlva, elengedte és fölült.
– Dee, ne provokálj! – mondta álmos hangon. – Én nem azért vettelek el feleségül, hogy azért adj valamit. Meg akartalak onnan szabadítani – a lány bátortalanul válaszolt.
– De én…- a férfi félbeszakította.
– Tudom, mit akarsz mondani, de tévedsz. Most lehet, hogy a hála miatt úgy érzed, hogy belém szerettél, de ez majd elmúlik. Megismersz embereket, lesznek barátaid és engem el is felejtesz. Akkor lesz majd olyan fiú, akit szeretsz. Amint nagykorú leszel, elválhatunk, de addig sem foglak zavarni.-
– El akarsz menni? – rémült meg a lány.
– Igen. Itt hagyom a címem és a telefonszámomat, és az ügyvédem számát is, ha bármi gondod van, hívj fel, de ha engem nem érsz el, akkor az ügyvédemet hívhatod. Ő Robert Moretta, a legjobb barátom. Tud róla, hogy elvettelek feleségül. Nyitok neked egy bankszámlát, elküldöm a kártyát és arról minden kiadásodat fedezheted. A lakásban maradhatsz, a bejárónőt én fizetem, hetente kétszer ő vásárol be, csak add oda neki a listát, amit kérsz. Robert, majd fölhív és elmondja, hogy mit intézett az iskolával kapcsolatban. Gondolom, hogy te is úgy tervezted, hogy tovább tanulsz – fölállt és elindult a fürdőszoba felé. Dee tehetetlenül nézett utána, aztán visszament a hálószobába és bebújt az ágyba. Becsukta a szemét és ki akarta zárni a külvilágot. A torkát sírás szorította. Elaludt. Mikor újra kinyitotta a szemét és az órára nézett, akkor vette észre, hogy már dél is elmúlt. A hasa nagyot kordult, hiszen még nem is reggelizett. Fölült és akkor vette észre, hogy egy zsúrkocsin, egy tálcára készítve ott van a reggelije az ágy mellett. Fölhajtott egy pohár narancslevet, és mikor tette vissza a poharat, akkor vette észre a levelet. Philip írt, dobbant meg a szíve, de aztán el is keseredett, mert a levél azt jelenti, hogy a férfi elment. A levélben címek és telefonszámok voltak és a végén egy mondat.
– Bármikor fölhívhatsz, Philip – Dee most érezte csak, hogy mennyire egyedül maradt, ebben az idegen nagyvárosban, idegen lakásban. A magány ezután már mindig vele volt. Pedig barátokat talált, iskolába járt, és boldog lehetett volna. Ezt az első két hetet nem tudta elfelejteni, amit akkor töltött el, mikor elment Philip. Sokat sírt akkor, és a lelket Robert Moretta telefonos beszélgetései tartották benne. Az ügyvéd már másnap jelentkezett, mikor megérkeztek, és a hangjából ítélve meg volt, a rossz véleménye a lányról. Dee sem beszélt vele barátságosan, és rögtön el is döntötte, hogy többet nem áll szóba ezzel az alakkal, csak ha nagyon muszáj. Azért Robert elintézte, hogy fölvegyék egy magán középiskolába, ahol folytatni tudta a tanulmányait. A lány minden idejét tanulással töltötte, szerette volna behozni az elvesztegetett éveket, ami sikerült is neki, mert három hónap után már vizsgázott egy év anyagából. Ekkor találkoztak először Roberttel. Olyan boldog volt a vizsgák miatt, hogy mikor a férfi telefonált, mert ezt minden héten megtette, és érdeklődött, hogy nincs-e valami problémája, ő boldogan újságolta el a sikeres vizsgákat. Robert eddig tartózkodó és fensőbbséges volt vele, de most a hangja megenyhült.
– Akkor most ünnepelni fogunk! – mondta lelkesen. – Egy óra múlva magáért megyek –
– Várom – mondta a lány meglepetten. Aztán, mikor letette a kagylót, akkor jutott eszébe, hogy megkérdezhette volna, hogy mit vegyen föl. Végig nézett magán, egy szűk farmert és egy saját maga kötötte piros pulóvert viselt, a haja szabadon hullott a vállára. Így várom meg, döntötte el. Leült és olvasott. Mióta itt élt, a legnagyobb öröme az olvasásban volt, a rengeteg könyv boldoggá tette. Mikor csengettek, izgatottan ment ajtót nyitni. A hangjából ítélve Robertet nem ilyennek képzelte, ott állt előtte egy magas, szőke, jóképű férfi. Deenek rögtön az jutott eszébe, hogy ilyen férfiak szoktak after shaveket reklámozni.
– Robert Moretta vagyok – nyújtotta a kezét.
– Dee Trevor – mondta a lány, de még mindig nem tudta megszokni az új nevét. – Jöjjön be Robert – a férfi egyenesen a nappaliba ment és leült a kanapéra.
– Arra gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha itthon maradnánk és beszélgetnénk. –
– Rendben, de nem tudom, hogy van-e itthon ital, amivel ünnepelhetnénk. –
– Szerintem van – állt föl magabiztosan a férfi és odament a bárszekrényhez.
– Maga sokszor volt már itt? – kérdezte a lány.
– Igen. Mit iszik? Van whisky, fehér és vörösbor, és úgy látom, van pezsgő is. –
– Azt hiszem, én csak kólát kérek, hozom is, mert az kint van a hűtőben – a férfi ellenkezett.
– Ilyen alkalomra komolyabb ital kell. Kólát majd akkor iszunk, ha nincs mit megünnepelni, most ünnepelünk. Ne féljen, hogy a fejébe száll, majd én vigyázok magára – Robertnek tetszett a lány. Nem olyan, mint amilyennek elképzelte az elején.- Gondoskodni fogok róla, hogy eljusson biztonságosan az ágyig. Pezsgőt bontunk. – Mikor már a kezében volt a pohár a gyöngyöző itallal, odaállt a lány elé. – A sikeres vizsgákra és a barátságunkra – Dee mind kiitta a pezsgőt és a poharat letette az asztalra – Utálatos voltam a telefonban magával, azt hiszem – mondta és ő is letette a poharát.
– Igen, eléggé undok volt – helyeselt a lány mosolyogva és már érezte is a pezsgő hatását, kicsit szédült.
– Szerintem tegeződjünk. Tudod Dee, amikor megtudtam, hogy a legjobb barátom, elvett feleségül egy tizenhét éves lányt, aztán egy luxuslakást ajándékozott neki és korlátlan bankszámlával látta el, akkor azt hittem, hogy csőbe húzták szegényt. Persze hiába beszéltem Philipnek, ő bízott benned, én meg mit tehettem? Utáltalak. Ne haragudj ezért, kérlek. Talán előbb kellett volna találkoznunk. Már tudom, hogy a barátom csak kimentett onnan, és te egy aranyos lány vagy. –
– Philip hogy van? – kérdezte halkan a lány.
– Befejezte a könyvét, közben fogyott tíz kilót, és nem lehetett vele normálisan beszélni hónapok óta. De most talán újra a régi lesz. Liza szerint nagyon jó könyvet írt – aztán még megkérdezte – Tényleg nem találkoztatok az esküvő óta? –
– Nem. Nem jelentkezett. Elhozott, aztán itt hagyott, egyedül. Én sokat tanultam, de ő sem hívott egyszer sem – Dee szomorúan nézett maga elé. Robert töltött még a lány poharába. A lány, bár szédült, de elfogadta és rögtön megitta.
– Nem félsz, hogy ha ilyen gyorsan iszod, akkor meg fog ártani? – kérdezte a férfi, aki csak kortyolgatta az italt.
– Szomjas voltam – mondta a lány – ez életem első pezsgője, és már szédülök. Kérek még – tartotta oda a poharát.
– Igyál csak, de előre szólok, hogy holnap fájni fog a fejed – nevetett a férfi. Mikor teljesen kiürült az üveg, Dee már úgy érezte, hogy nem engedelmeskedik a nyelve sem. Próbált mosolyogni, de már csak akadozva tudott beszélni, és mikor fölállt visszatántorodott a kanapére. megkérte Robertet, hogy segítsen neki eljutni a hálószobáig. A férfi fölkapta és a karjaiban vitte a hálószobába. Dee úgy érezte, hogy lebeg, és ezt el is mondta. Nem merte mozdítani a fejét, mert akkor forogni kezdett vele a szoba. Érezte, hogy Robert lehúzza róla a pulóvert és a nadrágot, végig simította a melleit. A lány azt kívánta, hogy szeresse végre őt valaki, és csókolja meg. Átkarolta a férfi nyakát és vágyakozva próbálta megcsókolni, de mikor becsukta a szemét úgy érezte, hogy a világ mozgásban van, forog vele minden. Robert megcsókolta, betakarta, aztán leült mellé az ágyra.
– Azt hiszem, maradok, mert talán még szükséged lesz rám – mondta, bár tudta, hogy a lány ezt már nem hallja. Dee aludt. Robert fogta a telefonját és fölhívta Philipet.
– Phil? Itt Rob, a te jóbarátod. Deenél vagyok. Kérdezni akarok valamit. –
– Történt valami? Mit keresel te ott? Azt hittem utálod. –
– Csak az történt, hogy levizsgázott három hónap alatt egy év anyagából és ünnepeltünk. Azt mondd meg nekem, hogy Dee, tényleg szabad? – kérdezte és közben vigyorgott.
– Szabad. Már elmagyaráztam, hogy miért vettem el, azóta sem láttam. De mond mi történt? Mit keresel ott? –
– Ünnepeltünk. Megittunk egy üveg pezsgőt, szobahőmérsékletűt. Aztán beszélgettünk. Nagyon helyes lány, csak nem bírja az italt, és most azt akarja, hogy szeressem – a férfi tudta, hogy Phil ettől begőzöl.
– Te leitattad? Hozzá ne merj nyúlni, mert kinyírlak! Rob, te is részeg vagy! – Phil dühös volt.
– Ne izgulj, azért hívtalak föl, hogy tisztázzam, mielőtt az ágyába bújok, hogy ő szabad-e. Na meg azt is meg akartam mondani, hogy te nem vagy normális. Van egy csodálatos feleséged és te felé sem nézel – a férfi dühösen válaszolt.
– Hol van most Dee, mi van vele? Tűnj el onnan! –
– Dee alszik, de azt hiszem még szüksége lesz rám. Maradok. Levetkőztettem és ágyba dugtam. Jó éjt Phil – mondta és vigyorogva tette le a telefont és az órára nézett, biztos volt benne, hogy a barátja fél órán belül ott lesz, a hangjából ugyanis azt szűrte le, hogy nagyon féltékeny. Még el sem telt fél óra, mikor meghallotta az ajtó csapódását. Rob, vigyorogva ült a lány mellett az ágyban. Phil, dühösen rontott be a hálószobába.
– Rob, mit akarsz te Deetől? – vonta kérdőre.
– Én? És te mit akarsz? Ha itt kiabálsz, akkor föl fog ébredni. Gyerünk a nappaliba, ott beszéljünk – kelt föl és terelte ki a barátját maga előtt. A nappaliban, Phil ledobta magát a kanapéra és az üres üveget nézte.
– Mióta tart ez köztetek? –
– Phil, én ma találkoztam a lánnyal először, eddig csak telefonon beszéltünk. De ma fölhívott, és elmondta, hogy levizsgázott. Ez a lány annyira magányos, hogy nekem újságolta el ezt a hírt, nekem, aki eddig undok voltam vele. Eljöttem és bár vidámnak mutatta magát, láttam, hogy mennyire szomorú és magányos. Azt hitted, hogy boldog lesz, mert pénzt adsz neki? –
– Nem tudom. Én azt akartam, hogy végre azt az életet élje, amit megálmodott, nyugalomban, anyagi biztonságban. Én mindent megadtam neki. –
– Na jó, biztosan a vizsgák, és a sok tanulás miatt volt olyan talajt vesztett, de ezek után jobban oda fogok rá figyelni – nyugtatta Philt.
– Ettől most nem nyugodtam meg. Minden este le akarod itatni, hogy boldog legyen? –
– Talán még az is jobb lenne, mint egyedül hagyni – mondta Rob vádlóan. Phil fölállt és halkan a hálószobába ment, megállt Dee mellett csodálkozva nézte, milyen sokat változott. A lány, mintha megérezte volna, hogy nézik, kinyitotta a szemét.
– Robert! Én nagyon részeg vagyok, Philt hallucinálom ide az ágyam mellé – suttogta rekedten.
– Csukd be a szemed, aludj tovább, akkor majd eltűnik. Vagy akarod, hogy maradjon? – kérdezte Rob mosolyogva.
– Azt hiszem, rosszul vagyok – mondta a lány és már próbált is fölkelni, hogy kimenjen a fürdőszobába, de az egyensúlyát alig tudta tartani. Rob segítette ki. Dee letérdelt a padlóra, úgy hajolt a wc fölé. Robert hátra fogta a haját, amíg hányt.
– Robert, menj ki! – kérte a lány, mikor kicsit megkönnyebbült. A férfi kiment, de az ajtót nyitva hagyta és az ajtó előtt állt. Phil lehajtott fejjel Tanácstalanul állt mellette.
– Most mit csináljak? – kérdezte.
– Menj haza, és aludd ki magad. Én itt maradok és vigyázni fogok rá. Reggel fájni fog a feje, de meg fog nyugodni. Phil, a barátom vagy, bízhatsz bennem. Holnap majd fölhívlak és elmondom mi volt. Tudom, a te feleséged, de te nem akarod befolyásolni az életét. Szerintem, te bolond vagy! De ezt majd máskor megbeszéljük. Most neki van szüksége rám. Az ajtót majd csapd be magad után – és már ment is vissza a fürdőszobába megnézni a lányt, aki még mindig ott ült a padlón. Rob fogott egy törölközőt, amit bevizezett és azzal törölgette a lány arcát, nyakát, aztán fölemelte és bevitte az ágyra.
– Elnézést, ezért a sok kellemetlenségért! Én úgy szégyenlem magam! Ígérem, soha többé nem fogok inni!- fogadkozott a lány.
– Aludj csak, ne törődj semmivel – nyugtatta meg Rob, és levette a zakóját, és a nyakkendőjét és az ingjét is, aztán a nadrágját is összehajtogatva letette és kiment a nappaliba a kanapéra aludni. Reggel Robert feje is fájt egy kicsit, de neki attól, hogy keveset aludt és azt is a kényelmetlen kanapén. Dee pocsékul érezte magát.
– Soha többet, soha, soha egy kortyot se fogok inni! – mondogatta. Robert adott neki gyógyszert a fejfájásra és talált tiszta inget és alsónadrágot meg zoknit is amiket még Phil hagyott itt. Rendbe szedte magát, és ment dolgozni. Az ajtóból még visszaszólt.
– Ebédeljünk együtt valahol. –
– Ebéd? Ne viccelj, evésre gondolni sem tudok egyelőre. Mit gondolsz hány millió agysejtem pusztult el ezen az éjjelen? – a férfi nevetett.
– Sok, de egyelőre még nem kell félned, mert maradt még elég. Esetleg vacsora? Addigra már biztosan jobban leszel és meg is éhezel. Vacsorázzunk meg valahol és én vigyázni fogok, hogy ne idd le magad megint- Dee nevetett.
– Undok vagy. Még nem tudom, hogy túlélem-e a mai napot. Hívj majd föl és ha élek akkor fölveszem és válaszolok a kérdésedre – Ebben a pillanatban csengettek.
– Nyitom, maradj. Úgyis mennem kell – puszit nyomott a lány arcára és kinyitotta az ajtót. – Vársz valakit? – kérdezte közben.
– Azt hiszem Bob, akivel együtt tanulunk, ígérte, hogy följön – Robert amikor kinyitotta az ajtót egy magas, vékony, hosszú hajú farmeros fiút látott az ajtó előtt, aki egykorú lehetett Deevel.
– Dee itthon van? – kérdezte köszönés nélkül a fiú.
– Jó napot Uram, talán bemutatkozhatna – Robert, öregnek és kötözködőnek érezte magát.
– Aha, maga biztosan Dee férje – mondta a fiú és elhúzta a száját – Különben Bob Grant vagyok – Robert megenyhült.
– Robert Moretta vagyok, Dee ügyvédje. Menj és ápold, átadom a stafétát. – nevetve ment el. A liftben az járt a fejében, hogy talán Philnek volt igaza? Deet hagyni kell élni, és majd így találni fog magának barátokat és egy korban hozzá illő fiút is, aki szereti. Ez után a félresikerült este után, gyakran találkoztak, volt úgy, hogy Bob is velük volt, és olyankor Rob ngyon öregnek érezte magát. A két fiatal rengeteget tanult, mert Dee szeptemberben újra egy év anyagából szeretett volna vizsgázni. Robert megtudta azt is, hogy Bob apjának jól menő éjszakai bárjai vannak. Dee elmondta neki, hogy minden vágya az, hogy Bob apja alkalmazza őt az egyik bárjában, mint táncosnőt. Dee, szeretett volna annyi pénzt keresni, hogy el tudja magát tartani és az eddig fölhasznált pénzt is vissza akarta adni Philnek. Aztán egyik nap Bob azt a hírt hozta, hogy az apja megnézi a lányt és majd dönt, hogy hetente kétszer föllépteti-e, de azt is hozzátette, hogy csak akkor fizet ha Dee vetkőzni is fog.
– Benne vagyok! – egyezett bele a lány gondolkodás nélkül.
– Van még valami – folytatta a fiú.
– Mi az? – kérdezte a lány és közben Robertet nézte, hogy mit szól a dologhoz.
– A férjednek alá kell írni egy papírt, hogy engedélyezi, mert még mindig kiskorú vagy – Dee, most már meg is szólította Robertet.
– Rob, mit szólsz hozzá? – a férfi fürkészve nézte a lányt.
– Tényleg akarod Dee? – kérdezte aggódva.
– Igen. Nagyon szeretnék már függetlenedni Philtől. Ha nem fog menni, akkor bármikor abba hagyhatom. Segítesz? – nézett a férfira aranyosan.
– Az engedélyt megszerzem, egy feltétellel.
– Mi az? Beleegyezem, bármit is kérsz!
– Minden alkalommal mikor föllépsz én ott leszek. – a lány odahajolt és puszit nyomott az arcára.
– Köszönöm Rob! Olyan aranyos vagy. Ugye Philip ebből semmit sem fog megtudni? –
– Remélem, hogy semmit, mert ha megtudja, akkor engem is megöl – mondta a férfi borúsan. Másnap Robert együtt teniszezett Philippel és a végén papírokat íratott alá vele. A férfi annyira bízott benne, hogy meg sem nézte miket ír alá. Volt a papírok között egy amiben jóvá hagyta Dee fellépéseit a bárban. Este vitte a lánynak az engedélyt. Dee rögtön a nyakába ugrott és hálálkodott neki.
– Olyan szuper vagy! Te vagy a legjobb barátom, tudod? – a férfi tudta ezt, mert már nem volt nap, hogy ne találkoztak volna.
– Ha ezt Phil megtudja, engem meg fog ölni, azt tudod? –
– Nem tudja meg – ígérte a lány, aztán komolyan nézett rá, leültette.
– Robert komolyan kell beszélnem veled. –
– Jaj! Dee én már úgy félek, ezektől a te komoly beszélgetéseidtől. Már megint mit találtál ki? –
– Arról van szó, hogy most, ha lesz saját pénzem, és az érettségi vizsgám is meglesz nyár végére, szeretnék egyetemre menni. –
– Helyes. Ezt támogatom – mondta a férfi.
– Igen, de most már nem akarom, hogy Philhez közöm legyen. Amint mindent visszafizetek neki, betöltöm a tizennyolcat, el akarok válni tőle. A lakásából is el szeretnék kültözni, bérelek majd egy kis lakást. Tudom, hogy teher vagyok neki. Azt szeretném, ha szabad lenne újra. Láttam tegnap este egy szőke nővel egy étteremben ülni. Most jöttem rá, hogy milyen nagy áldozat volt ez tőle, hogy lekötötte magát. Biztos el akarja venni a szerelmét és miattam nem tehette. Gondolom, a barátnője nem tud rólam? –
– Liza? Ő tényleg nem tud rólad. Ő a menedzsere Philnek. Nem annyira komoly az ügy Philip részéről, bár Liza jogot formál a fiúra és ő ezt ráhagyja, de szerintem soha nem venné el. Szóval mit is akarsz tőlem? – kérdezte a lányt.
– El akarok válni, amint találtam lakást és a számlájára is vissza tettem amit eddig költöttem. Pontosan fölírtam minden kivétet. Segítesz Rob? – a lány könyörgőn nézett rá.
– Dee, te elfelejted, hogy Phil a legjobb barátom? –
– Nem felejtettem el, de nekem csak te vagy, ő meg bármikor fogadhat ügyvédet. Megfizetem a díjadat. –
– Jó, de csak akkor fogunk hozzá, ha már biztos az állásod a bárban – a lány boldogan bújt oda hozzá.
– Köszönöm! – súgta a fülébe és közben bele is harapott a fülcimpájába. Ezen nevettek.
– Éhes vagy? – kérdezte a férfi.
– Holnap este lesz az első próbafellépésem. Eljössz? – a férfi rögtön válaszolt.
– Természetesen ott leszek. Bob nem jön föl ma?- kérdezte még a lányt.
– Jön. Képzeld, szakállt növeszt, kérlek ne hozd szóba és ne nevesd ki, még annyira gyér neki, de ő büszke rá. –
– Rendben, nem fogom bántani őt. Jó fiú ez a Bob – tette még hozzá, mert kedvelte a fiút, igazi jó barátja volt Deenek, bár azt is látta, hogy szerelmes a lányba. Másnap délután Robert jött a lányért kocsival és együtt mentek a mulatóba. Miután az első este Bob apja megnézte a lány műsorát, fölvette és minden héten két nap fölléphetett. Aztán éjjel mikor a lány végzett, Rob mindig hazavitte. Dee először, zavarban volt, mikor vetkőznie kellett, de nem a sok idegen férfi miatt, hanem az zavarta, hogy Rob, és Bob is ott voltak minden alkalommal és nézték a számot, amit előadott. A koreográfiát a Flashdance című film alapján találta ki. Egy idő után már megszokta a közönséget és sikere is volt. Bob apja egy idő után megemelte a gázsiját, mert már annyira elterjedt a lány fellépéseinek híre, hogy mikor ő került sorra a bárban már nem volt ülőhely, sőt a fal mellett álltak sokan. Dee élete teljesen átalakult, napközben tanult Bobbal és könyvtárba jártak, éjjel a bárban lépett föl hetente már háromszor és onnan mindig Robert vitte haza. Problémája, csak egyszer volt, mikor egy részeg vendég fizetni akart neki egy italt. A nagydarab férfi erőszakoskodott a pincérlánnyal, és aztán a színpadra is fölment egy üveg pezsgővel tánc közben. A lány először megijedt, mert látta, hogy Rob fölugrott és gyilkolásra készen indult a színpad felé. A lány elvette az üveget a férfitól és intett a férfinak, hogy menjen le. Az szót fogadott és ekkor a lány fogta az üveget és a feje fölé tartotta és öntötte magára a pezsgőt. A gyöngyöző ital folyt végig a testén és a ruhája szexisen tapadt rá, de néhány mozdulat után megfordult, háttal állt a közönségnek és a fölsőt is ledobta és csak egy pici bugyiban állt a színpadon. Hatalmas sikere lett a pezsgőöntésnek. A színpad mögött Bob apja várta és megdicsérte a lányt, sőt fölajánlotta, hogy minden föllépést így fejezzen be, ha a vendégek nem fizetnek, akkor ő fizet minden alkalommal egy üveg pezsgőt, amit magára önt. A férfi újabb fizetésemelést adott a lánynak. Rob ekkor ért oda és hiába mosolygott, de látszott az arcán a feszültség.
– Mi van Rob? Mi a baj? – kérdezte a lány és közben belekarolt a férfiba és együtt mentek az öltözőbe.
– Annyira féltettelek – mondta és átölelte a lányt. Bob apja is megszólalt a hátuk mögött állva.
– Nem kell aggódnia ügyvéd úr, ilyen esetekre mi is föl vagyunk készülve. De ez a lány annyira ügyesen megoldotta, hogy nem kellett közbe lépni.
– Tudom, de annyira szeretem ezt a lányt és annyira féltettem – az öreg Bob megveregette a hátát és otthagyta őket ezután a vallomás után. Dee nem szólt semmit a vallomásra, csak bement zuhanyozni, és aztán szótlanul ült a kocsiban, amíg haza nem értek. A ház előtt a férfi puszit nyomott a lány arcára és az kiszállt és hazament. Másnap Bobbal a központi könyvtárban voltak és mindenen nevettek, végül már ha csak egymásra néztek vihogni kezdtek. A nagy olvasóteremben megpróbálták ezt leküzdeni, de nem ment, mert rögtön kacagni kezdtek. Ingerelte őket a nagy csend, és a sok komoly arcú ember. Aztán leültek egymás mellé olvasni. Dee látta, hogy a fiú egy papírt vesz elő, amire fölírt valamit, majd átcsúsztatta a lánynak, ő elolvasta és kitört belőle a nevetés. Bob először komoly arcot vágott, majd belőle is kitört a kacagás. Az emberek megbotránkozva nézték őket. Egy idősebb könyvtáros hölgy elindult feléjük. Ekkor megfogta valaki Dee karját és húzta magával kifelé a teremből. Bob rögtön abbahagyta a nevetést és komoly képpel nézett utánuk. A könyvtáros néni megnyugodva ment vissza a pultja mögé. Dee mikor meglátta, hogy aki magával húzta az Philip Trevor. Mikor kiértek az előtérbe, Phil maga felé fordította a lányt és a lány a dühös Phil helyett egy mosolygó férfit látott maga előtt.
– Szia Dee! Hogy vagy? – a lány elkomolyodott.
– Jól vagyok. Lefogytál – jegyezte meg rögtön, mert a férfi fogyása látványos volt. Rob mondta neki, de el sem tudta képzelni.
– Gyere, igyunk egy kávét – terelte a lányt a kávézóba.
– Jó, de szólok Bobnak – mondta a lány és visszament, odasúgta a fiúnak, hogy a kávézóba megy. A fiú is fölállt és vele ment.
– Bob Grant vagyok – nyújtotta a kezét a férfinak.
– Én meg Dee férje Philip Trevor – tudta, hogy meg kell mutatnia, hogy neki joga van a lányhoz.
– Kösz, hogy megmentetted Deet. Nem tudom mi jött ránk, de mindenen nevettünk – a lány visszaküldte a fiút.
– Te addig vedd át az anyagot, amit megbeszéltünk, aztán jövök és közösen folytatjuk – Phillel leültek egy asztalhoz és nézték egymást.
– A barátod? vagy a szerelmed?- kérdezte a férfi.
– Igen, barátok vagyunk, és együtt tanulunk. Ő megtanulja az anyagot és fölmondja nekem és én amikor hallom megjegyzem és ez így hatásos – zavarban volt, mint mindig, mikor Philippel beszélt. Lehajtotta a fejét és a haja az arca elé hullott.
– Megváltoztál – nyúlt át az asztal fölött a férfi és elsimította a lány haját az arca elől. Dee mosolyogva nézett rá.
– Nőttem három centit – aztán zavartan összehúzta magán a dzsekit, nehogy a férfi azt is észrevegye, hogy a mellei is nőttek. Gyorsan kiitta a kávét és azon gondolkodott, hogyan tudna udvariasan elmenekülni.
– Gratulálok a vizsgáidhoz. Rob, mondta, hogy levizsgáztál. Szoktatok még találkozni, vagy csak telefonál? – kérdezte.
– Találkozni is szoktunk, hetente többször – Dee megijedt, hogy kiderül, miért is találkoznak hetente többször.
– Van már valami programod ma estére? Együtt vacsorázhatnánk – Dee nem tudta, hogy örüljön, vagy sírjon, mert végre a szeretett férfi meghívja őt vacsorázni, vele akar időt tölteni és neki programja van.
– Sajnálom, de ma este nem tudok – a férfi rögtön rávágta.
– Akkor holnap este? – a lány zavarban volt.
– Sajnos holnap sem jó – Dee egyre kínosabban érezte magát.
– Komoly kapcsolatod van, és a fiú nem akarja, hogy találkozz velem? – kérdezte a lány szemébe nézve, de az elkapta a tekintetét.
– Nem, csak most ez így összejött – mentegetőzött Dee.
– Na és nyáron mész valahová, terveztél valamit? –
– Nem. Tanulnom kell, nincs időm nyaralásra – mondta a lány.
– Nekem viszont van egy ajánlatom. Van egy házam lenn délen és minden nyarat ott szoktam tölteni, őszig vissza sem jövök. Gyere le hozzám, ott nyugodtan tanulhatsz – Dee szíve hevesen vert, ha csak arra gondolt, hogy a férfival tölthetne időt. Érezte, hogy még mindig szerelmes Philipbe, de úgy tudta, hogy a férfinak viszonya van a menedzserével, a szőke Lizával, és őt még mindig gyerekként kezeli.
– Nem, sajnálom, de nem tudok elmenni. Kedves, hogy meghívtál, de….- a férfi félbeszakította.
– Hozd el Bobot is a barátodat, mert ő a kedvesed, nem? – a lány habozva válaszolt, mert nagyon szeretett volna menni, a férfival lenni.
– Nem, nem lehet, azt hiszem, nem tudok – a munkájáról nem mert beszélni.
– Vagy nem akarsz? Különben pár hétre Robert is le szokott jönni, most is megígérte – a lány ijedten kérdezett vissza.
– Rob elutazik? Nem is mondta.
– Pedig azt mondta, hogy jön talán egy hét múlva.
– Még nem mondta. Talán, ha ő is megy, akkor talán egy hétre én is mehetek – Phil most úgy érezte, hogy mindenki becsapja őt. Most ébredt rá, hogy talán nem is Bob, hanem az ő barátja Rob tart fenn kapcsolatot a lánnyal.
– Gyertek Robbal együtt, egy hét múlva. Meglátod, milyen kellemes hely. Jól fogjátok érezni magatokat – Dee arra gondolt, hogy pont akkor lesz a születésnapja, és hogy a férfi ezt biztosan nem is tudja.
– Most mennem kell – állt föl és elindult az ajtó felé. – Köszönöm a kávét és a meghívást is Phil. Viszlát!- a férfi a csészéjét nézte és csak annyit szólt vissza.
– Várni foglak Dee – csak akkor nézett föl, amikor a lány már kiment az üvegajtón.- Milyen fiatal – gondolta és szomorúan hörpintette föl a már kihűlt kávéját. A könyvtárból egyenesen Robert irodájába ment. Dühös volt a barátjára, mert az nem szólt neki arról, hogy esetleg Deevel viszonya van. Féltékeny is volt, mert érezte, hogy kötődik ehhez a lányhoz, aki a felesége, de még mindig a kora miatt tartotta magát távol tőle. Robert nem volt bent, de a titkárnője, aggódva ültette le, hogy beszélni szeretne vele. Csinos fiatal nő volt, egy nagyon szexis testhezálló ruhában.
– Phil, maga a barátja Robnak, aggódom érte – kezdte.- A munkáját elhanyagolja, alig vállal ügyet, pedig az ügyfelek egymásnak adják a kilincset. Minden reggel késik, ha bejön, akkor is álmos, fáradt, gyűrött. Képzelje, valami éjszakai bárba jár. Attól tartok, valami kis táncosnőcske elcsavarta a fejét, és elvette az eszét is. Nem hiszem, hogy sokáig fogja bírni ezt a tempót. Phil, beszéljen vele, kérem – Phil, hirtelen boldognak érezte magát, örült, hogy Rob, mégsem Dee után járkál. Eszébe jutott, hogy Rob az utóbbi időben a közös teniszezést is többször lemondta. Hát itt tényleg valami gond van. Elkérte a mulató címét és meghagyta a titkárnőnek, hogy maradjon kettőjük között a beszélgetés. Megmondta a nőnek, hogy elmegy és megnézi magának Rob kis táncosnőjét, aztán majd a tengerparti házban beszél a barátja fejével. Lizával vacsorázott aznap és utána tíz körül értek a bárhoz, amit a titkárnő mondott neki. Lizának nem mondta meg, hogy miért jönnek ide. A nő büszkén lépkedett a magas elegáns Phil mellett. Úgy karolt bele, hogy az mindenki előtt világos legyen, hogy ők összetartoznak. A teremben félhomály volt, de Phil, még így is egy sötét sarkot választott, ahol leültek egy asztalhoz. Rob még nem volt ott. Pezsgőt rendeltek és a halk andalító zenét hallgatták. A pincér mondta nekik, hogy a műsor csak fél óra múlva kezdődik. Mikor elsötétült a nézőtér és kigyulladtak a színpad fényei, Rob akkor jelent meg és a pultnál ült le, és úgy tűnt, hogy tényleg törzsvendég itt, mert a pultos kérés nélkül töltött neki italt. Az arca tényleg fáradtnak tűnt. Phil feszülten várta a műsort, amivel nem volt egyedül, mert ekkorra már nagy tömeg volt a teremben. Arra gondolt, hogy ugyan meg fogja-e ismerni melyik lány tetszik a barátjának. Liza beszélgetni akart, de ő leintette. Szokvány műsor volt táncos lányokkal, néhány énekes számmal és közben humoros konferansziékkal, Rob nem is fordult a színpad felé, lehet, hogy csak iszik? –gondolta Phil. Aztán az utolsó számként bejelentett táncost a közönség hatalmas tapssal csalogatta ki a rivaldába. Talán ez lesz az, nézett Robra, aki hirtelen megfordult és a színpadot nézte és tapsolt lelkesen. A vendégek közül többen is felbontott pezsgősüvegeket tettek le a színpad szélére és a férfiak közvetlenül a színpad előtt sorakoztak föl. A közönség ütemesen kiabálta.
– Kis Vadmacska! – Phil is figyelt nagyon. Ekkor elsötétedett a színpad is, majd hirtelen vad, hangos zene tört elő a hangszórókból és a színpad közepén a fényszórók egy magassarkúban álló jó alakú, hosszú hajú nőt világítottak meg, aki háttal állt és erotikus táncba kezdett és közben ledobott egy-egy ruhadarabot. Mikor már csak egy vékony áttetsző lepel volt rajta fölkapott egy pezsgősüveget és a feje fölé tartotta, de ekkor már megfordult és úgy öntötte magára a gyöngyöző italt. A ruha teljesen rátapadt a testére, mintha semmi sem lenne rajta. Phil rémülten nézte a lányt, és erősen szorította az asztalt. Az arca elsápadt és dühében ölni tudott volna. Azt elismerte, hogy a lány nagyon tehetséges, igazi vadító vadmacska volt. Szeretett volna ordítani, de ekkor Liza megfogta a karját.
– Phil, drágám, mi bajod? Olyan furcsa vagy. –
– Dee! – nyögte ki, aztán Lizához fordult.- Semmi, csak aggódom Robertért, mert elcsavarta a fejét ez a táncosnő. –
– Ez? Mit lát ezen a nőn, biztos az tetszik neki, hogy olyan fiatal. –
– Igen, biztos az, hiszen még nincs is tizennyolc éves – sóhajtott Phil.
– Ismered? – csodálkozott el a nő.
– Találkoztam már vele – zárta le a kérdést a férfi. Nagyon szerencsétlennek érezte magát. Amint elsötétedett a színpad, Rob egy oldalajtón át bement az öltözőkhöz. Phil nagyon rosszul érezte magát. Odahívta a pincért és fizetett, majd kiment és aztán Lizát taxiba ültette, és hazaküldte. Ő a mulatóval szemben egy sötét kapualjban bújt el és várt. Majdnem egy óra is eltelt mikor Dee megjelent a kijáratnál két férfival. Az egyik Robert volt, a másik a hosszú hajú Bob. – Szemét állatok! – sziszegte magában. Látta, hogy a lány puszit ad Bobnak és aztán beül Rob kocsijába és elhajtanak. Ezért nem tudott velem vacsorázni Dee, és ezért mondta le a reggeli teniszt Rob, mert fáradtak voltak. Összeomlott. Úgy döntött, hogy már másnap lemegy a tengerparti házába, és ha Dee és Rob megérkeznek, majd úgy tesz, mintha semmiről sem tudna, kivárja, hogy mikor fedik föl magukat. Nagyon csalódott és szomorú volt. Dee aznap este boldog volt, mert Bob apja hosszas rábeszélésre, de megengedte neki, hogy két hétre szabadságra menjen, így el tudtak menni Robbal Phil házába. Robra is ráfér a pihenés, gondolta, mikor ránézett a fáradt barátjára. A lakása előtt Rob, csókot nyomott a homlokára és magához húzta.
– Csodás nyaralásunk lesz, majd meglátod. Ne félj –
– Nem félek Rob, de tudod, hogy mennyire szeretem Philt, és most elválunk, eddig legalább papíron összetartoztunk.
– Az az őrült nem is tudja, hogy milyen kincset veszít el – a hangja rekedt volt. – Most megyek, mert a titkárnőm, minden reggel gyanakodva méreget, mikor álmosan bevánszorgok. Hiába, eddig soha nem éjszakáztam és nem jártam éjszakai bárokba. Bob jön reggel segíteni a költözésnél? –kérdezte még.
– Igen, megígérte. Szép álmokat kedves Rob – szállt ki a lány a kocsiból.
Dee másnap elköltözött, egy pici, de hangulatos lakásba, amit már a saját pénzén bérelt és rendezett be. Phil bankszámlájára visszatette azt az összeget, amit eddig fölhasznált. Úgy érezte szereti Philt és az új lakásában sírva aludt el, mert úgy érezte, ha elválnak, már semmi sem köti hozzá. Igaz a házasságuk ideje alatt is csak kétszer látta a férfit, de mégis ott volt közöttük a kötelék.
Robert úgy tervezte, hogy hétfőn indulnak a tengerparti házba, ahol végre újra láthatja Philt. Abban reménykedett, hogy majd talán közelebb kerülnek egymáshoz. Ezen a hétfőn nagyon meleg volt, már korán reggel is, amikor Robert jött érte. Fehér testhezálló miniruhát vett föl, és a haját föltűzte. Mikor Rob meglátta megkérdezte.
– Dee áruld el, hogy kit akarsz elcsábítani, engem vagy Philt. Már most közölnöm kell, hogy én már meg vagyok hódítva. Tudod, hogy szeretlek – a lány nevetett.
– Tudom, hogy szeretsz, de azt is, hogy nálad semmi esélyem, mert a titkárnődbe vagy szerelmes. –
– Ne gúnyolódj velem. Ha látnád a férjét, akkor megértenéd, hogy miért nem mondom el neki. –
– Na, és az én férjem? – nevetett a lány.
– Tudom, hogy őt szereted, és szerintem bolondok vagytok, hogy ezt nem mondjátok el egymásnak. A válást mikor akarod közölni vele?
– A születésnapomon, aztán én rögtön el is jövök.
– Én nem tudom, hogy meddig maradok, mert van egy függőben lévő ügyem, ami miatt bármikor fölhívhatnak, és akkor vissza kell jönnöm. Ha el kell jönnöm, majd szólok Lizának, hogy menjen le és vigasztalja meg Philt.
Közel három órát tartott az út, eléggé nagy volt a forgalom. Dee annyira elálmosodott, hogy Rob odahúzta a vállára a fejét és megnyugtatta, hogy elalhat. Dee akkor is aludt még, mikor már megérkeztek. Phil a nyitott teraszon ült és részeg volt. Mikor meglátta, hogy Dee Rob vállára hajolva alszik a kocsiban, az arca eltorzult a fájdalomtól. Rögtön bement a házba és egy fürdőnadrágra vetkőzött és a hátsó ajtón keresztül lement a tengerhez úszni. A víz lassan lehűtötte a haragját és a részegségét is szinte kimosta belőle, úgy érkezett vissza, lehiggadva. Hullafáradtan ment be a házba. A tagjai nehezek voltak a fáradtságtól. A lány az ablaknál állt és furcsán nézett rá.
– Rob, nem gondoltam, hogy ilyen korán jöttök. Jól utaztatok? – úgy tett, mintha minden rendben lenne.
– Te is előbb eljöttél, mint ahogy mondtad. Történt valami? – kérdezte Robert.
– Nekem csak elegem volt – nem akarta, de a hangja mégis annyira keserű volt. Rob, rögtön érezte, hogy valami nincs rendben a barátjánál. – Megyek zuhanyozni, addig töltenél nekem valamit, tisztán? – a lányhoz nem is szólt, őt levegőnek nézte. Rob szemöldöke fölszaladt és már látta, hogy a barátjánál, valami nagy gond van, valami nagyon bántja Philt.
– El akarod mondani, hogy mi bánt? – ment utána az emeletre. Rob bevitte a pohár italt a zuhanyzóba, amit a férfi egy hajtásra megivott. – Ennyire nagy a baj?- a torkát égette az ital, mintha parazsat ivott volna.
– Nem. Inkább ne beszéljünk róla. Majd kialszom magam és elmúlik. –
– Jó, nem nyaggatlak, de tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.-
– Igen, tudom, de most menj le, mindjárt megyek én is – beállt a zuhany alá és a lányra gondolt, ahogy ott állt az ablaknál a fényben és csodaszép volt.
Mikor Rob visszament a nappaliba, Dee odament hozzá és suttogva kérdezte.
– Valami baja van? Segíthetek? Láttad, hogy engem észre sem vett, nem is szólt hozzám – panaszkodott a lány. – Átnézett rajtam. –
– Téged nem lehet nem észrevenni – próbálta megnyugtatni. – Dee, miért válsz el tőle, ha ennyire odavagy érte?
– Ennyire látszik, hogy szeretem? – kérdezte a lány elvékonyodott hangon.
– Én látom, és ez a bánatos viziló, nem tudom, hogy miért nem látja – mondta Rob mérgesen. Magához húzta a lányt és megsimogatta a hátát.
– Elnézést – szólalt meg az ajtóban Phil. – Gondolom, éhesek vagytok, de mivel nem tudtam, hogy most jöttök, nincs ebéd – Dee eltolta magától Robertet és zavartan beszélni kezdett.
– Azt hiszem, ha körülnézek a konyhában, tudok valamit készíteni – elindult a konyha felé, de közben Phil mellett kellett elmennie, aki megfogta a karját.
– Nem. Én pihenni hívtalak titeket. Étterembe megyünk. – Rob megszólalt.
– Én egy fontos telefont várok, de ti menjetek el, aztán majd hoztok nekem is valamit. Maria hol van? Ő nem jön idén? – kérdezte Philt.
– Elküldtem, egyedül akartam lenni. Majd fölhívom, hogy holnaptól már jöjjön. Iszom még egyet, aztán indulhatunk – mondta és mér ment is tölteni magának az italból. Dee aggódva nézte, ahogy Phil egy hajtásra megitta az erős italt. Útközben nem szóltak egymáshoz, és az étteremben is csak az ételről váltottak, néhány udvarias szót. Phil, az étteremben is ivott. Mikor visszaértek Dee vitte a csomagot Robert ebédjével. A férfi a nappaliban ült és mosolyogva fogadta őket.
– El kell mennem. Sajnálom, de visszahívtak –közben odament Deehez és a füléhez hajolt. – A titkárnőm válik a férjétől. Talán ezután lesz esélyem nála – fogta a táskáját és már indult is.- Szórakozzatok, és pihenjetek. Amint végzek, visszajövök, és lehet, hogy nem egyedül – a táskáját bedobta a kocsi hátsó ülésére és már indított is. Dee szorongva nézett Philipre, mert nem tudta, hogy miért iszik a férfi olyan sokat.
– Azt hiszem, velem rosszul jártál, nagyon fogsz unatkozni. Nem vagyok olyan szórakoztató, mint Robert – szólalt meg Philip nagyon gúnyosan.
– Én tanulni szeretnék, engem nem kell szórakoztatni – látta, hogy Phil újra tölt magának, és az üveg után nyúlt. – Phil, ne igyál többet, holnap fájni fog a fejed.
– Ezt tapasztalatból tudod? – kérdezte a férfi és ellenségesen mérte végig.-
– Igen. Tapasztalatból tudom. Feküdj le aludni, akkor majd elmúlik a szédülésed. –
– Honnan tudod, hogy szédülök? –
– Tapasztalat. Én is szédültem, amikor ittam. –
– Tudod mit Dee, töltök neked is, szédüljünk együtt. Te úgyis már egy nagyon tapasztalt nő vagy, majd segítesz nekem – lépett oda a lányhoz és közel hajolt hozzá.
– Ne tölts! Te részeg vagy már Phil, te se igyál többet, kérlek. –
– Igen, részeg vagyok! Van ellene valami kifogásod? – a lány szomorúan nézett rá.
– Fölmegyek a szobámba, ha megengeded. Ha józan leszel, akkor beszélni szeretnék veled – szólt még vissza és fölment a szobájába sírni. Este sem ment le vacsorázni, inkább elővette a könyveit és olvasott. Mikor már nagyon álmos volt, befeküdt az ágyba és sírdogálva aludt el. Másnap reggel, arra ébredt, hogy nagyon meleg van, gyönyörűen sütött a nap. Odament az ablakhoz és nagyot sóhajtott.
– Ma lettem tizennyolc éves – fölvett egy fürdőruhát és már szaladt is ki a házból, le a partra, és gondolkodás nélkül vetette bele magát a vízbe. A víz hideg volt, de néhány tempó után már kellemesnek érezte. Nem úszott be messzire a parttól, mert tudta, hogy az úszástudománya nem annyira biztos, hogy hosszú ideig bírná. Visszafordult, és mikor kiért a homokos partra, akkor sajnálta, hogy nem hozott magával törölközőt. Lefeküdt a finom homokba, hogy megszáradjon a fürdőruhája. Becsukta a szemét, de nemsokára hallotta, hogy valaki jön a ház felől. Phil, dobbant nagyot a szíve. Kinyitotta a szemét, de nagyot kellett csalódnia, mert egy alacsony vékony nő állt meg mellette.
– Láttam, hogy nem hozott törölközőt, gondoltam, hogy örülne, ha én hoznék – nyújtotta át a fürdőlepedőt a lánynak.
– Köszönöm – Dee nem merte megkérdezni, hogy ki ez a nő és mit csinál itt, de nem is volt rá szükség, mert a nő válaszolt a fel nem tett kérdéseire is.
– Maria Cordez vagyok, minden reggel jövök, bevásárolok, főzök és takarítok Mr. Trevornál, amikor itt van. Ebéd után szoktam elmenni. Mr Trevor mondta, hogy megérkezett a felesége, de azt elfelejtette mondani, hogy ilyen fiatal. Mióta házasok? –
– Már fél éve – sóhajtott Dee. A nő nevetett.
– Nagy idő! Meg szeretném kérdezni, hogy mit főzzek ebédre, van-e valami kívánsága. Mr. Trevor ma használhatatlan, beteg. Nagyon jó, hogy megjött asszonyom, mert a férje, amit az utóbbi napokban művelt, az szörnyű volt. Biztos a maga hiánya miatt, de állandóan ivott. Semmit nem evett, csak ivott, de azt, rengeteget. Most aztán szenved, nem lehet hozzá szólni sem – Dee mosolygott a bőbeszédű idős nőre.
– Dee vagyok, kérem, csak így szólítson. Magára bízom Maria, hogy mit főz, teljesen megbízom az ízlésében, és a tapasztalatában. Különben hol találom Mr. Trevort? – kérdezte.
– Azt hiszem a szobájában van, de ha nincs ott akkor is megtalálja, mert olyan hangosan nyög, hogy az egész ház zeng tőle. Beszélje rá, hogy végre egyen is valamit. –
– Megpróbálom – nevetett a lány és már rohant is a házba. Kopogás nélkül lépett be Phil szobájába. A férfi az ágyon hasalt és a fejére egy párnát húzott, úgy beszélt.
– Maria, ne csapja az ajtót, mert minden zaj a fejemben dübörög, és hallgasson, és ha lehet engem se kényszerítsen arra, hogy beszéljek, sőt enni sem tudok – Dee halkan csukta az ajtót, és odament hozzá, benyúlt a párna alá és megsimogatta a fejét az úszástól hideg kezével. Philen csak egy pizsamanadrág volt, így a hátát is végig simította, mire az megvonaglott és hirtelen lekapta a fejéről a párnát. A lány nevetett, a férfi arckifejezésén. Látszott, hogy nem szokott az ilyen ébresztéshez, főleg Mariától nem.
– Dee? – nézett a lányra rémülten, és rögtön magára húzta a takarót, hogy a lány ne vegye észre hirtelen jött merevedését. – Ne mondj semmit, már emlékszem. Tegnap jöttél Robbal, de ő visszament és én egy kicsit sokat ittam. Igaz? –
– Nem! – helyesbített a lány. – Te nagyon sokat ittál – a kezét megint a férfi homlokára tette. – Nagyon rossz? – kérdezte. Phil szenvedő képe megenyhült.
– Nagyon rossz volt, de a hideg kezed nagyon jól esik. Ne vedd el – Dee mégis elvette. Kiszaladt a fürdőszobába, ahol bevizezett egy törlőt és azt tette a férfi homlokára.- A kezed az jobb volt, sokkal jobb volt – mondta a férfi, és a lány keze után nyúlt. A férfi sóhajtott és becsukta a szemét. Dee fölállt, de a férfi utána nyúlt.
– Ne menj el, várj még – fogta meg a kezét.
– Rögtön jövök, csak átöltözöm, mert vizes a fürdőruhám – húzta ki a kezét a szorításából, és szaladt a szobájába öltözni. Visszafelé bement a konyhába, és kért Mariától egy pohár hideg narancslét és azt vitte be a férjének. Phil, még mindig ugyanúgy feküdt, ahogy hagyta.
– Ezt meg kell innod, majd meglátod, hogy mindjárt sokkal jobb lesz. –
– Nem! Te nem tudod, hogy mit érzek. Képtelen vagyok most bármit is inni. Csak a kezedet add ide – fogta meg a lány kezét és a homlokára húzta. Dee nevetett.
– Csak egy kortyot a kedvemért – hajolt oda Dee a pohárral. – Ha nem iszol, nem kapod meg a kezemet. –
– Zsarolsz? Ez nem szép tőled, mikor látod, hogy milyen beteg vagyok – mormogta, de azért elvette a lány kezéből a poharat és egy hajtásra kiitta a tartalmát, és aztán húzta oda a lány kezét a homlokára. Dee nevetett.
– Ugye jobb lett? –
– Igen. Jobb. Ezt is tapasztalatból tudod? – borult el Phil arca.
– Igen -komolyodott el a lány és elhúzta a kezét. Sajnálta, hogy megtört a varázs. Pedig előtte, olyan jó hangulat alakult ki közöttük. Már azt hitte, hogy minden rendbe fog jönni.
– Phil, beszélnem kell veled – állt föl a lány.
– Jól vagyok, mondd csak nyugodtan mit szeretnél – nézett rá a férfi ellenségesen. Úgy gondolta, tudja, mit akar mondani a lány.
– Phil, én ma vagyok tizennyolc éves. –
– Tudom – szólt közbe a férfi.
– Mikor elvettél – a lány leült a férfi mellé és a keze után nyúlt – azt mondtad, hogy szabad leszek ezen a napon. –
– Igen, azt mondtam, de szerintem eddig sem voltál semmiben sem korlátozva – sóhajtott föl Phil.
– Phil, én nagyon hálás vagyok, azért, mert elhoztál onnan, mert pénzt adtál, meg mindenért, de nem akarok továbbra is a terhedre lenni. Nem akarlak korlátozni, úgy tudom, van egy komoly kapcsolatod is, amit most már rendbe tehetsz. Váljunk el, akkor újra szabad leszel – elhallgatott és lassan fölemelte a fejét, hogy megnézze, hogy Philip hogyan reagál a hallottakra.
– Jó, majd beszélek Robbal, hogy készítse elő a válást – mondta a férfi halkan. Dee úgy érezte, hogy Phil teljesen közömbös, ezért folytatta.
– Robert már mindent elintézett. Már csak alá kell írnod a papírokat, aztán majd kapunk értesítést a tárgyalásról. Mivel semmit sem kértem, sem eltartást, semmit, ezért Robert szerint gyorsan megtörténik – a férfi nagyon szomorú lett.
– Tessék, van még valami? – a férfi most még rosszabbul érezte magát, mint reggel, mikor fölébredt. Most azt érezte, hogy a mellkasát is szétfeszíti a fájdalom.
– Igen, van. A lakásodból kiköltöztem, a kulcsokat leadtam a portán, és a bankszámládra visszatettem, az összes pénzt, amit eddig felhasználtam –
– Még mindig van valami, ez eddig nem volt elég? Mondjad, mondjad! – az arca olyan fájdalmas volt, hogy Dee csodálkozva nézte és végig simította.
– Philip, mi a baj? Megbántottalak valamivel? Tudnod kell, hogy milyen hálás vagyok mindenért – a férfi odahajolt hozzá.
– Tudod mit? Most bizonyítsd be, hogy milyen hálás vagy – megfogta a lány csuklóját és odahúzta magához, úgy, hogy az arcuk majdnem összeért. – Nekem még soha nem mutattad ki a háládat, most itt az ideje. Vetkőzz! Úgy, mint a többi férfinak – sziszegte gyűlölettel.
– Phil, te tudtad? – lepődött meg a lány. – Jaj, az nem lehet! – sírta el magát a lány és a férfi mellkasára hajtotta a fejét. – Ne haragudj, kérlek! – A férfi még erősebben szorította a lány csuklóját.
– Ne sírj! Mától szabad vagy! De még előbb én is megkaplak. Én azt hittem, hogy te tiszta vagy és ártatlan, csodáltalak ezért, te meg közben szeretőt tartasz, és tömegek előtt vetkőzöl éjszakánként. Na és a legjobb barátommal van viszonyod, és hazudsz! Gyűlöllek! – A lány leteperte és fölé térdelt és azzal sem törődött, hogy az sír, azzal sem, hogy fájdalmat okoz neki. Durván csókolta, Dee érezte, hogy a férfi beleharapott a szájába, hogy az vérzett. Letépte a ruháját és egy pillanatra megállt fölötte. Dee nem ellenkezett, a könnyei folytak, feküdt tehetetlenül, pedig szerette volna elmondani, hogy szereti és mindig is arra a pillanatra várt, hogy a karjaiba vegye, hogy a találkozásuk első napjaiban kapott csókokra még mindig sokat gondol, de érezte, hogy most már hiába mondana bármit. Sírt és várta, hogy a férfi magáévá tegye. Phil nem is várt tovább, durván hatolt a lányba. Fájdalmat akart neki okozni, ami sikerült is. Dee bekapta az öklét, hogy azt harapja és ne sikítson. Ekkor Phil megmerevedett és nyöszörögve szólalt meg.
– Dee! Te még eddig soha? Fájdalmat okoztam! Úristen, egy barom vagyok. Bocsáss meg nekem! Én megőrültem! Dee! Szólj már valamit! – A lány könnyei tovább folytak, de szólni nem tudott. Elfordította a fejét és még mindig arra gondolt, hogy mennyire szereti ezt a férfit, mert most, hogy megtudta, hogy még érintetlen volt, talán nem bántja tovább. Mit is mondhatna neki ezek után? A férfi kétségbeesetten csókolta le a könnyeket az arcáról és közben tovább könyörgött.
– Dee! Kedvesem, szólj hozzám! – Dee összeszedte magát és halkan mondta.
– Phil, kérlek szeress egy kicsit – átölelte a férfi nyakát és megcsókolta a száját. Phil gyöngéden viszonozta a csókot, és átölelte a lányt.
– Kedvesem! Őrült voltam! Bocsáss meg nekem! Drága, kicsi feleségem! – Dee könnyei elfogytak, most már csak azt szerette volna megtapasztalni, hogy milyen az, amikor a férfi gyengéd és szereti. Látta, hogy Phil visszahúzódott, fél, hogy újra fájdalmat okoz neki.
– Phil, én igazán akarom, hogy szeress, szeretkezz velem – a férfi ölelte és csókolta, minden tagját. Amikor érezte, hogy már kész az ő befogadására gyöngéden behatolt és ütemesen mozogni kezdett. A lány gyorsan átvette az ütemet és összeolvadva, közösen rohantak a csúcspontig, ott aztán mindkettejük torkából hangok törtek föl. Aztán elernyedtek és még sokáig feküdtek ott összefonódva, mintha soha nem akarnának szétválni. Aztán Dee észrevette, hogy a férfi elaludt és lefejtette magáról a kedvese ölelő karjait. Csendben fölkelt, a ruháját sem keresgélte, úgy meztelenül szaladt át a szobájába és gyorsan lezuhanyozott. Bedobálta a cuccait az utazótáskájába, magára vett egy farmert és egy pólót és már rohant is lefelé a lépcsőn. A nappaliban Mariával találkozott össze.
– Asszonyom, még nem is reggeliztek. Megterítsek itt lenn, vagy vigyem föl? –
– Maria! Mr. Trevor alszik, kérem, ne zavarja. Majd eszik, ha fölébred. Nekem el kell utaznom most rögtön. Ha fölébred a férjem, mondja meg neki, hogy sajnálom, vagy tudja mit, ne mondjon neki semmit. Viszlát, Maria! Köszönök mindent – gyalog indult a buszmegállóba, és remélte, hogy hamar el tud menni.
Három hét telt el azóta, hogy elhagyta Philt. Robert megígérte neki, hogy nem fogja elárulni a férfinak az új címét. Bobbal továbbra is együtt tanultak, és a mulatóban is újra föllépett heti háromszor. Bob elmondta neki, hogy a férfi minden éjjel záróráig ül ott, és minden előadását végignézte. Azt is elmondták neki, hogy nem borotválkozik, nől a szakálla és úgy néz ki, mint egy hippi. Robert megnyugtatta, hogy a válóperi tárgyalásra nem kell elmennie, elég lesz, ha ő a jogi képviselője megjelenik. Robert sokat faggatta, hogy mi történt köztük, de a lány nem tudta elmondani neki. Mit is mondhatott volna, hiszen ő annyira bizonytalan lett ebben a kapcsolatban. Előtte rajongásig szerette a férfit, de az utóbbi időben sokat gondolkodott és már látta, hogy a férfi mennyire magára hagyta őt ebben a hatalmas városban. Aztán meg vádolta, azzal, hogy férfiakkal van és erőszakos volt. Robert elmondta neki, hogy Phil mennyire szenved. A lány arra gondolt, hogy a férfinek talán csak lelkiismeret furdalása van az első közösülésük miatt, és amiatt keresi őt azóta is. Már nem vágyott a bocsánat kérésére, bár még mindig érzett a férfi irányába vonzódást, de ez már más volt, mint az elején, mikor a panzióban megcsókolta. Ezen a napon volt éppen a tárgyalás, ahol kimondják hivatalosan is, hogy már nem tartoznak össze. Remegve várta Robert telefonját. Mikor végre meghallotta a csengetést, összerezzent.
– Minden rendben Dee, szabad vagy, de valamit el kell mondanom. Phil, nagyon rosszul néz ki, szenved. Jó lenne, ha legalább telefonon, de beszélnél vele. Igazából nekem elmondta, hogy mit tett. Sajnálom. Én melletted állok és segítek, tudod, a barátom vagy, de ő is az és neki is segíteni szeretnék. Tudod, hogy ő jó ember, de megőrült, és nem uralkodott magán. Tudom, te azt hiszed, hogy csak sajnál, de szerintem szeret téged. De most mennem kell, mert én boldog vagyok és randim lesz! – a lány letette a telefont, nagyot sóhajtott és átölelte a párnáját és nyelte a könnyeit. Egy hónap múlva, mikor vizsgázni ment, már alig gondolt Philre. A villamosan a vele szemben ülő újságot olvasott és ott látta meg a hirdetést, hogy egy divatos kávézó teraszán Phil dedikálást tart. Mosolyogva fogadta meg magának, hogy ha sikerül a vizsgája, akkor elmegy a dedikálásra. A vizsgák nem mentek olyan jól, mint eddig, de mind sikerült. Örömmel gondolt arra, hogy ezután már jelentkezhet az egyetemre. Robert nagyon elégedett volt és próbálta meggyőzni őt, hogy a jogi karra jelentkezzen. Már hazafelé indult, mikor eszébe jutott a dedikálás. Megnézte magát egy kirakat üvegében és elmosolyodott. – Elmegyek – suttogta és azt gondolta, hogy tiszta lappal kell kezdenie ebben a kapcsolatában is. A kávéház teraszán rengetegen voltak. Hosszú sor állt az egyik asztal előtt, ahol Phil ült. Egy másik sor a könyvért állt sorban, Dee vett egy könyvet és beállt a hosszú sor végére. Ahogy fogytak előtte az emberek, úgy vert hevesebben a szíve. Már csak néhányan álltak előtte, mikor már látta is a férfit. Phil hónapos borostás arccal, ült az asztalnál és mellette a menedzsere Liza, aki a férfi vállán nyugtatta a kezét, ezzel is jelezve a világnak, hogy ez a férfi az ő tulajdona. A lány került sorra, letette a könyvet a férfi elé, aki kinyitotta és megkérdezte, úgy, hogy föl sem nézett.
– Kinek írhatom? – Dee habozott, de aztán rekedten mondta.
– Dee Turnernek kérném. – Phil automatikusan leírta, majd hirtelen megállt , ekkor jutott el a tudatáig, hogy ki is áll előtte és fölnézett a lányra meglepetten. Kék szemével fürkészve nézte a lányt, mint aki azt hiszi, hogy szellemet lát.
– Dee! – suttogta.
– Kérem, írja alá! – szólt oda a lány és Lizára nézett. Phil aláírta a nevét, átnyújtotta a könyvet, aztán fölállt.
– Hölgyeim és Uraim, mára ennyi. Elnézést kérek – mondta és megfogta Dee karját, és húzta magával. Liza is fölállt és kérdően nézett a férfira.
– Phil, ki ez a nő, mi történt? –
– Ő a feleségem, és életem szerelme – mondta és már indult is a kocsija felé. – Soha többé nem alszom el, hogy nehogy megint megszökj tőlem – mondta a férfi elszántan. A lány nevetett. Megállította a férfit és elé állt.
– Kezdjünk mindent elölről. Szeretnék bemutatkozni, Dee Turner vagyok, most vizsgáztam a középiskolában és egyetemre fogok járni. Tizennyolc múltam és elvált vagyok. Hetente háromszor egy bárban lépek föl és táncolok, vetkőzöm is, ezzel tartom el magam – mondta egy szuszra. A férfi megfogta a lány felé nyújtott kezét, és ő is komolyan beszélt.
– Philip Trevor vagyok. Elvált, és szabadidőmben írok. Volt az életemben egy hatalmas baklövésem, erőszakos voltam azzal a nővel, akit szeretek és mindig magam mellett szeretnék tudni, és egy életen át fogok vezekelni emiatt. Már nem iszom, de volt egy nagyon rossz időszakom, amikor sokat ittam – a lány megkérdezte.
– Na és most hová menjünk? – a férfi kinyitotta neki a kocsija ajtaját és besegítette az első ülésre.
– Meglepetés – Phil indított és közben sűrűn nézett a lányra. Boldog volt, hogy kapott még egy esélyt. Nemsokára egy kétszintes villa előtt állt meg, behajtott a garázsba, aztán kisegítette a lányt. Átölelte és bevezette a nappaliba.
– Foglalj helyet, mit innál? Itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk – a lány limonádét kért, amit a férfi el is készített neki. Leültek egymás mellé. A férfi nem bírta tovább és odahajolt, hogy megcsókolja a lányt. Dee engedelmesen nyitotta a száját és a nyelvük erotikus játékba kezdett. A lány eltolta a férfit egy kicsit, és úgy súgta.
– Nem szoktam az első randin ilyenekbe belemenni, de te nagyon erős hatást tettél rám. Emlékeztetsz a férjemre, aki egy kegyetlen ember volt és magamra hagyott a nászéjszakánkon, de remélem, hogy te okosabb leszel. –
– Soha, soha többé nem hagylak egyedül – ígérte a férfi.
– Na, és nem lesz nászéjszakánk sem – mondta a lány.
– Miért ne lehetne? – kérdezte a férfi meglepetten.
– Nem szabad újra abba a hibába esnünk, hogy összeházasodunk. Na, jó, akkor az volt a megoldás. Köszönöm, amit értem tettél, de most már tiszta lappal kezdve, semmi sem kényszerít arra, hogy ezt megtegyük. Találkozhatunk, ismerkedünk. Két önálló ember vagyunk és nincs semmi kényszer – a férfi elszomorodott. Igazat adott a lánynak, hogy már nincs kényszer. Egyedüli kényszer, az, hogy az ő lelkiismerete háborog, mert úgy érzi rosszat tett a lánnyal. Dee tudta ezt és próbálta megnyugtatni. – Ne gondolj a múltra. Képzeld el, hogy csak most ismertél meg. Minden, amit ezután megtudsz rólam, azt kell figyelembe venned. Felejtsd el, azt a napot ott a tengernél. Én is azt teszem –
– Jó, akkor kezdjük. Mit szeretnél tanulni az egyetemen? –
– Jó kérdés. Bizonytalan vagyok, mert imádom az irodalmat, az olvasás a szenvedélyem, sőt mostanában írogatok is, de csak személyes élményeket, szóval, az irodalmat választom és a kreatív írást, drámapedagógiát. Azt ne kérdezd, mi leszek, ha nagy leszek – nevetett. – A titkos vágyam, hogy olyan munkám legyen, ahol sokat olvashatok. Annak idején a legjobban Mr. Hermant irigyeltem, akinek könyvesboltja volt a szülővárosomban, mert ő egész nap könyvek között lehetett és olvashatott –
– Emlékszem rá – mondta a férfi, és visszagondolt arra a lányra, aki ott válogatott a könyvek között, de nem volt pénze megvenni őket.
– Na és te mivel foglalkozol mostanában? Írsz valamit éppen? – kérdezte a lány kíváncsian. A férfi elgondolkodott, aztán hosszú szünet után válaszolt.
– Van a fejemben valami, de még nem igazán állt össze. Igazából a bányászélet, a kisvárosi lét az, ami most foglalkoztat – a lány halkan mondta.
– Annak köszönhetem a kiszabadulásomat, hogy akkor te odajöttél, anyagot gyűjteni jöttél, és engem gyűjtöttél be – a férfi megfogta a kezét és belecsókolt a tenyerébe.
– Milyen jó is, hogy téged begyűjtöttelek. Életem legjobb döntése volt odamenni – a lány a férfi arcához ért és megsimította. Philip, ekkor már alig bírt magával, odahúzta a lányt és megcsókolta. Dee engedelmesen simult oda hozzá, aztán egy idő után elhúzódott és kibontakozott az ölelésből.
– Lassan mennem kellene, ennyi elég volt első randinak – mondta és fölállt.
– Ne menj el! – kérte a férfi. – Maradj még. Biztosan éhes is vagy, ehetnénk együtt – a lány a fejét rázta.
– Nem. Köszönöm, de most nem szeretnék tovább maradni. Éjjel fellépésem lesz, előtte még egy kicsit pihennem is kell. Tudod, elmondtam, hogy táncolok egy éjjeli bárban – a férfi maga elé képzelte a lányt, ahogy ott állt pezsgőtől ázott blúzban. Akkor mikor meglátta nagyon dühös volt.
– Megnézhetlek? – kérdezte. A lány elpirult.
– Igen. Új műsort raktam össze. –
– A pezsgő kimarad? – kérdezte a férfi.
– Nem. Sajnos azt a főnök kifejezetten kéri, mert föllendítette a forgalmat. A vége, mindig a pezsgőöntés. Tudod, ennek a munkának köszönhetem, hogy mindent vissza tudtam fizetni, hogy lakást tudok bérelni, el tudom tartani magam, egyetemre tudok járni. Nekem az nagyon fontos, hogy ezt mind én egyedül értem el. – a férfi elfogadta, hogy a lány független akart lenni, de féltette is a bárban lévő munkától.
– Megnézlek ma éjjel – mondta. Hazavitte a lányt és megbeszélték, hogy érte jön, és ő viszi el a bárba.
Amikor megérkeztek, a férfi azt látta, hogy a lányt mindenki szeretettel fogadja. Az ajtónálló, a biztonságiak, a pincérek, a pultos és a bár vezetője is, aki bement az öltözőbe is a lánnyal.
– Kaptunk egy ajánlatot. A nagyfőnök idősebbik fia is üzemeltet egy bárt és szeretné, ha nála is föllépnél. Találkozni szeretne veled – a lány Philipre nézett, aki ott állt mellette és látta, hogy ő vegyes érzelmekkel fogadta ezt a kérést.
– Jó, beszélek vele, mikor tud eljönni? – a férfi elmosolyodott.
– Itt van és meg akarja nézni az új műsort is. Behozhatom most bemutatni? –
– Igen – egyezett bele a lány.
– Kimenjek? – kérdezte Philip. Dee leültette a kanapéra.
– Maradj. Kíváncsi vagyok a véleményedre is – a férfi maradt, de belülről forrongott.
A főnök kiment és pár perc múlva egy jóképű magas férfival jött vissza, aki nagyon hasonlított Bobra, Dee iskolatársára. Odaállt a lány elé és mosolyogva mondta.
– Én már mindent tudok rólad, és már nagyon vártam a találkozást – a lány a kezét nyújtotta.
– Előnyben vagy, mert én semmit sem tudok rólad. Bob elfelejtette nekem elmondani, hogy van egy nagytestvére is. De még apátok sem mondta. –
– Fred vagyok, a fekete bárány, talán azért titkolóztak. Most sem fognak örülni, mert el akarom csábítani a nagyágyújukat, vagyis téged. Ebből az unalmas bárból egy izgalmas helyet csináltál, és azt szeretném, ha az én izgalmas bárom, még izgalmasabb lenne, a te műsorod által – a lány elmosolyodott.
– Nézd meg a ma esti műsort és csak azután nyilatkozz. Én is csak utána fogok nyilatkozni. A feltételeket is megbeszélhetjük. Egy estét tudok nálad vállalni hetente – a férfi elbúcsúzott. Philip zavarban volt, mert szerette volna azt mondani, hogy a lány ne táncoljon, de ezt a magabiztos önálló nőt látva meg sem bírt szólalni. Ez a lány már nem az a kicsi lány volt, akit elhozott abból a bányászvároskából, ez a lány egy magabiztos, erős nő volt.
– Kimegyek, amíg készülsz – mondta Philip. Dee örült annak, hogy nem neki kellett kiküldeni a férfit az öltözőből. Izgatottan készült a fellépésre. Az új műsora remélte, hogy tetszeni fog a közönségnek, bár az idős Bob azt mondta neki, hogy a régi is mehetett volna még tovább, mert a közönség imádta. Philip kinn ült a pultnál és látta, hogy egyre többen jönnek a bárba, mire a lány műsora elkezdődött, már teljesen teltház volt. Elsötétedett a színpad és a közönség elcsendesedett, mindenki nagyon várta a műsort. A törzsvendégek azt is tudták, hogy új műsor lesz. Phlip látta Fredet is az első sorba leülni. A zene hirtelen szólalt meg és leszögezte a nézőket. A lány sziluettje látszott egy áttetsző függöny mögött. Izgalmas és nagyon erotikus tánc volt, azt sejtette, hogy a lány mindent levett magáról, és közben izgatóan táncolt, de igazából nem lehetett látni, végig csak a sziluettjét, de ez annyira izgalmas volt, aztán a végén a lány elővette a pezsgősüveget és öntötte magára a nedűt, ami folyt végig a színpadon. Hatalmas sikere volt. A közönség őrjöngve tapsolt. Fred fölállt és úgy tapsolta a lányt, aki a fények lekapcsolása után el is tűnt. Philip rohant hozzá az öltözőbe és látta, hogy a lány csak egy köpenyt kapott magára úgy szaladt be az öltözőbe. A férfi odaállt elé és magához húzta a pezsgőtől ragacsos, nedves lányt, nem törődve a ruhájával.
– Csodálatos voltál – mondta és megcsókolta. A lány visszacsókolta, majd eltolta magától és bement zuhanyozni. Vizes hajjal jött ki, törölközővel a fején és izgatottan kérdezte.
– Szerinted másnak is tetszett? – a férfi csodálta a lányt.
– Szerintem mindenki nagyon odavolt. Szenzációs voltál – ekkor kopogtak és rögtön be is lépett Fred az ajtón.
– Dee! Szenzációs voltál. Bár én szerettem volna látni az előző műsorodat is, azt mondják, az is nagyon jó volt. Ha átjössz hozzám, kapsz egy nagyobb színpadot, sokkal jobb fényeket, mindenben sokkal profibbat, na és nagyobb közönséget – a lány ott állt a férfi előtt és kedvesen mondta.
– Biztosan szuperebb a te bárod, nagyobb a színpadod, jobbak a fények, de én Bob bácsit nem akarom itt hagyni. Nekem ez teljesen megfelel. Azt tudnod kell, hogy ezt én csak azért csinálom, hogy kifizessen a számláimat. Nem akarok híres lenni, nem akarok karriert befutni. Addig csinálom, amíg elvégzem az egyetemet és nem találok valami olyan állást, amiből meg tudok élni. Szóval Fred. Maradok Bob bácsinál. Ha neki már nem kellek, akkor talán tárgyalhatunk – a férfi nem törődött bele a vereségbe.
– Egyetlen napot kérek csak. Heti egy napot – a lány mosolyogva mondta.
– Egyelőre nekem elég ennyi, nem szeretnék többet vállalni – eléggé egyértelműen lépett oda az ajtóhoz és nyitotta ki a férfi előtt, aki kiment, de még fürkészőn nézett Philipre. Biztos volt benne, hogy a lány pasija nem engedi a több föllépést. Ebben némileg igaza is volt, mert Philip nem örült volna az új helyen a föllépésnek, hiszen ebben a bárban sem igazán örült neki, de elfogadta. Tudta, hogy a lánynak szüksége van arra, hogy eltartsa magát, hogy azt érezze, hogy önálló életet él. Becsülte is a lányt ezért, bár nagyon féltette a föllépésektől. Tudta, hogy eddig Rob volt ott minden éjjel a lánnyal és most ő vállalta magára ezt a feladatot és ott volt a lány minden föllépésén, minden alkalommal hozta, és a műsor végén vitte haza. Dee egyre többet volt együtt a férfival, meghívta magához, főzött neki. Színházba mentek, vagy moziba, vagy csak úgy együtt voltak. Bob is többször ott volt velük és megkedvelte a férfit, akit eddig nem igazán becsült, mert látta, hogy milyen bánatot okozott a lánynak, azzal, hogy kivonult ez életéből. Most, hogy sokat voltak együtt, már kedvelte. Bob igazat adott a lánynak, hogy nemet mondott a bátyjának, féltette Deet tőle, mert tudta, hogy a nagy skalpvadász addig nem nyugodott volna, amíg meg nem szerzi magának a lányt. Bár így sem volt nyugodt, mert Fred, terveket szőtt, hogy hogyan tudná a lányt átcsábítani legalább egy estére az ő bárjába. Az apjával is megpróbált egyezséget kötni, hogy átad heti egy programot az ő műsorából, ha a lány is átmegy hozzá heti egy estére. Az öregnek tetszett volna a csere, de érezte, hogy a lány bizalmát nem veszítheti el, és ha ő nem akar elmenni, akkor nem kényszerítheti. Azért egy este behívta magához és leültette a lányt, hogy ezt megbeszélje vele.
– Tudod, hogy mennyire nehezen fogadtam el, hogy föllépj nálunk, de nem bántam meg, mert nagyon szeretnek a vendégek, de most a fiam kérte a segítségemet. Heti egy alkalommal elmennél az ő bárjába föllépni? – a lány nem akarta megbántani a férfit, mert nagyon hálás volt neki, amiért biztosította, hogy ő önálló életet tudjon élni.
– De csak maga miatt Bob bácsi – egyezett bele. Másnap, mikor elmondta Philipnek, az nem lelkesedett az ötletért. Féltette a lányt. Bob bácsival azt beszélték meg, hogy a lány heti egy napot Frednél lép föl, itt a régi helyen hetente kétszer. Az első alkalommal, mikor Fredhez ment a lány már kora délután ott volt, mert ki akarta próbálni ezt a színpadot is a műsor előtt. Fred várta őt és boldogan vigyorgott a lányra, aki nem egyedül érkezett, a fiatal Bob is ott volt vele.
– Neked miért kellett ide jönnöd? – kérdezte tőle a bátyja.
– Dee-t kísértem el. Ha nem tudnád, akkor mi barátok vagyunk. Vele leszek minden alkalommal, mikor itt föllép – a férfi ezt tudomásul vette, de elment és már intézkedett is ez ellen. Bement a táncoslányok öltözőjébe és jutalmat ígért annak, aki elcsábítja az ő öccsét. Úgy gondolta, hogy ezzel Dee fölszabadul, ha a gardedámját leköti egy táncoslány. A lány próbáját az első sorból nézte végig és látta, hogy mennyire hatásos, tudta, hogy a közönsége imádni fogja. A szám végén megtapsolta a lányt és fölment hozzá a színpadra.
– Nagyon tehetséges vagy – mondta. Bob a pultnál ült és rögtön oda akart menni, mikor egy helyes fiatal táncoslány megszólította.
– A barátnőd? – kérdezte.
– Igen. Barátok vagyunk, de nem szerelmesek – mondta rögtön és nem is értette magát, hogy miért mondta ezt így.
– Engem is megnézel? – nézett rá a lány, és a fiú ebbe belepirult.
– Szívesen megnézlek. Tudod, hogy Dee-t is én hoztam be táncolni? – a lány, csodálkozó szemekkel nézett a fiúra. Közben Fred már benn volt a lány öltözőjében és próbálta őt lenyűgözni.
– Hívtam pár menedzsert, akik tehetségeket keresnek, este itt lesznek, szerintem te biztos befutó vagy. Elindulhatsz a hírnév felé. – Dee ettől kicsit megijedt.
– Nem igazán terveztem táncos karriert. Egyetemre járok, és azt szeretném finanszírozni és csak addig akarok föllépni, amíg olyan állást nem találok, amiből meg tudok élni – próbálta elmagyarázni. A férfi szeme fölcsillant.
– Volna egy ajánlatom – kezdte. – Ha átjössz hozzám, akkor szállást és teljes ellátást is adok, amellett, hogy fizetést is kapsz – kezdte.
– Milyen szállást? – kérdezett vissza a lány.
– Egy lakosztályt kapsz a házamban – mondta. – Teljes ellátással, személyzettel – a lány már értette.
– Csak kedvesnek kell lennem veled – a férfi elé állt és a szemébe nézett.
– A válaszom, nem. Köszönöm, de nekem van lakásom, személyzet nem kell. Saját magamat el tudom tartani, és azzal vagyok kedves, aki nekem tetszik, na, és te nem tetszel. Most akár ki is rúghatsz – a lány dühös volt.
A férfi is az lett ezek után és szó nélkül ment ki az öltözőből. Philip csak este a műsor előtt érkezett meg. Látta, hogy a lány mennyire feszült.
– Jól vagy? – simogatta meg az arcát. A lány igent intett a fejével, de látszott rajta, hogy nincs jól. – Mondd el! – kérte a férfi. Dee nem akart beszélni, de mikor a színpadra ment, még akkor is feszült volt.
A férfi a pult mellől nézte a lány föllépését és alig ismert rá, mert ez egy teljesen új szám volt, a lány dominaként viselkedett. A közönségnek nagyon tetszett. Itt nem volt a végén pezsgőöntés, itt a lány olyan volt, mint egy istennő, aki az egész világon uralkodik. Remélte, hogy Fred megérti az üzenetét. Bob ott ült Philip mellett és tátott szájjal nézte a lányt.
– Mintha ez nem is ő lenne – mondta csodálkozva.
– Valami történt vele, de nem árulta el mi – mondta aggódva Philip. Sietett a lányhoz az öltözőbe. Dee ült a tükör előtt és a szemei könnyesek voltak – Bántott valaki! Tudom, érzem! – mondta a férfi.
– Ne izgulj, már meg tudom védeni magam – mondta a lány és annyira esendő volt. A férfi fölállította és magához húzta, simogatta a hátát és nyugtatgatta.
– Tudom, hogy erős vagy. Tudom, mert nálad erősebb nőt még nem láttam, aki így tud küzdeni, aki ilyen büszke, és aki mindig eléri, amit eltervezett. Te nagyon erős vagy – ölelte. – De szeretnék melletted, lenni, szeretném, ha megvédhetnélek, ha elengednéd magad, és nem küzdenél ellenem is – a lány érezte, hogy ez az egyetlen férfi, akiben megbízhat. Odasimult hozzá.
– Köszönöm, hogy vagy nekem! Olyan jó, hogy te vagy, hogy megtaláltál, hogy elhoztál, hogy itt vagy – a férfi nem bírta tovább és csókolta a lányt.
– Menjünk haza, hozzám – nézett rá a férfi és remélte, hogy nem fogja elutasítani.
– Menjünk – egyezett bele a lány. Amikor beléptek a férfi házába, Philip úgy gondolta nem rohanja le a lányt.
– Kérsz valamit enni? – kísérte az étkezőbe. A lány odafordult a férfihoz és a nyakába fonta a karját.
– Később – mondta és várta, hogy a férfi megcsókolja. Philip állt ott a lányt ölelve és remélte, hogy jól vette az adást. Megcsókolta, majd mikor azt érezte, hogy a lány ennél többet kíván, halkan kérdezte.
– Fölmegyünk a hálóba? – a lány majdnem kimondta, amit gondolt, hogy – végre – de aztán csak egy halk igent suttogott, két csók között. A férfi fölkapta és a karjaiban vitte az emeletre, ahol letette az ágyra és megállt fölötte.
– Ne állj meg – kérte a lány és húzta le magához.
A férfi nem akart semmi olyat tenni, amivel megbántja a lányt, de most már úgy gondolta, mindenre megkapta a felhatalmazást. Lefeküdt a lány mellé és átölelte, lassan fejtegette le róla a ruháit, majd ő is ledobta a pulóverét, és a meztelen mellkasához húzta a lányt. A lány mellei hozzá értek, és ekkor a szájába vette a mellbimbóit, erőteljesen szívta, szopta, csókolta, ami a lányból kéjes hangokat hozott elő. Dee, nagyon föl volt izgulva. Már olyan régen várta, az igazi szeretkezést a férfival. A férfi nadrágját gombolta, húzta le a cipzárt és simította végig az alsónadrágját, ahol érezte a keményre, és hatalmasra duzzadt férfiasságát. Phil fölsóhajtott.
– Biztos vagy benne? – kérdezte. A lány megcsókolta és határozottan mondta.
– Teljes mértékben biztos vagyok! Szeretnék veled lenni – a férfi ledobta a nadrágját, de az alsónadrágot már a lány is segített levenni, és mikor a duzzadó nemiszerv előkerült, a lány megmarkolta. – Hűha! Ez hatalmas. – mondta és simogatta.
A férfi levette a lány utolsó ruhadarabjait is és hozzásimult, a péniszét a lány csiklójához dörzsölte és érezte, mennyire nedves, simogatta, nem akart gyors lenni, de a lány már nem bírta tovább. Amikor a férfi a hüvely bejáratánál járt, akkor ő odanyomta magát és nagy sóhajjal próbált rányomakodni. Azt hitte könnyebben fog menni, de a hatalmas dorong a szűk nyílásban elakadt, kellett ehhez a férfierő, amit már megállítani sem tudott volna, mert a férfi annyira lázba jött a lány kezdeményezésétől, hogy nyomta magát, egyre beljebb, aztán ki akarta húzni, de a lány megmarkolta a férfi fenekét és szorította a hüvelyét.
– Ne húzd ki – kérte.
– Nem fogom, csak egy kicsit mozgok – mondta a férfi és lassan kezdte újra a befelé nyomakodást, majd kihúzta és aztán még beljebb, és már teljesen bent is volt.
– Ez jó, mozogj még – mondta a lány elégedetten és a férfi folytatta.
A lány a lábaival átkulcsolta a derekát, aztán gondolt egyet és mikor a férfi teljesen benne volt, összezárta a lábait. Ebben a pillanatban, számára is érthetetlen volt, de olyan robbanást érzett a testében, amilyent eddig még soha. A remegések egymás után szaladtak végig a testén és a puncijában a lüktetés nem akart abbamaradni. Becsukta a szemét és szédült, úgy érezte zuhan egy mély kútba, és ez a zuhanás soha nem áll meg, azt remélte, mert csodás érzés volt. A férfi érezte a lány, lüktető punciját, ahogy rászorult a férfiasságára. Eddig el sem tudta képzelni, hogy a szeretkezés ilyen jó is lehet. A lány mozdulata, ahogyan összezárta a lábait, olyan érzéseket hozott föl benne, amit már ő sem tudott megállítani, de nem is akart, csak azt akarta, hogy soha ne múljon el, ez az érzés. Vad hörgéssel élvezett el, és pumpálta a lányba a magját. Mikor már kissé lecsendesedtek, a lány megmozdult és egyet szorított az izmain, ami még egyszer föltüzelte a férfit, és a már lankadó férfiassága újra duzzadt. A lány érezte a duzzadást, és ez olyan jó érzés volt, hogy megismételte a hüvelyi szorítást. A férfi olyan hangokat adott ki, amikre nem is számított. Már nem tudta irányítani, sem a hangját, sem az érzéseit, sem a farkát, már minden a lány irányítása alatt volt és játszott vele, élvezettel szorította, és csalta elő belőle a hangokat. A férfi, csókolta a lányt, és közben próbált kegyelmet kérni.
– Ez őrjítő! Őrjítően jó! Kérlek! – kiáltotta. Dee, újra érezte a zuhanást és újra azt érezte, hogy soha többet nem akarja ezt abbahagyni. Aztán egyszer mégis vége lett. Kimerülten, összesimulva feküdtek egymás mellett. – Azt ugye tudod, hogy soha többé nem engedlek el magam mellől! – mondta a férfi.
– Reméltem, hogy nem engedsz el – válaszolt a lány. Azt érezte, hogy megérkezett, otthonra talált. Philip mellett otthon van.