Londonban tanultam nyelvet, egy családhoz szállásoltak be. A férfi az elso pillanattól kezdve nyomult rám, próbált simogatni, dörgölozött. Eleinte elhajtottam, húsz évesen nem egy vörösesszoke, negyvenes, házas, angol családapára vágyik egy magyar lány. Ám ahogy teltek a hetek, egyre jobban megismertem oket. Az egyszem gyerek valami bentlakásosban tanult, a meglehetosen mísz és csunyácska feleség pedig nem nagyon rajongta körbe a férjét. A pasival egész jókat beszélgettem, kezdett szimpatikus lenni. A no állandóan késon járt haza, gyakran az anyjánál aludt, ilyenkor a papi egy szakácskönyv és az én segítségemmel fozött vacsorát.
Ahogy egyszer a konyhában forgolódtunk néhányszor odatoltam magam. Teljesen beparázott, késobb mesélte, nem is hitte el a dolgot. Eleinte én is hülyítésnek szántam, de elkezdett tetszeni a játék. A szakácskönyvet tanulmányozta egy támla nélküli széken, én a háta mögül néztem. Szép lassan elborult az agyam, hátulról hozzásimultam. Vékony trikó volt rajtam, élveztem, ahogy a melleimet huzogattam a hátán. Gyufafeju macsóm dermedten ült, szerintem csak azért nem pisilte össze magát, mert mindene leállt. Az az igazság, hogy egy jó ideig nem is foglalkoztam vele, két karommal az asztalra támaszkodtam, lábaimat szétterpesztettem, és kizárólag a melleim masszírozásával törodtem. Nem tudom, hány perc telt el, lehet, hogy nagyon sok, akár 10-15, de az sem kizárt, hogy csak néhány.
Csábítóm végre összeszedte magát: a teste mellett támaszkodó karjaim cirógatásával adott eloször életjelt. Fel voltam pörögve, a boröm pillanatok alatt libaborös lett. Bizseregtem, közben szinte éreztem, ahogy az o tenyerén és ujjain is nagy a jövés-menés. Feszítést éreztem mindenhol, szorítást a fejemben, a mellbimbóimban, a tüdomben, egyszerre voltam nagyon izgatott és lelassultan nyugodt. Emlékszem a szakácskönyv egyik fotójára, egy félig széttrancsírozott pulykát ábrázolt. Ott láttam mellette a félbevágott agyamat is, láttam, amit éreztem: az egyik fele forró és véres volt, a másik mirelit-kiszámíthatóan muködött. Ez a kettosség vezethetett, amikor felcibáltam emberemet az ülokérol, és a szobám felé taszigáltam. Édesen meg volt riadva, élveztem a helyzetet. Valahogy elkeringoztünk az ágyamig, ahol gyorsan bugyi-melltartó szerelésre fogyasztottam a ruházatomat, o maradt felöltözve. Az ágyban végre magához tért, elkezdett ügyködni. A szám csókolásával nem bajlódott, pedig azt vártam volna. Számomra újszeruen a hónom alját kezdte csókolni, egészen belefúrta a képét. Teljesen hátrafeszítettem a karomat, egyrészt, hogy utat engedjek neki, másrészt nekem is finom volt. Bár magammal vittem otthonról a gyantás szortelenítomet, egy ideje lustaságból nem használtam, így ha bozont nem is, de némi cucc az volt a helyszínen. Azt hittem, ez zavarni fog engem, de valahogy azt éreztem inkább, ezzel többet adok neki. Érezheto lelkesedéssel nyalogatta a puha szort, amikor végzett az egyik oldallal, akkor feltámaszkodott, elégedetten nézegetett egy ideig, majd lecsapott a másik hónom aljára. Jó volt így feküdni, két karom a fejem fölött, simogatni nem tudtam a mukit, egyetlen lehetoségem az volt, hogy a puncimat hozzádörgöljem a combjához. Ezzel jól elvoltam, o meg szorözgetett.
Újra feltámaszkodott, nézett. Szemeiben furcsa bambaság vibrált, félni kezdtem, nehogy beledurrantson a nadrágjába. Aggodalmam nem volt teljesen alaptalan, gyöngyözo homlokán látszott a kemény koncentráció, nagyon lassú mozdulatokkal feltápászkodott, még lessabban felállt, s megcélozta a briteknél elmaradhatatlan szobai mosdót. Elozoleg vonyításos sóhajok hagyták el a tüdejét, attól féltem, telepakolta a tejecskével az alsóját. Levette minden ruháját, farka erosen, sot, inkább reménytkeltoen ágaskodott, belenézett a tükörbe, olyan ábrázattal, mint aki még mindig nem hiszi, hogy lefekszik vele ez a magyar lány. Locsolgatta kipirult búrájára a vizet, a farok továbbra is hegyeskedett. Megtanulmányoztam: elég világos bor, kikandikáló makk, köpcös darab volt, viszonylag rövid, de vastagabb. Már kezdtem unni a tisztálkodását, vártam a folytatást. Erre inni kezdett, szigorúan pohárból. Csodák csodájára engem is megkínált, na jó, kérdoleg felém integetett a pohárral, mire bólogattam. Jól esett a víz, míg ittam, elkezdte cibálgatni lefele a bugyimat. Elobb kézzel matatgatott a puncim körül, mindketten éreztük, hogy meglehetosen benedvesedtem. Kíváncsi voltam, milyen musort szolgáltatok, ezért én is megfogdostam magamat. Tetszett az eredmény, nagyon forró és nagyon sok zselét éreztem, az ajkaim csuda síkosak voltak. A kis köpcös megzavarta önreflexióimat, a bortelen makk kopogott a kezemen, nem lehetett nem utat engedni neki.
A „bácsi” kamaszos hevülettel indított, próbáltam lassítani a tempón, ám mire fékezett. és én is kezdtem volna alaposabban átélni a találkozást, újra jöttek a már ismert hörgések és vinnyogások. Hirtelen kirántotta belolem a szerszámát, azt hittem, beteríti a hasamat. Nem ez történt, visszatért a kályhához, amit esetében a kissé ormótlan mosdó testesített meg. Vízbarát ánglusom ismételten a tükörbe meredt, próbálta magába szuggerálni, hogy „ne sülj el farkam, ne sülj el”. Sikerült a ráolvasás, jött a lögybölés, majd ivás, ezúttal én nem kaptam. Visszajött hozzám, a farkán észrevettem némi lanyhulást, ám másodpercekkel késobb a puncimban csúszkálva újra teljesen keménynek érzodött. Most végre a fontolva haladást választotta, érezhetoen figyelni kezdett rám. Hálából igyekeztem kimutatni, hogy nekem is tetszo a mozgás, szerintem érezte. Sajnos nem bírta sokáig, kirántotta magát. Ha most megint mosakszik, tökön rúgom — gondoltam magamban. Szerencsére maradt az ágyban, mozdulatlanul térdelt a lábaim között, a mindenféle feszültségek között az is benne vibrált a levegoben, hogy a kitöréssel összekeni az ágyamat. Nem tette, mosdó és víz nélkül is felülkerekedett önmagán. Örömömben felkeltem, én is feltérdeltem az ágyon, megsimogattam az arcát. Gondoltam, megjutalmazom magas szintu önkontrolljáért: elékuporodva különösebb elokészület nélkül a számba vettem a farkát. A szépen feszülo szerszámot ízlelgetve a saját puncinedvemet éreztem eloször, bevallom, szeretem ezt az ízt, amikor magammal játszogatok, az ujjaimról mindig leszopogatom. Nem szívtam különösebben, nehogy hamar véget vessek a dolognak, a nyalogatást, a lassú simogatást és a bekapást váltogattam.
A testhelyzetbol adódóan csak hallhattam a hatást, a vég kezdetét jelento hörgések helyett meditatív sóhajok jelezték munkám pozitív fogadtatását. Már semmi puncilé nem volt a fütyin, amikor az én gentlemanem nem túl finoman, de nem is durván hanyatt lökött, és nagyon egyértelmuen újra belémdöfött. Ezúttal igen sokáig bírta, éppen a kello ideig, élvezés közben megkörmöltem a hátát. Magammal voltam elfoglalva, a mozgásából úgy éreztem bevégeztetett neki is. A kiszálláskor azonban éreztem, nem így történt, és a kis vöri pontosan ugyanazt a pózt vette fel, mint amikor szoptam neki. Nem volt nehéz rájönni, milyen befejezo tételre vár. Bár szívesen feküdtem volna kinyúlva, nem akartam önzozni, de igazság szerint a saját termésem lenyalogatása is vonzott. Odakuporodtam, beindítottam a nyelvemet, meg a tenyeremet. Mire csak a nyálam csillogott a farkán, éreztem az ilyenkor ismeros remegést, készülodést. Most én löktem hanyatt, tartottam egy kis szünetet, majd magas fordulatszámon cibálni kezdtem a fitymáját. Feltunoen sokáig bírta, de aztán hatalmasat élvezett, még rúgkapált is, úgy az oldalamba térdelt, hogy napokig sajogtak a bordáim.
De nem bántam.