Kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán érdekel-e valakit a címben jelzett történet. Ezek nem olyan dolgok, amiket az ember örömmel és dalolva elmesél, publikál. Én mégis megteszem, mert ez is én vagyok. Ha kell magyarázkodnom, akkor csak annyit mondanék, hogy „kettőn áll a vásár”. Olyan hölggyel esett meg a dolog, akivel társkeresőn jöttem össze. Az első „olyan” közös esténket megelőzte 4-5 kávéházi randi. Albérletben lakott a hölgy, egyedül. Senki és semmi nem zavart. Vittem magammal egy üveg vörösbort. Azt iszogattuk és közben fesztelenül csevegtünk, mindenféléről. Oldott volt a hangulat, semmi görcsösség nem volt egyikünkben sem. Egy óvatlan pillanatban, gyengéden megsimogattam a tarkóját a számmal, amíg a csapnál háttal állt nekem. szinte beleremegett. Ez volt az első és utolsó olyan reakciója, amit érzékeltem. Akkor még nem is sejtettem, hogy nem lesz tökéletes az este. Egymást simogatva, csókólgatva eljutottunk a hálószobáig. Addigra mindketten majdnem meztelenek voltunk. Az utolsó ruhadarabot, már úgy vettem le róla, hogy a hátán feküdt, csukott szemmel. Ezután 45 perc csak róla szólt. A feje búbjától a talpáig mindenhol oda-vissza bebarangoltam a testét, nem hagyva ki semmit. Szájjal, nyelvvel, ujjal. Ezalatt a 45 perc alatt egy sóhajt nem tudtam belőle előcsalni. Kétszer néztem meg a nyakán, hogy van-e pulzusa. Én ezen idö alatt 3-szor keményedtem és lankadtam le. Elment az egésztől a kedvem. Életembe elöször. Ma már csak mosolygok a dolgon, és tudom, hogy van ilyen is. A hölygyhöz még párszor felmentem, de nem szexeltünk többet. Átbeszéltük a dolgot, és abban maradtunk, hogy nem történt semmi katasztrófa. Elfogadtam a hölgy magyarázatát, miszerint én voltam az első férfi a férje után, akivel majdnem 30 évig élt együtt.