Még egy fél óra – gondolta Ivon, és jön a váltás. Utána haza kell sietnie, mert 18 órakor megbeszélése van azzal a lakásügynökkel. Már hetek óta böngészte az újságokat, mire ezt a lakást végül is megtalálta. Igaz ugyan , hogy a leírás szerint egy kicsit nagy lesz, de hát a környezet igen tetszik, na meg éppen most készült el és ő lenne az első bérlője. A forgalom elég elviselhető volt hazáig és még parkolót is talált a ház előtt. –„ Az új helyen még garázs is van ”. A lakásba érve gyorsan ledobta magáról a farmert meg a pulóvert. Ahogy a zuhany első pergő cseppjei elérték a lapos feszes hasát , hirtelen megint itt volt az a bizonyos húzó ágyéki érzés. Már három hónapja, hogy nem találkozott Renével. ” Csak próbára. ”- mondta ő, és azóta nem is jelentkezett. Először nehéz volt, de ma már jobb így. Az utóbbi időben úgyis sokat veszekedtek. Meg különben is – gondolta Ivon, – nem szeretem, ha mindig előírják, hogy miként öltözzem, mit csináljak. Azzal kissé durcásan megrázta a barna, vállig erő vastag loboncát, hogy csak úgy spriccelt a víz.
A szórófej éppen a formás melleiről mosta le a habot. A vékony tűszerű vízsugarak megkeményítették a rózsaszín bimbóit. Lassan lefelé haladva elért a bizsergő érzés kiinduló pontjáig. Ujjaival óvatosan szétnyitotta a már kicsit elhanyagolt szerelmi kincseskamráját és a kellemesen szurkáló vízsugárral, simogatni kezdte magát. A megváltó remegés hirtelen és váratlanul érte. A víz csobogása elnyomta a halk sikolyt. A szép barnára sült bársonyos bőre a meleg víz ellenére libabőrös lett. A csapot hirtelen hidegre csavarva gyorsan fejezte be a „kielégítő” felfrissülést. Hajszárító, egy kis illat, egy könnyű, kissé áttetsző ruha, szolid smink – kész. Ja, még az üzenetrögzítő – mondta magában, és már hallotta is Marion hangját:
– Este okvetlenül hívj fel, mert egy igen érdekes alakkal talál… – Már megint elszakadt a szalag, feltétlenül el kell vinnem a készüléket a szervizbe – gondolta már a lépcsőn lefelé menve. A házhoz érve rögtön észrevette azt a magas várakozó fiatal férfit, aki egy tenisz-táskával a kezében, a bejárat előtt sétált.
Az egyszerű fehér póló és a kopott farmer tökéletesen simult a kisportolt, bár nem túl izmosított alakjához. Biztosan a tenisz partnerére vár – gondolta Ivon. Még talán én is eljátszanék vele.
– Ön bizonyára Bora kisasszony – szólította meg, szimpatikus bariton hangján a férfi. Ajner úr elnézését kéri, hogy nem tudta Önt értesíteni, de egy hirtelen családi esemény miatt el kellett ma délben utaznia. Most az én feladatom lett , hogy … megmutassa a lakást – vágott közbe Ivon. Na akkor kezdjük is. A férfi, egy kicsit tétovázva a ház felé mutatott .
– Hát ha úgy gondolja – mondta – akkor tessék. Azt hiszem, az első emeletre gyalog is mehetünk. – A lépcsőn udvariasan előre engedte a lányt, aki sejtette , hogy a szimpatikus szemek, a nem kevésbé csinos, hátsó oldalát is szeretnék megismerni. Szinte érezte a perzselő pillantásokat, a könnyű nyári ruha alatt szelíden ringó telt csípőjén. Enyhe borzongás futott végig a testén. Ahogy az ajtó kinyílt, egy csodaszép lakás tárult a szeme elé. Az előszoba nélküli tágas, fehér márvánnyal borított nappali, a szemben levő terasszal és a folyóra nyíló panorámával, valamint a jobbra található, félig nyitott kiképzésű, világos tölgyfából készült beépített konyha rögtön megnyerte a tetszését.
Mint egy kis gyerek, szaladt az egyik helyről a másikra, hogy mindent alaposan szemügyre vegyen.
– Már csak a fürdő – és hálószobára lennék kíváncsi. – mondta végül .
– Ez itt van balra – mutatott a férfi – aki eddig szinte mozdulatlanul, megbabonázva nézte az önfeledten szemlelődő, ide-oda röpködő tündért – egy ajtóra, a bejárat mellett.
– Ez nem is fürdőszoba, hanem egy fürdőpalota! – kiáltott fel Ivon ahogy a vakító fehér csempe, és a hatalmas tükörfal előtti dupla mosdókagyló a szemébe ötlött. Szinte megbabonázva nézte a sarokban levő kétszemélyes fürdőkádat. Gondolatai megint elkalandoztak egy pillanatra.
– És most jön a java – hallotta a kellemes hangot maga mögött. Most figyelt csak fel, egy enyhén mintás üvegajtóra, a jobb oldalon.
– Hát ez valóban a tetőpont – gondolta magában a lány – és milyen kár, hogy itt egyedül kell aludnom.
Előtte ugyanis egy, az ezeregy éjszakából való hálószoba terült el. A padlót vastag puha szőnyeg borította. A falon világos pasztel színű tapéta volt. Az ággyal szemben, a fal nagy részét, egy hatalmas tükör foglalta el. A szoba közepén állt a hatalmas, kis pódiumra helyezett ágy, mintegy szerelmi oltár, ahol Ivon igen csak eljátszotta volna a papnő szerepét.
Amint így elmerült a gondolatában, hirtelen egy forró lehelet érte, a ruha kivágásából előbukkanó vállát. Először azt hitte, hogy a fantáziája játszik vele. Azonban, ahogy a finom, de követelőző kezeket a csípőjén érezte, tudta, hogy a látvány, másnál sem volt hatástalan. Lassan megfordult. Két, mély kék meleg szem nézett rá. Ajkai lassan közeledtek a férfi enyhén mosolyra nyíló szájához. Mélyen szívta be a napsütötte bőr illatát. A gyakorlott kezek hamar megfosztottak ruhájától. A két erős kar könnyedén helyezte az ágyra. A finom száj lassan, de biztosan, kutató útjára indult. Az érzékeny nyaka után, az egyre gyorsabban pihegő melleit érte el a kutató nyelvecske. A finom körözéstől megkeményedett bimbói, hamarosan, az enyhén szívó ajkak közé tolakodtak. A tapasztalt száj azonban csakhamar mélyebb régiók felé indult. Az enyhén remegő hasán is elidőzött egy keveset . Na csak éppen annyit, hogy az enyhe remegést erős mozgássá változtassa. Mindkét combját csókok tucatjai borították be. Ahogy azonban a kíváncsi műszer, a bársonyos bundácskát szétválasztotta, Ivon nem bírta magát visszafogni. Kezei keményen szorították a férfi fejét, az egyre ágaskodóbb rózsaszín szarvacskához. A kielégülés első hulláma egy földrengés erejével érte el. Partnere azonban nem sok időt hagyott a pihenésre.
Gyorsan levette a ruháját és megint a lány felé fordult. Ivon vágyakozva tárta ki remegő ölét. Szemei végig siklottak a felajzott férfi alakján, majd az egész lényével lassan magába fogadta öt. A két, tüzes test hamar megtalálta a közös ritmust. A tenyerük tökéletesen simult egymásba. Mozdulataik, a kezdeti lágy fodrokból, hamarosan viharos hullámzásba csaptak át. A szerelemre termett kerek csípő szinte önkívületi remegésben szívta magába, az erőteljesen kilövellő nektárt. Forró ajkaik, lágyan olvadtak össze. A simogató becéző ujjak megnyugtatóan simították végig egymás gyöngyöző bőrét. A lassan lecsillapodó „csatazaj” által beállt csendet Ivon törte meg:
– Most már csak az a kérdés, hogy mikor költözök? – kérdezte.
– Költözünk! – mondta a férfi. Ugyanis meg egy két dolgot el kell mondanom. Most azonban kérlek, hogy ne szakíts félbe, mint egy órával ezelőtt. Engem Thomas Linnek hívnak és már tegnap kivettem ezt a lakást. Pszt.! maradj nyugodtan ! Mint mondtam, Ajner úr megpróbált Téged elérni, de hála Istennek nem sikerült neki. Az üzenet rögzítőd nem működött. Mivel én úgy is ide jöttem, hát engem kért meg, hogy közöljem veled a tényt.
Te azonban nem tudtál várni, amit igazán nem bántam meg. Nekem ez a lakás, kicsit nagy lett volna, de ha Te is úgy gondolod? A lány, a nagy barna szemeivel beleegyezően bólintott, majd fejét a férfi mellére hajtva, lassan elszenderült.