Análpróba


J-vel 1991-ben ismerkedtem meg, ő akkoriban kezdte el az ELTE-t, én másodéves voltam egy másik fővárosi egyetemen. Nekem nem ő volt az első életemben, viszont mint később kiderült, életem talán legmeghatározóbb kapcsolatává fejlődött találkozásunk.
J még szűz volt akkoriban. Elméletben. Amolyan romlott szűz. Hamvas gimnazista lánykaként fedezte fel testét, fokozatosan rájött, hogyan kell simogatnia magát (előbb alkalmanként aztán egyre gyakrabban csinálta, végül kényszerré vált az új ismeret: nem tudott elaludni, míg ki nem elégült önnön kezei által). Megismerkedett a hüvelyi orgazmussal. Egyre rafináltabb módokat, egyre izgatóbb tárgyakat talált. Kipróbált mindent, ami „arra” emlékeztette. Csinálta krinolinnal, uborkával, fogkefével (!), de a spraysdoboz sem kerülhette el az intim találkozást. Egyik ilyen alkalommal ujja popsijába tévedt. Mintegy véletlenül. Először lágyan simogatta anusát, aztán benyálazott ujját mélyen fenekébe süllyesztette. Szűk volt a nyílás, kicsit fájt is, de vonzotta az ismeretlen, az új lehetőség. Lassan ellazította záróizmait és mutatóujját is bevezette a lyukba. Őrülten izgatóvá kezdett válni a játék. Másik keze lassan lehullott nedves öléből (előtte folyamatosan ingerelte a csiklóját szabadon maradt kezével), csak a hátsójára koncentrált. Egy szokatlan, igen kellemes, intenzív érzés tört rá. Egy érzés, mely újradefiniálta a szexualitásról alkotott fogalmait.

Késő éjszaka volt, a család már aludt. Ô úgy ahogy volt, anyaszült meztelenül kiugrott az ágyból és elkezdett a fiókjában kutatni. Keresett valamit, ami elég puha, rugalmas és hosszú, amit bedughatna „oda”. Ami sikamlósabb volna mint az ujjai. Ami olyan, mint egy… mint egy igazi. Felforgatta a fiókot, a szekrényt. Semmit nem talált. Hirtelen elhatározással a fürdőszobába rohant. Méregette a dezodoros dobozokat, de mindegyik túl vastagnak, túl ridegnek, túl keménynek találtatott egy ilyen finom beavatkozáshoz. Lázasan kutatott tovább. Idegei pattanásig feszültek. Hüvelyében másodpercek alatt elélvezhetett volna, de ARRA a napra MÁS volt a scenárió. Eszébe jutott a zuhany. Időnként az intenzív, langyos vízsugár hozta meg a feloldozást, csiklóját gyakran szokta masszírozni a tusolóval. Beleugrott a kádba, megnyitotta a csapot. A vízsugárral most nem elölről közelített (mint azt megszokta), hanem a feneke felöl. Szinte beleült a spriccelő vízbe. Megőrült a vágytól. Azt akarta hogy a víz belélövelljen, szétáradjon benne, s teste ernyedten hulljon alá… Gyors mozdulattal lecsavarta a hajlékony cső végéről a zuhanyrózsát, s néhány pillanatig farkasszemet nézett a vízsugárral, ami kérlelhetetlenül tört elő.
Aztán nem gondolkodott többet, a cső végét határozott mozdulattal a fenekébe dugta. Mintha egy gejzír tört volna fel testében, ezernyi apró hangya, százezer orgazmust hozó apró tűszúrás. EZ az, amit csak az érezhet, aki már átélt ilyen élményt. Patetikusnak tűnhet, de egy új dimenzió kapuin lép át az ember… Közel állt az ájuláshoz. A víz meg csak határozottan folyt befelé. Egyre erősebb nyomást érzett az alfelén, a belei falára támaszkodó víz ki akart törni, utat keresett magának visszafelé. Erős székelési inger lett rajta úrrá. Ekkor döbbent rá, hogy mit csinál tulajdonképp.
Térdepelt a kádban és beöntést adott magának. Olyat csinált, amit gyermekként gyűlölt, megvetett. Nem értette, mi történik vele, elvesztette a kontrollt. A cső kiesett kezéből, teste összerándult, érezte, hogy itt és most a reflexek irányítanak. Mélyet sóhajtott, aztán végképp feladta: a víz robbanásszerűen tört elő beleiből. Sokáig térdelt ott. Iszonyatosan könnyűnek, felszabadultnak, üresnek érezte magát. Átélte élete addigi legnagyobb orgazmusát..