Isabella útja a romlott anyává váláshoz akkor kezdődött, amikor egy nyugodt, hűvös üzletember illetlen javaslatot tett. A belvárosi olasz étterem tulajdonosaként több csapást is el kellett viselnie az évben. Először jött a hosszú kényszerbezárás a járvány miatt, azután elkezdődtek a tüntetések. Amikor megnyithatott, akkor is csak az ülőhelyek 50%-át tölthette fel a szabályok szerint.
Ezért azonnal elfogadta a javaslatot. Ebben az iparban nem érdemes váratni az ügyfelet, mert az alternatív megoldások után néz. És ilyenek mindig akadnak egy nagyvárosban. A kért időben az étterem már zárva szokott lenni, de Isabella jelezte a csökkentett létszámú személyzetnek hogy készüljenek túlórára. A fiai szintén beszálltak a munkába. Jeremy-t, az értékesítési vezetőt kényszerszabadságolták, Ryan pedig -a fiatalabb fiú- még egyetemista volt, de online zajlottak az előadásai.
Az évek során nagy tapasztalatot szereztek már az étteremmel kapcsolatos alantas feladatok elvégzésében, de a nőnek ennek ellenére kezdtek fenntartásai lenni pár dolog kapcsán, ahogy közeledett a magánvacsora időpontja. A vendéglátóipar szűk világ volt és a pletykák gyorsan terjedtek. Isabella nagyon remélte hogy az estéről semmi nem kerül ki Twitterre vagy hasonló oldalra és repül szét a világban. Bármennyire is próbálta más emberek véleményétől függetleníteni magát, a jó hír mindennél fontosabb volt számára. A nő korábban pénzügyi elemző volt egy nagyobb banknál, úgyhogy tisztában volt azzal hogy milyen vendégekre számíthat. Kifogástalan öltönyök, kemény munka…és deviancia amikor eljön a játék ideje. A banki munkája alatt még az is előfordult hogy ügyfelek csoportjával sztriptízbárban kellett találkoznia. Az állása érdekében persze úgy tett mintha tetszene neki.
Pontosan ezért hagyta végül ott a pénzügyi szektort és kezdett bele a vendéglátásba. Ám a kör bezárult és most megint ezekkel a szeszélyes emberekkel hozta össze a sors.
A konyhai személyzet nélkülözhetetlen volt és amúgy sem láttak be az étkező helyiségbe. A pincérnőket viszont elengedte. A két pincérlány zavartnak tűnt a hazaengedés miatt, de amikor fejenként 200 dollár extra pénzt kaptak, elégedetten távoztak. Isabella tudta hogy a fiaira számíthat titoktartásban. Ideje volt őket megismertetni a részletekkel.
-Válthatnék veletek pár szót?- kérdezte tőlük, miután a lányok távoztak.
A fiúk a szokásos beszélgetésre számítottak az üzleti stratégiáról és az esti menü specialitásairól. A nő próbált semleges profi maradni, amikor közölte velük:
-Hazaküldtem a pincérlányokat. A ma este zártkörű rendezvény lesz.
Ez felkeltette az érdeklődésület. Látta az arcukon a meglepetést és már jöttek is a várható kérdések:
-Tényleg? És azt szeretnéd hogy mi szolgáljunk fel?
-Ugye tudod hogy közel sem vagyunk olyan gyakorlottak mint a lányok?
Isabella hátravetette a haját és azt mondta:
-Menni fog! De semmiképpen nem szeretném hogy a pincérlányok fecsegjenek arról amit ma este látnának. A vendégeink komoly pénzt fizetnek és ezért különleges bánásmódot akarnak. Felnőtt férfiak vagytok… a ma este maradjon köztünk. Soha egy szó se szivárogjon ki az eseményekről.
A fiai a hangjából tudták, hogy a megbeszélés ezzel véget is ért.
Mind a 23 vendég egyszerre érkezett és Isabella a vendéglős mosolyával fogadta őket. Pénzügyi emberek voltak és gazdag külföldi klienseiket hozták magukkal. A férfiak mindegyike öltönyt viselt és mindegyiknek volt egy női partnere, akik Isabella megítélése szerint csúcskategóriás escortlányok vagy sztriptíztáncosok lehettek. Esetleg a kettő kombinációja.
Főételként szexuális vágyat fokozó ételeket választottak: osztriga, spárga, vörös bor, csokoládés sütemények és gelato későbbre desszertnek. A felszolgálás közben észrevette hogy a férfiak egyre merészebbek a nőkkel, akik válaszul kacérkodni kezdtek. Az egyik asztalnál csókolóztak, egy másiknál a férfi megfogta partnere ruháját és egy pillanatra felfedte a nő keblét. A többiek csak nevettek rajta.
Amikor a vendégek élvezettel nekiláttak az ételeknek, Isabella fiai a konyhába és a hátsó részbe mentek segíteni a személyzetnek elkészíteni, a nő pedig elől maradt hogy figyeljen a kérésekre. Utántöltötte a borospoharakat és beszállt a szokásos ugratásokba. Az időnként megvillanó kebleket figyelmen kívül hagyta.
-Mennyeiek ezek az osztrigák. -mondta neki a vacsora szervezője.
-Több generációs családi recept, egy kis amerikai kiegészítéssel. Örülök hogy elégedett vele!
-Az ügyessége csodálni való. Jöjjön! Ízlelje meg a családi örökséget és munkája gyümölcsét!
A férfi felemelt egy villára tűzött osztrigadarabot. A nő tudta hogy kedves gesztusnál többről van szó. A férfi azt akarta, hogy hajoljon meg az akarata előtt és egyen a villájáról.
Isabella előrehajolt és a szájába vette a kagylót. Utána kiegyenesedett és megrágta a falatot, miközben az annál az asztalnál ülők nézték ahogy eszik.
-Csodás! -mondta a saját receptjéről.
-Tökéletesen igaza van! Minden receptje ilyen jó?
Isabella új, hűséges ügyfelek szerzésére látott lehetőséget, ezért azt válaszolta:
-Biztosíthatom hogy ebben az étteremben minden legalább ilyen jó. Sőt…a legjobbakkal még nem is találkoztak. Egyszer jöjjenek vissza bárányt vagy húsgolyót enni!
-Talán visszajövünk. Régóta nem találkoztam ilyen autentikus olasz ízekkel.
-Köszönöm! A desszert nemsokára elkészül. Garantálom hogy bele fognak szeretni!
-Mit szólna egy kis előzetes desszerthez? Olyan szép volt amikor előrehajolt. Láthatnánk újra?
Isabella kacsintott és azt mondta:
-A jó dolgokra érdemes várni. Egy kis türelmet kérek! Addig hozok még kenyeret és egy kis szószt.
Az üzletember elővett a zsebéből jó pár pénzjegyet és közölte:
-Ezer dollár extra a számlán felül, ha a blúza nélkül jön vissza!
A nő nevetett és éppen elhessegette volna a javaslatot, amikor egy másik asztaltól beszállt egy másik férfi:
-Legyen ötezer extra, ha leveszi a nadrágját és mezítláb jár körbe! Nehéz idők járnak most a vendéglátásban és próbálok segíteni egy olasz társamnak.
A férfi vigyorgott, de Isabella tudta hogy az ajánlatukat komolyan gondolják. Biztosra vette hogy az étteremtulajdonos rávételét lenge öltözetre az éjszakájuk fénypontjának tekintenék.
Egy idegen akcentusú hang szólalt meg:
-Tízezer dollár extra, ha az est hátralevő részében meztelen lesz!
Az az alak volt, akit a városi bankárok körbeudvaroltak. Elég pimasz volt és láthatóan megengedhette magának ennyi pénz kidobását. Isabella megdermedt egy pillanatra, ahogy minden tekintet felé fordult. Eddig arra gondolt hogy egy kis tréfálkozással elüti a dolgot, de most tudta hogy tényleg meztelenül akarják látni. A gondolattól adrenalin öntötte el a testét. Elméletben csábító volt az ajánlat. Eféle meztelenkedés nem volt előtte teljesen ismeretlen. Egyetemista korában csupaszon állt modellt művészeti órákon. De most a jelen valóságában voltak, nem a múlt emlékeiben. Isabella felső osztálybeli nő volt, akinek adnia kellett a megítélésre. Arról nem is beszélve, hogy a fiai ott voltak valahol hátul.
-Ez komoly pénz. Nos…mi legyen? Szeretne egy kis extra bevételt? Nekünk nincs ellenünkre és megengedhetjük magunknak. -mondta vigyorogva az ötezres ajánlatot tevő férfi.
Isabella-nak sikerült elnevetnie magát:
-Én? Meztelenül? Uraim, a negyvenes éveimben járok. Szebbnél szebb nők veszik önöket körbe. Higgyék el, jobb ha nem engem akarnak csupaszon.
A férfi viszont nem hagyta magát:
-Szerintünk nagyon is csinos. És a hatalommal bíró nők különösen izgatóak.
-Egy éttermet vezetek. Ez nem igazán mérhető össze az önök hatalmával.
-Egy lenyűgöző olasz éttermet vezet, ami az egyik legjobb kritikákat kapja a városban. Ez hatalom. Gondolja meg! Az ajánlat áll!
-Rendben! Meg fogom gondolni. Hozom a szószt.- mondta a nő szarkasztikusan, lezárandó az ugratást.
Elhagyta az étkezőhelyiséget és hátrament, ahol a fia javában a desszertek tányérokra helyezésével voltak elfoglalva. A konyhából kiszűrődött a benti sürgés-forgás zaja.
-Mi történt? -kérdezte Ryan csokoládés szirupot csorgatva.
Isabella játékosan a a szemeit fogatta és azon gondolkodott hogy elmesélje-e nekik vagy sem. Arra jutott hogy az egész túl nevetséges ahhoz hogy magában tudja tartani és előbb-utóbb úgyis elmondaná nekik. Sóhajtva belekezdett:
-Egy rakás pénzt ígértek azért, ha levetkőzök… igen, teljesen meztelenre.. Mintha a partnereik csupasz mellei nem lennének elegek nekik.
Ahogy számított rá, a meztelenség említése rögtön megragadta a fiúk figyelmét.
-Mennyit ajánlottak? -kérdezte Jeremy.
-Több mint tizenötezret. Azon felül, amit amúgy is fizetnének.
Fájt még a szavak kimondása is. Ennyi pénz jelentősen hozzájárult volna a lezárás miatti veszteségeik kompenzálásához.
-És visszautasítottad? -kérdezte óvatosan Jeremy.
Ryan tétován bólintott és hozzátette:
-Láttad a pénzügyi kimutatásunkat. Elég nagy bajban vagyunk.
-Azt mondjátok hogy vetkőzzek le? -kérdezte a nő azon az anyai hangon, ami mindig bevált.
Most sem kellett csalódnia. A fiúk azonnal visszakoztak és mentegetőztek. Őszintén szólva szórakoztatta a reakciójuk. Mindig is hűségesek és engedelmesek voltak az anyjukhoz. Ahogy egy hagyományos olasz családban szokás. Isabella enyhített szigorúságán:
-Nézzétek… nincs ellenemre a meztelenség, ha nyomós ok van rá, de ez tönkreteheti a családunkat. Egy józan anya sem tesz ilyet pénzért. Ez a legnagyobb őrültség amit valaha hallottam.
A testvérek között ugyan több év különbség volt, mégis sokban hasonlítottak. Egymásra néztek és tudták hogy mit gondol a másik. A másodperc tört része alatt rájöttek hogy azonos oldalon állnak.
Isabella-nak mindig is volt egy olyan benyomása, hogy a fiai egyféle ártatlan módon vonzónak találják. Az évek alatt néhányszor rajtakapta őket hogy a formás lábait vagy a telt kebleit nézik. Nem nyíltan, de észrevehetően.
-Anya! Nagyon rosszul állunk anyagilag és a hírek szerint nem várható újabb állami segítség.
-A város és a kormányzóság sem fog tenni sokat. Az adók nem változtak ugyan tavaly óta, de a minimálbér emelkedett. És az élelmiszerárak is megugrottak.
A fiai okosak és üzletben járatosak voltak. Emellett persze olyanok is voltak mint a hasonló korukbeli fiatalok…a hímvesszőjük vezette őket. Isabella látta a szemükben a csillogást. Hízelgő volt hogy ilyen hatással van fiatal férfiakra, nem kevésbé hogy a saját fiaira. Ha valaki, hát ők megérdemeltek egy kis látnivalót. Az elmúlt években rengeteg erkölcsi támogatást nyújtottak. A lezárás alatt fenntartották a harci szellemet és az ingyenmunkájuk az étteremben felbecsülhetetlen értékű volt. A nő mérlegelte a helyzetet egy pillanatig, tudva milyen őrültségről van szó. De az adrenalin már lüktetett benne és minden egyes másodperccel egyre izgatottabb lett.
-Most komolyan beszéltek? Mert azok ott odakint halálkomolyan akarják azt amiért fizetnek.
Jeremy bólintott.
-Felnőttek vagyunk. Ez az étterem a szenvedélyed, az alkalmazottak pedig olyanok mint a tágabb családunk. Nem ezt mondtad mindig?
A szavak betaláltak, mert igazak voltak.
-És mi lesz a meztelenségemmel? Nem okoz életre szóló sebet nektek ha úgy láttok?
-Te hoztad fel az egészet. Azonkívül az ebédlőben már így is zajlik a meztelenkedés.
-Talán kompromisszumra juthatunk. Ha nincs ellenetekre… akkor levetkőzhetek bugyira és melltartóra. De gyorsan kell dönteni, mert a vendégek várnak.
A fiúk egymásra néztek és elmosolyodtak. Megint nem volt szükségük szavakra.
-Segítünk levetkőzni. -mondta Ryan.
Az egész olyan gyorsan történt hogy Isabella alig tudta követni. A mindig tisztelettudó fiainak eszébe sem jutott volna a kezüket a blúza gombjaira tenni. Vagy a nadrágja gombjaira. De most megtörtént. Nézte ahogy szakértő módon leveszik róla a ruhát és benedvesedett a puncija. A bugyinál és a melltartónál megálltak.
-Anya…kell az a pénz. -jegyezte meg a fiatalabb gyermeke.
Isabella nagyot sóhajtott és azt mondta:
-Hát jó! Csináljátok!
-Csak a szükség miatt!
A nő kíváncsi volt hogy az engedélyt megadva mennyire lesznek bátrak a fiúk a teljes lemeztelenítéséhez. Amikor megérezte a hátán a melltartója kapcsán dolgozó kezet, tudta hogy meg fog történni és egyszerűen csak elfogadta. “Isten segítsen rajtunk!” -suttogta magában miközben kikapcsolták és levették a melltartóját. Mindkét fia alaposan megnézte a mellkasát. A keblei a korának megfelelően nagyok voltak és megereszkedtek. Isabella lenézés nélkül is tudta hogy nagy barna mellbimbói mereven állnak. Jeremy volt elég bátor ahhoz hogy befejezze a munkát. Letolta a bugyit a padlóra, Isabella pedig kilépett belőle. A nő képtelen volt a fiai szemébe nézni. Próbálta megőrizni tartását és folyamatosan emlékeztette magát arra, hogy miért is csinálja ezt. De akárhogy is próbálta, nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a fiúk a csupasz testét bámulják.
-Istenem…mit csinálok…- sóhajtotta.
-Megmented a családi vállalkozást. -felelte Ryan mosolyogva.
-Aranyos válasz. De ha most megbocsátotok, vissza kell mennem. Szóljatok ha készen van a desszert!
Az órára nézett és látta hogy hosszú percekre felügyelet nélkül hagyta a vendégeit. Ez ebben a szakmában megbocsáthatatlan bűn. A vendégek közelében mindig lennie kell valakinek, aki figyeli az óhajaikat. Főleg ha ennyit fizetnek. Eszébe jutott a szósz és az extra kenyér, amiért jött. Kizárt dolog volt hogy így bemenjen a konyhába, ezért a fiúkat küldte.
-Köszönöm! Még valami: mondjátok meg a konyhásoknak, hogy ha végeztek a desszert elkészítésével, a hátsó ajtón át menjenek haza! Nem szeretném ha ebből bármit is meglátnának! -mondta Ryan-nek, amikor megkapta a kért dolgokat.
Isabella újra megjelenését vigyorok fogadták. Még meg is tapsolták. A nő nem látta ugyan magát, de biztosra vette hogy még sohasem volt ilyen vörös az arca. De folytatta a munkáját és járt körbe az asztalok között. A helyiségben még több kebel került szabadra, még több tapogatás és még több csók kíséretében.
A főételek lassan elfogytak, miközben Isabella párszor újratöltötte a borospoharakat. A nő hátrament hogy segítséget kérjen a fiúktól. Bő fél óra telt el a levetkőzése óta és az étkezőhelyiségben kezdett elmúlni az újdonság hatása, de amikor a fiai felé közeledett újra a korábbi bűnös keveréke fogta el a szégyenérzetnek és az izgalomnak.
-Segítsetek leszedni az asztalokat! – mondta a fiúknak.
A használt tányérok és evőeszközök leszedése után, elkezdték kihordani a desszerteket. Varázslatos volt a zsongás, amit a korábbi meztelen kiszolgálása okozott, de a vendégek most szinte euforikus állapotba kerültek, amikor látták hogy a fiai előtt forgolódik csupaszon. Isabella tekintete összeakadt a vacsora fő vendégének tekintetével. A férfi arcán számítgató arckifejezés ült és a nő tudta hogy az este még csak most kezdődik.
-Hasonlóságot látok közted és a pincérek között. -mondta a férfi tompa és érzéketlen hangon.
Szinte fenyegetőnek tűnt. Mintha készült volna valamire. Isabella felszegte az állát és azt felelte:
-Ők az én büszkeségeim és örömöm. A segítő kezeik nélkül nem működhetne ez az étterem. Szerencsés anya vagyok, amiért ilyen gyermekeim vannak.
-Annál jobb! További ötvenezret fizetek, ha mindketten megdugnak. Ha hamarabb végzünk a desszerttel, mint ők befejeznék, az ajánlat semmis. Alku nincs.
Ahogy ezek a szavak elhagyták a férfi száját, lassan felemelte a kanalát és belekezdett a csokisziruppal leöntött gelato-jába, jelezve hogy az idő lényeges.
Isabella teljesen megdöbbent. Az étterem minden anyagi gondja megoldódhatna egyetlen végzetes éjszakán. Látta a fiai szemében a könyörgést. Ők is gyorsan tudtak számolni. Vagy ez, vagy végleg el kell bocsátania azokat az alkalmazottait, akiket a visszavétel ígéretével küldött szabadságra. Nekik is köszönhette a díjakat és magasztaló kritikákat.
Megköszörülte a torkát és megkérdezte:
-Hogyan csináljuk?
A férfi mindössze annyit válaszolt:
-Vadul.
Az ebédlőben megszűnt minden mosoly, nevetés és csevegés. A vendégek néma csendben fogyasztották desszertjeiket. Mintha valami előadásra jöttek volna és megdolgozást vártak a pénzükért. Isabella félt a fiaira nézni. A védjegyének számító magabiztosság és erős jellem semmivé foszlott. Lelkileg olyan meztelennek érezte magát mint amilyen fizikailag volt.
Ezúttal nem is fáradt azzal, hogy kikérje a fiúk véleményét. Tudta hogy benne vannak. Tudta hogy mohón vágynak arra hogy megdugják. A jelek mindig is ott voltak, de ő tagadásban volt mint minden anya. Ma este viszont eltűnt a máz. Mindenki szeme láttára előrehajolt egy üres asztalra és várta a következő lépést. Az alkarjaira támaszkodva nézte az édességet kanalazó vendégeket. A fiai közelebb léptek hozzá, ahogy számított rá.
Isabella puncija tűzben égett. Megfeszült amikor érezte hogy az idősebb fia széthúzza a popsijának félgömbjeit hogy megnézhesse a csodálatos nyílást. A kéz elengedte és Isabella arra gondolt hogy a fiú észhez tért és nem lépi át ezt a határt, véget vetve az egésznek. Ám nyíló zipzár hangját hallotta. Tudta hogy mindenki előtt meg fogják dugni.
-Biztosan rendben leszel? Úgy értelmeztem hogy ezt akarod. Tévedtem? -kérdezte Jeremy remegő hangon a fülébe suttogva.
A nő nagy levegőt vett és azt felelte:
-Fogd meg a csípőm és kezdd! Nincs sok időnk!
Maga is alig hitte hogy engedélyt adott a fiának arra, hogy megdugja, de ez történt. A punciját széthúzták. Felkiáltott amikor Jeremy hímvesszője behatolásra készen a nyíláshoz ért. A fiú lassan csúszott belé, időt adva a testének az alkalmazkodásra. De a nő olyan izgalomban volt, hogy nem kellett neki extra idő. Azóta készen állt egy alapos dugásra, mióta a fiai meztelenre vetkőztették. Amikor Jeremy teljesen bele merült, egy pillanat szünet következett. Abban a furcsa másodpercben a nő a vendégeire nézett, akik könnyedén élvezték a csemegéjüket és közben figyelték a vérfertőző előadást. Amikor a fia fogása szorosra váltott a csípőjén, tudta hogy kezdődik az igazi menet. Gyorsan és könyörtelenül történt. Isabella-t szinte lenyűgözte a fia bátorsága, amivel képes volt erre. Felkiáltott és többé nem törekedett csendben maradni. A vendégeket láthatóan nem zavarták kéje hangjai. Megragadta az asztal peremét és úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Úgy tűnt mintha az idősebb fia már nagyon régen vágyott volna erre és most megkapta a lehetőséget a megvalósításra.
A lökések egyre erősebbé válásával súlyos keblei előre-hátra kezdtek himbálózni az asztal felett. Könnyebb lett volna és kevesebb megaláztatottsággal járt volna, ha lehasal, de tudta hogy a vendégek ezt szeretnék látni. A tekintetek a lengő melleire és kemény bimbóira fókuszálódtak. Ha lehasal, akkor a show elveszti egyik kulcselemét.
-Élvezz…ahová… akarsz… -zihálta hangosan.
Jeremy sóhajaiból, nyögéseiből és lökéseiből érezte hogy a fiú az elélvezés küszöbén van. Azon gondolkodott hogy mit fog tenni a fiú? Megtölti a hüvelyét? Vagy más helyre fejezi be, hogy Ryan is tiszta puncit dughasson?
A választ pár másodperc múlva megkapta, amikor érezte hogy a fia tátongó ürességet hagyva kihúzza magát a nedves nyílásból, majd a hátára és a popsijára lövelli forró magját. A nőnek tetszett hogy Jeremy képes volt az öccsére gondolni. Kicsit csalódott volt amiért nem láthatta és nem is ízlelhette a fiú spermáját.
-Köszönöm! – suttogta Jeremy a fülébe őszinte hálával.
Isabella megfordult és gyengéden megsimogatta a fiú arcát, hogy megköszönje részvételét a családi vállalkozás fenntartásában és egyben le is szidja.
-Később még hosszú beszélgetés vár ránk, ugye tudod?
-Most jöjjön a másik fiú! Látszik rajta hogy ő is akarja. -mondta a fő vendég a kanalát nyalogatva. A desszertje fele már eltűnt.
Isabella Ryan-re nézett, aki a közelben állt döbbenten a szeme előtt lezajlott pornográf és vérfertőző tett miatt. A nőnek csak halvány elképzelése volt arról, hogy mi járhat a fiú fejében, miután látta, hogy a bátyja mindenki előtt szeretkezik az anyjukkal.
-Normális dolog idegesnek lenni. A szex elsőre talán ijesztő, de mennyei ha megfelelő a táncpartner. -mondta neki kedvesen.
Megrázta a popsiját és megint előrekönyökölt az asztalra. Könyörtelenül teltek a másodpercek és már túl messzire mentek. Ha Ryan nem dugja meg, akkor Jeremy hiábavalóan tette. A pénzt nem kapják meg. Csodás érzés ide vagy oda, elsősorban üzletasszony volt.
Már majdnem azon volt hogy csettint a fiúnak és megsürgeti, de Ryan felnőtt a feladathoz. Mögé lépett és a bátyja nyomdokaiba lépett. Isabella hallotta Ryan zipzárjának nyílását és a folyamat ugyanaz volt mint az előbb. A fiúk hímvesszői nagyjából azonos alakúak és méretűek voltak, ám az ifjabbik fia sokkal gyengédebb volt, ami most gondot jelentett. A punciját érő lökések mámorában is tudta hogy a fiú elélvezése időbe fog telni és az idő megengedhetetlen luxus volt.
-Gyorsabban! Én bírom! -mondta és hátranyúlva Ryan combjára csapott.
Az erősebb izgatás kedvéért a lábai közé nyúlt és simogatni kezdte Ryan zacskóját. A puha érintés megtette a magáét. Az ütemes, erős lökések hangja betöltötte a helyiséget. Amíg Jeremy a vad szex közben a fenekét markolászta, Ryan inkább a melleivel játszott. Isabella szemei kitágultak, mert ezúttal igen közel került ahhoz hogy ő is elélvezzen. A helyzet furcsasága miatt első alkalommal feszült volt, de most már elengedte magát. Szexuális élete csúcspontját élte át. Semmi nem volt eddig ehhez hasonlítható és tudta hogy nem is lesz.
-El..él..ve…zek… -lihegte előre-hátra himbálózva az asztalon.
-Beleélvezhetek a puncidba? -kérdezte Ryan lágyan hátulról kétségbeesetten vágyva az engedélyre.
Isabella becsukta a szemét egy pillanatra.
-Én…uhhh …ohhh…. az annyira helytelen!
Az esze nemet mondott, de a teste igent. Biztos volt benne hogy a helyiségben mindenki pontosan látja mennyire vágyik ennek a végső határvonalnak az átlépésére.
-Még ötezer, ha láthatom azt a puncit megtöltve! -mondta a díszvendég.
Isabella szeme kifordult amikor a fia gyorsított. Lenyűgözte hogy az általában kedvesen szégyenlős fiatalabb fia most úgy dugja mint egy pornósztár. A nő élvezett el először és kicsöppenő nedve foltot hagyott a padlón. Hangosan felkiáltott és közben nagyon remélte, hogy a konyhai személyzet már a terv szerint hazament. Ryan nem sokkal lemaradva követte. Isabella érezte hogy minden lökésnél meleg sperma lövell belé.
Ryan kihúzta magát, Isabella pedig nagy levegőt vett és gondolatait rendbe szedve próbálta visszanyerni korábbi önmagát. Felült az asztalra és megadta a vendégeknek – különösen a perverz díszvendégnek- amit akartak. Széttárta a lábait, majd ujjaival szétnyitotta a szeméremajkait. Mindenki láthatta a belül csillogó spermát.
-Ez megfelelő desszert? -kérdezte szónokian és közben minden korábbinál nagyobb zavarban érezte magát.
A vendégek ekkor fejezték be az édességeket. Éppen csak sikerült megdolgozniuk a bónuszért. Olyan hatalmas tapsot kaptak, mintha opera vagy színházi előadás lett volna, nem pedig valami pornófilm részlet.
-Szűz voltam. De neked köszönhetően már nem vagyok az. -suttogta Ryan a fülébe ártatlanul a tetszésnyilvánítás közben.
A furcsasága ellenére valami groteszk módon mégis megmelengette Isabella szívét, hogy az ő puncija vette el a fia szüzességét. Összeszorított ajkakkal suttogta vissza:
-Ha ennek vége, hosszú beszédünk lesz!
.
Isabella csupaszon, mezítláb ült egy asztalnál és számolgatta a bankjegyeket, amiket kapott. A jövő biztatónak tűnt. A fiai előjöttek a konyhából és extra desszertet hoztak neki.
-Egyet félretettünk neked. -mondta Jeremy mosolyogva.
-Extra csokival, ahogy szereted. -tette hozzá Ryan.
Isabella nézte ahogy a fiai eléteszik az édességet. Nagyra értékelte a kedves gesztust, noha ez volt a legkevesebb amit megtehettek az orgazmusaikért cserébe.
-Azt hiszem megérdemlem ezt a fölösleges cukor és kalóriahalmot. -mondta.
A pénzt és a számlakönyvet félretolva felvett egy kanalat és nekilátott volna az evésnek, de az idősebb fia megszólalt:
-Ne olyan gyorsan! Valami másra is gondoltunk.
-Valóban? Van egy érzésem hogy nem fog tetszeni…
Mintha előre eltervezték volna: a két fiú lehúzta a nadrágja zipzárját és elővették merev hímvesszőiket.
-Tetszik? -kérdezte Ryan újsütetű önbizalommal.
Isabella játékosan megrázta a fejét és azt felelte:
-Én vagyok az a nő, aki elvette a szüzességedet és ezzel fizetsz? Az arcom elé nyomod a férfiasságodat miközben én halálra dolgoztam ma magamat? Hálátlan. Szerencséd hogy jó hangulatban vagyok.
A fiúk elmosolyodtak és péniszüket a szirupos gelato-ba mártották. Isabella kinyitotta a száját és először Jeremy-t vette ajkai közé. Rövid és erőteljes szopás után Ryan felé fordult, aki elégedett nyögésekkel fogadta a tisztogatást. A két fiú közt váltogatva Isabella egyforma gondoskodást nyújtott nekik. Anyai tapasztalatból tudta, hogy az igazságosságával meg tudja előzni a veszekedéseiket és versenyzésüket. Egyformán szopta őket a családi harmónia megtartása kedvéért. A fiúk egyszerre mentek el. Isabella csak ült ott és nyitva tartotta a száját, miközben a két fia a péniszét verte a kezével és beleélvezett. A száját megtöltő meleg, finom, sós sperma összekeveredett a gelato gazdag zamatával. Ez volt a tökéletes desszert.