Pénteken kettökor végeztem a munkával.Haza ugrottam gyors tusolás be dobttam pár nadrágot polot a táskába és már robogtam is a Balaton felé.Balatonboglár midig szép.Megtalálltam a kis eldugott házikot.Koléganőm Zsuzsa(48) és férje Péter (52) üdvözöltek.JÓ hogy itt vagy kész a kaja.
A hátsó teraszon terittek meg.A kilátás pazar volt.Vacsora közben borozgatva repült az idö és be esteledett.
Péter elnézést kért de elkel mennie feltölteni a készletett.Érezük magunkat jól és már el is robogott.
Zsuzsa viccelve kérdezte hogy nem akarom kihasznállni a helyzetet.
Ma megkaphatom.Én köpni nyelni nem tudtam.Csak nyögtem valamit és elindultam feltérképezni a kertet.Mire vissza értem a teraszhoz Zsuzsa a medencében lobickolt.Gyere Tomikám hüsd le magad invitált.Átvettem a fürdö nadrágom és már a vizbe is voltam.Zsuzsa mosolyogva oda jött hozzám és forron meg csókolt..Rögtön megkivántam.A vizalat a farkamat simogatva fortunk össze.Menjünk ki a füre mondta és már hozott is kifelé..Egy takarot keritett és azon elnyulva folytattuk.Hamar lekerültek a fürdö ruhák rolunk.Kérte hogy nyaljam ki de rendesen.Én eleget tettem a kérésének.Nagyon bele melegedtünk és észre se vettük hogy Péter vissza ért a vásárlásbol és miket nézett a terasz rol
Gyere apa kérte Zsuzsa a férjét.S zeresetek ketten engem..
Én annyira be voltam gerjedve hogy nem is foglalkoztam a helyzet morbidságával.Péter Zsuzsa fejéhez térdelt és már szopata a drága nejét.
Hamar el is ment.És akkor poziciott válzottunk Hanyat fektettek és Zsuzsa elkezdte a farkamat verni .Majd mikor már kemény voltam belle ülve dugni kezdtünk.Péter verte a farkát és gyönyörködött a látványba.Ujra poziciott váltottunk négykézlábra térdelt és kérte hogy hátulrol dugjam.És ö meg a Péter farkát kényeztette.Gyorsan elmentünk mind hárman.És eldöltünk pihegve .
Zsuzsa a fülembe sugva kérte hogy szeretné ha leszopnám a férjét.
Péter hamar hozzám térdelt és már nyomta a számhoz a farkát.
Én nem tudtam mi legyen nem ugy Zsuzsa már szopta is a farkam.Erre én mohon ráfogtam Péter farkára és életembe elöször szopni kezdetem.
Hatalmasat élveztünk.Hát igy lettem én bsex férfi Köszönöm ZSUZSA és Péter
Címke: feleség
A nyitott házasság
Gyermekünk még nincs és ameddig kettesben vagyunk, szeretnénk minél jobban kiélvezni az életet. A nyitott házasság számunkra nem azt jelenti, hogy külön utakat járunk, hanem inkább másokat is próbálunk beszervezni erotikus játékainkba. Jelenleg is tart gyümölcsöző kapcsolatunk egy közelben lakó korunkbeli házaspárral. Egy társasutazáson ismertük meg őket. Fogalmunk sem volt róla, hogy két – három saroknyira laknak tőlünk.
Az üdülés alatt nem alakult ki semmiféle szexuális kapcsolat közöttünk. Egyszerűen jóléreztük együtt magunkat. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, de szó sem esett a testiségről. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot hazatértünk után is. Így is lett. Eljárogattunk szórakozni, vacsorázni. Egyre jobban összeismerkedtünk. Rájöttünk, hogy nagyon is sok a közös bennünk és lassan – lassan a szex is terítékre került. Eleinte egymás előtt szeretkeztünk, ami mondhatom, sokkal izgalmasabbá tette együttléteinket. Majd megtörtént a párcsere is. Mostanra eléggé összeszokott négyesfogatot alkotunk. Nem is terveztük mások beavatását kis körünkbe. Sok dolgot együtt éltünk át először, illetve sok élményt csak együtt tudunk átélni. Innen indul rövid kis történetünk.
Nem tartom magam gátlásosnak, sem szégyenlősnek, de korábban még nem vitt be a lélek szexshopba. Pornófilmet is csak bátorító konyak után szoktam kikölcsönözni, de ilyen bolt előtt minden bátorságom és magabiztosságom elhagy. A feleségem szülinapjára pedig ígértem valami pajzán eszközt, de akkor nem is gondoltam, milyen nehezen tudom majd kivitelezni a dolgot. Csak álltam a szexbolt előtt, jobban mondva a harmadik kirakatnyira onnan és vártam, hogy visszaszálljon belém a lélek. Már közeledett a zárás és én még mindig kint voltam. Vettem egy nagy levegőt és lassú léptekkel odasétáltam az ajtóig majd hirtelen benyitottam. Nem történt semmi olyasmi, amitől korábban tartottam. Egy fiatal hölgy volt az eladó, aki azonnal nagyon udvariasan megkérdezte, hogy segíthet – e valamiben. Hebegtem, de végül kinyögtem, hogy a műkukik érdekelnének. Amikor megkérdezte, hogy saját részemre veszem – e, azt hittem kandikameráznak, de nem. Ránéztem és teljesen komolynak tűnt. Mondtam, hogy a feleségemet szeretném meglepni vele. Végigmutogatta a kínálatot, végül nagy dilemma után egy 40 centis duplavégű szerszámnál maradtam. Picit vastagabb volt az enyémnél és hasonlított az igazira. Szépen becsomagoltattam és alig vártam, hogy átadhassam kedvesemnek Anikónak. Szinte futva tettem meg az utat a metrótól hazáig. Majdnem megfeledkeztem a virágról. Végül minden együtt volt. Becsengettem.
Anikó sütött főzött otthon, mivel estére vendégeket vártunk. Ugye mondanom se kell, hogy kiket. Megcsókoltam és fülig érő szájjal adtam át szerzeményemet. Ő izgatottan bontogatta, majd meglepetten nézett rám. Nem gondolta volna, hogy valóban megveszem. Égtem a vágytól, hogy kipróbálhassuk. Ölembe kaptam hát asszonykámat és irány a hálószoba. Remegő kézzel próbáltam megszabadítani, amúgy sem túl sok ruhájától. A nagy igyekezetben a kis sütő – főző köténykéjét összecsombékoltam. Az nem is jött le, de nem is bántam, mert azon kívül minden ruhája a földre csúszott. Sőt, még izgató is volt rajta az a kis fehér ruhadarab, ami inkább kívánatosabbá tette csinos testét, mintsem eltakart volna belőle fontos részleteket.
Hanyatt fektettem Anikót és melleit a kötény pántjai mellett kiszabadítottam és élvezettel láttam hozzá a már meredt bimbók kényeztetéséhez. Egyik kezemmel bűvészi ügyességgel a feneke alá nyúltam és a punciját kezdtem simogatni, ellenőrizve, hogy mikor lesz már elég nedves. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, de nem sok időnk volt míg a vendégeink megérkeznek. Nem is kellett sokat dolgoznom, mert a heves lerohanásom meghozta az eredményét. Ha pinácskájának lucskossága nem is árulta volna el, mennyire izgatott a drágám, akkor is meghallottam volna egyre zihálóbb lélegzetvételeiből és apróbb nyögéseiből. Egy ujjal már a csiklóját izgattam, ami keményen ágaskodott ki rejtekéből. Elérkezettnek láttam a pillanatot ajándékom felavatására.
Elővettem hát a műkukit. Anikó játékosan bekapta az egyik végét, szopást imitálva. Alig fért el a szájában a makk. Elég termetes jószág volt, a boltban nem tűnt ekkorának. Én bekaptam a másik végét, amin jót nevettünk mindketten. Majd megfogtam “segítőtársamat” és kedvesem puncijához közeledtem. Nem tudtam megállni, hogy ne nyaljak bele mélyen a vágatba, mert annyira imádom a szépen nyírt cuncusát. A nedvei már szüntelenül áramlottak, így mikor odaérintettem a kukit, hamar síkos lett a vége.
Köröztem a puncijánál, de nem akartam elsietni. Anikó a csípőjét megemelve próbált volna rácsúszni, de én még nem akartam. Inkább végigsimogattam az egész kukit a pinusán, egyre jobban benedvezve az oldalát is. Már a popsinyílásáig folytak nedvei, így oda is lecsúsztattam a kukit. Sohasem próbáltuk még az anális szexet, nem is forszíroztam, mert Anikó idegenkedett tőle. Most is rándult egyet, mikor odaértem, de inkább a meglepetéstől, mint attól, hogy kellemetlen lett volna. Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy megnézzem befér – e a nagy műdorong. Kedvesem lucskos puncijához érintettem a makkot és óvatosan nyomtam előre. Lélegzete szaggatott lett és kicsiket sikkantott is, de lassan haladt befelé a játékszer. Amikor a makk eltűnt Anikóban, kicsit megálltam. Ő remegett a kéjtől és amolyan “abba ne hagyd!” pillantást vetett rám. Aprókat mozgatva haladtam befelé, amikor sistergést hallottunk a konyha felől. A feleségem kicsit megrándult, amikor eljutott tudatáig a felismerés, hogy félbehagyta a sütést és már ki tudja mióta és mi történik a konyhában. Próbált felkelni, de a méretes dorong nem engedte. Kelletlenül kihúztam belőle a műkukit és hagytam felkelni. Egy csókot nyomott az arcomra és mondta, hogy itt folytatjuk. Én már nem nagyon bíztam a dologban.
Nemsokára visszatért a konyhából, de gondterhelt arca elárulta, hogy nem az előbb félbehagyott ügyünk miatt érkezett vissza.
– Elromlott a sütő – mondta kissé ingerült hangon.
Tudtam, hogy nem rám mérges, de akkor is le voltam lombozva. Sajnos ilyen szerelések szempontjából nem vagyok az az “igazi férfi” típus. Sohasem érdekeltek igazán a hasonló szerelvények és például az autók sem. Hirtelen eszembe jutott a szomszédunk, aki segített már egy pár dologban, hátha ő ért a gáztűzhelyekhez is. Felhívtam, hogy lenne – e olyan kedves megnézni. Nemsokára csengetett is.
Ahogy beengedtem, nem értettem, miért bámulja annyira Anikót. Szerintem a kedvesem is elég későn kapcsolt, mert én is akkor döbbentem rá, hogy továbbra is csak a semmit nem takaró kötény van rajta. Kissé szégyenkező arccal elment magára kapni valamit. A szomszédunk, Józsi egy tapasztalt 45 év körüli férfi, így nemsokára rá is jött, az volt a gond, hogy kifutott a tepsiből az éppen sülő étel szaftja és az folyt bele a fúvókába. Azt mondta, hogy várni kell amíg lehűl, mert akkor tudja majd kitisztítani.
Közben befutottak vendégeink is, a közös nyaraláson megismert Attila és neje, Dóra. Először meg voltak lepődve, hogy kettő helyett hárman vagyunk, de hamar átlátták a helyzetet. Leültettük őket és Anikó inni hozott mindnyájunknak. Józsi is szívesen fogadta az italt. A feleségem bevezette vendégeinket a nappaliba. Én inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból Józsival maradtam a konyhában. A fúvóka lehűlt, Józsi elkezdte a kipucolását egy drótkefével. Közben érdeklődő arccal figyeltem, ő pedig szakértő módon magyarázta a gáztűzhely működését. Ekkor kissé meg is feledkeztem vendégeinkről. Mikor újra égett a tűzhely, gondoltam szólok Anikónak, hogy folytathatja a félbehagyott sütést. Az első szólításomra nem jött válasz, a másodikra se. Nem szeretek ordítozni a lakásban, ezért inkább utánanéztem, miért is nem hallja a feleségem, hogy hívom.
Bementem a nappaliba, de egy teremtett lelket nem találtam ott. Az üres poharaik az asztalon, de ők sehol. Nem túl nagy a lakásunk, ezért sok gondolkodást nem igényelt, merre lehetnek. Benyitottam a hálószobába és egy gyönyörű kép fogadott. Attila a műkukival kényeztette a két lányt. A lábaim között azonnal élet jelentkezett, de próbáltam visszafogni magam, mert nem feledkeztem meg Józsiról, akit a konyhában hagytam. Szóltam Anikónak, hogy kész a tűzhely. Ő egy bosszús, de játékos pillantás kíséretében feltápászkodott. Ekkor láttam, hogy átnéz a vállam fölött. Megfordultam, és észrevettem, hogy Józsi az előszobából figyel minket. Rögtön eszembe ötlött, hogy vajon mit láthatott abból, amit én is láttam az előbb. Zavartan visszamentem a konyhába, ahová kis ruhaigazgatás után Anikó is követett. Ő is megkapta az instrukciókat Józsitól, hogy ezentúl hogyan tegye be a tepsit. Közben szomszédunkat kínálni se nagyon kellett az italból, töltött magának.
A sütésből nem sok volt hátra, így pár percen belül finom illatok terjengtek a konyha felől. Anikó, szerintem csak udvariasságból megkérdezte Józsit, hogy van – e kedve velünk vacsorázni. Gondolom a válasz után azonnal meg is bánta, hogy ilyen jólnevelten viselkedett. Józsi szívest örömest igent mondott. Megterítettünk hát öt személyre és asztalhoz hívtuk vendégeinket is.
Lehet, hogy az ital okozta, de az asztalnál szinte végig Józsi beszélt. Rengeteg disznó viccet sütött el, amivel én úgy éreztem, hogy az előbb látottakra próbál utalni. Dícsérte a lányokat, hogy milyen szépek és csinosak, és bárcsak fiatalabb lenne pár évvel. Ekkor a kissé becsípett Dóra megjegyezte, hogy nem olyan öreg ő még, hogy ilyeneket mondjon. Erre a kedves megjegyzésre hálából Józsi végigsimította Dóra combját. Dóra kissé zavartan mosolygott, de nem szólt semmit. Kissé már bántam, hogy áthívtam, de mit tehettem volna?
Minél többet ivott, annál közelebb húzódott Dórához. Nemsokára észrevettem, amit rajtam kívül más nem láthatott, hogy Józsi keze Attila feleségének combját simogatja, és már egy pillanatra se veszi el onnan. Dóra eleinte idegesen pislogott körbe, de amint látta, hogy senki nem figyeli, hagyta neki, hagy csináljon amit akar. A beszélgetés evés után is folytatódott. Szerintem már mindenki Józsi távozására várt, de ő még csak egy fél mozdulatot sem tett az ajtó felé. Sőt, egyre feljebb haladt Dóra combján és már az amúgy se hosszú ruháját is felhajtotta egy kicsit. A combja belső részén nyugtatta a kezét, majd a bugyi felé közelített. Ekkor szántam el magam, hogy beinvitálom a társaságot a nappaliba. Mondanom sem kell, hogy Józsi úgy jött, mint akinek kötelező. Befelé jövet mind Anikó, mind Dóra fenekére rápaskolt egy kicsit.
Egyre szemtelenebbül célozgatott a hálószobában történtekre, de mivel mindannyiunk elengedte a füle mellett, abbahagyta a dolgot. Egyszer csak gondolt egyet és elköszönt tőlünk. Fellélegeztem. Azt mondta, ne kísérjük ki, hát nem kísértük.
Ekkor végre a tárgyra térhettünk.
– Láttam, hogy megmutattad nekik az ajándékodat. – kezdtem.
– Igen, már alig várom, hogy folytassuk, mert az nem járja, hogy az ember lányát saját szülinapján kétszer is félbeszakítsák! – mondta Anikó tréfásan, és azzal az egyik válláról hagyta lecsúszni a ruhája pántját.
Mögé álltam és simogatni kezdtem meztelen vállát, minden mozdulatomnál kicsivel lejjebb húzva a ruhát. Nemsokára már egyik mellét is kiszabadítottam és azt markolásztam nagy élvezettel. Attila elkezdte ugyanezt Dórával. Mindnyájan izgalomban voltunk, lehet, hogy a várakozás miatt is, vagy a helyzet hozta, de nem is törődtünk a külvilággal. Figyeltük egymást, ami csak fokozta az izgalmakat. Mintha tükör előtt álltunk volna, úgy nézhettünk ki. Amit egyikünk csinált a feleségével, azt csinálta a másikunk is. A lányok arca sugárzott a boldogságtól. Kisvártatva mindketten meztelenül álltak előttünk, a mi nadrágjainkban pedig egyre jobban feszült az izgalom.
Anikó hátranyúlt és megmarkolta a farkam, majd minden átmenet nélkül megfordult és térdre ereszkedve szabadította ki a sliccemből. Amikor ott meredezett előtte a szerszámom, hátra nézett Dórára, hogy tartja – e vele a lépést. Tartotta, kezében pedig Attila dorongja lüktetett. Mindketten szopni kezdték az előttük álló faszokat. Már nagyon vártam azt a nedves forró érzést, amit feleségem szájában éreztem. Ütemesen mozogtam, löktem a szájába magam. Ha sokáig így folytatódik, gyorsan a végére értem volna, de nem akartam még. Felhúztam magamhoz Anikót és megcsókoltam. Aztán ölben vittem a hálószobába. Utánunk jött Dóra és Attila is. Az ágyon még ott hevert a műkuki. Kezembe vettem és a sajátom mellé tettem, úgy fogva, mintha megnyúlt volna az enyém. Anikó hanyatt dobta magát és akkorára terpesztette combjait, mint még soha. Puncija nedvesen csillogott, nem is volt szükség síkosításra. Letettem a műfaszt az ágyra és óvatosan a sajátomat nyomtam tövig a puncijába. Nagy sóhajjal fogadott magába, majd még néhányszor mélyen belemerültem. Azzal kihúztam a farkam Anikóból és újra kézbe vettem a műfütyit. Attiláékra pillantva láttuk, hogy nagy 69 – ben vannak elfoglalva. Amint észrevették, hogy nézzük őket, abbahagyták. Nem mintha zavarban lettek volna, de tudták ők is, hogy ma valami előnyt élvez. És ez a valami Anikó ajándéka volt.
A műfasz egyik végét könnyedén becsúsztattam a feleségem puncijába. Ekkor Dóra is közelebb feküdt, így a másik vége az övébe került. Próbáltam ide – oda húzgálni, de nem volt az igazi. Ekkor bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Az ajtóból belépett Józsi, kezében a farkával, amelyen látszott, hogy nem most vette elő.
– Majd én megmutatom, hogy is kéne ezt – mondta borízű hangon.
Mindnyájan megrettentünk kissé. Visszajött? Vagy el sem ment? Mostmár mindegy, mert itt van. Nem akartam jelenetet rendezni, ezért feleségemre bíztam, hogy mit is teszünk. Józsi semmit sem vett észre pillanatnyi dilemmámból, hanem Dórát térdre segítette, majd Anikóval is ugyanezt tette. Négykézlábra állította őket, úgy hogy a fenekük tíz centire lehetett egymástól. Majd megmarkolta a műfaszt és ívben meghajlította. Odahelyezte a lányok puncijához és hagyta, hogy a begörbített műdorong lassan kírúgja magát. Így mélyen belebújt mindkét lány pinusába. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Anikó annyira izgatott, hogy nem érdekli, ki és hogyan, de dugja már meg az ajándék fasszal. Józsi megfogta a kimaradó részét és húzogatni kezdte a fenekük között. A lányok egyre hangosabban sóhajtoztak. Nem bírtam tovább, annyira be voltam indulva, hogy már nem feszélyezett Józsi jelenléte sem, így Anikó szájába adtam a farkam, amit ő őrült tempóban szopni kezdett. Attila is követte a példámat. Józsi pedig egyik kezével a műbránert huzigálta, a másikkal hol a sajátját, hogy a lányok fenekét fogdosta. Néha a popsilyukaikat is megcélozta, amire mindig egy kisebb nemtetszést kifejező rándulás volt a válasz.
A műkuki már tocsogó hangokat adott ki, annyira nedves volt a lányoktól. Egyszer észrevettem, hogy szomszédom nemsokára elélvez. Egyre gyorsabban ráncigálta lüktető szerszámát, majd lassított. Farka hegyét Dóra fenekére irányította és egy adag gecit lőtt rá. A második löket Anikó popóján landolt és így váltogatta amíg csak egy csepp is jött belőle. Végül a farkával kente szét a fenekükön. A lányok mozgásából is arra következtettem, hogy nemsokára eljön a vég számukra is. Viszont Attila gyorsabb volt. Kirántotta faszát felesége szájából, de már nem tudta irányítani az első sugarat, mert az Dóra hajába ment. A többi pedig az arcára. Itt már én sem állhattam meg. Ki sem húztam a faszom Anikó szájából, hanem a torkára eresztettem bő táramat. Próbálta lenyelni amennyit csak tudott, de jutott az arcára is belőle.
Ekkor Józsi már csak a műkukival foglalkozott, mivel a sajátját már kifacsarta. Növelte az iramot. Egyszercsak Dóra háta elkezdett hullámzani és nagyokat nyögve élvezett. Rázkódott tőle az ágy. Ilyenkor nagyon közel nyomta a popsiját a kedveseméhez, amitől a műfasz nagy mélységekbe merült pináikban. Anikót is elérte a szülinapi orgazmusa. A popsinyílásának összehúzódásaiból láttam, hogy mindjárt robban. Szinte kiabált, dobálta magát. Gyönyöre nem akart szűnni. Közben Józsi gecijétől síkos popsiját markolásztam és a hátát simogattam. Mindkét lány kipirulva pihegett előttünk. Tudtam, hogy még nincs vége ennek az estének. Nem is tévedtem, hatalmas szexbuli volt.
Mindenki macskája
– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban.
– Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt!
– Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit.
– Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit.
– El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan.
– Gyerekkori barátaim tréfáltak meg. – szúrta közbe gyorsan újdonsült feleségem.
– Mit nem hallok Editke? Aztán legalább rendesen megtiszteltek azok a gyerekkori barátok?
– No de Tóni bácsi! – jött zavarba Edit.
– Ismerlek én téged. No meg a jó falusi lakodalmakat is, amikor idegen legény akar benősülni egy házhoz. – mosolygott Tóni bácsi mindentudóan.
Nem fogtam fel mondatainak súlyát, hiszen mit tudtam én még akkor Editről.
Számomra ő hosszú combú, alma mellű, csodás barna szépség volt, aki körül vibrált a levegő. Aki, bár távoli zalai faluból került a főiskolára, cseppnyi elfogódottság nélkül állt szóba bárkivel, és könnyed, táncos lábakkal lépdelt a pesti éjszakában. Szemének vidám szikráit pedig semmilyen éjszakázás nem tudta megtörni, a sötét karikák, a duzzadt, kiharapott ajkak csak karakterisztikusabbá, végzetesebbé tették az arcát. A fiúk cinkos pillantásait elismerésnek vélve kihúztam magam mellette, és büszkén hagytam, hogy Edit hozzám simítsa csípőjét.
Csak néha gyötörtek homályos sejtések, amikor zárva találtam ajtaját a koleszban, vagy csak egy cédula várt, két sorban odavetett mentegetőzéssel. De hát a lepke sem tudja, hogy a lámpa nem csak ragyogó, fényes, de éget is. Fenntartások nélkül örültem Edit vad és korlátlan szabadságának, izgalmas, színes ismeretségi körének. Szédülten hagytam, hogy magával vonjon kielégíthetetlen kíváncsisága féktelen játékaiba, és meg kell mondanom, soha nem csalódtam benne. Egyszerű szülei számára diplomás, egyetlen lányuk volt, minden büszkeségük tárgya és forrása, aki jó állást, lakást, férjet is talált a távoli Pesten, ahol ők életükben tán egyszer, ha jártak. Az otthon tyúkokat etető, tehenet fejő Editet valószínűleg meg sem ismerték volna az éjszakai 100 évesben, vagy a Bukarest szálló bárjában. De azt én sem sejtettem, hogy Editben nem két, hanem három lélek lakozik.
A kortalan – öreg Tóni bácsi, akinek beszámoltunk falusi lakodalmunk hányattatásairól, jobban tájékozott volt. Annál is inkább, mert ő is Edit különös – excentrikus baráti köréhez tartozott. Vagy inkább fordítva, Edit volt nagy becsben tartott virága Tóni bácsi gonddal ápolt rózsakertjének. Mert Tóni bácsi úgy volt a nőkkel, mint kertész a virágjaival. Soha nem tudott betelni illatukkal, mindig az új és új formák, színek, alakzatok kötötték le figyelmét. A hamvas szirmú, alig bimbózó gyereklányoktól, a lángolóan szétnyílt, régi bájukat hallatlan önfegyelemmel őrző, végzetes, vörös rózsa szépasszonyokig. Sőt, néha még egy-egy gyorsan elvirágzó, vadrózsa-cigánylány is feltűnt a villa kertjének bokrai között. Senki nem tudta, hogy Tóni bácsi honnan jött, miért nincs családja, vannak-e rokonai, miből él, és mivel üti agyon az időt naphosszat. Délutánonként angolra, franciára, olaszra oktatta különböző külkereskedelmi vállalatok hőn áhított álláshelyeit már elnyert, de épp elkötelezettségük okán többnyire csak oroszul beszélő kádereit. No meg előrelátó, gondoskodó szülők gimnazista gyermekeit.
– Erre parancsoljon! – hajolt meg könnyedén Tóni bácsi a 15 éves, farmeros gyereklánynak, és tökéletes úriemberként vezette be a szalonba, amelynek bútorai, szőnyegei halványan őrizték még a villa nappalijának régi fényét. Tanítványai a grammatikai szabályokon túl kultúrát, viselkedést, stílust, eleganciát is tanultak tőle. Esetleg mást is, mert a rossznyelvek szerint Tóni bácsi néha nem elégedett meg a szívéhez közel álló rózsák illatával. Ám én azt hiszem, inkább csak gyönyörködött bennük.
Akkoriban, a 70-es évek végén a Piért-boltok kirakatainak félreeső zugaiban már fel-feltűntek az első rózsaszín-szemérmes aktnaptárok. A Filmmúzeum már játszotta a Dekameront és a Canterbury meséket, de a cenzúra meg a mozigépész ollója nyomán többnyire csak az eszmei mondanivaló maradt a vetített kópián. Tudtuk, hogy létezik videomagnó, de a többség, még csak a Dániából csempészett Super 8-as pornófilm tekercsekhez juthatott hozzá. S persze ez a többség is szűk és nagyon zárt baráti köröket jelentett. Hát persze, hogy osztatlan elismerést keltettek Tóni bácsi 30-as, 50-es évekbeli fényképei és amatőr filmjei. El sem tudtuk képzelni ki és hogyan készíthetett ilyen felvételeket a sötét 50-es években. De Tóni bácsi csak mosolygott: “Az érzékeket nem lehet betiltani, és minél jobban elnyomják őket, annál erősebben dolgoznak.” – mondta.
Áhítatos rajongói voltunk Tóni bácsi titokzatos forrásokból táplálkozó régi és újabb gyűjteményének. A hatalmas kert, és a közepén álló villa pedig számos eldugott zugot kínált felajzott érzékeink kielégítésére, amit Tóni bácsi cinkos mosollyal még bátorított is.
De a tabuk nélküli, szabad beszélgetés, a legújabb, itthon még meg sem jelent regények, a bennfentes politikai pletykák, a pikáns viccek legalább olyan csábítóak voltak, mint a szex. Tóni bácsi villája intézmény volt a kiválasztott kevesek számára.
Neki számoltunk be az elkövetkezendő életünktől oly távoli és egzotikus paraszt lagzinkról, ahová igazi barátaink nem voltak, talán nem is lehettek volna hivatalosak. Úgy gondoltuk, nekik majd idehaza tartunk egy nagyobb méretű házibulit, “hivatalossá téve” előttük is egymáshoz tartozásunkat. De Tóni bácsi kitalálta gondolatunkat.
– No és mit szólnátok, ha …
Igaz, hogy második lakodalmunkra nem volt hivatalos a fél falu, és nem a hegyesre pödört bajszú, pirospozsgás násznagy rigmusai szabták meg a teendők és az ételek szigorú rendjét, de a nők körülményes készülődése egy cseppet sem volt rövidebb. Vali, Edit, Andrea és Tünde már délben felverték Tóni bácsi villájának csendjét, meg a rendjét is, lehet, az öreg már rég megbánta, hogy kedvenc rózsájának lakodalmat kívánt rendezni. Mi ugyan csak hatra voltunk odarendelve, de a lányok még csak akkor vonultak el öltözködni, és ez legalább másfél órát tartott. A háziasszonyi teendőket Tóni bácsi kérésére ellátó Vali időnként kijött, ellátott minket szendvicsekkel, aztán gondosan becsukva maga után az ajtót, újra eltűnt.
– Türelem, addig foglaljátok el magatokat! – mondta mindannyiszor.
Azért a különbség szembeötlő volt, a házi főzésű szilvapálinka helyett fekete és piros címkéjű cseresznyés üvegek sorakoztak az asztalon. A hűtőben szépen egymásra tárazott Sztalicsnaják lapultak, a kancsókban pedig Tóni bácsi Eger környéki pincékből beszerzett Medoc-ja és Leánykája piroslott meg sápadozott. Annyi pia volt összekészítve, mintha legalábbis legénybúcsút tartanánk, azt is három napost. Pedig tudtam, valójában inkább Edit leánybúcsúja ez, a társaság az övé, s én még igazán nem váltottam meg a belépőjegyet a villába.
Hát elfoglaltuk magunkat, amíg a lányok készülődtek, közben kezdtem magam úgy érezni, mint a zalai lakodalomban, nem tudtam már, a fejem zsibbad-e jobban vagy a lábam. De a többiekben is emelkedett a nyomás, mert Laci és Tamás mindenáron meg akarták kukkolni a menyasszony öltöztetését. Ezért felmásztak az ablak előtti cseresznyefára, mi pedig fogadtunk, hogy melyikük esik le előbb. Látni ugyan nem sokat láthattak, mert amikor cseresznyemagokkal kezdték lődözni az ablakot, a lányok rögtön behúzták a függönyt. Ráadásul a bevonulásról is lekéstek, mert tényleg nem tudtak lemászni a fáról.
Sokáig készülődtek, de az eredmény minden várakozást felülmúlt. A villa nappaliba vezető széles lépcsőjén először Vali jelent meg. A jó harmincas asszonyon, már akadt néhány felesleges kiló, de tagadhatatlanul a legjobb helyeken volt kipárnázva. Ő azonban csak bejelentette a menyasszonyt, lakonikus tömörséggel:
– Na, akkor most fogjátok meg az állatokat, nehogy leessen!
Leesett, mert Edit helyett megjelent Tünde, Tóni bácsi legújabb, 17 éves, még gimnazista tanítványa.
Besütött szőke hajjal, rózsaszín selyemben, koszorúslányként virágot hintve, legfeljebb 15-nek látszott.
Pimasz mosollyal pukedlizett, mint egy rosszcsont angyalka, és leszaladt a lépcsőn Tóni bácsi karjaiba, hisz Edit másként amúgy sem fért volna el a lépcsőn. Edit szélesen terülő, hófehér tüll szoknyája teljesen betöltötte a lépcső szélességét. Titok volt, honnan szerezték a ruhát. A széles szoknya felett dereka különösen vékonynak, megroppanthatónak tűnt. Az elől dúsan hímzett selyem felsőrész áttetsző tüllben folytatódott, ami a nyakán záródott, de vállait, karját szabadon hagyta. Kezén könyékig érő fehér csipkekesztyű, fényes, barna haján apró gyöngyökkel ékesített ezüst fejék. Az tartotta a hosszú, derekáig lógó fátylat. Az utána lépő Andrea még eligazgatta a ruha alját, aztán a királynő levonult.
Ma sem tudnám eldönteni, melyik volt az igazi esküvőnk, a zalai, vagy a pesti. Mindkettő tartogatott meglepetéseket. De akkor, Tóni bácsi szertartásos köszöntését hallgatva, úgy éreztem, ez az igazi.
Azért persze, itt Pesten is végig csinálták velünk az összes elképzelhető játékot, amit magyar lakodalmakon valaha kitaláltak. Az egy pohárból ivástól, az egy kanállal evésen keresztül az egy cipőbe bújásig, no meg a menyasszonyi torta szeleteléséig. De itt nem feszélyeztek a játékok, a vaskos tréfák és anekdoták a nászéjszakáról. A társalgás pedig az idő előrehaladtával amúgy is egyre felszabadultabb lett, már mindenki ugratott mindenkit, amikor Vali szót kért.
– Éjfél elmúlt, ideje, hogy menyecske legyen a menyasszonyból.
– Még mit nem, hogy most megint eltűnjetek másfél órára, mi!? – tiltakozott Kálmán.
– És a menyasszonytánc hol marad? – kérdezte Imre, mint egyetlen, a szükséges formaságokon már átesett házasember a társaságban.
– Engem táncoltass, ne a menyasszonyt! – feleselt vele Vali, a felesége.
– Nem mentek sehova! Tessék itt átöltözni! – élénkült meg Laci, aki eddig nagyon mély letargiában iddogált.
– Átöltözni, átöltözni! Lássuk a menyecskét, lássuk a menyecskét! – skandálták kórusban a férfiak, örülve, hogy a kifogyott tréfák után végre megint történik valami.
Tóni bácsi sejtelmes mosollyal, hajolt Vali füléhez, aki eltűnt, majd hamarosan egy ki tudja honnan előhalászott szakadozott zsomborral tért vissza, és harsány hangon jelentette be.
– Eladó a menyasszony! Eladó a menyasszony! – de zenét nem tett fel hozzá, hát a nappali közepére penderített Edit is csak állt, nem tudván, hogy is lesz ez most, de Vali helyesbített.
– Eladó a menyasszony, ruhája!
Meg volt-e előre beszélve ez a sajátos menyasszonytánc, nem tudom, Andrea és Tünde a piruló, vonakodó Edit mellé álltak, és hófehér, csupa fátyol menyasszonyi ruhájában megperdítették az ámuló férfiszemek előtt.
Tamás és Laci látták már Editet ennél kevesebb ruhában is, fogták és érintették őt már a maga csupasz és őrjítő meztelenségében is. Mégis az ártatlan, szűzies, fehér ruha, a napbarnított bőrön is jól látható pirulás, izgatóbbá tette őt, mint valaha. Edit izgalmát a menyasszonyi ruha mellrészének hullámzása jelezte, vállgödrében nyugtalanul lüktetett a verőér, keze jól láthatóan remegett, hiába igyekezett azt szoknyájához szorítani. Andrea cinkos pillantást vetett a fal mellett álló Valira, és végigsimította feleségem barna haját, karcsú nyakát, a ruha által szabadon hagyott gömbölyű vállát. Szembefordította velünk, és lágyan hátravetette az Edit fejdíszéről hosszan lecsüngő áttetsző fátylat. A menyasszony másik oldalán Tünde állt riadtan, még nem engedte el Edit kezét, de a lába már menekítette volna. A tapinthatóvá vált csendben ő is megsejtette, mi következhet, s az éhes férfiakon körbepillantva Tóni bácsi mellé menekült, aki megnyugtatóan zárta tenyerébe a kezét.
– Eladó a menyasszony! – törte szét a csendet Vali.
– Soha nem voltál még ilyen szép. – hallottam Kálmán rekedt hangját.
Ötszázas hullott az odaperdülő Vali zsomborába, és Andrea keze nyomán repült a könnyű, átlátszó tüllszoknya.
– Ó, hát hány van rajta? – morajlott fel a csalódott férfisereg.
A szoknya ugyanolyan széles harangként borította Editet deréktól lefelé, mint az előbb. De a bankók, s a szoknyák szaporán hullani kezdtek, a játékba gyorsan beletanuló Edit minden pördülésénél magasabbra emelkedett az egyre könnyebbé váló ruha. A kutató pillantások pedig egyre többet képzeltek a kivillanó, izmos vádlik, telt combok fölé, közé. Az utolsó, vékony tüllszoknya azonban feszes, szűk, fehér selyem alsószoknyát rejtett.
Edit kerek feneke láttán bárhol felhördültek volna, most azonban furcsa csend lett. A kissé előrebukó vállú, lehajtott fejű, félmeztelen menyasszony látványa felkavaró volt. Azt hiszem, mindenki úgy érezte, mintha valami szégyenletes dolgon kapták volna. Hiába tudtam, hogy mosolygós, barna évfolyamtársnőm áll előttem, aki sem kapcsolatunk előtt, sem alatt, nem élt önmegtartóztató életet. Mégsem haboztam egy percig sem, hogy feleségül vegyem. Aki soha nem rejtette szépségét senki elől, aki adakozó volt de ezért nem lehetett rá haragudni.
De az ártatlanság, tisztaság, fehérség attribútumaival felruházott, és azoktól félig megfosztott menyasszony ott hallatlanul izgatónak, egyben végtelenül megalázottnak tűnt. Valami ilyesmit érezhettek a többiek is, mert senki nem nyúlt a pohara után, abbamaradtak a tréfák, Tünde rémülten ült Tóni bácsiba kapaszkodva, amíg Andrea megszabadította feleségemet a ruha felső részétől is. Az áttetsző, finom, csupa csipke melltartót még soha nem láttam rajta. Mint később megtudtam Tóni bácsi nászajándéka volt, dekadens, tiltott kapitalista termék a vasfüggönyön túlról. A kosár csak alulról ölelte, tartotta Edit alma melleit, a sötéten barnálló, izgatott bimbókat már szabadon hagyta. A fehér csipke és melleinek nap nem látta fehérsége, szemben a meleg júniusban már lebarnult nyakával, vállával megint a tiltott leselkedésen való rajtakapottság érzetét keltette. Amikor végül a selyem alsószoknya is lehullott, egy emberként szakadt ki belőlünk a sóhaj. A melltartóhoz tartozó apró bugyi izgatóbb volt, mintha semmi nem lett volna rajta. Mintha az egész nadrág a szélén végigfutó keskeny csipkedíszből állt volna. A leheletvékony anyag leszorította a vadul burjánzó szőrszálakat, rásimult Edit nagy, erős szeméremajkaira. A biztos kényelmetlen körömcipő megfeszítette lábát, amúgy is izmos combjait a fehér harisnyában. Csipkés bugyiban, melltartóban, állt előttünk a lefátyolozott menyasszony.
Soha még ilyen kívánatosnak nem láttam Editet, mint akkor. Dermedt csend volt, mindenki, a lányok is csak a látványt itták magukba. Vali, a már mindent próbált nősténytigris sután tartotta a zsombort, Andrea úgy maradt, guggolva Edit mellett, ahogy az alsószoknyát lesegítette róla utoljára. Senki nem merte megtörni a varázst. Nem tudta, mi lenne az a szó, az a mozdulat, ami nem otromba, durva, közönséges és mégis továbblépve feloldja a már-már elviselhetetlen feszültséget.
Edit bugyiján mindenki által láthatóan nedves folt kezdett terjedni. Úgy éreztem, fel kell állnom, a karomba ölelve átmenni vele valamelyik szobába, beteljesíteni mindenki által látható vágyát. S így megfosztani őket a lefátyolozott menyasszony, lüktető, meleg ölének, duzzadó, kemény mellének látványától. Csak egy pillantásra vártam Edittől, egy bíztató szemvillanásra, hogy vigyem már, hogy rám vár, nekem mutatja kívánatos testét.
A csend elviselhetetlen feszültséget idézett fel bennem. Gyűlölöm a csendet.
Gyerekkoromban gyakran nem tudtam, mit követtem el akaratlanul. Bűneimre csak anyám hallgatása figyelmeztetett. Napokig tudott hallgatni, némán, szűkre szabott mozdulatokkal irányított, elém tette az ételt, leszedte a tányért, vagy mutatott a fürdőszobára, figyelmeztetve teendőimre. Hallgatása minden büszkeséget kiölt belőlem, megalázkodva találtam ki újabb és újabb bűnöket, de soha nem tudtam meg, melyik volt az, amelyik haragját kiváltotta. Mert mindenki bűnös, ameddig ártatlanságát be nem bizonyítja. De a hosszú vezeklés után édes volt a megbocsátás, amikor egy bíztató mosollyal magához hívott, az ölébe vett, és halkan duruzsolva a fülembe súgta: “Ugye, nem csinálsz ilyet többet?” ezért a fülemet simogató meleg leheletért mindent megígértem.
De most hiába vártam Edit bíztató pillantására, mosolyára. Lassú, fáradt tekintete nem engem keresett. Hát tudtam, várnom kell még, de a varázst valakinek meg kell törnie.
Edit Tóni bácsi szemét kereste könyörgőn, reménykedve, és talán némi büszke diadallal. Az öreg nehezen tápászkodott fel kedvenc foteljából, két tenyerébe fogta Edit arcát, gyengéden szájon csókolta.
– Vigyétek, öltöztessétek fel! Mert amikor visszahozzátok, már végérvényesen Józsefhez tartozik. – nézett Imrére, a korelnökre, rajta kívül a társaságban.
A tekintetek, melyeknek fókuszában eddig Edit állt, most összezavarodtak. Tóni bácsi érzéke a drámai jelenetek iránt tökéletes volt. Senki nem mert nézni, senkire. Vali a zsomborban heverő bankjegyekre meredt, amíg férje ellépett mellette. Kálmán félszeg mosollyal kerülte ki guggoló barátnőjét, és alig merte megfogni Edit kezét. Én pedig akár a fejemre is állhattam volna, mert felém még véletlenül sem nézett senki. Lehet, hogy furcsa, de nem Editet láttam, hanem hihetetlen élességgel a guggoló Andrea combjai között világító fehér bugyit bámultam. Amíg Andrea egyszer csak felugrott, és harsány “Még mit nem!” kiáltással iramodott Editék után, majd feldöntve Tamást és Lacit, akik épp lehajtott fejjel oldalogtak el Tünde mellett. A feszültség egy pillanat alatt szertefoszlott, Vali levágta a zsombort.
– Erről nem volt szó Tóni bácsi! – villogó, féltékeny szemmel nézett az ajtó mögött eltűnt férje után.
Csak Tünde ült még mindig dermedten, ahogy Tóni bácsi otthagyta, és a szőnyeg mintáit bámulta a lába előtt. Az öreg mosolyogva simított végig Vali felháborodástól kipirult arcán.
– Miért van az, hogy a nők képtelenek elviselni, ha valami nélkülük történik?
Aztán nagy pohár hideg vodkát nyomott a kezembe, és mellém ereszkedett a díványra.
– Nem szabad csalódottnak érezned magad! Ismered Editet, nagy bátorságra vall őt feleségül venni. Biztos számot vetettél azzal, hogy ő olyan, mint egy működő vulkán. Élvezheted áldásait, de ha kitör, feléget, felperzsel maga körül mindent. Aztán megnyugszik, és újra szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel lehet koszorúzni. Jó feleséged lesz, ha képes vagy elfogadni ezt a tulajdonságát. S te erős ember vagy, tudod, hogy a bőkezű, adakozó nők … – és csak mondta, mondta, duruzsolta, míg odabent a szobában …
Nem mondom, hogy nem éreztem csalódottságot. Persze azt mindig tudtam, hogy Editet nem lehet kisajátítani. De úgy gondoltam, vadászataira ezen túl én is elkísérhetem, és osztozhatok féktelen örömeiben. Valami akaratlan vétek lehetett, ami miatt Edit megfosztott a szomszéd szobában tomboló nászéjszakától?
– Na, menjünk mi is! – emelkedett fel egyszer csak Tóni bácsi.
– Azért nekünk sem kell unatkoznunk. – fűzte még hozzá, és Vali úgy nyalta meg a szája szélét, hogy biztos voltam benne, legszívesebben itt helyben elfogyasztana minket.
Csak Tünde üldögélt bátortalanul, magába roskadva.
– Gyere te is Tünde! Te sem maradhatsz ki mindenből. – fogta meg a kezét Tóni bácsi.
Nem tudom, hány év lehetett közöttük, negyven biztos, egy egész emberöltő. A sötét öltönyös, enyhén görnyedt, ősz férfi, s a habos – fodros koszorúslányruhába öltözött Tünde úgy álltak egymás mellett, mint egy régi fénykép: nagyapa a Városligetbe viszi unokáját, vagy első bálozó kislány szigorú családi felügyelet alatt. De most másról szólt a dolog, és a szeles, mindenhez értek, mindenbe beleszólok Tünde megrettenve hallgatott. Érezte ezt Vali is, mert belém karolva a gyereklány felé küldött bátorító mosolyt.
De Tóni bácsi nem fölfelé vezetett minket a széles lépcsőn a hálószobák felé, hanem ki a verandára, aztán a sötét, csillagfényes kertbe. A széles, magas, vasrácsos ablakon át beláttunk a kivilágított szobába.
A piros, babos, gondosan vasalt menyecskeruha a szék támlájára készítve érintetlenül várta a menyasszonyt, aki ugyanúgy fátyolban, harisnyában és fehérneműben mindenkinek kitárulkozva hevert a széles ágyon, ahogy elváltunk tőle. Még a leheletnyi bugyit sem vetették le róla, bár az láthatóan nem akadályozta a férfiakat semmiben. Az agyonázott vékony anyag, s a nedves foltok Edit hasán mutatták, valaki már szerette őt. Imre, mert ő ült egy szál kigombolt fehér ingben Edit fejénél, aki vékony ujjaival játszott a nedvesen csillogó, félig már puha hímvesszővel.
– Kár, elkéstünk! – súgta a fülembe Vali.
Gondolom, ő a férjét szerette volna látni Edit “asszonnyá avatásán”, de elkésésről szó sem volt. Odabent Andrea, aki eddig Kálmánt készítette fel a feladatra, kisiklatta szájából a nagyra nőtt vöröslő dorongot, és félrehúzta Edit visszacsúszott bugyiját.
Az indiai szerelmi művészet tankönyve, a Káma Szútra, méret szerint is osztályozza a nőket és a férfiakat. Nos Edit méretei lélegzetelállítóak, még szerencse, hogy a legkisebb érintésre is érzékeny, mert őt betölteni szinte lehetetlen feladat.
Kálmán is könnyedén siklott be, s Edit lehunyt szemmel, mozdulatlanul fogadta rohamait. A világító fehér harisnyás combok, A lehunyt szemmel fekvő menyasszony arcát félig eltakaró fátyol, a fekete öltönyben várakozó Tamás és Laci nyitott sliccéből feléje szegeződő falloszok látványa több volt, mint amit nyugodtan el lehet viselni. Erkölcsi gyávaság lenne nem elmondani, hogy a látvány felizgatott. A fiúk a legnagyobb gyengédséggel nyúltak Edithez, az egész jelenet mégis a perverz megalázottság érzetét keltette. Kálmán nem is bírta sokáig, egy hördüléssel kitépte magát, és áradása olyan bőséges volt, hogy még Edit nyakán, vállgödrében is eltévedt spermacseppek csillogtak.
Tünde szapora légzését hallottam magam mellett, aztán egy tapogatózó kezet éreztem a nadrágomon. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Tóni bácsi az, aki egymás után pattintja ki sliccem gombjait, szabadítja ki farkamat az alsónadrágból, aztán Tünde apró, puha kezét szorítja rá. Óvatosan mutatta neki, mit csináljon, így ketten simogatták vadul lüktető szerszámomat. Vali nyitott szájjal vette a levegőt, egyik kezével könnyű nyári ruháját emelte fel, a másik a bugyijába mélyedt, de közben le nem vette volna szemét a szobában játszódó jelenetről.
Tamás és Laci már a koleszban is élvezték együtt Editet, most sem akart egyikük sem második lenni. A bugyijától immár megfosztott menyasszony előredőlve lovagolt Tamáson, betakarva mindkettőjüket a hosszan lelógó fátyollal. Laci úgy ügyeskedett, hogy hátulról férjen Edithez. Mintha szendvicsbe fogták volna, de ismerve Editet, sejtettem, másról van szó. Ilyen kitágult állapotban ő képes volt két szerszámot is a puncijába fogadni, a fiúk egyszerre izgathatták egymást és Editet.
Az ágyon hullámzó jelenet Andreára sem maradt hatástalan, az egyik fotel támlájára hajolva kínálta magát, s bár méretekben nem vetekedhetett Edittel, fehéren világító kerek popsija, a combjai közül előtüremkedő szőkésbarna pihék nagyon is csábítóak voltak. Vali felszisszent mellettem, amikor odabent Kálmán előzékenyen az ő férjét engedte barátnője mögé. Hiába, Kálmán sosem volt féltékeny fajta, az ágyon himbálózó Laokon-csoport pedig jobban izgatta a fantáziáját. Némi nehézséggel felkapaszkodott hozzájuk, és Tamás feje mellé térdelve Edit szájának kínálta magát.
Vali egyetlen mozdulattal tépte le magáról bugyiját, állát az ablakpárkányra támasztotta, két kézzel megragadta a vasrácsot, és széles, asszonyos fenekét fordította felém.
– Gyere, már! Mire vársz? Nem látod, mit csinálnak a feleségeddel?
A bosszú sajátos fajtáját űzzük mi most, gondoltam, amíg behatoltam jókora fenekéhez illő, öblös puncijába. De Vali elégedett morgással vette tudomásul az ütemes csattanásokat, tán még azt is kiszámolta, hogy ugyanazt az ütemet követjük – e, mint odabent a férje Andreával. Tünde ámuló szemmel lépett közelebb hozzánk. Nem tudta, mit nézzen, az odabent lassan a csúcshoz közelgő orgiát, vagy idekint a csípőjét vadul tekerő, hangosan élvező Valit.
Tünde alig ivott az éjszaka, azt hiszem, ő mindvégig józan maradt, mi viszont bőségesen poharaztunk, s Edit vetkőztetése, majd “nászéjszakára” vitele minden gátlást feloldott bennünk. Így lehetett, hogy amikor az egyébként mindig tapintatos, kedves Vali megérezte Tünde bátortalanul simogató kezét terjedelmes tomporán, hátranyúlt, és minden teketória nélkül a combjai közé húzta azt.
– Ott simogasd kislány, nyugodtan bedughatod az ujjadat is! Csak figyelj, és tanulj! – mondta rekedten, durván.
A szobában Edit fürdött a három fiú spermájában. Nem ők vettek észre minket először. A fotelra hajoló Andrea, s az ablakba könyöklő Vali pillantása fúródott egymásba. Aztán Imréé az enyémbe. Amikor észrevett minket, széles mosolyra nyílt az ajka, s nyitott tenyérrel nagyot csapott Andrea fenekére.
Nevettem, és válaszul én is elkezdtem előbb óvatosan, aztán egyre nagyobbakat csapva fenekelni Valit. Az egymásnak válaszoló csattanások keltették fel a többiek figyelmét. A fiúk Andreát és Imrét állták körül, nevetve bíztatták őket. Edit letépte fátylát, ami eddig mindent kibírt, megtörülgette maszatos arcát, combjait, és kitárva az ablakot nekem szurkolt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablakpárkányra támaszkodó Vali széles, puha hátán kivehetővé válik a bikini felső részének világos csíkja. Hajnalodott.
Utólag felmerül bennem, vajon Tóni bácsi valóban így gondolta-e? Tudta-e, mi fog történni? Akarta – e, hogy Tünde is köztünk maradjon, vagy játékos hajlama őt is megtréfálta, s csak sodródott az eseményekkel.
Akkor már hiába próbálta elvonni onnan a 17 éves kislányt. Hát csak óvón átfogta a vállát, és hagyta, hogy még utoljára Tünde kezébe helyezzem szerszámomat, és egy rándulással a tenyerébe élvezzek.
Az ifjú pár 1. rész
Elérkezett a nagy nap, az esküvő napja. Szokásos (vérmérséklettől függően izgatott/unott) készülődés. Mindenki kirittyentette magát, főleg a hölgyek. Irénen és a feleségemen is spagetti-pántos mini ruha volt. Nagyon szépek voltak mindketten, mert a szűk ruhák kihangsúlyozták a gyönyörű melleiket, meg úgy általában az alakjukat.
Házasságkötő terem, elérzékenyülés, stb. De azt meg kell hagyni, hogy szépen sikerült minden, méltó hangulatban. Pálmi és (most már) a férje csinosak voltak. Természetesen én Pálmit mustrálgattam, de a dekoltázsán kívül sok mindent nem mutatott meg a menyasszonyi ruha.
Gratulációk után ők elmentek fényképezkedni, mi meg átmentünk a lakodalom színhelyére. Nálam volt a család videokamerája, rám bízták, hogy a hivatalos videós mellett én is készítsek felvételeket az érdekesebb dolgokról. Fel is készültem jó néhány 90 perces Digital8-as kazival, meg teljesen feltöltött aksikkal.
Jó volt a hangulat, ami a vacsora után kezdett a tetőfokára hágni, mert jött a tánc és fogyott az alkohol tisztességesen. Én nem ittam, mert vezettem. Azt mondták a hozzáértők, hogy a tömény, főleg a pálinka nagyon finom fajtából való. Valakinek ez volt az ajándéka. Országszerte híres pálinka.
Az ajándék hatása nagyon szépen látszott azokon, akik szeretik a töményt. Zilált fejek, félrecsúszott nyakkendők, felcsúszó miniszoknyák, kissé üveges tekintetek. (Persze nem ez volt az általános kép, de engem ez érdekelt, el is mondom mindjárt, hogy miért.)
Addigra már nagyjából levideóztam mindent, a fontosabb eseményeket meg a kinek a kicsodáját is, meg hogy később ki lehessen tárgyalni, hogy ki, hogyan nézett ki, stb. De amikor elkezdték magukat túlzottan jól érezni az emberek, kiváltképp a lányok és asszonyok, akkor betettem egy külön erre a célra szánt kazettát a megkapó dekoltázsok, felcsúszó mini ruhák, kivillanó combok és bugyik számára.
Illetve egyre gyakrabban lehetett kamera végre kapni kompromittáló jeleneteket is. Kapatos férjek és barátok leültek idegen hölgyek mellé, és vica versa. Szépen gyűltek a jelenetek a szalagon. Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy ügyesen helyezkedjek, mert a kihajtható lcd kijelzőn jól be tudtam lőni a jeleneteket annak veszélye nélkül, hogy lebuknék, hiszen a kamerát nem a szememhez téve irányítottam a delikvensekre, hanem leengedve fordítottam feléjük és zoomoltam rájuk. Mivel több száz fős lagzi volt, így igazából annyi ember volt, hogy sem én, sem a delikvensek nem tűntek ki. Nem is beszélve arról, hogy a kompromittálóbb dolgok (cickók, fenekek fogdosása, lopott csókok, ilyesmi) a sarkokban és a félhomályban történtek. Egyszer csak apósomat és a feleségemet pillantottam meg egy félreeső asztalnál az egyik oszlop mellett. Látszott rajtuk, hogy jócskán kapatosak, össze-össze borultak, sőt apósom keze már a feleségem mellein volt, illetve néhány pillanattal később már az asztal alatt. Hogy mi történt lent azt csak a közelire hozott felvételen, a feleségem elhomályosuló tekintetéből következtethettem ki.
(Hogy érthető legyen a dolog: apósom csak mostohaapja volt a feleségemnek, nem a vér szerinti. Kislány kora óta voltak együtt, láthatta felnőni és fejlődni a fruskát asszonnyá. Tizegynéhány évesként feleségem szabadon játszott, hülyéskedett vele, mígnem anyósom egy napon rászólt a lányára, hogy most már azért kezd ciki lenni a játék, hiszen a nőies vonásai erősen megjelentek már. Nehéz lehetett átállni, de persze mindketten sikerrel vették az akadályt. A mostani felvétel viszont arról tanúskodott, hogy valami többről is lehetett szó a szívük legmélyén, ami most felszínre tört, hogy már nem tudtak úgy kontrollálni a sok ital miatt.)
Egy nagyon aljas gondolatom támadt ott és akkor. Elképzeltem a feleségemet az apósommal, aki nem egy löttyedt muki volt, hanem egy aránylag sportos ötvenes fickó.
Szívesen megnéztem volna őket együtt.
Gyorsan kombináltam egyet, hogyan lehetne segíteni nekik, meg magamon is, hogy ez összejöjjön. Éjfél egyébként jóval elmúlt már. Fogtam egy teli üveg pálinkát, és mintha csak véletlenül tenném, odaültem hozzájuk és megkérdeztem:
– Jól érzitek magatokat? Bírjátok még? Nem vagytok álmosak?
Szerintem mindkettőjük agyában elindult a vezérhangya, mert nem vágták rá azonnal, hogy „Ó persze nagyon jól és bírjuk ám.”, hanem néhány másodpercnyi hezitálás után apósom felelt:
– Őszintén szólva én elég fáradt vagyok. Nem tudom a párod, hogy van ezzel, de én lassan elmegyek haza. Elvinnél?
A nejem is adta a hullát, szóval az lett a vége, hogy megkértek vigyem őket haza. Bejött! Csak nekem még kellett kb. negyed óra. A pálinkát „véletlenül” ott felejtettem előttük, hogy addig is szinten tartsák az oldottságukat, amíg visszaérek. Mondtam, hogy negyed óra múlva jövök, mert van egy kis dolgom, és akkor hazaviszem őket. Kirohantam a kocsihoz, és iszonyú tempóban haza hajtottam anyósékhoz. A kamerából kivettem a régi szalagot, betettem egy újat, full aksit is, hogy minden rendben legyen, és a kis kamerát beraktam a könyvespolcra, persze úgy körülbástyázva, hogy csak az láthatta meg, aki kifejezetten kereste volna. A polc a francia ágy melletti falnál volt és a kamera pont rálátott az egész ágyra. Közeli kép ugyan nem lesz, de jól látható minden. Legalábbis ebben reménykedtem, ha egyáltalán csinálnak egymással valamit, és nem fullad alvásba az egész. Visszahajtottam a lagziba, mint az őrült. 14 perc alatt jártam meg mindenestől, de a sebességmérőre inkább nem néztem.
Ugyanott találtam kettejüket és láttam, hogy már nem volt érintetlen a pálinka.
Hazavittem őket, gyorsan beosontam előttük a szobába és elindítottam a felvételt. Abban reménykedtem, hogy másfél órába belefér majd, amire számítottam, és hogy az aksi is bírni fogja. Pörgő motorral indultam, hogy jól hallják: elmentem.
Két óra múlva visszamentem. Már az utca végén lekapcsoltam a motort és a világítást, így hang nélkül gurultam a ház elé. Besettenkedtem és vaksötét fogadott. A hálószoba redőnye le volt engedve és hallottam, hogy bent alszanak. Kivettem a kamerát és kíváncsi voltam, hogy van-e rajta valami.
Rádugtam adapterre a kamerát, gyorsan összekötöttem a TV-vel és elindítottam a lejátszást.
Azzal kezdődött, hogy bejöttek a szobába és leengedték a redőnyt. Anyósomnak a hangulatvilágítás volt a mániája, meg a nejemnek is, úgyhogy nem a csillárt kapcsolta fel, hanem a sok kis lámpát.
– Hallgasd csak! Most ment el. Úgy indít, mint egy őrült. – mondta a feleségem kicsit elcsukló (na jó: részeg) hangon. Apósom is billegett egy picit, de ő a kocsmatúrák eredménye képpen jobban edzésben volt. Odalépett a nejemhez és átölelte hátulról. Két keze a feleségem melleit markolászta. Feleségem felsóhajtott és hátra hajtott a fejét, megfeszítette ívben a testét. Láthatóan jólesett neki. Majd Marci lenyúlt, felhúzta elöl a mini ruhát és belenyúlt a feleségem bugyijába.. Valószínű elkezdett dolgozni a nejem punciján, mert a feleségem lábai megroggyantak és halkan felnyögött.
Marci lefektette a nejemet az ágyra hanyatt, úgy, hogy ő maga az ágy végéhez kuporodott és leült, letérdelt a földre. Lehúzta a nejemről a bugyit, feltolta a két lábát, hogy hozzáférjen a puncihoz és elkezdte nyalni. A felvételen jól látszott, ahogyan a kéjtől megrándult többször is a nejem teste. Azután felült az ágyon, szólt Marcinak, hogy álljon fel. Lehúzta a nadrágját, előszedte a szerszámát és viszonzásként jó alaposan kezelésbe vette a szájával apósom meredező férfiasságát. Utána kibújtak a maradék ruhákból és lefeküdtek az ágyra.
– Hogy ez a szegény hitvesi ágy mi mindent megél – futott át az agyamon miközben néztem, hogy nem is olyan rég mi zajlott rajta. A szám persze kiszáradt, a farkam meg át akarta fúrni a nadrágomat. Néztem, ahogy apósom még egyszer jó alaposan megdolgozta a nyelvével a feleségemet a lábai között, majd elé térdelt és tövig nyomta a farkát a nejem punijába. Elkezdett rajta tisztességesen dolgozni, amit a feleségem hálás nyögésekkel és sóhajokkal viszonzott. Sőt, hogy Marci még jobban hozzáférjen, felhúzta a lábait, amilyen hátra csak tudta és a talpai párhuzamosak voltak a plafonnal. Minden egyes lökésre előre-hátra mozdult a feleségem felhúzott lába. Mivel én így sosem láttam őt (mármint, hogy a teste hogyan mutat a fizikai behatásokra) így kívülről szemlélve, nagyon beindultam. Tetszett nagyon, ahogy himbálózott a vádlija, meg a bokájánál a lábfeje, minden lökésre.
Azután feleségem négykézláb állt és hátulról is jó alaposan ki lett elégítve. A gyönyörű mellei harangoztak előre-hátra, ahogy lökés lökést követett. Lehajtotta a fejét, ahogy négykézláb állt, annyira élvezte apósom irigylésre méltó tevékenykedését. Majd behajlította kezeit és lehajolt az ágyra, a fejével és a vállaival támaszkodva. Ettől persze a feneke még hívogatóbban széttárult, még jobb helyzetet teremtve apósom előtt, aki elkezdte nyalni a nejem popsiját.
– Na gondoltam, itt mindjárt vége lesz, vagy erről az élvezetről le kell mondania, mert a feleségem sosem engedi, hogy a fenekébe is berakjam a farkam.
Ráadásul meg is lepődtem, hiszen Irén azt mondta, Marci sosem közeledett így felé. Nocsak mik derülnek itt ki. Még jobban meglepődtem, hogy a feleségem nem hajtotta el apósomat a fenekétől, pedig egyértelmű volt, hogy mire készül. Úgy látszik ennyit tesz az alkohol.
„No, ezt jó lesz megjegyezni.” – gondoltam magamban.
Elképedve és maximálisan begerjedve néztem, ahogy apósom odatérdelt a feleségem mögé, és mindenféle előzetes popsi ujjazás nélkül, de azért óvatosan, bevezette magát a feleségem fenekébe.
Elképedésem csak nőtt, amikor a feleségem nemhogy elhúzta volna magát, hanem szemmel láthatóan élvezte is a dolgot, készségesen tartva a fenekét, sőt viszonozta is a lökéseket hangos nyögdécselések közepette. Kész voltam. Láttam, ahogyan beteljesedik a gyönyörük. Feleségemnek azon néhány alkalom közül az egyik volt, amikor nem a szokásos pozícióban lett orgazmusa. Hatalmasakat nyögött közben… Apósom is megszabadult a terhétől, bele a nejem fenekébe, látszott a testén, hogy ő is bevégezte. Nem semmi volt, amit végignéztem.
Mély levegőt vettem, visszatekertem a kazit és visszamentem a lagziba. Anyósom már nem tudta hol vagyunk. Mondtam neki, hogy a többiek már hazamentek aludni. Táncoltunk még egy kicsit, meg beszélgettünk is. Arról, ami történt mélyen hallgattam. Már világosodott, amikor őt is hazavittem. Nem tudtam, hogyan fogadja majd, hogy a hálószobában alszanak mindketten. Azt sem tudtam, egyáltalán vettek-e magukra valamit. De nem volt gond. Közben a feleségem felébredhetett és átment a helyére aludni, magára kapva valami pólót. Irén elment zuhanyozni, én meg visszamentem a lagziba, mert nekem kellett hazafuvaroznom az ifjú párt. Nem gondoltam volna, hogy a nem is olyan régen látottak hatására feltüzelt vágyaim hamarosan ki lesznek elégítve. Mégpedig úgy, hogy az ifjú ara, Pálmi, megadja az egy évvel ezelőtt megígért „tartozását”..
Seggbedugott feleség
Az udvarlás alatt minden rendben ment, legalábbis úgy tűnt. Gyakori szeretkezések, mindenhol, mindenhogy. Én nem tudom hogyan, de ahogy összeházasodtunk, mint egy varázsütésre elment a kedve a szextől. Először csak kevesebbszer akarta, majd pedig egyáltalán nem.
A végén eljutottunk oda, hogy már büntetett, illetve jutalmazott a szex megtagadásával vagy megadásával. Elválni nem akartam, de ő sem hozakodott elő ezzel soha. Megcsalni sem akartam. Egy idő után azt vettem észre, hogy úgy táncolok, ahogyan ő fütyül, mindent megteszek, hogy legyen egy kis szex, legjobb esetben is havonta egyszer és akkor, amikor ő akarta. Már majdnem teljes mértékre jutott a felettem való uralkodása, mikor olvastam az Interneten egy cikket a GHB-ról, az erőszak-drogról. Egy kis adagot kell tenni valami üdítőbe (alkoholba nem, mert az felerősíti a hatást és meg is halhat tőle), és a partner először hirtelen eufórikus hangulatba kerül, utána eszméletét veszti és azt tehet vele az ember, amit nem szégyell.
De ezt sem akartam igazán. Egy eszméleténél nem lévő nőt nem valami nagy élvezet dugni. Egyszer-kétszer talán, de én rendszeresen akartam a szexet. Ábrándoztam filmekben látott szerekről, mikor valami spray-vel odafújnak a hölgy orra alá és az bódultan követi a férfit, minden kívánságát teljesítve. De ez sajnos csak filmen létezik…
Egyik délután, mikor a feleségem nem volt otthon, a padláson rendezgettem a régi holmikat, mikor egy megsárgult, poros irkára bukkantam. A dátum alapján még a szépapámé lehetett, aki erdőkerülőként kereste a kenyerét, akit anno kitagadott a falu, mert varázslónak vagy boszorkánynak tartották. Ahogy én hallottam – a családi anekdoták szerint – mindenfélét készített az öreg, de jobbára inkább mai szóval természetgyógyásznak lehetett volna titulálni, sem mint varázslónak. Igazi javasember lehetett. Sok ember nyavalyáján segített, akik felül tudtak emelkedni a félelmükön és felkeresték őt a falu határán kívül eső, erdő széli kunyhójában. Amit most a kezemben tartottam, az ő munkásságának egy apró részlete lehetett, melyet megörökített, és ami eddig itt feküdt a többi lom között. Mindenféle főzet, különböző bántalmakra. Feltüntette a nevet, az összetevőket és a hatást.
A legtöbb elnevezés valami érthetetlen, fura szóösszetételből állt, amit ha megpróbáltam kiejteni, valami fura idegen, torokhangú hang hagyta el a számat. Nem is foglalkoztam vele, inkább a hatásokat olvastam, mert az összetevőkről sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, hogy növényi vagy állati eredetű lehet. Az utolsó „receptek” között már rontás levétel, meg ilyesmi is szerepelt (persze ezt csak a hatása alapján értettem meg, mert a neve nem sokat mondott). Ezen utolsó „receptek” egyike volt egy nagyon fura hangzású akármi is, aminek az összetevői még talányosabbak voltak, mint a többinek. Ráadásul itt még valami hókuszpókusz is volt. Valami fura zajról, rigmusról írt.
Köcsögduda, egymásnak háttal levő kanalak hangja, mély morgás, meg ilyesmi. Amikor a hatásról kezdtem el olvasni, már az első néhány szónál a torkomba ugrott a szívem: „Akaratos menyecskék megtörésére, akik a köteles részt nem kívánják megadni az uruknak…” Na – gondoltam – ekkora szerencsém nem lehet. Gyorsan végigfutottam és tudtam, hogy megtaláltam, amire szükségem volt.
Persze a kezdeti lelkesedésem hamar alábbhagyott, mikor végignéztem a hozzávalókat és gyakorlatilag kilencvenkilenc százaléka ismeretlen volt a számomra. De ha már megleltem, amit kerestem, nem adom fel olyan könnyen! A következő hónapok a kutatás jegyében teltek…
Nyakamba vettem a várost és a vidéket. Könyvtárak, levéltár, gyógynövény leírások, internet, régi öregekkel való beszélgetés eredményeként végre azonosítottam és be is szereztem a hozzávalókat ehhez a recepthez. Miután összejött a keverék, azt mozsárban egy hétig kellett törni. Először azt hittem ez egy túlkapás, de rá kellett jöjjek, hogy nem. Digitális gépemmel minden nap lefényképeztem az eredményt, és láss csodát, valóban egyre finomabb por lett minden alkalom végén. Nem hittem volna, hogy ennyit számít a mozsarazás. A végén már olyan finom por lett, hogy a legapróbb légmozgás is felkapta, könnyebben, mint a lisztet. Ezt azután vízzel összekeverve kellett párologtatni, alatta kis tűzzel. Ma aromamécsesnek mondanák az ilyet. A leírás szerint az illat és a fura zaj, együtt hatott a delikvensre. A „zenét” is sokáig gyakoroltam, majd elkészítettem.
Végül az egészet magnóra vettem, mert nem gondoltam, hogy élőben akarnám előadni a produkciót. Nagyon bizarr hangzása lett, a hátamon felállt tőle a szőr, komolyan. (Az irka szerint férfiemberre nem hatott a nehéz fűszeres illat, nem kellett tartani tőle.)
Minden elkészült hát, és a napot is kitűztem…
Tél volt. Feleségem késő délután ért haza, átfagyva a januári hidegtől. Vett egy forró fürdőt, addig én bekészítettem a mécsest és a kazettát. Ahogy bejött odasündörögtem hozzá, jelezvén, hogy szeretnék vele szeretkezni, de nyersen visszautasított és leült a fotelba, elővette az újságját.
Most vagy soha – gondoltam magamban és bekapcsoltam a magnót. A meglepetéstől felszaladt a szemöldöke, de egy darabig nem szólt semmit. Közben én meggyújtottam a mécsest. Pont ott volt előtte a dohányzóasztalon.
„Mi ez az idegesítő zaj a magnóban?” – kérdezte, de nem feleltem, csak néztem rá, miközben helyet foglaltam vele szemben a szőnyegen. „Mondd már mi ez a …” És nem mondta tovább. Megérintette az illat az orrát. Megvonaglott, mint, akit valami nagy ütés ért. Szeme tágra nyílt, arcára valami csodálkozó, réveteg kifejezés telepedett. A leírás szerint itt még hangosabban kellett volna kántálni, de én csak a magnót hangosítottam fel.
Elkezdte mélyen, egyenletesen szedni a levegőt, kihúzta magát ültében, kezét az ölébe ejtette és tágra nyílt szemmel, átszellemült arccal úgy maradt. A semmibe bámult. Döbbentem néztem, nem akartam hinni a szememnek. A szívem ismét a torkomban dobogott, de a farkam meg át akarta lyukasztani a nadrágomat. Ettől az egész látványtól nagyon begerjedtem. A leírás azzal végződött, hogy elő kell venni az „ember” férfiasságát és oda kell tartani a „fehérnép” orra alá, hogy megérezze a szagát. Azután már a férfira volt bízva mit akar tenni. A bénultság, hipnózis, akaratmegvonás vagy nevezzük, aminek akarjuk, állítólag bő két óra hosszán keresztül tartott, utána mély álom következett és az ébredés után semmire sem emlékszik a fehérnép, csak addig, míg az illatot megérezte, onnantól az égvilágon semmire. És ez tényleg így működött…
Odadugtam feleségem orra alá a farkamat. Ahogy megérezte a szagát, odanyúlt, megfogta, és elkezdte szopni, de úgy, ahogy eddig életében még soha és valami olyan technikával, hogy rögtön megrogytak a térdeim. Hagytam egy darabig, majd kihúztam a szájából, és megfogtam a kezét. Felállítottam és odavezettem az ágyunkhoz. Jött, mint egy engedelmes kiskutya. Levetkőztettem, és én is ledobtam a ruháimat. Hanyatt fektetem és széttártam a combjait. Elkezdetem nyalni a pináját. Azt hittem ő nem fogja élvezni a dolgot, de tévedtem. Igaz, az arcáról nem távozott az a bizonyos arckifejezés, de a hangja, a nyögései tripla olyan hangosak voltak, mint egyébként. Néha még fel is sikoltott a gyönyörtől. Én ettől teljesen beindultam. Lábai közé térdeltem és elkezdtem tömni. Ki-be, ki-be hosszú perceken keresztül. Utána négykézláb állítottam és hátulról, kutyapózban is dugtam drága, kezes bárány feleségem szeretett pináját, amit hallhatóan ő is élvezett. Lihegett, hörgött, nyögött, és egyszer csak felsikított, miközben akkorát élvezett, hogy olyat eddig nem láttam. Legalább egy perces orgazmusa volt.
Én a döbbenettől nem mentem el, de nem is bántam. Most lenyomtam a feleségem fejét, vállait az ágyra, amitől a feneke feltárult előttem védtelenül és odaadóan, hívogatóan. Gyönyörködtem a két félgömbben és az általuk határolt izmos kis barna gyűrűben. Elkezdtem nyalogatni, ami láthatóan, hallhatóan ismét jó érzést szerzett neki. Kár hogy erre nem fog emlékezni. Fogtam egy kis síkosítót, és alaposan bekentem vele az ánuszát. Azután odahúzódtam és a makkomat a fenekéhez illesztettem, majd lassan nyomni kezdtem befelé. A szemem itta a látványt, ahogy a makkom nyomására elkezdett engedni az izmos kis gyűrű. Először a hegye tűnt el, majd a fele már bent volt, míg egyszer csak a legszélesebb rész is becuppant. Elnyelte a segge a makkomat. Mély levegőt vettem és lassan tövig nyomtam belé a szerszámom. Nagyon jó érzés volt, hogy csak a kis gyűrűnél szorított, beljebb pedig bolyhos puhaság vette a körül a farkamat. Kihúztam, de csak a makkomig, majd vissza.
Ki-be, mint valami dugattyú, közben néztem is. Azután nem bírtam tovább és beleélveztem a fenekébe. Csak jött, csak jött a magom megállíthatatlanul, hiszen régóta nem szeretkeztünk már. De ezután máshogy lesz! Elfektettem az oldalára, de nem húztam ki belőle a farkamat. Vártam, míg magától összemegy és kicsusszan belőle. Jócskán volt még hátra a két órából, úgyhogy pár perc múlva, már ismét állt a szerszámom, mert nagyon be voltam gerjedve. Az előző gyönyöröm csak olaj volt a tűzre. Most hanyatt fektettem, és a melleit olajoztam be. Odatérdeltem és a mellei között tettem a magamévá, telefröcskölve az arcát az ondómmal, amit egyébként sosem hagyott volna. Persze utána letöröltem róla gondosan.
Azután harmadjára is megjött a kedvem, ezúttal hasra fektettem és ráfeküdtem, hátulról hatoltam be a puncijába. Élveztem, hogy ha finoman is, de azért határozottan préseltem bele a súlyommal az ágyba, illetve nyomtam tövig magam belé. Ő sosem engedte ezt, mindig ő akart felül lenni, ezzel is jelezve a felsőbbségét. A maradék ondómmal telefröcsköltem feleségem dús, ébenfekete szőrzettel borított pináját is. Miután már sajogtak a heréim a hirtelen jött bőségtől, letörölgettem a nejem mindenütt, feladtam rá a hálóingét, megágyaztam és lefektettem. Körülbelül húsz perc múlva letelt a két óra, és feleségem mély álomba szenderült. Másnap reggel nem emlékezett semmire…
Ezután bármikor kedvem szottyant a szexhez, csak bekapcsoltam a magnót és meggyújtottam a mécsest. A többit már elmondtam. Jóllehet tényleg sosem emlékezett semmire, de mégis, valahogy kezdett megváltozni. Idővel kedvesebb, engedékenyebb lett, mígnem eljutottunk egy normális szintre. Ma már hetente háromszor szeretkezünk mindenféle hókuszpókusz nélkül. Azért a receptet nem dobtam ki, mert ha popószexre támad kedvem, azért még mindig bevetem ezt a trükköt. De már csak nagyon ritkán. Feleségem, amilyen büszke volt régebben, most olyan alázatos. Nem tudom hogyan, de mélyreható változásokat idézett elő nála a „kúra”. Valamilyen módon átformálta a jellemét. De ezt nem bántam és szerintem ő is boldogabb lett tőle. A múltat elfelejtette, nem emlékezet már arra a büszke, kegyetlen nőre, aki volt egykoron. Én sem idéztem fel, mert olyanná vált, újra, amilyennek megismertem.
A barátnőm egy kurva
Nem terveztünk semmi különöset arra az estére. Két hete laktunk akkor közös albérletben. Niki, Zoli meg én felvételről néztük a Forma 1 -et, megittunk pár boros kólát, hevertünk a kanapén és álmomban nem gondoltam volna arra ami ezután megtörtént.
Zoli és én a kanapé két végén ültünk, Niki pedig elhevert rajt hosszában, a feje Zoli combján, a lábait meg a combomhoz nyomta. Ahogy egyre inkább kényelembe helyezte magát sokat mocorgott közöttünk, közben felcsúszott annyira a nyári ruhája, hogy megpillanthattam a piros bugyijának pár négyzetcentiméterét. Onnantól fogva le sem tudtam venni a szemem róla, akaratlanul is oda pillantgattam. Éreztem, hogy ez már Nikinek is szemet szúrhatott, oda is nézett felém, amire annyit tudtam csak kinyögni, hogy szeretem a pirosat. Erre csak mosolygott és ahelyett hogy eltakarta volna pár centivel jobban szétnyitotta a lábait. Zoli nem zavartatta magát, de furának találtam, hogy a kezét Niki vállán nyugtatja, nem tudtam róla hogy ők egy pár lennének.
Niki a lábát feltette a combomra, így még több betekintést engedett a szoknyája alá, már tisztán ki tudtam venni a nagyajkai domborulatát, középen egy pici bevágást, a bugyija teljesen felvette az alakját. Éreztem, hogy valami megmozdult a farmeremben, arra gondoltam muszáj lesz valami ürüggyel kimenteni magam, mert ha teljesen feláll már nem tudom titokban tartani.
Épp indulta volna a fürdőszoba irányába, amikor megéreztem Niki lábfejét ahogy a duzzadó farkamhoz dörgöli. Átpillantottam Zolira mit vehetett észre mindebből, mintha csak a TV -t bámulná, de a bal keze Niki ruhája alá csúsztatva a lány melleit markolászta. Niki a szájába dugta az ujját és szopogatni kezdte, miközben a szemembe nézett.
Ebben a tekintetben minden benne volt. Akarlak téged, akarlak bennetek, most bármit megtehettek velem. Zoli nem szólt egy szót sem, beletúrt a csajszi göndör barna hajába és az ágyékához húzta. Mámoros hangulatban néztem végig ahogy Niki puszit nyomott a nadrágból kiálló dudorra és elkezdte kicsomagolni a srác meredező farkát. Közben lábfejét továbbra is az én farkamhoz dörgölte. Zoli szabályosan magára húzta a lány fejét, aki nagy odaadással szopott.
Ezt már nem bírtam, felálltam melléjük álltam és egyszerűen odatoltam a kemény farkam Niki arcához. A mi kis vadmacskánk kérés nélkül rácuppant és felváltva szopta a két kemény farkat. Pár perc múlva felkelt a kanapéról és letérdelt kettőnk közé. Odafordultunk felé, bal kezével az én fenekem, a jobbal Zoliét fogta és folytatta a szopást. Egyszer csak kikapta a szájából a farkam és összefogta a két álló faszt és egyszerre szopott minket. Különös érzés volt, hogy szopás közben a szerszámom egy másik férfiéhoz szorul, de eszembe nem jutott volna Nikit leállítani annyira jó volt a száját érezni, látszott is rajt mennyire élvezi a helyzetet. Valószínűleg azt se bánta volna, ha ott és akkor mind a ketten a szájába élvezünk. Én viszont több élvezetet szántam ennek a lánynak.
Kihúztam a farkam a szájából, felültettem a kanapéra, levette a melltartóját, mi meg lehúztuk róla a nyári egyberészes ruháját meg a piros bugyikát, én betérdeltem a lába közé és nyalni kezdtem a lucskos punciját, Zoli meg tovább szopatta. A pinája nem hogy nedves volt, hanem egyenesen csatakos. Ömlött belőle a puncinedv, ami a számba került nyeltem is belőle, de az arcomon is teljesen szétkenődött a szám körül. Amikor a megduzzadt csiklóját nyalogattam vonaglani kezdett, még a fejemre tette a kezét és odanyomta a fejem. Hatalmasat élvezett, közben Zoli farka továbbra is a szájában, de képtelen volt szopni, tátva maradt a szája és halk folyamatos nyögést hallatott.
Ezután helyet cseréltünk. Én lesmároltam a csajt, Zoli pedig dugni kezdte. Ő érezte rajtam a saját puncinedveit, én meg rajta a korábban leszopott fasz szagát. Talán ez lehetett az a pillanat amire azt mondják forr a levegő körülöttünk.
Amikor Niki négykézláb hátulról kínálta fel lucskos pinácskáját örömmel dugtam bele a kemény farkam. Nedves meleg barlangja körülölelte a farkam, addigra teljesen kitágult, bármilyen keményen dugtam hátulról alig éreztünk valamit. Amikor az ágyékom a farpofáinak ütődtek a mellei beleremegtek. Szeme előtt az előtte ülő Zoli farka meredezett. A farkam körül kicsorgó puncinedveit elhúztam a popsilyuka felé és lassan bedugtam a hüvelykujjam. Ettől Niki újból hatalmasat élvezett. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, kihúztam a farkam. Niki felült a kanapéra és azt mondta most ti jöttök. Elkezdte szopni Zolit, közben a kezével rásegített, 20 másodpercen belül a fiú három hullámban spriccelt és a spermája Niki arcától a mellére csorgott. Niki a spermától maszatos szájával cuppant rá a farkamra. Rám nézett és azt mondta szopass ahogy neked jól esik. Nem fogtam vissza magam. Két oldalt megfogtam a haját és magamra húztam. Hallottam ahogy azt nyögi „Ez az csináld csak, szopass!”.
Szabályosan baszni kezdtem a száját, ő meg a fenekembe mélyesztette a körmeit és még vadabb tempót diktált, amíg csak el nem öntött a gyönyör és tele élveztem a száját. Vagy fél percig még szorított magához, lenyelte az összes spermát, ahogy kihúztam a szájából a még mindig kemény farkam az ajkaival az utolsó cseppeket is felfogta.
Zoli ezeket már a kanapén ülve nézte végig, mintha csak színházba lenne, csak épp meztelenül a lankadt farkát masszírozgatva.
Nikivel párszor összejöttünk még ezután is, ma már elismert jogász, senki nem hinné el miket csináltuk mi együtt.
A párom egy ribanc
Niki soha nem bír magával. Bárhol és bármikor képes pattanásig feszíteni a húrt. Olyanokat csinál, hogy toljuk a kosarat az áruházban, hátulról nekem dörgölőzik és rákezd mennyire kúrhatnékja van, mennyire kívánja a kemény faszt, legszívesebben mindenki előtt leszopna persze hogy csak én halljam. Azt élvezi hogy álló farokkal sétálgatok a boltban. Jó érzés meg minden, de egyrészt ezt mégse vállalhatom fel mindenki előtt, másrészt meg teljesen begőzölök és keresem az alkalmat ahol tényleg megkefélhetem.
Ilyenkor hirtelen igen fontos lesz ruhákat próbálnunk vagy negyed órán át. Legalábbis külső szemlélő ennyit lát belőle, viszont a próbafülkében nem fogjuk vissza magunkat. Szinte hihetetlen, hogy egy csomó áruházban pontosan tudom hogyan, hol vannak elhelyezve a kabinok, melyiknek a bejáratára hogy lehet rálátni, hol van külön kis paraván város kialakítva. Ezt szeretjük a legjobban, mert így nem látják hogy együtt megyünk be, nem feltűnő meddig maradunk. Kb. mint az áruházi szarkák, csak mi soha nem viszünk el semmit. Legfeljebb kicsit össze maszatoljuk, de a világért se vinnénk el.
Ez alkalommal késő délután tájban szerencsénkre egészen kihalt volt az áruház ruha osztálya. Egy hordó hasú kopaszodó ürge nézelődött csak, nem kicsit unhatta magát. Niki teljesen rágyógyult, hogy most le fog szopni én meg félszegen tologattam a kocsit addigra a farmeremből szabadulni vágyó ácsingózó farokkal. Kipirult arccal rángatott le pár felsőt a kamu próbához, valószínűleg nem is a saját mérete volt, csak belegyűrte a bevásárlókocsiba én meg sietve toltam a fülkék irányába. Út közben rámarkolt a seggemre úgy a maga módján diszkréten, mit mondjak nekem is sietős volt.
Szinte beestünk a próbafülkébe. Ahogy behajtotta maga mögött az ajtót még láttam ahogy hordóhas elvtárs is próbálni igyekszik, talán valami öltöny lehetett nála. Legkevésbé sem érdekelt, az járt az eszembe, hogy másodperceken belül Niki szájában élvezkedhetek. Nem kellett sokat várnom, hamarosan a padon ültem, a párom meg guggolva igyekszik kihámozni meredező szerszámom. Meg kell hagyni Niki nem a szavak embere, viszont amit mond azt komolyan is gondolja, így aztán kisvártatva lelkesen ölelte körül forró szájával szerszámom. Kezei a combjaimon, fejét előre hátra mozgatva csak az ajkait éreztem ahogy mozogtak fel-alá kemény farkamon, hogy aztán szájából kihúzva nyelvével körözzön a makkom peremén. Alig bírtam megállni, hogy másodperceken belül ne élvezzek az arcára.
Felnézett és rám mosolygott, tudtam hogy itt a vég. Résnyire kinyílott az ajtó, de nem érdekelt mert Niki nedves ajkait újra a farkamra cuppantotta és bekapta amennyire csak tudta. Igen, tele fogom élvezni a száját a fejem hátra hajtottam, a szemeim becsuktam és így vártam a pillanatot amikor elönt a kéjes érzés. Éreztem ahogy a dákóm összerándul egyszer, aztán még egyszer. Kinyitottam a szemem mert látni akartam az arcát. Egymás után lőttem a nedveim Niki édes pofijába amikor képes voltam realizálni, hogy nem csak én élvezem a pillanatot. Nem tudom mióta állhatott Niki mögött az áruházban látott pasas, de ebben a pillanatban elhomályosodott tekintetemmel annyit láttam hogy a csajom mögött áll, veri a sliccén kilógatott farkát és velem együtt élvez halk elnyúló hörgés közepette. Nem voltam elragadtatva a látványtól, de mozdulni nem tudtam csajom a combjaimba mélyesztette a körmeit, farkam épp okádja a spermát a szájába, a kövér pasas meg épp hátulról az előttem guggoló Niki hajára spriccel. Hirtelen jöttek és letaglóztak az események.
Most már barátnőm is hátra fordult és összerakta magában az eseményeket, bár arról fogalma se volt – ahogy valójában nekem sem – hogyan történt minden. Nyelt egy párat, a kézfejével megtörölte az ajkait és valami extrém ribancos mosollyal nézte a pasast. Adott neki pár papírzsepit amivel az megtörölhette magát. Azt mondta neki – Remélem élvezted?. Uhh fergetegesek voltatok, köszönöm. – hebegte a pasi.
Mindhárman tilosban jártunk, túl nagy botrány nem rendezhettünk a történtek miatt, meg ki is voltam facsarva rendesen, így aztán az a fura helyzet állt elő, hogy rendbe szedtük magunk, visszaakasztgattuk a ruhákat és mint minden másik vásárló megindultunk a pénztárak fele. Ahogy lépkedtünk kifele a parkoló felé arra gondoltam csak képzelődöm. Mindez nem történt meg, csak a képzelet szüleménye. Agyamra ment a hőség, meg Nikinek is. Pff micsoda hülyeség. Elindultunk a kocsinkhoz a parkolóban, átkarolom a vállát. Micsoda képzelgés. Nevetve beletúrok a hajába. Megéreztem a nyúlós hideg ragacsot Niki hajában és ez visszarántott a valóságba. Egy idegen ráverte a faszát a csajomra.