A kora délelőtti nyári napsütés kellemesen melegítette meztelen testem. Nem bántam a déli forróság hiányát; jobban kedveltem a mérsékelt meleget mint a rekkenő hőséget, ráadásul ilyenkor még a leégés veszélye sem fenyegetett. Lassan simogattam melleimet, hasamat, szeméremdombomat, majd kényeztetni kezdtem a puncimat, csiklómat. Nem siettem el, tudtam, hogy bőven van időm.
Úgy két hónapja fedeztem fel a tisztást miközben a folyópart egy szakaszát próbáltam feltérképezni mountain bike-om nyergében. Világéletemben szerettem biciklizni, különösen elhagyatott földutakon, ösvényeken, szántóföldek mellett, mindegy hol, csak lehetőleg ne aszfalt úton, autók között. Ez, így a huszonharmadik születésnapom felé közeledve se változott.
A tisztás inkább csak egy hézag volt a folyópartot szegélyező fák között, talán háromszor három méteres, de bőven elegendő a plédemet leteríteni és napozni. A délelőtt nagy részében a fák lombkoronája közötti résen át akadálytalanul átjutottak a nap sugarai. A hely jó pár kilométernyire esett bármelyik falutól, és a legközelebbi országút is túl messzire esett ahhoz, hogy az autók hangját hallani lehessen. Tökéletes csend és béke, csak a falevelek halk susogása az enyhe szellőben, bogarak motozás, a néhány méternyire békésen hömpölygő folyó időnkénti csobbanása. És a napsütés. Mindig is imádtam a napot, nyáron kivirultam.
Őrült szex egy vadidegennel részletei…