Nyelves combkefe

meleg nyári nap van, süt a nap, és esik az eső, csodálatos a táj, körben fák, virágok, víz..a teraszon fekszel napozol az üveg tető alatt, elképesztően szépen csillog a hajad a fényben, testeden játszik a fény, érdekes a fény nem csikiz, de most…egy szisszenés…felkapod a fejed…..a tetőn  át , egy csepp víz, fentről rád cseppent…a melleidnél ért el…és gomolyogva gördül lejjebb,most mosolyogsz, csikiz, aztán  jön még egy és még egy, egymást követik, testeden, játszanak, csillognak szépen…olyan ez mintha játszanának az égben.

 

 

..  kérsz egy  italt? –  viszem kedvesem..neked szívesen..távolról nézem, ahogy a fény  a víz játszanak testeden .   lehajolok, elveszed a poharat, magad mellé teszed lehúzod fejem ..ajkaid csókolnak, majd ennyit mondasz, látod a víz cseppeket…izgatnak, szaladgálnak rajtam, kellemesen csillogva simogatva a testem, jó nekik? – és kacéran nézel rám…és én..értem.. 

 

melléd ülök, csókollak, majd a hajad félre hajtva, megcsókolom a nyakincád…vállad..melled, mintegy kergetve a víz cseppeket…nézd szólsz..nem tud tovább gurulni…szegény…a bikinid alsó részénél elakadt..értelek dráágám, végigcsókolva a hasad gyönyörű szemérem dombod…lassan leveszem a bikini alsódat…kecsesen emeled lábaid a magasba…a cseppecske egyből visszafelé indul…köldöködnél jár körbe körbe…majd miután megcsókolta édes puncikád, a lábaid leeresztve nyújtozkodsz el…az eső csak szemerkél, néha néha esik rád újabb és újabb csepp …kergetik egymást már akadály nélkül, érnek a dombocskához…elég szép kis víz gyűlt ősze, ott…nyelvemmel terelgetem aranyos már csillogó őledbe és lassan csorog   a víz…lábaid kicsit széjelebb teszed…utat engedve a víz csodálatos játékának… tűzben ég a tested, lágy szellőt küldök feléd…hűsitve vágyad. de én egyre jobban kívánlak..

 

..észre veszed, kar nyújtásnyira állok tőled…kacéran rám nézel, gyere te örült  – szólsz – .közelebb lépek a farkam kiveszed .. kellemes érzés, szorítasz és szopsz, hajad félre hajtom, lássam imádom nagyon,  finoman szopsz….majdnem elélvezek már…de ..nem hagyom, a szádba..kérdően nézel rá,…mi a baj nem jó?? – te drága – én, a testemmel felelek….de akkor már spriccelek…nem gyözöd nyelni, mit engedek…ennyire volt jó édesem, néha ez kell nekem.  ..

 

 

az eső csendesen zenélt az üvegtetőn tovább, a fény most talán mégtöbb még szebb sugarakar küldött rád, szemeidben csillogott a vílág, jó volt nézni rád, néztelek –  szemeink lesem vették egyásról tekintetüket, ajkad hívott csókra szomjazott, csókoltalak hevesen ..öleltél édesen.kétszemélyes matracot..leteritettem finom puha pléddel, arra feküdtél szépen..megcsapott a friss kávé illata, kortyoltál belőle, csókoltál közbe..simogattam círogattam tested, vékony lábaidon siklott a kezem, combjaidon pihent meg meg álltam, néztem szép arcod, mosolyt csalva ajkaidra…mintegy csókra hívva. 

 

melléd feküdtem simogattam forró tested nem csak a nap melegített –  belülről jött az izzás, simogattalak, érezhetően remegett a tested, lábaid közé értem, finoman simogattam szép kis puncid….combod belső feléhez érve szinte húztál magadhoz ,.szeméremajkaid csókolgatva  puncikád szépen nyílt ki..mint nappal a tulipán, szép vírág  a tavasz hajnalán…nyelvemmel körbejártam a csíklód, majd egyre keményebb lett érzékenyebb, a hegyét a nyelvem hegyével ingereltem, ne ezt ne te örült….kiáltottad de húztad a fejem, magadra. és élvezted ahogy nyelvemmel játszom, csípőd táncolt szinte, mélyebbre és mélyebbre nyaltam be..majd kezeddel eltakartad, csíklód..már nem akartad..érzékeny volt és már nem kemény..de nem adtam fel, mert van még remény.. 

 

…ujjam már nedves puncikádban érezte jól magát, nyelvemmel a csíklód nyalogattam,újra.. a hajam tépted ..éreztelek téged, lábaid közé feküdtem melled a melemhez ért, bimbóid kemyényen álltak, engem vártak csókoltam is érzékien lágyan, de nem birtam már a vággyal, farkam a puncidhoz ért, mely forró és lucskos volt, úgy csúszant be mintha mindig oda járna,  édes kis kelyhedbe  …szemedbe nézek, látom a kéjt …….majd összeszoritod puncid.. valami elképesztő mit érzek, , és most itt vagyok benned szeretkezem veled, elképzelhetetlen jó, csókolom ajkaid testünk már önkivűletben jár…lábaid felemeled mélyebben érezlek, szoritasz ölelsz, …élvezel alattam , érzem és élvezem, nem nem bírom tovább …érzem farkam feszűl benned éppen, és szoritalak én is… zilálva érünk el újra a csúcsra…nemhiába ez a kéjek útja…elernyedve roskadok rád….forrón csókolom kiszáradt szád….nyalom le, könnyed…arcodról, éreztük, ez jó volt..nagyon.. 

 

csönd van csak az eső zenél a hátamra gurul egy nagyobb csepp, rólam rád… egymásra nézünk a csendben, szusszanunk nagyot mert ez így van….rendben…Hallgatjuk az eső koppanását, én érzem, a szíved dobbanását, válamra teszed kis fejed.. így pihenünk, míg lehet.