A két férfi épp az utcát kémlelte. Életük nagy dobására készültek, már hetek óta tervezgették ezt az éjszakát. A terv egyszerű volt: felfeszítik a zárat, kirámolják a lakást, aztán megpattannak. Pofonegyszerű. A házaspár még egy hétig Németországban, a lányuk meg szombat este révén már biztosan elment a kedvenc klubjába, mint a múlt héten vagy akár azelőtt. Az ablakok sötétek, az utca kihalt, minden ideális a nagy estéhez.
Joe (mert így hívták az egyik férfit) óvatosan odament a bejárathoz és intett Dereknek hogy jöjjön. Derek előkotorta zárnyitó készletét és pillanatok műve volt csupán, hogy kitáruljon előttük az ajtó. Még halkan fel is nevetett, mint aki túl könnyű prédát ejtett el. Halkan belopóztak, betették maguk mögött az ajtót és útjuk egyenesen a nappali felé vezetett. Zseblámpájuk fényénél eléjük tárult a zsákmány: TV, video, hi-fi, számítógép és apró csecsebecsék, mint például az asztalon felejtett arany karkötő. Jól felszerelkezve, hátitáskával és sporttáskával; pár perc és már itt se vannak. Lázas munkába fogtak, még azzal sem törődtek, hogy csendben tevékenykedjenek. Már épp a zipzárakat húzták össze a táskáikon, amikor lépteket hallottak a lépcső felől, ami a felső szintre vezetett. – Hát nem azt mondtad, hogy nincs itthon senki? -kérdezte suttogva Joe Derektől. -Kussolj, és tünés az ajtó mögé! -felelte Derek és miközben elbújt egy szekrény mögé, elővette a pisztolyát. Feszült csend következett, aztán egy fehér ruhás alakot láttak belibbenni az ajtón. Az alak hirtelen tétován megállt, körbenézett, majd a villanykapcsolóért nyúlt. Fény borult a szobára, és a két férfi felismerte a lányt. Derek hirtelen a lány mögé ugrott, majd egyik kezével a lány hátának nyomta a pisztolyt, míg a másikkal erősen befogta a száját. – Húzd el a függönyt, te pedig kisanyám meg se mukkanj, mert keresztüllőlek!
Joe szó nélkül engedelmeskedett, a lány pedig annyira megdermedt a félelemtől, hogy ha a férfi nem szól rá, akkor sem tudott volna kinyögni egy szót sem. – Szóval leskelődünk, mi? Ha fennmaradtál volna, akkor most nem lennél ekkora szarban! – mondta Derek. A lány tekintetében a rémület egyre fokozódott, főleg amint látta, hogy Joe szinte felfalja a szemével. – Hmmm, milyen csinos aranyhalat fogtunk ki, talán még teljesíti is három kívánságunkat. – mondta Joe, miközben valóban élvezettel mustrálta az újdonsült jövevényt, aki most teljesen ki volt szolgáltatva nekik. Beszólását mindketten nagy röhögéssel nyugtázták. A lány tényleg feltűnő jelenség volt. Festett szőke haja éles ellentétben volt barna szemével, mégis gyönyörű kontrasztot mutatott helyes arcával. Törékeny testét csak combközépig érő fehér, derékig gombos hálóing takarta, mely alatt a mell és a (valószínűleg az ijedtség és a szoba hűvöse miatt megkeményedett) mellbimbó tisztán kirajzolódott. – Mi a neved kislány? Úgy válaszolj, hogy ha hangoskodsz, abban a pillanatban véged van! – kérdezte Derek, miközben leengedte a kezét a lány szájáról. -Vivien, Viviennek hívnak. felelte a lány. – És hány éves a mi kis Vivienünk? -kérdezte Joe, miközben egy lépést tett a lány felé, le sem véve szemeit, annak melleiről. -19. – hangzott a válasz. – Nos, mi a véleményed, mivel érdemelje ki az életét? -kérdezte társától Joe, miközben kezét a lány nyakára tette. -Tudja azt ő nagyon jól, ugye szivi? – felelte Derek, és kezével hátrafordította a lány fejét és száját rátapasztotta a lány szájára. A lány megpróbálta zárva tartani a száját, de Derek nem az a fajta ember volt, akivel szórakozni lehet. Egy hatalmas pofon csattant és a második próba sikeres volt.
Vivien könnyes szemmel szájába fogadta a férfi nyelvét, amely mohón csapkodott ide-oda. Míg a lány hátrafordulva ‘csókolózott’ Derekkel, teste mindinkább megfeszült, köszönhetően még a hátának nyomódó pisztolycsőnek is. Ezt kihasználva Joe, elengedve a lány nyakát, kezével gombolni kezdte a hálóinget, majd bebújtatta kezét a kigombolt nyíláson. Vivien ösztönösen megfeszült az idegen kéz érintésétől, de tudta: ha megint ellenkezne, nem úszná meg egy pofonnal. Csak tűrte, ahogy a matató kezek fogdossák, simogatják és markolásszák mellét és mellbimbóját. Joe az első ‘sikeren’ felbuzdulva félrehajtotta a hálóinget, és szájával vette kezelésbe célpontját. Kezével szorosan fogta a lány mellét, miközben nyelvével körkörösen nyalta, szívta és harapta a mellbimbót. És mintha ez nem lenne elég; Derek kezei is vándorútra indultak és megállapodtak a feszes, kerek fenéken. Vivien, a kissé előredőlt helyzetben valósággal ‘C’ betűt írt le testével. Csak arra tudott gondolni, hogy nemsokára megszabadul abból a megalázott helyzetből és talán a két betörő megelégszik a simogatásokkal. Erre cáfolt rá Derek keze, ami szép lassan a fenékről az első testtájakra tévedt. Becsúsztatta kezét a hálóing alá és nekikezdett a lány szeméremajkainak masszírozásához, míg Joe még mindig a lány melleit nyaldosta azzal a különbséggel, hogy az egyik keze a fenekét kezdte markolászni. Vivien ekkor kezdte érezni, hogy szeméremajkai nedvesednek, jelezve ezzel ösztöne megjelenését. Miközben Derek nyelve még mindig a szájában kutakodott, remélte hogy nem veszti el teste felett az irányítást, hiszen undorodott és rettegett is a két alaktól. Ekkor szokatlanul puha nedvességet érzett a lába között és gyorsan föleszmélt, hogy az egyik férfi nyelve nyalni kezdte combjának belső részét. Lábát a háta mögött lévő férfi már rég szétfeszítette kezeivel, így nem okozna nagy nehézséget a másiknak, hogy közéjük hatoljon. De reményei szertefoszlottak, amikor a nyelv egyre feljebb és feljebb haladt, megtalálva a borsó nagyságú érzékeny pontot, mohón nyalogatva azt.
A kéj cseppjei egyre jobban jelezték neki, hogy a lány lassan eléri azt a pontot, amikor készen áll és ezt szóvá is tette társának. – Gyere szépségem, csapunk egy kis murit! -mondta Derek és egy asztal felé vezette a lányt, még mindig hátának nyomva a fegyvert. – Hagyjanak békén, vigyék ami kell, és takarodjanak innen! – fakadt ki a lány sírva. Egy írtóztatóan nagy pofon volt a válasz Derektől. Vivien keservesen zokogni kezdett, de nem tudta megakadályozni, hogy a két férfi ráfektesse az asztalra. Derek arra az oldalra ment, ahol a lány feje volt és félrehúzta a hálóinget. – Gyönyörű melleid vannak, baby. Ugye megengeded, hogy megkóstoljam Őket? – kérdezte, ráhajolt a lányra, majd mindkét kezével és a nyelvével cirógatni és izgatni kezdte a feszes, telt kebleket és a mellbimbókat, melyek az ébredező izgalom hatására kőkeményen ágaskodtak. Ezalatt Joe az asztal másik végén terpeszbe feszítette a lábakat és egyre gyorsabban nyalni kezdte a kiszolgáltatott lányt, akiből ennek hatására halk sóhajok törtek elő. Egy-két perc múlva a két férfi szinte varázsütésre gombolni kezdte a nadrágját. – Na, ki legyen az első? – tudakolta Joe. – Legyen tiéd a megtiszteltetés. -vigyorgott Derek. – Addig mi nagyszerűen elleszünk itt a túl végen ugye, kislány? És eszedbe ne jusson semmi trükk, mert úgy éljek, kinyírlak, ha bármi gikszer lesz! – üvöltötte a lány arcába.
Vivien már tudta, hogy semmi értelme az ellenállásnak. Becsukta a szemét és igyekezett másra gondolni akkor is, amikor megérezte magában Joe hatalmas szerszámát, aki egyre gyorsabban és erősebben döfte mind mélyebbre a lányba. Hirtelen megcsapta orrát a hímszag és csak azt vette észre hogy Derek a szájába rakja óriási farkát. Vivien még jobban összepréselte szemhéjait, de ellenkezés nélkül befogadta a férfi igencsak méretes hímtagját, amelyről ránézés nélkül is tudta, hogy nagyobb, mint amekkorát az ő puncija befog tudni fogadni. Ezért elhatározta, hogy bármennyire is viszolyog a gondolattól, megpróbálja minél jobban leszopni, hogy a férfinak ne legyen már vágya arra hogy betegye a puncijába. Hevesen nyalni kezdte a makkot és egyre erősebben szopogatta a hatalmas szerszám végét, mialatt össze-össze rándult Joe ügyködése miatt, aki tiszta erőből nyomta a lányba a falloszát. A két férfi szinte egyszerre ment el. Vivien érezte amint megtelik a szája Derek ondójával és a puncija Joe-éval. – Nyeld le te kis ribanc, vagy felnyalatom veled! – utasította Derek, így kénytelen-kelletlen szót fogadott. De vége. Megállta orgazmus nélkül (amit szégyellt volna a két férfi előtt, bár magának sem vallta be, hogy alig bírta visszafogni magát). Mindjárt elmennek és ő végre egyedül maradhat, hívhatja a rendőrséget és vége ennek a borzalomnak. De csalódnia kellett. Szinte öntudatlan állapotban volt, amikor a két rabló ráhasaltatta az asztalra úgy, hogy míg deréktól felfelé az asztalon feküdt, lábaival a földön állt, fölkínálva hátsó felét. -Kérem, ne csinálják! Bármit, csak ezt ne! Ígérem nem szólok a rendőröknek, csak ne tegyék ezt velem! – könyörgött elfúló hangon de nyöszörgésére hangos röhögés volt a felelet. – Most párcsere kislány, lássuk milyen szűk a segged! – vihogott Derek. – És hogy tudsz szopni, te kis kurva! – kontrázott Joe, aki felfeszítette a lány száját és egész a torkáig nyomta péniszét. – Micsoda pazar segg, és csak az enyém! – mondta Derek és akkora terpeszbe állította a lányt, amekkorába csak tudta. Felnézett Joe-ra és látta, hogy keményen kezelésbe vette a lány száját, majd lehajolt és elkezdte harapdálni és nyalogatni az eléje táruló fenséges testrészt, miközben kezét a lábak közé csúsztatta, ujjai között morzsolva a csiklót. A lány felsikoltott volna, de ezúttal a gyönyörtől, ha nem tölti ki száját Joe pénisze, így csak egy halk nyögés lett a dologból, de Derek ezt is meghallotta: – Na mi van baby, élvezed?
Meglátjuk ezt is élvezed-e. És méretes farkát a felkínált fenékhez tette. Először csak lassan tolta be, majd kissé kijjebb húzta és teljes erőből tövig beledöfte a lányba. Joe szerszáma kicsúszott Vivien szájából, ahogy az megvonaglott és hatalmasat sikított. Aztán a hajánál fogva húzta vissza magához, hogy befejezze amit elkezdett. Vivien érezte, hogy az első fájdalom után, amely Derek akcióját követte, mindinkább kezdenek rajta eluralkodni az ösztönök és a kéj. Hihetetlennek tűnt számára, hogy a férfi hatalmas farka nem szakította szét sehol, sőt mintha épp teljesen kitöltené, mint a kulcs a zárat. Már észre sem vette, hogy csípőjét Derekhez igazítva ritmusra mozgatja, csak várta a beteljesülést. Joe farka közben óriásira duzzadt a szájában és nem győzte szívni, bár egyre kevésbé tudott figyelni rá, mert egész testét a hátul vadul belemelegedett Derek ténykedése hozta lázba. Az ismeretlen érzés amivel találkozott, miszerint análisan beléhatoltak, teljesen új dimenziókat nyitottak meg számára. Kezdeti tiltakozása szertefoszlott és nem tudta kivonni magát a gyönyör alól, amit Derek okozott neki. Már szinte nem is vette észre, ahogy Joe a szájába spriccelt, önkéntelenül lenyelte, hiszen minden érzékét hátulról mozgatták. Most, hogy felszabadult a szája, kéjes nyögések és sóhajok hagyták el ajkait. Egy-egy pillanatra átcikázott az agyán, hogy szégyellnie kellene magát, de nem volt tudatánál, nem volt energiája, sem pedig akarata, hogy véget vessen a rázúduló gyönyörnek. Mámorosan felsikoltott, amikor elérte a csúcspontot és teste annyira megfeszült, hogy néhány pillanattal később megérezte Derek ondóját magában, ahogy jóleső melegséggel borítja el lüktető bensejét.
Magatehetetlenül, zihálva feküdt az asztalon, szótlanul nézve, ahogy a két férfi összeszedelőzködik. – Príma voltál kislány, lehet hogy megint meglátogatunk majd. – mondta Derek röhögve. – Ja, jól mondod, egy kis dugásért bármikor visszajövök ehhez a ribanchoz. -helyeselt Joe. – Aztán vigyázz magadra, nehogy aztán egyszer tényleg benézzünk újra! -vigyorgott Derek és elindult kifelé. Kiérve az éjszakába egymásra néztek: – Hú, ez volt aztán a csaj, öregem. Mit is mondtál, mikor jönnek vissza az ősei Németországból? – kérdezte Joe. Ha jól tudom a jövő héten. Csak nem arra gondolsz, amire én? – Miért ne? Tutira élvezte a kicsike. – Majd meglátjuk, óvatosnak kell lennünk. Holnap eljövünk és megnézzük mennyire tiszta a levegő zsaru ügyileg. Biztosra veszem, hogy elmondja a fakabátoknak, hogy megígértük a másodi menetet. – mondta Derek. – Oké, majd holnap reggel erre sétálok, persze csak tisztes távolból és kifigyelem, hogy éjszakára marad-e felügyelet a kiscsajon, és ha nem, akkor csapunk egy újabb görbe estét, esetleg holnapután. – válaszolta Joe és befordultak a sarkon.
Vivien nagy sokára magához tért a kábulatból és leszállt az asztalról. Megpróbálta végiggondolni az egészet, de nem jutott dülöre. Felvette a telefont és tárcsázta a rendőrséget, akik ígérték, hogy negyedórán belül kint vannak. Gyorsan magára kapott valamit, bereteszelte az ajtót és gyorsan lezuhanyozott. Mire végzett, már csöngettek is a rendőrök, élükön egy zord és mogorva felügyelővel, aki nem is teketóriázott sokat a kérdésekkel. – Kisasszony mondja el mi történt! – Nos, nem sokra emlékszem, fentről zajt hallottam, lejöttem és megláttam a két rablót. – Bántották magát? Mi az ott az arcán? – mutatott rá a felügyelő. -Amint beléptem, egyből leütöttek, sötét volt, még az arcukat sem láttam. Mire magamhoz tértem, már elmentek. – Különös. – mondta a felügyelő. – Ha megengedi, kicsit körbenézek. -Persze, tessék csak. – felelte Vivien. Míg a felügyelő és a rendőrök körbevizslatták a lakást, Vivien arra gondolt, hogy vajon látszik e rajta, hogy milyen ‘izgalmakat’ élt át és, hogy nem az ellopott cuccok miatt idegeskedik, hanem minden idegszálával a másnap éjjelt várja…