Ott térdeltem előtted. Fejemet lehajtottam, szememet lesütöttem. Te egyáltalán nem zavartattad magad, rám se néztél. Olvastál és egészen belemerültél, megint az a BDSM magazin volt a kezedben. Mire az újság végére értél nekem teljesen elzsibbadt a lábam. Gyors mozdulatokkal lecsaptad az újságot az asztalra utána felálltál. Megszeppenésem jeléül, továbbra is lesütve tartottam a szemem. Közelebb jöttél hozzám, de ezt már egészen lassan csináltad. Simogatást éreztem a mellemnél, de rögtön tudtam, hogy nem a kezed volt. Féltem, hogy haragudni fogsz rám, ezért meg sem mozdultam, illetve addig nem, míg a pálca végig nem simított a másik mellemen is. Csikizett.. A pálca lassan végig futott egész testemen. Utoljára a puncimat hagyta, éreztem ahogy egyre beljebb megy. Nem sokáig kutakodtál..
– Emeld fel a fejed! – parancsoltad, mire én kényszeredetten felemeltem a fejem. A pálca vége csillogott a nedvemtől.
– Elárulnád, hogy ki engedte meg, hogy élvezz?! – nem ordítottál, de benne volt az a hangsúly amitől felállt a szőr a hátamon. Ennek csak az lett az eredménye, hogy újra lehajtottam a fejem. Meg sem vártál, csak megragadtad a kezem. Elvonszoltál egészen a keresztig.. Mire ellenkezhettem volna már a csuklóim és a bokáim is bilincsben feszítettek. Szemmagasságba kerültünk egymással. A pálca hegye rá mutatott csupaszra borotvált puncimra.
– Nagyon haragszom rád ezért…- A pálca megint elkalandozott a testemen és csak a mellbimbóknál állapodott meg. Halkan hümmögtél, majd megfordultál és kutakodtál picit az egyik fiókban. Gyors léptekkel visszajöttél hozzám, de ez nekem nem volt felüdülés. Alig értél ide, a mellbimbóimra azonnal egy-egy csipeszt tettél, amelyek lánccal össze voltak kötve. Húzogattad picit a láncot mire én halkan felsikkantottam a fájdalomtól. Utána már nem is törődtél a mellemmel, a puncimra szegezted tekinteted mely árulkodóan csillogott. A pálca, ami még mindig a kezedben volt lecsapott a fedetlen puncimra… Felsikoltottam és próbáltam kitérni a fájdalmas csapások elől. Csak záporoztak a puncimra az ütések, számolni sem tudtam, mennyi.
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás.
– Kérem Uram elég lesz.. – suttogtam fájdalmasan, de persze tudtam, hogy nem fogsz leállni…
– Mi az, hogy elég lesz? Hogy merészelsz ilyet mondani?
Még tíz csapás csattant vörösen terpeszkedő puncimra. Már csak lógtam a kereszten. Leszedted a bilincseket, de tudtam, hogy nem volt elég. Visszavonszoltál a fotel elé, megint úgy voltunk ahogy az elején, de mielőtt leültél volna a fotelba, megszabadítottad a farkadat a nadrágtól és a boxertől. Egészen lassan kúsztam oda, ha mégsem ez volna a kívánságod gyorsan vissza tudjak slisszolni a helyemre. Te persze nem szóltál semmit. Farkad mereven várta a kényeztetést, amit először a kezemmel próbáltam megadni. Óvatosan és vigyázva simogattam a farkadat, míg másik kezem a heréidet masszírozta. Amikor az árulkodó nyögés elhangzott lassan bevettem a számba, de csak a makkig. A nyelvem ide-oda járt a makkon, néha pici csavarokat is beiktatva. Nem kellett sok idő, míg az egész farkad a számban volt. Ki-be húzogattam, míg kezeim is serényen dolgoztak. Egyre szaporábban vetted a levegőt, de én nem törődtem vele. A nyelvem a makkodon járt körbe-körbe, eddig nem szívtam rá a farkadra, de most lassan elkezdtem szopogatni. A hajamat simogattad bátorításképpen, én pedig engedelmeskedve akaratodnak szopni kezdtem a farkad. Éreztem a számban, ahogy duzzad a farkad, tudtam, hogy nem bírod már sokáig. Lassan de határozottan nyomtad le a fejem, rá a farkadra. Nehezen vettem a levegőt, de tudtam, most nem szabad rosszul viselkednem, ki kell bírnom, hogy tövig a torkomra nyomod. Egyre hangosabban vetted a levegőt és étvetted az ütemet: egyre gyorsabban dugtad a számat. Nem láttam, nem hallottam, csak a számban mozgó hatalmas farkadat éreztem, mikor egy nagy nyögés kíséretében beleélveztél a számba. Elöntött a forró nedved, amit gyorsan nyeltem le. Nem szeretem az ízét, de ezt soha nem vallanám be Uramnak.
Lassan tisztogattam a nyelvemmel farkadat, nem kellett volna sokat várnom, hogy újra felálljon. A tisztogatás után picit hátrább csúsztam, hogy a szemedbe tudjak nézni, ha egyáltalán szükséges. A kezed még mindig a hajam simogatta. Azon gondolkoztam, hogy mit kellene tennem, amikor beugrott. Halkan motyogva szólaltam meg:
– Kérem Uram, bocsáss meg nekem amiért az engedélyed nélkül leborotváltam a puncimat!