Ez a történet jó pár éve esett meg velem, de tudom, hogy életem végén is az egyik legszebb napként fogok visszaemlékezni rá.
20 éves voltam akkortájt, pár nappal karácsony előtt járt a naptár. Egyetemista voltam, s az egyik olyan napra ébredtem, amikor semmi sürgős tennivalóm nem akadt, a vizsgákra folyamatosan készültem, így engedélyeztem magamnak egy szabadnapot.
10 körül felkeltem, s lenyomtam a szokásos egy órát a kondipadomon. Nemrég vettem, mert előtte jártam 2 évet konditerembe, de jobb szeretek egyedül gyúrni. Nyugodtan, kényelmesen, s nem várni a soromra, s közben nem hallgatni az izomagyúak idióta történeteit, hogy éppen hogyan és milyen lányt dugtak meg előző nap. E téma különösen fájó pont volt akkori életemben, hiszen már javában nagykorú voltam, s még mindig szűz. Pedig semmi okom nem volt a szégyenkezésre, értelmes, jóképű gyerek voltam, aki a rendszeres kondizás hatására végleg maga mögött hagyta a vézna kisgyerek-státuszt, ami miatt annyit bántották kisebb korában osztálytársai. Több mint valószínű, hogy a gyerekkori emlékek, traumák, állandó céltáblaként élés, visszahúzódás túl sokáig képezték mindennapjaim szerves részét, így később sem tudtam megnyílni senki előtt annyira, amennyi akár csak egy futó kapcsolathoz, egy szeretkezéshez szükséges.
Szóval ismét azon agyaltam a testedzést követően a kondipadom mögötti ablakon át a hóesésben elmerülve, hogy miként fogok változtatni ezen. Az elképzelésembe illeszkedett unokahúgom felvetése, akivel úgy általában mindent megbeszéltünk, nem voltak komoly titkaink egymás előtt.
Dorka épp egy fotósuliba járt akkoriban, s azt javasolta, hogy azzal is gyakorolhatnám a gátlásaim levetkőzését, ha csinálhatna rólam fotókat a kondipadomnál. Neki is jó lenne, a mostani félév témája úgyis az emberi test. Így belementem.
A megbeszélt időpontban csöngetett is, s gondoltam, meglepem azzal, hogy már eleve félmeztelenül nyitok ajtót. Ő is tudta ugyanis, hogy korábban még a strandon is kellett egy kis idő, míg le mertem venni a pólómat, s ez a gátlás még akkor is megmaradt, amikor már semmi okom nem volt szégyenkezni a felsőtestem miatt.
Azonban én lepődtem meg, mert az ajtóban nem csak Dorkát láttam, hanem egy másik lányt is. Beengedtem őket, felkaptam egy inget, a begombolásával már nem vacakoltam, s közben erősen számonkérő tekintetet vetettem unokatesómra, hogy mégis hogy képzeli, hogy beállít hozzám egy idegennel anélkül, hogy megbeszéltük volna.
– Ne haragudj, hogy nem szóltam, én se így képzeltem. – vont félre, hogy barátnője ne hallja beszélgetésünket. – Itt találkoztam vele az utcádban, a kocsija lerobbant, s a nagy hóesésben nem tud feljönni ide a hegyre az autómentő, és a buszok se járnak.
– Szia, Veronika vagyok, de nem szeretem a becézést, így szólíts csak Veroninak. – mutatkozott be viccesen, s egy nagy puszit nyomott a szám szélére. Eddig a térd alá érő nagy télikabát miatt nem vehettem észre, de a kislánynak – max. 18, ha lehetett – fantasztikus alakja volt, tökéletesen arányos, amit jól lehetett látni, ugyanis fekete miniszoknyája a felsőcombját is alig takarta. A csizmája levételekor lehajolt, így a szoknya vékony anyagán át ki lehetett venni, hogy harisnyája csak a combja tetejéig ér, felette csupán egy tanga vonalait véltem felfedezni. Felül pedig mélyen dekoltált fehér toppot viselt, alatta pici melltartója nem sokat takart formás kis melleiből. Mint elmondta, pincérnőként dolgozott éjszaka, pár napja kezdett, így a reggeli takarítás is rá maradt, s épp hazafelé tartott, hogy alaposan kipihenje magát.
A hallottak és elsősorban a látottak miatt megenyhültem, s felajánlottam neki kis lakásom hálószobáját, ahol lepihenhet. Azonnal igent mondott, bekísértem, közben Dorka átment a nagyszobába. Veroni úgy tett, mintha ott se lennék, legalábbis elsőre úgy tűnt. Ismét terpeszbe állt – nekem háttal –, s nyújtott lábbal előrehajolt. A pici szoknya még feljebb csúszott, popsija alsó fele tisztán láthatóvá vált számomra, még a tangabugyi se takarta.
– Istenem, bárcsak megfoghatnám… – vágyakoztam magamban.
Szinte hihetetlen, de a szoknya még feljebb csúszott, a lány ugyanis a harisnyáját kezdte levenni, amihez fel kellett nyúlnia a lába között a felsőcombjaihoz.
– Gyönyörű vagy. – önkéntelenül ez csúszott ki a számon.
Egy pillanatra megállt, majd továbbsimította, le az egyik lábáról a harisnyát, a bokájáig. Hogy kiléphessen belőle, picit megemelte a lábát, de ettől elvesztette az egyensúlyát, megingott. Ösztönösen odaugrottam, s a korábbiak hatására kétoldalt szorosan megmarkoltam a csípőjét, részben a fenekéhez is hozzáérve, ugyanis a szoknya emiatt felcsúszott a derekáig.
– Jaj, köszi, nagyon fáradt vagyok. Úgy biztonságosabb, ha fogsz, míg leveszem a másikat. – suttogta, miután felegyenesedett.
Ismét visszahajolt az előbbi pózba, fenekét kíméletlenül az ölembe nyomva húzta le a másik lábáról is a harisnyát. Már ez is elég volt ahhoz, hogy farkam kőmerevvé váljon a látottak után. Ezt ő is megérezte vékony nadrágomon keresztül, s ahogy gördítette le a harisnyát vádliján, apró mozgásokkal ingerelt tovább. Miután a másik harisnyából is kilépett, ismét felegyenesedett. Az apró hullámzó mozgásai hatására – na meg mert felsőteste fejjel lefelé volt a harisnya levételekor – a fehér topp a nyakáig csúszott, s a felegyenesedés után a mellei felett állapodott meg.
– Segítenél még ezt kikapcsolni? – kérdezte halkan.
Természetesen kikapcsoltam a hátán a pánt nélküli melltartót, amely ezután a földre hullott. A topp is a helyére csúszott annyira, hogy mellbimbóit éppen eltakarta, de mellei alsó részét még akkor is látni engedte valamelyest, amikor Veroni négykézláb az ágyamra mászott, popsiját istenien billegtetve. A szoknya lassan ismét eltakarta a csodás popsit, a kislány pedig hason elterült.
Ráterítettem a takarót, mert közel álltam ahhoz, hogy ott helyben ráélvezzek. Órákig tudtam volna nézni így is, ahogy lassan lélegezve álomba szenderült, álmát behunyt szemén túl néhány, arca elé lógó szőke hajfürtje óvta.
Dorka várt a másik szobában, ahol a kondipad is helyet kapott.
– Veled meg mi történt? – kérdeztem csodálkozva miután átmentem hozzá, ugyanis mezítláb volt és miniszoknyaként egy törülközőbe csavarta magát derék alatt, míg én Veronival voltam.
– Átázott a gatyám és a zoknim, mert elnyaltam a jégen idefelé jövet és egy hókupacban landoltam. Ezt találtam, nem akartam zavarni. – válaszolta mosolyogva a még mindig dudorodó nadrágomra pillantva.
– Nagyon helyes barátnőd van. – jegyeztem meg óvatosan. De persze te is csinos vagy. – tettem hozzá zavartam, nehogy rosszul essen neki, vagy félreértse.
– Igen, Veroni különleges teremtés, osztálytársak voltunk még tavaly, az egyik legjobb barátnőm, átéltünk együtt ezt-azt… – mondta Dorka, miközben levette pulóverét a felfűtött lakásban, s csaknem levette véletlenül világoskék, mély dekoltázsú, atlétapántos pólóját is vele együtt, ami alatt semmit sem viselt. Hasonló az alakja Veroniéhoz, bár kisebb a melle, de jár aerobikra, szép feszes hasfala vonzza a férfitekintet.
– Adok valami normális nadrágot… – próbáltam elterelni a témáról.
– Nem kell, dög meleg van itt. – vágott a szavamba.
– Bocsi, így szeretek kondizni. – válaszoltam. – De lejjebb vehetem a termosztátot, ha akarod.
– Nem kell, így már nincs melegem. – meztelen felsőtestemre nézve a pólóját megkötötte mell alatt. – Alkalmazkodom, amennyire szabad. – tette hozzá mosolyogva, majd előkészítette a fényképezőgépet.
– Akkor, hogy legyen? – kérdeztem zavartan.
– Vedd le azt az idióta inget, s kezdhetjük.
Utasításainak megfelelően vagy fél órán át pózoltam farmer-rövidnadrágomban, zavaromban folyamatosan befeszítve, hogy elég jól nézzek ki a képeken. Egy olyan sorozatot követően, amikor hason feküdtem a padra, s a kézi súlyzókat emeltem két oldalra, s emiatt akaratlanul is kitoltam hátsómat, Dorka egy javaslatot tett:
– Mi lenne, ha levennéd a nadrágot esetleg? Iszonyú jó képek lennének… – s végighúzta kézfejét a hátsómon.
– Hááát, nem tudom. Biztos jó ötlet ez?
– Naaa, tudod, a terápia, ez is segítene jobban megnyílni. Segítek, így segíthetnél a másik házim kapcsán is. – hirtelen belemarkolt egyet a fél fenekembe.
– Ezt nem értem, de egye fene. – s levettem a farmerom. Ekkor jutott eszembe, hogy a farkam még messze nem nyugodott le Veroni óta, pláne hogy új impulzusokat kapott Dorka öltözéke révén, de már nem visszakozhattam.
– Van egy olyan házim is, hogy fotózzunk le arcokat, miközben bizonyos érzelmek tükröződnek rajtuk. Boldogság, szenvedés, meglepettség és két i-betűs, várj csak, mindjárt eszembe jut, ez az, ijedtség és izgatottság. A csoporttársaim valószínűleg megkérik majd az alanyaikat, hogy vágjanak ilyen-olyan fejet, de én valójában el akarom érni, hogy az adott érzelem legyen az arcon, amikor fotózom.
– S ezt hogy akarod elérni? – vetettem oda kétkedve.
– Az első mindjárt megvan. – válaszolta. Ezalatt a fényképezőt az állványára állította, s engem fókuszált be rajta, ahogy a padon ülök. Egy pici távirányítószerűséget vett az egyik kezébe, majd terpeszben elém állt – persze úgy, hogy ne legyen a gép útjában. A következő pillanatban a szabad kezével lerántotta magáról a törülközőt, s ahogy lereagáltam a történteket, már kattant is a gép.
– Hagy találjam ki. Meglepettség? – kérdeztem, miközben le se tudtam venni a szemem pici, bőven csípő alá letolt rikító türkizkék bugyijáról, ami elől a punciját épp hogy takarta. Inkább egy bikini alsó része volt, két oldalt ugyanis madzaggal volt megkötve.
– Ugye, hogy sikerült! – mondta büszkén. – De még messze nem végeztünk…
Ismét a géphez ment, így hátulról is megcsodálhattam unokahugicámat. A bugyi a feneke alsó részét takarta, de feszült rajta rendesen, s felül a popsivájat kezdete szabadon volt. Amikor akaratlanul is felém pucsított, – mert a fényképezőn kapcsolt valamit úgy, hogy nem vette le az állványról – azt hittem végem, a farkam vége már nem fért el az alsónadrágomban.
Amikor végzett a beállításokkal, visszajött hozzám, csak a szememet nézte. Két vállamnál fogva a padra fektetett, a pólóján kioldotta a csomót, majd egyik lábát átvetette felettem, s a hasamon rám ült. Ekkor kattant megint a gép.
– Izgatottság. – mondta mosolyogva. Lassan lovagolni kezdett rajtam, miközben arcom és mellkasom cirógatta. Farkam fele már kinn volt nadrágomból, s Dorka is hátrébb csúszott a mozgások közben. Egyszercsak megérezte, hogy hátulról bökdösi valami. Ez egy gyerekkori emléket idézett fel bennünk:
14 éves lehettem, ő kb. 11-12. Nyaranta sokat voltam náluk vidéken. Azon a nyáron is jól elvoltunk egy ideig, de a sokadik napon, amikor már minden játékot meguntunk, ahogy a gyerekeknél szokás, egymást kezdtük szekírozni. Ez idővel birkózásba csapott át. Ártatlan játék volt, nem gondoltunk másként rá, mint amikor én az öcsémmel, vagy ő a nővérével szívattuk egymást. Persze erősebb voltam nála, így egy idő után, hogy ne sírja el magát, hagytam, hogy fölém kerekedjen, kezeimet a lábai alá szorította miközben lovagló pózban ült a hasamon. Mivel kezeivel sok kárt nem tudott volna tenni bennem, kitalálta, hogy majd a hasamon ugrál fel-le, mint egy lovas a lován, hogy felforduljon a gyomrom a nemrég elfogyasztott ebéd után. Egy idő után elérte, hogy valóban émelyegni kezdtem, de láttam, örül, hogy végre ő van nyeregben – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Így nem akartam félbeszakítani, hanem kitaláltam, hogy mindig egy picit feljebb csúszok alóla, amikor felfelé tartó mozgásban van, hogy a hasam is kíméljem, s a mókának se legyen vége. Így lassacskán a fütyim került popsija alá. A nyári kánikulában inkább díszként, hisz popsiját se takarta igazán még mozdulatlan állapotában sem, nemhogy rohangálás közben, de hogy mégse egy szál bugyiban legyen, pici fodros szoknyácskát viselt, ami az adott helyzetben lényegtelen volt, mert ereszkedéskor mindig fellebbent, így vékony vászon rövidnadrágomban lassan keletkező dudorhoz csak combjai és közte pici bugyikája ért. Mégpedig egyre hosszabban, közben ugyanis Dorka arca is megváltozott. Nővérével is játszott korábban lovaglósat, de vele valamiért nem volt ilyen jó…
A kezdeti ártatlan kislányos gonoszkodó vigyor lassan átalakult földöntúli boldogságot sugárzó mosollyá. Szemét behunyva mozgott tovább, a fel-le helyett már többet előre-hátra, egyre jobban dörzsölve ölét az enyémhez. Nemsokára már annyira felhevült állapotba került, hogy orrán át nem jutott elég levegőhöz, így zihálni kezdett, majd legnagyobb megrökönyödésemre szoknyáját felcsapva a bugyijába nyúlt, matatott egy kicsit, majd remegés futott át pici testén, s rám hanyatlott. Én a döbbenettől mozdulni se tudtam, amíg ő is magához nem tért egy puszit nyomva ajkamra…
Ez a történet futott át agyamon, amiből Dorka hozott vissza a jelenbe. Felemelkedett a hasamról, csodás combjai megfeszültek tenyerem alatt, majd lassan a péniszem végére ült. – Csak azért, hogy nehogy megint gyomorfájásod legyen. – mondta mosolyogva.
Még hátrébb ült a farkamon, az egész súlyával ránehezedett, fokozva a nyomást, ami nagyon jól esett. A bikinibugyi selymes anyaga tovább fokozta az ingereket. Iszonyúan szenvedtem. Ekkor kattant harmadszor a fényképező, hisz a távirányító Dorka kezében volt.
Pár perc múlva már ott tartottam, hogy nem érdekel, valamit tennem kell, addig csak a combjait markoltam és simogattam. A leeresztett pólója mindent takart előlem, viszont alatta bőven volt hely, hiszen eddigre Dorka már mellkasomba kapaszkodva előredőlt. Így észrevétlenül felnyúlhattam pici cickóiig, majd hirtelen mindkét kézzel beléjük markoltam.
– Nem! – kiáltott fel, s mellkasomon nyugvó kezével ott rögtön belém karmolt, majd arcon csapott.
Most megint kattanhatott volna a gép, elég ijedt ábrázatot vágtam egy pillanatra. De hát ez nyilván nem volt a tervben.
– Jaj, ne haragudj! – nézett rám ijedten, majd az 5-6 évvel korábban történtekhez hasonlóan adott egy puszit az ajkamra, megtoldva egy nyalintással egyik szélétől a másikig. Ahogy emiatt végigfeküdt rajtam, puncija új területeit kezdte izgatni farkam, még mindig az átázott ruhaszöveteken keresztül, ettől kezdte elveszteni az önkontrollt. Kioldotta bugyija egyik oldalán a csomót, ami így lassan elcsúszott a másik irányba, felfedve feneke félgömbjét. Már az sem érdekelt, ha az arcomba karmolt volna, azonmód mélyen belemarkoltam a húsba, középső ujjam hegye a popsilyuka bejáratát is tudta izgatni. Már nem tiltakozott, hanem még hevesebb vonaglásra váltott. Egyszercsak azt éreztem, hogy egy pici résen eltűnt a szövet a nemi szervek közül, a farkam hegyén lévő apró nyílás és a csiklója kis borsószeme cirógatta egymást. Teljesen rásimult mellkasomra, fejét az enyém mellé hajtotta, s a fülembe lihegett. Átizzadt pólóját felhúztam felhevült testeink közül, nehogy „lángra kapjon”. Még mindig nem láthattam melleit, de egy másik érzékszervem, a bőröm adott róla információt. Meztelen, hegyes mellbimbói folyamatosan sok száz pici tűként ajzották mellkasom, amit síkos kis cickói azonmód csillapítottak, ahogy körbe-körbesiklottak kulcscsontjaimtól bordáimig.
Hirtelen szapora légzése megállt, egész testén végigfutott a remegés, felegyenesedett, kezével dörzsölni kezdte csiklóját, majd pár másodperc múlva elélvezett. Méghozzá látványosan, még spriccelt is egyet a mellkasomra. Szemei felakadtak, ha nem tartom meg, oldalra borul. Na, ekkor kattant negyedszer a fényképező. Ezt persze ő sem tervezhette meg előre, de szerencséjére, pont akkor rándult meg a keze a gombon, amikor megijedtem a látottaktól.
Pár percig pihegett rajtam, majd felnézett, s nagyon zavarban volt. Pólóját továbbra sem vette le, ami ahogy felegyenesedett, visszacsúszott köldökéig, zavartan törölni kezdte bele a tenyerét, amellyel mellkasomról próbálta felszedni kéjnedveit.
– Kettő kimaradt – mondta picit búsan.
– Csak egy – vigasztaltam, elmondva neki, hogy az előbb öntudatlanul kattintott.
– A boldogság pedig a legkönnyebben megoldható. – mondta felderülve, miközben leszerelte a fényképezőt az állványáról, s a szoba másik végében lévő díványra heveredett vele.
– Verd ki a farkad – mondta szemérmetlenül.
– Előtted?
– Én elélveztem, te jössz. Először is vedd már le azt az alsógatyát, agyon van ázva!
Fészkelődtem egy picit a padon, hisz mégiscsak az unokahúgom előtt kéne levetkőznöm, de azok után, ami eddig történt, már én is röhejesnek éreztem szemérmeskedni. De támadt egy öltetem.
– Rendben, leveszem, de akkor te is mutass többet. Látni akarom a cickóidat, vedd le a pólód, az is agyon van ázva!
– Ravasz vagy, de igazad van. – s végre levette a pólót, majd hozzám vágta, s velem szemben hátradőlt félfekvő pozícióba, hogy lásson, s én is láthassam meredező bimbóit és tekintetét.
Hátat fordítottam neki, levettem a gatyám, majd behunyt szemmel lassan megfordultam. Még sosem látott senki meztelenül a gyerekkori fürdetéseket leszámítva, így a történtek dacára a stressztől a farkam is lohadni kezdett.
– Gyerünk, éleszd fel! – biztatott unokahúgom, s egyik keze ujjaival elkezdte mellét cirógatni.
S ekkor elhatároztam, hogy bármi is lesz, végigcsinálom, el fogok élvezni egy eleven teremtés, nem Dorka, nem az unokahúgom, hanem egy ismeretlen Lány előtt. Jobb kezemmel megfogtam lelógó szerszámom, bal kezemmel fenekembe markoltam, tekintetem a Lány melleibe fúrtam, lassan húzogatni kezdtem a bőrt, s lassan megindultam felé.
A Lány nem hagyta abba mellei kényeztetését, de közben a fényképezőért nyúlt. Ez egy picit megzavart, megálltam, a szemébe néztem. Ő észrevette, tekintetével biztatni próbált. Lábait terpeszben felhúzta, s eddig a melleit izgató kezével lejjebb vándorolt, s a punciját kezdte simogatni. Először a szöveten keresztül, majd – mivel az egyik oldalt már nem volt a derekára kötve – oldalról benyúlt, s lassan felnyomta egy ujját magának. Közben már a farkam nézte, száját félig kinyitva, ahogy a pornószínésznők szokták.
A látvány újra megigézett, s bátorságot öntött belém, illetve pár deci vért szerszámomba. Ismét megindultam felé, s mire eljutottam a kanapé elé, farkam hatalmassá és kőmerevvé vált. A Lány csodálva nézte, közben kioldotta monokinije másik oldalán is csomót, így a szövet már nem látta el feladatát, felfedte kincsét. A megmagyarázhatatlanul csodás látvány mellé újabb ingerek értek, megéreztem puncija fantasztikus illatát, ajkai halk sóhajait, lábfejei pedig combom cirógatták. A csúcs közelébe jutottam, ösztönösen cselekedtem, mint soha korábban.
Elétérdeltem, s farkam a puncijára fektettem, megütögettem vele párszor, majd mozgatni kezdtem rajta. Annyira rányomtam, hogy duzzadt szeméremajkai szinte körbeölelték, miközben lábait a vállamra tettem, s a Lányt bicskába hajtottam. Ajkaim öntudatlanul tapadtak a testem által már megismert egyszerre hegyes és simogató mellekre, amelyeket olyan erősen szívtam, hogy teljesen a számba kerültek. Az egyik kezem ujjait egyesével a Lány szájába dugtam, a nyelvét és szájpadlását masszíroztam, másik kezem kisujját pedig a lecsorgó kéjnedvtől síkos fenéknyílásához illesztettem, s egy határozott mozdulattal tövig felnyomtam.
Ez volt a kilövés gombja, amit most nyomtam meg. Megindult az ondó, s nem akart megállni. Lövelltem a hasára, a combjaira, a mellére, a nyakára, a hajfürtjeire, de a legtöbbet az ámuló szájába, amit ő nyelt is rendületlenül, de még így is csurgott a pofikáján.
Melléhanyatlottam, s kiült az arcomra az a bizonyos földöntúli boldogság. Hosszú perceken át ott volt, mégse lett lefotózva. Ugyanis a Lányból visszaváltozott Dorka másodszor is a csúcsra jutott, s nem tért magához hamarabb nálam. Aztán pedig a még félig merev farkamról nyalókájaként szopogatta le nedveink elegyét.
Fél óra múltán képesek voltunk felülni.
– Köszönöm, hogy felszabadítottál. – súgtam neki.
– Szívesen. Nem hiszem, hogy a részemről macerás feladatnak tűnt. – mondta kuncogva. Hát ez nem volt semmi. Hogy sikerült ekkorára? – közben ujjai tovább játszadoztak nyalókájával.
– Nem rád, hanem egy Lányra gondoltam közben. Tudod, hogy gyönyörű vagy, de akit most igazán kívánok és beteljesíthetné felszabadulásomat, a másik szobában alszik.
– Hát, mivel a házim 20%-a továbbra is hiányzik, tennünk kell valamit az ügy érdekében. – s felkelt, majd csupaszon, popsiját csodásan befeszítve, rúgódzó mellecskékkel lábujjhegyen átszökdécselt a másik szobába, Veronihoz…