Megbeszéltük, hogy másnap iskola után beugrok hozzá a kávézóba és ha már ott vagyok, segít az irodalomban, mert nem értem az anyagot. Egész iskolában tűkön ülve ültem. Mikor végre vége lett az óráimnak, sprintelem a buszhoz, hogy minél előbb oda tudjak érni hozzá és hogy láthassam.
20 perc volt az út és végig azon gondolkoztam, hogy hogyan kéne üdvözölni. Ott emberek lesznek és nem néznék jó szemmel. Talán egy szimpla „szia” vagy egy ölelés?
Amíg ezeken járt az eszem, majdnem fennmaradtam a buszon. Néhány embert fellökve, de leszálltam. Majd kicsi séta és máris ott voltam a Jászai- Mari téren, ahol az a kávézó található. Szóval miközben mentem, még mindig ezen agyaltam és észre se vettem, hogy elmegyek mellette. Kint cigizett egyedül.
– Hé, kislány, nem arra. – szólalt meg „A” hang. Megfordultam és ott állt neki dőlve a falnak. Haja szemébe lógott, ahogy a cigi is a szájából.
Lábát hátra hajlítva a falon pihentette. Egyik kezében a cigit tartotta, a másikat kiszedte zsebéből és felém nyújtotta. Én megfogtam ő meg magához rántott. Most az orrom hegyére kaptam puszit. Én pedig a szájára adtam viszonzás kép. Nem akartam, de megtörtént. Eltolt magától és lesütötte a szemét. Nagyon rossz érzés fogott el, pedig ez csak szerelem volt.
Felnézett a szemembe. Megpróbáltam kifürkészni, hogy mire gondolhat, de nem tudtam rájönni. Kézen ragadott és behúzott a kávézóba. Volt egy hátsó rész, egy iroda, egy kis szoba. Oda észrevétlenül belibbentünk, ahol csak ketten voltunk. A táskámat ledobtam a földre. Bezárult az ajtó és vadul nyakon ragadott, és az ajtónak nyomott. Egy ideig csak szorított és fojtogatott, majd kis idő elteltével elkezdtünk vadul csókolózni. 5 perce tarthatott, mikor hirtelen hátrálni kezdett és leült egy székre. Mint aki szellemet látott, teljesen megijedt önmagától. Tükörbe néztem. A nyakamon kezdtek megjelenni kékes – lilás foltok, ahol megragadott. Kivettem a sálamat a táskámból és feltekertem a nyakamra, eltakarva ezzel a foltokat. Még mindig hihetetlenül nézett rám, én meg beleültem az ölébe vele szemben.
Néztük egymást, majd finoman a szájára leheltem egy csókot. A szám után kapott, hogy még akar. Neki bármit megadnék, bármikor. Kis idő elteltével kimentünk a kávézó részébe, én leültem a pulthoz, ő pedig hozott nekem egy teát. Közben elővettem az irodalom cuccomat, ő pedig elkezdte nézegetni a füzetemet. Egyszerűen, hihetetlen mennyire jól nézett ki közben. Csak utána jutott eszembe a benne lévő firkálások és az általam kedvelt dalszövegek és idézetek tömkelege, amiket elég személyesnek tartottam, szóval ki akartam rántani a kezéből. De erősebb volt és megtartotta. Mosolyra húzta a száját, talán fel is nevetett, én pedig, megint neki próbálkoztam kitépni a kezéből a füzetemet. Megint nem sikerült ő pedig megfordult, háttal nekem, hogy teljesen kivédje támadásaimat. Ekkor visszavettem és beletörődtem, hogy belém lát teljesen.
Egyszer csak megfordult és a számra lehelt egy csókot. Gyorsan összehúztam magam remélve, hogy más nem látta. Most ő sütötte le a szemét és gyorsan az irodalomra terelte a témát. Magyarázott valamit, de nem tudtam figyelni arra, amit mond. Egyszerűen belehabarodtam és borzalmasan megkívántam.
Csak néztem és éreztem, ahogyan a száraz bugyim kezd nem száraz lenni. Mikor befejezte, elment nekem teáért. Én pedig lepattantam a székemről és utána mentem. Elkaptam a karját és visszarántottam. Nem is figyeltem az arcára csak magamhoz rántottam és vadul elkezdtem csókolni, mindenki szeme láttára premier plánban. Úgyhogy eltaszított magától, félre rántott az egyik szobába, bezárta az ajtót.
Rám nézett. Dühös volt.
– Ez meg mi volt? – kérdezte és éreztem, ahogy felemeli a hangját. – Megbeszéltük, hogy nem, hogy ilyen nem lesz. Nem csinálhatod ezt Alice, könyörgöm. Az emberek ismernek itt. Nem kell nekem az, hogy hülyeségeket terjesszenek rólam. Kérlek, most menj el.
Szó nélkül összeszedtem magamat és a dolgaimat és elmentem. Hazafele úton végig sírtam és otthon se lett jobb a helyzet.