Utoljára tizenkét esztendosen éreztem szerelmet. Imádottam túl volt a harmincon, szokésbarna hajú, hatalmas ember volt. Gyönyöru, mézszoke hajú, fiatal felesége oldalán pillantottam meg apám palazzójában. Egyszer megkötötte magastalpú cipom pántját, megégetett keze érintése.
Azóta szívemhez férfi nem kerülhet közel. Senkitol sem félek, féltékenységet nem érzek.
A legkiválóbb festonek tartanak Veneziában. Akik nem ismernek, csak a városról, a tengerrol készült táblaképeimet látták, azt gondolják férfi vagyok, azután, amikor valamelyik új megrendelom megpillant, visszahoköl a meglepetéstol, hogy egy könnyuléptu, ringó csípoju, tüzes ágyékú asszony jelenik meg égszinkék ruhában, száz ecsettel, vászonnal a palazzójában. Szólni nem mernek, érzik rajtam, hogy isten szeret engemet.
Ma is végigsétáltam a piacon. Égo szemu levantei kereskedok hajbókoltak nekem, behívtak, teával kínáltak. Tudják, egy szépen festett török tányérért, Arábiában készített régi rézkancsóért szép árat fizetek. Régebben ágyukba próbáltak csalogatni, pénzzel, édességgel, mézes-mázos ígérettekkel. Mindannyian gyermeket szerettek volna nemzeni méhembe. Nem hódoltam be nekik, miként az elpuhult, bársonyba, aranyozott csipkébe öltözött nemes véneknek és ifjaknak sem. Végigsimítottam arcukon, kinevettem oket. Próbáltak gonoszsággal megtörni, elhatározták, nem rendelnek tolem képeket, de én voltam a legjobb, mindig akadt munkám a városban, soha nem kényszerültem imádott Veneziám elhagyására.
A halászlegényeket kedvelem, fiatalok, borük illata, mint a frissen fogott garnéla és clamma ráké, testük karcsú, inas és sós ízu. Ha férfira támad kedvem, csak magamhoz intek egyet.
Ma egész nap festettem, a lemeno nap már békés pihenésben talált. Elült a vihar, csendes volt a tenger. Palotám mögött hatalmas terasz vezet egészen a vízig, magányos halászbárka ringott a vízen. Felálltam, kék ruhámat térdig felhúzva belemártottam lábamat a tengerbe. A bárkában a huszonöt éves forma fiú már hálóit szedegette. Hatalmas mosollyal üdvözölt. Ismert régen. Naponta látta, amint itt dolgozom, a vihart vagy a békés vizet festem. Visszanevettem és már bolgogan elképzeltem, amint minden porcikáját végigcsókolom, élvezettel kóstolgatom. Hamarosan evezni kezdett felém, szemét nem tudta levenni fehér arcomról. Már a parton volt, zavartan, megállt, intettem, közelebb jöhet.
Nem akartam, hogy megszólaljon. Amint közelebb lépett, megérintettem a vállát és megfordítottam. Puhán megcsókoltam a nyakszirtjét, csak hogy megérezzem az ízét, vajon elfogadom-e. Ruganyos, feszes bore alatt finom, apró izmok mozdultak, éppen olyan érzés volt az ajkamnak, mint amilyent vártam. Vágyakozva visszafordította a fejét, keze máris a nyakamra tévedt, hogy o is megérintse borömet, de elkaptam a fejemet. Nevetve szaladni kezdtem. Futott utánam, be a palotába. Felértünk szobámba, ahol a kitárt ablakon még mindig áradt be a tenger illata. Egymással szemben álltunk, éreztem, hogy már nagyon feszült, tehetetlen. Nem tudta, mi lesz a következo mozdulatom. Hirtelen közelebb léptem és lágyan vetkoztetni kezdtem. Kicsit karcsúbb volt, mint az elozo szeretom, de nem bántam, hiszen éppen unalomból uztem el a korábbi fiút a házam közelébol. Végigsimítottam a mellkasán, beletúrtam finom, puha szorébe és megérintettem a mellbimbóját. Tudtam, no még ezt sohasem csinálta vele. Mostmár hagytam, hogy o is hozzám nyúljon. Eloször csak a ruhám selymét érintette, kedvesen megsimogatta kikerekedo bal mellemet a ruha alatt, azután nem tudta elhúzni onnan a kezét, egyre erosebben masszírozta a keblemet. Levetkoztetni még nem mert, de nem bánta, hogy o már anyaszült mezítelen. Hasamat finoman hatalmasra nott férfiasságához ütögettem, kényeztetni akartam, mégis meggyötörni kicsit. Megérintettem a végének puha, bársonyos, sötét rózsaszín gömbjét, szeretem ezt a részt, olyan védtelen. Végül lehajoltam és finoman puszilgatni kezdtem. Azután nyaldostam, élveztem az ízét, nyelvemet végighúztam a pénisze alsó részén. Lassan a szájamba vettem és nedvesen szopogatni kezdtem. Egyre ütemesebben, gyorsabban csináltam, kemény farát két kezemmel kényeztetve. Megvártam, míg teljesen megfeszül a teste, azután hirtelen elengedtem.
Arcán döbbenet tükrözodött, nem sejtette, hogy én mit érzek.