Elképesztő. Elképesztő az a vágyakozás, ahogy a lány egy ideje, amióta ráismert saját érzéseire, a főnökére nézett. Az elején egészséges munkakapcsolat volt, sőt, hivatalosan most is az, csodálta és ámulta hozzáértését és profizmusát és ez a nagy szakmai csodálat egyszer csak átcsapott valami mássá. Továbbra is csodálta – de egy nap rájött, hogy ezt a csodálatot akár már szerelemnek is lehet nevezni. De hát ugyan már, hiszen nős! És különben sem gondoltam soha úgy rá… ó, igen, azok az állandó belső harcok… a józan ész kontra érzelmek… és attól a naptól a lányban minden megváltozott: a belső harcai egyre aktívabbak és agresszívebbek lettek a férfi jelenlétében, a tudatos énje próbált figyelni a meetingeken, de az a bizonyos másik én valahogy mindig elterelte a gondolatait… vajon milyen lenne megcsókolni…? vajon mit csinál otthon a feleségével…? és különben is: vajon milyen a felesége…? Aztán az a nap is eljött, bár nem számított rá és így kissé felkészületlenül is érte, amikor bizony megismerte a feleségét. Gyerünk, gyorsan, mondj rá véleményt, gyorsan, valami rossz tulajdonságot találjunk már – de semmi… talán hogy túl átlagos, annyira semmilyen. De még ez sem eléggé igaz…
És milyen idegesítő, mennyire boldogok együtt…! Ó, ha az a mosoly neki szólna…! Ó, ha őt ölelné…! Na hát ezt nem lehet tovább így bírni, a tudatos én már rég valahol eltemetve, főleg egy vállalati bulin, kinek jut eszébe a tudatos, józan eszét használni, ez az eleresztésről szól… nincs más lehetőség: vagy nagyon be kell piálni, vagy lelépni, de nagyon gyorsan… Sokáig emésztehetlen élmény ez a találkozás, bemutatás, de talán legalább ad egy pofont a vágyaknak és egy kis segítséget a józan észnek… Hát nem, az álmokat bizony nem lehet józan ésszel kicselezni, durvábbnál durvább, vagy inkább szenvedélyesnél szenvedélyesebb álmok napról napra, izzadtságban fetrengve ébredés minden reggel – és legalább valaki ebben az országban, aki alig várja, hogy dolgozni mehessen és láthassa a főnökét.
Ezen a napon a csillagok valahogy máshogy álltak… Már hónapok óta tartott a reménytelen – és józanésszel bevállalt és csitított – sóvárgás, álmodozás, hányszor kívánta meetingeken, hogy bárcsak tudná, miről beszél, mert ő épp egész máshol járt… Ezen a napon ugyanúgy, mint máskor egészséges borzongás minden egyes találkozáskor a folyosón, és hát a mosolya… az meg olvadásos… ő csak egy senki, egy csavar a gépezetben, de mégis, a titkárnők mintha belelátnának a fejébe… Menj be hozzá nyugodtan, te sosem zavarod…! Vajon csak ugratják, vagy tudnak valamit? És ha tudnak valamit, akkor azt róla tudják és nevetnek rajta vagy…? Vagy mi? Á, ugyan már! És továbbra is: ezen a napon a csillagok valahogy máshogy álltak…
Munkaidő vége, átlag délutáni befásultság, irány a lift, azt sem tudja már, melyik bolygón van – no de ejha, ki jön ott szembe…? Hát már majdnem el is felejtette – ilyen gyors ébredést! Az egész vérkeringése felpezsdült, jutott ám mindenhova, szemek kipattantak, és naná, szív egészségesen kalapál… vagy annál talán kicsit gyorsabban… Úristen, hát ő is most megy haza… Úristen, tán együtt megyünk le a liften…? Ó, bárcsak így lenne és bárcsak ne jönne senki más…! És bárcsak, bárcsak, bárcsak… No de halló, ébresztő: vigyorogj! Vágj már értelmes fejet! És igen, lift felé, és senki más! Lift megérkezik, kínoska vigyor, előre engedi. Ajtó becsukódik, feszültséges csend. Talán most jópofizni kéne…? Á, inkább ne… Ránézzek…? Aj, akkor tuti beszélgetni kezdene… De így meg azt hiheti, hogy kerülöm a tekintetét… Na jó, egy próba, de csak egy pillantás!
A lány óvatosan felé fordította a fejét és rávetette tekintetét. Csak egy pillanat…? Hát nem bírja levenni róla a szemét…! És már megint azok a gondolatok…! Ó, bárcsak… Milyen lehet megérinteni…? A józan ész ismét próbált ébresztőt fújni, hahó, térj magadhoz, ne már, kirúgatod magad, ne szórakozz – de talán késő volt, talán az arca túl sokat árult el… Talán a sóvárgás, vágyakozás túl egyértelműen ült ki az arcára – a férfi hirtelen rácsapott a stop gombra, és a lift hirtelen fékezéssel megállt. A lánynak szinte leállt a vérkeringése, úgy megijedt, nem tudta, mi ez, mi lesz most, és különben is… jaj… De a férfi ekkor már a lift falához lökte és iszonyatos lendülettel a szájára vetette magát. Egészen közel dörgölőzött hozzá, testeik szinte összefonódtak, ágyékuk összeért, amitől a lány még nagyobb izgalomba jött. Vadul csókolóztak és a lány arra gondolt, hogy ezt biztos csak álmodja. A férfi egyik kezével a haját túrta, másikkal a lány testét markolászta, ahol érte. A lány is rákapott, ölelte, fogdosta, mardosta mindenhol a férfit, ahol érte. Ágyékát mégjobban a férfiéhez nyomta – már egészen nagyon felizgult, úgy érezte, menten szétrobban…
Az eszméletlen csókolózás közben a lány arra gondolt, hogy ilyen jó még sosem volt, ennyire még egyetlen férfi sem csókolta jól – egyszerre szenvedélyes és gyengéd, édes, mint a méz és minden vágyának megtestesülése… A férfi hirtelen a fenekét fogta meg, erősen rámarkolt, már-már fájt is a lánynak, de nagyon élvezte. Benyúlt a két lába közé, és a lány úgy érezte, hogy menten összeesik a gyönyörtől… Menekülési lehetőségként egy hirtelen mozdulattal térdre rogyott és letépte főnöke nadrágját, aki egy pillanatig sem tiltakozott. Elámult a méretes szerszámon, megcsodálta, egy mosollyal nyugtázta a szemébe nézve, majd pár mozdulatos bemelegítő végignyalás után hozzá is látott rendesen…
Amilyen kemény volt, félt is kicsit, hogy mindjárt ennyi is lesz, de a férfi pár pillanat után el is hátrált, felállította a lányt, és újra vadabb tempóra kapcsolva letépte a lány nadrágját, a lift falához szorítva felemelte és bámulatos hirtelenséggel beakasztotta neki. A lány úgy érezte, hogy ez maga a mennyország, innen már nem lehet semmi jobb, rászorított nagyon, de a férfi elkezdett benne mozogni és az eddig maximálisnak hitt gyönyört megtízszerezte. Nem bírtak magukkal, a férfi a lányt mardosta mindenhol, egyik kezével a mellét gyömöszölte, amitől a lány csak még jobban beindult, bár mindig azt hitte, hogy ezt már nem lehet fokozni, úgy érezte, egyszerűen szétrobban a boldogságtól – ráhajolt a férfire és iszonyú erővel a nyakára vetette magát – harapta, csókolta eszeveszetten, szívta, élvezte.
Nemsokára a férfi gyorsabb tempóra kapcsolt, mindketten érezték, hogy közelednek a véghez, egy utolsó csók után egyszerre értek a csúcsra – a férfi beléélvezett, amit a lány szinte életre szóló ajándéknak tekintett… Miután mindketten megnyugodtak, lecsillapodtak, somolygós pillantást vetve egymásra, de még mindig szó nélkül elkezdtek visszaöltözni és rendbe szedni magukat. A férfi feljebb gombolta az ingét, hogy gallérja takarja az élvezet nyomait a nyakán, mire a lány elégedetten elmosolyodott.
Mielőtt újra megnyomta volna a földszint gombját a férfi még egyszer a lányra nézett és visszavéve a komoly, főnöki arcát tekintetével jelezte, hogy nagyon reméli, hogy ez köztük marad, és ne felejtse el, hogy ő a főnök… A földszintre érve az épületet elhagyva két külön irányba mentek és a lány úgy érezte, ezért érdemes volt megszületnie…