Egy fiú barátomat, Andrist nemrégiben autóbaleset érte. Nem ő volt a hibás, de ahogyan ez sokszor megesik, neki esett baja, nem pedig annak, aki a vétkes volt a balesetben. Eltört a jobb karja, és a bal lába is. Amikor megtudtam a hírt, azonnal üzentem neki a szüleivel, hogy amint tudom, meglátogatom. Sajnos azonban másnap, szombaton el kellett utaznom vidékre rokonokhoz, így csak hétfő délután tudtam elmenni hozzá.
Utálom a kórházakat, de ezt az áldozatot szívesen meghoztam Andrisért. Mindenesetre nem éreztem túl vidáman magamat, ahogyan lépdeltem végig a klórszagban a kórterem felé, ahol feküdt. A sok elnyűtt beteg, a rohangáló, idegesnek látszó nővérek, és a romladozó, félhomályos folyosók mind-mind lelombozón hatottak rám.
Aztán, amikor beléptem Andrishoz, elszégyelltem magam. Belegondoltam, neki milyen rossz lehet most. Igaz, ez nem nagyon látszott rajta: épp egy regényt olvasott, jóképű arcán pedig széles mosoly ült.
– Kipp-kopp! – mondtam mókázva, és megkopogtattam az ajtófélfát.
Felnézett, és mosolya még szélesebbé vált.
– Szia Niki. Azt hittem, már be sem nézel.
– Áh! – húztam el a számat, és az ágyához léptem. Közben gyorsan felmértem a helyet, és láttam, hogy Andris egyedül fekszik a kétágyas kórteremben. – Várt rám Gizi néni meg a bagószagú férje. Jaj, mennyit nőttél, kislányom, meg a többi. Azt hiszem, már meséltem róla.
– Aha – nevetett. Lehajoltam hozzá megpuszilni. Jó illata volt, de az arca szúrt a pár napos borosta miatt.
– Húzz egy széket ide, és ülj le – mondta nekem.
Úgy tettem. Beszélgetni kezdtünk, elmesélte, hogyan is történt a balesete. Tanultam néhány új kifejezést, miközben azt ecsetelte, mit tenne a másik autós hátsó felével, aki szembehajtott vele a kanyarban, és aki miatt el kellett rántania a kormányt. Egy idő után nem álltam, meg és nevetni kezdtem. Ő is csatlakozott hozzám, bár a nevetés szemmel láthatóan fájt neki egy kissé.
– És hogyhogy ilyen úri magányban vagy itt? – kérdeztem, a szomszéd ágyra pillantva, amely bevetetlenül, üresen árválkodott.
– Á, tegnap kiengedték, aki ott feküdt. De a nővérek szerint nem sokáig maradok szomszéd nélkül.
Ekkor valami különös történt. A tekintetünk egy pillanatra egymásba kapcsolódott – nem tartott sokáig, de elég intenzívnek éreztem a pillanatot. Az okát is sejtettem, miért néz így rám. Biztos voltam benne, hogy hallott a kis kalandomról Gézuval és Ricsivel… ezt leírtam egy korábbi történetemben. Ugyanakkor tény, hogy Andris nagyon vonzó pasi, és intelligensebb is, mint az a másik kettő együtt, és…
Emlékszem, mennyire igyekeztem akkor leállítani a további gondolataimat. Andrisnak ugyan nincsen barátnője, de mégsem akartam kikezdeni vele. Legalábbis azokban a pillanatokban ezzel győzködtem magamat.
Tovább dumáltunk. Andris egyszer csak rám kacsintott, és lehalkította a hangját:
– Szombaton megoperálták a lábamat. Altattak is. Tudod, hogy itt a kórteremben mire tértem magamhoz?
Megráztam a fejemet. Andris kuncogott, és egyenesen rám nézett.
– Hogy félálomban fura hangokat hallok. Fojtott nyögéseket, lihegéseket. Elég gyorsan vissza is nyertem az eszméletemet. Körülbelül hajnali három óra volt, sötét, de hallgatózni jól lehetett.
Rám nevetett, én pedig visszavigyorogtam rá.
– kik voltak azok?
– Hát nem tudom, többen voltak-e, mivel én csak női hangokat hallottam, de itt mellettünk van egy szoba, ahol a gyógyszereket tárolják. Onnan szűrődtek ki a hangok. Vagy masztizott az egyik nővér, vagy dugta valamelyik doki.
Andris egyre szélesebben mosolygott, én pedig észrevettem, hogy a szemeiben apró szikrák táncolnak.
– Igazán kínos a szobatársamnak volt, tudod, akit tegnap kiengedtek. Tizenéves srác volt, őt is ugyanaznap operálták, mint engem, mégpedig fitymaszűkülettel. Vasárnap elmondta, hogy az orvosok figyelmeztették, hogy igyekezzen elkerülni pár napig, hogy erekciója legyen. Erre meg egy nővérke hangosan örömködik itt mellettünk. Nem nagyon segítik itt a gyógyulásunkat!
Nevettem, de közben éreztem azt a furcsa feszültséget, ami egyre jobban megülte a helyiséget.
– Azért nekem sem volt könnyű – kuncogott Andris. – elég izgató hangja volt a néninek, főleg, amikor elélvezett. Hangosan sikongatott – szerintem az egész folyosó hallotta. Mi tagadás, felspanolta a libidóm rendesen.
Ha Andrisnak az volt a célja, hogy elpiruljak, nem járt sikerrel. Még szemem sem sütöttem le.
– Annál is kellemetlenebb volt, mivel… hát, a jobb karom eltört, mint látod.
– Aha, látom – ránéztem a kezére, de pillantásom már siklott tovább a takaróra, amely felpúpozódott ott középtájon. Elég termetes dudor volt.
Csend telepedett ránk egy percig. Csak a nővérkocsik gumikerekeinek csiszogása hallatszott a folyosóról a csukott ajtón keresztül.
Ajkamba haraptam, aztán odahajoltam Andrishoz.
– Tudom, hogy tudsz arról, ami volt Ricsivel és Gézuval. Azt képzeled, neked is megteszek valamit, amiért velük lefeküdtem?
Ahogyan gondoltam, Andris zavarba jött, és félrenézett.
– Nem, dehogy, félreértettél: Én…
Hirtelen mozdulattal benyúltam a takaró alá, és megragadtam a farkát. Forró volt és kemény, és olyan méretes, ahogyan azt a takaró púpozódásából sejteni lehetett.
– Egy szót se. Se most, se később – parancsoltam rá.
Andris kábán rám mosolygott, bólintott, és elengedte magát. Én egészen közel ügyeskedtem magam a székkel, hogy ha valaki benyit az ajtón, Andris öle takarásba legyen tőlem. A barátom felhúzta a lábait, hogy a kezem szabadon mozoghasson a takaró alatt.
Nagyon lassan kezdtem el húzogatni a péniszét, ujjaimmal picit a makkot masszírozva. Ezzel rövidesen felhagytam, mert éreztem, már is milyen nedves neki, mennyire feszül. Szegény, tényleg ki lehet éhezve. Felhagytam a bőr mozgatásával, ujjaim lecsúsztak a heréihez, és megcirógattam a farka tövét. Aztán tenyerembe zártam a golyókat, élvezve forró súlyukat.
Andris homlokán verejtékcseppek ütöttek ki, teste megremegett.
– Niki…
– Pszt.
Ismét felcsúsztattam a kezem a farkán, és keményen rámarkoltam. Andris felszisszent.
– Szeretnék valamit kérdezni tőled – mondtam neki.
– Igen? – Andris széjjelebb tárta a lábait, hogy jobban hozzáférjek. Gyengéden játszadoztam a farkával, amely olyan vastag volt, hogy alig érték át az ujjaim. Olykor begyorsítottam, de amikor hallottam, hogy a lélegzete felgyorsul, már vissza is vettem az iramból. A tenyerem már tiszta lucsok volt az előnedveitől.
– Te lefeküdtél már Évivel?
– Miért érdekel?
– Csak – feleltem tömören, és erősen megszorongattam a farkát. Andris megrándult, és úgy vigyorgott rám, mint egy bolhás kutya.
– Igen. Fél évig dugtunk. De titokban.
– És Ricsi is megdugta?
Andris a szemembe nézett. – Nem. És szerintem őt te komolyan érdekled, de hát ismered milyen. Nem adja ki az érzéseit.
Egy pár pillanatig méregettem Andris arcát, de közben farkát dédelgető nem hagytak ki egyetlen ütemet sem. Aztán úgy döntöttem, az igazat mondja. Váratlan jókedv kerített hatalmába, bizseregni kezdett a szívem és a testem is.
– Oké – nevettem rá, és lerántottam róla a takarót. Andris rémülten kapta a tekintetét az ajtóra, amelyen bármikor beléphetett egy nővér vagy egy doki, vagy akár a szülei. Ám aztán az ölébe dőltem, és ajkaim közé kaptam csillogó, lüktető makkját, ő pedig felnyögött, és lehunyta a szemét a gyönyörtől.
Mohón, vadul kezdtem szopni. Aprókat cuppogtattam is a számmal, és éreztem, hogy Andris mennyire élvezi ezt. Szerettem volna örömet okozni ennek a srácnak, pusztán azért, mert jó hírt közölt velem.
– Niki siess – lihegte – bármikor bejöhet valaki.
De nem nagyon kellett sietnem. Kezemmel néhányat húztam, a makkját pedig a nyelvembe bugyoláltam, és Andris teste már meg is feszült, és halkan hörögve a számba pumpálta a spermáját. Halkan mormogva szívtam ki belőle az utolsó cseppig, és gyorsan meg is tisztogattam a könnyező kupakot. Utána Andris gyorsan magára rántotta a takarót, én pedig odahajoltam, és arcon csókoltam.
– Ugye nem mondod el ezt senkinek? – kérdeztem tőle, félresimítva szőke, izzadt haját.
– Ne aggódj Niki. A barátod vagyok, ha nem tudnád.
Egymásra vigyorogtunk.
– És a barátok néha segítenek egymáson – mondtam pedáns hangon, ami tetszhetett neki, mert kedvesen rám mosolygott. Akkor a szájára is adtam egy apró, de édes csókot. Utána felálltam, és akkor éreztem csak, hogy a nadrág érintésére mennyire érzékeny az ölem. Andris is odasandított a lábam közé, de szó sem lehetett arról, hogy kielégítsen. Nem csak ott és akkor, hanem egyáltalán. Nem lehet.
Elbúcsúztam tőle, és gyógyulást kívántam. A kórházat már sokkal jobb hangulatban hagytam el, mint ahogyan érkeztem. De nem Andris járt a fejemben, hanem Ricsi.
Miután hazaértem, maszturbáltam egyet a zuhany alatt, és közben arról képzelegtem, hogy Ricsi előttem guggol, és forró nyelvét a lucskos puncimba mélyeszti. Pár percen belül hatalmasat élveztem, aztán kiléptem a zuhany alól, és belebújtam a fürdőköpenyembe.
Felmentem a szobámba, végigheveredtem az ágyon, szétnyitottam a köppenyt és folytattam a masztizást. Most tovább bírtam, és a következő csúcs előtt már Andris képe is megjelent a fejemben, ahogyan belép a szobámba, felránt az ágyról, és rádönt a pipereasztalkámra. Aztán mögém lép, a fenekemhez simul, és belém mártja hatalmas, kemény dárdáját… és én közben látom az arcát a tükörben előttem, ahogyan ajka arra az elbűvölő, féloldalas mosolyára húzódik.