Bözsi, a szomszédasszony


Ma reggel a buszmegállóban találkoztam Bözsivel a szomszédasszonyommal, együtt szálltunk fel a zsúfolt buszra. Bözsi már régóta tetszik nekem, nagy dudái, telt feneke rendkívül izgató számomra. Most is olyan ruha volt rajta aminek a látványától teljesen beindultam. A busz hátuljába szálltunk és egészen hozzásimultam, először csak a lágyékomat nyomtam a combjához. A nadrágomban harcra kész farkam erőteljesen simult hozzá, biztos érezte mi történt odalenn, de tovább beszélgettünk. A következő megállónál még zsúfoltabb lett a busz, már a hátsó ablaknál lévő kapaszkodót kellett használnom, így félig átölelve őt. Mivel a busz az egész városon átmegy tudtam, hogy rengeteg időm van. Először a fenekét kezdtem simogatni az ujjaim végével, nem vette észre, hogy én vagyok az. Beszélgetésünk közbe próbált körbenézni a körülöttünk lévőkre, de nem szólt semmit. Ezen felbátorodva egész tenyeremmel simogatni kezdtem a fenekét, néha-néha belemarkolva. A kínos helyzet egyre jobban látszott rajt, de még mindig tovább dumáltunk. Ismét megállóhoz értünk, egy kicsit átrendeződtünk, most félig a háta mögé kerültem. Tovább folytattam a tapizást, tenyerem becsúsztattam a combjai közé, ö összeszorította a combjait, de még így is tudtam előre-hátra mozgatni a tenyerem. A másik kezemmel előrenyúltam és belemarkoltam a muffjába. Ez csak pár másodpercig tartott mert megint megálló következett, kihúztam a tenyerem , ezúttal egy kicsit távolabb kerültem tőle, de csak egy kis időre, sikerült úgy helyezkednem , hogy ismét szembe kerüljek vele. – Képzeld, valaki letaperolt. – Mikor, most?- kérdeztem ártatlanul. – Aha. –Hol? – A fenekemen. –De jó neki, én is megfoghatom a feneked? – súgtam oda neki. – Mi van? – Én is szeretném megfogni a feneked. –De hülye vagy! –Komolyan! – mondtam, és választ sem várva a fenekére csúsztattam a kezem. –Ha nem veszed le a kezed sikítok!- súgta oda. – Ugyan már, legalább tíz perce össze simulva utazunk, mit gondolsz mi nyomódik a combodhoz a nadrágon keresztül? Eláruljam? –Nem szükséges. – Látod, mégsem tetted szóvá. Tetszel nekem Bözsi, már rég óta, csak eddig még nem mondtam. – Hülye vagy, neked ott a nejed, nekem meg a férjem. – Persze akivel két éve külön élsz, az én nejemet meg még csak a római pápa nem dugta meg. Mire várnánk? Legalább egy vacsora mellett dumáljuk meg. Légyszi. – Átgondolom, de most vedd le a kezed a fenekemről. – Rendben. –engedelmeskedtem. Az utazás többi része eseménytelenül telt, leszállunk a buszról és elköszöntünk egymástól. Egy óra körül felhívtam és bocsánatot kértem tőle, ő csak annyit mondott, hogy négy óra felé ér haza és ha ráérek akkor majd megbeszéljük. Még egyszer bocsánatot kértem és elbúcsúztunk. Most idegesen várom a négy órát.