-Hallottam, meg akartál szökni. Igaz ez? – kérdezte halkan, a nő szemébe nézve, amelyben látta megcsillanni a félelemmel teli indulatot. Az arcvonásain uralkodott, a szeme mégis elárulta. Jól esett ezt látni, hogy a markában tartja ezt a kis szukát, aki egyébként tesz mindenre, amit ő fontosnak tart. De lám, a kemény munka olyan hatalommal ruházta fel, hogy ő van most felül, és a nő alul. Helyreállt a világ rendje.
-Mit ígértem az elején, amikor rábíztalak Z.-re? – újabb csend. A nő sértetten tűrt, nem szólt egy szót sem. – Azt ígértem, hogy ha csak megkísérled a szökést, úgy elverem azt a kerek popódat, hogy egy hétig nem fogsz tudni ráülni. Így van, Z.? – Z. bólintott. – Továbbá megbeszéltük azt is, hogy teljesen felesleges a rendőröket zaklatnod ezzel, mert úgyis megtudom, és ebből semmi jó nem sül ki rád nézve.
-Azt is el kell mondanom, főnök, hogy egyszer próbált kapcsolatot létesíteni egy bizonyos H.Sz.-szel.
-Nocsak. Ki az a H.Sz.?
-Erre van időtök. – szólalt meg most N. A „főnök” szemébe nézett. Remegett belülről. – Arra van időtök, hogy békés állampolgárokat vegzáljatok. – mondta fátyolos hangon. Nem érezte jól magát. Nagyon nem. – Mi lenne, ha inkább megbeszélnénk ezt, mint két normális ember egymás között?
A férfi elnevette magát. S/M a főnökkel részletei…
Címke: beteg
A beteg sado mazo xxx
Éreztem a parfümje szagát. Tutti-fruttira emlékeztetett. Olyan volt, mint reggel, amikor felnyitom az üveg energiaital kupakját. Édes volt. A száján enyhén mentolos illatú szőlőzsír. Mint egy tinilány.
Kirázott a hideg, szinte annyira tökéletesnek hatott. Szőke hajában egy pöttyös hajpánt fogta fel a homlokába kúszó tincseit. Sajnos, nem tudta, hogy hamarosan meggyilkolom. Mármint nem a szó szoros értelmében. Csak picit serkenteni szeretném az adrenalinszintjét. Na, meg az ütéseket is. A testén. És ahol érem őt.
Törékenynek tűnt. Már akkor is ez erősödött bennem, amikor a könyvtárban véletlenül nekimentem a vállammal, de épphogy csak hozzáértem. Az ütközéstől felszisszent. Mint aki a lábujját vágja be a szekrény szélébe.
Furcsamód már akkor motoszkált bennem a „kisördög”. Az eltorzult arca láttán egy kép villant elém. Amint lekötözöm őt egy öreg radiátorhoz. Sokat beszélgettünk a könyvtárban. Szép lánynak volt mondható. Mindenképp egy szemrevaló teremtés, szerintem. Kimondottan örültem, hogy nem vette tolakodásnak közeledésemet.
A városba is nemrég költöztem. Sötét, kreolbőröm elárulta mexikói származásomat. Akcentusom nem volt. Senkinek sem árultam el titkos vágyamat és a „hobbimat” sem. Meztelen csajokról készítek rajzot különböző pozitúrában. Mondjuk, hogy mind a négy végtag kifeszítve és a szájuk almával és szájpereccel befogva. Minden vágyam az volt, hogy élőben és testközelben is láthassak ilyet. Ez van. Kinek a pap, kinek a papné. Nem vagyok született gyilkos és nem is állt szándékomban azzá válni. Minek is kéne annak lennem, ha van nálam szorítókötél, mellcsipesz vagy bambuszból font pálca? Amit csak nyilvánvalóan a magam szórakoztatására használnék fel.
A koromat leírhatnám, de azt hiszem az most nem lényeges annyira, így le sem írom. Annyit elárulok, hogy nem vagyok idős. Inkább középkorú.
Örültem, hogy sikerült állást szereznem a helyi könyvtárnál. Pont akkoriban kerestek másodállásra valakit, nekem kapóra jött, hiszen volt otthoni munkám is, amit a számítógépen végeztem. Szóval a könyvtárban beszélgettünk. Majdnem két-három napon át. Valahogy úgy kezdődött az egész, hogy leszólítottam. A kölcsönzött könyveket hozta vissza és kapva kaptam az alkalmon, megkérdeztem tőle, hogy hol lakik pontosan. Gondoltam tolakodásnak veszi, hiszen csak egy hullámos, sötét hajú és szemüveges pasas vagyok. De aztán zavartan válaszolt. Természetesen a székemet nem hagyhattam el, mert kollégáim ferde szemmel néztek volna rám. Félrevonult a könyvespolcok irányába, én meg némi késéssel utána lódultam. A számítógépeknél pár iskolás kölyök zajongott, vaktában rájuk szóltam a rend kedvéért és tovább mentem.
Amikor odaértem hozzá a kedvenc könyvét kérdeztem, meg, hogy mit keres, ő meg nevetgélve válaszolt. Úgy nézett ki, hogy valóban vevő rám.
A következő munkanapjaim egyikén megvárt. Amint bekulcsoltam az ajtót, ott állt a lépcsőn. Akkor löktem fel majdnem, amikor egymás mellett elkezdtünk lefele sétálni. Aztán a lakásomra mentünk. Miért ne? Én megvendégelem. Ő rábólintott. Azt hiszem az udvarlásom célt ért nála. Hát így jutottunk el idáig.
Most ott voltunk bent a hálószobámban. Iszogattuk a Rose-t. Jól is esett és azt hiszem neki is. A vitrinben mindig tároltam néhány üveggel. A lány alsóneműre volt vetkőzve. Baba zöld színű volt rajta minden. Annyira aranyosnak hatott, hogy éreztem belül felemészt a kéjes mámor.
– Nem szoktam sűrűn ilyet tenni… – mondta megszeppent hangon.
Hát persze. Te vagy a szüzek szüze. Persze. Álszenteskedésből ötös?
Nem vártam tovább. Felálltam és amikor kilencven fokba elfordult tőlem, hát befogtam a száját hirtelen az altatófolyadékos vattával. A lány teste hamar elernyedt. Levittem a pincébe. Nem nagy pincéről van szó. Nem sokszor jöttem le ide. A lámpa gyéren világított és olyan tompa fényt árasztott, mint ami a kórházi falra felfúrt lámpákra hajazott.
Hát lefektettem a lányt. Ebben a megvilágításban nem is tűnt olyan szépnek. Ráadásul úgy nézett ki, mintha csúnyán fintorogna és grimaszolna rám csukott szemmel. Megráztam a fejemet és letöröltem néhány izzadtságcseppet az ingujjammal. A számról lenyaltam a nyálat, ami kijött a szám szélénél. Biztos akkor, amikor menyasszonypózban hoztam le őt. Csak éppen a feje mindvégig hátra volt döntve, mintha mindig a plafont akarta volna bámulni. Hát ez van. Szépen beállítottam testét és nekiveselkedtem annak, amit kigondoltam.
Eltelt – saccolás szerint – egy óra. Nyöszörgés. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. Már amennyire kilátott az álarc alól. Egy cicajelmezt húztam rá. Feszült mindenütt, leginkább ott, ahol kidomborodtak a testrészei. Meg akart mozdulni, de sajnos a kötelek nem engedték meg neki.
– Engedj el!! – üvöltött fel hisztérikusan. Már akkor, amikor rájött, hogy képes még kiadni hangokat magából.
De sajnos ez, nemhogy elvette a kedvem, inkább meghozta jobban. Az ingemen simítottam egyet. Nem számított, hogy egy alig vasalt ing van rajtam. És a mozdulatoktól még jobban gyűrődött rajtam. Előkaptam a pálcát. A maszk alatt azt láttam, hogy szemeiben rémület van. A pálca lecsapott többször is. Ahol értem. Ő sikított, én ütöttem tovább. A haja kilógott a jelmezből én durván meghúztam neki. Még jobban sikított. A cipzár oldalt lehúzható volt. Kibogoztam a macskagúnyából anélkül, hogy eloldoztam volna. A végén már szinte letéptem róla a ruhadarabot.
A testén duzzanatok éktelenkedtek és vöröses volt egy-két helyen. Halkan szipogott, orrából folyt picit a takony.
-Mivel folytassuk? A hintázással vagy a pengékkel?
A tenyeremen felmutattam pár zsilettet.
Kínzás és beteg szadoszex
Ezt a történetet azért írom le mert nagyon sokat tanultam belőle, minden téren.
Most 25 évesen némileg szánakozva emlékszem vissza erre az esetre, de akkor 16 évesen meghatározó pont volt az életemben.
1999 augusztusa volt. A Nagykanizsai Atlétika Klub tagjaként részese voltam a nyári
edzőtábornak. Tehetséges atléta voltam, nem volt egy bomba alakom, de megnéztek
a lányok.
Az edzőtáborban futók, ugrók és dobók vegyesen voltak. Történt velem azonban egy baleset
ami döntően befolyásolta a további történéseket.
Megsérült a sarkam, így kaptam egy nap szünetet. Szerencsém volt, nem kellett a szálláson unatkoznom, mivel az egész dobócsapat pihenőt kapott, így voltak társaim, akikkel römizni kezdtem. Hamar kiderült ebben a játékban szinte verhetetlen vagyok. Zsinórban a 6. menet után elkezdtek szállingózni az emberek. Valaki a boltba ment, más csak a városba lődörögni.
Egyszer csak ketten maradtam egy Niki nevű lánnyal. Niki többszörös országos bajnok volt. Mindenben nyerni akart, ezért maradt olyan sokáig. Niki, bár dobóatléta volt, csodálatos testtel rendelkezett. 187 cm magas és 81 kg volt. De ez nem látszott rajta. Szerencsés lánynak mondhatta magát, hiszen mellei káprázatosan szépek, és nagyok voltak. Nagyon kedves volt velem, látta, hogy kezdem unni a sorozatos nyerést, így felajánlotta, hogy játszunk valami mást, hátha abban ő nyer. Bennem pedig felcsillant egy kis remény. Kíváncsi voltam, mennyire erős egy 19 éves dobólány, így kihívtam egy szkander meccsre. A kihívást elfogadta, így közelebb mentem hozzá és elkezdtük. Nem volt sok esélyem rendesen megalázott. Kértem, hogy menjünk még egy menetet. Itt kicsit jobban figyeltem, nem tudott olyan könnyen győzni.
Erőlködtem, és egyszercsak lefele pillantva beláttam a dekoltázsába. Ott rögtön elfelejtettem mindent a gyönyörtől. Duzzadó kebleinek látványa elvarázsolt. Abban a pillanatban, a kezemet az asztalra nyomta. Rám mosolygott és javasolta, hogy menjünk be a szobájába, mert mutatni akar nekem valamit. Lelkesen követtem, de nem arra számítottam, ami az elkövetkező egy órában történt.
Bementünk a szobába, becsukta az ajtót, és levette a pólóját. Elém tárult a csoda, ami csak keveseknek adatott meg. Megkérdezte szűz vagyok-e? Én mondtam neki, hogy igen. Erre azt válaszolta, hogy feküdjek az ágyra. Háttal lefeküdtem, ő pedig levette rólam a ruhákat, kivéve a boxeralsómat. A péniszem némileg merev volt, de ez egy cseppet sem zavarta.
Rámfeküdt, és megkért, hogy simogassam, akkor már meztelen melleit. Én pedig félénken eleget tettem kívánságának. Míg én játszottam labdáival, ő a heréimet simogatta a boxeren keresztül. Egyszer csak rámnézett és megkért, hogy hagyjam abba, mert szeretné megkötözni a kezeimet. Abbahagytam a cicik kényeztetését és odaadtam neki a kezemet. Ő pedig odakötözött az ágyhoz.
Miután megtette ezt, ráült a térdemre, és lehúzta a boxeremet. A farkam mereven állt.
Közelhajolt hozzá és megpuszilta. Ezután azt mondta, hogy próbáljak ellazulni, mivel azt csinál velem, amit akar.
És mint kiderült igaza volt. Kezdésként ujjával elkezdett körözni a nemi szervem körül, majd hirtelen váltásként elkezdte kihúzogatni a szőrt, ami körülötte volt. Egy kis idő után már nagyon szenvedtem. Megkértem, hogy hagyja abba, mire ő annyit mondott, hogy jó lesz, ha megszokom a fájdalmat. Egy kis ideig még tépkedte a szőrt, de aztán abbahagyta, és elment inni egy kis vizet. Én pedig kipihentem a dolgot és reméltem a jobb folytatást.
Megint rámfeküdt, péniszemet berakta a vaginájába és elkezdett lovagolni. Mikor látta, hogy nem bírom már sokáig, abbahagyta. Rámfeküdt, és mivel 9 cm-vel magasabb volt nálam a mellei az államnál voltak. Elkezdtem harapdálni a mellbimbóit. Láthatóan élvezte a dolgot, azonban egy ponton, a kezével a torkomra nehezedett, hatalmas melleit pedig a fejemre rakta.
Nem kaptam levegőt. Tudta jól, hiszen ez volt a célja. Elkezdte verni a farkamat, én az örömtől, és egyben a fájdalomtól elkezdtem sírni. Arra emlékszem, hogy kezdtem elveszteni az eszméletemet, amikor abbahagyta. Ráült a hasamra és mosolygott azon, hogyan szenvedek, hiszen alig kaptam levegőt.
Utána megint a térdemre ült és elkezdte ütögetni a heréimet. Kegyetlenül fájt.
Ő azonban élvezte a kínzást.
Mikor abbahagyta, már alig kaptam levegőt, mindenem fájt.
Szerencsére akkor neki is elege lett a dologból és eloldozta a köteleket, és megkért, hogy feküdjek rá.
Megint betettem a 18 cm-s szerszámomata szentélybe, és pár perc mozgás után mindketten kielégültünk.
Megkért, hogy erről ne beszéljek senkinek.
Ezen a napon megtanultam, hogy egy erős nő csodákra képes. Kegyetlen csodákra.