Madam Antoanett: Oly kevés az időnk, drága angyalom! Túl rövid ahhoz, hogy tanújelét adjam, milyen vonzalmat érzek irántad… Remélem tudod, hogy mostani együttlétünk alatt avatlak be a szerelem legrejtettebb dolgaiba?
Zsuzsánna: Ha nem tudnék mindent megtanulni ezalatt, maradok.. tanulni jöttem, és nem távozom, amíg a tudás meg nem szereztem. Oh, de itt egy férfi is, milyen zavarban vagyok…
Leonardo: Ugyan már, szépséges Zsuzsánna, ne feszélyezze magát… a szemérmeskedés olyan ósdi erény, amely nélkül ilyen bájos teremtés remekül megél.
Madam Antoanett: Zsuzsánna, hallgass rá, jobb ha mindketten fölhagyunk a szemérmeskedéssel, ilyen elbűvölő férfi társaságában. Kövesd a példámat! Tessék! Máris meztelen vagyok.
Zsuzsánna kicsit szégyenlősen, de levetkőzik.
Madam Antoanett beszéd közben sorra végigsimogatja Leonardon a bemutatott testrészeket-
Kezdem tehát. Ezekről a domborulatokról nem kell beszélnem. Maga éppoly jól tudja, Zsuzsánna, mint én , hogy egyaránt nevezik őket mellnek, kebelnek, mellbimbónak; nagy hasznukat lehet venni az élvezkedésben. De a hímtagról, minhogy szüntelenül e körül forognak majd elmélkedéseink, nem volna-e helyénvaló külön előadást tartani növendékünk számára?
Leonardo: Bizony, én is így látom helyesnek. Én lefekszem erre a kanapéra, Ön mellém heveredik, és az értekezés tárgyát kézbe fogva elmagyarázza ifjú tanítványunknak a hímtag főbb tulajdonságait.
Madam Antoanett: Ez a Vénusz jogar, melyet itt látsz Zsuzsánna, a szerelmi kéjek legfőbb eszköze, nincs az emberi testnek olyan része, ahová be ne hatolna. A száj, a kebel, a pina is sokszor kínál oltárt a számára, hogy ott égesse el tömjénét. Bármelyik helyet is részesíti előnyben, néhány percnyi heves ki-be mozgás után fehér, nyúlós folyadékot lövell ki magából.
Zsuzsánna: Oh, de szeretném látni, hogy hogyan ömlik ki ez a nedv!
Madam Antoanett: Kezem egyszerű ide-oda mozgatásával előidézhetném, nézd, milyen izgalomba jön, ahogy dörzsölöm. E mozdulatokat hívják izgatásnak, a művelet neve faszverés.
Leonardo: Nem bírom tovább. Hadd csinálja Zsuzsánna, ártatlansága rettentő gerjedelembe hoz.
Madam Antoanett: Legyen észnél az ondó kiömlése mérsékelvén állati ösztönei tüzét, lehűtené fejtegetési hevét. Javaslom folytassuk. A golyók, tudósan szólva here. Ezek a golyók zárják magukba ama bőséges nedv tartályát. Egy szép lánynak mindig a bujálkodáson járjon az esze, soha ne gondoljon a nemzéssel. Már akár elülről, akár hátulról történjen a behatolás, amelyik nő nincs hozzászokva, annak mindig fájdalmat okoz. Most pedig Zsuzsánna. Gyere ide mellém, és az első leckénk végén rakd rá a hímtagra kezed, és verd úgy, ahogy az imént tőlem láttad.
Leonardo: Oh, igen. Kérlek, nézz a szemembe Zsuzsánna. A szemed csillogása, az arcod pirulása teljesen megvakít. Gyere, ingereld a vesszőmet a kezeddel. (Zsuzsánna nekilát.) Igen, így, így… kicsit szaporábban, szívem.. mindig gondosan ügyelj arra, hogy a bíborszínű fej födetlen maradjon, sose húzza vissza a bőrt… Látja milyen harcrakész? Óh, gyönyörteli száj! Micsoda forróság! Simogass csak angyalom, érzem, hogyan vált át észrevétlenül gyönyörbe a kín… Kéjenc asszonyok, gyönyörök szerzői, soha ne tagadjátok meg tőlünk ezt az élvezetet! Oh, a szakramentumát!… Nem is képzeled, hogy szorítod, préseled a vesszőmet, a keserves kurva Úristenit! Micsoda kéj… Ah, vége, nem bírom tovább… ondóm szétárad.. megsemmisülök…
Zsuzsánna további tanítása, egy másik részben folgytatódik.