Előzmény:
Nagyon el voltunk adósodva. Szerettük egymást, és a gyerekeket, de a mindennapi anyagi gondok kezdték felemészteni a kapcsolatunkat. Próbálkoztunk mindennel, de egyszerűen nem bírtuk fizetni a számlákat, a részletet. Sajnos nyolc millió okunk volt félni a jövőtől. Nyolc kibaszott millió ok…
Anita, a feleségem, egy egyház által üzemeltetett öregotthonban volt ápolónő. Negyven évesen, jó húsz kiló fölösleggel, de arányos testtel. Az ágyban mindent bevállalt, orált, anált, bárhova lehetett élvezni nála. Szűzen vettem el, és rajtam kívül nem volt más az életében.
Egyik nap a munkahelyén érte a hír, hogy a bank megkezdte a csődeljárást ellenünk, el fogjuk veszíteni a családi fészkünket. A főnöke sírva talált rá a raktárban. Nem kellett noszogatni, ömlött belőle a keserűség, töviről hegyire elpanaszolta a gondját.
– Anita kedves,- a főnöke egy zsebkendőt nyújtott át, hogy azzal itassa fel a könnyeit- tudja Istenben mindig bízhat. Most van egy kis dolgom, utána nézek ennek-annak, kérem, három körül jöjjön az irodámba, talán tudok megoldást a problémájára.
Nejem egy kis reménysugárral a szívében, folytatta a munkanapját, öt percenként nézve az órát, úgy tűnt a három óra sosem jön el. De az idő halad, ha néha lassabban is, mint ahogy szeretnénk. Egy perccel három előtt kopogott az ajtón. Az igazgatón kívül, még egy ember volt az irodában. Egy pap, magas rangú, látta, már máskor is itt.
– Jó napot, kedves!- nyújtotta a kezét a pap.
Anita kezet akart fogni, de az igazgató a szemével jelzett, és ő ösztönösen megcsókolta a pap kezét. Nagyon puha volt, mint egy nőé, és fura szagú. Ha nem lett volna lehetetlen még a gondolat is, spermára emlékeztette volna az illat.
– Kedvesem, ez az úr itt István atya, ő foglalkozik egyházunk papjainak fizikai ellátásával. Tudja, az Úr szolgálata teljes embert igényel. Egyházunk nőtlenségre kötelezi papjait, ám tudjuk, nem lehet a bennük lakozó férfiasságot elnyomni. Hogy mégse a Sátáné legyen társaink lelke, István atya áldásos munkája nyomán megoldást találtunk a problémára.
– Ezt nem igazán értem.
– Mindjárt megérti! Anita, tudom, férjnél van, és van három gyermeke.
– Igen.
– Kérdezhetek egy indiszkrét dolgot?
– Igen, kérdezzen.
– Mondja, szereti a férjét? Tudom húsz éve házas.
– Nagyon szeretem! Rajta kívül, mint férfit, nem ismerek mást.
– És mit tenne meg a férjéért, a gyermekeiért? A biztonságért?
– Bármit!!
– Bármit? Vigyázzon, mit mond, a bármi nagyon veszélyes szó!
– Bármit hajlandó vagyok megtenni azért, hogy a családomat egyben, és boldogságban tartsam!
– Rendben. Amit most elmondok önnek szigorúan bizalmas. Amennyiben elutasítja a dolgot, akkor is meg kell esküdnie, hogy soha, senkinek nem mondja el! Megértette?
– Igen, igazgató úr!
– Akkor esküdjön a szent bibliára!
Anita a könyvre tette a kezét, és elmondta a szent eskü szövegét, ami örökre lepecsételte az ajkait.
– Kedvesem,- innen István atya vette át a szót- ugye tudja, hogy mily nehéz e szüzességi fogadalmat papjainknak megtartani? Gondolom sejti, hogy ez nem mindig sikerül. Szinte száz százalékban elbuknak papjaink. Eddig bűnös utakat találtak, viszonyt kezdtek a hívekkel, férjes asszonyokkal, vagy Isten bocsásson meg érte, ministráns fiúkkal.
– Igen hallottam a hírekben, hogy vannak problémák.
– Igen, igen… Nos, az én küldetésem,…szent küldetésem, megoldást találni erre a problémára.
– Nem értem mire gondol…
– Gyermekem! Papjaink kínzó vágyának kielégítése, szent feladat lett, az arra alkalmas nővéreink körében. Ez egy titkos rend egyházunk berkei között. Asszonyok, akiknek az a feladatuk, hogy csillapítsák a vágyat papjainkban.
– Hogy?
– Kielégülést nyújtanak a szükségben!
– Nem értem…, azt akarják, hogy…hogy én…,de én szeretem a férjem.
– Gyermekem! Megnyugtatlak, hogy ezt a cselekedetet nem soroljuk a hűtlenség bűnébe. Ez szent feladat, ami nemes célt szolgál. Egyházunk tudomásával, és belegyezésével történik, nem számit házasságtörésnek. Akárkit nem is jelölünk ki erre a feladatra. Téged is alaposan megvizsgáltunk, immár egy éve megfigyeltünk, és alkalmasnak tartunk a feladatra.
– NEM ÉRTEM??- szegény nejemmel megfordult a szoba…vagy a világ?
– Nos, a tested ajánlod fel az egyháznak. Természetesen a magánéleted ugyan olyan marad, mint eddig, a férjed semmit sem tud…, tudhat meg! Ezt munkának kell tekintened!
– De hogyan, miért?
– Az egyház átvállalja a nyolcmilliós kölcsönt, és Te nekünk törlesztesz a szolgálataiddal.
– Hogyan…, nem értem, hogyan törlesztek?
– Három szintje van a különleges nővéreknek. Az első, amiben kezdesz, az alapszint. Itt a nővérek a papi szeminárium hallgatóival foglalkoznak. Itt egy kielégítés, mert az után van a bér, háromezer forint. De az alapszinten pusztán az a cél, hogy lenyugodjanak a kedélyek, nem kell több időt rászánnod, mint szükséges. Ügyesebb nővéreink, egy nap akár húsz, harminc, egyes kirívó esetekben ötven ügyfelet is kielégítenek.
– Ez hogyan lehetséges?
– Egyszerű…csak odatartod az alfeled, és sorban mennek a hallgatók. Fiatal kiéhezett egyénekről van szó. Sokan már akkor ejakulálnak, ha meztelen nemi szervet látnak. Te döntöd el, mennyit vállalsz be!
– És az annyiszor háromezer forint?
– Természetesen.
Asszonykám kezdeti ellenvetése kezdett lankadni a pénz ígéretére. Számolni tudott! Ötvenszer háromezer….persze csak a végösszeget látta, az el se jutott a tudatáig, hogy hány faszt kell befogadnia egymás után.
– Mikor kell választ adnom?
– Most!
– Most?
– Igen! Nekünk hitükben erősen elkötelezett nővérek kellenek. Vagy most tudod, hogy vállalod ezt az egyházért, vagy nem!
Anita fejében kavarogtak a gondolatok. Soha más fasz, mint a férjéé, nem fordult meg benne. Egyszer lánykorában leszopta egyik nevelőtanárát, de ennyi és nem több. Ehhez képest ez…., de a pénz…a pénz el fogja szakítani a férjétől, ezt tudta már rég. Nem bírja ki a kapcsolatuk ezt a létbizonytalanságot. És nem fogja, megtudni…és nem megcsalás.
– Vállalom, atyám!
– Remek! Erre számítottam kedves. Akkor vetkőzzön le!
– Hogyan?
– Nézze gyermekem, magának ettől a perctől kezdve a dolga az egyház férfi tagjainak kiszolgálása. A szája, a nemi szerve, de még a végbele is köztulajdon. Ne mondhat nemet senkinek, aki reverendát visel. Megkapja ezt- és átnyújtott egy fém szerkezetet- ezt mindig tartsa magánál! Ez egy számláló. Ha megnyomja a prücköt, egyet ugrik rajta a szám. Minden ejakulációnál, amit ön váltott ki, nyomjon egyet, mi ez után fizetünk. Most pedig vetkőzzön le!
Anita szégyenkezve elkezdett vetkőzni . Testét a férje előtt is szégyellte. Elhízott ronda, dagadt nőnek látta magát, pedig nagyon arányos volt. Nőiesen vastag combja, hatalmas feneke, formás, közepesen nagy melle, minden férfiban felszította a vágyat. Mikor az utolsó ruhadarabtól is megszabadult, szégyenkezve, kezét a melle és a pinája előtt tartva állt a szoba közepén. A két férfi, kényelmes fotelben ülve nézte a nőt.
– Forduljon körbe,…kezeket magasba,…úgy….jó….állj, most fogja meg a bokáját! Régóta borotválja a nemi szervét?
– Igen, a férjem így szereti.
– Helyes, nem baj, …kérem, maradjon ebben a testhelyzetben és húzza szét a farpofáit,…keményebben!
Anita, belemarkolt a fenekébe, szinte szétszakította magát annyira meg akart felelni ennek a két hímnek, akiktől a reményt kapta, Hirtelen észrevette, hogy azok a faszukat verik.
– Kedvesem, álljon fel, jöjjön ide! István atya, kérem, legyen az első!
– Nem, nem, csak ön után…
– Vendégeké az elsőbbség. Anita, kérem, menjen oda a vendégünkhöz és tegyen a kedvére!
– Hogyan szeretné atyám?
– Szopjon, kérem!
Asszonyom letérdelt, és rábukott István atya faszára, az igazgatót pedig megajándékozta felé fordult seggének látványával. A pinája szétnyílt, azt a gondolatot keltve, hogy szabad utat enged bárminek. Keményen szopott, a gecitől sosem undorodott, lenyelte. Pista atya nem bírt magával, megfogta a fejét és ráhúzta a faszára, szinte azzal verte a faszát. Aztán hördült egyet, felállt, asszonyom egy percre se engedte ki a faszt, rámarkolt a hajára, és extázisba esve baszni kezdte Anita száját. Anita olyan hangokat adott ki, mint aki meg akar fulladni. A habos nyál végig folyt az arcán, le a mellén, a hasán, és a pináján át lecsöpögött a padlóra. Az atya addig baszta, míg egy utolsó lökéssel telenyomatta a száját.
– Ne nyelje le!- jött az utasítás a főnökétől- tartsa a szájában!
Anita tele szájjal felállt, és mint valami hörcsög várta a további utasításokat.
– Jöjjön ide! Itt van ez az edény, szép lassan engedje bele a magot!
Anita, a leginkább laboratóriumi, vagy orvosi üvegcsére emlékeztető edénybe folyatta a szájából a gecit.
– Ezt nem mondtam, de a spermiumot mindig összegyűjtjük. Hogy miért az még titok ön előtt, de eljön a nap, amikor ezt is megtudja.
– Én megyek is,- állt fel István atya- köszöntöm kedvesem, a sorainkban!
Ketten maradtak az igazgatóval.
– Kérem, ott a mosdónál hozza rendbe magát és mosson fogat…az ajtót ne csukja be, szeretném látni.
– De pisilnem is kell!
– Nagyszerű, megnézem.
Anita bement a fürdőbe, leült a WC-re, vastag sugárban kezdett hugyozni. Amikor végzett, az igazgató egyik kezével odanyúlt és elkezdte ujjazni őt, Anita hamarosan elélvezett.
– Igazgató úr, ön mit szeretne velem csinálni?
– Úgy terveztem, hogy seggbe baszom.
– Oda is élvez majd?
– Igen, szeretek szűk popsikba élvezni, remélem nincs ellene kifogása?
– Azt csinál velem, amit akar.
– Hagyja a mosdást, kifelé……négykézlábra….pucsítson!
Ekkor a főnöke beakasztott neki. Kicsit fájt, ugyanakkor nagyon jólesett a feleségemnek, imádta az anál szexet. A főnök megvadult, annyira baszta a nejemet, hogy az alig bírta tartani magát. Tövig járt benne a farka, a segglyuka majd szétszakadt, aztán hirtelen teleélvezte. Csak élvezett, élvezett, mintha sosem akarna elállni. Anita érezte a geci áradatot. Tudta, hogy ennyit még sosem lőtt bele a férje. A főnök, nem húzta ki a faszát.
– Látja kedvesem azt a kacsát?
– Igen.
– Benne maradok a seggében, és így elmegyünk addig…megmentjük a gecit.
Óvatosan odamásztak. A nejem, mint valami vontató, maga után húzta főnökét a faszánál fogva.
– Vegye fel, jó…tartsa a seggéhez,…így…most kihúzom a dugót…
A nejemből elkezdett folyni a geci. Csak folyt, folyt a kacsába. A főnök átöntötte ezt is ez üvegedénybe, ezzel összekeveredett a két anyag.
– Jól van kedvesem, hozza rendbe magát!
Negyed óra múlva, immár felöltözve álltak egymás előtt.
– Akkor kedvesem, mától új beosztása van. Ne feledje, mindig készen kell állnia, és egy társunknak sem mondhat ellen!
– Megértettem, igazgató úr!
– Örül, hogy segítettem megoldani a problémáját?
– Hálás vagyok önnek uram! Bármit kér, megteszem!
– Persze, hogy megteszi…hisz ez a dolga. Jövő héten két napos útja lesz az egyik kolostorba. Majd a férjének mondja meg, hogy munkaügy…hehe, végül is az…..hatvan szerzetes várja ott a kielégülést.
– Köszönöm uram!
– Ja, Anita….kettőt kattinthat!