A Tiszteletes Úr megrontása

Futótűzként terjedt a faluban, hogy új református lelkész érkezett. Hamar ezerféle pletyka kapott szárnyra az új papról, alaposan kivesézve minden részletet, családi állapotáról, külsejéről, múltjáról, s szerintem titkon minden nő érdeklődéssel sandított a parókia felé, talán megpillanthatja az új jövevényt, aki egy pillanatra izgalmat hozott az egyhangú falusi élet légkörébe.

Olyan 15 éves lehettem akkor, csordultig tele a kamasz lányok makacsságával, életfájdalmával, lázadásával, egyszóval nem igazán érdekelt mi történik körülöttem, főleg az nem, hogy új pap érkezett. Eltelt jó néhány hét, mikor először szembe találkoztam vele az utcán, nem volt túl magas, nem volt feltűnően jóképű, de volt benne valami sárm, ami talán a sötét szemeiből, talán a helyesen rászabott fekete öltönyből, vagy a vékony bajusz alól, laza természetességgel előbúvó kisfiús mosolyból sugárzott, mai napig nem tudom megmagyarázni, de tény, a hatást, amit kiváltott belőlem, sokáig nem tudtam hova tenni. Elöntött a forróság.

Kimérten rám köszönt, egy fegyelmezett mosolyt küldött felém és tovább sietett, végül is egy gyerek voltam a szemében, közel egy húszassal volt idősebb nálam, hasonló korú gyerekei voltak.

Innentől kezdve, elég volt, ha csak megjelent a látómezőmben, a szemem könnybe lábadt, a gyomrom összeugrott, kezem – lábam elkezdett remegni, s ha meg kellett szólalnom, mintha hosszú futásból álltam volna meg hirtelen, úgy ziháltam, és sokszor éreztem: nedves vagyok. Állandóan kerestem a közelségét, hittanórákra, ifjúsági foglalkozásokra jártam, javarészt, csak miatta. Néha elértem, hogy rám nézzen, sőt olykor meg is szólított, mennyei volt az eufória, amit akkor éreztem.

Ő lett kiteljesedő, s hamarosan változatossá fejlesztett szexuális fantáziám kizárólagos tárgya, minden róla szólt, s igenis tudatosan éreztem, egyszer mindez valóság lesz, csak türelmesnek és kitartónak kell lennem.

Időközben eltelt 10 év, felnőttem egy elérhetetlen és valójában ismeretlen férfi bűvkörében. Éjszakákon át édesgettem magamhoz a gondolatot milyen lehet ajkát ajkamhoz érinteni? Milyen lehet a bőre illata, érintése, ölelése, szenvedélye, mikor remegő pórusokkal igyekszik minél közelebb kerülni hozzám, gyönyöröm forrásához? Tulajdonképpen magam előtt is szégyelltem bevallani, félnék vele találkozni, ha a szemébe kellene néznem, úgy érzem, égetne a pillantása, hisz hosszú ideje már nem is láttam, csak az emléknek hitt emlék, csak az érzés, amit kiváltott belőlem, az élt még lelkemben egy titkos kis rekeszbe a külvilágtól gondosan elzárva.

Egyik nap nyugisan üldögéltem az irodában a munkahelyemen, körülöttem jöttek – mentek az emberek, én pedig kizárva a külső zajokat, érdeklődéssel tanulmányoztam a monitoron egy méretes táblázatot.

Ekkor valaki rám köszönt, talán kétszer is szólt, mire felfigyeltem az ismerős hangszínre. Ott állt előttem..

Szinte semmit nem változott az évek során, talán kicsit őszesebb lett a haja és a bajusza, de a kisugárzása most is erős volt, csak a szemében láttam egy számomra ismeretlen fényű szomorúságot. Az érzés viszont aznap is ugyanolyan intenzitással tört rám, mint bármikor az évek során, ha a közelembe került: a másodperc tört része alatt felszökött a vérnyomásom, szemem könnybe lábadt.

Mondott valamit, miért kereste fel a hivatalt, ahol dolgozom, de nem igazán fogtam fel a szavak értelmét, mintha véráramom minden zaja a fülembe összpontosult volna, csak gépiesen tettem a dolgomat. Késő délután, zárás előtt kellett volna visszajönnie, a dokumentumért, amire szüksége volt. Kicsit csüggedten elmagyarázta, nem tud visszajönni, mert lelkészi gyűlésre kell mennie, de ugyanakkor szeretné még aznap megkapni a doksit.

Felajánlottam, hogy ha gondolja, akkor eljöhet hozzám a papírért, mikor végez, addigra én is hazaérek a munkából.

Azt mondta, ez lesz a legjobb megoldás.

Megköszönte segítségemet, leírtam neki a címem, ismét felbukkant az észvesztő mosoly, amibe órákon át bele tudnék feledkezni, még akkor is úgy éreztem ennyi év távlatából, semmit nem változott vágyam és szenvedélyem iránta. Addig néztem az ablakon át utána, míg be nem ült az autójába és elhajtott.

Semmit nem reméltem és nem terveztem vele kapcsolatban, csak vártam azt a néhány perces újabb találkozást. Abban sem voltam biztos, hogy feljön hozzám, lehet, csak a tömbház előtt tudok vele összefutni.

Váratlanul ért ez az élmény, egész délután különös izgatottság járta át minden idegszálam.

Öt óra felé járhatott, mikor berregett a kaputelefon, s az ő hangját hallottam. Kértem jöjjön fel, felkészülve a nemleges válaszra, meglepődtem, mikor egyszerűen annyit mondott: – Megyek!

Még 2-3 perc feszült várakozás és kopogtattak.

Kinyitottam az ajtót, újra végig mértem, megpróbáltam egy pillantással magamba szívni a lényét, a sármját, tekintetemmel megsimogatom arcát, vékony, szorosra zárt ajkait, vállait, mellkasát, felkészültem rá, hogy ismét ennyi jut nekem.

Beinvitáltam és hellyel kínáltam, szó nélkül elfogadta, megpróbáltam természetesen viselkedni, ami nagyon nehéz volt, délelőtt óta nedves voltam s most ez még inkább fokozódott. Csak egy karnyújtásnyira volt. Milliószor eljátszadoztam, mit fogok tenni, ha egyszer ennyire veszélyesen közel kerülök hozzá.

– Megkínálhatom egy kávéval, tiszteletes úr? – kérdeztem nyugalmat erőltetve a hangomra.

– Lehet, már késő van, de most mégis jól esne, köszönöm. – válaszolta

Pillanatok alatt oda tettem a kávét főni, bár nekem pláne nem hiányzott, minden idegszálam maximumon rezgett.

Közben átadtam a dokumentumokat, kissé előrehajoltam a kanapé fölé, ahol ült, hogy elmagyarázzam, és megmutassam, hol kell aláírnia, egy pillanatra kezem a kezéhez ért, végzetes áramütésszerű élmény volt ez, mindketten éreztük, mert egyszerre kaptuk fel a fejünket a papír bűvöléséből, s tekintetünk találkozott. Még egy kicsit szívesen fürödtem volna a barna szempárban. Ekkor hallottam, hogy kész a kávé.

Összetört a varázs. Úgy éreztem örökre, rettenetes zavarban voltunk mindketten, már – már féltem, hogy felpattan és elrohan, és nem élvezhetem még egy kicsit a társaságát, lassan ezzel is elégedett lettem volna.

Kitöltöttem a kávét, leültem vele szemben tisztes távolságra, pár szót váltottunk, csupa semleges dologról, amivel a zavarunkat leplezni tudtuk, majd hirtelen azt mondta, hogy mennie kell és leakarta tenni a csészét, de az valamiért félrebillent, egyszerre kaptunk utána, s így újra összeért a kezünk.

Most már nem engedtem el, kinyújtott kezemmel megfogtam a kezét, és belekulcsoltam az ujjaim az ujjaiba, egymás szemébe néztünk. Nem ellenkezett. Egy lépéssel a kanapé előtt álltam ahol ő ült, kezem a kezében, lehajoltam ajkához, s mint egy szent feszületet úgy érintettem ajkammal. Minden benne volt, minden elfojtott évtizede felgyűlt vágyam, szenvedélyem követelte a nyelvét, de át sem futott e gondolat az agyamon, máris úgy tapadtunk egymásra, mintha az életünk múlna egy csókon.

Lélegzetünk egyre szaporább lett, feltérdeltem a kanapéra, így szemközt az ölébe ülhettem, szeméremdombommal nadrágon keresztül is éreztem férfiasságát, ami engem követeltem, csak engem. Most éreztem igazán, hogy az enyém lehet, egy óráig, kettőig, de csak az enyém.

Arcát két kezembe fogtam, a szemébe néztem, kíváncsi voltam mit olvasok ki belőle, de csak azt láttam, hogy a délelőtti szomorúság, ami még feltűnő volt számomra, mostanra eltűnt. Kezei a blúzom alatt a melleim keresték, megtalálva sokáig időztek rajta, gyurmázták, a bimbókkal játszadoztak, olyan szorosan öleltem magamhoz amennyire csak tudtam, hogy újra hosszan csókoljam, játszadoztam az alsó ajkával beszívtam, majd elengedtem, nyelvünk tökéletes harmóniában szeretkezett egymással.

Már nem sietett sehova.

Sokáig ebben a pózban kóstolgattuk egymást, a nyakát csókoltam, a füleit harapdáltam enyhén, csiklandozva, suttogva beszéltünk, mintha féltünk volna, hogy valaki meghallja s ellopja a varázst.

– Végre az enyém vagy! – búgtam fülébe, miközben ingétől szabadítottam meg.

– Végre! – visszhangzott a számomra kétértelmű válasz.

– Ezek szerint …? – és itt nem tudtam, hogy folytassam a kérdést, agyamat jobban uralta a gyönyör, amit adni és kapni akartam, minthogy bonyolult kérdéseket tegyek fel.

– Ezek szerint! – és a nyakamba csókolt, s nyelvével lefelé haladt a melleim felé, bimbómat cirógatta, én pedig boldogan túrtam a hajába, körmeimmel enyhén a hátába karmoltam.

Meztelen felsőtestünk önkívületbe simult egymáshoz, csípőm körkörös mozdulatával még közelebb került szeméremdombom a nadrágjában alig férő férfiasságához…

Alig vártam, hogy kiszabadítsam börtönéből. Egyesülni akartam vele mindenáron. Kéjesen simogatta a popsim, enyhén belemarkolt, benyúlt a nadrágomba amennyire csak lehetett, de ajkaival egy pillanatra sem szakadt el bőrömtől, kényeztette, csókolta.

Kissé elemelkedtem tőle, hogy nadrágjából kiszabadítsam keménységét, s végre a kezeimbe érezzem, játszhassak vele.

Követelőzően meredt felém, alig értem hozzá, makkján megjelent a kéj első cseppje. Teljesen átázott bugyimat alig bírtam leszaggatni magamról, ujjaival játszadozott a csiklómon, csak néhány perc választott el mindkettőnket a beteljesüléstől.

Gyere, kérlek, gyere! – suttogta

Remegő szeméremajkakkal térdeltem makkja fölé a kanapén, ő kissé lentebb csúszott, hogy minél mélyebben tudjak beleülni a kívánatos farokba, hogy gyönyörünk kiteljesedjen végre.

Lassan ereszkedtem bele, érezni akartam, ahogy kitölti belsőmet. Popsim vájatában éreztem golyóját, elöntött a forróság, hátamat cirógatta, ahogy elkezdtem lovagolni rajta, felszabadultunk egymásban, rászorítottam hüvelyizmommal amennyire csak lehetett, szorosan körül öleltem, felemelkedtem majd vissza, váltogattam a tempókat, lassú emelkedés, gyors huppanás, vagy fordítva, olykor majdnem kiemelkedtem belőle és lassan óvatosan vissza, csiklóm minden „manőverbe” beleremegett folyton az orgazmus közelében voltam..

Nem tudom meddig kacérkodtam így a gyönyörrel, mert az idő elmosódott, éreztem, hogy szorosan magához ölel, belemarkol a popsimba, úgy mozogtam rajta, hogy bennem volt, már nem fel és le, tempóztam, hanem előre és hátra, és körbe-körbe, éreztem, hogy megfeszül bennem és nyögdécselései jelezték mindjárt el fog élvezni. Gyorsítottam a tempón, hogy én is szabadjára engedhessem testemben, az apró, színes mézzel töltött léggömböket, orgazmusomat.

Szinte tökéletesen, majdnem egyszerre történt meg, ahogy láttam szemében kiülni a mámort, teljesen lelassítottam a tempót, majd megálltam, bennem pihent, hátamon apró cseppekben verejték gyűlt össze, ahogy tarkóját cirógattam, majd vállát csókolgattam, érződött már nem volt benne semmi feszültség.

Sokáig simogattuk, csókoltuk még egymást, becéző szavakat suttogott a fülembe, megtudtam, rég volt része ilyen élményben, s éreztem, hogy nem zárja ki a folytatás lehetőségét sem.

Valamikor az éjszaka közepén lezuhanyozott, felöltözött és elment. Nem beszéltünk kettőnkről, hisz nem is volt mit, de akkor nagyon fájt elengedni.

Azóta nagyon ritkán látom, ilyenkor továbbra is elönt a forróság, titkon remélem, őt is.

A feleségem kalandos történetei

Előzmény:

Nagyon el voltunk adósodva. Szerettük egymást, és a gyerekeket, de a mindennapi anyagi gondok kezdték felemészteni a kapcsolatunkat. Próbálkoztunk mindennel, de egyszerűen nem bírtuk fizetni a számlákat, a részletet. Sajnos nyolc millió okunk volt félni a jövőtől. Nyolc kibaszott millió ok…

Anita, a feleségem, egy egyház által üzemeltetett öregotthonban volt ápolónő. Negyven évesen, jó húsz kiló fölösleggel, de arányos testtel. Az ágyban mindent bevállalt, orált, anált, bárhova lehetett élvezni nála. Szűzen vettem el, és rajtam kívül nem volt más az életében.

Egyik nap a munkahelyén érte a hír, hogy a bank megkezdte a csődeljárást ellenünk, el fogjuk veszíteni a családi fészkünket. A főnöke sírva talált rá a raktárban. Nem kellett noszogatni, ömlött belőle a keserűség, töviről hegyire elpanaszolta a gondját.

– Anita kedves,- a főnöke egy zsebkendőt nyújtott át, hogy azzal itassa fel a könnyeit- tudja Istenben mindig bízhat. Most van egy kis dolgom, utána nézek ennek-annak, kérem, három körül jöjjön az irodámba, talán tudok megoldást a problémájára.

Nejem egy kis reménysugárral a szívében, folytatta a munkanapját, öt percenként nézve az órát, úgy tűnt a három óra sosem jön el. De az idő halad, ha néha lassabban is, mint ahogy szeretnénk. Egy perccel három előtt kopogott az ajtón. Az igazgatón kívül, még egy ember volt az irodában. Egy pap, magas rangú, látta, már máskor is itt.

– Jó napot, kedves!- nyújtotta a kezét a pap.

Anita kezet akart fogni, de az igazgató a szemével jelzett, és ő ösztönösen megcsókolta a pap kezét. Nagyon puha volt, mint egy nőé, és fura szagú. Ha nem lett volna lehetetlen még a gondolat is, spermára emlékeztette volna az illat.

– Kedvesem, ez az úr itt István atya, ő foglalkozik egyházunk papjainak fizikai ellátásával. Tudja, az Úr szolgálata teljes embert igényel. Egyházunk nőtlenségre kötelezi papjait, ám tudjuk, nem lehet a bennük lakozó férfiasságot elnyomni. Hogy mégse a Sátáné legyen társaink lelke, István atya áldásos munkája nyomán megoldást találtunk a problémára.

– Ezt nem igazán értem.
– Mindjárt megérti! Anita, tudom, férjnél van, és van három gyermeke.
– Igen.
– Kérdezhetek egy indiszkrét dolgot?
– Igen, kérdezzen.
– Mondja, szereti a férjét? Tudom húsz éve házas.
– Nagyon szeretem! Rajta kívül, mint férfit, nem ismerek mást.
– És mit tenne meg a férjéért, a gyermekeiért? A biztonságért?
– Bármit!!
– Bármit? Vigyázzon, mit mond, a bármi nagyon veszélyes szó!
– Bármit hajlandó vagyok megtenni azért, hogy a családomat egyben, és boldogságban tartsam!
– Rendben. Amit most elmondok önnek szigorúan bizalmas. Amennyiben elutasítja a dolgot, akkor is meg kell esküdnie, hogy soha, senkinek nem mondja el! Megértette?

– Igen, igazgató úr!
– Akkor esküdjön a szent bibliára!

Anita a könyvre tette a kezét, és elmondta a szent eskü szövegét, ami örökre lepecsételte az ajkait.

– Kedvesem,- innen István atya vette át a szót- ugye tudja, hogy mily nehéz e szüzességi fogadalmat papjainknak megtartani? Gondolom sejti, hogy ez nem mindig sikerül. Szinte száz százalékban elbuknak papjaink. Eddig bűnös utakat találtak, viszonyt kezdtek a hívekkel, férjes asszonyokkal, vagy Isten bocsásson meg érte, ministráns fiúkkal.

– Igen hallottam a hírekben, hogy vannak problémák.
– Igen, igen… Nos, az én küldetésem,…szent küldetésem, megoldást találni erre a problémára.
– Nem értem mire gondol…
– Gyermekem! Papjaink kínzó vágyának kielégítése, szent feladat lett, az arra alkalmas nővéreink körében. Ez egy titkos rend egyházunk berkei között. Asszonyok, akiknek az a feladatuk, hogy csillapítsák a vágyat papjainkban.
– Hogy?
– Kielégülést nyújtanak a szükségben!
– Nem értem…, azt akarják, hogy…hogy én…,de én szeretem a férjem.
– Gyermekem! Megnyugtatlak, hogy ezt a cselekedetet nem soroljuk a hűtlenség bűnébe. Ez szent feladat, ami nemes célt szolgál. Egyházunk tudomásával, és belegyezésével történik, nem számit házasságtörésnek. Akárkit nem is jelölünk ki erre a feladatra. Téged is alaposan megvizsgáltunk, immár egy éve megfigyeltünk, és alkalmasnak tartunk a feladatra.
– NEM ÉRTEM??- szegény nejemmel megfordult a szoba…vagy a világ?
– Nos, a tested ajánlod fel az egyháznak. Természetesen a magánéleted ugyan olyan marad, mint eddig, a férjed semmit sem tud…, tudhat meg! Ezt munkának kell tekintened!
– De hogyan, miért?
– Az egyház átvállalja a nyolcmilliós kölcsönt, és Te nekünk törlesztesz a szolgálataiddal.
– Hogyan…, nem értem, hogyan törlesztek?
– Három szintje van a különleges nővéreknek. Az első, amiben kezdesz, az alapszint. Itt a nővérek a papi szeminárium hallgatóival foglalkoznak. Itt egy kielégítés, mert az után van  a bér, háromezer forint. De az alapszinten pusztán az a cél, hogy lenyugodjanak a kedélyek, nem kell több időt rászánnod, mint szükséges. Ügyesebb nővéreink, egy nap akár húsz, harminc, egyes kirívó esetekben ötven ügyfelet is kielégítenek.
– Ez hogyan lehetséges?
– Egyszerű…csak odatartod az alfeled, és sorban mennek a hallgatók. Fiatal kiéhezett egyénekről van szó. Sokan már akkor ejakulálnak, ha meztelen nemi szervet látnak. Te döntöd el, mennyit vállalsz be!
– És az annyiszor háromezer forint?
– Természetesen.
Asszonykám kezdeti ellenvetése kezdett lankadni a pénz ígéretére. Számolni tudott! Ötvenszer háromezer….persze csak a végösszeget látta, az el se jutott a tudatáig, hogy hány faszt kell befogadnia egymás után.
– Mikor kell választ adnom?
– Most!
– Most?
– Igen! Nekünk hitükben erősen elkötelezett nővérek kellenek. Vagy most tudod, hogy vállalod ezt az egyházért, vagy nem!

Anita fejében kavarogtak a gondolatok. Soha más fasz, mint a férjéé, nem fordult meg benne. Egyszer lánykorában leszopta egyik nevelőtanárát, de ennyi és nem több. Ehhez képest ez…., de a pénz…a pénz el fogja szakítani a férjétől, ezt tudta már rég. Nem bírja ki a kapcsolatuk ezt a létbizonytalanságot. És nem fogja, megtudni…és nem megcsalás.

– Vállalom, atyám!
– Remek! Erre számítottam kedves. Akkor vetkőzzön le!
– Hogyan?
– Nézze gyermekem, magának ettől a perctől kezdve a dolga az egyház férfi tagjainak kiszolgálása. A szája, a nemi szerve, de még  a végbele is köztulajdon. Ne mondhat nemet senkinek, aki reverendát visel. Megkapja ezt- és átnyújtott egy fém szerkezetet- ezt mindig tartsa magánál! Ez egy számláló. Ha megnyomja a prücköt, egyet ugrik rajta a szám. Minden ejakulációnál, amit ön váltott ki, nyomjon egyet, mi ez után fizetünk. Most pedig vetkőzzön le!

Anita szégyenkezve elkezdett vetkőzni . Testét a férje előtt is szégyellte. Elhízott ronda, dagadt nőnek látta magát, pedig nagyon arányos volt. Nőiesen vastag combja, hatalmas feneke, formás, közepesen nagy melle, minden férfiban felszította a vágyat. Mikor az utolsó ruhadarabtól is megszabadult, szégyenkezve, kezét a melle és a pinája előtt tartva állt a szoba közepén. A két férfi, kényelmes fotelben ülve nézte a nőt.

– Forduljon körbe,…kezeket magasba,…úgy….jó….állj, most fogja meg a bokáját! Régóta borotválja a nemi szervét?
– Igen, a férjem így szereti.
– Helyes, nem baj, …kérem, maradjon ebben a testhelyzetben és húzza szét a farpofáit,…keményebben!
Anita, belemarkolt a fenekébe, szinte szétszakította magát annyira meg akart felelni ennek a két hímnek, akiktől a reményt kapta, Hirtelen észrevette, hogy azok a faszukat verik.
– Kedvesem, álljon fel, jöjjön ide! István atya, kérem, legyen az első!
– Nem, nem, csak ön után…
– Vendégeké az elsőbbség. Anita, kérem, menjen oda a vendégünkhöz és tegyen a kedvére!
– Hogyan szeretné atyám?
– Szopjon, kérem!

Asszonyom letérdelt, és rábukott István atya faszára, az igazgatót pedig megajándékozta felé fordult seggének látványával. A pinája szétnyílt, azt a gondolatot keltve, hogy szabad utat enged bárminek. Keményen szopott, a gecitől sosem undorodott, lenyelte. Pista atya nem bírt magával, megfogta a fejét és ráhúzta a faszára, szinte azzal verte a faszát. Aztán hördült egyet, felállt, asszonyom egy percre se engedte ki a faszt, rámarkolt a hajára, és extázisba esve baszni kezdte Anita száját. Anita olyan hangokat adott ki, mint aki meg akar fulladni. A habos nyál végig folyt az arcán, le a mellén, a hasán, és a pináján át lecsöpögött a padlóra. Az atya addig baszta, míg egy utolsó lökéssel telenyomatta a száját.

– Ne nyelje le!- jött az utasítás a főnökétől- tartsa a szájában!
Anita tele szájjal felállt, és mint valami hörcsög várta a további utasításokat.
– Jöjjön ide! Itt van ez az edény, szép lassan engedje bele a magot!
Anita, a leginkább laboratóriumi, vagy orvosi üvegcsére emlékeztető edénybe folyatta a szájából a gecit.
– Ezt nem mondtam, de a spermiumot mindig összegyűjtjük. Hogy miért az még titok ön előtt, de eljön a nap, amikor ezt is megtudja.
– Én megyek is,- állt fel István atya- köszöntöm kedvesem, a sorainkban!
Ketten maradtak az igazgatóval.
– Kérem, ott a mosdónál hozza rendbe magát és mosson fogat…az ajtót ne csukja be, szeretném látni.
– De pisilnem is kell!
– Nagyszerű, megnézem.
Anita bement a fürdőbe, leült a WC-re, vastag sugárban kezdett hugyozni. Amikor végzett, az igazgató egyik kezével odanyúlt és elkezdte ujjazni őt, Anita hamarosan elélvezett.

– Igazgató úr, ön mit szeretne velem csinálni?
– Úgy terveztem, hogy seggbe baszom.
– Oda is élvez majd?
– Igen, szeretek szűk popsikba élvezni, remélem nincs ellene kifogása?
– Azt csinál velem, amit akar.
– Hagyja a mosdást, kifelé……négykézlábra….pucsítson!

Ekkor a főnöke beakasztott neki. Kicsit fájt, ugyanakkor nagyon jólesett a feleségemnek, imádta az anál szexet. A főnök megvadult, annyira baszta a nejemet, hogy az alig bírta tartani magát. Tövig járt benne a farka, a segglyuka majd szétszakadt, aztán hirtelen teleélvezte. Csak élvezett, élvezett, mintha sosem akarna elállni. Anita érezte a geci áradatot. Tudta, hogy ennyit még sosem lőtt bele a férje. A főnök, nem húzta ki a faszát.

– Látja kedvesem azt a kacsát?
– Igen.
– Benne maradok a seggében, és így elmegyünk addig…megmentjük a gecit.
Óvatosan odamásztak. A nejem, mint valami vontató, maga után húzta főnökét a faszánál fogva.

– Vegye fel, jó…tartsa a seggéhez,…így…most kihúzom a dugót…
A nejemből elkezdett folyni a geci. Csak folyt, folyt a kacsába. A főnök átöntötte ezt is ez üvegedénybe, ezzel összekeveredett a két anyag.

– Jól van kedvesem, hozza rendbe magát!
Negyed óra múlva, immár felöltözve álltak egymás előtt.
– Akkor kedvesem, mától új beosztása van. Ne feledje, mindig készen kell állnia, és egy társunknak sem mondhat ellen!
– Megértettem, igazgató úr!
– Örül, hogy segítettem megoldani a problémáját?
– Hálás vagyok önnek uram! Bármit kér, megteszem!
– Persze, hogy megteszi…hisz ez a dolga. Jövő héten két napos útja lesz az egyik kolostorba. Majd a férjének mondja meg, hogy munkaügy…hehe, végül is az…..hatvan szerzetes várja ott a kielégülést.
– Köszönöm uram!
– Ja, Anita….kettőt kattinthat!