Arra, hogy leírjam ezt a történetet, akkor gondoltam, amikor Bajusz egyik szerzeményét, a Gondolatokat olvastam. Magam sem tudom, miért épp ezt a sztorit írom. Illetve egyik indokomul az szolgál, ez az eddig velem megtörtént legintenzívebb és legkomplexebb szexuális tartalmú történet. Ne várjatok tőle túl sokat, igyekszem hűen ábrázolni a történéseket. Ugyanakkor szeretnék nektek örömet okozni, valamint a kritikákat olvasni – mivel nagyon szeretem másokhoz szóló kritikáitokat is!
Egy igen tartalmas nyarat tudhattam tavaly a hátam mögött. Jártam százfelé, ha nem szó szerint is, de azért voltak események, és rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Tokaj, Debrecen: a főbb helyszínek, szoros egymásutánban és a sok vigadalom után a barátnőkkel rámzuhantak a pesti unalmas napok. Pár nappal azután, hogy hazajöttem (Debrecenből a kórusversenyról), egy délután felhívott valaki. Természetesen ellenkező nemű személy; elhívott egy találkozóra, hogy beszélgessünk, mert szakított a barátnőjével.
Na most ennek igen nagy jelentősége volt, ugyanis vártam ezt a hívást, ha nem is konkrétan, de vártam, hogy valami történjen, hogy fokozzam, tudtam, hogy valami történni fog. Ezt a fiút egy osztálytársam buliján ismertem meg. Egy olyan örökmozgó rocker volt, gitárral meg erősítővel felszerelkezve; válligérő hullámos szőke hajjal. Egyáltalán nem az én esetem, de én annál inkább voltam az övé. A bulin próbáltam finoman visszautasítani, de aztán „beadtam a derekam”, és egy személyes pillanatban hagytam,hogy megcsókoljon. Gondoltam: „Úgyis van benne rendesen pia, biztos nem gondolja komolyan, és nem lesz ebből semmi bajunk!”. Aztán később egy nekem tetsző srácra próbáltam hajtani, több-kevesebb sikerrel, amit sajnos meglátott – ekkor derült ki, ő igencsak komolyan vette a csókot és az elfogyasztott alkohol mennyiségétől meglehetősen depresszív állapotba került; olyannyira, hogy leakart ugrani az első emeletről.
A bulinak vége lett és másnap úgy gondoltam, felhívom, mintegy gesztusképpen, valamint megbeszélni a dolgokat; talán meg próbálhatnánk, hogy mennének a dolgok együtt. Ő ekkor jött össze azzal a lánnyal, akit a kezdeteknél említettem – ez sajnos nem az én pillanatom volt, és gondoltam, elfelejtem. Többször láttam őket együtt, és irigyeltem is azt a lányt. Mert a srác, ha nem is nagyon tetszett, a csókja fantasztikus volt. Finom, lágy és gyöngéd. Amit a buliban nem vettem elég komolyan. Voltak viszont érzéseim – amelyek később be is igazolódtak – ezzel a fiúval kapcsolatban, amik az én életvitelembe nem illettek, illetve teljesen ellenkeztek dolgokkal. Egyszóval ami gyöngédség csak volt benne, mind annak a másik lánynak jutott és nem nekem.
Amikor felhívott, megkérdezte: „Most rögtön el tudsz indulni? Akkor egy óra alatt ideérsz? Hívj, ha már itt vagy!”. Elindultam, odaértem, találkoztunk. A Váci utca turistákkal teli tömegében; gyors puszi – puszi és a „Hova menjünk?” kérdés. „Menjünk abba a kávézóba, oda szoktam lejárni, ismerem a tulajt!”. Egy kapucsínót rendelt nekem, ő pedig egy pohár sört kért magának. Rövid és lényegretörő volt:
– Gondolod, miért hívtalak ide? – kérdezte.
– Sejtem.
– Tudod, *****ka rendesen átvágott és itt hagyott. – mondta, miközben bólintottam és egy félmosolyra húztam a számat.
– Min mosolyogsz?
– Ha te tudnád – mondom nevetve – mennyire örültem ennek, amikor ezt meghallottam. Tudtam, hogy én jövök.
– Kösz szépen. Én pedig egy hétig szenvedtem miatta, miközben te csak röhögtél rajta!
– Valahogy sejtettem, hogy hozzám fogsz fordulni!
– Jó. Viszont azt tudnod kell, nekem olyan barátnő kell, aki hűséges és közben nem kacsingat más felé. Mit gondolsz, ez neked mennyire menne?
– Megpróbálom. De most így nyáron ez elég nehéz, úgyhogy még meggondolom. Vannak, akik között válsztani tudnék, úgyhogy nekem nem te vagy az egyetlen.
– De nekem most válaszolj! Képes vagy velem lenni? Mert ha igen, én megtanítalak, hogyan maradj egy ember mellett, de legelőször el kell nyerned a bizalmamat.
Ez elgondolkodtatott, ez már lényegében zsarolás, de úgy gondoltam, eddigi kapcsolataim nem voltak túl hosszúak és lehet, hogy bennem van a hiba. Muszáj megpróbálnom.
– Rendben van. – mondtam.
– Rendben! Akkor menjünk! – szólt és sebtiben elintézte a számlát, mi meg mentünk, egyenesen a lakására – egyetlen megállónk volt, az utcasarkán megállított, a szemembe nézett és átkarolt, majd megcsókolt. Miután a csókot befejeztük, a szemembenézve kérdezte: „Ilyenre emlékeztél?”.Én pedig egy lelkes igennel feleltem.
Már ott is voltunk a lakásán. Arra nem emlékszem, mennyi időt töltöttünk el cselekmény nélkül, amikor odaértünk, de rövidesen az út a szobájába vezetett. Egy világoszöld árnyalatra festett nagy belmagasságú galériás szoba volt. Az ágy a galéria alatt feküdt, ami egy nagy franciaágy volt.
Rögtön a szobába vezetett, az ágyhoz, és elkezdtünk csókolózni. Finoman, de azért nem komótosan, a megfelelő tempóban haladtunk. A ruhadarabok egymás után kerültek le rólunk, előbb rólam – a felső és a nadrág, s rövidest a melltartó is; mindezeket forró érintések kísérték, s aztán róla is – az inge meg a nadrágja. Rádőltem az ágyra háttal, közben a lábaim közepes terpeszbe vetettem, kicst kacérkodva, érjen hozzám minél többször! Ő mosolygott rám, s egy pillanatnyi mozdulattal végigsimított a combjaim között, aztán lehúzta rólam a bugyit. Mindez gyorsan történt, nem volt tétovázás, de mint már írtam, a tempó tökéletes volt, s ez volt az egészben a fantasztikus, hogy mindkettőnk vágya egyszerre fokozódik, sa két test egyformán kívánja egymást.
Amikor a boxerét húzta le, sajnos támadtak gondolataim, amik abban a helyzetben rombolóak voltak – értem én itt, elég termetes ember volt, s az izmok kisebbségbe szorultak az alkatán -, előítéletek, amelyek teljesen jogosak lehettek, de a tapintat szerencsére győzött. Ami a szerszáma méretét illeti – igaz nem ez a lényeg -, álmaimban valamivel megtermedtebbre vágytam, de ismét az előzőekhez hasonlóan, rábírtam magam, hogy ezzel ne foglalkozzak. Az ember nagy hibája, hogy tapintatlan, és tévhitekbe ringatja magát, a helyett, hogy a valóságot elfogadná úgy, ahogy van.
Ezt követően kérte, térdeljek az ágy szélére vele szemben. A gondolat, hogy valakit a nyelvemmel ingerelhetek és érezhetem minden apro jelét annak, hogy élvezi a számat át süvített rajtam, s azok a gondolatok is átszaladtak a fejemen, hogyan csinálhatnám a legjobban.
Sok kép lebegett a fejemben, egy film, s a lányok kaján vigyora a férfi-rajongóknak.
Így aztán előbb finoman kezdtem hozzá. A makkján kezdtem el nyaldosni, mint egy fagyit, oldalait majd körbe-körbe. Aztán rázártam ajkaimat és igyekeztem felfele nézni, egyenesen a szemébe. Kezdtem belejönni – néha persze lenéztem a hímtagra, mert hát eddig nem minden nap láttam ilyet, figyeltem a reakciókat. A két ajkamból formált szűk nyílást egyre mélyebben húztam a lüktető férfitagra. Közben próbáltam nyelvemmel emellett oldalt körözni, de sajnos ez kisebb fogazással járt, úgyhogy inkább mellőztem. Ehelyett visszanéztem rá és egy másik játékot kezdtem el játszani. Szerszámát kihúztam, és a kezemmel kezdtem kissé játszani, oly módon, hogy jobb kezemmel magát a hímtagot ingereltem, ballal pedig a golyókat masszíroztam – a nyelvemmel pedig ismét a makkot nyaltam. Mindeközben a lámpa fénye egy árnyképet vetített a falra, melyet én egyre inkább bámultam; ez a mi árnyképünk volt – és rendesen felizgatott.
A szám azonban hamar zsibbadni kezdett, ezért felfeküdtünk mindketten az ágyra, és elkezdtük egymást simogatni. Átkarolt és a mellemen nyugodott keze, simogatta őket s néha megpihent rajtuk. Aztán fokozatosan haladt lejjebb, amíg el nem érte a hasadékot, amely már a legkisebb légmozgásra is összeszorult. A lélegzetem egyre fokozódott, de még csendes meghittség vegyült a pillanatba, s a közeli izgatottság csak a halk nyögésekből érződött. Az ujja belefúródott a nagyajkak közébe, melyet már a nedvességem átitatott, s miután párszor körzött egyet a csiklón, már hüvelyem nyílásánál találta magát. Itt elidőzött egy darabig, aztán belémhatolt, fokozatosan, egyre mélyebben, s a csípőm ösztönösen előrefeszült, csak úgy szívtam magamba. Aztán elkezdte mozgatni bennem, amire hamarosan kérésemre másik ujja is követett. Ekkor én hozzáhajoltam, férfiassága elé, 69-ben élveztük egymást, amit sajnáltam, hogy nem nagyon nyaldosott, inkább csaj ujjaival kényeztetett.
Ez így ment egy darabig, de sajnos az izgalom nem jutott révbe; amikor kihúzta ujjait, mégis jóleső érzés öntött el.
Újabb játékot találtam ki, amíg így pihegtem, hátrébb húzódtam az ágyon, és elkezdtem magam simogatni. Kivételesen jólesett, hogy csak az én kezem simítja a bőröm, a hasamról csúszik fel a kezem a gömbölyű labdákra, és ujjaim csipkedik a csöpp bimbókat. De ő közeledett felém, és ért volna hozzám, én viszont nem engedtem. Hátrébb húzódtam és kértem, csak nézzen, s cserébe én is nézem. Néztem rá, miközben két kezem a mellemen illetve a nyílás előtt simogatott, de nem ment sokáig, nem tudtam rábírni, hogy csak nézzen.
A falhoz szorított, majd szenvedélyesen csókolni kezdett és ujjait ismét magamban éreztem, ahogy egyre feszítő tempóval döfködött, hajszolva a gyönyört, de a zihálással teli várakozás hiábavaló volt, csakúgy, mint eddig. Erre én a hátára fordítottam, és ismét a számba kaptam szerszámát, s eldöntöttem, lenyűgözöm. Végig csinálom, hogy legyen valami sikerélményem. A szám még hamarabb elfáradt, de nem hagytam abba, beszívtam, és egészen a torkomig engedtem, csakhogy végre legyen öröme.
Alig vártam, hogy eljöjjön a pillanat, s egyszer csak megkérdezte:
– Hova menjek?
– A számba!- feleltem. Ez volt minden vágyam! Számomra fantasztikusan izgató volt, hogy a párom látja, ahogy lenyelem az ondóját. Tapasztalatom azonban még ilyen téren nem volt, így aztán kíváncsi is voltam. Végre aztán sikerült – az első csepp. Nem az volt, amire számítottam. Nem banánízű, ahogy azt sokszor olvastam, inkább keserű. És forró. Ledöbbentem, mire ő megkérdezte:
– Csináltál már ilyet?
– Igen, csak nyelni még nem nyeltem le. – válaszoltam kissé megszeppenve.
– Egyébként látszik, ahogyan csináltad. Mintha csak egy pornófilmből kerültél volna ide – kevesebb tapasztalattal. – erre csak grimaszokat vághattam, legalábbis így gondolom, mert ezzel kicsit megsértett. De nyilván igaza volt, én meg is értem. Igaza, mert ugye nagy gyakorlatom tényleg nincs. – Nem baj, majd én megtanítalak. – folytatta.
Ennek a kapcsolatomnak is nagyon hamar vége lett, mert amit sejtettem, hogy milyen ember ő, az mind úgy volt, ahogy gondoltam. Nem éreztem, hogy nekem mellette kéne lennem, de már meg volt róla a bizonyosság, hogy ha akarok, tudok egy ember mellett maradni. Köszönöm, hogy ennyi időt szántatok, hogy elolvassátok első terjedelmesebb művemet.