Beesett, karikás szemek fénytelen szomorúsága verődött vissza a megfakult tükör lapjáról. A kéz, ami tartotta, minduntalan erőtlenül megremegett, és a hideg fémfelület a bánatos lélegzet forróságától lett időnként homályos. Egy kórosan sovány lány félelemtől eltorzult, ápolatlan fizimiskája nézett szembe Adél keserű pillantásával. Idegesen beletúrt a vállig érő, vékonyszálú, göndör hajába, ami vöröses árnyalatával zsírosan tapadt az arcába, hogy elfedje a homlokán gyülekező ráncok sokaságát. Kereste a szépséget önmagában, de valahogy soha nem találta. Mindig is csúnyának tartotta saját magát, és ezen az sem változtatott, hogy már a huszadik évét taposta, ami ugye a lányok szépségének kiteljesedésében a legszebb időszak. Adél és a perverz szexvámpír részletei…