A színpadi mágia túlhajszolt világában Scarlet a tűz közelében dolgozott. A fellépésekért vívott hatalmas verseny miatt a bűvészek féltékenyen őrizték titkaikat, és irigykedtek minden olyan versenytársra, akinek a száma csak egy kicsivel sikeresebb volt, mint a sajátjuk. Senki sem volt féltékenyebb és irigyebb, mint A Hatalmas Francisco. Minden igyekezetével titkolta, hogy ő valójában Frank Potts, régi palabányászcsalád sarja. Hivatásának csúcsára kemény munka és az állítólagos természetfeletti tulajdonjogok rugalmas megközelítésével jutott. Ő volt Scarlet főnöke.
És ezért volt most Scarlet a Palladium színpada mögött. Megjelent ugyanis egy új vetélytárs, aki szemtelenül Harry Pottsnak nevezte magát. Nem is igazán a híres varázslótanoncra utalt ezzel az álnévvel, inkább Francisco valódi vezetéknevére. Ráadásul pont Francisco szülővárosában vetette meg a lábát. Egy estéje már telt házzal ment, és még két másik volt soron, irigylésre méltó számokkal. Ez túlságosan nagy kihívás volt A Hatalmas Francisco számára, és tökéletes alkalom arra, hogy bevesse Scarletet. A feladatköre szerint “második asszisztens” volt, de soha nem jelent meg a színpadon. A munkaköre megnevezése pontosabb lett volna „thaumaturgikus kémkedés”-ként. Annyi információt gyűjtött össze Francisco versenytársairól, amennyit csak tudott, a bűvész így mindig újabb és újabb trükkökkel nyerte a nézettségi versenyt. Harry Potts háromnapos fellépéssorozata a Palladiumban tökéletes lehetőséget biztosított az infók első kézből való megszerzésére. Míg Francisco szakterülete csupán az illúzióra terjedt, Scarlet árnyékos múltja során mindenféle hasznos készségre szert tett, a számítógépes rendszerekhez való tiltott hozzáféréstől a hagyományos betörésig. Ez esetben nem is volt szüksége a zárak feltörésére, mert a Palladium ügyvezetője tartozott neki egy szívességgel.
Scarlet reggel olyan korán jelent meg, hogy a pasi még karikás szemekkel fogadta. A lány biztos volt benne, hogy Harry Potts emberei csak ebéd után jelennek majd meg. Az ügyvezető átadta neki a főkulcsot, és magára hagyta. A tapasztalat azt tanította Scarletnek, ne vigyen magával sok felszerelést. Minden szükséges eszköze elfért a buggyos vászonnadrágjában, és a katonai pulóverében, ami bármilyen vegytisztításnak ellenállt volna. Az ügyvezető arról is biztosította, hogy a személyzet sem fog még pár órán át megjelenni. Ez már nem az első ilyen alkalma volt, úgyhogy gyorsan átnézte az öltözőket, különösen Harry Pottsét, de csak mérsékelten érdekes anyagokat talált. Mindenesetre elrakta őket Francisconak. Lehet, hogy ő majd észrevesz benne olyasmit, amit a lány nem.
Leginkább a színpad érdekelte. Harry gondatlanul mindent szertehagyott, mintha a műsor után senki sem törődött volna a takarítással. Scarlet minden kelléket ellenőrzött; a zsebkendőket, a kis dobozokat, a kesztyűket, a kártyapaklikat, a tollcsokrokat, a kalapot, a poénokhoz használt spriccoló virágokat. Minden tételt megvizsgált és lefényképezett. Jegyzetelt is, akárcsak tegnap este a nézőtéren, amikor tiltott volt a műsor közben a fotózás. Csak a két fehér egér, a három kiscica és a teknős hiányzott tegnapról; ha ott lettek volna, Scarlet azonnal hívta volna az állatvédelmi hatóságot. Aztán a nagyobb ládákra fordította a figyelmét. Mindkettő nagyjából ugyanakkora volt, kb. két méter magas, de az egyik ódon, tömör, sötét fából készült, lekerekített tetővel. Semmi extra. Csúsztatható panelek, háttámla, rejtett üregek, rések a késszurkálós számhoz. A második láda már érdekesebb volt. Fehér volt, és kábé egy négyzetméternyi helyet foglalt el. Az oldalán és a hátán tízcentis lyukak voltak összevissza. Noha nehéz volt pontosan látni, mi történik a ládában, a nézőtérről elég hatásos illúziónak látszott, amikor Harry eltüntetett mindent, amit behelyezett. És aztán ráadásul minden megjelent a másik ládában. Egyszer Harry egy rakás cicirázó bikinis csajt terelt be, és egyenként „eltüntette” őket. Scarlet bízott benne, hogy megfejti a trükköt. Ha nem tükrökkel működött, bizonyára valamilyen szerkezet keltette az illúziót, hogy átlátunk a lyukakon. De lehet, hogy valami hi-tech megoldásról volt szó. A láda ajtaja könnyen nyílt. Scarlet megvizsgálta a belsejét, kereste az illúzió titkait. A padlón lévő nagy csavarokon kívül a láda belseje is ugyanolyan sima fehér volt, mint a külseje. Mindazonáltal Scarlet úgy érezte, vannak még benne felfedeznivaló titkok. Mivel szabad szemmel semmit sem vett észre, belépett. A legvalószínűbb magyarázat az volt, hogy amit Harry ebben a ládában használt, már elrejtette. De Scarlet meg akart győződni róla, hogy alapos munkát végzett, úgyhogy alaposan körülnézett. Amikor ujjait végigcsúsztatta a hátsó panelen, halk kattanást hallott maga mögött. Megfordult, de az ajtó már bezárult. Bizonyára jól meg volt olajozva. Odabenn nem volt retesz, úgyhogy csak megnyomta az ajtót. Zárva maradt. Ez egyáltalán nem volt jó hír. Újra megnyomta. Semmi; meg sem moccant. Kinézett az egyik lyukon, látta a kellékeket, amiket már megvizsgált. A legtöbb ember ilyen helyzetben ösztönösen segítségért kiáltott volna, de Scarlet volt már ennél merészebb helyzetben is. Nem kellett volna itt lennie, és ha rátalálnak, az nagy diplomáciai incidenseket okozhatott a bűvészek körében, még akár párbajt is, varázspálcákkal hajnalban, meg ilyenek. Lennie kell kiútnak. Mindig van. A mágusok sem mentesülnek az egészségügyi és biztonsági követelmények alól. Nem lehetett olyan láda, ahonnan lehetetlen menekülni. Csak ki kellett engednie a belső Houdinijét. De tényleg nem volt olyan nyom, ami a kijutásra utalt volna. Scarlet végighúzta ujjait a láda minden részén, remélve, hogy megtalálja a mechanizmust, ami kiengedi. A láda konokul zárva maradt, és a lány kényszerítette magát, hogy nyugodt maradjon. Ez a mágia világa volt. Lesz itt valahol egy trükk. Ott kell lennie. Ujjait végighúzta a lyukak peremén. Semmi. Aztán lépéseket hallott, úgyhogy visszahúzta ujjait. Basszus, basszus! Nyugodt és csendes kellett maradjon, és remélni, hogy bárki is jött arra, elmegy anélkül, hogy megvizsgálná a ládát. Az egyik falhoz támaszkodott, hogy testének egyetlen része se legyen látható a lyukakon át. A taktika eleinte működőnek tűnt. Csusszanás és emelés hangját hallotta, férfi hangokat, akik arról beszéltek, hogy mit és hogyan kell csinálni. Hallotta, hogy az előző esti műsor bizonyos részeivel elégedetlen volt, és igyekezett megjegyezni a részleteket. De aztán az egyik hang ezt mondta:
– Várj, be van zárva a varázsláda.
Egy kis csönd volt, aztán egy másik férfi szólalt meg:
– Van odabenn valaki? – Scarlet visszatartotta a lélegzetét. Hiába. Lépések közeledtek. Megint hallotta a férfit. – Van benn valaki?
Amikor a férfi kopogott a láda oldalán, a lány összerezzent. Közeledett a lebukás. Még ijesztőbb volt, amikor a férfi keze átcsúszott az egyik nyíláson. A lány nem tudta leállítani; a kéz a vállához ért. A pasi tapizott kicsit, aztán elhúzódott.
– Gyere csak, Ken!
A másik férfi odasietett; az első pasi keze pedig áttért a lány mellére, és jól megszorította.
– Melyikük lehet? – kérdezte Ken.
– Mit számít az? Ezek a ribancok nagyon kívánósak! Folyton bemászkálnak a ládába…
A mellmarkolászás ellenére Scarlet egész megnyugtatónak találta a helyzetet. Ha ezeket a pasikat nem érdekli, hogy ő kicsoda, talán megúszhatja a dolgot. Ki kell bírnia a taperolással járó kényelmetlenséget, de ez legalább nem veszélyeztette a küldetését.
Ettől valamennyire megkönnyebbült, de egy újabb kéz nyúlt be, egész a nadrágjáig. Ken hangját hallotta.
– Basszus, valami könnyebbet is felvehetett volna… – mondta.
Mostmár három kéz volt a dobozban; Ken lehúzta a lány sliccét, a másik a pulcsiját nyitotta szét. Hevesen tapizta mindkét mellét, Ken pedig a nadrágjába próbált benyúlni.
– Rohadt jó mellei vannak – jelentette ki az első férfi.
– Szerintem Shirley lehet – mondta Ken. – Neki vannak olyan jó mellei. A legjobbak.
– Szerintem inkább Ronnie – mondta az első férfi.
Scarlet profizmusa nem engedte, hogy visszavágjon. Nehéz volt elhinni, hogy Harry Potts ribancai önként zárkóztak be a ládába, de eleget látott már a világból ahhoz, hogy tudja, a valóság néha a mágiánál is furcsább. Pillanatnyilag amiatt aggódott a legjobban, nehogy lebukjon. Még fennállt annak a veszélye, hogy a férfiak bepillantanak a ládába, de addig is remélte, hogy szerencséje lesz.
– Vehetne új fehérneműt – mondta Ken, ahogy ujjai végigcsúsztak Scarlet vastag bugyiján.
– Az biztos – mondta az első férfi, kezei a lány melleiről a karjára csúsztak. – Lépj előre, cicám. Ugye ezt le akarod venni?
Scarlet úgy döntött, hogy ezt költői kérdésként értelmezi, úgyhogy ellépett a faltól, de csendben maradt. Érezte, hogy a férfi ujjai tapogatják, határozottabban, mint általában férfiak bánnak a női fehérneműkkel .
– Vedd le a nadrágod és a bugyidat, ribi! – mondta Ken.
Máskor ilyen helyzetben Scarlet egy pofonnal válaszolt volna, de erre most nem volt lehetőség. Jelenleg csak úgy kerülhette el a lebukást, ha azt tette, amit mondtak neki, úgyhogy hagyta, hogy a férfi megtapintsa, ahol csak akarta. Az első férfinek végül sikerült kioldani a melltartóját. Bimbóit ujjak zárták közre, de Scarlet érezte, hogy bekeményednek. Ken ujjai végigcsúsztak az ágyékán.
– Kis csinos – mondta a férfi. – De ha Harry rájön, hogy nem vagy teljesen sima, véged lesz.
Mi ez? Kezdett úgy tűnni, Harry Potts a bűvészműsor mellett egy háremet is működtetett.
– Told a puncid az egyik lyukhoz, kicsim – hallotta újra Ken reszelős hangját. – Hadd lássam!
Scarlett emlékeztette magát arra, hogy a legfontosabb célja a lebukás elkerülése volt, úgyhogy megfordult. A férfi elengedte a melleit, amik a láda oldalához szorultak, ahogy megfordult Ken parancsára.
– Jó…. – mondta a férfi. Megalázónak érezte, hogy elég óvatlan volt ahhoz, hogy ebbe a szituációba kerüljön, de az anonimitás érdekében hagyta, hogy Ken ujjai széttárják a kisajkait. Az egyik ujj be is nyúlt a nyílásba. Scarlet ki akarta találni, hogyan kerülhet ki a ládából, próbált alternatívákat kitalálni. Nem tudta leállítani Ken molesztálását, de ki kellett találnia, hogyan juthat majd ki innen, ha a két férfi végzett. Pár szót hallott, aztán cserélődtek az ujjak. Scarlet azon töprengett, hogyan juthatna ki a ládából, de gondolatait új lépések szakították félbe. Basszus! Újabb pasik! Sosem jut ki innen…
– Ide, srácok! – kiáltotta Ken. – Van egy ribanc a ládában!
– És kezd rendesen beindulni! – kiáltotta a másik férfi.
Basszus, basszus! De talán így jobb is volt. Minél jobban elhitték, hogy benne van a buliban, annál kisebb volt a lebukás veszélye. Vagy nem? Feszülten figyelt: ha jól értette, hárman érkeztek. Az ujjak cserélődtek, bizonyára az egyik új pasi nyúlt be. Ez nem akart felfedezni, csak behatolni. Mellette is kezek nyúltak be a nyílásokon, és megszorították a fenekét.
– Hát nem imádnivalóak az ilyen ribancok? – szólalt meg egy hang. – Mindent bevállalnak. Ugye, édes?
Scarlet rájött, hogy nem maradhat örökké csöndben.
– M-hm – motyogta.
Nevetés. Ujjak vájtak a fenekébe, ujjak merültek a puncijába. Aztán kemény fasz érintette a kisajkait, és bele is merült. Ujjak jelentek meg fejmagasságban.
– Szopjad! – jött a parancs. – Kóstold meg a saját pinád ízét, ribanc!
Tovább kellett játszania a szerepét. Odafordult, hogy a férfi ujjait a szájába vehesse. Legalább nem kellett mást szopnia. Ez az enyhe megkönnyebbülés mindössze tíz másodpercig tartott, amíg a saját nedvét ízlelte, aztán még egy kemény faszt pillantott meg a bal oldali lyukon. Nem volt menekvés, együtt kellett működnie. Csak így juthatott ki innen lelepleződés nélkül. Nyilvánvaló volt, hogy mit vártak el tőle, úgyhogy megfogta a kemény rudat, miközben a másik férfi ujjait szopogatta. A punciját tovább ingerelte a kemény fasz. Színjáték, gondolta Scarlet. Eddig a férfiak örömmel feltételezték, hogy Harry Potts egyik bikinis ribanca, de ha túlságosan vonakodik, a pasik gyanakodni kezdhetnek. Úgyhogy leguggolt, megragadta a faszt, ami eddig a puncijánál ágaskodott, és rámarkolt arra, amit már korábban megfogott a bal oldalánál. Mindkét fasz egyformán meredezett, úgyhogy választhatta bármelyiket. Jobbra fordult, és ajkát a kemény dákóra vetette. A ládán kívülről zihálás hallatszott.
– Basszus, de ki van éhezve!
– Szerintem Shirley az – szólalt meg a legelső férfi.
– Vagy Kim – mondta valaki. – Kim eléggé odavan a geciért…
– Vagy Tracey – mondta valaki más.
Scarlet tudta, hogy a másik pasi is törődést kíván, úgyhogy odafordult hozzá. Újabb lyukakon keresztül újabb kezek jelentek meg. Úgy tűnt, már túl sok kéz tapogatja a fenekét és szorongatja a mellét. Nyilvánvaló volt, mi a leggyorsabb módja, hogy mindez véget érjen; az, hogy a férfiakat minél hamarabb elélvezésre késztesse. Nem lett volna az első alkalom, hogy a munkája szexet igényelt volna, de új volt számára, hogy nem az övé volt az irányítás. Másrészt viszont nem jelentett túl nagy kihívást rájönni, hogyan elégítheti ki ezeket a neandervölgyieket. Gyorsan mozgatta a kezét, hevesen szopott. Nem volt értelme húzni a dolgot. A bal oldai lyuk fölött valaki kopogtatott.
– Verd a nyelvedre, te kis ribanc. Aztán mutasd meg. Megértetted?
– M-hm – válaszolta tele szájjal.
– Nem lehet Kim – mondta Ken. – Ő könyörögne a geciért.
A férfiak erre röhögtek. Seggfejek. Scarlet viszont tapasztalatból tudta, a kémkedés néha szorult helyzetbe hozza az embert, és tudta, hogyan kell egy rossz melóból kihozni a legjobbat. Kinyitotta a száját, és verte a merev rudat, ügyelve, hogy a makk a nyelvén pihenjen. A testét még mindig kezek tapogatták, és közben a férfi elélvezett. A sperma elárasztotta a lány nyelvét, az egyik lövés majdnem lecsúszott a torkán.
Scarlet óvatosan a lyukhoz tartotta az arcát, úgy, hogy csak annyit mutasson a férfinak, amennyit az látni akart.
– Most nyeld le – mondta a férfi. – Aztán mutasd újra!
A nemzetközi mágia profi kémjeként Scarlet jól tudta, hogyan vegye át akarata az uralmat az anyag fölött, úgyhogy teste azonnal engedelmeskedett. A férfi anyaga simán lecsúszott a torkán, aztán be is mutatta neki az eredményt. Utána visszafordult a másik faszhoz, de mielőtt újra elkezdett volna szopni, valaki kopogott mögötte. Odafordult, és egy kezet látott, ahogy hívogatta:
– Told ide a pinád, cica!
Amit csak akartak, hogy ne bukjon le. Felemelkedett, kezében tartotta az előtte meredező farkat, hátralépett és behajolt. Ujjak kezdték felfedezni az altestét. Még jobban behajolt, és szájába vette a faszt. Minél előbb elélveznek, annál jobb, ez volt a terv. Úgyhogy olyan keményen szopta és verte a faszt, ahogy csak tudta. Az ujjak a puncijába hatoltak, más kezek pedig mohón ragadták meg a testét, különösen a melleit.
– Rögtön told ide a pinádat!
Ezúttal sem kételkedett, hogy mi fog történni. Úgy is lett. A farkat a szája elé tartva hagyta, hogy hátulról valaki felnyársalja.
– Nincs is jobb egy nyársra húzott ribancnál, igaz, srácok? – kérdezte valaki.
Nevettek. A lány gyűlölte a nevetésüket, meg amiket mondtak, de bármi jobb volt, mint lebukni. Mozogni kezdett, rátolta magát a faszra, mintha pont erre vágyna. Végül elég könnyen rávette magát. A szájával is rácuppant az előtte meredező farokra, mint aki igazán élvezi, amit csinál. Amíg a férfiak csendben maradnak, talán el is kezdheti tényleg élvezni. Végül is nem ez volt az első alkalom, hogy két fasz volt benne egyszerre. Gondolt már rá korábban is, hogy újra át kéne élni az élményt, de sosem gondolta volna, hogy…
– Basszus, ez a pina rohadt szűk! – nyögte mögötte a férfi a fal túloldalán.
– Engedj oda minket is! – mondta Ken.
A hüvelye egy pillanatra kiürült, de azonnal kitöltötte egy másik fasz. Rámozdult, tette, ami tőle telt. A kémkedés megtévesztéssel jár, és ő értett a megtévesztéshez. Még könnyebb volt lelkesedést tettetni így, hogy a férfiak nem láthatták. A baj az volt, hogy a teste is elhitte ezt a megtévesztést. A kemény kefélés hangja visszhangzott a szűk dobozban. Minden porcikáját átjárta a helyzet nyers szenvedélye. Felemelte ajkát a dákóról és keményen verte a duzzadt makkot a szájára és az arcára.
– A picsába! – mormogta a férfi. Sperma lövellt a farkából. Scarlet érezte a hajába spriccolni. Ajjaj. – Jó kis faszszopó van odabenn! – Visszahúzta a faszt az ajkai közé, hogy minél kevesebb menjen félre. – És mennyire imádja a gecit… – tette hozzá a férfi.
Legyen, ahogy akarja, gondolta a lány. A küldetés érdekében mindent le fog nyelni, mint egy geciimádó ribanc. És ahogy még nyelt, észrevette, hogy Ken kihúzta a farkát. Pár pillanattal később érezte a férfi spriccolását a punciján, és hallotta a férfi állatias üvöltését. Három megvolt, már csak kettő volt hátra. Mindjárt vége.
Aztán lefagyott. Ezt a hangot azonnal felismerte.
– Elő a pálcával!
Ez maga Harry Potts! Basszus! Lefagyott, érezte, ahogy geci csorog az arcán és a kisajkain. Bármi is történjen, a mágus nem láthatja, nem hallhatja, nem jöhet rá, hogy ki is ő valójában. De miért vette elő a pálcáját? Valami trükkre készült? Talán a pálca valami távvezérlőféle volt. Ha a mágus kinyitja vele a ládát, neki itt vége. Aztán rájött, hogy milyen pálcára gondolt a bűvész. Vibráló rúd hatolt a puncijába, mire Scarlet felsikkantott. Basszus! Csendben kellett maradnia. Kezek nyúltak be, ragadták meg, gyúrogatták a testét, vájtak a mellébe.
– Nyisd ki a szádat, és tapaszd a lyukra!
Nem volt más választása. Tette, amit mondtak. Arra gondolt, hogy bár a férfiak találgattak, ki lehet a ládában, igazából nem érdekelte őket. Harry Potts bikini csajai felcserélhetőek, feláldozhatóak voltak. A pasikat csak az érdekelte, hogy volt melle és lyukai. A hang megint megszólalt:
– Akarsz egy jó szájbakúrást?
– M-hm.
– Már alig várod, hogy egy újabb nagy adag spermát nyelhess, mi?
– M-hm.
Már-már tényleg varázslatnak tűnt, hogy a férfi úgy betolta vastag farkát a lány szájába, hogy ne fullassza meg.
– Kibírod, ugye, ribanc? – kiáltotta a pasi, és úgy baszta a száját, mintha a lány egész teste csak ennyi lenne, mintha csak egy szájüregből állna, amit a férfi kielégülésére tenyésztettek ki. Pont úgy baszta a lány száját, mint korábban a pináját; Scarlet érezte rajta a saját nedveit. Ő volt az, aki korábban hátulról magáévá tette. A kezek tovább gyömöszölték. Úgy tűnt, mindenütt ott vannak. Harry Potts hevesen dörzsölte vibráló pálcáját a csiklójához. Scarlet rengeteg orgazmust játszott már meg, de még sosem próbálta visszatartani. Mert ez volt a szörnyű igazság, a vibráló pálca a csúcspont felé kergette, tekintet nélkül arra, hogy ő akarja-e. Maga sem tudta, mit akart, csak hogy bármi történjék is, nem szabad felfedezniük a személyazonosságát. Gazemberek voltak, akik most kihasználták, mint valószínűleg más lányokat is Harry bandájából. A torkát vadul kúrta a fasz, a kezek keményen gyömöszölték a testét. Próbált ellenállni, de a vibráció túl erősnek bizonyult. Életében először kellett az orgazmus ellentétét megjátszania. A fasz kikerült a szájából, úgyhogy megkönnyebbült a torka.
– Csukd be a szád! – jött a parancs.
Scarlet ujjai két lyukra szorultak. Muszáj volt megtartania magát. Sűrű, meleg sperma záporozott az ajkára, és közben a pálca végül megtette hatását. Remegve élvezett, pedig gyűlölte, hogy a teste nem hajlandó engedelmeskedni neki. Gyűlölte a torokhangját, ami elárulta gyönyörét. Térde hihetetlenül elgyengült, de nem akart összerogyni. A segítség Harrytől érkezett, bár korántsem ilyen szándékkal:
– Fordulj meg, ribanc!
Scarlet bizonytalanul fordult meg. A pálca helyett Harry farka csúszott be a nyíláson. Nyilvánvaló volt, mit kell tennie, de a letérdeléssel legalább úrrá lett remegésén. Nem vette a fáradságot, hogy letörölje ajkairól a vastag spermacsíkokat, csak kitátotta, és beengedte Harry rövid, vastag farkát. Hát ennyi, gondolta, itt a vége. Ha itt most abbahagyná, hiába ment volna végig az eddigieken. Minden trükköt bevetett, amit az elmúlt húsz évben megtanult, mióta először szopott férfit. Gyorsan le akarta rendezni. A pasi a fal másik oldalán felnyögött. Scarlet gyorsan mozgatta a fejét, és a nyelvét is bevetette.
– Jó kislány! – mondta Harry Potts, mintha csak az egyik színpadi állatát idomította volna.
Aztán megtörtént. Scarlet meglepődött. Ahogy az előbb ő is visszatartotta az orgazmusának jeleit, most Harry sem jelezte, hogy el fog élvezni. Hirtelen csak megtörtént; a rövid, vastag fasz elárasztotta a száját. A lány gyorsan nyelt, bár némileg igazságtalannak érezte, hogy egy olyan rohadék, mint Harry Potts, ilyen hatalmas mennyiséget produkálhat. Minden csepp lecsúszott a torkán, hogy csatlakozzon a hasában a többi adaghoz. Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Harry végül visszahúzódott, és egyedül volt a ládában, kezek nélkül, férfi nemiszervek nélkül. De a megkönnyebbülés csak egy pillanatig tartott, aztán a bűvész hangja megfagyasztotta a vérét.
– Üdvözlöm Frankie fiút!
Basszus! Ez a köcsög végig tudta. Hagyta, hogy ezek a pasik kihasználják, hogy megmentse a küldetését, ami már az elejétől el volt árulva. Rögtön rá is jött, hogy ki és hogyan.
– Ha valaha munkára lesz szükséged, biztos vagyok benne, hogy fantasztikusan nézel ki bikiniben. A meghallgatáson már túl is vagy.
Nevetés volt, dermesztő nevetés. Ahogy Scarlet meghallotta a férfiak távolodó lépteit, nedves törlőkendőt húzott elő a nadrágjából. Mindig fel volt készülve minden eshetőségre. Letisztogatta magát, ahogy csak tudta, és azzal vígasztalta magát, hogy nincs minden veszve. Igaz, hogy lebukott, de így is szerzett infót, amit továbbadhat Francisconak, még ha ez nem is olyan, amire számított. Felöltözött, és megpróbálkozott az ajtóval. Zárva maradt. Ismét végigsimította a láda teljes belsejét, kereste a rejtett zárat, aminek ott kellett lennie, ami kiszabadíthatja. Húsz perccel később fejre tett kézzel ült a ládában. A büszkesége súlyos vereséget szenvedett. Hogy hibázhatott ekkorát? És ami fontosabb, vajon azért tartották itt, hogy még több élvezetet nyújtson? Nos, ha erre volt szükség, hogy innen kijusson…
Ekkor halk csattanás hallatszott, és az ajtó kinyílt.