Nikoletta felébredt. Érezte, hogy a végtagjai meg vannak kötözve. A szájából szivárgó vér ízétől enyhe émelygés fogta el.
Elfogták. Vége. Innentől nem tehet semmit. Hetek óta menekült a katonák elől, két iskolatársával, akik valószínűleg ott fekszenek a halott testek között. Egyedül maradt tehát. A katonák végigégettek mindent. Az a hír járta, hogy egyedül a csinos lányokat hagyják életben és viszik magukkal. Ez nem töltötte el túl sok reménnyel. Épp elégszer hallotta az idősebb nőrokonoktól, hogy mit kell kiállnia egy nőnek, ha akarata ellenére kényszerítik a közösülésre. Ő maga ugyan még soha nem tapasztalta, 18 éves létére az apja még nem adta férjhez. Rendkívül szép arca, karcsú, formás alakja, kellemesen telt melle volt. Jól tudta az apja, hogy egy egész vagyont is megér majd, csak ki kell várni a megfelelő kérőt.
Hát most már hiába.
Ahogy egyre jobban érzékelni kezdte a külvilágot, lépések zaját hallotta maga körül. Résnyire kinyitotta a szemét. Látta, hogy egy sátorban van. Egy katona fel alá sétál a sátorban, a másik az asztalnál ül és könyvet olvas. Mindkettő kényelmes viseletben volt, trikóban, ami alatt Nikoletta a félelem ellenére is konstatálta izmos, erős testüket. Erről eszébe jutott, hogy vajon ő miben lehet. Óvatosan elfordította a fejét. Még mindig a pizsamája volt rajta, az amiben épp aludt mikor felébresztették. Sötétkék pamut short, fehér trikó. Most már bánta, hogy nem vett melltartót a trikó alá, a fehér anyag könnyen látni engedte a mellét.
Niki mocskos fantáziája részletei…