Lori úgy érezte, mintha lebegne. Mintha magas sarkú cipője nem is lenne a lába alatt, hanem csak a puszta levegőre nehezedne rá. Az egyik karjával gyengéden átkarolta Susan derekát, a másik ujjait pedig a lány ujjai közé fonta.
Olyan volt, mintha az örökkévalóságig tartana ez a pillanat, mégis éppen csak egy lélegzetvételnyit. Tekintete Susan tengerkék szemeibe fúródtak, és úgy érezte, elveszik a gyönyörűségtől.
Sokban emlékeztette ez a lány az anyjára, de valahogy mégis teljesen más volt. A szemeiben ugyanaz a láng égett, mint Carmenéiben. Ugyanaz a mindent elemésztő tűz, amely mindig magához vonzotta Lorit. De ebben a lányban volt valami féktelen dinamika is, ami Carmenből hiányzott. Vagy már rég kiveszett.
Ahogy táncoltak, Lori úgy érezte, mintha a fellegekben járna. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg most rögtön a lányt, és húzza félre az egyik szobába. Még a keze is remegett, amikor egy kissé lejjebb csúszott, hogy rásimuljon Susan fenekére. A lány csak elmosolyodott, és suttogott valamit, de Lori nem értette. A lila köd úgy elhomályosította minden érzékét, hogy válaszként is csak egy bárgyú mosolyt tudott megereszteni.
Mire észbe kapott, már csak azt vehette észre, ahogy Susan kisiklik a karjai közül, és egy másik nővel folytatja a táncot. Lori kezei lehulltak a teste mellé és egy ideig csak bámulta a tőle lassan távolodó Susant.
– Minden rendben, Lori? – zökkentette ki végül egy hang a merengéséből.
Szex-társaság részletei…