Lori úgy érezte, mintha lebegne. Mintha magas sarkú cipője nem is lenne a lába alatt, hanem csak a puszta levegőre nehezedne rá. Az egyik karjával gyengéden átkarolta Susan derekát, a másik ujjait pedig a lány ujjai közé fonta.
Olyan volt, mintha az örökkévalóságig tartana ez a pillanat, mégis éppen csak egy lélegzetvételnyit. Tekintete Susan tengerkék szemeibe fúródtak, és úgy érezte, elveszik a gyönyörűségtől.
Sokban emlékeztette ez a lány az anyjára, de valahogy mégis teljesen más volt. A szemeiben ugyanaz a láng égett, mint Carmenéiben. Ugyanaz a mindent elemésztő tűz, amely mindig magához vonzotta Lorit. De ebben a lányban volt valami féktelen dinamika is, ami Carmenből hiányzott. Vagy már rég kiveszett.
Ahogy táncoltak, Lori úgy érezte, mintha a fellegekben járna. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg most rögtön a lányt, és húzza félre az egyik szobába. Még a keze is remegett, amikor egy kissé lejjebb csúszott, hogy rásimuljon Susan fenekére. A lány csak elmosolyodott, és suttogott valamit, de Lori nem értette. A lila köd úgy elhomályosította minden érzékét, hogy válaszként is csak egy bárgyú mosolyt tudott megereszteni.
Mire észbe kapott, már csak azt vehette észre, ahogy Susan kisiklik a karjai közül, és egy másik nővel folytatja a táncot. Lori kezei lehulltak a teste mellé és egy ideig csak bámulta a tőle lassan távolodó Susant.
– Minden rendben, Lori? – zökkentette ki végül egy hang a merengéséből.
Ahogy hátra fordult, Slon érdeklődő és kicsit talán gondterhelt arcát pillantotta meg. A fekete lány valamelyik sivatagi néger törzs leszármazottja volt és ő maga is tökélyre fejlesztette a rezzenéstelen és semmit mondó arckifejezést. Lori mindig igyekezett valami érzelmet belelátni, de néha olyan volt, mintha csak egy álarc bámulna rá. Csodálta ezt Slonban, de néha kicsit idegesítette is.
Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de aztán mégis becsukta és egy pillanatra visszapillantott oda, ahol az előbb még Susan táncolt, de a lány már nem volt sehol.
– Teljesen az ujja köré csavart, mi? – Lori másik barátnőjére pillantott, akinek arcán széles vigyor terült szét. Tori Slon tökéletes ellentéte volt. Külsőleg és sok tekintetben belsőleg is. A fekete lány mellett az ő bőre kifejezetten sápadnak tűnt, Slon szög egyenes hollófekete haja mellett az ő vörös sörénye pedig kész szénaboglyának. És amíg Slon néha tökéletesen elrejtette az érzéseit, addig Torinak minden kiült az arcára. Ehhez pedig még az is hozzájárult, hogy barátnője higgadtságával ellentétben neki olyan hullámzó volt a kedélyállapota, mint a süvítő szélben a partot mosó tenger.
Lori megint nem tudott válaszolni, csak bárgyún nézett. Most már Slon arcára is kiült némi érzelem, ahogy fürkészte barátnője arcát. Arcizmai megfeszültek, az ajkát beharapta, és az egyik szemöldökét felhúzva kereste Lori tekintetét. A lány rosszul érezte magát a mindent átható pillantástól és egy másodperc múlva kifakadt.
– Nem! – jelentette ki, talán túl határozottan is. – Nem. Én…
Slon arcán mosoly terült szét és a gondterhelt arcot hihetetlen gyorsasággal terítette be az önfeledt boldogság. Olyan harsányan nevetett fel, mintha az előbb nem is keltette volna a féltékenység látszatát.
Ilyenkor nagyon tudta gyűlölni Lori a barátnőjét, de mégis lenyűgözte, hogy a lány néha mennyire meg tudja téveszteni az embereket.
– Bevetted – nevetett kárörvendően Tori is. – Tényleg bevetted.
Lori összehúzta a szemeit és szigorúan nézett a barátnőire, amitől azok csak még jobban kezdtek nevetni.
– Ugyan már, kedvesem! – simult hozzá Slon és az egyik tenyerébe fogta Lori arcát. – Csak vicceltünk.
Lori nem tudott haragudni rájuk. Az arcáról egy pillanat alatt leolvadt a neheztelés és ajkai forrón forrtak össze Slonéival.
Tori még kuncogott egy kicsit magában, majd a helyiség másik végében táncoló Susanra pillantott.
– Tényleg gyönyörű – jegyezte meg ő is.
Lori és Slon rá néztek, de nem engedték ki egymást a karjaikból.
– Alig várom, hogy én is megízlelhessem a gyengédségét.
– Tépj sorszámot! – nevetett fel Lori.
– Te kis gonosz! – nézett rá szigorúan Tori, de az arcán még mindig ott bujkált a cinkos mosoly.
Lori ismét felnevetett. Egy gyors mozdulattal odalibbent Torihoz és őt is megcsókolta.
– Ugyan, lányok! Nekem mindig ti voltatok az elsők. – mondta gyöngéden.
– Tudjuk. – válaszolta Slon és hátulról átkarolta Lorit. Lori érezte, ahogy a lány csillogó, piszkos szürke szatén ruhája végigsimítja a testét, és az orrát belefúrja az ő hajába. Slon lágyan beszippantotta az illatot, majd kissé lejjebb hajtotta a fejét és megcsókolta Lori nyakát.
– És reméljük, hogy ez továbbra is így lesz – fejezte be helyette Tori és cinkosan Lori arcába mosolygott.
Lori felnevetett, és átölelte mindkettőjüket. Tudta mire gondolnak. Eddig Lori volt az új lány. A legfiatalabb a feleségek között. Bár Slon és Tori sem házasodtak be sokkal korábban a Szapphó Társaságba, de mégis tudták, hogy ha egy új tag érkezik a közösségbe, akkor mindenki figyelme rá összpontosul. Mindenkit az új feleség kezd érdekelni és szinte szó szerint sorban állnak, hogy együtt tölthessenek vele egy éjszakát.
Slon és Tori persze nem gondolhatta komolyan, hogy Lori emiatt elhanyagolja őket. És valószínűleg nem is gondolták komolyan. Ők is várták már, hogy ágyba bújhassanak Susannal, de biztosan nem tették volna kockára ezért a barátságukat.
Lori érezte, hogy barátnői már alig bírnak magukkal. Tori keze lassan becsúszott a szoknyája alá, és megmarkolta a fenekét. Lori színlelt rosszallással nézett rá, amire a másik lány csak felnevetett. Lori elhúzta a száját, és inkább elfordította a tekintetét. Carment kereste.
A szeme sarkából látta, hogy a nő egyedül ácsorog, karba tett kézzel, a szoba szélén. Kicsit szégyellte magát, amiért egyedül hagyta. Tudta, hogy Carmen mennyire kedveli őt. Emlékezett még azokra a napokra, amikor néhány éve ő házasodott be a kis közösségbe. Carmen szinte az első naptól kezdve kedves volt hozzá és mindenben segítette. Hozzá mindig mehetett, ha valami gondja volt. A nő meghallgatta, segített neki, és ő is megosztotta a gondjait vele. Tudta, hogy most milyen nehéz helyzetben van, de egyszerűen nem akarta megsérteni a barátnőit azzal, hogy ott hagyja őket.
Carmen azonban már nem volt ott a szoba végében. Lori óvatosan körbe pillantott a helyiségben. A tömeg kissé már megritkult. Páran már egy ideje elvonultak a szobáikba, hódolni a szenvedélynek. Látta, ahogy Susan a szoba másik végében táncol egy másik nővel és aztán megpillantotta Carment is. Tőlük néhány lépésre feküdt Bree karjaiban. Az anyakönyvvezető gyengéden karolta át és lassan vezette a táncban.
Lori elmosolyodott. Most már minden rendben lesz. Megnyugtatta a lelkiismeretét, hogy nem hagyta egyedül Carment. Visszafordult a barátnőihez és hevesen szájon csókolta a hozzá dörgölődző Torit.
– Menjünk! – mondta, és gyengéden húzni kezdte a barátnőit az ajtó felé.
Slon és Tori nem ellenkeztek, csak mosolyogva követték a lányt. Ő azonban nem a szobájába vezette őket, mint azt várták volna. Átmentek a szomszéd helyiségbe, ahol néhány órája még Lori Susannal és Carmennel várakozott és ahol felhelyezték a lány utolsó kis kiegészítőjét. A fal mellett apró asztalok és kényelmes heverők álltak. A lámpák halvány fénye egy-egy irányból világította meg a szoba széleit, hosszóra nyújtva az árnyakat.
Lori elmosolyodott és becsukta maga mögött az ajtót. A fal vastag volt és jól szigetelt, így a szomszéd szobában zajló mulattságból semmi sem hallatszott át. Lori elmosolyodott és elfordította a kulcsot a zárban.
Erre nem lett volna sok szükség, hiszen valószínűleg úgysem nyitna rájuk senkit. És ha mégis… mi lenne akkor? A dolog azonban így még izgalmasabb volt.
Lori ismét a barátnői felé fordult, és még szélesebbre húzódott a mosoly az arcán. Lassan végigsimította a testét, amíg el nem ért a köntösét összefogó övig. Idegtépő lassúsággal kötötte ki, hogy aztán egy résnyire tárja csak szét a szatén köntösét, ami alatt nem viselt semmit.
Mindeközben lágyan ringatta a csípőjét és kihívó pillantásokat eresztett meg Slon és Tori felé. A két lány megértette a célzást és odaléptek barátnőjük mellé. Slon oldalról átkarolta Lorit és gyengéden megcsókolta. Ajkaik úgy súrlódtak egymáson, mint a dörzspapír, érzéki ingerek millióit indítva útjukra az agyuk felé. Lori nyelve lassan átcsúszott Slon szájába és körbejárta a lány szájüregét.
Közben Tori leguggolt barátnői elé, széthajtotta Lori köntösét és végigcsókolta a hasát. Lori megremegett és gyengéden beleharapott Slon ajkába. A lány elmosolyodott és kissé arrébb lökte Lorit. Úgy egy méter után a lány ez kényelmes bársony kanapéra huppant le. Tori azonnal becsusszant a lábai közé és fejét benyomta barátnője köntöse alá.
Lori érezte, hogy a forró kis nyelv vad táncot jár a combjai belsején és közeledik átnedvesedett bugyija felé. Halkan felnyögött, de Slon azonnal az ajkára tapasztotta az övéit. Egy szenvedélyes csók után ő is elindult lefelé. Végigcsókolta Lori nyakát és vállait, majd lelökte róla a köntöst és a melleivel kezdett játszani. A kezeibe fogta őket, markolászta, gyúrta, miközben a nyelvével Lori mellbimbóit izgatta. Lori visszafojtotta a nyögéseket és belemarkolt barátnői hajába.
Tori félre húzta a bugyiját, és a nyelvét lassan végighúzta Lori punciján, amiből azonnal ragacsos nedv tört elő. Slon még lejjebb ment, és miután végigcsókolta Lori hasfalát, kikerülve Tori fejét, lassan haladt lefelé barátnője lábain, míg végül el nem érte a lábfejét.
Óvatosan levette róla a magas sarkút, és nyalogatni kezdte Lori lábujjait. A lány felnyögött volna, de ekkor Tori felemelkedett a lábai közül és gyengéden ránehezedve szájon csókolta. Lori lehunyta a szemeit és élvezte, ahogy az ajkai bizseregnek a vad csóktól, és a lábain borzongás fut végig Slon nyelve nyomán.
Aztán a fekete lány felemelkedett. Ezzel szinte egy időben Tori is elhúzta a fejét Lori arcától és megcsókolta Slont.
– Menjünk fel hozzám! – szólalt meg a fekete lány és lassan felemelkedett a kanapéról.
Gondosan ügyeltek, hogy ne lássa meg őket senki. Bár nem jelentett volna az se sokat, de a vad hancúrozás során összezilálódott külsejük elég illetlenek tűnt volna. Szerencsére, akik még nem vonultak félre a szobáikba élvezni az éjszakát, azok még a nagy teremben táncoltak és beszélgettek.
A három lány gyorsan felsurrant a lépcsőn, és beszaladtak Slon szobájába. A meglehetősen kicsi szoba sötét és titokzatos hangulatot árasztott magából. A falak sötétbarnára voltak festve, mintázatuk pedig a dzsungelt imitálta. Mellettük fából faragott, sokszor ember nagyságú totemek, szeretkező nőalakokat ábrázoló szobrok álltak. A plafonról egyszerű tálakban gyertyák lógtak. Bár volt rendes világítás is, de Slon a maga kis szentélyében nem kedvelte az olyan modern dolgokat, mint az elektromosság. Így inkább gyertyákkal világított.
Gyorsan meggyújtott párat, majd ledobta a köntösét és bevetette magát az egyszerű faágyba. Tori egy pillanatot sem várt, hanem rögtön utána vetette magát, ráfeküdt barátnőjére és vadul csókolózni kezdtek.
Lori föléjük hajolt, félre söpörte Tori haját és lassan elkezdte csókolgatni a nyakát, majd egyre lejjebb haladt. Végigcsókolta a lány enyhén homorú hátívét, amíg el nem ért meztelen fenekéig. Először csak gyengéden csókolgatta és nyalogatta a formás farpofákat, majd a nyelvét óvatosan bedugta a köztük húzódó vékony nyílásba. Tori felnyögött, ahogy barátnője a végbélnyílását izgatta, de közben folytatta a vad csókolózást Slonnal. Nyelvük ki-be járt egymás szájában és egy perc múlva Lori érezte, hogy Tori teste megfeszül, és az ágyéka alatt áttetsző nedv jelenik meg Slon combján.
Elmosolyodott és lefordította Torit a fekete lányról, hogy lenyalja a nedvet annak combjairól. A vörös hajú lány ajkai közben egy pillanatra sem hagyták el Slon száját, hogy most onnan indulhassanak el a lány ében színű mellei felé. Slon halkan felnyögött, amikor Tori a szájába vette a mellbimbóit, és szopogatni kezdte őket. Lori még alig nyalta le a ragacsos nedvet a combjairól, amikor a testén remegés futott végig és újabb nedvet spriccelt barátnője arcába.
Slon teste elernyedt és már csak félálomban sóhajtozott, ahogy barátnői izgatták a testét. Amint Lori végzett az újabb adag nedv lenyalásával, feljebb mászott Tori mellé. A lány is felemelte a fejét és csókolózni kezdtek. Lassan lefeküdtek Slon két oldalára, és fejüket a fekete lány vállaira hajtották. Hallgatták, ahogy barátnőjük szuszog, míg végül ők is álomba merültek.