Hallgassatok meg egy olyan történetet, amit nem igazán hinnék el, ha nem velem történt volna meg. Ilyennel a bohózatokban lehet találkozni. Ám a való életben ez a poen sokkal nagyobbat szól.
Szóval akkoriban együtt éltem a barátommal, akivel amúgy rendesen meg voltam elégedve, már amikor meglehettem. Ritkán volt otthon és általában éhes, fáradt és álmos volt, csak férfi nem.
Barátnőm egyik buliján megismertem egy fiút, aki jó illatu, kedves, udvarias, magas, jóképü, stb-stb volt. Egyszóval nekem bejött. Nem sokára éreztette velem, hogy én is neki, de nagyon. Sokat táncoltunk, végig magához szorított és éreztem, hogy bizony igencsak tettrekész. Már néha kínos is volt, mert alig birtunk magunkkal. Végülis hajnalig kínoztuk egymást, mire végre beszélni kezdtünk erről a problémánkról is. A lényeg az, hogy megbeszéltük feljön hozzám, hiszen egyedűl vagyok. A barátom vidéken dolgozott, és csak két nap múlva volt esedékes a hazajövetele. Taxit hivott,mert már ivott, én megadtam a címemet és 20 perc múlva már a lakásban voltunk. Itt már alig bírtunk magunkkal, ezért nagyon gyors zuhany következett. Aztán pedig a franciaágyon tettük egymást boldoggá. Nem csalódtam benne, s ő sem bennem. Minden tökéletes volt. Minden megtörtént, amit csak akartunk. Másnap estig a lakás összes szegletét megtiszteltük a jelenlétünkkel. Szinte megrészegültünk a boldogságtól. Csodálatos érzés volt, mennyire egymásrataláltunk. A legapróbb kívánságainktól a fantázia szülte csodákig mindent kipróbáltunk. Nem is tudtuk merre van a lent és a fent, de kit is érdekelt ez akkor? Senkit sem ! Úsztunk a boldogságban, és teljes önkívületben csókoltuk egymást ahol értük. És ekkor megszólalt a csengő!! Az ajtó üvegbetétjén áttetszett egy emberi alak, a barátomé, és ő nyomta a csengőt, ami úgy visitott, hogy majdnem bele süketültünk. Ki ez ? kérdezte és mégjobban magához húzott. Az agyamon átvillant az ott kint, és ez itt bent! Atyám most mi lesz ? Mit tegyek ? Mit tehetek ilyen helyzetben ? Nem ugorhat ki az emeletről….. És ekkor támadt egy nagyon jó ötletem… A szekrény !!! Ennek a szekrénynek alul volt egy cipőtartó polca, amin néhány pár cipő árválkodott csak. Gyorsan ráfeküdt erre a polcra, ami félelmetes nyikorgásával igyekezett tudatni velünk, hogy egyáltalán nem örül az ötletünknek. Utána dobáltam a cuccait , majd behajtottam a szekrény ajtaját, és már szaladtam is az ajtóhoz elforditani a zárban hagyott kulcsot. Párom zsörtölődve, kimerülten lépett be, és azonnal közölte, hogy csak aludni szeretne, de még gyorsan zuhany lesz, aztán pedig beesik az ágyba. Még szerencse gondoltam, legalább addig eltűnik a fiú a szekrényből. Barátom kezdte levetni a holmijait és a fotelbe szórta, én meg szedegettem össze őket. Ebben a pillanatban egy hatalmas robaj hallatszott, megremegett a padló alattunk, mintha csak földrengés lenne. Leszakadt a polc és a fiú kigurult a szekrényből mesztelenűl a barátom lábai elé, aki akkor már gatyában bámulta a csodát. Nem hitt a saját szemének. Azt hittem elájulok. Itt sok magyarázatra nem volt szükség. Ami még érdekes lehet az az, hogy ez a fiú lett a férjem.
