Az első házasságom felbomlása után hét évig éltem nagyobb részben szingliként. A válás okozta sokk miatt sokáig nem is mertem viszonyba belemenni, utána már nyitottabb voltam a lazább kapcsolatokra, de elköteleződni nem akartam, amíg nem találkoztam a második férjemmel.
Ebben a köztes időszakban nagyon sokat jelentett számomra a sport, különösen a futás. Kislány korom óta rendszeresen futottam hosszabb távokat, és ezt annak ellenére nem hagytam abba, hogy igencsak nagyra nőtt melleim kissé nehezítették eleinte ezt a fajta mozgást, de aztán a megfelelő edzőruházat megválasztásával ezt is megoldottam. Hosszú évekig ugyanarra a pályára jártam: így sok edzőtársamat látásból, néhányukat személyesen is jól ismertem. Időnként persze újak és újak tűntek fel, de ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk: az ismerős arcok felé többnyire csak biccentettünk – a hosszútávfutás inkább magányos sport.