– Figyelem osztok – búgott a házigazda, Karcsi mély hangja. Ügyes kezei begyakorlott mozdulatokkal ejtették le a kártya lapjait. S bár a kerek asztal mögött ma egy szék üresen maradt, mégis nehezen talált helyet a sörösüvegek között. A csikkekkel teli hamutartót félretólva csinált helyet a paklinak, s miközben hátradőlve megnyújtóztatta tagjait, azon gondolkodott, hogy barátja, Csaba, miért nem jött el a szokásos péntek esti partira.
– Eleinte minden a legnagyobb rendben ment – mondta Nikoletta, épp csak utalva a szobák valamelyikében történtekre -, de amikor lesétáltam a bárpulthoz, hogy igyak valamit, a meglepetéstől majd elájultam! Csaba jött be a barátnőjével, Patriciával!
Karcsi nagyot nyelt. Hát ezért hiányzott barátja a kártyasztal mellől!
– Észrevettek?
– Hála az égnek, nem, de rögvest felöltöztem és hazajöttem. A szívem akkorákat vert, majd kiugrott a helyéről!
Karcsi miközben Nikoletta combjait simogatta, Csaba-on gondolkodott. Ezt valahogy nem tudta elképzelni róla. Ő meg a barátnője egy ilyen helyen… Félelmetes, mik derülnek ki.
– Én meg nagyon ideges vagyok. – szólalt meg rövid habozás után. – Jácint eleinte szelíden, később durván célozgatott rád, le akar téged fektetni.
Nikoletta felkacagott. Nevetése csilingelő hangjai bársonyosan perdültek vissza a falról.
– Pont Jácint?! Én meg azt hittem, hogy buzi.
– Nem, nem az. Ugye nem bújsz vele soha ágyba? – nézett szomorúan feleségére Karcsi. – Eddig nem voltam féltékeny, de most az vagyok. Ördöggé változtatná lelkem, ha bemocskolná tested akár legkisebb porcikáját is.
Nikoletta állta férje szigorú tekintetét.
– Nem fogok, megígérem. Jácint még akkor sem kapna meg, ha ő lenne az egyetlen férfi a világon.
Karcsi megkönnyebbülten felsóhajtott. Neki ennyi elég volt.
Nikoletta szoknyája felcsúszott, amikor leült, s most Karcsi hogy elégedettségét kifejezze, egészen a csípőjéig simogatta Nikoletta izmos combját. A puha, üde bőrön könnyen haladt a tenyere, igyekezett mélyen a szoknya alá férni. Amikor ujjai kitapintották a medencecsontot, visszafele húzta a kezét.
– Nincs rajtad bugyi? – súgta észrevéve a hiányosságot.
– Teljesen átázott volna, mire hazaérek, ezért inkább nem vettem fel.
– Jól tetted. – bólintott Karcsi. Izgatta a gondolat, hogy a felesége úgy jött idáig, hogy a szoknyája alatt nem viselt semmit. Szinte látta lelki szemeivel, amint a felesége száll ki az autóból, ő ott áll a garázsban, Nikoletta nyitja az ajtót, kirakja bal lábát, ő odalép hozzá, keze végigsiklik a térdtől egészen az ágyékáig, s Nikoletta gyönyörnedve összefolyja a tenyerét.
– Még mindig ideges vagy?
– Igen, nagyon. Meg tudnék őrülni, annyira remeg a gyomrom.
Nikoletta lecsúszott a földre, s kezével megmarkolta Karcsi férfiasságát.
– Tudok egy jó módszert, amivel hatékonyan tudok nyugtatni. Olyan kielégítetlen vagyok!…
– Ne, picim, nem fog menni – mondta Karcsi, de Nikoletta már előkotorta a hímtagot. – Megittam két üveg sört, dolgozik bennem az alkohol, nem fog menni… – vette könyörgőre a dolgot.
– Szeretem, ha nincs rajtad alsónadrág… És szeretem a farkadat. Fogadjunk, hogy életet tudok bele szopni.
– Nem fog menni… – Karcsi szavai azonban már sóhajtásba fúltak.
Nikoletta bekapta a szerszámot, bal kezével letolta Karcsi farmerjét, jobbjával megmarkolta a heréket. Lassan nyalogatta a makkot, s minél jobban töltötte ki száját a férfirúd, annál gyorsabban járatta nyelvét. Karcsi egyre szaporábban lélegzett, nagyokat nyögött, s csípőjét megfeszítve próbálta minél beljebb nyomni tekintélyes nagyságra duzzadt dákóját. Nikoletta lábai meg-megremegtek, s amikor nedve legyöngyözött a combján, egészen a torkáig nyelte be Karcsi farkát. Szopta, gyömöszölte, keze gyorsan járt fel-le, hogy minél hamarabb előcsalogassa az első gyönyörcseppeket. Jobbjával hátranyúlt, egészen az ágyékáig, ujjait megtáncoltatta a cseresznye méretűvé növekedett csiklóján, amíg el nem élvezett.
– Ne hagyd abba, szopjál! – súgta kéjes borzongással Karcsi. – Isteni vagy … Húúú… Jaj, te kis bestia!
Nikoletta középső ujja belecsusszant az örömcsatornába, s gyors mozdulatokkal újabb csúcsra juttatta magát. Karcsi farka közben még mindig ott táncolt a szájában, nyelvével bökdöste a makk kicsiny rését, hogy egyetlen cseppet se pazaroljon el, aztán elkalandozott a herékig, s bekapva megszopogatta őket.
Karcsi most jutott először lélegzetnyi szünethez. Szakavatottan kioldotta, Nikoletta melltartóját, s előrehajolva a derekára húzta fel a szoknyát. A formás, kerek fenék láttán teljesen mámoros állapotba jutott.
– Gyere hadd dugjalak meg! – szólt, miközben körmeivel beleszántott Nikoletta hátába.
Nikoletta ismét élvezett. Visszavette a szájába Karcsi csőre töltött fegyverét, s amíg az élvezet hullámai át meg átjárták, egészen mélyre nyelte be.
– Istenem, én ezt nem bírom sokáig! – remegett meg Karcsi hangja.
Feltérdeltette Nikolettát, az egyik mellet megfogta, a másikat ajkaival vette kezelésbe. A tenyerét teljesen kitöltötte a feszes kebel. S a duzzadt mellbimbó… Szopogatta, nyalogatta, mintha édes cukor lett volna. Nikoletta felnyögött, úgy érezte, belehal, ha nem kapja meg Karcsi farkát, s ha nem tömik szét, amíg csak szusszal bírja.
Karcsi azonban még nem érte be ennyivel. Leültette Nikolettát, széttolta a lábait, s benyalt a szaftos punciba. Finoman megharapdálta a szeméremajkakat, próbálta a gyönyört a végsőkig fokozni, de amikor nyelve a tág barlangba hatolt, a szája tele lett Nikoletta nevével. Nyelvével visszaköszönt a csiklónak, s hol a bal, hol a jobb oldalon csúsztatva végig, ismét izzásba hozta a lüktető pinát. Ekkor feltérdelt, s dorongját tövig nyomta Nikolettába.
Nikoletta felsikoltott. Kezeivel megfogte a lábait, hogy Karcsi jobban hozzáférjen, s hagyta, hogy a kéj teljesen átvegye uralmát, mind a teste, mind a lelke felett.
– Ez az, gyere, mozogj gyorsabban! – kiabálta – Kúrj meg rendesen!
A következő csúcspont akkora nagy volt, szinte elájult. Ettől azonban csak még jobban kívánta a hüvelyét kitöltő férfiasságot mélyebben magában tudni.
Karcsi minden figyelmét összpontosította, csakhogy minnél később élvezzen el. De Nikoletta nagyon felhergelte, s a látvány, amint a farka újra és újra cuppanva merül el a punciba, a végsőkig feszítette erejét.
Egyszerre élveztek. Nikoletta teljesen önkívületi állapotba süllyedt, sikolyai egyre szabálytalanabbak lettek. Karcsi az utolsó pillanatban kivette dárdáját, megmarkolva rántott rajta egyet, s több sugárban Nikolettára spriccelte tejét. Nikoletta hasa, mellei, de még az arca is csupa sperma lett.
Karcsi kinyúlva végigdőlt a szőnyegen. Nagyot sóhajtva, szemeit lehunyva élvezte mámorának hamar tűnő pillanatait.
Nikoletta kezével szétkente magán Karcsi nektárját, amit tudott azt ízlelgetve lenyalt, aztán odafeküdt a férje mellé.
– Ezt nem hittem volna – suttogta. – Őrületes voltál… Charlie! Szeretlek!
Kettő
Jácint hasogató fejfájással ébredt. Oldalára fordult, magára húzta a takarót, de az álom nem akart visszatérni. A videólejátszó órája 11:00-et mutatott. A távirányító ott hevert a az ágy melletti asztalon, érte nyúlt, s a zeneadóra kapcsolta be a tévét. Pár perc múlva kínkeservesen kitámolygott a fürdőszobába, megnyitotta a meleg vizet, és a tus alá állt.
…
Csaba hevesen mozgott, hatalmas cuppanásokkal tömködte Patricia nedves, rózsaszín húsú pinusát. Lökéseire heves kéjjel felelt a betelni képtelen szexkanca, remegve rázkódtak a mellei a gyors ütemre.
Jácint időközben új életre kapott, furkósbotja belemélyedt Pat tenyerébe. Csaba erre kivonta kardját az örömhüvelyből, s felkínálta azt barátjának. Jácint nem utasította vissza a buja ajánlatot. Azonban így csak rövid ideig munkálkodott, inkább hasra fordította Patríciát. Erre igazán felforrt a vére, olyan vadul kezdte el tömni a locsogó pinát, hogy Pat hangos sikolyokkal adta tudtára elragadtatását. Aztán amikor úgy érezte, nyomban elélvez, most ő találta fel Csaba-nak a reszkető popsit. Csaba vágyakozva kapott a gömbölyű fenék után, s ráhúzta azt farkára. Pár mozdulat, és már érezte is, hogy lávája kitörni készül. Hiába is próbálta volna visszatartani, elkésett. Tejét barátnője hátsó felének selymes bőrére szórta.
…
Csaba elnyomta a cigarettát.
– Oké. Úgyis élvezet lesz az egész.
Három
A kora reggeli órákban, a parkban mindig kevesen jártak. Az idő inkább már az ősz felé kacsingatott, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a sárguló falevelek, s a reggeli ködös hűs levegő. A park hatalmas fákkal szegélyezett, hosszú sétányán Karcsi kocogott, szokásos napi távja vége felé járt. Alul még rövidnadrágot viselt, felül azonban már könnyű pulóvert hordott, haját pedig sapka alá rejtette. Tőle kétszáz méterre egy férfi ücsörgött az útszéli padon, kutyája ott szaladgált mellette. Karcsi, amikor eléjük ért, az órájára nézett, leállította a stoppert, megállt és kifújta magát.
– Mennyi? – kérdezte tőle a padon ülő alak, Jeff.
– 45’24”. Tegnaphoz képest 14″-cel jobb.
– Tegnapelőtt viszont 46′-en túl futottad le. Cigarettát?
– Á, még ki sem lihegtem magam – hárította el a kínálást Karcsi, s letelepedett Jeff mellé. – Mit csináltál tegnap?
…
Karcsi alig győzte követni az eseményeket. Letolta nadrágját, keményre duzzadt farka előugrott szűkké vált helyéről. S miközben felesége soha nem tapasztalt orgazmusokat élt át, ő a heréit simogatta.
…
Karcsi még lökött egyet, aztán spermáját Shirleyre öntözte. Farka lekonyulva adta tudtára hadra nem foghatóságát, s ő lihegve dőlt az ágyra. Shirley viszont hiába lett szétbaszva, még nem elégült ki teljesen, így hát betársult Loretta és Nikoletta mellé. S a három nő most már finoman, lágyan kényeztette egymást órák hosszat, míg csak teljes alapossággal ki nem lettek nyalva, s meg nem lettek vibrizve.
Négy
A csütörtök volt Karcsi legnehezebb napja. Ugyan 2 órával kevesebbet töltött a munkahelyén, de utána edzőterembe, aztán uszodába ment. A súlyzókkal megdolgoztatta minden egyes izomcsoportját, majd levezetésként 3-4 medencehosszt pillangózott, mellezett és hátazott le. Végül elücsörgött egy fél órát a szaunában. Mire mindezzel végzett, beesteledett. Fáradtan, minden erejétől megfosztva autózott haza. Amikor belépett az ajtón, Nikoletta nyomban elkapta.
– Na, hogy tetszem?
Karcsi ledobta sporttáskáját.
– Valamit észre kellene vennem? – kérdezett vissza.
– Jellemző… Fodrásznál és kozmetikusnál voltam.
Karcsi végre körül vizslatta feleségét.
– Szép lettél, tényleg. Bár nem tudom, mi ragyoghat a gyémántnál fényesebben.
Nikoletta egy csókkal köszönte meg a bókot.
…
Karcsi kiszabadította fegyverét, s lassan térdre, a sarkaira ereszkedett. Az őt furulyázó addigra felállt, s a csípőjét a fal nyílásához nyomva felkínálta pinusát.
…
– Jól vagy, Charlie? – kérdezte suttogva.
Karcsi melléje ült.
– Remekül! És te?
– Teljesen szét lettem baszva…
Karcsi mosolyogva csókolta meg feleségét.
– Gyere, menjünk! – mondta – Ideje elindulnunk, hajnali 3 óra van.
Öt
Az évek hosszú sora alatt a szombat szigorú pihenőnappá alakult. Késői felkelés, reggeli az ágyban, ebéd a megszokott étteremben, délután pedig semmi mással nem foglalkozni, csak lábat lógatni, átnézni a banki számlakivonatokat, felhívni a rokonokat, és ülni egész nap a televízió előtt. Nikoletta éppen ezért vette szentségtörésnek, amikor Karcsi összegereblyézte a lehulló leveleket, mialatt ő az édesanyjával beszélt telefonon.
– Gyere be! – kiabált neki tisztes távolból, a verandáról.
…
– Játssz magaddal Nikoletta! Addig, amíg el nem élvezel!
– Jézusom, végre! – kiáltott fel majdnem Nikoletta. Ujjai gyorsan meglelték a duzzadt csiklót, s hihetetlen előadást tartott. Kiabált, sikoltozott, nyögdécselt, míg el nem ernyedt.
…
– Helló, Dodó, itt Csaba. Találkozhatnánk?… Nem, a vasárnap nem jó… Rendben, akkor holnapután este… 7-kor a főtéren. Ott leszek.
Hat
Nikoletta, mint minden hétköznapi reggel, hétfőn is férje csókjára ébredt. Míg a kávéját itta, Karcsi elmesélte, hogy a futás után Jeffel miről tereferélt, utána közösen megreggeliztek.
– Van valami programod délelőtt? – érdeklődött Karcsi.
– Nincs. Miért?
– Egy ügyfelem nem egyenlítette ki a számláját, el kellene menned hozzá elhozni a pénzt.
– Küld el valamelyik segédedet.
Karcsi megvakarta tarkóját.
– Ez az, ami nem megy. Ma a nap minden percében szükségem lesz mindannyiukra, annyi a határidős munkám. Csak te segíthetsz.
Nikoletta bólintott.
– Rendben. – mondta lelkesedés nélkül. – S hova kell mennem?
– A cím a műhelyben van. Amikor beértem, felhívlak és megmondom.
Miután ettek, Karcsi megmosakodott, felöltözött, s elindult dolgozni. Nikoletta előbb eltakarította a konyhai szennyest, majd lezuhanyozott, és előkészítette a ruhát, amit viselni fog, amikor távozik hazulról. Úgy fél 11 tájban telefonált a férje a címmel. Nikoletta kicsit bosszús volt, mert a város túlsó felébe kellett mennie, s nem igazán szeretett a volán mögött ülni. Kis púder, rúzs, parfüm, ezek nélkül sehova se tett egy lépést sem. Még utoljára megszemlélte magát a tükörben, s mivel az eredmény tetszett neki, útjára indult.
A keresett utcát hamar megtalálta. Emlékezett rá, hogy valamikor, talán évekkel ezelőtt járt már erre. A ház, ahova be kellett mennie, takaros, virágos épület volt. A garázs tárva-nyitva, benn két autó, a feljárón egy harmadik.
Valami össznépi mulatság készül? – töprengett, amikor felment a rövid lépcsőn, és bezörgetett.
Az ajtó szinte azonnal kinyílt. Egy 23 év körüli, rövid fekete hajú, farmernadrágos, inges, szemtelenül jóképű fiú állt előtte.
– Segíthetek? – szólalt meg tiszta hangon.
– Nikoletta vagyok. A férjem, Karcsi küldött a műhelyből.
A fiú elmosolyodott, hófehér fogai kivillantak.
– Jöjjön beljebb! – mondta – Arra egyenesen!
Nikoletta félve merészkedett előre. A rövid és keskeny előszobán át a nappaliba ért. Amikor belépett, hirtelen megijedt, de csak amolyan hátsó érzés volt ez, alig tudatosult benne. Ugyanis a szobában még három, az előzővel körülbelül egykorú fiú ücsörgött itallal a kezében. Valahonnan atmoszférikus zene szűrődött, halkan, lágy dallamokkal töltve ki a teret.
Egyikük, amikor Nikoletta megjelent felállt, s eléje lépett.
– Dániel vagyok. – szólt.
– Örvendek. Önnel szemben Martin, mellette Márk, Tomika pedig, aki beengedte. – mutogatta végig a csapatot Dániel.
Nikoletta értetlenül vette szemügyre a kis társaságot. – Mi közöm nekem ahhoz, hogy kinek mi a neve? – tette fel magában az amúgy teljesen jogos kérdést.
Ha Tomika jóképű volt, akkor ez a jelző a három másik fiúra is ráillet. Nehezen tudott volna választani, de talán Márk lehetett a legszimpatikusabb. Egy gimnáziumi barátjára emlékeztette, első szerelmére. Szintén ilyen vékony, ezüst keretes szemüveget viselt.
A magas, barna hajú Martin felkelt, s egy borítékot adott Nikoletta kezébe. Szürkéskék szemei jókedvűen csillogtak. Nikoletta elvette a borítékot. Egy papírlap volt benne, rajta az általa oly ismerős írással, férje keze írásával: „Meglepetés! Ez eggyel több farok!”
Még fel sem fogta a szavak jelentését, amikor Tomika, aki beengedte, simogatni kezdte a fenekét. Dániel pedig, aki udvariasan bemutatta társait, leemelte róla a fekete válltáskáját, s elkezdte kigombolni a blúzát.
– Istenem, mind a négyen meg fognak dugni! – jutott el Nikolettáig a felismerés. Első reakcióként védekezett volna, de a gondolat, hogy mindezt Karcsi rendezte így, s még amúgy sem akadt dolga egyszerre ennyi férfival, maradásra bírta.
…
A négy fiú nagyokat pihegett.
– Remélem sikerült kellemes meglepetést szereznünk – nevetett Tomika.
…
– Szeretsz még? – kérdezte Nikoletta.
– Hát megtennék neked ilyeneket, ha nem? A szerelmem vagy.
– Akkor jó. Mert ugyanúgy érzek én is.
Hét
Jácint pontosan a hétórai harangozásra érkezett meg a főtérre. Csaba már várta. A templom melletti cukrászda teraszán ücsörgött, fagylaltot kanalazott. Jácint a kezét dörzsölve telepedett le melléje.
– Na sikerült? – érdeklődött mielőbbi választ remélve.
Csaba fel sem pillantott.
– Nézd, Dodó – szólalt meg sokára, a barátja elé tette a tőle kapott csekket. – Elmehetsz a kurva anyádba! – pattant fel hirtelen.
Jácint hátra hőkölt.
– Mi van veled, vadbarom?
– Semmi. Csak azt tanácsolom, hogy szopd le magadat! – emelte meg a hangját Csaba. Majd barátja meghökkent tekintetére szemet sem vetve, elégedetten, kimért léptekkel távozott.